Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1876-11-08 / 267. szám
X. évfolyam. Budapest. Nyílttér: öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTES Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. 20.-10.-6.-1.80 267. szám. I POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, november 7. A pénzügyi bizottság tegnapi ülésében befejezte a jövő évi költségvetés előleges megállapítását. A bizottság körülbelül három hétig működött szakadatlanul és szorgalmasan, sietve a munkával annyira, hogy több fontos tárgy megvitatás és megbeszélés nélkül maradt. Egyátaljában a bizottság több tagjai részéről, és itt tán nem hibázunk nagyot, ha kiemeljük a bizottság elnökét személyesen, nem sok hajlam mutatkozott a fontos elvi kérdések megvitatására és általános elvek megállapítására, és inkább a pausális törlések és pausális levonások utáni törekvés, mint egy szilárd alapokra fektetett nagyobb szabású financz politika megalapítása és az erre vezető irány kijelölése volt látszólag működésük czélja. Pedig mi azt hisszük, hogy helyes pénzügyi politikát csak ott lehet követni, hol az helyes és szilárdan meghatározott elvekre van alapítva. Ezeket kijelölni és a törvényhozásnak ajánlani, volna nézetünk szerint a pénzügyi bizottság kiváló feladata inkább, mint a költségvetés egyes tételeinek csekély mérvbeni leszállítása vagy felemelése. Ezen eljárást gyakorolták is a pénzügyi bizottságok hajdanában, ámde a szabadaelvű kormány életbeléptetése óta bizonyos borzadály fogja el a kormánypárti embereket, és félreismerhetlen jelei egy bizonyos iszonynak törnek ki rajtuk, úgymint a minisztereken is, mihelyt valaki átalános elvek megállapításáról tesz említést, így történt az ez alkalommal is. Midőn a bizottság első ülésében szóba hozatott, hogy jó volna, előre bizonyos átalános elveket megállapítani, melyekből kiindulva fogná a bizottság a költségvetés egyes tételeit bírálni, elfogadni vagy törölni, akkor az mondatott, hagyjuk ezt utoljára, majd az átalános jelentésben beszélhetünk általános elvekről. Mikor pedig a tárgyalások végére ért a bizottság, akkor az mondatott, hogy az átalános jelentésben adjuk a számok sommázatát és elvekről ne beszéljünk. Indítvány tétetett, és látszólag a bizottság tagjainak többsége által pártoltatott, hogy a bizottság átalános jelentésében ne mondjon semmit, és ezen nézet kétségen kívül érvényre emeltetett volna, ha a pénzügyminiszter abbeli óhajtásának nem ad kifejezést, hogy a bizottság az ominosus semmitmondás és hallgatás helyett adjon kifejezést abbeli meggyőződésének, hogy a jelen költségvetés az előzőkhöz képest határozott haladást mutat, hogy a bizottság úgy látja, hogy a helyes úton vagyunk, és ha ez után maradunk a végezés, az államháztartás rendezése nem fog elmaradni. Mi nem csodáljuk a pénzügyminiszter úrnak gusztusát, és egyátalában nem csodáljuk, hogy ő ilyenfajta nyilatkozatot kívánt a pénzügyi bizottság részéről nyerhetni. És bár tudtunkra ezen meggyőződésnek a bizottság egy tagja sem adott kifejezést, az mégis hatalmas szószólót talált a jelenlevő miniszterelnökben, és a két miniszter óhajtása, habár az a pénzügyi bizottság egy tagja által sem támogattatott, mégis az elnök által szavazásra tűzetett ki, és a többség által kötelességszerűen megszavaztatott. A pénzügyi bizottság általános jelentése tehát constatálja, hogy