Egyenlőség, 1896. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-03 / 1. szám
m IS IS IMA A MILLENNIUMI ÉV MINDEN SZOMBATJÁRA. Irta: SZABOLCSI MIKSA. Dicsértessél örökkön létező Isten, ki megszenteltettél bennünket parancsolataiddal, prófétád által tudtunkra adván szent akaratodat: »szeressétek a földet, mely hazátokká vált, imádkozzatok érte szüntelenül és csak az ő boldogságában tudjátok magatokat boldogoknak.« * Dicsértessél Urunk, szabadság Istene, ki csodákat tevél s a magyart mind e mai napig fentartottad. Dicsértessél Atyánk, világ alkotója, nemzetek és népek gondozója, — dicsértessél, ki magad vagy a jóság és az örök szeretet, — dicsértessél, hogy elérnünk engedted ezt az időt: magyar nemzeted dicsőséges jóbélévét. Dicsértessél Megváltónk, örök jog és igazság, hogy a magyarral gondolkodásban és érzésben öszszeforrhattunk, hogy egygyé válhattunk véle jogokban és kötelességekben,éshogy fájdalmai a mi fájdalmaink, örömei a mi örömeink. Szent zsolozsmákban emelkedik Hozzád lelkünk, Atyánk, Gondviselőnk. Hegy és róna, e szent föld minden tája visszahangzik az örömtől és ujjongástól, hogy ezer évnek annyi visszontagsága után, erőben gyarapodva, tisztelve szomszédaitól, irigyelve ellenségeitől, és nemzet e hazában. Te óvtad, Isten, a magyart, megmentetted, mikor gyűlölői fenhéjázva szólottak, elpusztították, vége! a magyar nevét nem említik többé az élő nemzetek sorában. Igazság a Te trónusod, Örökkévaló, és nem engedted, hogy elveszszen a szabadság erős vára : Magyarország, hol oltalmat talált az elnyomott, igazságot az üldözött, hazát a hontalan. És Hallelujah hangzik Izrael templomaiból e hazában, Hallelujah az Egyistent valló minden magyar alakáról. S a Te akaratod szerint cselekszünk, Isten, ha hálánkkal, forró érzésünkkel, Te utánad, a nemzet felé fordulunk, mely magához emelte Izraelt, mielőtt az ezredik év küszöbét átlépte. Vele örvendtünk volna, egynek éreztük volna vele magunkat, és boldogok lettünk volna e tudatunkban, akkor is, ha a vallások anyját most sem ismerte volna el egyenlőnek a tőle származó vallásokkal — hisz egynek éreztük magunkat a magyarral, mikor a zsidónak csak kötelességei voltak e hazában, de nem jogai; egynek, mikor nem örvendeni kellett a nemzettel, hanem véle együtt vérezni, véle együtt szenvedni; — de hogy befogadta szent hitünket hazánk, kettős a mi örömünk e jóbélévben és szeretetünk és odaadásunk Magyarország iránt csak azért nem nagyobbodik, mert eddig is övé voltunk minden érzésünkkel, teljes szivünkből, egész lelkünkkel. Hallgasd meg ezért Urunk, Istenünk, szívünk fohászát, hallgasd meg lelkünk könyörgését, melyben édes hazánkért, Magyarországért, imádkozunk. Áldd meg az áldások koronájával, békével. Legkedvesebb angyalod hozza le nekünk ezt az áldást: a szeretet. S óh, hadd maradjon itt, hadd lakozzék közöttünk. Némuljon el közöttünk a villongás és viszály, mely testvért a testvértől, egy haza gyermekeit, szétválasztja és széthúzást, gyűlölködést és testvérharczot keresve sem találjanak a magyarok országában. Adj, óh, Atyánk, tiszta látást Izrael elleneinek is e hazában. Nyitsd meg irántunk szivüket, hadd ismerjék föl bennünk a testvért, ki ember, mint ők maguk, hibákkal és erényekkel. Ne fessenek bennünket ördögöknek s ne akarják, hogy angyalok legyünk. Megbocsájtjuk nekik tévedésüket s mindazt, mit ellenünk vétettek; őszintén nyújtjuk feléjük jobbunkat, fogadják el azt, mint testvérekhez illik s legyen ezentúl egy a czélunk: nagygyá tenni, megelégedetté tenni, gazdaggá tenni, irigyeltté tenni ezt a hazát, mindnyájunk közös, édesanyját. Áldd meg, áldd meg, Atyánk, ezt a drága földet. Fokozd humusa termékenységét, búzája aczélját, szőllőgerezdje mézét. Áldd meg hegyeit, áldd meg síkságait, áldd meg bányáit, áldd meg erdőit és áldd meg földóit. Adj esőt idejében, meleget és havat, mikor a föld ezeket kívánja. Tarts távol e hazától dögvészt és pusztító viharokat, árvizet, tűzvészt és minden egyéb veszedelmet. Add áldásodat, Isten, minden vállalkozásra, mely a nemzeti vagyont gyarapítja, jólétét előre mozdítja. Adj erőt a karoknak, kitartást a csüggedőnek, gyógyulást a betegnek, vigaszt a gyászolónak. És a kikért legelől kell imádkoznunk: Áldd meg, Teremtőnk, nemes gondolkozásu, igazságos és jóságos királyunkat, I. Ferencz Józsefet. Adj neki hosszú életet, hogy még soká, soká boldogíthassa népeit, kik hozzá nemcsak mint urukhoz, királyukhoz tekintenek föl, de mint az igaz férfierények magasztos mintaképéhez. Áldd meg, Atyánk, minden lépését, minden gondolatát, áldd meg Őt legszebb áldásoddal,a kinek uralkodásához fűződik egyenjogú águnk mint polgároké és egyenjogúságunk mint felekezeté. Áldd meg, Urunk, felséges királynénkat, Erzsébetet, minden magyar szemefényét. Áldd meg a fenséges királyi családot, magyar kormányunkat, a magyar országgyűlést és mindazokat, kik a magyar közügyeket odaadással szolgálják. Áldj meg, Atyánk, minden magyart és engedd, óh, engedd, hogy az új kor a dicsőség és az áldás korszakává váljék magyar nemzetünk életében; hogy közmondásossá váljék a nemzetek közt, úgy, hogy aki áldást akar majd mondani, nagyot és szépet felebarátjára, így szóljon csak : áldjon meg az Isten, mint megáldotta a magyart az első ezer év után. Amen, úgy legyen. Amen, Amen! * Jeremiás 29. 7. . ־% 1896 január 3. EGYENLŐSÉG. 3