Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-16 / 140. szám
140. szám. IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám Q krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön SO kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Csütörtök, 1875. szeptember 16. Szerkesztői Iroda: megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, XV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS És MAGYAR UJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, szeptember 15. Rendkívül sok és fontos teendő vár a szabadelvű kormányra és súlyos felelősség háramlik a szabadelvű pártra, ha politikai, pénzügyi és társadalmi függő kérdéseinket a nemzet érdekei ellenére fogja megoldani. Ha a jegybankot akként állítja fel, hogy az nem lesz egyéb, mint az osztrák Nationalbank egyik tekintélyesebb fiókja, akkor a főczélt nem éri el vele, mely az, hogy hazánk pénzügyi calamitásán segítsen, az iparnak, kereskedelemnek hatalmas lendületet adjon. Mivel az osztrák pénzen osztrák erők által alapított, s folytonosan befolyásolt jegybank igen világos mindig azon osztrák érdekeket fogja előtérbe nyomni, melyek a mieinkkel folytonosan természetes ellentétben állanak. S ne ámítsa magát a tisztelt kormány azzal, hogy a nemzetet az ilyen félmegoldással egészen kielégítheti. Az iránt is legyünk tisztában, hogy a külön vámterület életbe léptetése nélkül hazánk súlyos terheit könnyíteni nem lehet. Hiában hangsúlyozzák némely politikusok, kik úgy látszik jó osztrákmagyarok, de bizonyos tekintetben elfogultak, hogy a magyar anyagi érdekek a közös vámterület mellett is megóvhatók. Dehogy óvhatók meg, aki ezt meri állítani, hogy egyebet ne mondjunk, legalább io niuvatioautuan a kérdés sarkpontjával. Beszéljünk nyíltan: Magyarország vámipari, és kereskedelmi érdekei a közös vámterület alapján soha és semmiféle körülmények között sem oldhatók meg. Az tehát haszontalan munka, időpazarló fáradság, melyet államférfiaink elkövetnek, hogy egyeztetni próbálják a vizet a tűzzel, s anélkül, hogy azon fő kérdéssel lennének tisztában, vajon külön vámterületet alkossunk-e mint állam vagy az összeolvadottság közös burkában maradjunk mint gyarmat, csinálnak vámtarifát, mely minket ki nem elégít, s melyet Ausztria el nem fogadhat. De hát mi is lesz a vége azon meddő értekezleteknek, melyek ez irányban a kormány kezdeményezése folytán divatba jöttek? Megtörhet minden Ausztrián, amely iparilag fejlett állam egyszerűen azt mondhatja: az én érdekem azt követeli, hogy ti ne követeljetek semmit, hanem adjatok folytonos concessiókat cserében semmiért. Szüntessétek meg a gabnavámot én mint aequivalenst keretekbe teszem a semmit. Egyszóval, ha mi Ausztriával közös vámterületben akarunk maradni békében, alá kell érdekeinket rendelnünk az övéinek, s ennek azon kettős és szomorú következménye lesz, hogy elesünk a vámjövedelmektől, s hogy ezeket pótolhassuk, mert pótolnunk kell, „fel kell emelnünk az adót eddigelé nem ismert mérvben.“ Íme itt rejlik az oka azon hivatkozásoknak, melyekkel a kormány a nemzet elé újabb időkben ki szokott rukkolni, arra híva fel a nemzetet, hozzon hazafiúi áldozatokat Ausztria érdekében, a maga kárára. Azonban ne törjünk pálctát az eddigi mozgolódások felett. Reméljük, hogy a t. kormány, melynek tagjai magyarok s bizonyára jó hazafiak, ha látni fogja azt, hogy a képviselőházban az önálló vámterület hívei tekintélyes számban lesznek, alkudozásainak utolsó perczeiben, támaszkodva a parlamentre, maga is a külön vámterület mellett fog nyilatkozni. Ez esetben teljesen lehetetlennek tartjuk az ellenkező eljárást, mert ezen ellenkező eljárás azt derítené ki, hogy a mi magyar kormányunk előzetesen