Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-16 / 140. szám

140. szám. IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám Q krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön SO kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Csütörtök, 1875. szeptember 16. Szerkesztői Iroda: megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, XV., Megyeház­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS És MAGYAR UJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, szeptember 15. Rendkívül sok és fontos teendő vár a sza­badelvű kormányra és súlyos felelősség háram­lik a szabadelvű pártra, ha politikai, pénzügyi és társadalmi függő kérdéseinket a nemzet ér­dekei ellenére fogja megoldani. Ha a jegyban­kot akként állítja fel, hogy az nem lesz egyéb, mint az osztrák Nationalbank egyik tekinté­lyesebb fiókja, akkor a főczélt nem éri el vele, mely az, hogy hazánk pénzügyi calamitásán segítsen, az iparnak, kereskedelemnek hatal­mas lendületet adjon. Mivel az osztrák pénzen osztrák erők által alapított, s folytonosan be­folyásolt jegybank igen világos mindig azon osztrák érdekeket fogja előtérbe nyomni, me­lyek a mieinkkel folytonosan természetes el­lentétben állanak. S ne ámítsa magát a tisztelt kormány azzal, hogy a nemzetet az ilyen fél­megoldással egészen kielégítheti. Az iránt is legyünk tisztában, hogy a külön vámterület életbe léptetése nélkül hazánk súlyos terheit könnyíteni nem lehet. Hiában hangsúlyozzák némely politikusok, kik úgy látszik jó osztrák­magyarok, de bizonyos tekintetben elfogultak, hogy a magyar anyagi érdekek a közös vám­terület mellett is megóvhatók. Dehogy óvhatók meg, a­ki ezt meri állítani, hogy egyebet ne mondjunk, legalább io niuva­tioautuan­ a kér­dés sarkpontjával. Beszéljünk nyíltan: Magyarország vám­ipari, és kereskedelmi érdekei a közös vámte­rület alapján soha és semmiféle körülmények között sem oldhatók meg. Az tehát haszonta­lan munka, időpazarló fáradság, melyet állam­­férfiaink elkövetnek, hogy egyeztetni próbálják a vizet a tűzzel, s a­nélkül, hogy azon fő kér­déssel lennének tisztában, va­jon külön vámte­rületet alkossunk-e mint állam vagy az össze­­olvadottság közös burkában maradjunk mint gyarmat, csinálnak vámtarifát, mely minket ki nem elégít, s melyet Ausztria el nem fo­gadhat. De hát mi is lesz a vége azon meddő értekezleteknek, melyek ez irányban a kor­mány kezdeményezése folytán divatba jöttek? Megtörhet minden Ausztrián, a­mely iparilag fejlett állam egyszerűen azt mondhatja: az én érdekem azt követeli, hogy ti ne követeljetek semmit, hanem adjatok folytonos concessiókat cserében semmiért. Szüntessétek meg a gab­­navámot én mint aequivalenst keretekbe te­szem a­­ semmit. Egyszóval, ha mi Ausztriá­val közös vámterületben akarunk maradni bé­kében, alá kell érdekeinket rendelnünk az övéinek, s ennek azon kettős és szomorú kö­vetkezménye lesz, hogy elesünk a vámjöve­delmektől, s hogy ezeket pótolhassuk, mert pótolnunk kell, „fel kell emelnünk az adót eddigelé nem ismert mérvben.