a helyzet a szabadelvű kormány bölcs vezetése alatt javult, hogy a 77-es költségvetés határozott javulást tüntet fel, hogy jó úton vagyunk, hogy az államháztartás rendezése ez után alaposan reménylhető és várható. Pedig isten látja lelkünket ezen hitet, sem magunk nem osztjuk, sem meggyőződésünk szerint azt a pénzügyi bizottság egyetlen tagja sem tartja. Igen sok mondatott a nagymérvű megtakarításokról, melyek az állam kiadásaiban évről-évre eszközöltettek Nem vonjuk kétségbe, hogy történtek megtakarítások, de ezek a végeredményre nézve nagy befolyással nem voltak, mert amennyire apasztattak a költségvetés egyes tételei egyfelől, és annyira növeltettek másfelől. Az 1875-dik évi költségvetésben a kiadások 233 millióra voltak előirányozva, ezekhez hozzájárult azután az újonnan felvett kölcsön kamata 5 millió forinttal, és így emelkedett a kiadás előirányzata 238 millióra, hagyván az év végével az előirányzott 21 millió hiány helyett, 39 millió tényleges hiányt. 1876-ban a kiadások előirányoztattak ismét 233 millió forintban, későbben többrendű póthitel szavaztatván meg, a előirányzott kiadások 240 millió forintra emelkedtek. A pénzügyminiszter váltig állította, hogy 8 vagy 10 millió forintot megtakarított, de ott, hol a kiadások az előző évhez képest 2 millióval nagyobbak, mi együgyűségünkben valódi megtakarítást látni nem tudunk. A mi egyszerű észjárásunk szerint, a több kiadás ellentétet képez a megtakarítással. Az 1876-ki hiány a nagy megtakarítások és a még nagyobb adóemelések és új adók folytán eredetileg csak 8 millióra volt előirányozva, az azóta megszavazott póthitelek azt 8 millióra emelték, és a pénzügyminiszter máris megengedi, hogy a valóságban 24 millióra emelkedhetik. Mi pedig úgy vagyunk meggyőződve, és csalhatalan számokból azon kilátást merítjük, hogy a jelen évi tényleges és végleges hiány nagyon megfogja közelíteni a múlt évi 39 milliót, ha csak azt túl nem szárnyalja. 1877-re a kiadások összege eredetileg már most harmadízben 233 millióra irányoztatik elő, hogy mennyire fog növekedni a jövő év végéig, azt különösen a jelen körülmények közt tudni nem lehet, de ha a múltak tapasztalatain indulunk el, azt meglehetős bizonyossággal mondhatjuk, hogy kevesebb nem, de valószínűleg jóval több fog lenni. E részben mi haladást nem vagyunk képesek látni, és ott, hol a jövedelmek emelése egyértelmű az adók és különösen az egyenes adók emelésével, ott mi javulását a helyzetnek nem constatálhatjuk, különösen akkor, midőn a 80 millióra menő egyenes adókból, több mint 30 millió, csak executiók útján vehető be. A jövő évi hiány a pénzügyminiszter által 15 millióra van előirányozva, míg az 1876-ki eredetileg csak 8 millióra volt előirányozva; 15 a 8-hoz határozott haladás, de szerény nézetünk szerint nem a helyes, hanem az ellenkező irányban, hogy mi lesz a tényleges hiány az év végével, ezt a még valószínűleg nagyobbodó kiadások és a bevételek összege fogja meghatározni, melyeknek egyikét sem határozhatjuk meg jelenleg egész bizonyossággal. Az eddigi kiadások összegét ismerjük, ez 233 millió, ezeket magunk állapítottuk meg, mint mellőzhetlen kiadásokat, melyekből ez idő szerint megtakarítani többé semmit nem lehet. Ami a bevételeket illeti alapos reménnyel várhatjuk azt, hogy annyi fog bejönni ez évben, mint amennyi bejött a múltban. Ez a kedvező vagy kedvezőtlen