Egyenlőség, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-02 / 1. szám
,EGYENLŐSÉG úgy látszik — a zsidóknak érzékük nincsen, mikre annyi súlyt sem fektetnek, hogy érdemesnek találnák, hogy érdekükben a hatóságoknál felszólaljanak! Jogokat, miket nem kérnek, hogy adnának meg. Jogokért küzdeni kell. De minderről szó volt ezen a helyen lapunk múlt heti számában. Tudtuk, hogy a pozsonyi zsidók a »hohe Obrigkeit« iránti középkori respektusukban épenséggel nem alkalmasak arra, hogy elsők legyenek, kik a királyi fogadtatások alkalmával divó tradícziók ellen, amennyiben ezek felekezetünket illetik, a harczot megindítsák. És mégis csalódtunk pozsonyi hittestvéreinket illetőleg, csakhogy legkevésbbé sem az ő előnyükre ismerjük pozsonyiatyánkfiait, de a történtek után be kell vallanunk, hogy még sem ismertük eléggé. Mert oly botrányos tapintatlanságot, annyi ügyetlenséget róluksoha feltételezni nem tudtunk volna. Nem tudják-e a pozsonyi zsidók, milyen országban fekszik városuk; nem tudják-e, hogy ennek az országnak mi a nyelve; nem tudják-e,hogy a magyar király előtt magyar hazánkban egy nagy magyar közösség küldöttsége csak magyarul szólalhat meg és hogy a hazafiatlanság vádját hárítja az általa képviselt egész közösségre, ha ő felsége előtt más, mint a hazai nyelven fejezi ki hódolatát ? Hallatlan, az utolsó évtizedekben magyar hazánkban egyszerűen példátlan botrány! Nyolcz küldöttséget fogadott a király, köztük a pánszlávnak híresztelt evangélikus egyházközséget az egyenesen magyarfalónak deklarált Baltik püspökkel élén, és a nyolcz közül hét magyar nyelven mutatta be hódolatát, és a király felesége magyar nyelven biztosította őket kegyéről, csak egy küldöttség szólalt meg németül, a zsidók küldöttsége, mire a lovagias uralkodó késztetve látta magát szintén németül válaszolni. Mi mindent megtett a magyar zsidóság, hogy a jó magyar, a jó hazafi nevét joggal kiérdemelje és ki is érdemelte, és ime százados maradiságában megmozdul a Schlossberg, és az egész magyar zsidóság érzi, hogy pirulnia kell miatta. Az orthodox zsidó hitközség főrabbija, a kongresszusi zsidó hitközség hitszónoka nem tudnak magyarul: bíztak volna meg mást a küldöttség vezetésével, akinek nem idegen hazánk nyelve.— Debreczenben is, mert sem az egyik, sem a másik hitközség rabbija nem bírták teljesen a ׳. magyar nyelvet, az elöljárók üdvözölték a felségét, és ha Pozsonyban az elöljárók közül sincs senki, aki tud magyarul, bízták volna meg a szónok tisztjével a hitközségnek ügyvéd, orvos, vagy tanár tagját, akikben mindkét hitközség bővelkedik, és ha ezt sem akarták, tanulta volna meg Schreiber főrabbi és dr. Dávid hitszónok azt a néhány magyar szót, mit a királyhoz intéztek magyar nyelven! Láttunk már 70 éves idegen ajkú aggokat, kik egy sokkal csekélyebb alkalomra magyar beszédeket tanultak be, tették volna ezt a pozsonyi zsidó küldöttségek vezetői is! Vagy tettek volna akármit, de egyet nem volt szabad tenniük: németül nem volt szabad üdvözölniük a királyt!) Ha a pozsonyi Schlossbergen örömet találnak szentmártonnapi hízott libák szállításában, ha örömet találnak hasonló más mulatságokban,ám tegyék a saját bőrükre és szakállukra, de ne állítsák pellengére az egész zsidóságot, már a véletlen úgy hozta magával, hogy nekik kell azt képviselniük. És mert ez így van, bátor vagyunk feltenni azt a szerény kérdést: Hol volt az országos iroda, hol volt a közvetítő bizottság? Azaz tudjuk hol voltak. Pozsonyban mindkettő. Két nap pal a királyi látogatás előtt a pozsonyi orth. i főrabbinál tisztelgett az országos iroda keze, ן lelke, hogy átadjon neki egy panaszlevelet Reich/ Ignácz ellen, néhány nappal elébb meg Reich Ignácz antichambiirozott a zsidó prímásnál. Miért hogy a magyar zsidóságnak úgynevezettek két központja mégsem óvta meg felekezetün-ket a szégyentől ? Szabolcsi Miksa. J Január 2.. Az orsz. izraelita iroda átirata a pozsonyi főrabbihoz. A hódmezővásárhelyi eset, melyet lapunknak az épen lefolyt év nov. 21-én megjelent 4ך. számában körülményesen ismertettünk és melyet ugyanabban a számban, Dr. Löw Immánuel szegedi és a rákövetkező 48. számban Dr. Klein Mór, nagybecskereki főrabbi érdeme szerint méltattak, érdekes akcióra adott alkalmat az orsz. irodának. \