“ Íme itt rej­lik az oka azon hivatkozásoknak, melyekkel a kormány a nemzet elé újabb időkben ki szokott rukkolni, arra híva fel a nemzetet, hozzon hazafiúi áldozatokat Ausztria érde­kében, a maga kárára. Azonban ne törjünk pálctát az eddigi mozgolódások felett. Reméljük, hogy a t. kor­mány, melynek tagjai magyarok s bizonyára jó hazafiak, ha látni fogja azt, hogy a kép­­viselőházban az önálló vámterület hívei te­kintélyes számban lesznek, alkudozásainak utolsó perczeiben, támaszkodva a parlamentre, maga is a külön vámterület mellett fog nyi­latkozni. Ez esetben teljesen lehetetlennek tartjuk az ellenkező eljárást, mert ezen el­lenkező eljárás azt derítené ki, hogy a mi magyar kormányunk előzetesen oly titkos egyezményt volt kénytelen aláírni, mely a nemzet érdekeivel homlokegyenest ellentétben áll, s ez esetben Ausztriát szolgálná Ma­gyarország ellenében, s biztosan beállna azon most még talán váratlan esemény, midőn a nagy pártból kicsiny válik. Mivel azt csak nem lehet feltennünk a t. ház önérzetes tag­jairól, hogy meggyőződésük ellenére köves­sék a kormányt árkon bokron keresztül, s fehérnek mondják a feketét, a mint cseleke­dett a volt deákpárti majoritás annak ide­jében. Sőt mi azt hiszszük, hogy azon esetre, ha föltéve de meg nem engedve a kormány is közös vámterület mellett nyilatkoznék, azonnal meglesz a pártszakadás, azonnal beáll az apostolok oszlása. S ha ezen álla­pot a legközelebbi jövőben bekövetkezik, ugyan ki fogja xzt mondhatni, • hogy a füg­getlenségi párt mint törpe minoritás némul­­jon el, hiszen kezet fognak vele a t. háznak mindazon bizonyára számos tagjai, a­kik a külön vámterület mellett küzdenek. A mi pártunknak fő törekvése jelenleg tehát ez legyen: kiküzdeni a külön vámte­rületet, s e czélból szövetkezni azokkal, kik majd a forduló­pontnál megszűnnek a kor­mányt támogatni. Mert legyen hatal­mas a külön vámterület pártja a parlamentben, okvetlenül könnyen meg­oldhatóvá válik a jegybank, s ez maga után vonja a hadsereg még most igen ké­nyes természetű ügyét is, s ez által meg lesz vetve Magyarország állami függetlensé­gének biztos alapja, mivel ha Ausztria a kü­lön vámterület életbelépte után elesik azon nagy jövedelmektől, melyeket most rovásunkra élvez, önkényt fog menekülni azon közös­ügyi bilincsekből, melyek többé neki hasz­not nem hajtanak. Kun Pál: A magyar és osztrák kormány megbízottai közt a keresk. és vámszövetség revisiój­a tárgyá­ban Bécsben folyó értekezletek második napja teg­nap csendesen folyt le minden fontosabb mozzanat nélkül s mint a „Stadt. Corr.“ hallja, a magyar kormány megbízottai a legkiterjedtebb meghatal­mazással vannak ellátva s azon utasítással érkez­tek Bécsbe, hogy az ügyet f. hó 20-áig okvetlenül letárgyalják. Ugyane forrás szerint a magyar dele­gáltak jelentései, melyeket eddigelé kormányukhoz intéztek, valószínűvé teszik a kölcsönös egyetértést e fontos ügy megoldásában. Budapestről távírják a „N. fr. Pressernek, hogy egy német franczia konsortium kölcsön­aján­­latot tett Széll Kálmán pénzügyminiszternek és e consortium képviselője Hausemann már megkezdte az alkudozásokat.­­ E consortium kölcsönt akar adni a közös kormánynak is a valuta rende­zésére, de a tárgyalások ez utóbbira nézve csak De Pretis osztrák pénzügyminiszternek Bécsbe visszaérkezése után fognak megindíttatni.