Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1876-11-21 / 278. szám
k. X. évfolyam. Budapest. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra 20.-10.-6.-1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. 278. szám. Nyilttér : öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTES A POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Ki „Egyetértés“ szerkesztősége himzö- utcza l-ső szám alatt van (kalap- és himzö-utcza sarkán). A lap szellemi részét illető minden közleményt ide kérünk küldeni. sza Kedd, 1876. november 21. Szerke.sztiU iroda • Budapest IV. himző-utcza 1. Sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldemle. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendItivüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest IV. megyehd^ti 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. Az országházból. (November 20.) (Ik) Bármint iparkodott is a kormány menekülni az országházban a külügyi politika vitatásától, a budget tárgyalásánál nem volt az többé elkerülhető, s a képviselők, kik még nem szegődtek a reactiós absolutismus uszályhordozóiul, felhasználják az alkalmat, hogy szóljanak a nemzet óhajtása szerint. Ha a kormány csak némileg is loyális lett volna, ha bízott volna eddigi működése helyességében és tisztaságában, nem várta volna be azt, míg ily kerülő után szólanak az ügyhöz, hanem szem előtt tartva a parlament souverninitását, maga állította volna a ház elé a kérdést, hogy a múltakra nézve ítéletet mondjon a jövőre nézve pedig tanácsot és tájékozást adjon : melyik azon út, melyen e veszélyes időben Magyarországnak s vele a magyar kormánynak haladnia kell. Alkotmányos országban ezt lehet kívánni a kormánytól, mert ezt parancsolja az eszélyesség és azon őszintesség is, mellyel a nemzet képviselőinek a kormány ily válságos időkben tartozik. Tisza Kálmán politikájának azonban az őszinteség soha nem volt princípiuma. Előtte csak azon irány vala szent, mely mysticus alakba öltöztetve, a bécsi körök által volt előre kijelölve. És bár mint iparkodtak is az elnökminisztert eljárása helytelenségéről, gyalázatosságáról meggyőzni, ő konokul ragaszkodott elvéhez, hogy függetlenül, önállólag gondolkodni nem tud és nem akar. A hitehagyott államférfinak ezer szerencséjére, oly többség állott háta mögött, mely hozzá hasonlólag rabszolgai engedelmességgel képezte egyik közegét azon aparatusnak, melynek neve centralisatio. A többség vakon engedelmeskedett vezérének, minek az lett a következménye, hogy az ország meg nem ismerhette azon politikát, melyet az ő bőrére folytattak Magyarország esküdt ellenségei, nem ismerhette meg azon politikát, melyet szolgalelkü, s bécsi érdekeket istápoló kormányférfiai a nemzet tudta s akarata nélkül Magyarországra actrogáltak, sőt mi több: elzáratott az ut a közvélemény előtt, hogy aspiratióinak hatalmasabb alakban kifejezést adhasson. A hozzá intézett interpellációkra Tisza Kálmán oly gyámoltalan választ adott, melyet pirulva hallgatott mindenki, ki csak egy parányi féltékenységet érez még lelkében a magyar parlament tekintélye iránt. S mert nem volt remény ily módon valamit megtudni a bennünket érdeklő keleti kérdésben Magyarország kormánya által elfoglalt álláspontról, azoknak, kik a törvényhozás tekintélyét, hatalmát és jogkörét megvédni szeretnék, meg kellett avval elégedniük, hogy legalább a parlamentben kifejezést adjanak a nemzet kívánalmának. Erre