Egyetértés, 1876. december (10. évfolyam, 287-310. szám)

1876-12-03 / 289. szám

X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyb­en házhoz hordva . Egy évre......................................20.— Félévre...............................................10.— Negyedévre............................................5.— Egy hóra......................................... 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg díj minden hirdetésért, kü­lön 30 kr. Nyílttér : Öt hasábos sor 30 krajczár. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Tisza Kálmán és az ifjúság. (lk) Az egyetemi ifjúság notórius kérvé­nye a fáklyásmenet ügyben, ma került a képvi­selőház elé tárgyalás végett. A kérvényi bizott­ságnak lapunkban már ismertetett vélemé­nyét, derültséggel fogadta a ház, melynek el­lenébe Mocsáry Lajos nyújtott be egy „ ellen­­indítványt.“ Tisza Kálmán, miként a múlt alkalommal, úgy most is sértő kicsinyléssel nyilatkozott az ifjúságról, minek az lett következménye, hogy a vita, melynek tárgyát az egyéni szabadság megsértése képezi, folytattatni fog. Ennyi történt ma a képviselőházban, az országházon kívül pedig az, miszerint az egye­temi ifjúság többsége a szokottnál izgatottabb lett, s most féltékenyebben tekint jogai sza­bad gyakorlatára mint valaha, mert Tisza Kál­mánnak ma az egyetemi ifjúsággal más czélja nincs, mint azt az elemi iskolák növendékeivé dedlarálni. Pedig az egyetemi ifjúság, ha vissza­te­kint elődei példájára, érzi azt, hogy hivatva van a közéletben szerepet vállalni, a napi poli­tikába társadalmi helyzeténél fogva befolyni. És ezt tudva, lehetetlen, hogy a legnagyobb aggodalommal ne tekintsen a miniszterelnök mai nyilatkozatára, mely absolutistikus irányá­nál fogva a magyar nemzet jellemét és aspira­­tióit gyökerében támadja meg. Tisza Kálmán jónak látta magát a törvé­nyeken kívül helyezni, s jogosnak ismerni el mindazt, mi becsvágyának tömjénez, s elitélni, sőt poroszlóival brutális módon megakadá­lyozni azon fáklyásmenetet, melynek törvénye­­sítésére ő előbb már alkalmat, sőt tán mást is adott, s melynek meggátolhatására hiába ke­restek paragraphust Szivák Imre ur­a­s jelen­tését támogató törvénytudóink. Mert ha igaz volna, mit a kormányelnök mond, hogy az egyetemi ifjúságnak tiltva vannak az ily tün­tetések, akkor alig másfél évvel előbb, minisz­ter létére, hogy merte azokat izgatni, miszerint fontos körülmények közt joguk van nyilatkozni, sőt kötelességünk is, és hogy szomorú volna, ha ezt nem tennék ? Avagy nem fontos-e a jelen körülmény, nem találja-e critikusnak Tisza Kálmán a mos­tani helyzetet ? És ki van leginkább jogosítva felszólalni most, nem-e az ifjúság? azon ifjú­ság, melynek véréről határoznak a döntő körök ? Igenis joga, sőt kötelessége volt az ifjú­ságnak kívánalmait eclatáns módon nyilatkoz­tatni, hogy a kalandor bábomra mindig kész körök tájékozást nyerjenek az országban ural­kodó hangulatról. Avagy ismételni akarják az 1866-ki ese­ményeket, midőn egy népszerűtlen hadjáratnak az lett következménye, hogy óriási mérveket öltött az ellenség foglyainak száma, kikből könnyű aztán légiót alakítani ? Ezt tudniok kellett a diplomatáknak is, tudniok, mily szellemben lelkesülő népre szá­míthatnak a döntő pillanatban. De úgy látszik, bizonyos körök nem sze­rették ha a világ informálva lesz az ország hangulatáról, el akarták titkolni a valót, s oly gondolkodási módot akartak reá od­rogálni, mely alakjában ellenkezik a magyar nép jelle­mével. És ezeknek b­orusába szegődött Ma­gyarország elnök minisztere, ezektől