­­ A köl­csönre vonatkozó hírek ismételve felmerülnek, bár a magyar kormány félhivatalos orgánumai mind­­ugyan azonban kell lenni valaminek, mert Hause­mann berlini bankár jelenleg Budapesten időz s tegnap a miniszterelnöknél ebédelt. A dologban — írja a „P. Lloyd“ — csak annyi az igaz, hogy a pénzügyőrnek e napokban újból — tán már tizenötödször — ajánltatott fel kölcsön a dohányegyedáruság haszonbérbe vé­tele fejében; a miniszter azonban azon megjegy­zéssel utasítá vissza, hogy a dohányegyedáruság haszonbérbeadása eszében sincs. Azon további kér­désre, micsoda további biztosítékot hajlandó a mi­niszter a kölcsönnek nyújtani, Széli az ajánlatte­vőt azon kerek kijelentéssel bocsátá útjára: „Semmi egyebet, mint Magyarország hitelét!“ A „K. Népe“ írja: A közös és a magyar kormány között, mint értesülünk, már kicsinált dolog, hogy a közös had­ügyi budget szükségleti részéből legfelebb 600,000 forint töröltethetik. Ha ez való, kiváncsiak vagyunk rá, miként fogja ezen megállapodást indokolni Széll Kálmán pénzügyminiszter úr, ki a múlt de­­legátió tárgyalásai alatt tudvalevőleg azon kisebb­ség soraiban foglalt helyet, mely Magyarország sú­lyos pénzügyi viszonyainál fogva a hadügyi elő­irányzatból 600.000 írtnál sokkal nagyobb összeg törlését indítványozta. Az országgyűlési szájkosár. A válaszfelirati vita megkezdetett. A felirati javaslatok közt Miletics és Polit képviselők által beadott javaslat, mint több kifejezésében a magyar nemzetet sértő, s még fenyegető is, a képviselők közt átalánosan visszatetszést idézett elő, s azok, a­kik Magyarország polgárait, a magyar nemzetet, a nemzet törvényhozó testületében ily kihívólag meg­támadják, maguknak tulajdonítsák azt, hogy a ház külön feliratukat kinyomatni nem kívánta. Horváth Lajos a többség bizottságának elő­adója jó tanácsokat adott a becsületes munka és szerzésre nézve: felettébb kár, hogy ez elméleti jó tanácsot, gyakorlatban megsemmisíti nyolcz év óta azon párt, melynek az előadó egyik tehetségesb tagja, Simonyi Ernő következett, s feszült figyelemmel­ hallgatta a ház — fél egy órakor megkezdett beszé­dét;­ s több helyen, mint az 1867-iki közösügyes törvények megszüntetése, önálló nemzeti bank, és önálló vámterületre nézve tett határozott nyilat­kozatai — élénk helyesléssel fogadtattak. S midőn legélénkebben kezdte számokkal, s a tapasztalattal bebizonyitni, miként pártunk állás­pontja az egyedül, a­melyen az ország bajain gyö­keresen segítni lehet: egyszerre megcsendült a ház elnökének csen­­getyüje, a­ki felhívta Simonyit, hogy végezze el beszédét, mert a ház határozata szerint egy és fél óra elmúlván, tovább nem beszélhet. Igen, a ház e napokban hozta azon a követ­kezés által leghelytelenebbnek bizonyult határo­zatát, hogy szerdán és szombaton a napirendi ta­nácskozás csakis másfél óráig tarthat, azontúl ket­tőig a miniszterekhez tett kérdések és a miniszte­rek válaszai vannak napirenden. Simonyi kinyilatkoztatja, miként ezt elfeledte, hogy ma szerda van s nem kettőkor, de másfélkor be kell végezni beszédét. Az elnök kérlelhetlen; nekie a ház határozata parancsol. A ház minden értelmes tagja, érzi és szé­­gyenli ezen minden alkotmányos érzületet sértő határozat következését: sokan egyre hallani kí­vánják őt. Simonyi beszél, s épen egy tétele közepén van, midőn az elnöki csengető ismét­ csendet kér , s az elnök szólni akar, de átalános a zavar és meg­lepetés. S­im­o­n­y­i Ernő, hogy a