Egyenlőség, 1901. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
2 EGYENLŐSÉG egész parlamentre nyomják a bélyegüket. Pedig isten öccse, gyöngék. A zsidó frakció ellenben óriási presszióval hathatott volna, hiszen az egész nagy kormánytábor azt mondja, hogy liberális. Nos, tizenöt ember megmutathatja nekik, mi az a liberalizmus. S ha mégis gyöngék, nos, akkor kiverték volna őket. Még mindig férfiasabb, becsületesebb sors, mintha kidobják őket. Igaz, nem a képviselő urak a bűnösek, hanem az igen tisztelt hazai hitsorsosság, mint olyan. Az utolsó fakter is félti a pozícióját és siet a Széll-pártira szavazni. A múlt rendszer kormányai mindig nagy súlyt fektettek a zsidó választókra, mert sok kerületben az ő szavazatuktól függ a választás sorsa. Hol gyakorolja a zsidó választó ezt a befolyását a maga javára ? Van néhány zsidó nagybirtokosunk is, aki akár csak a Károlyiak, kinevezhetné a képviselőt a maga területén. Hol van az a gelsei Gutlmann, aki a hatalmát zsidó képviselő érdekében latba vetné, olyanéba, aki nem ül a Széll Kálmán háta mögé? Az Alkotmánynak igaza van: a magyar sajtó volt a képen zsidósajtó. Hol van az a sor a sok zsidó penna produktumában, mely a mai időknek megfelelőleg szolgálná a maga érdekét? Versenyt perczegnek a közönség ámításában és hason csúsznak egy bálvány előtt, akiben nem bíznak, akitől csak roszat várnak. A pénz is zsidó kezekben van Hol van a nyoma annak a pénznek a liberalizmus érdekékében ? Hol van az az újság, melyet ez a pénz ad a zsidóságnak politikai fegyverül, hogy védekezhessék és megnyissa az agyonkábított jóhiszeműek szemét? Az a pénz valahol agrárérdekeket szolgál. Is délben, fekete kávé mellett összebújnak zsidóink és busán rezgetik a szakállukat. Nem jól van így, még rosszabbul is lesz, valamit tenni kellene, de másnak. Pedig tisztelt atyámfiai, ez a mai helyzet nekünk nagy dolog, de az úristennek mégsem elég nagy arra, hogy most küldje el nekünk a messiást. Most már későn van, de még mindig nem múlt el a cselekvésnek kötelessége. Tessék talpra állani és szint vallani, beszélni és cselekedni kifelé úgy, ahogy maguk között szoktak beszélni, ne hízelegjenek és ne féljenek, álljanak szembe azzal a liberalizmussal, mely többé nem liberalizmus, hanem egy óriási hamis forma alatt dolgozó keresztény szövetkezet, mely kiméri a zsidók javát és húsát — igen jutányosan — en gros et en detail. Kóbor Tamás: Népvándorlás. Ma nem olyan nagy tömegekben járnak-kelnek az emberek, mint a tulajdonképpeni népvándorlás idején. De azért nem kevesebb pusztítást okozhatnak. Azokban az országokban, amelyekben akár a közgazdasági helyzet, akár a szabadságjogok nem állanak biztos alapokon, állandó a fluctuatio. A kivándorlásoknak néha tendencziájuk is van : a hódítás vágya, a nemzeti ideálok továbbfejlesztése; néha csak opportunizmus a mozgatójuk, amikor halomra döntik az őslakók hazafiságos, élet- és véráldozó szólamait és »faj«-teóriáit. Nálunk Magyarországon sokat perorálnak mostanában úgy a ki-, mint a bevándorlásokról. A kivándorlók között azonban csak a »tájunk«־־ belieket, értsd: keresztény magyarokat látják; a bevándorlók közül pedig egyedül a »kazárokat« veszik észre, akik faj dolgában ugyan közelebb állanak az ősmagyarhoz, mint a szlovén, a latin, a román ,de hát azért mégis csak »kazárok«. A ki- és bevándorlásokról faj vagy nemzetiségi statisztikánk nincs, konkrét summákkal tehát nem lehet itt a számvetést megcsinálni. De nélkülük is láthat, aki látni akar, és hallhat, ha a hallásra kedve van. A kazárok, ha bevándoroltak is, semmiféle nemzetiségi mozgalmat nem csináltak még Magyarországon. A tótok, a ruthének, a szászok, a románok akármenynyire kötözik is őket a »fajunk«-hoz s bármily előszeretettel teszik is meg őket a hazáért életet és vért áldozó magyaroknak, mégis minduntalan pártot ütnek a nemzet integritása ellen. Nem zsidós jargonban beszélnek ugyan, ami a kazárok ellen egyedül emelhető, többé-kevésbé jogosult kifogás, hanem — konspirálnak. Idegen pénzekkel és pénzekért űznek idegen nemzetiségi politikát. A zsidó mindenütt lehurrogta azokat, akik — kétségtelenül a nemzetek faj teóriáitól szoríttatva־— a zsidó nemzetiségi eszmét is föl akarták támasztani. És ez természetes, mert sehol sem biztos lába alatt a talaj. A zsidó nemzetiségi eszmének fix pontja, konkrét tényezője nincs. Egy-két rajongója, miként egy-két fecske, nem csinál nyarat. Kénytelen tehát hasonulni, aszimilálódni. Ezt — sokszor hitétől eltávolodva — készséggel teszi meg. Még a »kazár« is. De amint a terméskő, mihelyt lefejtik még nem alkalmas építésre, azonképpen a máshonnan szalajtott kazár is kalapácsra és vésőre szorul A faragás munkájában mi, az inkarnátus zsidó sajtó munkásai is, készséggel, szeretettel veszünk részt, hangulatot csinálunk neki, buzdítunk rája. Nem vagyunk hívei a teljesen szabadjára eresztett bevándorlásnak. De nem csak azt a sorompót ismerjük, melyet a kazárok, vagy más zsidóhitűek előtt lehet lebocsájtani, hanem azt tartjuk, hogy minden fölösleges elem, vagy olyanok előtt, melyek adott viszonyok között kárt tehetnek és tesznek is a nemzeti élet egységében, kialakulásában és megerősödésében, egyelő szabályok szerint járjon a sorompó. 1901. július 7.