Egyenlőség, 1913. július-december (32. évfolyam, 27-51. szám)

1913-07-06 / 27. szám

E­GYENLŐSÉG 1913 julius 6. Dániel, Loschitz Károly és Spitzer Gerson. Fizetiek egyen­­ként négy, összesen 20 koronát. Török Zoltán idén S­opronban jelentkeztek: Fól­ák Miksa dr. főrabbi, Fábián Henrik vasúti igazg. helyettes, Baál József vasúti főellenőr, Bustiti Salamon vasúti hivatalnok, Breuer Mór dr. orvos, Rajkai Lajos vasúti hivatalnok, Engel Bernet vasúti hivatalnok, Varga József kereskedő, Klager Pál kereskedő, Fürst és Rosenberger kereskedő, Varga Henrik vasúti főellenőr, Fleischer József kereskedő, Schönberger Gusztáv dr. városi főorvos, hitk. elnök, Spitz Márk kereskedő, Bielitz Adolf kereskedő, Német Vilmos áll. főreálisk. tanár, Fischer Jenő, a Fon­­ciére titkára, Barta Miksa áll. főreálisk. tanár, Horvát Jenő áll. állatorvos, Goldschmied Dávid gyáros, Steiner Miksa dr. orvos, Lederer Gyula dr. ügyvéd, Klein Sándor gyáros, Lukács Sándor dr. bankigazgató, Müller József dr. ügyvéd, Drózsa Alfréd gyáros, Hoffner Elek dr. ügyvéd, Biringer Adolf magánzó, Steiner Albert keres­­kedő, ifj. Hacker Lipót nagybérlő, Morvát Rezső áll. főreálisk. tanár, Kemenes Aladár dr. ügyvéd, Weisz Jakab dr. orvos, isk.-széki elnök, Blum Náthán kereskedő, Steiner Ignác nagybirtokos, Winkler Adolf dr. kir. tan., hitk. diszelnök, Grosz Sándor dr. orvos, Ungár Kálmán dr. orvos, Herrenfeld Vilmos bankigazgató, Nussbaum József vasúti főmérnök, Török Zoltán vasúti ellenőr. Tímár Emil (Tenke) V.­ivén jelentkeztek: géresi Miskolczy István földbirtokos (Feketegyőrös), Illés Lipót kereskedő (Feketebátor), Schlüsselberg Henrik női szabó (nem fizetett), Grünberger Izidor kereskedő, Königstein Lajos bútorkereskedő, Adler Mátyás (Tenkegörbed). Egy­­ kivételével fizettek egyenként négy, összesen 20 koronát. Grausz Sándor idén Szegeden jelentkeztek : Grausz Sándor (fizetett), Tímár Dezső (fizetett), ,Csernák Anna (fizetett), Hoffer Stefánia (fizetett), Müller Dezső, Nemes István, Pálmai Zsigmond (fizetett), Holczer Margit,­­ Vázsonyi Lipót (fizetett), Spiegel Ottó, Czinner Imre­­ (fizetett), Wellisz Géza (fizetett), Pollák Sámuel (fizetett),­­ Funk Zsigmond, Steiner Dezső, Engel János, Raab Izsó,­­ Lőwy Miksa, Bloch Mór, Cziklai Róbert, Förster József,­­ Amige Gyula, Wolf Mátyás, Donáth Szerén, Basch , Albert, Grosz Simon, Brichta Ármin, König Jakab. A meg­­j­jelöltek fizettek egyenként négy, összesen 36 koronát.­­ Új tag jelentkezett e héten 81, az összes tagok­­ száma 4640. Az összes hozzánk befolyt pénzeket átadtuk Winterberg , Gyula udvari tanácsos urnak, az ITO nemzetközi igazgató-­­ tanácsa magyarországi tagjának, ki azokat a Pesti Magyar­­ Kereskedelmi Bankba letétbe helyezte és róluk pontos számadást vezet. ____ Az ITO hírei. Az ITO azon helyi csoportjait, melyek a megalakítást még nem ejtették meg, újból és sürgősen felhívjuk az alakulásra. Szükséges ez a közelgő őszi közgyűlésre való tekintettel, melyre delegátusok küldendők, de az idei tag­­díjak rendes beszedése és a központnak be­­küldése is csak akkor történhetik meg, ha a rendszeres helyi szervező munka lefolyt. A helyi­­csoportok részére különben általános kivonatra ügyrend készül, mely azok tevékenységét kör­­vonalazza és szabályozza. Az angolai jelentést, melyet jövő héten kezdünk ismertetni, a már megalakult helyi bizottságok két héten belül megkapják. Az Országos Izraelita Tanítóegyesület Eötvös-ünnepélye és nagygyűlése. Három évenként, midőn