körülményekhez képest nagyobb vagy kisebb mérvű változást szenvedhet ugyan, de lényeges változás alá esni nem fog. Az 1875-dik évi zárszámadások azt mutatják, hogy az állam összes bevételei 193 milliót tettek, ha ehhez hozzátesszünk azt, hogy az azóta megszavazott új adók és adóemelések 10 millióval szaporítják az ország jövedelmeit, akkor az összes bevételek 1877-re 203 milliót fognak tenni, a kiadások 233 millióban lévén megállapítva, a hiány tehát nem 15, hanem 30 millió lesz; hozzájárulván még mindazon kiadások, melyeket még ez idő szerint előrelátni nem lehet. És már bármiképen nézzük a dolgot, addig még az évi rendes hiány, azaz a bevételek és kiadások közötti különbözet 30 millióval ellenünk van, és midőn ezen hiány fedezésére az egyedüli forrás egy új méregdrága kölcsön, addig mi pénzügyi viszonyainkban haladást látni képesek nem vagyunk, és nem bírjuk magunkat azon hitben ringatni, hogy jó úton volnánk államháztartásunk rendezése felé. Mi tehát nem oszthatjuk a pénzügyi bizottság átalános jelentésében kifejezést nyert nézetet. Pénzügyi helyzetünk valódi javulását mi egyedül a kormányzati rendszer gyökeres megváltoztatásában látjuk. Ma Magyarország pénzügyi helyzete valóban komoly és aggasztó, de nézetünk szerint nem kétségbeesett. A valódi önkormányzat fejlesztése befelé •—• és független nemzeti politika különösen közgazdászati politika kifelé, még segíthet a bajon. De ha az ország közgazdászati érdekeit a törvényhozás a kormány által, a bécsi alkudozásokban elfogadott álláspont szerint fogja megoldani, akkor lelkünk mély meggyőződéséből mondhatjuk azt, hogy a körülmények és a kedvező vagy kedvezőtlen esélyek szerint előbb vagy utóbb, de mulhatlanul be fog következni a magyar állam fizetésképtelensége, a nemzeti vagyonbukás. Simonyi Ernő. A szabadelvű párt a legközelebbi vasárnap értekezletet tart, melyen a jövő ülésszak munkaprogrammja fog megállapíttatni. Először valószínűleg az uzsora ellen hozott intézkedések feletti C.“ törvényjavaslat fog a bizottságok által tárgyaltatni. A pénzügyi bizottság jelentése az 1877-dik évi budget előirányzatról, mint a „B. C.“ írja, már szombaton fog a ház elé terjesztetni; a budgetvita csütörtökön e hó 16-án kezdődnék. Az igazságügyi bizottság jelentése a békebírákról szintén szombaton fog beterjesztetni. A keleti vitában, melyet a reichsrath támasztott, nevezetes mozzanatot képezett a tegnapi szónoklatok között dr Fux beszédének egyik pontja, melyben megemlékezett Magyarországról. Dr. Pux hivatkozott nemzetünk ellenszenvére, — mellyel Oroszország iránt viseltetünk, s nem csinált belőle titkot, hogy oly háborúban, melyet Ausztria együttesen indítana Oroszországgal, Magyarországra nemcsak nem számíthat, de sőt el lehet készülve egy polgárháborúra, melyben a monarchia egyik fele a monarchia másik fele ellen támadna. Beszédének e pontját azon hozzáadással közöljük, hogy mi is olyannak ismerjük a közvéleményt, mely nyugodtan kezet kézbe téve nem fogjá eltűrni egy oroszosztrák szövetség fegyveres esélyeit. A beszéd e feltűnést keltett része szó szerint így hangzik: „Azután ne feledkezzünk meg még egy nagyon fontos dologról, úgy emlékszem, hogy a magyar miniszterelnök, ha jól vettem észre, fenyegető hangon azt mondá, miszerint az ottani kormány beleegyezése nélkül egy ember sem indul a harczba. Emlékezem, hogy ott rövid