engedte magát eszközül felhasználni, oly annyira, hogy ismét tönkre­tette államférfiul hitelét, mert nem átallott meghazudtolni­­ önmagát. Avval takarózni, hogy az egyetemi ta­nács határozatát hajtotta végre a rendőrség, oly sovány argumentum, melynek hallatára le­hetetlen nem mosolyogni. Bármint, erőködik is Tisza Kálmán, azt meg nem találhatja soha, hogy az egyetemi tanácsnak joga volna beavat­kozni abba, mit az egyetemi polgárok az egye­tem falain kívül tesznek. Vagy ha volt volna is, miért nem alkalmazta az egyetemi tanács azon rendszabályokat, melyekre jogosítva van ? Megmondta Mocsáry, hogy ez esetben tetszett volna a tanácsnak kizáratási jogával élni. Csak­hogy azt is tudta az egyetemi tanács, hogy az ifjúság egyik éjjeli gyűlésen aláírt egy nyilat­kozatot, melyben kijelenté, hogy semmiféle presszo előtt meg nem hajol, s jogos szándéká­tól el nem áll, ha mindjárt a renegálás lenne is hazafias törekvésének jutalma. Azért kellett a Tisza Kálmán lovas pandúr­jainak közbe­lépni, mert az egyetemi tanács­nak nm volt annyi bátorsága, mint a miniszter­nek, hogy törvénytelenségre vetemedjék. És mennyire furcsa helyzete lehet azon miniszter­­elnöknek, ki állását csak törvénytelen cselek­ményekkel vásárolhatja meg. Különben akárhogyan okoskodunk, annyi tény, hogy Tisza Kálmán azok előtt, kiket a „haza reményeinek“ nevezett, mai nyilatkoza­tával eljátszotta tekintélyét s azt nem leend képes helyreállítani akkor sem, ha sikerülne ma­gának még három fáklyás menetet rendeztetni is a Lloyd épület előtt. A király délután öt órakor fogadta a királyi várban Lasser báró és Depretis báró osztrák mi­nisztereket. Holnap délben nagy minisztertanács lesz. Ezen minisztertanácsban — mint a „P. C.“ írja — a két kabinet illető tagjai, és valószínűleg gróf Andrássy és báró Hoffmann közös miniszterek is részt fognak venni. Ez ideig gróf Andrássy a két kormány között fenforgó ügyben egy lépést sem tett. A közönségnek jó lesz tudomást szerezni ama diadal harsogtatásról, melyet a kormánypárti sajtó Tisza Kálmán nyilatkozatának felmagasztalása vé­gett kifejt. Ez a diadalár veszélyes, mert tapaszta­lat szerint rendesen a visszavonulás fedezésére szolgál. Az ember nem érti miért ujong e had. A mi­niszterelnök beszédében legalább egy betűt sem le­het felfedezni, mely arról biztosítaná az országot, hogy tovább nem fog engedni. Chorinnak az ülés mai folyamán adott felelete sem volt különben az eddigieknél, sőt az „alapfeltételek“ ismételt hang­súlyozása természetszerűleg azon benyomást tette, hogy ez elasticus fogalmon belül és kívül roppant tág tere nyílik úgy az alkudozásnak, mint az enge­dékenységnek. Mind­erről lesz alkalma meggyőződni a kö­zönségnek nem sokára. Változhat egy-két személyé­ben az osztrák minisztérium látszólagos elégtétel­­adás kedvéért, de e változás nem fog kiterjedni a májusi megállapodások teljes elfogadására. Az új emberek új követelésekkel fognak előállani, bármily jelentéktelen színben tüntessék is fel ezeket, s ha más indokot sem adnak némely „részleteknek“ az eddigitől elütő formulázására, mint az osztrák nem­zeti bank konokságát, így állván a dolgok, semmin sem lehet annyira csodálkozni, mint némely lapnak vagy ítélőtehetség hiányán,vagy lelkiismeretlen kétkulacsosságán. Csak tegnapelőtt volt alkalmunk figyelmeztetni a közön­séget a „Pesti Napló“ ama sajátságára, mely ugyan­azon ügyet kettős világításban és két egymásnak ellenmondó ítéletben tünteti föl. A kormány bank­ügyi nyilatkozatánál rögtön jelét adta e chameleon érzéknek. A­mit még határozatlannak