oly titkos egyezményt volt kénytelen aláírni, mely a nemzet érdekeivel homlokegyenest ellentétben áll, s ez esetben Ausztriát szolgálná Magyarország ellenében, s biztosan beállna azon most még talán váratlan esemény, midőn a nagy pártból kicsiny válik. Mivel azt csak nem lehet feltennünk a t. ház önérzetes tagjairól, hogy meggyőződésük ellenére kövessék a kormányt árkon bokron keresztül, s fehérnek mondják a feketét, a mint cselekedett a volt deákpárti majoritás annak idejében. Sőt mi azt hiszszük, hogy azon esetre, ha föltéve de meg nem engedve a kormány is közös vámterület mellett nyilatkoznék, azonnal meglesz a pártszakadás, azonnal beáll az apostolok oszlása. S ha ezen állapot a legközelebbi jövőben bekövetkezik, ugyan ki fogja xzt mondhatni, • hogy a függetlenségi párt mint törpe minoritás némuljon el, hiszen kezet fognak vele a t. háznak mindazon bizonyára számos tagjai, akik a külön vámterület mellett küzdenek. A mi pártunknak fő törekvése jelenleg tehát ez legyen: kiküzdeni a külön vámterületet, s e czélból szövetkezni azokkal, kik majd a fordulópontnál megszűnnek a kormányt támogatni. Mert legyen hatalmas a külön vámterület pártja a parlamentben, okvetlenül könnyen megoldhatóvá válik a jegybank, s ez maga után vonja a hadsereg még most igen kényes természetű ügyét is, s ez által meg lesz vetve Magyarország állami függetlenségének biztos alapja, mivel ha Ausztria a külön vámterület életbelépte után elesik azon nagy jövedelmektől, melyeket most rovásunkra élvez, önkényt fog menekülni azon közösügyi bilincsekből, melyek többé neki hasznot nem hajtanak. Kun Pál: A magyar és osztrák kormány megbízottai közt a keresk. és vámszövetség revisiója tárgyában Bécsben folyó értekezletek második napja tegnap csendesen folyt le minden fontosabb mozzanat nélkül s mint a „Stadt. Corr.“ hallja, a magyar kormány megbízottai a legkiterjedtebb meghatalmazással vannak ellátva s azon utasítással érkeztek Bécsbe, hogy az ügyet f. hó 20-áig okvetlenül letárgyalják. Ugyane forrás szerint a magyar delegáltak jelentései, melyeket eddigelé kormányukhoz intéztek, valószínűvé teszik a kölcsönös egyetértést e fontos ügy megoldásában. Budapestről távírják a „N. fr. Pressernek, hogy egy német franczia konsortium kölcsönajánlatot tett Széll Kálmán pénzügyminiszternek és e consortium képviselője Hausemann már megkezdte az alkudozásokat. E consortium kölcsönt akar adni a közös kormánynak is a valuta rendezésére, de a tárgyalások ez utóbbira nézve csak De Pretis osztrák pénzügyminiszternek Bécsbe visszaérkezése után fognak megindíttatni. A kölcsönre vonatkozó hírek ismételve felmerülnek, bár a magyar kormány félhivatalos orgánumai mindugyan azonban kell lenni valaminek, mert Hausemann berlini bankár jelenleg Budapesten időz s tegnap a miniszterelnöknél ebédelt. A dologban — írja a „P. Lloyd“ — csak annyi az igaz, hogy a pénzügyőrnek e napokban újból — tán már tizenötödször — ajánltatott fel kölcsön a dohányegyedáruság haszonbérbe vétele fejében; a miniszter azonban azon megjegyzéssel utasítá vissza, hogy a dohányegyedáruság haszonbérbeadása eszében sincs. Azon további kérdésre, micsoda további biztosítékot hajlandó a miniszter a kölcsönnek nyújtani, Széli az ajánlattevőt azon kerek kijelentéssel bocsátá útjára: „Semmi egyebet, mint Magyarország hitelét!