Egyetemes Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 1922.

Értekezések - Petz Gedeon: †Heinrich Gusztáv. 1844–1922

kenyítő és serkentő értékes munkásságot fejtett ki. A tudomány nagy területén a német nyelvi és irodalmi kutatást választotta szorosabban vett szakjául — de ezt a legnémetebb tudományt, a germanisztikát is magyar szívvel, magyar lélekkel művelte. Való­sággal úttörővé vált azzal, hogy a magyar és német szellemi kölcsönhatások tudományos vizsgálatát tűzte ki főfeladatául : a német irodalomban a magyar vonatkozásokat kereste s a magyar­ban a német hatásokat tisztázta. Mindig figyelemmel volt a többi európai irodalomnak jelenségeire és kapcsolataira is s ezen az alapon irodalomtörténetünkben az összehasonlító eljárást és a­ tárgytörténeti kutatást honosította meg. Nagy érdeme volt a philologiai módszer szigorúbb alkalmazása, valamint az is, hogy a magyar tudományos kutatás eredményeit a német tudós körök­kel igyekezett megismertetni. Irodalmi munkásságának minden termékében, melyek együttvéve egész kis könyvtárt tesznek, arra törekedett, hogy minél több megbízható ismeretet közöljön, pozitív tényeket és adatokat fürkészszen és mindig idegenkedett a túlzó eszményítéstől, az érzelgősségtől és az üres, nagyhangú szólásoktól. Könnyen érthető, hogy erős egyéniségének ily tulajdon­ságai és szókimondó természete gyakran összeütközésekbe és harcokba sodorták, főleg oly korszakban, midőn az alkotó mun­kát megrögzött, elavult felfogások lerontásával kellett megkezdeni. Ily küzdelmek elől ő sohasem tért ki, sőt itt érezte magát igazi elemében — mintha élt volna benne valami abból az ősgermán harcrakészségből, melyről az eddai dalok és a Nibelung-ének regélnek. Ő is elmondhatta magáról a nagy mesternek — akit sohasem szűnt meg csodálni és magyarázni — Goethenek szavait : «Denn ich bin ein Mensch gewesen und das heisst ein Kämpfer sein ! » Ember volt és harczos természet. Ember volt, szerette ezt a verőfényes világot, ezt a nyüzsgő földi életet s örömest élvezte annak minden élvezetét, gyönyörét. Emberi szívének melegével tudott szeretni : szerette családját, áldott lelkű hitvesét s gyermekeit, dédelgette unokáit s e szeretetének viszonzásában lelte legfőbb boldogságát. És szűkebb családja mellett szerette nagy családját , tanítványait.­­Nemcsak tudományos ismereteket közölt velők vonzó, eleven és szellemes előadásaiban, érdeklődött életsorsuk iránt is, tőle telhetőleg támogatta őket pályájukon s körükben mindig megifjodott és felfrissült. Ember volt, harczos

Next