Egyenlőség, 1923. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1923-01-06 / 1. szám

nem izgattak ilyen problémák, hogy: miért hi­k makabbeusok ? Neki az körülbelül mindegy,. De izgatta Laci deklarációja Haékátf­­át,'kilenc éves volt, és kevésbé intranzigens szellemű és aki azonnal megsejtette a László forradalmi fellépésében rejlő ve­­szedeimet: ha nincs karácsonyfa, ajándék sincsen. És állást foglalt ellene. Laci erre kijelentette, hogy ezentúl az ajándékok is csak hhanukka első estéjén adhatók át. És megismé­­telte az előbbi fenyegetését. Laci édesapja, a derék lipótvárosi tőzsdetag, ismét csak mosolygott és december 24-én­ este kivilágított ka­­rácsonyfa s a fa alatt tizenöt-húsz könyv, fizikai kisér­­leti eszköz és más sok gyönyörűség vágta haza Lacit, v . Laci megjött, benyitott­ a szobába, s a karácsonyfa láttára sarkon fordult, az előszobában felvette a kis télikabátját és eltávozott hazulról. Két órai lázas keresés után kiderült, hogy Laci a nagyapjához költözött, ahol 'sohase״ égtek‘,׳ s ezen' az * es­­ten sem, a karácsonyfa gyertyái­n kijelentette, hogy többé nem óhajt hazamenni a vallástalan lakásba. Erre hosszú és keserves alkudozás,­­kezdődött. A papa megdöbbent, a mama körntye­zett, a nagypapa־ mo­­solygott, Lacika pedig most már a h­ályingest is áthozatta 11­­ otthonába és ki­jelentette,hogy ő szakít a családjával, יס nem engedi elvenni vallási érzését, ő zsidó akar és fog maradni, ö a nagyapánál marad­, ő, Laci, az V/a. *-12 héten aztán megjelent szerkesztőségünkben Laci édesapja, nagyobb összegű jótékony adomány kíséreté­­ben. És arra való tekintettel, hogy fia az Egyenlőség hű olvasója és ránk okvetlenül hallgatni fog, megkért bennünket, hogy adjuk tudtára a fiának a napihírek között, hogy : hazamehet, jövőre már égni fognak ott­­hon a d­anukkai lángok és ezentúl mindig, amidig csak­ Lacika ezek után hazamehetsz. A lap élén üzenem ezt neked,­ mert úgy érzem, hogy az az elszánt lépés, amelyre elkeseredésedben szántad magadat, jelképes je­­lentőségű az egész mai zsidó ifjúság számára. Te misz­­sziót teljesítettél vele a családodban, éppen úgy, mint ahogyan missziót teljesítettek egykor a' Makkabaeusok * és-de-éppen úgy megértetted a kor szavát, mint ahogyan megértették ők. Menj haza, Lacika, mert te győztél e küzdelemben és meséld el Apádnak a Makkabaeusok történetét és tanítsd meg arra, mit jelent zsidónak lenni.• Valószín­űleg kevesebbet fog mosolyogni ezután. De a szíve egy nagy-nagy, ősi érzéssel lesz gazdagabb , s’ez az érzés, ez a szép, szomorú és fájdalmas érzés — te már tudod — fölér minden mosolygással. Az Isten legyen, feled, édes fiam. Klilfföldre szorított nestmMiv eletnek­r ? - írta: Pak­oss József, nemzetgyűlési képviselő. Lj. - X m. kir. József-m­űegyetem magasztos ünnepet ült ka­­rácsony ünnepi hetében. ,־, Világhírű _ tudo­mányos intézm­é­­nyi­­­k félszázada működik s ennek során egész* seregét ne­velte a kitűnő mérnököknek, épitészeknek, gépészeknek és ,vegyészeknek. Minden dicséret, minden magasztalás kevés,­­hogy kellőleg méltányoljuk a tudomány­t nagyszerű , műhe­­lyét. Hívatott emberek el i* mondtak minden szépet, minden ■ jót a lelkes ünnepen s e hivatottak között ott volt dr. Zielinski­­Szilárd úr, a Magyar Műnök- és Építész-Egylet illusztris el­­nöke is. Az elnök úr ! Aki tudornál egyebütt is elnök. Ila