Egyenlőség, 1926. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1926-07-03 / 27. szám
2. oldal És a többi okmányok is mind, mind arról tanúskodnak, hogy Ranschburg Pál többizben alapítványi jutalmat nyert a középiskolai tanulmányi ideje alatt a magyar nyelvben elért jeles eredményekért. De mégis hiába. Hiába írta meg a tudonányegyetem orvosi fakultásához intézett beiratkozási kérvényében, hogy édesatyja 20 év óta budapesti lakos, fedezi az egyetemi tanulmányi költségeit, hiába igazolta, hogy úgy politikailag, mint erkölcsileg teljesen megbízható, hiába csatolta az országos középiskolai verseny kitüntető oklevelét a felvételi kérvényhez, hiába nyújtotta be az egyetemhez csupa jeles érettségi bizonyítványát. Az elintézés két nagy szomorú bélyegző volt, és párszavas ceruzajegyzet. Elintézés: A bizottság folyamodó felvételét aPázmány Péter tudományegyetem orvoskarára nem ajánlja. Budapest, 1925. szept. 9-én. A bizottság elnöke: Dr. Hoót Károly És a másik végzetes bélyegző. Beiratkozás iránti kérelmét a budapesti kir. magyar tudományegyetemi orvostudományi karának tanári testű■lete teljesíthetőnek nem találta. Budapest, 1925 szept. 10. Dr. Jakab e. i. dékán. — Ez volt az én fiam halálos itélete — mondja az apa az elutasító egyetemi bélyegzőre mutatva. * És azután tovább beszél: — Már évek óta az álma, vágyainak netovábbja volt, hogy orvos lehessen.Az orvostudományi könyveket böngészte állandóan s azután is, hogy visszautasították az egyetemről, néhány medikus ismerősével folyton eljárt hallgatni az egyetemi előadásokat, részt vett a bonctani órákon, mintha ő is rendes egyetemihallgató lenne. Orvostani könyveket vásárolt utolsó pénzén, azokból tanult, állandóan tudományos munkákkal foglalkozott, de azt a gondolatot, hogy valiását elhagyja s igy tegye lehetővé a maga számára azt, hogy az egyetemre beiratkozhassék, a legnagyobb megvetéssel utasitotta vissza. — Az én fiam, — mondja az apa, — önérzetes, meggyőződéses, vallásos, mélyérzésű zsidó fm volt. Én is, feleségem is,jó zsidó családból származunk. Édesatyám Ranschburg József szegedi zsidókántor volt. Jó magyar ember, aki öreg napjaiban is élete végéig pantallóban,magyar dolmányban járt. Lőw Immánuel főrabbi édesatyjával, Lőw Lipóttal együtt működött az atyám, a szegedi zsidó templomban éveken át. Fiam szigorú vallási nevelésben részesült, mint kis gyermeket minden pénteken este a templomba vittem, az ünnepeket a legteljesebb áhitattal, lelkesedéssel tartotta meg, zsidóságára valósággal büszke volt. A pesti izr. hitközség héber iskolájába is beiratkozott s azt is jeles eredménnyel végezte. Tanárai, az iskola igazgatója, osztálytársai és iskolatársai valamennyien szerették. Kétévvel ezelőtt vakbélgyulladás következtében a pesti Chevra Kadisa Szeretetházába került. Betegágyánál nemcsak valamenynyi osztálytársa látogatta meg, hanem valamennyi tanára is, akik szerették, becsülték, tisztelték fiamat, akiről a legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy feltétlenül nagy karriert fog csinálni, országos nevet szerez magának. — Hónapokon keresztül valóságos búskomor volt, azért, mert az egyetemről visszautasították. Hiába mondtam neki, hogy utolsó falat kenyeremet is megvonom a számtól, a családtól és taníttatni fogom, a jövő tanévre kimegy majd Bécsbe, nem fogadta el ezt az ajánlatot. Gerinces, önérzetes fiú sem az én apai segítségemet, sem más idegen segítséget nem akart igénybe venni. Kijelentette, hogy nem fogadja el, hogy szülei áldozatot hozzanak azért, hogy ő folytathassa egyetemi tanulmányait Bécsben. — Néhány héttel ezelőtt egy textilkereskedelmi vállalat irodájába adtam be. Nem tudta megszokni a hivatalnoki életet. A tudomány iránti szomj, a vágy, hogy orvos lehessen, ami iránt gyermekkora óta rokonszenvet érzett, lehangolttá tette, nem volt többé életkedve s egy napon váratlanul eltűnt hazulról. Másnap Tinnye községből érkezett a hir, hogy egy fiatalember holttestére Dr. Hevesi Simont, a pesti szr. kitk. főrabbiját, a magyar zsidó közélet vezetőjét kedden délelőtt a Szeretetházban megoperálták. A kiváló egyházi szónok már hetek óta szenvedett fülbántalmakban, melyet hivatása teljesítése közben megfázás által szerzett. Vázsonyi Vilmos temetésén, mély szabad ég alatt, szakadó esőben