ház határozata ellen ne legyen kénytelen tenni, el sem végezhetve m­egkezdett tételét, leü­l. És a ház, melynek tagjai egyenként mind be­látták határozatuk ily fonák következésének hely­telenségét, hallgat; — s tűri ezen szájkosarat, mit a szabadelvű párt ajándékozott a múlt hongyülés végén a nemzetnek. És ily képviselőház volna képes segitni a nemzetnek vészes bajain? A főváros központi választmánya közhírré teszi, hogy a pest-belvárosi választókerü­let tekintetében elrendelt időközi választás na­pjául f. 1875. évi szeptember hó 23-ka tűzetett ki. A választás vezérletére, az 1874. XXXIII. t. sz. 59. §-a értelmében, két szava­zatszedő küldöttség alakíttatott, és e kül­döttségek tagjaivá megválasztattak: Havas Ignácz, választási elnök, Eléh István, küldöttségi elnök, Apáthy István, Morlin Imre elnöki helyettesek, Toperczer János, György Elek jegyzők, Burghardt István, Capdebó István jegyzői helyettesek. A vá­lasztási eljárás a fent kitűzött napon reggeli 8 órakor veszi kezdetét és a törvény értelmében meg­szakítás nélkül folytattatik. A választás he­ly­é­ül a főváros IV. kerületében fekvő régi város­ház (városháztér) első emeleti tanács­terme tűze­tett ki. Ezen helyiségben mindkét szavazatszedő­küldöttség fog működni, és azon körülményt, hogy a választók a szavazatszedő küldöttséghez mely mó­don osztatnak be, a választási elnök határozza meg, mely intézkedés a szavazó helyiségben kifüg­gesztett hirdetményben fog közzététetni. A „P. Llyod“ mai számában a következő hiteles értesüléseket közli az uj keresk. törvény­könyv életbeléptetése tárgyában. A kereskedelmi miniszter szigorúan ragaszkodik azon, az ország­gyűlésen tett kijelentéséhez, hogy a kereskedelmi törvény 1876. január 1-én életbe fog lépni; legjobb reménye van, hogy ezen határidőre meg fogja te­­hogy az új keresk. törvény a csőd- és váltótörvény­javaslat elfogadása előtt is életbe léphet, hisz a törvényhozás is kiváló sürgősséggel fogadta el a keresk. törvényt, anélkül hogy ama másik két tör­vény is megalkottatott volna. Ezen körülmény miatt, igaz, hogy sok ügy nem lesz kielégítően ren­dezve, nem egy kérdés egész megoldatlan marad, de jobb, ha az új keresk. törvény hatályba lépte által legalább a legfontosabb kérdések oldatnak meg, a leglényegesebb pontok szabályoztalak, mint hogyha a jogbiztonság hiánya egész jelenlegi ter­jedelmében tartatik fenn, így pl. jelenleg vagy kétszáz közkereseti társulat áll fenn, minden tör­vényes szabályozás nélkül, ezekre nézve a legna­gyobb előny volna, ha főszabványaikat az új keresk. törvény szerint lehetne megállapítani. Ha ezen szabályozás elhalasztatnék, csupán azért, mert el­­­avult csődtörvényünk a csőd esetére nem tartalmaz intézkedéseket, ez annyit tenne, hogy 99 kérdésre nézve lemondunk a megoldás lehetőségéről, mert a századikat nem tudjuk megoldani. — A kereske­delmi törvénykönyv életbeléptetéséhez 3 rendelet szükséges: 1. Rendelet a czéglajstromok berende­zése és vezetéséről; ennek vázlatát a keresk. mi­nisztérium már hónapok előtt készítette el és át­­küldte az igazságügyi minisztériumhoz. Az igazság­ügyminiszter véleményadás végett kiadta a keresk. és váltótvszék több túrájának, s ezek véleménye alapján hozzájárult a rendelet alapelveihez. A ja­vaslatot kiadják még szakértői bizottságnak, mely­nek tárgyalásain a horvát bán küldötte is részt ve­­ene és amely végleg megállapítja a rendeletet. 