Egyenlőség, 1909. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-03 / 1. szám
Egy vétség körül. A budapesti tábla vétkesnek találta a szolnoki törvényszék iktatóját, aki zsidó létéreros hasonó ünnepén nem ment be a hivatalába. Az iktató urat annak rendje és módja szerint fegyelmi büntetéssel is sújtották. Érdekes előzménye van ennek a fegyelmi vétségnek. Az iktató ur a két ünnepnapra egyenesen szabadságot kért és kapott a törvényszék elnökétől. Templomba is ment, hogy szive és hite szerint dicsérje az Urat. A törvényszéki elnök azonban néha nagyobb ur az Úristennél. Elküldött a templomba és onnan akarta hivatalba ráncigálni a zsidó vallási iktatót. Az pedig nem ment. Hivatkozott vallási meggyőződésére. Hivatkozott a szabadságára. Hiába. A törvényszék elnöke fegyelmi vizsgálatot indított ellene, mert Jos hasonó napján nem akart dolgozni. A budapesti tábla pedig vétkesnek ítélte. Olyan tekintélyre hivatkozhatnál!, mint Baloghy Györgyre, a budapesti koronaügyész helyettesére, aki azon a véleményen van, hogy a szegény zsidó iktató nem követett el fegyelmi vétséget. Azonban távol legyen tőlem, hogy a nagytekintelű királyi Tábla Ítéletének kritizálásába bocsáttkozzam, s abba a hibába essem, amelybe nemrégen néppártok jutottak, akik a Koczurek-ügy alkalmából baltával mentek a felsőbíróságok tekintélyének. Pedig Koczurek káplán egészen közönséges bűntettes volt, a szolnoki iktató ellenben a koronaügyész helyettesének véleménye szerint nem vétkes. Az ítélethez magához tehát ne szóljunk hozzá. Gondolkodjék felőle mindenki úgy, ahogy akar. A táblai tanács tagjai is intézzék el a dolgot a saját lelkiismeretükkel. Van ebben az ügyben egyéb kihámozni való. Nem kutatok semmit, de azt az egyet szeretném tudni, vájjon merészelt volna-e a szolnoki törvényszék elnöke egy görög-katholikus embert a görög, karácsonyon hivatalba erőltetni? Vájjon jutott volna-e eszébe, hogy a görög-katholikus embert kirángassa a templomból, mikor az hite szerint a legnagyobb ünnepét üli ?.Vájjon megtörténhetett volna-e az egész eset valamely szerb vagy román vallási hivatalnokkal s nem fekszik-e kézen az ügy magyarázata, mely élénken dokumentálja, hogy hasonló dolgokat csakis a zsidó vallási polgárokon mernek elkövetni. Csak a zsidó, vallás ünnepeit nem respektálják s ez a jelen esetben annál nagyobb vétek és annál feltűnőbb, mert aki a vallásunkon ejtett sérelmet okozta, maga is a törvények hivatott alkalmazója, a szolnoki kir. törvényszék elnöke volt. Márpedig úgy tudom, s igy tudja ezt mindenki, hogy a zsidó vallás recipiált felekezet. Legalább addig, amíg a mai korszak kormányzatáig el nem érkeztünk, senki sem gondolt arra, hogy az élő törvény csak egy darab rongyos papiros. Mint recipiált felekezetet megilletnek benlünket mindazok a jogok, melyeket a többi bevett vallások élveznek, s ezek közt eminens jog a vallási nagy ünnepek teljes tiszteletben tartása a hatóságok részéről. A polgári törvénykezési eljárás erről még a recepciót megelőzőleg intézkedett, de a recepció után ünnepeink ipso facto egy tekintet alá esnek a keresztény vallásuak ünnepnapjaival. S ha zsidó embert peres ügyben ünnepnapján törvénybe sem szabad idézni, mennyivel kevésbbé szabad vallási meggyőződését munkába hívással bántani akkor, mikor nemcsak tételes törvény , de belső ügyviteli szabályok is a vallási ünnepek kötelező tiszteletben tartásat, rendelik. r Ám a mi ünnepeink az állami gondoskodásból ugyancsak kiestek. Pedig nem vagyunk követelők. Eszünk ágában sincsen, hogy a szombat respektálását követeljük. Csak a legfőbb ünnepekről van szó, s ez mindössze három nap az esztendőben. Hol van ez a három nap a rengeteg katolikus ünnepektől! És ezt a keveset sem tisztelik. Nemcsak a bíróságokon van ez így. Ez az uzus a katonaságnál is — de próbálnák csak meg a mohamedán vallási bosnyák bakák érzékenységét sérteni! Ez az uzus az összes állami hivatalokban, egyedül az iskolák kivétel, ahol a zsidó gyermekek ünnepnapon elmulaszthatják az előadást. S ez az egy kivétel, kivételképpen erősítése a szabálynak, hogy a zsidó polgár ünnepnapjain ugyanazon jogokat veheti igénybe, mint a keresztény vallása. Ez a jog tételes törvényben adódott, s csak a mi türelmünkön múlt, hogy ennek a jognak eddig érvényt nem szereztünk. De teremtő atyám, melyik az a jog, melynek érvényt szereztünk volna?! ‘És melyik az a jog, melyet a jelenlegi kormányzat érvényesülni engedne ?! Ölbe tett kezekkel nézzük, hogyáz- 1909. január 3. EGYENLŐSÉG- Összetanult, régi, bevált írógárda áll rendelkezésére,, hogy a munkát lelkesedéssel, kitartással vállalhassa. Az irodalmi nívót mindig megőrizni igyekszik s e részben is felekezeti lapjaink közt versenytárs nélkül áll. Csatáz, oktat, bírál, vezérel irodalmi eszközökkel a család körében is, ugy hogy nemcsak a családfő, de a zsidó hajlék minden tagja, épp úgy mint a zsidóság minden pártárnyalata és műveltségi foka megtalálja benne a maga jó barátját, útmutatóját és szórakoztatóját Erre a föltevésre enged következtetni olvasóink egyre szaporodó törzsgárdája, amelyet arra kérünk, tartsa meg az Egyenlőséget az új XXVIII. évfolyam során is jóindulatában. Tetézze ezt azzal, hogy munkánk értékét ismerőseivel, barátaival is szíveskedjék elismertetni. Az Egyenlőség.