idő előtt e szavakat variálták : „Mi nem tartozunk másnak, csak a hazának“, s szeretnék egyátalában ellentmondani dr. Flener képviselő úrnak, ha ő e dolgot csupán a Világosért való visszatorlásnak tekinti, mert az éjszaki kolosszus általi körülzárás a magyar nemzet és magyar államra nézve valóban életbevágó veszélyt jelent. Gondoljanak erről, amit tetszik, de én kötelesnek érzem magamat lelkiismeretem szerint kimondani, hogy az Oroszországgal leendő együttműködés kierőszakolása esetében valószínűleg csak a monarchiának egyik fele fog a harczba menni, s a polgárháború veszélye teljességgel nincs kizárva, s hogy nincs kizárva az agg Görrernek azon megrázó jóslatának ismételt teljesülése: „Látom Magyarországot— mint temetőt.“ Ha tehát intézkedéseket teszünk a külbiztonság miatt, úgy előbb saját házunkban kell teljes biztonságban lennünk.“ A hadi készülődés lázas sietséggel és óriás arányokban foly Oroszországban. Lassankint jóformán minden kereskedelmi forgalom megszűnik azon kívül, melyet a katonai mozgósítás támaszt. A vasutak teherszállítmányát most kozákok, fegyverek és lovak teszik. Megszűnt a személyforgalom, s az étkezési helyekkel bíró nagyobb indóházak udvarain tábori konyhákat rendeztek be, hogy a csapatokat élelemmel elláthassák. Ezer ember látható el egyegy ily konyháról, melyre katonai raktárak adják a főzni valót. Különös gonddal szerelik fel és állítják össze a sebesült szállító kocsikat. A humanizmus e készülékeire nagy szükségük lehet, míg az oroszok csak Csernajeífekkel, a törökök ellenben Abdul Kerim és Ahmed Ejub basákkal bírnak. Oly lázas a tevékenység a hadi készülődés terén, hogy ezek után ítélve, többé kétség sem lehet a harcz kitörése iránt. Karácsonyra, e családias ünnepre, kész lesz az éjszaki colossus, és vérrel festeti pirosra a hót, megzavarja a munkás nyugalmat, feldúlja a nemzetek cultúráját, szolgasággal fenyegeti a népek szabadságát. Téli hadjárat lesz, melyre készül a sok bunda. Lesz mit kiporolni. Intézkedés történt, hogy mindazon tisztek és altisztek, akik saját költségükön látják el magukat téli bundával, e czélra a megállapított 3 rubelt megkapják. Pétervárról 40,000 katona és 6000 ló elszállásolását készítik elő. A hadügyi kormányzat az egész hadsereg számára egy évi élelemmel látja el magát. Az első parancsra zászló alá hívandó csapatok száma 400,000 főben van megállapítva. E fél milliónyi had már el van látva fegyverrel és lőszerrel. A fegyverszünet megkezdése óta nap nap után múlik, s a conferentia tervével nem bírnak tisztába jönni. Alább ismertetjük a mozzanatokat, melyekkel már csúfot vallott az orosz diplomatia. Itt újabb részlet gyanánt fel kell említenünk, hogy szó van most már Szerbiának képviseltetéséről is a conferentiában. Ez a megvert „nagyhatalmasság“ tervben levő conferentián tanácsadó jelmezben egy a venne részt, vagyis amint mondani szokás, nem bírna döntő, hanem csak consultativ szavazati joga. Feladatául tűznék ki, hogy feleljen, ha kérdezik, s adjon felvilágosításokat, ha szükségük, és tanácsokat, ha elkelnek. Belgrádból ezen eszme megkedveltetése czéljakérdése felett tanácskozott. Minthogy e kérdésben érdekelve volt, mint dunamelléki tartomány, Szerbia is, Mijatovich volt Londonba küldve, hogy a conferentia tagjainak véleményadó szavazatával szolgálatukra álljon. Ezen szerep ismétlését szeretnék a mostani