2. Rendelet az állami kereskedelmi vállalatok czég­­bejegyzéséről. E rendelet alapelveit a keresk. mi­nisztériumban egybehívott, a különféle minisztériu­mok tagjaiból állott bizottság augustus 28-án álla­pította meg, a rendelet elkészült és ugyanezen ve­gyes bizottság f. hó 10-én véglegesen szövegezte is 3. Rendelet a bíróságok illetékességéről és eljárá­sáról kereskedelmi ügyekben. Ezen rendelet kidol­gozásához az igazságügyminisztérium kebelében már hozzá fogtak.­­ Eszerint az előmunkálatok részben befejeztettek, részben foganatba vannak véve, és így bizton remélhető, hogy az új kereske­delmi törvénykönyv jövő évi január 1-én minden nehézség nélkül fog életbe léphetni. összes száz forintig terjedő keresetekre és a kisebb kihágásokra nézve, melyek mostanig a járásbírósá­gok illetékességi köréhez tartoztak, a szolgabírák illetőleg a városi kapitányok legyenek illetékesek. Az eljárás természetesen, sommás szóbeli, és a fe­­lebbezési fórum a nevezett administratív bírák ál­tal megítélt ügyekben az illető királyi törvény­szék lesz. A hivatalos lap vasárnapi számában fognak a „N. H.“ értesülése szerint a feloszlatott és redu­kált törvényszékek elnökei és biráinak nyugdíjaz­tatásáról, illetőleg áthelyezéséről szóló királyi kéz­iratok közzététetei. Kérdés az összeférh­etlenség tárgyában — a t. képviselőh­áz elnökéhez. — Szatmár, szept. 12. Miután az 1876.I.sz. cz.-ben meg vannak hatá­rozva az­ összeférhetlenségi esetek a képviselői állás­sal, különösen pedig a 6. §. azt rendeli, hogy azon országos képviselő, ki olyan állást foglal el, mely a felidézett törvény szerint a képviselői megbízás­sal össze nem fér, köteles azt megbízó levele be­mutatásakor a ház elnökének bejelenteni, és a végleges igazolástól számítva 8 nap alatt tartozik állásáról lemondani, és erről a ház elnökét érte­síteni. Már­pedig köztudomású dolog az, hogy B­o­­r­o­s Bálint városunk képviselője a magyar éj­szak-keleti vaspályánál igazgatótanácsos — és mint ilyen az összeférhetlenségi törvény súlya alá esik, és más oldalról tény az, hogy a végleges igazolás­tól már eltelt 8 nap: — méltóztassék a m. tisztelt képviselőház nm. elnöke felvilágosítani, és illető­leg megnyugtatni a közönséget, hogy vájjon B­o­­r­o­s Bálint eleget tett-e a felhívott törvény ren­deletének ? _________ Karassai. Mint a „II. Hírlap“ biztos forrásból értesül, az igazságügyminisztériumban már kész a bagatell­­ügyekről szóló tjavaslat.­­ A munkálat nyolczvan s nehány szakaszból áll, s arról intézkedik, hogy az A makói botrány. Makó város képviselőtestületének szep­tember 13-án tartott rendes havi közgyűlé­sében oly sajnos jelenetnek voltak tanúi a roppant számmal megjelent városi adófizető polgárok, mely kétségbeejtőleg sötét színben tünteti föl közállapotainkat s társadalmunk erkölcsi romlottságát; az alanti esemény ne­továbbja a corruptiónak s mély fájdalom tölti el minden önzetlen polgár kebelét látván azt, hogy közügyeink kormányzata, mily szeny­­nyes s lelkiismeretlen kezekbe van fektetve. És mindennek fő okozója gyenge és el­néző törvényhatósági kormányzatunk, az in­­telligentia bűnpalástoló magaviselete s a