“ A „K. Népe“ írja: A közös és a magyar kormány között, mint értesülünk, már kicsinált dolog, hogy a közös hadügyi budget szükségleti részéből legfelebb 600,000 forint töröltethetik. Ha ez való, kiváncsiak vagyunk rá, miként fogja ezen megállapodást indokolni Széll Kálmán pénzügyminiszter úr, ki a múlt delegátió tárgyalásai alatt tudvalevőleg azon kisebbség soraiban foglalt helyet, mely Magyarország súlyos pénzügyi viszonyainál fogva a hadügyi előirányzatból 600.000 írtnál sokkal nagyobb összeg törlését indítványozta. Az országgyűlési szájkosár. A válaszfelirati vita megkezdetett. A felirati javaslatok közt Miletics és Polit képviselők által beadott javaslat, mint több kifejezésében a magyar nemzetet sértő, s még fenyegető is, a képviselők közt átalánosan visszatetszést idézett elő, s azok, akik Magyarország polgárait, a magyar nemzetet, a nemzet törvényhozó testületében ily kihívólag megtámadják, maguknak tulajdonítsák azt, hogy a ház külön feliratukat kinyomatni nem kívánta. Horváth Lajos a többség bizottságának előadója jó tanácsokat adott a becsületes munka és szerzésre nézve: felettébb kár, hogy ez elméleti jó tanácsot, gyakorlatban megsemmisíti nyolcz év óta azon párt, melynek az előadó egyik tehetségesb tagja, Simonyi Ernő következett, s feszült figyelemmel hallgatta a ház — fél egy órakor megkezdett beszédét; s több helyen, mint az 1867-iki közösügyes törvények megszüntetése, önálló nemzeti bank, és önálló vámterületre nézve tett határozott nyilatkozatai — élénk helyesléssel fogadtattak. S midőn legélénkebben kezdte számokkal, s a tapasztalattal bebizonyitni, miként pártunk álláspontja az egyedül, amelyen az ország bajain gyökeresen segítni lehet: egyszerre megcsendült a ház elnökének csengetyüje, aki felhívta Simonyit, hogy végezze el beszédét, mert a ház határozata szerint egy és fél óra elmúlván, tovább nem beszélhet. Igen, a ház e napokban hozta azon a következés által leghelytelenebbnek bizonyult határozatát, hogy szerdán és szombaton a napirendi tanácskozás csakis másfél óráig tarthat, azontúl kettőig a miniszterekhez tett kérdések és a miniszterek válaszai vannak napirenden. Simonyi kinyilatkoztatja, miként ezt elfeledte, hogy ma szerda van s nem kettőkor, de másfélkor be kell végezni beszédét. Az elnök kérlelhetlen; nekie a ház határozata parancsol. A ház minden értelmes tagja, érzi és szégyenli ezen minden alkotmányos érzületet sértő határozat következését: sokan egyre hallani kívánják őt. Simonyi beszél, s épen egy tétele közepén van, midőn az elnöki csengető ismét csendet kér , s az elnök szólni akar, de átalános a zavar és meglepetés. Simonyi Ernő, hogy a ház határozata ellen ne legyen kénytelen tenni, el sem végezhetve megkezdett tételét, leül. És a ház, melynek tagjai egyenként mind belátták határozatuk ily fonák következésének helytelenségét, hallgat; — s tűri ezen szájkosarat, mit a szabadelvű párt ajándékozott a múlt hongyülés végén a nemzetnek. És ily képviselőház volna képes segitni a nemzetnek vészes bajain? A főváros központi választmánya közhírré teszi, hogy a pest-belvárosi választókerület tekintetében elrendelt időközi választás napjául f. 1875. évi szeptember hó 23-ka tűzetett ki. A választás vezérletére, az 1874. XXXIII. t. sz. 59. §-a értelmében, két szavazatszedő küldöttség alakíttatott, és e küldöttségek tagjaivá megválasztattak: Havas Ignácz, választási elnök, Eléh István, küldöttségi elnök, Apáthy István, Morlin Imre elnöki helyettesek, Toperczer János, György Elek jegyzők, Burghardt István, Capdebó István jegyzői helyettesek. A választási eljárás a fent kitűzött napon reggeli 8 órakor veszi kezdetét és a törvény értelmében megszakítás nélkül folytattatik. A választás helyéül a főváros IV. kerületében fekvő régi városház (városháztér) első emeleti tanácsterme tűzetett ki. Ezen helyiségben mindkét szavazatszedőküldöttség fog működni, és azon körülményt, hogy a választók a szavazatszedő küldöttséghez mely módon osztatnak be, a választási elnök határozza meg, mely intézkedés a szavazó