Egyenlőség, 1914. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 1. szám

Elő a kazárral! Az ember sohse tudja, mire ébred. Ennek a polgári évnek legelső napján mit sem sejtve köszöntöm a reggelt és ime, tudtomra adatik, hogy az izai és huszti skizma-ügyben a Kaba­­lyuk Sándor és a Vorobcsuk György száznyolcvan ruthénja sorában magam is vádlott vagyok. Vagy én nem ? Lehetséges. Nincs kizárva, hogy nekem megkegyelmez­­ó Persián Ádám. De ha én nem, hát akkor vádlott helyettem száz meg száz hittestvérem, akivel pedig közös a bűnöm, zsidónak születtünk. Mert méltóztassék meg­­érteni, káprázatosan logikus az új vád. A sze­­gény, földiekkel-égiekkel csatázó ruthén pa­­rasztok bűnét keresztényi szeretettel kezeli az Alkotmány és újesztendei számában nyilván az illő ajándék kedvéért P. Á. (tetszik tudni, Per­­sián Ádám ő, kinek Nagykövesden a rituális vádat megcsinálnia nem sikerült, — az Egyen­­lőség szerkesztője tudja, hogy miért — meg­­állapítja, hogy a szolyvai paraszt esténkint így fohászkodik: — ״ Istenkém, segíts meg minket és add, hogy jöjjön már a cár atyus!“ De nem eddig van. Azt is megállapítja, hogy a szolyvai paraszt jó katholikus és bölcs tudója annak, hogy az atyuska pravoszláv hiten üdvözül. — Hát akkor miért imádkoztok a cár el­­jöveteléért? — teszi fel a kérdést P. Á. Most gyű­i a bomba. Figyelem, keresztény olvasó. Előlép a ruthén férfiú, kalapját a hóna alá szorítja, jobb kezét az öregebb ruthén vál­­lára teszi, baljával egy másik társát fogja meg, mintha ezzel azt akarná demonstrálni, hogy ő mindnyájuk nevében beszél és a kérdésre így felel: — Uram, az orosz kikergeti a zsidót! Ez az igazság, írja a helyszínre küldött P. Á. és aztán osztja teli kézzel a többi igazságot A ruthén azért imádkozik a cárért, hogy az kikergesse a zsidót. Világos tehát, hogy ennek az egész hazaárulásnak a zsidó az okozója. A zsidó, a kazár, az invázió, a kiszipolyozás és a többi, ahogy ez már az efajta logikai menetnél dukál. Lám, lám, tehát nem gróf Bobrtinszki Vladimir és nem Kabalyuk Sándor és nem a többiek, de a zsidó, a kazár vitte az atyuska karjaiba a ruthéneket. Mi hát a megoldás? Erre a kérdésre se marad adós a válasszal Persián Ádám. A zsidóval kell végezni! Akkor aztán a magyar állameszmén többé nem esik bántódás. Akkor egyszerre megdermed a muszka kéz, akkor vége a cári hatalomnak és nincs semmi foganatja az orosz imakönyv fohászainak. Ha eddig nem láttunk elég világosan ebben a skizma-pörben, hát most szétfoszlottak a tit­­kok és rejtelmek. Eddig a vádirat alapján olyant sejtettünk, hogy ezek a szegény emberek le akarták rázni magukról a görög-katholikus vallás egyházi és hierarchikus jármát és úgy gondol­­ták, hogy a görögkeleti hit, meg az atyuska hatalma az, ami az üdvösségüket literálja. Most aztán megtanulhatjuk, hogy a vizsgálat, a vád­­irat, az ügyész elmehet a tudományával. Mire való a sok beszéd, mire való a hosszas tárgy: • Más, minek itt száznyolcvan vádlottat becitálni ? A kazárral kell végezni, akkor volt, nincs skizma-pör. És Máramarosban rend lesz, nyuga­­lom lesz, gazdasági jólét, boldogság. Oh, hogy ezt Egán Ede meg nem élhette! Igen, Egán Edét is emlegeti P. Á. De szabad tudnom, miért nem szól Bartha Miklósról is? Csak nem azért, hogy a reá való emlékezésnél talántán azt mondanám: hohó, kedves kolléga, ebben a vádemelésben, ebben a mindenáron való kazár­­falásban mintha egy picurka kis plágium is lappangana ? Mivelhogy néhai való Bartha Miklós vagy tizenkét-tizenhárom esztendővel ezelőtt elvégzett már egy kazárföldi utazást és hatottuk akkor már ezt a pogromos bölcseséget. Persze ugyancsak a keresztényi szeretet nevében. Ha bűnbe tévedt emberrel állunk szemközt, meg akarjuk érteni a bűnöst. Szánakozunk 1914 január 4. EGYENLŐSÉG üzleti záróárak ügyének szabályozásánál, valamint a vasárnapi munkaszünet dolgának revíziójánál is azoknak a szempontjait képviselte, akik hitükhöz hűek akarnak maradni. Emellett folyton ügyelt arra, hogy minden jogos igényt kielégítsen s a családfő mellett a család vala­­mennyi tagja megtalálja benne azt, ami felekezeti hovatartozandóságánál fogva a legjobban érdekli. Állandó s az eredeti értesülések alapján szerkesztett külföldi szemlével — melyből az egész világ zsidó sajtója sokszor merit gyarapodott értékes rovatai a család valamennyi tagjának szívesen látott vendégévé teszik. Mindenki talál bennük tudást és szórakozást, szépet és jót,,kellemest és hasznosat, mindig irodalmi formában, elmét, szívet, ízlést, hitet, együttérzést és hazafiságot erősítő céllal. Munkatársai rég bevált emberek, friss erőkkel gyarapítva s maradnak akik voltak, mindig készen új tehetségek adoptálására. így kezdjük az uj évfolyamot, az uj munkát szeretettel, lelkesedéssel, hogy az Egyenlőség a magyar zsidóságnak szerteszakadozott állapotában továbbra is az az egyetlen összefoglaló élő intézménye legyen, amivé több mint három évtized és a lefolyt év kimagasló eseményei egyaránt avatták. Az Egyenlőség szerkesztősége.

Next