rend­ellenes ügyekbeni részessége; igen, mi ma­kóiak oly gyönyörűséges intelligentiával bí­runk, melyhez hasonlót nem kívánunk még ellenségünknek sem! De a tárgyhoz visszatérve, közüljük itt egész terjedelmében 20 városi képviselő kö­vetkező indítványát, melyet az ezen gyűlésen szintén tanácskozásra kitűzött 1876-dik évi városi költségvetés alkalmából terjesztettek be: Indítvány. Azon megtámadhatlan alapelveknél fogva, hogy egy jól rendezett állam első szerves közege a község, s hogy ennek egészséges belszervezetétől függ a községi élet nyugalma s a lakosság szellemi és anyagi jóléte: mi alulirott városi képviselők a rideg valóságon nyugvó, köztudomású tapasztalatok alapján teljes meggyőződést szerezvén magunknak arról, hogy Makó város községi kormányzatának intézői a rendezett tanácsú rendszernek 1870-ik évben.Jelt.életbeJAato„dA JiíiV Viul<aau is tek denkorra lehetetlenné tették, a mennyiben a ügyei intézésére hivatott elöljáróság nagyrészénél hiányzik a legfőbb : az erkölcsi alap, mely egyedül képes a társadalom élén köztekintélyt kivívni, — hiányzik a szellemi képesség és tevékenység, mely egyedül lenne hivatott zavaros közállapotaink kö­zepette üdvös eredményt felmutatni, — mindezek­nél fogva áthatva a községi törvényben városunk közügyei irányában gyökerezett felelősség érzeté­től, a következő indítványunkat terjesztjük a t. közgyűlés elé. Tekintve azt, hogy a községi vagyonnak ép­pentartása, lelkiismeretes és tiszta kezelése teszi egyedül lehetségessé a község közmivelődési és közhasznú intézményeinek életbentartását és aka­dálytalan fejlesztését. Tekintve ennek ellenében azt, hogy a lakos­ság által 1870. óta nagy áldozatokkal fentartott rendezett tanács eszméje nem felelt meg a vára­kozásnak , a mennyiben Makó város elöljárósága 1870. óta városunknak százezerekre menő közjö­vedelmeiről, ellenére a törvény rendeleteinek vét­kes hanyagsága folytán mind e mai napig nyilváno­san nem számolt be, ellenére az adófizető polgárság számtalan sürgetéseinek. Tekintve, hogy városunknak mintegy 60.000 írtra rugó régibb követeléseinek biztosítására a városi tanács mit sem tett, sőt ezen követeléseknek ezelőtt, 12 évvel behajtás végett több ügyvédnek átadott nagy részét ezektől nem szorgalmazta, il­letve számadástételre nem szorította, sőt ezen eré­lyes lépés megtételére a városi elöljáróság képte­lennek bizonyult s az ő könnyelmű mulasztásának róható fel az, hogy időközben a város adósai fize­tés­képtelenné lévén náluk a követelést idejekorán biztosítani elmulasztották, sőt eme közbajainkat számos sürgetések ellenére közgyűléseinken min­dig palástolgatták. Tekintve, hogy ez által anyagi kárt okoztak városunknak, mert a fenti tekintélyes követelés kötelességük ellenére nem jövedelmeztetett váro­sunk részére, s ennek folytán ezen régibb követe­léseket az évi költségvetéseknél mindig tekinteten kívül kellett hagyni. Tekintve, hogy még a folyó követelések, ha­szonbérek és tőkepénzek kamatainak rendszeres behajtására sem tettek eredményt előállító lépést. Tekintve továbbá azt, hogy Makó város árva­­tári tömege oly rendezetlen állapotban van, hogy a szomorú számbeli adatok folytán árváink vagyona veszélyeztetve tűnik fel, mert az árvatári vagyon­ból 14,664 frt 68 Vj kr kimutatás szerinti