helyiségben kifüggesztett hirdetményben fog közzététetni. A „P. Llyod“ mai számában a következő hiteles értesüléseket közli az uj keresk. törvénykönyv életbeléptetése tárgyában. A kereskedelmi miniszter szigorúan ragaszkodik azon, az országgyűlésen tett kijelentéséhez, hogy a kereskedelmi törvény 1876. január 1-én életbe fog lépni; legjobb reménye van, hogy ezen határidőre meg fogja tehogy az új keresk. törvény a csőd- és váltótörvényjavaslat elfogadása előtt is életbe léphet, hisz a törvényhozás is kiváló sürgősséggel fogadta el a keresk. törvényt, anélkül hogy ama másik két törvény is megalkottatott volna. Ezen körülmény miatt, igaz, hogy sok ügy nem lesz kielégítően rendezve, nem egy kérdés egész megoldatlan marad, de jobb, ha az új keresk. törvény hatályba lépte által legalább a legfontosabb kérdések oldatnak meg, a leglényegesebb pontok szabályoztalak, mint hogyha a jogbiztonság hiánya egész jelenlegi terjedelmében tartatik fenn, így pl. jelenleg vagy kétszáz közkereseti társulat áll fenn, minden törvényes szabályozás nélkül, ezekre nézve a legnagyobb előny volna, ha főszabványaikat az új keresk. törvény szerint lehetne megállapítani. Ha ezen szabályozás elhalasztatnék, csupán azért, mert elavult csődtörvényünk a csőd esetére nem tartalmaz intézkedéseket, ez annyit tenne, hogy 99 kérdésre nézve lemondunk a megoldás lehetőségéről, mert a századikat nem tudjuk megoldani. — A kereskedelmi törvénykönyv életbeléptetéséhez 3 rendelet szükséges: 1. Rendelet a czéglajstromok berendezése és vezetéséről; ennek vázlatát a keresk. minisztérium már hónapok előtt készítette el és átküldte az igazságügyi minisztériumhoz. Az igazságügyminiszter véleményadás végett kiadta a keresk. és váltótvszék több túrájának, s ezek véleménye alapján hozzájárult a rendelet alapelveihez. A javaslatot kiadják még szakértői bizottságnak, melynek tárgyalásain a horvát bán küldötte is részt veene és amely végleg megállapítja a rendeletet. 2. Rendelet az állami kereskedelmi vállalatok czégbejegyzéséről. E rendelet alapelveit a keresk. minisztériumban egybehívott, a különféle minisztériumok tagjaiból állott bizottság augustus 28-án állapította meg, a rendelet elkészült és ugyanezen vegyes bizottság f. hó 10-én véglegesen szövegezte is 3. Rendelet a bíróságok illetékességéről és eljárásáról kereskedelmi ügyekben. Ezen rendelet kidolgozásához az igazságügyminisztérium kebelében már hozzá fogtak. Eszerint az előmunkálatok részben befejeztettek, részben foganatba vannak véve, és így bizton remélhető, hogy az új kereskedelmi törvénykönyv jövő évi január 1-én minden nehézség nélkül fog életbe léphetni. összes száz forintig terjedő keresetekre és a kisebb kihágásokra nézve, melyek mostanig a járásbíróságok illetékességi köréhez tartoztak, a szolgabírák illetőleg a városi kapitányok legyenek illetékesek. Az eljárás természetesen, sommás szóbeli, és a felebbezési fórum a nevezett administratív bírák által megítélt ügyekben az illető királyi törvényszék lesz. A hivatalos lap vasárnapi számában fognak a „N. H.“ értesülése szerint a feloszlatott és redukált törvényszékek elnökei és biráinak nyugdíjaztatásáról, illetőleg áthelyezéséről szóló királyi kéziratok közzététetei. Kérdés az összeférhetlenség tárgyában — a t. képviselőház elnökéhez. — Szatmár, szept. 12. Miután az 1876.I.sz. cz.