nézve alkalmas idő volt a költségvetés tárgyalása. Simonyi Ernő, ki első ragadta meg az alkalmat a kormány megtámadására, hatalmas leczkét adott az alkotmányosságról s diplomatiáról azoknak, kik tehetetlenségükkel már annyiszor blambrozták, sőt romlásra vezették és korrumpálták az országot. Ezen beszéd egész terjedelmében ismeretes lévén olvasóink előtt, most nem akarunk arra újból visszatérni s csupán arra szorítkozunk, ami ma történt a képviselőházban. A külügyi politikára nézve ma hallottuk a második nagyszabású beszédet, mely Tisza Kálmán politikai működésén egy hatalmas csorbát ejteni lett volna hivatva, ha t. i. azon lehetséges volna még csorbát ejteni. Mocsáry Lajos szólt a közjogi ellenzék részéről, és pedig oly szépen, hogy ahhoz hasonló, nagyszabású beszédet ritkán hallhatunk a képviselőházban. A keleti politikát fejtegette és pedig oly határozott irányban, mely nem kis zavarba hozta a határozottságtól irtózó kormányférfiainkat. Mocsáry beszédének lényegét a keleti kérdésben elfoglalandó álláspont képezte, szerinte, — és pedig helyesen, — Ausztria Magyarországnak közös érdeke kívánja, hogy Oroszországnak Konstantinápoly ellen irányuló törekvései meggátoltassanak, pedig ha kell, fegyveres erővel. Mert bár hazánkban mindenki a béke fentartását óhajtja, azt Magyarországtól senki nem fogja kívánni, hogy a mindenároni békéért feláldozza existentiáját. Tekintetbe véve a mostani viszonyokat, Mocsáry beszéde nyílt felszólítás volt az Oroszország elleni küzdelemre, s az ily felszólítás nemcsak nagy tapintatot árul el, de azt is, hogy szónok meg tudta érteni a nemzet kívánságát. Sajnáljuk, hogy a kitűnő beszédet nagy terjedelme miatt nem adhatjuk ma s igy olvasóinkat szives várakozásra kell kérnünk holnapig, midőn lapunk egész terjedelmében hozza azt. Magáról a költségvetésről, Irányi Dániel tartott a mai ülésen egy érvekben gazdag beszédet. Irányi bár részletesen szólt még a lehető belügyi megtakarításokról,beszédében leginkább a közjogi helyzet financziális hátrányait emelte ki, s a real unió okozta óriási kiadásokról emlékezett meg legtöbbször, hatalmas argumentumokkal mutatva ki, hogy a bekövetkezhető pénzügyi catastrófának, egyedül az 1867. XII. t. cz. által elismert közös ügyek képezik alapját. Nem találtunk a beszédben a zsugori pedáns gazdálkodók szokásos frázisaiból, de igenis azon megczáfolhatlan érvekből, melyeket az idő oly rohamosan látszik igazolni. Mert csakugyan nagyhatalmi állásról fantáziáltatnak velünk Bécsből, csak azért, hogy a luxuosus külügyi képviselethez szükséges óriási összegeket a haszontalan s nemzetellenes hadsereg fentartásához, az alkotmányos államokban a mienkhez hasonló mértékben nem létező királyi udvartartáshoz, indokolatlan subventiókra szükséges pénzt Magyarországtól kicsikarhassák. Ez azon achillesi sark, melyen a pénzügyi egyensúly megfordul, s melyre Irányi ma oly világosan, szónoki remekséggel rámutatott. Tagadhatlan, hogy e két utóbb említett beszéd — Mocsáryé ép úgy mint Irányié — mind szónoki szépségét mind logikai következetességét mind argumentum bőségét tekintve, magasan kiemelkedik a parlamenti szónoklatok sorában. Míg az egyik a jelen külügyi, a másik a pénzügyi politikának Magyarország által egyedül elfogadható programmját képezi. És mindennek dacára nem remélhető, hogy Bécs lidércz nyomása alatt nyögő kormányunk megértse azt, mit e két beszéddel a magyar nemzet elmondott. A