tőkéről szóló kötelezvények hiányzanak, ezen tetemes összeg biztosítatlan mai napig, s noha biztosítás és behajtás végett 12 év előtt az akkoron volt városi ügyvédeknek adatott át, ezeknek megszámoltatá­­sára a városi elöljáróság­­­ ellenére a képvise­let többszöri rendeleteinek — eredmén­nyel mit sem tett; tekintve, hogy 168,000 frt, némileg biztosí­tott árvatári tőke után a kamattartozás 1. évi jú­nius végéig 46,000 frtnyi roppant összegre szapo­rodott, és ennek behajtására az elöljáróság megint nem tett semmit, aminek következménye m­a az, hogy árváink nagykorúságra jutott része örökré­széhez hónapokig nem juthat, nyomorogni kényte­len csupán némely vagyonos kamathátralékos fizetni nem akarása végett; tekintve, hogy a fentebbi csak nagyjából vázolt szomorú és rendetlen pénzügyi gazdálkodás az elégen túl bizonyítja Makó város elöljáróságá­nak hanyagságát és tehetetlenségét a közügyek kormányzatára nézve; tekintve, hogy számos hivatalnokok ellen er­kölcstelen magánélete, a felek irányában zsaroló bánásmódjuk tekintetéből számos az alapos pana­szok száma; tekintve, hogy az árvaszéki tisztség egy rész­e az árvatári hagyatékok árverezése alkalmával el­követett százakra menő zsarolások miatt — daczára annak, hogy közgyűléseinken számtalanszor pe­­lengérre állitattak s kártérítésre marasztaltattak, ezen határozatok s becsületbeli kérdésnek soha nem tettek eleget s ezáltal a hivatali bizalmat és méltóságukat a közvélemény előtt eljátszották ; tekintve továbbá, hogy a városi tanács nagy része a város erdejébeni nagy mennyiségű fa­lopással, sikkasztással van 82 városi lakos által vádolva s ellenük a bűnügyi vizsgálat már folya­matba téve, tekintve, hogy a fentebbiek megsemmisitő súlya folytán ezen elöljáróság erkölcsileg meg van halva, tekintélye porba tiporva, mert uton-útfélen minden tartózkodás nélkül nyilvánuló általános közvélemény által folyton a közmegbotránkozás tárgyává tétetik, ekként e nagy és népes városnak további kormányzatára létjogát teljesen elveszí­tette, —• ekként a magas állam, közigazgatás és egyesek érdekeit megóvni illetve orvosolni képes nem lévén, városunk lakosságában a törvények iránti bizalom és tisztelet megrendítve és veszé­lyeztetve van: mindezeknél fogva mondja ki a t. közgyűlés, „hogy a községi törvény 87. §-ában gyökerező fele­lősséget szemben a mostani elöljárósággal tovább nem vállalhat, az elöljáróságnak teljesen bizalmat­lanságot szavaz, és a fellebbi ok­ok alapján jövő 1876-ik évre a bemutatott költségvetésben kitett összegből rendelkezésére egy fillért sem sza­vaz meg.“ Végül kijelentjük, hogy ezen indítványunkra nézve a községi törvény ,61. §-a rendeletéhez ké­pest név szerinti szavazást kérünk.“ Megjegyzendő, hogy ezen indítvány nem olvastatott fel a közgyűlésen, mert nem enged­tetett meg annak tárgyalása; a kis számmal megjelent intelligentia el akarván tussolni az egészet, annak beterjesztését alkotmányelle­nesnek, izgatásnak és lázításnak czímezte, tar­talmát pedig rágalmazásnak. Hasztalan küzdött a többség, követelvén a fenti indítvány felol­vasását, mind hasztalan­ a szenvedélyeket az igazság eltakarása végett felkorbácsolták, s ezt felhasználván nyomban elhagyták a gyű­lésiemet, mit örömmel követvén az elnöklő báb-polgármester, közgyűlésünk