jól emlékszem... a közmunkafenmiumban. Tehát mindenképen "konstruktív" ember. Mert kell konstruktivebb foglalkozás, mint építeni és közmunkát végezni? Én, azt gondolom, ez a­lapon nincs is konstruktívebb ember az elnök úrnál szűk Magyarországon ! És ezek után csak természetes, hogy ellensége minden destrukciónak. Ez már csak természetes, nem­ igaz? És mint­­hogy olyan konstruktív munkát, sajnos, szidő szerint nem végezhet, amely enyhíthetné a budapesti rettenetes lakásnyo­­mort, — nem igaz? — hát olyat végez, amilyet tud. Pénz nincs, építőanyag nincs, s a semmiből még olyan nagy mér­­nöki tudománnyal, mint az elnök úré, sem lehet valamit konstruálni. Nem igaz? De nem kell búsulni. Aki egyszer konstruktív, az konstruktív, azt a . . . hogy mi fejezte ki dal­­lamosan magát valamikor a jó humorú Sipulusz ? * . » azt a várkertrakpart mindenit ! Hát ha nincs konstrukció, lás­­suk, mi van azzal a destrukcióval! így az elnök úr. És a József-műegyetem jubiláris ünnepén kivágott, —­ mi az, hogy kivágott ? *— megkonstruált egy hatalmas beszédet . ״ * a destrukcióról. Oh, nagyon tudományos vala az ő beszéde ׳ és én, mint inkarnálus, tiszteletbeli destruktív, mint szép-­ reményű dologházi kandidáns, illő megrendüléssel olvasom vala. Mert imigyen szóm­ Zaratasz ... akarom mondani !&K­linszky elnök ugr \ ־'׳.-״•׳ . A. mérnöki , rend­tartás, röviden mérnöki kamara törvénybeiktatása az, amire ma már nemcsak házi, érdekből, hanem nemzeti, konszolidálásunk végett ás. múlhatatlanul és sürgősen szükségünk van, mert a numerus clau­sus a­ hono­­sítás megfelelő szabályozása, és a mérnöki kamara törvénye nélkül nem véd meg minket a külföldre szorított destruktív elemek visszaáramlása ellen.״ így monda el vala az elnököm* és ki állítja, hogy nem végez vala szép közmunkát ? Mert mit jelent az, hogy ״ a kül­­földre szor­itott destruktív elemek visszaáramlása" ? Talán azt méltóztatnék hinni, hogy az elnök úr a Kun Bélákat és a Pogány Józsefeket érti alattuk־? Oh, nem ! Egyszerűen azokat ה szegény kis diákocskákat, akiket a numerus clausus elker­­getett hazulról s akik most külföldön, a prágai, brünn­i, bécsi, milánói, mittweidai, karlsruhei és gráci­­ főiskolákon nyomorogva tanulnak és tanulva nyomorognak, ők azok a destruktív elemek. A szegény kis diák­ emberkék, akik alig­­hogy elhagyták a középiskolát, mint jóformán gyerekek, már kénytelenek idegenben, távol a szülői otthontól, az ismerősök kedves körétől, távol hazájuktól, közömbös idegenek közt elhagyatva, éhezve küzdeni az élettel, csakhogy éhségüknél is nagyobb szomjúságukat, tudásszomjakat enyhítsék. Hát ők a destruktív elemek. De miért, ha szabad vakmerően fel-­­vetnem a kérdést? Micsoda destrukciót végeztek ezek a félig gyerekek a nem egészen két évtizedes életük alatt ? De ez esetben — ha csakugyan megdönthetően prófétai erejű kié nylatkoztatás az elnök úré — mért tűrik a destruktív eleme­­ket akár­ öt percent erejéig is az egyetemeinken ? Hát ■szabad törvényes oltalmat adni a destrukciónak, ha az mindjárt csak öt percentnyi is ? Ejnye,ejnye, emlök úr, ön, aki olyan kitűnő konstruktőr, tudhatja, hogy egy konstrukcióban nem öt száz­­zalékos, de ötezrelékes eltérésnek sem szabad lenni, mert ha­­van, akkor egy lnkas garast sem ér az egész konstrukció. ־..: De ne tréfáljunk, Enök úr, mint komoly tudós, méltán

Next