conferenciában is. Azt mondják, hogy értenek hozzá, és be is tanulták. Hiszen szép szép, csak már a súgót válogatták volna jobban meg. A magyar kormány legközelebb kénytelen lesz egy póthitel kéréssel lépni a parlament elé. Az összeg magában véve nem lesz igen jelentékeny mint az új „Fresse“-nek írják ■— körülbelül 300,000 forintot fog kitenni — és a honvédek felszerelésére van szánva. „Tudva van, hogy a honvédelmi miniszter budgetje tárgyalása alkalmával kijelentette a pénzügyi bizottságban, hogy azon helyzetben van, hogy 8 nap alatt 217,000 honvédet teljesen felszerelve mozgósíthat. Hogy ezen Magyarországban megelégedéssel üdvözölt tény valósítható legyen, különböző kiadásokat kellett tenni vagy kilátásba helyezni, úgyhogy a póthitel elkerülhetlenné vált, úgy hallatszik, hogy a kormány az erre vonatkozó előterjesztést nemsokára a képviselőház összeülése után meg fogja tenni. Szemben a külügyi helyzettel és különösen miután a több kiadás a magyarok „kedvencz intézményére“ szükségeltetik, a póthitel nemigen fog élénk ellentmondást felidézni.“ Ugyancsak az új „Presse“ levelezője írja, hogy a birodalom mindkét felében a herczegovinai és boszniai menekültek számára kérendő póthitel ez évben jelentékenyen magasabb lesz, mint az, mely az utolsó delegátió által ?, lesz, mint az, mely az utolsó delegatió által írjjj azt írják, hogy hasonló szerepre előzményt a lonl^ia<iá,sok a „felkelő tartományok“- conferentia nyújtott 1870 ben, mely a vaskapuból való önkénytelen vendégekre igen megszaporodtak, úgy hogy a külügyminiszter, mint tudva van, kénytelen volt magát arra határozni, hogy e napokban egy magasabb hivatalnokot delegáljon Dalmácziába és Horvátországba, hogy az a menekültek „állapotát“ megvizsgálja. Nem felesleges dolog ezen póthitelről is megemlékezni, miután ez a pénzügyi bizottság által megállapított magyar budgetet ép úgy, mint az osztrák birodalmat is meg fogja zavarni. Szerda, 1876. november 8. Szerkesztői iroda: Budapest IV. menetháttér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Eladó-hivatal: Budapest IV, megyeházár 9. j.* Wodianer F. nyomdájában. A fegyverszünet kezdete. Az orosz garázda politikát egymás után éri a kudarcz, mióta ultimátumát ráküldi a portára. Már ez ultimátum is elvétett dolog volt, mert a török külügyi kormány pfiifikus ügyessége rá sem hederített, hanem csak a régi megállapodások szerint engedélyező a fegyverszünetet, s nem az orosz fenyegetést,hanem a nagyhatalmak tanácsait valló oly indokoknak, melyek elhatározólag döntöttek a háború ideiglenes beszüntetésére. Ez volt az egyik erkölcsi vereség, s bizony legalább ettől megkímélhette volna magát Oroszország Csernojeffnek és a muszka előőrs hadnak csúf megveretése után. Az ultimatum a mily merész és oly felesleges volt. Nem használt, csak rósz vért szült. Morogtak érte] csendesen az udvarok s még Bécsből is reszkíroztak egy jámbor „sajnálkozást“, a békebáb czárnak e hirtelen harczi vakmerősége felett. Ez volt a második erkölcsi vereség, melyet zsebre kellett rakni Livádiában, mégha fanyar udvariassággal visszaszenték is, hogy „ők továbbra is ragaszkodnak a három császár szövetséghez. “ Alig siklott ki az ultimátum által magára zúdított megrovások és erkölcsi vereségek alól a szent-pétervári udvar, már a semlegességi vonal megállapításának kezdő tárgyalásainál követett el oly botor