talál az érte­kezleten mondott beszédben, azt már megnyugtató­nak mondja a házban mondott beszéd után. Pedig szeretnénk látni azon értelmezőt, hacsak sophistává nem lesz, ki lényeges különbséget találna e két beszéd tendentiái között. De hát ily orgánumok gerálják magukat a közvélemény hangja gyanánt, holott a közvélemény­ről mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy h­azudoznék és kétszínüsködnék 24 óra leforgása alatt. Nagyon ráférne a közönségre, hogy igy uj esztendő előtt józan eszének és becsületes akaratá­nak itélőszéke előtt szemlét tartana e rovására játszó cynismus felett. Hatalmában van, hogy elné­mítsa a képmutatást, a­mint elnémitni készül a hite­lüket és olvasó­közönségüket elvesztő félhivatalos lapokat. Bécsben az alkotmánypárt holnapi értekezle­tén — mint onnan távírják — egy ilyforma hatá­rozati javaslat benyújtása indít­vány­oztatik. Az ös­­­szes alkotmánypárt elveti a dualisztikus banknak a bankstatutumban felállított elvét. A határozat alak­ját a klubok ma fogják megállapítani. A kormány a holnapi értekezletre nem hivatott meg. A balol­daliak klubjában a mellett agitálnak, hogy a kor­mánynak a holnapi értekezleten bizalmat szavazza­nak, hogy annak állását a magyar kormán­nyal szemben megerősítsék. A „Tagblatt“ jelenti, hogy Ausztria­ Magyar­­országnak e hó végével lejáró kereskedelmi-politikai szerződéseinek meghosszabbítása a külföldi álla­mokkal egy további félévre biztosítottnak tekint­hető.“ A közoktatásügyi tárcza költségvetésének ál­talános tárgyalásához következők vannak felírva a szólásra: Hegedűs László, Bork­a Zsigmond, Helfy Ignácz, Remete Géza a miniszter politikája ellen, Csernátony Lajos, P. Szathmáry Károly, mellette. A képviselőház mái ülésében a vallás és köz­­oktatásügyi minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása alkalmából Irányi Dániel hatalmas beszédet mondott a vallásszabadság mellett. A nagy hatást keltett kitűnő beszédet lapunk legközelebbi száma egész terjedelmében hozza. A bécsi hangulat jellemzésére Tisza beszéde alkalmából következőleg nyilatkozik az új „Presse“ : „A Tisza által a jövendőre nézve adott megnyugta­tás igen ruganyos alakú. Azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy Tisza az ellenmondás felett, melyet Wahrmann Tiszának május 11-iki és Pret­s nov. 27-diki kijelentése között talált, egyáltalában nem nyilatkozott, s különösen Tisza nem mondá azt, hogy Pretis nincs feljogosítva azon várakozásra, hogy a bankstatutum módosításai a májusi stipula­­tiók alapelveit is érinthetik, s ez képezi a kérdés csomópontját.“ Az iparos kör helyiségeiben a harmincz bi­zalmi férfiú közül a meghívóra mintegy tizenöten jelentek meg, hogy eszmecserét váltsanak: váljon czélszerű­-e a külön vámterület és önálló bank mel­let egy népgyűlést rendezni. A megjelent polgárok között volt Galgóczy Károly, ki az értekezletet ve­zette, Farkas György, Szabóky Adolf, Ráth Károly és Virava József képviselők, Korompai Ágoston, Oppodi iparosok és többen. Hosszasabb vitatkozás után, melyben Ráth Károly magát iparosvezetőnek feltolt személyisége nemcsak a népgyűlés eszméje, ha­nem egy kétszínű kérdésével az önálló bank ellenesé­nek is mutatta be, mi roppant visszahatást szült a sá­fárkodását már úgyis megunt iparosok között: abban 289. szám, állapodtak meg, hogy hirlapok utján írnak össze egy általános értekezletet az iparos kör nagy­termébe. De erre ismét felállott Ráth Károly a mádi iparos képviselőjelölt s azon nehézséget gördítette, hogy „ő neki ugyan elnöki jogkörébe vág a termet közügy­ben rendelkezés alá bocsátani a választmány utóla­gos jóváhagyása mellett, de most kivételesen bizo­nyos tekintetek miatt meg fogja előbb a választ­mányt kérdezni.