Egyenlőség, 1902. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

1902. január 5. egyent torzul el az arczod ? Igazán, hallatlanul igazságtalanok ezek a megmart teremtések! Őrizkedjünk, kedves atyámfiai, a kígyó csókjától. .Mert ha csókol, mar. S ha mart, még ő méltatlankodik, ha följajdulsz. Micsoda eljárás az, hogy beleszédül a fejed, mikor ő csak a lábadba eresztette a mérget. Ha a legnyájasabb arc­át mutatja is neked az antiszemita, szólván, te derék vagy, téged becsüllek, légy meggyőződve, hogy marni akar, akármennyire össze is nyálaz dicséretével. Aki nem a bűnös ellen tör, hanem a zsidó bűnös ellen, ha mindjárt csak a »többi«-ről szól is a nótája, az az igazságtól messzire eső, gonosz­­érzelmű, gyűlölettől telített ember, aki, ha saját hite gonosztevőiről van szó, sohasem fogja emlegetni a római katholikus gyilkosokat, a görög katholikus zsiványokat vagy a görögkeleti tolvajokat, hanem szólani fog a r­ab­­lókról, zsiványokról, vagy tolvajokról. És ha föllázadsz a pogány igazságtalanság ellen, légy elkészülve, hogy rögtön a »többi« közé kerülsz magad is. És ha maga Jézus szállana le a földre és azt találná mondani emberednek: miért említed éppen csak a zsidó gonosztevőnek a vallását, hisz a zsidó vallásnak semmi köze a gonosztetthez, amint hogy nin­­csen a keresztény vallásoknak sem . Jézusnak is csak azt felelné, amit neked felel­ tiltakozásodra, azt t. i., hogy húz a fajtájához, ő is csak olyan mint a többi. Mert a zsidó szolidaritás, — ha van ilyen, — az antiszemiták műve, csak az övéké. Kitelhet a kereszté­­nyektől Szodoma és Gomora, Adema és Czebájim, senki ezért a kereszténységet, vagy a keresztény vallásokat felelőssé nem teszi, de akadjon gonosztevő, ki hitére nézve zsidó, csak a gaz zsidókról lészen szó Antiszem táborában. Mintha az a gonosztevő azért volna gonosz­­tevő, mert zsidó és mintha gonosztevő volna minden zsidó. Bebiztosított hajókat, melyeken ezer ember utazik, pokolgéppel bocsátanak a vízre emberi bestiák, hogy az után ember és hajó elveszszen és a biztosítói össze­­geket fölvehessék; 150 csecsemőt pusztít el egyetlen bába öt rubelért fejenként, mit az elvetemült anyák fizetnek; árvák ezreivel rabszolgamunkát végeztetnek női szerze­­tek anélkül, hogy fizetségre csak gondolnának is. A gondjaikra bízott gyermekeket éheztetik, testileg, lelkileg elhanyagolják, de meghíznak kezecskéik munká­­jától a kongregácziók; máshol egész provincziákat jut­­tatnak koldusbotra férfiszerzetek, úgy, hogy Istentől külömben dúsan megáldott vidékeken hosszú idő óta sem nem szántanak, sem nem vetnek, mert a paraszt­­nak nincs meg hozzávaló állatja, meg ekevasa; még máshol embereket, mint bábokat czélpontokul állítanak föl a lövészeknek, mire azt mondják, így kell nevelni a népet; családok ezreit döntenek nyomorba országos bankok lelketlen vezérei, és nálunk is csak nemrég egész nagy város romlását okozta a helyi pénzintézet igaz­­gatójának lelkiismeretlensége, és mindez és még meg­­számlálhatlan hasonló eset megesett, anélkül, hogy a gonosztevők vallását szóvá tették volna, anélkül, hogy ugyan ama vallás többi követőinek szemére lobban­­tották volna valaha, hogy azok az elvetemedett czégéres gazemberek római, görög, keleti, vagy egyéb szertartású keresztények. De hangoztatják,­ nem: kürtölik,dobolják, harangozzák a gazember hitét, ha a bűnös zsidó, mintha az volna a fő, hogy megbélyegezzék a zsidót, tenné״ szetesen minden zsidót, mert hisz ez a czél. Ha feljajdulsz az ilyen erkölcsi korbácsütések alatt, hamar kész a vád, hogy tessék, már azonosítja magát a gonosztevővel, mert az is zsidó. A szerencsétlen épp az azonosítás ellen tiltakozik, szólván : akaszszátok föl a gazembert, de ne bélyegezzétek meg a vallását, mely­­nek semmi köze gonosztettéhez; mind hasztalan: meg­­teszik bűnpalástolónak, bűntársnak, mert hisz mi köze hozzá. A kígyó is így szól a marás után: mit szédül bele a fejed, mikor én a lábadba eresztem a mérget.­­ A »jó barátok«, kik megkülömböztetnek téged a »többi«-től és kikre »csak nem foghatja rá senki sem, hogy antiszemiták«. — Így mondják legalább ők — tovább men­­nek egy lépéssel. Zsidót szimatolnak mindenütt és min­­denüt bűnös zsidót. Baj van valahol, hezitálnak pl. egy falut, keresd a kazárt agárkutyáin. Meg is találja, fülé­­nél fogva kiránczigálja száz közül, olyan éles a szi­­matja. De azért, jó barátod. Mindenkinek jóbarátja, aki­­vel éppen szemben áll, csak a »többi«-nek akar akasz­­tófát, 400-at egyszerre, egygyel sem kevesebbet. Máramarosban egy falunak a nagy része ellen ír­­tak ki liczitácziót. Az árverezők : kilencz pénzintézet és egy magánember. Ez a magánember Kábán Izrael Má­­ramaros-Szigeten. —Kaban Izrael! Hisz ez kazár! És a »Hazánk« rögtön elveszíti látását, el egész fejét. Eltűn­­nek a bankok, csak a kazár marad. Azzal pedig Őrüle­­tes tánczet jár a tiszteletreméltó újság. Statáriumot, akasztófákat, irtó masinákat követel 7 teljes hasábon keresztül. Nincs az a piszok, melyet az agrár újság abban a czikkben a szerencsétlen koldus­ú zárokra rá nem kenne. Mert nincs szegényebb, nho A szánalomra­­méltóbb néposztálya Magyarországnak azoknál a kazá­­roknak elnevezett, nyomorúságos ruthén zsidóknál. És hogy Vészi József észre akarta téríteni a gyűlölettől el­­vakult czikkezőt, hogy csillapodjék, hiszen Kahan Izrael csak egy, m­íg az árverező intézetek kilenc­en van­­nak, hisz Kahan Izrael követelése csak csekély ré­­szét képezi a kiskalocsaiak adósságának; hisz a végre­­hajtást szenvedő adósok közt kazárok is vannak s igy tovább, — az aposztrofált czikkiró eleresztette a kazá­­rokat és egész erejéből Vészire vetette magát, kit kegyet­­lenül összemarczangolt. Olyan ő is, mint a többi, kon­­statálta. Vészi-Sáfár Zélig ő (ez egyik végrehajtást szenvedő kazár) zsidó ő, kazár ő s így tovább az is­­mert textus melódiájára. Ami Kahan Izraelt illeti, úgy tudjuk, még csak nem is kazár. Már az ükapja is Máramarosszigeten la­­kott és abból, hogy az alsó-kalocsaiakon 1300 frtnyi ő­s ég .

Next