Egyetemes Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 1922.
Értekezések - Petz Gedeon: †Heinrich Gusztáv. 1844–1922
kenyítő és serkentő értékes munkásságot fejtett ki. A tudomány nagy területén a német nyelvi és irodalmi kutatást választotta szorosabban vett szakjául — de ezt a legnémetebb tudományt, a germanisztikát is magyar szívvel, magyar lélekkel művelte. Valósággal úttörővé vált azzal, hogy a magyar és német szellemi kölcsönhatások tudományos vizsgálatát tűzte ki főfeladatául : a német irodalomban a magyar vonatkozásokat kereste s a magyarban a német hatásokat tisztázta. Mindig figyelemmel volt a többi európai irodalomnak jelenségeire és kapcsolataira is s ezen az alapon irodalomtörténetünkben az összehasonlító eljárást és a tárgytörténeti kutatást honosította meg. Nagy érdeme volt a philologiai módszer szigorúbb alkalmazása, valamint az is, hogy a magyar tudományos kutatás eredményeit a német tudós körökkel igyekezett megismertetni. Irodalmi munkásságának minden termékében, melyek együttvéve egész kis könyvtárt tesznek, arra törekedett, hogy minél több megbízható ismeretet közöljön, pozitív tényeket és adatokat fürkészszen és mindig idegenkedett a túlzó eszményítéstől, az érzelgősségtől és az üres, nagyhangú szólásoktól. Könnyen érthető, hogy erős egyéniségének ily tulajdonságai és szókimondó természete gyakran összeütközésekbe és harcokba sodorták, főleg oly korszakban, midőn az alkotó munkát megrögzött, elavult felfogások lerontásával kellett megkezdeni. Ily küzdelmek elől ő sohasem tért ki, sőt itt érezte magát igazi elemében — mintha élt volna benne valami abból az ősgermán harcrakészségből, melyről az eddai dalok és a Nibelung-ének regélnek. Ő is elmondhatta magáról a nagy mesternek — akit sohasem szűnt meg csodálni és magyarázni — Goethenek szavait : «Denn ich bin ein Mensch gewesen und das heisst ein Kämpfer sein ! » Ember volt és harczos természet. Ember volt, szerette ezt a verőfényes világot, ezt a nyüzsgő földi életet s örömest élvezte annak minden élvezetét, gyönyörét. Emberi szívének melegével tudott szeretni : szerette családját, áldott lelkű hitvesét s gyermekeit, dédelgette unokáit s e szeretetének viszonzásában lelte legfőbb boldogságát. És szűkebb családja mellett szerette nagy családját , tanítványait.Nemcsak tudományos ismereteket közölt velők vonzó, eleven és szellemes előadásaiban, érdeklődött életsorsuk iránt is, tőle telhetőleg támogatta őket pályájukon s körükben mindig megifjodott és felfrissült. Ember volt, harczos