hibát, melynek eredménye újabb kudarcz. Az elkapatott orosz diplomatia ugyanis a legsarkalatosabb nemzetközi elveknek kiforgatása után, már lábbal tapodni vélt minden jogot és elég szemérmetlen volt Alexinácz kiürítését követelni. No de hát hamar tudtára adták, hogy ez már mégis túlmerész jogtiprás. A porta itt is észrevette, hogy igazában van, sietett tehát a hatalmakkal bizalmasan megbeszélni a dolgot. Kifejezést adott a szultán kormánya azon reményeknek, hogy a kabinetek még kísérletet sem fognak tenni olyan követelések támogatására, melyek a nemzetközi szokásokkal annyira ellenkeznek. E szavakhoz aztán még hozzátette, hogy ám tessék a fejüket vesztett külhatalmú képviselőknek tovább is elnézni a muszka mindenhatóság jogtipró tényeit, maga részéről többet nem enged. E kijelentés természetes és jogos volt. Azt akarni, hogy a vérrel bevett hadállásokból takarodjanak ki télhideg idején a puszta mezőkre a győzelmes török katonák, jellemezhetlenül provokáló eljárás. Kegyetlenül barbár módja a kibékülési szándéknak. Nem csoda, hogy majdnem egyhangúlag vetették vissza az államok, s így Oroszország rövid idő alatt újabb vereségben lett gazdagabb. De még itt sincs vége a kudarczoknak, melyeket a djunisi katonai leczke után, a diplomatiai terén is kezd szenvedni az orosz nagyralátás. Gorcsakoff egy konferenciát akart, melynek székhelyéül Brüsselt jelölé ki. Az udvaroknak nem volt inyekre e terv, mert ők nem szabályszerű conferentiát, hanem csak a nagykövetek puszta értekezletét kívánták, melyre jó hely Konstantinápoly is. De hát Gorcsakoff diktálni akart és ragaszkodott továbbra is tervéhez, míg aztán a türelmét vesztett Bismarck tudtára nem adta, hogy Németország másban, mint egyszerű nagyköveti értekezleten részt venni nem fog. E szerint az értekezlet helye mégis Konstantinápoly marad, s a vereségek rovása eggyel gyarapodott. Valószínűleg a kudarczok puhították meg és tették óvatosabbá a szó, jog és szerződésszegő orosz diplomatiát, melynek nyakassága immár hatást nem ismert. Ezen puhulásnak tulajdonítható, hogy Konstantinápolyi táviratok szerint az orosz diplomatia ismét fölvette a báránybőrt, és azalatt míg hadi készülődései fokozott mértéket öltenek, a török kormánnyal „közvetlenül akar egyetértésre jutni.“ Azaz más nyelven szólva az elszigeteltség közepeit, melyben a tartózkodóbbakká vált udvarok részesítik, közvetlenül akar a békepontokon összeveszni. Ma már csaknem a lehetetlenséggel határos Oroszország visszavonulása. Őt reform ígéretek és autonómiai biztosítások sem elégíthetik ki, ha örökre nem akarja kompromittálni magát a délszlávok előtt. Oroszország csak vérrel egyenlítheti ki a számlát, melyet búj lógató emissariusai a délszlávoknál a minden oroszok pénztárára és hadaira utalványoztak. Mégha kétségtelen lesz is veresége, háborúba kell egyvelednie, mert a könnyelműen indított szerb harcz orosz vért követel. És ez folyni fog. A jogügyi bizottságból. — November 7. — Csemeghy államtitkár a § megtartása mellett szólal fel oly bűncselekményeknél, melyek hivatalból üldözendők az állam érdeke, oly cselekményeknél pedig, melyek magánfél panaszára üldöztetnek, a magánfél érdeke az irányadó. Indokolt tehát, hogy a szakasz megtartassék. Szilágyi D. újabban szót emel, fejtegetvén, hogy a kegyelmezési jog természetével ellenkezik az érintett megszorítás. Horváth L. nem