Egyenlőség, 1905. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1905■ január L ___________EGYENLŐLEG 8 kényes próbának alávetve, mint a mi hazánkban. Nincsen más szabad ország, ahol oly nagy, számmal élnének a zsidó vallásúak a polgári és politikai jogok teljes birtokában. Azt hiszem, nincs is még egy ország, ahol tömegüknél és intelligenciájuknál fogva oly fontos elemét képeznék a nemzeti gazdaságnak és a társadalmi előhaladásnak, mint nálunk. Ebben a helyzetben az egész zsidóság döntő próbája hárult reánk. Ahogy a magyar zsidóság a maga munkarészét a nemzeti konszolidáció művéből kiveszi, ettől függ általában a zsidóság értékének és jelentőségének megítélése, ez válik példaadóvá a többi nemzetekre nézve is. Így volnánk mi a 20 választott népből is a leginkább kiválasztottak. Ámde mennyire meg kell riadnunk ettől a mi történelmi és az egész zsidóságra kiható hivatásunktól, amikor saját hibánkból nem bírjuk elérni az egységes és autonóm szervezetet sem, meg azt a felekezeti közszellemet sem, amelynek erősségei minden egyéni tehetséget és minden faji jelességet közcélok szolgálatában közintézmények teremtésére összefoglalhatnának, a zsidóság legjobb elhelyezkedését a nemzeti társadalom keretében biztosítanák. Milyen szörnyű felelősséget vállalnak azok, kik ily sorsteljes próbával szemben a magyar zsidóság teremtő és szervező képességét csak a kétféle vallás csodabogarában mutatják be. Igen, az idők minden jele fátumszerűen egyesült arra, hogy a magyar zsidóságot egyesülésre, intse. Az egységes szervezet, az autonómia önérzete, a felekezeti szolidaritás intézményeinek biztosítása : ez legyen a vezércsillag, amelynek a legsötétebb égboltról is, a viharfelhők legsűrűbb gomolygásán át is felénk kell világítania. Micsoda hiábavaló ellenvetés, hogy a szembenálló pártok eltérnek vallási felfogásukban, avagy társadalmi hajlamaikban. Nos ha ez igaz volna is, éppen azért kellene az egységes szervezés. Nem látjátok-e, hogy amikor összehozzátok őket az egységes szervezet felépítésében, megteremtitek belső összetartozásuk összes feltételeit is. Az egységes szervezet־ ez biztosítja a zsidó felekezet tekintélyét kifelé a nemzsidó társadalom irányában, de ez biztosítja még inkább befelé a közös hűséget a zsidó szellemhez. Orthodoxia és neológia összetartoznak ebben, mint a tűz és a világosság; zsidó vallási és magyar nemzeti tartalmukkal együtt alkotják a zsidóság históriai rendeltetését. Egységes szervezés nélkül egyikök sem fog felhagyni semmit jobb szelleméből a jövő nemzedékekre. Csak egy nagy hajótörés roncsait fogják majd innét is, onnét is az emlékezetnek átadni, és úgy lehet, ez lesz korunk zsidóságának legszomorúbb krónikája utódainak számára, ha ugyan még utódaiknak fogják magukat nevezni. Mezei Ernő: Az országos választások előtt. E cikket közéletünk egy kiváló politikusától kaptuk s örömmel adunk helyet neki, nemcsak a szerrzője illusztris személyére való tekintetből, hanem azért is, mert csaknem mindenben megegyezik azzal a programmal, melyet az״ Egyenlőség“ a választások dolgában magáénak vall. Az eszmék kissé zavarosak — szólna a szkeptikusan hideg szemlélődő, de mi, akiket érdekel, lelkesít, vagy elszomorít közéletünk minden jelensége, mert úgy érezzük, husa-vére vagyunk ennek a magyar életnek, mi bátran kimondhatjuk, hogy az eszmék nagyon, túlságosan, sőt lehetetlenül zavarosak. Aki ma, a mai pártprogrammok alapjára állva, politikai kis kátét akarna írni a választók számára, ugyancsak kétségbeeshetne, mert nem tudná mit kérdezzen s még kevésbbé volna képes a felvetett kérdésekre válaszolni. A kavarodás, melyet a politikai helyzet kiélesedése okozott, annyira összezilálta az elveket, hogy jó szeme legyen annak, aki látni akar valamit ebben a káoszban. Ahány programm, annyi gordiusi csomó, melyet a mai napon pártok pengéjével aligha vághatni ketté. De mi, akik e zűrzavarban is tisztán megőriztük vezérelvünket és látjuk a fonalat, melyet annyi hivatlan Párka igyekszik elmetszeni, vagy legalább összabonyolítani, kihalljuk ebből a zsivajból is az alapmelódiákat, s ítélni tudunk, ha keményen is, de semmiesetre sem igazságtalanul. S távol attól, hogy e kavarodás megriasztana bennünket, úgy véljük, hasznára fog válni ez a példátlan összevisszaság a jövendő alakulásainak. Mert ékesszólóan megmutatta, amit mi már anynyiszor hangsúlyoztunk, hogy a magyar politika pártcsoportulásai képtelenek és minden létjogosultságra igényt tartó alap nélkül valók. Közjogi jelszavakat írt eleddig, —־־ apró és elhanyagolható töredékek kivételével — minden párt lobogójára, és a küzdelmek mindig a közjog jegyében folytak és mindig eredménytelenül végződtek, ami természetes is. A közjog szempontjából oszlott eleddig az országgyűlés hatvanhetes és negyvennyolcas programmunkra és e bő köpenyeg alatt azután minden elfért, mindenki játszhatta a maga kis játékait, holott épen a hatvanhéten és negyvennyolcon kívül, gyilkos fontosságú kérdések forogtak szőnyegen, de ime az ezekről való vélekedésben senkit a maga pártos programmja nem kötött. Holott a legkomolyabb