határozati javaslat, mit Mocsáry Lajos a képviselőház mai ülésében benyújtott, ekkép szól: Tekintetbe véve, hogy a kormány által előterjesztett állam költségvetés, daczára az országos beruházások és egyéb kiadásoknál történt nagy költségleszállításoknak és a honpolgárok képességét kimerítő adóemeléseknek most is tetemes, a múlt évit meghaladó s a tapasztalás szerint előreláthatólag növekedendő hiányt mutat föl, mely hiánynak ismét csak adósságcsinálás és az állam vagyonának fogyasztása által való födezése van kilátásba helyezve. Tekintetbe véve, hogy teljesen bebizonyult az, hogy az 1867-iki törvények által nemcsak az ország önállósága és függetlensége lett föladva, hanem azoknak alapján az állam pénzügyeinek rendbehozása is lehetetlen ; tekintetbe véve, hogy mind ennek daczára a jelenlegi kormány az 1867-ik közösügyi rendszerhez most is ragaszkodik, hogy nevezetesen a vám és kereskedelmi szerződés és nemzeti bank tárgyában közte és Ausztria kormánya közt létrejött megállapodások szerint az e tárgyakra nézve 1767-ben tett intézkedés hátrányát nemcsak továbbra is fentartani, hanem azoknak terhét még súlyosabbá tenni késznek nyilatkozott. Mondja ki a képviselőház, hogy a kormány irányában bizalommal nem viseltetvén, az általa előterjesztett államköltségvetést a tárgyalás alapján nem fogadja el. Beadják: Mocsáry Lajos, Kállay Ödön, Szongott Jakab, Kiszely Ernő, Madarász József, Németh Albert, Orbán Balázs, Sembery István, Fernszeg Sándor, Madarász Jenő. A romániai képviselőkkel a vámtarifa megállapítása iránt folytatott tárgyalások néhány nap előtt megszakíttattak, miután igen sok tételre nézve megegyezés nem érezhetett el és a romániai képviselők Bukarestbe utaztak, hogy új utasításokat kérjenek. A külügyi politika terén rövid idő alatt nagy meglepetésre számíthat a nemzet. Amitől tartottunk folyvást, amit sejtettünk Andrássy habozó magatartásából; következtettünk Tisza Kálmán gyanús titkolózásából ; az legközelebb már mint elfogadott, bevallott és mentegetett politika fogja kísérteni az országos és parlamenti közvéleményt. Nagyon megbízható forrásból nyertünk ez iránt értesítést, mégis nehezünkre esik elhinni, s még nehezebbre kiírni. De meg kellett tennünk, nehogy tévedésbe jöjjön bárki is azon hang iránt, melyet a kormánypárti sajtó a visszavonulás fedezésére fújni talál. Arról van szó, hogy az udvarnál végleg győzelemre jutott a muszkabarát semlegességi politika, mely azonban csak addig tartja meg semlegességi jellegét, míg az orosz határozott foglalási előnyöket nem vív ki Törökországban, azontúl a tényekre való hivatkozással valósítja maga részére Bosznia elfoglalásának kedvencz tervét. Ezen politika elfogadásához, melyről volt szó gyakran a lapokban is csak Andrássy és Tisza beleegyezése hiányzott. Most már megvan ezek hozzájárulása is, s nem hiányzik egyéb, mint a magyar parlamenti többség és a nemzeti közvélemény megpuhítása. A régi mód szerint sikerülni fog ez is, noha most még a nemzet egy, s a lapok pártszinezet nélkül annak egyhangú kifejezést adnak. A nagy A baloldali klubban folyó vita részletes gyűvetésével, Demel indítványát fogadták el, mely szerint öt tagból álló bizottság választassák a Magyarországgal való kiegyezés revidiálására. E határozat rövidító oka Herbst beszéde volt. Herbst kijelenti, hogy Skene indítványai az alkotmányhű párt szétszakítását czélozzák, ami egyértelmű e párt hatalmának