“ E miatt aztán Ráthnak ott sze­mébe mondották, hogy bankalapító szédelgésekre minden megkérdezés nélkül használja a termet, de a­midőn valódi iparos érdekekről van szó, akkor „bizonyos tekintetek“ mindig gátolják, s innen van, hogy az iparos kör által annyi ,számtalanszor meg­kezdett mozgalom a bizottság kiküldésén túl nem tett egy tapodtat sem, mert ott nem kínálkozott sem­ reback­, sem gschäft, de sőt összeütközés eredhetett a kormán­nyal, melyet ma a „független szabadelvű párt“ e híve dajkált, simogatott. Végre is az értekezlet abban állapodott meg, hogy a választmány jóváhagyása reményében, az általános értekezlet napjául a közhelyiségébe a jövő szombatot tűzi ki, s ezt hírlapokban közzé fogja tenni. Galgóczy Károly és Farkas György az eszme megpendítői és az értekezlet összehívói e szellemben mondották ki a határozatot. A keleti kérdés tárgyában ismét ajánltatik a hatalmak figyelmébe egy megoldási mód. A „Deutsche Rundschau“ deczemberi füzeté­ben Hartmann S. tábornok a keleti kérdésről szólva ezeket mondja:“ A muzulmán Törökország rohadó hulláját ki kell küszöbölni, s Oroszország­nak nem szabad a török hagyaték fölött egyoldalú­ig intézkedni.A Szerző, Belgium, Holland és Svájcz példájára egy semleges állam, illetőleg egy oly terület szervezését ajánlja, mely sohasem legyen egyik nagyhataloma sem. Szerző szerint Németor­szágot főleg a szláv Oroszország túl­­hatalma fenyegeti, s Németország egyetlen, a viszonyok által hozzája utalt szövetségese Ausztria- Magyarország. A „szent háború“ vezetésével megbízott Mik­lós nagyherczeg, a déli hadsereg parancsnoka teg­nap távozott nagy ünnepélyességek között Szent- Pétervárról. Valóságos ,szent bucsuünnepélyt ren­dezett számára a barbár bigottság. Hallgatott mi­sét, aztán megáldatta magát, s úgy utazott el nem egyenesen a táborba, hanem előbb a híres Troiczky­­kolostor meglátogatására, hol szent Bergius sírjá­nál fog imádkozni a gyilkolás, vérontás és nyomor szerencsés keresztülviteléért. Az orosz közvélemény, már t. i. annak pán­szláv része, harczi mámorban él. Még össze sem csaptak a kardok, máris megvertnek képzeli a tö­rököket. Alapítják pedig e reménységeiket a közép­kort jellemző óriás hordák betörésére. Egy orosz lap elszámlálja ezek sorát és számát. E szerint a montenegróiak, herczegorváczok és albánok 30,000- nyi tömeget állítanak a síkra, a boszniaiak 4000-et, a szerbek 80,000-et, Görögország felől 200,000, Románia 52,000, Oroszország 150,000 emberrel fogja a portát megtámadni, s így a támadó sereg legalább 516,000 embert tesz. De kétségkívül csak a papiroson. Már Szerbia 80,000 embere iránt ko­moly kétségeket támaszthatni ugyan, de hogy az a kétszázezer ember, kiket a „Golos“ Görögország felől vár, soha sem fog megjelenni, s hogy a görög állam 20—30,000 embernél többet a legjobb eset­ben sem fog Törökország ellen küldhetni, az telje­sen bizonyosnak mondható. A „Golos“ közlése annyiban mégis érdekes, a­mennyiben azt mutatja, hogy Oroszország a görögök közreműködésére is számít. Kisenevben, hol a déli hadsereg összpontosítva van, rendkívül élénk a katonai élet. Pétervárról na­ponkint számos vonat visz oda élelmi­szert és hadi anyagot; orosz h­írek szerint a sereg kitünően el van látva mindennel, a­mi a téli hadjárathoz szük­séges. A kaukázusi activ­ hadsereg, melynek főpa­rancsnoka Loris Melichon tábornok, szintén menet­készen áll. Itt a