tartja következetességnek azt, hogy állam elleni bűntényeknél helye lehessen királyi kegyelmi jognak, a magán félt érdeklőknél pedig nem. Juhász nézete szerint a magán panaszlónak, ha panaszával a bíró elé lép, meg kell adni azon elégtételt, hogy ügyében ítélet hozassék. A bizottság többsége a § kihagyása mellett nyilatkozik, ... A 105 §-ban meg van szabva mennyi idő alatt évül el a bűnvádi eljárás megindítása a bűncselekmény elkövetése után. Fauler előadó az elévülési határidőket szűk körre szabottaknak tartja s ennél fogva indítványozza, hogy oly esetekben, ahol halálos büntetésre, vagy éltfogytig tartó fogházra ítéltetés forog fenn, 15 év helyett 20-ra, a 10 éven felül levő fegyháznál pedig 10 helyett 15 évre kívánja a határidőt kiterjesztetni. • Szilágyi D. támogatja az indítványt, Tereszky szintén hozzájárul, kivéve az államfogháznál. Bokros szintén az elévülési határidő kiterjesztése mellett van, mert az elévülési határidő nem lehet rövidebb, mint az eshetőleges büntetés maximuma. A halálbüntetés és életfogytig tartó büntetésnél 25 évre kívánja tétetni az elévülést. Juhász öt évi elévülést csak vétségekre kíván kimondatni, a bűntettekre nézve legalább is 10 évre kívánja meghatároztatni. A bizottság Fauler módosítványa értelmében fogadja el a §-t. A 106-ik §. változatlanul hagyatván a 107-ik §. Fauler előadó javaslatára következő szövegben állapíttatott meg: „Az elévülést félbeszakítja a bíróságnak az elkövetett bűntett vagy vétség üldözését czélzó, s az elkövető tettes vagy részes ellen irányzott határozata vagy intézkedése. A határozat vagy intézkedés napján azonban az elévülés újra kezdetét veszi. Az elévülés csak arra nézve szakad félbe, kire a bíróság határozata vonatkozik.“ A 108-dik §. értelmében, ha az előzetes eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdés jogerejű bírói elintézésétől függ, az elévülés az előzetes kérdés jogerejű elintézéséig félbe szakad. Szilágyi D. a bírói szó helyett „hatóságit" kíván tétetni, mit a bizottság elfogad, minthogy az előzetes elintézés nemcsak bírósághoz tartozhatik, hanem esetleg más hatósághoz is, mint pl. az országgyűlés két házának intézkedése a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozólag. A 109. §. változatlanul, a 110. 111. §-ok, csekély módosítással fogadtattak el. A 112.§. 2 bekezdése Szilágyi és Fauber előadó indítványa értelmében, következőleg szó végeztetett: „A vagyon ellen irányzott büntettek vagy vétségek esetében a kiskorúak, valamint a gondnokság alá helyezett pazarlók helyett, úgyszintén más gondnokság alatt levők helyett átalában az indítványt annak törvényes képviselője terjeszti elő.“ A 112—115 §§. lényegesebb módosítással fogadtattak el. A 116., 118. § ok változatlanul elfogadtatván a 119. §-nál amelyben az mondatik ki, hogy az elévülés mikor zárja ki a büntetés végrehajtását. Fauler előadó az elévülési időt 20 év helyett 26-re, 15 helyett 20-ra, 10 helyett 16-re, 5 helyett 10-re a vétségeknél pedig 3 helyett 5 évre kívánja felvétetni. A bizottság az indítványt elfogadja valamint a 120. és 121-ik §-okat, a 122. §. szövege következőleg állapíttatott meg: „az elévülés hatálya nem terjed ki a jogerejűleg kimondott hivatalvesztésre , a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére. Egyszersmind visszatérőleg az 58. §-ba felvétetik az, hogy a mellékbüntetések tartama