-ben meg vannak határozva az összeférhetlenségi esetek a képviselői állással, különösen pedig a 6. §. azt rendeli, hogy azon országos képviselő, ki olyan állást foglal el, mely a felidézett törvény szerint a képviselői megbízással össze nem fér, köteles azt megbízó levele bemutatásakor a ház elnökének bejelenteni, és a végleges igazolástól számítva 8 nap alatt tartozik állásáról lemondani, és erről a ház elnökét értesíteni. Márpedig köztudomású dolog az, hogy Boros Bálint városunk képviselője a magyar éjszak-keleti vaspályánál igazgatótanácsos — és mint ilyen az összeférhetlenségi törvény súlya alá esik, és más oldalról tény az, hogy a végleges igazolástól már eltelt 8 nap: — méltóztassék a m. tisztelt képviselőház nm. elnöke felvilágosítani, és illetőleg megnyugtatni a közönséget, hogy vájjon Boros Bálint eleget tett-e a felhívott törvény rendeletének ? _________ Karassai. Mint a „II. Hírlap“ biztos forrásból értesül, az igazságügyminisztériumban már kész a bagatellügyekről szóló tjavaslat. A munkálat nyolczvan s nehány szakaszból áll, s arról intézkedik, hogy az A makói botrány. Makó város képviselőtestületének szeptember 13-án tartott rendes havi közgyűlésében oly sajnos jelenetnek voltak tanúi a roppant számmal megjelent városi adófizető polgárok, mely kétségbeejtőleg sötét színben tünteti föl közállapotainkat s társadalmunk erkölcsi romlottságát; az alanti esemény netovábbja a corruptiónak s mély fájdalom tölti el minden önzetlen polgár kebelét látván azt, hogy közügyeink kormányzata, mily szenynyes s lelkiismeretlen kezekbe van fektetve. És mindennek fő okozója gyenge és elnéző törvényhatósági kormányzatunk, az intelligentia bűnpalástoló magaviselete s a rendellenes ügyekbeni részessége; igen, mi makóiak oly gyönyörűséges intelligentiával bírunk, melyhez hasonlót nem kívánunk még ellenségünknek sem! De a tárgyhoz visszatérve, közüljük itt egész terjedelmében 20 városi képviselő következő indítványát, melyet az ezen gyűlésen szintén tanácskozásra kitűzött 1876-dik évi városi költségvetés alkalmából terjesztettek be: Indítvány. Azon megtámadhatlan alapelveknél fogva, hogy egy jól rendezett állam első szerves közege a község, s hogy ennek egészséges belszervezetétől függ a községi élet nyugalma s a lakosság szellemi és anyagi jóléte: mi alulirott városi képviselők a rideg valóságon nyugvó, köztudomású tapasztalatok alapján teljes meggyőződést szerezvén magunknak arról, hogy Makó város községi kormányzatának intézői a rendezett tanácsú rendszernek 1870-ik évben.Jelt.életbeJAato„dA JiíiV Viul<aau is tek denkorra lehetetlenné tették, a mennyiben a ügyei intézésére hivatott elöljáróság nagyrészénél hiányzik a legfőbb : az erkölcsi alap, mely egyedül képes a társadalom élén köztekintélyt kivívni, — hiányzik a szellemi képesség és tevékenység, mely egyedül lenne hivatott zavaros közállapotaink közepette üdvös eredményt felmutatni, — mindezeknél fogva áthatva a községi törvényben városunk közügyei irányában gyökerezett felelősség érzetétől, a következő indítványunkat terjesztjük a t. közgyűlés elé. Tekintve azt, hogy a községi vagyonnak éppentartása, lelkiismeretes és tiszta kezelése teszi egyedül lehetségessé a község közmivelődési és közhasznú intézményeinek életbentartását és akadálytalan fejlesztését. Tekintve ennek ellenében azt, hogy a lakosság által 1870. óta nagy áldozatokkal fentartott rendezett tanács eszméje nem felelt meg a várakozásnak , a mennyiben Makó város elöljárósága 1870. óta városunknak százezerekre menő közjövedelmeiről, ellenére a törvény rendeleteinek vétkes hanyagsága folytán mind e mai napig nyilvánosan nem számolt be, ellenére az adófizető polgárság számtalan sürgetéseinek. Tekintve, hogy városunknak mintegy 60.000 írtra rugó régibb követeléseinek biztosítására a városi tanács mit sem tett, sőt ezen követeléseknek ezelőtt, 12 évvel behajtás végett több ügyvédnek átadott nagy részét ezektől nem szorgalmazta, illetve számadástételre nem szorította, sőt ezen erélyes lépés megtételére a városi