tüzérség főparancsnoka Gubsky, a táborkar főnöke Duchowszky tábornok. A sereg há­rom osztályból áll: az aravani Tergukassow, az achalzyki Devet tábornok vezetése alatt, a harma­dik pedig a tartalék sereg. A Kaukázusban jelen­leg egy gránátos hadosztály, két gyalog hadosztály, egy lövész dandár, nyolcz tüzér dandár 384 ágyú­val, egy dragonyos dandár két lovas üteggel, a sor­­kozákság, a kubani és tereki kozákok tüzérségek­­kel, a gruzini és mengreli miliczia, összesen 150,000 ember áll. A tengerészcsapatok a rendes hadsereg­nél fognak alkalmaztatni. Az orosz hivatalos lap november 27-én bo­­csátá közre a honvédség újjászervezésére vonatkozó czári ukázt. Ezen rendelet szerint a hon­védséghez tartoznak a hadseregbe be nem sorozot­tak, s a kiszolgált katonák negyven éves korukig. A legénység létszámát esetről esetre ezári rendelet ál­lapítja meg. Tengerészeti honvédség is alakittatik. A honvédségnek a mozgósítási rendelettől számítva 28 nap alatt szervezve kell lennie. A formatió kor­mányzóságok szerint történik, minden kormányzó­ság honvédsége külön parancsnokot kap; a tiszte­ket a helyi hatóságok nevezik ki, s a névsort a had­ügyminiszternek bemutatja. Salisbury az olasz királytól nyert kihall­­gattatása alkalmával — mint a „P. Ll.“-nak Ró­mából távírják — nagyon elégültnek látszott, s bá­multa a királynak a politikai helyzetre vonatkozó helyes megítélését. Jól értesült körök úgy vélik,­­ hogy habár Salisbury és Melegari közt, bár nem minden pont fölött történt megállapodás, értekezé­sük az európai békének mégis javára válik. A keleti kérdésben komoly fordulatot jelez azon körülmény, hogy Salisbury táviratilag utasítá a Besika-öbölben horgonyozó angol hajóhad parancs­nokát, miszerint ezután bármily rövid időre szóló szabadságolásra se adjon többé engedélyt. Ezen in­tézkedés magyarázatául szolgál kétségkívül az an­gol kormány ama elhatározása, melynek következté­ben, mint már megirtuk, Salisbury a conferentia Vasárnap, 1876. deczem­ber 8. Szerkesztői iroda: Budapest IV. himző-utcza l sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­hivatal: Budapest IV. megyeházét' 9. sir Vodiaper F. nyomdájában, azonnal való elhagyására lön utasitva, mihelyt azon Oroszország a fegyveres megszállás tervét indokolt javaslat gyanánt kívánná tárgyaltatni. Egy olaszországi lap, a „Bersaglien“, ezeket írja : Melegari tegnap Salisbury marquisval tartott értekezleten az olasz kormány azon óhaját fejezte ki s kijelentette, hogy az összes hatalmakkal, de külö­nösen Angliával egyetértésben akar eljárni. Olyan egyetértés, a­minőt Melegari kíván, nem látszik le­hetetlennek, ha a hatalmak a portára olyképen gyakorolnának nyomást, hogy rábeszéljék, hogy alá­vesse magát a hatalmak részéről a reformok bizto­sítására szükségesnek tartott minden rendszabály­nak. Reformok nélkülözhetetlenek, hogy a keresz­tény tartományoknak előnyös gazdasági és közigaz­gatási helyzet biztosíttassék. Az indítványozott rend­szabályok közül Melegari a katonai megszállást mellőzte, s azt elvben ellenezte. Azt jegyezte meg, hogy a megvitatandó kérdések megoldása lényegük­ben nem oly nehéz, hogy kizárnák a béke fenntar­tásának lehetőségét, a­mi az olasz politika alapját képezi. Salisbuy e nyilatkozatokat megelégedéssel fogadta s a britt kormány nevében a bizalom és a barátság őszinte érzelmeit fejezte ki az olasz kor­mánynak. A beszélgetésnek rokonszenves és szívé­lyes jelleme volt. A párisi közkiállítás ügye a politikai eszme­cserék egész özönét támasztá a franczia és német lapokban. E vitából tűnik ki, mily