elévülés esetén az elévülés befejeztétől kezdődik. A 123. §. szövege következőleg állapíttatott meg: „az elévülés félbeszakad az illetékes hatóságnak az elítélt személyét illetőleg a büntetés végrehajtására vonatkozó bármely cselekmény által. Az intézkedés napján azonban az elévülés újra kezdődik. A 124. §, változatlanul hagyatván, az ülés véget ért. A miniszterelnök a pénzügyi bizottság tegnapi ülésében a Légrády-féle ügyben a következő előterjesztést tette: A Légrády testvérek czéggel posta és távírdai nyomtatványok szállítása iránt kötött szerződés tárgyában a hírlapokban, valamint a képviselőház pénzügyi bizottságában előadott közlemények alapján megejtetvén a vizsgálat, annak eredményét tett ígéretemhez képest, a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Az első hírlapi vád — az volt , hogy a Légrády testvérekkel a folyó évi május hó 27-kén felvett jegyzőkönyvben kötött pótegyezmény az államnak 18,000 frt kárt okoz. A második körülmény, mely vádul felhozatott, s mely az állam érdekeinek megsértését s a vállalkozók érdekeinek ennek rovására előmozdítását— illetőleg az eziránti szándékot látszott mutatni, az némely példányában a ’/□ minőségre volt csak a kialkudott 35 kr. ár fenntartva. Ily körülmények között szükségesnek tartom, hogy az egész tényállást tüzetesen előadjam. Múlt évi szeptemberben, oly posta és távírdai nyomtatványok szállítására, melyekért eddig az Athenaeumnak évenkint átlagban 30,000 frt fizettetett, pályázat hirdettetett, minek folytán a következő pályázati ajánlatok tétettek: Légrády testvérek 8002 frt 40 kr. Hornyansky 16,627 frt 32 kr. Festi könyvnyomda 16,945 frt 55 kr. Kocsi Sándor 18,981 frt 40 kr. Athenaeum 20,254 frt 36 kr. Franklin 26,207 frt 70 kr. A szállítást megkapta tehát a Légrády czég. Az első számlák érvényesítésénél a szerződés magyarázata iránt kérdés támadván, létrejött a A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében a büntető törvénykönyv 103. §-án kezdődött a tárgyalás. A § szerint a bűnvádi volt, hogy a pótegyezményt tartalmazó jegyzőkönyv eljárást megszünteti, illetőleg kizárja a bűnös halála, királyi kegyelem és elévülés. Komjáthy azon nézetben van, hogy csak politikai bűntetteknél, de különben ne legyen helye a királyi kegyelemnek addig, mig a vizsgálat be nem fejeztetett s az ítélet ki nem mondatott. Fauler előadó fentartandónak véli a király pertörlési jogát büntetőjogi tekintetben is, mert vannak esetek, midőn magasabb állami érdek a királyi kegyelem alkalmazását megkívánja; ugyancsak e mellett szólanak a közjogi tekintetek is. A §. változatlanul elfogadtatván, a 104. §. vétetett fel, mely kimondja, hogy királyi kegyelem esetén a bűnvádi eljárás megszüntetendő, ha tárgyát oly bűntett vagy vétség képezi, mely hivatalból üldözendő. Szilágyi D. nem tartja alkalmazhatónak . folyó évi május 27-éről kelt jegyzőkönyv, mely szerti e megszorítást, mert a királyi pertörlésnek szerint az eredeti 1875. évi november hó 26-án kötött iyet adó politikai okok oly bűntettekkel szemben is ! szerződéshez némely pótlások vétettek fel, melyek érvényesek, melyeket csak a sértett fél kivonatáva s az eredeti szerződésben meghatározott árakhoz kövehet tárgyalása alá a bíró. Indítványozza, hogy a pest az eddigi évi nyomtatvány-szükségletet alapul §. hagyassék ki. véve, vállalkozók javára évenkénti 991 forint 60 kr,