elöljáróság képtelennek bizonyult s az ő könnyelmű mulasztásának róható fel az, hogy időközben a város adósai fizetésképtelenné lévén náluk a követelést idejekorán biztosítani elmulasztották, sőt eme közbajainkat számos sürgetések ellenére közgyűléseinken mindig palástolgatták. Tekintve, hogy ez által anyagi kárt okoztak városunknak, mert a fenti tekintélyes követelés kötelességük ellenére nem jövedelmeztetett városunk részére, s ennek folytán ezen régibb követeléseket az évi költségvetéseknél mindig tekinteten kívül kellett hagyni. Tekintve, hogy még a folyó követelések, haszonbérek és tőkepénzek kamatainak rendszeres behajtására sem tettek eredményt előállító lépést. Tekintve továbbá azt, hogy Makó város árvatári tömege oly rendezetlen állapotban van, hogy a szomorú számbeli adatok folytán árváink vagyona veszélyeztetve tűnik fel, mert az árvatári vagyonból 14,664 frt 68 Vj kr kimutatás szerinti tőkéről szóló kötelezvények hiányzanak, ezen tetemes összeg biztosítatlan mai napig, s noha biztosítás és behajtás végett 12 év előtt az akkoron volt városi ügyvédeknek adatott át, ezeknek megszámoltatására a városi elöljáróság ellenére a képviselet többszöri rendeleteinek — eredménnyel mit sem tett; tekintve, hogy 168,000 frt, némileg biztosított árvatári tőke után a kamattartozás 1. évi június végéig 46,000 frtnyi roppant összegre szaporodott, és ennek behajtására az elöljáróság megint nem tett semmit, aminek következménye ma az, hogy árváink nagykorúságra jutott része örökrészéhez hónapokig nem juthat, nyomorogni kénytelen csupán némely vagyonos kamathátralékos fizetni nem akarása végett; tekintve, hogy a fentebbi csak nagyjából vázolt szomorú és rendetlen pénzügyi gazdálkodás az elégen túl bizonyítja Makó város elöljáróságának hanyagságát és tehetetlenségét a közügyek kormányzatára nézve; tekintve, hogy számos hivatalnokok ellen erkölcstelen magánélete, a felek irányában zsaroló bánásmódjuk tekintetéből számos az alapos panaszok száma; tekintve, hogy az árvaszéki tisztség egy része az árvatári hagyatékok árverezése alkalmával elkövetett százakra menő zsarolások miatt — daczára annak, hogy közgyűléseinken számtalanszor pelengérre állitattak s kártérítésre marasztaltattak, ezen határozatok s becsületbeli kérdésnek soha nem tettek eleget s ezáltal a hivatali bizalmat és méltóságukat a közvélemény előtt eljátszották ; tekintve továbbá, hogy a városi tanács nagy része a város erdejébeni nagy mennyiségű falopással, sikkasztással van 82 városi lakos által vádolva s ellenük a bűnügyi vizsgálat már folyamatba téve, tekintve, hogy a fentebbiek megsemmisitő súlya folytán ezen elöljáróság erkölcsileg meg van halva, tekintélye porba tiporva, mert uton-útfélen minden tartózkodás nélkül nyilvánuló általános közvélemény által folyton a közmegbotránkozás tárgyává tétetik, ekként e nagy és népes városnak további kormányzatára létjogát teljesen elveszítette, —• ekként a magas állam, közigazgatás és egyesek érdekeit megóvni illetve orvosolni képes nem lévén, városunk lakosságában a törvények iránti bizalom és tisztelet megrendítve és veszélyeztetve van: mindezeknél fogva mondja ki a t. közgyűlés, „hogy a községi törvény 87. §-ában gyökerező felelősséget szemben a mostani elöljárósággal tovább nem vállalhat, az elöljáróságnak teljesen bizalmatlanságot szavaz, és a fellebbi okok alapján jövő 1876-ik évre a bemutatott költségvetésben kitett összegből rendelkezésére egy fillért sem szavaz meg.“ Végül kijelentjük, hogy ezen indítványunkra nézve a községi törvény ,61. §-a rendeletéhez képest név szerinti szavazást kérünk.