mély és gyógyít­­hatlan a kölcsönös gyűlölet e két nemzet között. Azonban mint mindig, most is a német mutatkozik kicsinykedőleg ingerlékenynek és lealázólag hiúnak. A német kormány ugyanis tényleg megtagadta Né­metország részvétét a közkiállításon. S ha valami jellemző a berlini kormánykörök féltékenységére, úgy jellemzőbb alig lehet, mint az ok, melyért Né­metországot távolt­artják a nemzetközi mérkőzés legjogosultabb teréről. E kicsinyes okokat, következőleg adja elő egy berlini levél: A franczia kormány azon hírek és bírálatok hatása alatt határozta el a kiállítás megtartását, melyek szerint a német ipar Philadelphiában fölötte silány módon volt képviselve s azt akarta elérni, hogy megmutassa a világnak egy párisi kiállítás alkalmával, mennyire fölötte áll Francziaország Németországnak az ipar terén, s hogy ennél fogva Francziaország hivatva van arra, hogy elfoglalja is­mét azt a helyet, mely őt a világban megilleti.“ De Németország annál kevésbé járulhatott Francziaor­szág ezen politikai czélokból indított vállalatának si­keréhez, mert a német iparosok, kormányok és ipar­kamarák oda nyilatkoztak, hogy a birodalom viselje az egyes kiállítók költségeit, a birodalom pedig hasznosabb czélokra is fordíthatja pénzét. Aztán Francziaország a kiállítás által csak leplezni akarja fegyverkezéseit. A ki­állítás azt jelenti, hogy 1878-ban Fran­cziaország „már magához tért“ — s ki tudja, még mi fog következni azután. Valamint a viszonyok Franczia- és Németország között nem lettek volna jobbak az által, ha Német­ország hivatalosan képviselteti is magát a párisi ki­állításon, úgy semmivel sem leszek ros­szabbakká, ha az utóbbi elmarad. Sőt a világ is sokat nyer ez ál­tal, mert Francziaország észrevehette, hogy mily éber figyelemmel kíséri törekvéseit Németország,é s tán felhagy boszúálló törekvéseivel. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése deczember 2-án. Elnök Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen van valamennyi mi­niszter. A múlt gyűlés jegyzőkönyve felolvastatván észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatja Szolnoka Doboka megye kérvé­nyét az 1876. XXXII. tcz. első, a megye székhelyére vo­natkozó §-ának teljes változatlanságban való megtartása és a megye székhelyének Dézsen meghagyása iránt. Következik a napirend további tárgya: az igazságügyi minisztérium költségvetése tárgyalásá­nak folytatás. A tanácskozás a királyi törvényszékek és já­rásbíróságok költségénél szakíttatott meg. Balogh József azon kérdést intézi az igazság­ügyi minisztériumhoz, hajlandó-e a járásbíróságok szaporítása iránt törvényjavaslatot beterjeszteni. Továbbá a hagyatéki ügyekre nézve kérdi, szándé­kozik-e továbbra is fentartani azon rendeletet, hogy a hagyatéki ügyek közjegyzőkhöz utasíttassanak s nem volna-e ezt hajlandó oly értelemben módosítani, hogy vagy csak bizonyos összegen felül, vagy ott utasíttassanak a hagyatéki ügyek közjegyzőkhöz, hol a felek ezt kívánják. Perczel Béla igazságügyminiszter: Azon kér­dést illetőleg : vajjon szándékozik-e a járásbíróságok számát szaporítani, azt feleli, hogy nem. Mert az ország jelen pénzügyi helyzete ezen szaporítást le­hetetlenné teszi. A­mi pedig a hagyatéki ügyeket illeti: kije­lenti, hogy az uj hagyatéki eljárás már munkálat alatt van s legközelebb a ház elé fog terjesztetni. Az előirányzott összeg változatlanul megsza­vaztalak. A kir. ügyészségekre előirányzott összegnél Lükő Géza a nem rég megszüntetett tornai törvényszékhez kinevezett kir. ügyész visszaéléseire hivja fel a kormány