csökkentésével. Elegendő annak kijelentése, "hogy az alkotmányhű párt nem fogad el semmi kiegyezést, mely hátrányos Ausztria közgazdasági és politikai érdekeire. Ehhez a párt szilárdul ragaszkodni fog, minden tekintet nélkül a minisztériumra és Magyarországra. Ha ez kimondatik, nem kell tartani a nagyobb megterheltetéstől, mert —• szóló nézete szerint nem képzelhető osztrák kormány, mely Ausztria érdekeit tekintet nélkül hagyná. Fölösleges Európának és a koronának az erők szétforgácsolása látványát nyújtani és ezzel önmagunkat gyöngíteni. Én — úgymond szónok — nem félek a personal uniótól, de nem akarnám addig a létezőt megingattatni, amíg nincs jobb. A centralismus nem valósítható, így az alkotmányvita által csak az állam hitelét ingatnék meg. — A delegátiók intézményének megváltoztatása mindaddig lehetetlen, amig az urak házának is ez ügyekben szava van. Senki más, mint a képv. ház tagjai voltak azok, kik a delegátióban a törléseket lehetetlenné tették. Hasonló értelemben nyilatkoztak: Suesz, Wickhoff, Sturm, Klier stb. Ugyanez időben a középklubb is értekezletet tartott, ahol Dubsky nyújtá be Skene indítványait. A párt azt határozta, hogy elhalasztja az eldöntést, míg a közös értekezlet szerdán megtartatik. A boszniai menekültek sok bajt okoznak kormányunknak. Számuk nem hogy csökkenne, inkább egyre gyarapodik, így a legutóbbi néhány nap alatt egy pár ezer menekült jött át határainkon. A boszniai menekültek nagyobb területre vannak elosztva, de Dalmátországban már több a baj. Innét jelentősek érkeztek Bécsbe, hogy a menekültekért valamit tenni kell, mert nagyobb részük nem éli túl a telet, már most is olyan gyengék, hogy nem bírnak dolgozni. A külügyminisztérium e jelentések folytán Kraus bárót leküldte a ragusai kerületbe, hol 15,600 menekült van elhelyezve (2000 Ragusában, a többiek a szomszéd falvakban). A lakosság — mint Kraus jelenti — panaszkodik, hogy a 10 kr, mely minden menekültért jár, nem elég, adjanak nekik annyit, amennyit a katonák beszállásolásáért kapnak, vagy pedig osszák el őket nagyobb területen, hogy eltartásuk terhe ne háruljon 1—2 területre. fordulat első jelensége lesz, hogy a kormánypárti sajtó bizonyos alakoskodásokat vegyit majd hangkánt megemlítjük, hogy Skene programmjának eljárna a nemzetnek lebeszélése végett. „Nem mehetünk Oroszország ellen — fogják mondani — mert a szlávok nem akarják, s a hadsereg élén túlnyomó a szláv elem.“ Értesítőnk szerint ez alakoskodásokkal csinnyán ugyan, da máris él Tisza Kálmán a fő coripheusoknak megnyerése czéljából, s ha czélt ér, legközelebb megkapja rá az utasítást az egészen kormánypárti, a félig kormánypárti és a döntő pillanatokban mindig oda dörzsölődő sajtó is. Elmondtuk, amint kaptuk a hírt, melynek hitelességét a külső tapasztalatok is előmozdítják. Elmondtuk pedig azért, mert nem akarjuk föltenni, hogy azok után, miket Mndrássy-Tisza kettős uralma a nemzet megrontására elkövettek, hozzájárulhassanak ráadásul még oly külügyi politika követéséhez is, mely lehetetlenné teszi jövőjét, mégha az ég kegyelme elfordítaná is rólunk a csapások azon sorát, melyek anyagi helyzetünk tönkrejutásával fenyegetnek. Iszonyú elvetemültségre mutatna, melyet nem lehet mentegetni semmi szláv mumussal, oly politikát fogadni el a magyar nemzet rovására, mely ellen tiltakozik becsülete, s tiltakozik életérdeke. A gyarmat járomból talán még lehet menekvés, de vájjon lehet-e az orosz