Egyenlőség, 1896. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-03 / 1. szám
EGYENLŐSÉG. •*»«.צ1896. január 3.\ \ A nemzetet és felekezetet érdeklő minden közügyben megvolt ösztökélő, fölvilágosító, védő, támadó szavünk, aszerint a mint a symptomák követelték és azon a téren, mely az Egyenlőségnél's rendelkezésére áll, becsületes, emberséges munkát végeztünk. Elveinkből, törekvéseinkből a jövőben sem ejtünk el egyet sem, sőt új munka küszöbén, a szervezet megalkotásában fokozott tevékenységünkre leszen szükség. Eddigi múltnnk elegendő garancia, hogy most is helyt fogunk állani, hogy rátermett munkatársai leszünk a mozgalomnak, melyet arra hivatott és hivatásos körök indítottak, hiszen régi vágyunkat látjuk magunk is a megvalósulás útján. A bevégzett munka után és az újnak küszöbén bizalommal fordulunk olvasóinkhoz, jóbarátainkhoz, hogy változatlan jóindulatukban továbbra is tartsanak meg bennünket. Mi szeretettel szolgáljuk ügyeiket, gondoskodunk arról, hogy ne csak hasznos munkát végezzünk, de szórakoztassunk is és úgy abban, mint ebben ezentúlra is a legjobb erők tartanak velünk. Az Egyenlőség szerkesztősége és kiadóhivatala. A kerületi elnökök gyűlése■* Folyó évi január hó 5-én a pesti izr. hitköz־ ség termei megnyílnak egy gyülekezet számára, amely tanácskozás tárgyává teszi, hogy mi a teendője a törvényesen bevett zsidó felekezeteknek? A »kerületi elnökök gyűlésé«־ nek nevezendő a gyülekezet, de tényleg azon nemcsak a kerületi elnökök, hanem minden egyes községkerületből kiváló hitsorsosaink is részt vesznek. Helyeseljük a kerületi elnökök ezen eljárását, mert ezáltal a gyűlés szava hatályosabbá válik. Az alapot, amelyen a gyűlésnek mozognia kell, a kongresszusi szabályzatok képezik, a »kerületi elnökök gyűlése« tehát, amidőn a teendők iránt határoz, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a kongresszusi statútumok szerint a zsidóságot közösen érdeklő ügyek fölött a kongresszus van hivatva határozni. Ennek folytán a gyülekezet — nézetünk szerint — egy újabb kongresszus egybehívása elől ki nem térhet. De azt hiszszük, hogy a kerületi elnökök ez elől kitérni nem is akarnak, mert utolsó együttlétük alkalmával is kijelentették, hogy a receptiónak törvénybe iktatása után fognak az egyetemes gyűlés egybehívása iránt határozni. Annak az egyszerű elhatározásával azonban, hogy újabb kongresszus hivassák egybe, mi még a Felekezeti és közéletünk egyik kitűnő alakjától, nem látjuk eltalálva azt az utat, amely bennün két felekezeti ügyeink mostani bonyodalmaiból biztosan kivezethet. Ha olyan kongresszusén t templáltatik, a melybe belemegy az a hitközség, a melynek tetszik és a melynek határozatai azt kötelezik csupán, aki azokat elfogadni hajlandó, akkor a meginduló actió »sok hűhó semmiért« volna, a mi iránt mi lelkesedni nem tudnánk. Egy egylettel is elérhetnénk annyit, mint egy ilyen kongresszussal és megkímélnék az apparátust és az annak működésével járó izgalmakat. Nem tagadhatjuk, hogy a »kongresszus« egybehívása iránt nem egyformán lelkesednek hitrokonaink. Vannak, akik annak egybehívását örömmel üdvözlik, de vannak olyanok is, akik azt jelszónak hajlandók tekinteni újabb testvérharczra, amelyet felidézni akaratunk nem lehet. Bárha rá fölhatalmazva nem vagyunk, mégis bátran merjük állítani, hogy nem lesz egy tagja sem a gyülekezetnek, aki a testvéri baké és egyetértést nem akarná s hogy még abban az esetben sem, ha egyhangúlag határoztatnék el egy újabb kongresszus egybehívása, ez a határozat nem a hadüzenetet, hanem csak azt jelentené, hogy a gyűlés — ügyeink históriai fejlődését szem előtt tartva — a legtermészetesebb megoldási módnak tekinti egy újabb egyetemes gyülekezet egybehívását, amely a különböző kívánságok figyelembe vétele mellett, rendezze felekezeti ügyeinket oly módon, hogy abban minden pártárnyalat megnyugvást, az egész felekezet pedig erőt leljen a reá váró kötelességek teljesítésére. Ha az újabb kongresszus iránti határozatot hitrokonaink egy része félre is értené, úgy ezek csakhamar be fogják Iá■ ni, hogy kényszerre nem gondol senki, csak azt kívánja mindenki a mi részünkön elérni, hogy legális alapon valahol találkozzunk és egymást megértsük. Ennek a czélnak az elérését tartja a gyűlés szem előtt. Bízunk is abban, hogy az értekezlet tagjai a felekezetet sem testvérháborúba, sem pedig experimentumokba bele nem viszik, és hogy a nem könnyű probléma helyes megoldását eltalálják. Ezért szívből üdvözöljük őket és sok szerencsét kívánunk önzetlen fáradozásuknak.