figyelmét. E kir. ügyész tetemes kárt okozott az államnak. Csemegi Károly államtitkár megjegyzi, hogy ezen kir. ügyész hivatalától felfüggesztetett, s a fe­­nyitő törvényszéknek átszolgáltatott. Az orvosi bizo­nyítvány ezen egyént őrültnek deklarálta. Metzner Gyula a bűnvádi költségeknek köz­­igazgatási útán leendő beszedéséről szóló törvényja­vaslat előterjesztését sürgeti. Perczel Béla igazság­ügyminiszter kijelenti, hogy e részben a tárgyalások folyamatban vannak. Hegyessy Márton a fegyintézetek költségeit a tavalyi tényleges kiadásokhoz képest apasztalni kí­vánja, miért is a következő határozati javaslatot ter­jeszti be: „A 20-ik fej. 9-ik czime alá az 572,641 frt he­lyett iktattassék 553,000 frt. Perczel Béla igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a fegyenczek élelmezése házilag kezeltetvén, az élelmiszerek árának folytonos változása nem en­gedi meg az egyes előirányzatok precizírozását. Kéri Hegyessy indítványának mellőzését. A többség Horváth Lajos előadó felszólalása után elfogadja az előirányzatot. A nyugdíjaknál előirányoztatik 629,501 frt, tavai volt 570,000 frt. Antalffy Károly felvilágosítást kér az iránt, vajjon azok, kik a reductiók miatt nyugdíjaztattak, végleg nyugdíjban maradnak-e vagy üresedések ese­tén fognak-e alkalmaztatni újból. Perczel Béla: Törvényeink nem tesznek kü­lönbséget végleges s ideiglenes nyugdíjazás között; azok különben, kiknek alkalmazása az igazságszol­gáltatás érdekében van, fognak alkalmaztatni, a­mint azt majd minden kinevezési lista mutatja. A nyugdíjak előirányzata erre változatlanul megszavaztatik. A többi tétel felszólamlás nélkül elfogadtat­ván, következett a cultus miniszter költségvetése. Kautz Gyula előadó megjegyzi, hogy az idei budget hasonló a tavak­hoz, kéri annak elfogadását. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ajánlja a pénzügyi bizottság javaslatának elfogadását, fenntartván magának a jogot, hogy egyes tételeknél a bizottság véleményétől eltérő ja­vaslatot tegyen. Irányi Dániel hosszabb beszéd után, melyet közelebb egész terjedelmében közleni fogunk, a kö­vetkező határozati javaslatot nyújtotta be: A vallás- és közoktatásügyi miniszter oda uta­­síttatik, hogy a teljes vallásszabadság tárgyában az igazságügyminiszter pedig, hogy a polgári házasság behozatala iránt még az ülésszak alatt terjes­sze­­nek elő törvényjavaslatokat. Aláírva Irányi Dániel Csanády Sándor, Hegyessy Márton,­Komjáthy Béla, Vidovics Ferencz, Duka Ferencz, Ragályi Ferdi­­nánd, Fornszek Sándor, Pogány Ödön, Hegedűs László, Orbán Balázs, Tisza Kálmán miniszterelnök. A kormány akar ez irányban törvényjavaslatot terjeszteni elő, s hogy ezt eddig nem tette, annak oka, mert más fontos munkálatokkal volt elfoglalva. Kijelenti, hogy nem fél a reactionariusnak mondott papibalom­tól. Állítja, hogy Magyarországon meg­van a val­lásszabadság, de a vallásügyben több kérdés meg­oldásra vár, s beismeri, hogy ezekre törvény kell, a nazarénusok és baptisták terjeszkedéséből látja, hogy itt vallásüldözés nem létezik, kéri a határozati javaslat elvetését Rónay István hosszas indokolás mellett elfo­gadja a költségvetést. Schwarz Gyula beismeri, hogy a cultus mi­niszternek helyzete — nálunk hol az állam és vallás közti viszony annyira rendezetlen — nem épen ked­vező. De kétségbe vonja, hogy mindazonáltal a tan­ügy terén többet tenni nem lehetett volna. A cultus miniszter kimutatását megbizh­atlannak tudja, mit a statistikai számoknak mesterségest összeállításai­­ból magyaráz ki. Rosszalja, hogy kimutatásait nem az utóbbi