körülölelő és roppantul megizmosodott karjai közül? Törökország elvesztővel isten se segít rajtunk, megírhatjuk bátran a síriratot: Finis Hungáriáé. És ezt a politikát mernék elfogadni Andrássy és Tisza, és erre a politikára mernék rábeszélni az öngyilkos nemzetet ? Az osztrák szláv pártvezérek egy feliratot intéztek a szentpétervári szláv bizottsághoz, melyet a „Times“ egész terjedelmében tesz közzé. Semmi sem képes oly határozott világításban feltüntetni a kifelé gravitáló elemek benső loyalitását, mint e felirat, melynek szövegéből, olvasóink gyönyörűségére átvesszük a következőket: „Tisztelet és dicsőség nektek szeretett oroszszlávok, a segélyért, melyet oly nagylelküleg nyújtottatok közös testvéreinknek, kik a szabadságért harczolnak a barbár pogány ellenség ellen. A szükség ez óráiban, a szláv csak a testvérszlávokhoz fordulhat. Igaz, hogy németjeinket és magyarjainkat kivéve, egész Európa felhagyott a török iránti rokonszenvekkel, de segítséget a szlávnak csak a szláv és nevezetesen az orosz-szláv nyújthat. A szabadság kivívásában nem fognak nekik segíteni még a románok, albánok és görögök sem, bár ők is együtt szenvednek a törökországi szlávokkal.De mit is várhatunk a románoktól, albániaktól és görögöktől, mikor még a horvátok is, a szerbek legközelebbi rokonai merő irigységből megengedték, hogy a magyar politika eszközei legyenek. A horvátok tán azért nem viseltetnek barátsággal a szerbek iránt, mert a horvátok római katholikusok, a szerbek pedig görög nemegyesültek ; pedig nem kellene feledniük, hogy Krisztus nem a jámbor, de szívtelen zsidókat, hanem a hitetlen, de irgalmas samaritánust részesítette áldásaiban. Egész Nyugat-Ázsia muzulmánjai harczolnak a törökök soraiban, de a déli határainkon lakó szerencsétlen keresztények mellett csak a szláv Oroszország áll. Az Adria mellől küldjük nektek lelkes üdvözleteinket és felkiáltunk: „Isten óvja és tartsa meg északi atyánkat és czárunkat.“ Tevékeny rokonszenvetek a törökországi keresztények iránt annál nemesebb és dicsőbb, mert nem várta Európa tapsait. Ha Oroszország a felkelés kezdetén hadat üzent volna Törökországnak, bizonyára felháborodás támadt volna ellene. Ha a törökországi keresztények németek, francziák vagy angolok volnának, akkor illető nemzeteik seregei már régen segítenének nekik. De miután ők szlávok, meg kell mondanunk Oroszországnak, hogy itt az idő, most vagy soha.“ A reichsrath sokszínű és rétegű pártjai vajúdásokon mennek keresztül. Skene kezdeményezésére osztrák védvám irányzattal egy programm került a közép és baloldali clubban tanácskozásra, mely alternatívaként állítja fel: vagy legyen centralisatió, vagy legyen personal unió, de a kiegyezés, mely egyik czélnak sem felel meg, nem kell. Na hiszen van is mit hallgatniok a bécsi osztrák és a magyar osztrák sajtó részéről. A bécsi rettenetes zajt csap, hogy veszélyeztetik a kiegyezést, mely pedig gyarmatként zsákmányolja ki Magyarországot; a pesti osztrák félhivatalos lapok meg féltik Tiszát, ki első, s csak aztán jő a haza, és ebben a félelemben visszariadnak a personal uniótól; sőt a mint alkuvási készségükön látszik utolsó esetben nem riadnának vissza a centralisatió szorosabb fórumaitól sem. Egy-két engedméy ide vagy oda, gondolja magában a Pesten megjelenő osztrák „Hon“ ; ennyi már se nem árt, se nem használ a vámügyi szerződés által Magyarországra rakott centralistikus béklyókon, a fennálló uralom