folyt le, Hevesi főrabbi — mint emlékezetes —, hatalmas beszédet tartott, újból megfázott és középfültőgyulladást kapott. Heroikus móddal viselte el az utóbbi hetekben fájdalmait és csak most, midőn hivatása több időt engedett rá, vetette magát alá operációnak, melyet dr. Fleischmann László főorvos, a nagynevű fülgyógyász végzett rajta a Szeretetházban. Az operáció kitűnően sikerült és tisztelőinek és barátainak nagy örömére dr .Hevesi Simon néhány napon belül elhagyja a kórházat, ahol százakra menő érdeklődés jelzi naponta azt a szeretetet és tiszteletet, melyben a magyar zsidóság ré-Kopogtatunk a pesti Chevra Kadisa szeretetházának második emelet 31-es számú szobájában. Az ajtón tábla lóg. Figyelmeztetés, hogy a beteg látogatásának mellőzését kérik. A kopogtatás után kijön a betegszobából, férjének betegágya mellől Hevesi Simonné, a főrabbi neje, aki állandóan férje mellett van. Az Egyenlőség munkatársát bevezeti férje betegágyához. A ragyogó tisztaságű, tágas szanatóriumi szobában fehér ágyon fekszik Hevesi Simon. Arca piros, mint amikor a legegészségesebb. Szeme csillog. Ha a fején nem lenne orvosi kötés, nem is hinnék el, hogy tegnap esett keresztül az aránylag súlyos műtéten. — Két és negyedórás operációt végzett rajtam tegnap — mondja a főrabbi — Fleischmann László dr. főorvos. Fülemből kellett csontképződményt eltávolítani. A műtét nem volt egyszerű, mert a betegség komplikálódott. Vázsonyi temetése alkalmával éreztem már jobb fülemben valami fájdalmat. A tüzetes vizsgálat során most kitűnt, hogy csontképződmény és az azzal bukkantak a vasúti sínek mellett, akin a gyorsvonat robogott keresztül. A kabát■ zsebben nekünk címzett boríték volt. Fiam a gyorsvonat elé vetette magát, a halálba menekült, mert az életben lelo, csatolták előtte a sorompót... * Lapozgattunk az asztalon, a részvétle levelek között. Kezünkbe akad egy levél,amelyet Ranschburg Pál egyik barátja intézett az öngyilkos családjához. ״ A fájdalom adta zokogástól remegő kezembe a tollat — szól a levél — hogy a megboldogult Pali barátomról megemlé-■ kezzek. Ebben a szomorú percben nem enyhíteni akarom fájdalmadat, csak Veletek együtt érezni. Isten életet adott egy léleknek, ezt most visszaadta. Ez az élet nem egyszerű, szürke, hétköznapi élet volt, valami magasztos, glóriaként ragyogó ész és tehetség nyilvánult meg benne. Az iskolai érettségi, ami másnak örömet, az élet felé az első lépés, az élet־. célt jelentette, neki csak szomorúságot jelentett, az első lépést a halál felé .. .״ ׳ Román Kálmán: kapcsolatos betegség már kihatolt a koponyacsontra és a külső szövetekre is, úgy hogy több okból szükségessé vált a műtéti beavatkozás. A csontokat el kellett távolítani. Az operációt, amely nehéz orvosi feladat volt, dr. Fleischmann László főorvos kitűnően végezte. A beszélgetést most Hevesi fia folytatja, aki atyja betegágya mellett ül. — A főorvos — mondja — kijelentette, hogy ritkán látott olyan erős ellenállóképességű szervezetet, mint amilyen atyámé. Ezt a narkózis alkalmával is tapasztalta.. — Magánál az operációnál — jegyezte még meg — részt vett édesapám háziorvosa is. Hevesi főrabbi kérdéseinkre elmondja, hogy nagyobb fájdalmai nincsenek, az éjszakát nyugodt alvással töltötte. A legfel■ejesebb elismerés hangján nyilatkozik a Szeretetkórház orvosi testületéről és ápoló- személyzetéről, mely a legnagyobb figyelemmel és szeretéstel viseltetik irányában. Ugyanezt mondja el a Chevra Kadisa és a Szeretetház vezetőségéről is. Arra a kérdésünkre, hogy mennyi időt kell még a betegágyban töltenie és azután hová megy üdülés céljából, a főrabbi ezt felelte: — Négy-öt napot kell a betegszobában töltenem. Ez a legborzasztóbb: a fekvés. Ha elhagyom a Szeretetkórházat, akkor egyideig pihenek, kezeltetem magamat a kitűnő Fleischmann főorvossal, azután pedig Karlsbadba utazom. Nem akarjuk további kérdésekkel zavarni a betegágyán fekvő főpapot. Pillantást vetünk az ágy mellett, az éjjeliszekrényen álló friss virágcsokorra. Az egész szoba csupa virág. Elbúcsúzunk azzal a gondolattal, hogy rövidesen viszontlátjuk templomában a magyar zsidó szószék nagy alakját. Hevesi Símon betegágyánál EGYENLŐSÉG 1926 július ( Világnyelveit triómét, olasz) Fordítások I Rose nyelviskola Vámház-körút 9.1. emelet