Egyetemes Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 1922.

Értekezések - Petz Gedeon: †Heinrich Gusztáv. 1844–1922

HEINRICH GUSZTÁV 1845—1922. Heinrich Gusztáv ravatalánál a M. T. Akadémia oszlopcsarnokában 1922 november hó 9-én elmondott búcsúbeszéd. A Magyar Tudományos Akadémia gyászba borulva, fájó érzéssel búcsúzik egyik legkiválóbb tagjától, fáradhatatlan mun­kásságú társától, Heinrich Gusztávtól. Az isteni Gondviselés kegyelméből ritka hosszú élet jutott osztályrészéül, s a gyásznak ezen első napjaiban mégis alig tudjuk elhinni, hogy ez életnek fonala megszakadt, hogy ez az elpusztíthatatlannak látszó életerő megőrlődött s hogy mindvégig tevékeny társunk örök pihenőre hunyta le szemeit ! A hosszú élet mindenkép áldásos hatású volt hazai tudo­mányosságunkra s egész kultúránkra. .Heinrich Gusztávot alapos tudományos képzettsége, széleskörű műveltsége, törhetetlen­ munka­ereje és szellemének frissesége korán hivatottá tették arra, hogy tudományosságunk és oktatásügyünk körében vezető szerepe legyen. Midőn egy félszázaddal ezelőtt a politikai megújhodással kapcsolatban szellemi téren is lázas tevékenység indult meg nálunk, Heinrich, is nagy buzgalommal működött közre e mun­kásságban. Azóta azután minden ily természetű mozgalomban jelentős része volt: az Akadémiában, az egyetemen, a Kisfaludy-Társaságban, a Közoktatásügyi Tanácsban, a tanárképzőintézet­ben, melynek igazgatója volt, a Philologiai Társaságban, melynek húsz évig elnöke volt, s a­mely különösen közel állott szívéhez, a P­edagógiai Társaságban, melynek szintén elnöke volt, tudomá­nyos folyóiratokban, melyeknek szerkesztője vagy munkatársa volt — mindenütt hatott, alkotott, gyarapított, mindenütt termé­

Next