embereinek azonban okvetlenül sokat hoz a konyhára, ha marad tovább ez országkoldusító állapot. Egyébiránt, hogy visszatérjünk a programmra, ez a baloldali klubb által leszavaztatott. A sógorok hamar észrevették, hogy legjobb a mellett maradni amit Tisza engedett, mert ennél sokkal többet a teljes formai czentralizatió sem nyújt. Elhatározták mindamellett, hogy opponálni fognak, részint szikből, részint az apróbb engedmények kicsikarásának indokából. Skene programmját e szerint csak a középpártból, s néhány másuknal ide cseppent tag pártolná. Legfontosabb pontja következőleg hangzik: „A két állam állami és közgazdasági összetartozásának azon viszonyai számára, melyek ép úgy fekszenek az összmonarchia, mint mindkét fél érdekében, szilárdabb és állandóbb alapok alkotandók; s a Magyarországgal való összeköttetés azon alakja, mely — a tapasztalat szerint — Ausztriának elégtelen befolyást adott a közös ügyekre, s mindkét állam természetes hatalmi viszonyát felcserélte, Ausztria befolyását biztosító módon szabályozandó, ellenkező esetben Ausztria részére a teljes önállóság, s az önelhatározás lehetősége megszerzendő.“ A jogügyi bizottságból. — November 20. — A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében a büntető törvénykönyv 144. §-át vette tárgyalás alá. A §. hűtlenség bűntényét követi el azon magyar honos, aki háború esetén az ellenségnél katonai szolgálatba lép, s 10—15 évi államfegyházzal büntettetik; ha pedig a háború előtt már ott szolgált, s kényszer nélkül ott maradván a monarchia vagy szövetségeseinek hadereje ellen harczól 5 évig terjedhető államfogházzal büntettetik. Horváth Lajosnak az. utóbbi része ellen van kifogása, nem lát arányt az 5 év és az előbbiek, kiszabott 10—15 év közt. Csemeghy államtitkár szerint az előbbi esetben azért szabatik súlyosabb büntetés, mert az illető már háború esetén lép az ellenség szolgálatába. Egyszersmind kéri a bizottságot, tartsa meg a szöveget. Juhász nem tesz különbséget a kettő közt, mert aki már az ellenség szolgálatában volt, ha tovább is ott marad, önkényt fordítja hazája ellen fegyverét, ezért a §2-ik felében 20 évi államfogságot hoz indítványba. Hodossi a szöveg megtartása mellett szólal fel; nézete szerint nagy a különbség a két eset közt, mert az első nyilván hazaellenes cselekményt követ el, míg a második esetről ez nem mondható. Hasonló értelemben nyilatkozik Marsovszky és Bokros. Pauler előadó azt indítványozza, hogy az első pontban e helyett: „a háború esetében“ ez tétessék: „a háború kiütése vagy a hadüzenet megtörténte után.“ A bizottság est e módosítvánnyal fogadja el. A 142. §-ban elősoroltatnak a hűtlenségi bűntett további esetei, melyek büntetése élethosszig tartó fegyház.Pauler előadó ajánlja a §. elfogadását, mely egészen megfelel más államok, különösen a német birodalom büntető törvénye hasonló szabványainak. Csemegi államtitkár előadja, hogy ezt katonai szakértők is átvizsgálták s azt egészen helyesnek nyilvánitották. Teleszky határozottan kimondatni kivánná a §. első bekezdésében, hogy e cselekményeket akkor éri ilyen büntetés, ha háború alatt követtették el.Bokros még azt kívánná hozzátétetni, hogy ha azok „tudva“ követtettek el, Chorin aránytalanul súlyosnak tartja az élethossziglan tartó fogságot a 4-ik pont esetén, mert azon cselekmények, melyek ott elősoroltatnak, nem bírnak döntő befolyással a háború kimenetelére.Horánszky Nándor az ellenségnek