“ Megjegyzendő, hogy ezen indítvány nem olvastatott fel a közgyűlésen, mert nem engedtetett meg annak tárgyalása; a kis számmal megjelent intelligentia el akarván tussolni az egészet, annak beterjesztését alkotmányellenesnek, izgatásnak és lázításnak czímezte, tartalmát pedig rágalmazásnak. Hasztalan küzdött a többség, követelvén a fenti indítvány felolvasását, mind hasztalan a szenvedélyeket az igazság eltakarása végett felkorbácsolták, s ezt felhasználván nyomban elhagyták a gyűlésiemet, mit örömmel követvén az elnöklő báb-polgármester, közgyűlésünk eredménytelenül szétoszlott. És látván a nagy számmal egybegyűlt adófizetők, hogy mint leplezik el az igazságot, mint fedik el a régi és máig orvosolatlan sebeket, rögtön elhatározák, hogy a fenti hallatinulva a belügyminisztériumhoz fognak kérvényükkel fordulni. És miután nem bízunk közkormányzatunkban többé, rövid idő múlva a lakosság óriási többsége alighanem azt fogja kérni a magas kormánytól, hogy szüntettessék meg Csanád megye és a makói törvényszék, ezáltal remélvén valahára végleges kibontakozási zavaraiból. De rövid idő múlva többet az itteni állapotokról ! _________ 1. 1. A lapok — írja a „Hon“ — hol szombatra, hol hétfőre teszik Széll Kálmán pénzügyi exposéjának előterjesztési napját. Ezt nem lehet fixírozni így. Előadja azt akkor, mikor a felirati vita befejeztetik. Az exposé nagy lesz. Nemcsak a budget jellemzésére terjed ki, nemcsak a függőben lévő kérdéseket érinti, de a pénzügyi adminisztratió reformját, és más pénzügyi előterjesztéseket is jellemezni fogja. Valamint kiterjed a mérleg helyreállítására vonatkozó eszközökre is. De ezek csak indikálva, nem részletesen kifejtve lesznek, mert ez keretén kívül esik._________ A delegationális ülésszak alatt az „Ellenőr“ szerint b. Wenckheim Béla kormányelnök is Bécsben lesz, s elfoglalja helyét a másik minőségben is, mint a király mellé rendelt magyar miniszter. A közös hadügyminisztériumban hosszabb idő óta tárgyalásokat folytatnak a magyar és osztrák honvédelmi minisztériumokkal a katona beszállásolás ügyében, amelyek eddig még nem mutathatnak fel végleges eredményt, úgy hogy erre vonatkozólag törvényjavaslatot még nem lehetett kidolgozni. Minthogy azonban a katonabeszállásolás, nevezetesen nálunk sok panaszra ad okot, a kormány — a „P. Lt.“ híre szerint — a múlt országgyűlés végén benyújtott, most részben módosított javaslatot a katonabeszállásolási költségek megtérítéséről elő fogja terjeszteni a jelen országgyűlésnek is, és sürgetni fogja elintézését. Országgyűlés 1. A válaszfelirat tárgyalását ma kezdte meg a képviselőház. Három felirati javaslat fekszik a ház előtt : a többség, a közjogi ellenzék s a Miletics Svetozár által benyújtott javaslat. A két elsőt ismeri az olvasó lapunk közleményei után, a harmadik jellemzésére elég annyi, hogy az egy alaptalan állításokkal teli nemzetellenes fogalmazvány. Nem hagyhatjuk említés nélkül — s ez dicséretére legyen mondva az illetőknek — miszerint a közjogi ellenzék válaszfelirati javaslata — úgy a tartalom mint a hang komolyságánál fogva — méltó elismeréssel találkozott a kormánypárt nagy részénél A vitát Horváth Lajos mint a többség válaszfelirati javaslatának előadója kezdte meg. Beszéde mint maga a felirati javaslat: üres és lapos volt. Egyik passusa átalános derültséget keltett — csodálatos logikájánál fogva azt mondja: normális viszonyok közt, mint amilyenek közt most élünk, midőn az államélet rendes medrében mozog,nincs semmi fontossága a válaszfeliratnak és alig hogy azt kimondja roppant elborult arczczal kiált fel: a haza minden fia megdöbbenve áll, hogy mi lesz az országból, ha nem bírjuk rendezni államháztartásunkat. Eszerint tehát válságos időket élünk. Hanem Horváth Lajos ur ezt mégis normális viszo-