az iskolák kapui bezáródnak, a fővárosba seregük hazánk zsidó tanítósága, hogy saját és, ami ezzel szoros kapcsolatban van, az iskolák ügyes­­bajos dolgait megbeszéljék. És a zsidó iskolának sok a baja. Az utóbbi években a tanítói fizetések kiegészítésére, de különösen a népoktatás ingyenességére vonatkozó törvények a kisebb zsidó iskolákra nagy veszedelemmel jártak. Az Orsz. Szr. Tanítóegyesület, mely hazánk zsidó tanítóinak összeségét foglalja magában, minden lehetőt elkövetett e veszedelem csökkentésére, azonban mégis rövid három év alatt nem kevesebb, mint harmincnégy iskola szűnt meg, mely tekintélyes szám a tanítóegyesület közbenjárása nélkül bizonyára még nagyobb lett volna. A tanítóegyesületet ebben a mentő akciójában a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája a leghathatósabban támogatta, miért nemcsak a tanítóság, hanem a hazai zsidóság legnagyobb háláját érdemelte ki. És sok sebből vérzik a tanítóság. Hiszen rendes körülmények között szűkre mért fizetéséből még csak megél valahogy. De ha körülményei kissé megváltoznak; ha betegség támadja meg; ha gyermekeit lakóhelyén kívül iskoláztatni akarja; ha leányát férjhez adja; ha gyógy­­fürdőre szorul, vagy ha új erőt akar az új iskolaévre gyűjteni, akkor erre szűkös jövedelméből már nem telik. Ilyenkor a tanítóegyesülethez fordul és ez van segítségére nagy bajában. Hogy mennyire segélyezi a tanítóegyesület az erre szoruló tagjait, csak néhány adattal akarjuk meg­­világosítani. A legutóbbi három év alatt az egyesület özvegyek és árvák segélyezésére 13,180, betegsegélyre 5125, rendkívüli segélyekre 3005, fürdősegélyekre 2085, ki­­házasítási segélyekre 960, nem tagok segélyezésére 1391 és ösztöndíjakra 5799, tehát összesen 31,945 koronát költött. Nincs hazánkban tanítóegyesület, mely ily nagy mértékben támogatná tagjait. Hogy az egyesület ily nagy mérvben segélyezhette tagjait, abban nagy segítségére volt tehetősebb hitfeleink áldozatkészsége, mely, remélhetőleg, a jövőben sem fog elmaradni. Az egyesület tagjai — mint említettük — három évenkint közgyűlésre jönnek egybe. Az idei közgyűlést a szokottnál látogatottabbá tette az a körülmény, hogy ennek keretében megünnnepelték Eötvös József báró születésének századik évfordulóját. A két napon át tartott nagygyűlés kegyeletes aktussal kezdődött. A zsidó tanítóság elsőben is elzarándokolt a hazai tanítóság legnagyobb jótevőjének, lovag Wechselmann Ignácnak sírjához. Ez az idegenből hozzánk szakadt és érzésében és gondolataiban magyarrá vált nagy emberbarát két millió koronás alapítványt tett a magyar kultúra napszámosai — a néptanítók — javára. Felerészben nem zsidó tanítók élvezik e fejedelmi alapítvány kamatait és mégis nem akadt a sok-sok tanítóegyesület közül egyetlen­­egy sem, mely bármi módon megemlékeznék a nagy jó­­tevőről. Annál hivebben őrzi meg a zsidó tanítóegyesület emlékét. Julius 1־ én felkereste sírját, hol Krausz Jakab kántor gyászdalokat énekelt és Kramer Simon dunapentelei igazgató-tanító mélyen átérzett és tartalmas beszédben méltatta a sírjában nyugvó nagy ember érzelmeit. ״ Te fel­­derítetted éltünk alkonyát— fejezte be a szónok beszédét — és fényt vetettél elsötétült hajlékunkba; gyújtsd meg még egyszer a lelkesedés tüzét, hogy leszállva a kisdedek lelki világába, ott fényt és derűt terjeszthessünk.״ A szónok beszédétől meghatva, de egyszersmind felemelő érzéssel távozott mindenki a halottak csendes birodalmából. ■K 3

Next