pénzzel való segélyeztetését maga is életfogytig tartó fegyházzal tartja büntetendőnek, de az élelmiszer szolgáltatását nem véli ilyen súlyos büntetés alá tartozónak. Csemeginek nincs ellenvetése, hogy egy külön bekezdésben enyhébb intézkedés vétessék az élelmiszerekre nézve, de meg kell szabni azt, hogy nagyobb szállítások ne értessenek alatta p. az egész haderő élelmezése, mert az csakugyan a legsúlyosabb büntetés alá vonandó. Hodossi a §. megtartását indítványozza, mert a nagyobb mérvű élelmezésben az ellenség jelentékeny támogatását látja. Bokros hasonló értelemben nyilatkozik, mert egy ország védelmezésében leghathatósabb eszköz az, ha az ellenség nem élelmezheti magát. Juhász felszólalása után, ki e szavakat kivánná betétetni ,a hadsereg élelmiszereinek szaporítása“ a módositványok mellőzésével változatlanul fogadtatik el a §. aa A 143. §. szerint a 140. és 142. § ok eseteiben külföldiekre a hadi szabályok alkalmazandók. A kivétel az osztrák-magyar monarchia másik államának honosaira nem terjed ki. Teleszky ez utóbbi pontot nem tartja elég világos szerkezetűnek s világosan kimondatni kivánná, hogy a 140, 142 §-ok eseteiben az osztrák honosok úgy büntettetnek, mint a magyar honosok. Cs emegi a szöveg mellett szólal fel; a 8. kifejezései helyesek, mert csak annyi mondatik, hogy az általános rész azon intézkedése, mely szerint az ausztriai úgy büntettetik, mint a külföldi, ez esetben nem áll. Végül a 8. Teleszky módosítványa szerint fogadtatik el. Pauter előadó indítványára kibővíttetvén e szavakkal: „nemzetközi hadiszabályok' « e helyett: hadiszabályok. A 144, 147 § ok változatlanul fogadtatván el; változatlanul hagyatik a 148 valamint a 149. §. is. A 150. §-nál a lázadás fogalmát és büntetését szabja meg. Komjáthy azt indítványozza, vézessék be e §-ba nem csak a delegátiók, hanem az országgyűlés ellen való csoportosulás is. Az indítvány mellőzésével a §. változatlanul hagyatott. A 151, 152 §-ok lázadásnak nevezik azon csoportosulást is, mely valamely polgári osztályt, nemzetiséget vagy hitfelekezetet támad meg, községet, házat, fegyvertárt, hadi szert, lőportárt, vagy távirda hivatalt támad meg, vagy hatalmába kerít. Chorinnak kifogása van az ellen, hogy itt csak államfogház alkalmaztassék. Csemegi államtitkár arra hivatkozik, hogy itt személy ellen intézett erőszak még nincs, s ennek esetén más a büntetés. A bizottság erre úgy e §kat mit a 153 at változatlanul elfogadván, az ülés eloszlott. A közoktatásügyi bizottságból. — Nov. 20. — A képviselőház közoktatásügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor ülést tartott. Elnök: Várady Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Trefort miniszter, Mészáros, Szász Károly és Hárffy tanácsosok. Várady Gábor elnök megnyitó beszédében röviden előadja azon okokat, melyek miatt a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslat mai napig újabban tárgyalás alá nem került; fölhozza, hogy ez már a harmadik törvényjavaslat, mely ma kerül tárgyalás alá: első az Eötvösféle, mely nem került a ház elé, a másik az 1873-ban tárgyalt és a háznak is bemutatott javaslat, mely a közbejött miniszteri válság miatt nem vált törvénnyé: végre a harmadik a mai, mely sokban összevág az előbbivel, de sok igen fontos kérdésben eltér attól. Kérdi: akarja-e a bizottság átalánosságban tárgyalni ezen új törvényjavaslatot, vagy egyenesen a részletes tárgyaláshoz fog ? Trefort Ágost