eredményte­lenül szétoszlott. És látván a nagy számmal egybegyűlt adófizetők, hogy mint leplezik el az igazságot, mint fedik el a régi és máig orvosolatlan se­beket, rögtön elhatározák, hogy a fenti hallat­­inulva a belügyminisztériumhoz fognak kérvé­nyükkel fordulni. És miután nem bízunk közkormányza­tunkban többé, rövid idő múlva a lakosság óriási többsége aligha­nem azt fogja kérni a magas kormánytól, hogy szüntettessék meg Csa­­nád megye és a makói törvényszék, ezáltal re­mélvén valahára végleges kibontakozási zava­raiból. De rövid idő múlva többet az itteni álla­potokról ! _________ 1. 1. A lapok — írja a „Hon“ — hol szombatra, hol hétfőre teszik Széll Kálmán pénzügyi exposé­­jának előterjesztési napját. Ezt nem lehet fixírozni így. Előadja azt akkor, mikor a felirati vita befe­jeztetik. Az exposé nagy lesz. Nemcsak a budget jellemzésére terjed ki, nemcsak a függőben lévő kérdéseket érinti, de a pénzügyi adminisztratió re­formját, és más pénzügyi előterjesztéseket is jel­lemezni fogja. Valamint kiterjed a mérleg helyreál­lítására vonatkozó eszközökre is. De ezek csak in­dikálva, nem részletesen kifejtve lesznek, mert ez keretén kívül esik._________ A delegationális ülés­szak alatt az „Ellenőr“ szerint b. Wenckheim Béla kormány­elnök is Bécsben lesz, s elfoglalja helyét a másik minőségben is, mint a király mellé rendelt magyar miniszter. A közös hadügyminisztériumban hosszabb idő óta tárgyalásokat folytatnak a magyar és osztrák honvédelmi minisztériumokkal a katona beszállá­solás ügyében, a­melyek eddig még nem mutat­hatnak fel végleges eredményt, úgy hogy erre vo­natkozólag törvényjavaslatot még nem lehetett ki­dolgozni. Minthogy azonban a katonabeszállásolás, nevezetesen nálunk sok panaszra ad okot, a kor­mány — a „P. Lt.“ híre szerint — a múlt ország­gyűlés végén benyújtott, most részben módosított javaslatot a katona­beszállásolási költségek meg­térítéséről elő fogja terjeszteni a jelen országgyű­lésnek is, és sürgetni fogja elintézését. Országgyűlés­ 1. A válaszfelirat tárgyalását ma kezdte meg a képviselőház. Három felirati javaslat fekszik a ház előtt : a többség, a közjogi ellenzék s a Miletics Svetozár által benyújtott javaslat. A két elsőt is­meri az olvasó lapunk közleményei után, a harma­dik jellemzésére elég annyi, hogy az egy alaptalan állításokkal teli nemzetellenes fogalmazvány. Nem hagyhatjuk említés nélkül — s ez dicséretére le­gyen mondva az illetőknek — miszerint a közjogi ellenzék válaszfelirati javaslata — úgy a tartalom mint a hang komolyságánál fogva — méltó elisme­réssel találkozott a kormánypárt nagy részénél A vitát Horváth Lajos mint a többség válaszfel­irati javaslatának előadója kezdte meg. Beszéde mint maga a felirati javaslat: üres és lapos volt. Egyik passusa átalános derültséget keltett — cso­dálatos logikájánál fogva azt mondja: normális viszonyok közt, mint amilyenek közt most élünk, midőn az államélet rendes medrében mozog,nincs semmi fontossága a válaszfeliratnak és alig hogy azt kimondja roppant elborult arczczal kiált fel: a haza minden fia megdöbbenve áll, hogy mi lesz az országból, ha nem bírjuk rendezni államháztartá­sunkat. Eszerint tehát válságos időket élünk. Ha­nem Horváth Lajos ur ezt mégis normális viszo-

Next