évekről teszi meg, sőt egyes tanintézetek­ről épen nem tesz jelentést. De ebből is kilátszik, hogy 1873-ról 74-re a tanítók száma csak 12-vel szaporodott, az iskolák száma pedig 58-al fogyott. Ung megyében a tanítók száma 138-al fogyott, az iskoláké 97-el. Biharban 26-al az iskolák, 57-el a tanítók száma kevesebb lett. A polgári jogok és kö­telességeket nemcsak a felekezeti iskolákban, de az államiakban sem tanították. Ez nagy hiba. Megrója, hogy a gymnasiumi növendékek még a mathematika alól is felmentetnek. A tanulmányi alapból tett lux­­uriosus építkezéseket nem helyesli, annál is inkább, mert ezek a törvényhozás nélkül eszközöltettek. A budai gymnasium eddig 800,000 írtba jött. Porosz­­országban a legfényesebbek 80,000 tallérba jönnek. A pesti gymnasiumra előirányoztatott 250—260 ezer frt s már többe jött 400,000 frtnál, mert az igazgatóknak 10—20 szobás lakásokat építenek. Ily lelkiismeretlen gazdálkodás volt a fűtéssel is. Óhajtja, hogy a tanulmányi alapok is bevonassanak a budgetbe. Nem fogadja el a költségvetést. Ezután következik az interpelláló megtétele. Chorizs Ferencz megnyugtatva érzi magát a miniszterelnök tegnapi válaszával, a­mennyiben a magyar kormány lojálisan járt el, miben nem is kételkedett. A jövőt illetőleg azonban épen nem le­het megnyugtatva, mert a magyar kormánynak az ismeretes bécsi nyilatkozatok után, meg kellett volna szakítni a további alkudozásokat, s azért maga és elvtársai nevében a következő interpellále nyújtja be: Miután a miniszterelnök úrnak a képviselőház deczem­ber 1-én tartott ülésén Wahrmann Mór kép­viselő úr interpellácziójára adott nyilatkozatából kétségtelen, hogy az osztrák kormány, midőn az osztrák birodalmi alkotmányhű pártja előtt azon kijelentést tette, hogy „míg a vámszerződés és quota kérdése végleg kötelező módon állapíttatott meg, a bankérdésben abban történt a megegyezés, hogy a bankstatutum végleges megállapítását meg kell előzni a nemzeti bankkal való tárgyalásoknak,­ sőt mi több, kijelentette, hogy az érintett bankszabály­zatnak a nemzeti bankkal való közlése „azon általa mindig legálisan kimondott előrelátással történt, hogy e tervezet a tárgyalás folyamán lényeges vál­tozásokat fog szenvedni,­ a két kormány közt léte­sült és alapjaira nézve végleges megállapodásokkal magát határozott ellentétbe helyezte. Kérdem a t. miniszterelnök úrtól : 1. Mily eljárást szándékozik a kormány az osztrák minisztériummal, a két kormány között lé­tesült megállapodásokkal ellenkező magatartásával szemben követni ? 2. Hajlandó-e az osztrák kormán­nyal további alkudozásába bocsátkozni, avagy el van-e tökélve a vám- és bankérdésben a magyar állam által biztosí­tott önrendelkezési jogával élni? Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy mindenekelőtt biztositást fog szerezni az iránt, vaj­jon az osztrák kormány ragaszkodik-e épen úgy mint a magyar kormány az egymás közt létrehozott stipulatiókhoz, s a szerint, a­mint az iránt biztosi­tást fog nyerni, fogja további eljárását megállapí­tani, s e tekintetben részéről ma sem mondhat egye­bet. (Helyeslés a középen.) S miután az említett feltételeket az országra nézve jónak tartja, iparkodni fog azokat valósítani. Kijelenti, hogy az alapfeltételek megváltozta­tására nem fog alkudozni, de azon ügyekben, melyek a monarchia mindkét felét illetik, érintkezni fog. (Helyeslés a középen.) Erre C­h­o­r­i­n kijelenti, hogy nem veheti tu­domásul a miniszter válaszát. A tudomásvétel végett a kérdés feltétetvén, a többség, (a szabadelvüpárt s a mennyeisták) tudomá-

Next