miniszter a törvényjavaslat sürgős voltát hangsúlyozza, és miután távoznia kell, tanácsosait mutatja be a bizottságnak, felkérvén egyszersmind a bizottságot, hogy ha fontosabb kérdésekben fenakadás lenne, az illető pontok függesztessenek fel. Hegedűs László felhozza, hogy a középtanodai tanáregyletnek is van egy beadványa ez ügyben, melyet szintén jó volna meghallgatni. Molnár Aladár jelenti, hogy e beadvány a kérvényi bizottságnál van s csak szombaton juthat a bizottság kezéhez. Csengery indítványozza, hogy csak evvel együtt hétfőn kezdessék meg a tárgyalás. Elnök fölteszi a kérdést s a bizottság Csengery indítványát elfogadja. Elnök fölkéri Molnár Aladár jegyzőt, hogy e beterjesztett kérvényt többszörösíttesse és a tagok között osztassa szét. Jövő ülés hétfőn d. u. 5 órakor. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 20-án. Elnök :xhyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Péchy, Wenckheim, Széll, Szende, Perczel, Bedekovics és Trefort miniszterek. A jegyzőkönyv felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatja Besztercze-Naszód megye törvényhatóságának felterjesztését, melylyel több községnek Besztercze-Naszód megyéhez való csatoltatása iránti kérvényeit beküldi. Eichenbaum Katalin szepesmegyei jánóczi közbirtokosnőnek kérvényét, a magyar k. pénzügyminisztériumnak 1876 augusztus hó 9-én hozott elutasító illeték szabási döntvény felülvizsgálata iránt. Bemutatja a Budapesten 1876. augusztus 21-én országos értekezletre egybegyült községi és körjegyzőknek kérvényét a községi jegyzők képzettségi és anyagi helyzetök és hivatalos állásuk rendszeresítése tárgyában , továbbá Somkerek, Kócs, Magamár, Virágosberek, Szolnok, Doboka megyebeli községeknek kérvényét Besztercze-Naszód megyéhez való csatoltatásuk tárgyában. Végre Szolnok-Doboka megyebeli Somkerek községének kérvényét Besztercze-Naszód megyéhez való csatoltatása tárgyában. Jelenti, hogy Kollarits Pál horvát-szlavon országi és magyarországgyűlési képviselő I. év. november hó 13-án hosszabb betegeskedés után életének 56 -ik évében Eszéken meghalálozott. Bosánczy Adolf képviselő egészsége helyreállíthatása tekintetéből hat heti szabadságidőt kér. (Megadatik.) Tudomására hozta a háznak, hogy a zárszámadás részletezésnek már minden füzete megérkezvén, az a képviselők közt ki is osztatott. A vallás és közoktatásügyi miniszter a szükséges példányokban átküldötte a jelentést a budapesti m. kir. tudományegyetem állapotáról és működéséről, mely a képviselők közt ki fog osztatni. Degenfeld Lajos gróf a mentelmi bizottság előadója: bemutatja a bizottság jelentését Jakia Antal orsz. képviselő mentelmi ügyében és Kassay F. Ignácz képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. Trefort Ágost, a földmivelés ipar- és kereskedelmi minisztérium vezetésével megbízott miniszter benyújtja a phyloxera rovar kiirtása czéljából szükséges újabb póthitelről szóló törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Napirenden van az 1877. évi költségvetés tárgyalása. Bauszner zuizó hosszabb beszédben indokolja szavazatát, s nemzetiségi indokokból nem fogadja el a költségvetést részletes vita alapjául. Máriássy Sándor tökéletes megnyugvást talál javaslatban s beismeri, hogy a kormány nemcsak a megtakarításokra nézve követett el minden lehetőt, de az adóképességet is emelte. A költségvetés szerinte reális alapon nyugszik, s azt el is fogadja átalánosságban.