Egyetértés, 1876. december (10. évfolyam, 287-310. szám)
1876-12-03 / 289. szám
X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre......................................20.— Félévre...............................................10.— Negyedévre............................................5.— Egy hóra......................................... 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg díj minden hirdetésért, külön 30 kr. Nyílttér : Öt hasábos sor 30 krajczár. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Tisza Kálmán és az ifjúság. (lk) Az egyetemi ifjúság notórius kérvénye a fáklyásmenet ügyben, ma került a képviselőház elé tárgyalás végett. A kérvényi bizottságnak lapunkban már ismertetett véleményét, derültséggel fogadta a ház, melynek ellenébe Mocsáry Lajos nyújtott be egy „ ellenindítványt.“ Tisza Kálmán, miként a múlt alkalommal, úgy most is sértő kicsinyléssel nyilatkozott az ifjúságról, minek az lett következménye, hogy a vita, melynek tárgyát az egyéni szabadság megsértése képezi, folytattatni fog. Ennyi történt ma a képviselőházban, az országházon kívül pedig az, miszerint az egyetemi ifjúság többsége a szokottnál izgatottabb lett, s most féltékenyebben tekint jogai szabad gyakorlatára mint valaha, mert Tisza Kálmánnak ma az egyetemi ifjúsággal más czélja nincs, mint azt az elemi iskolák növendékeivé dedlarálni. Pedig az egyetemi ifjúság, ha visszatekint elődei példájára, érzi azt, hogy hivatva van a közéletben szerepet vállalni, a napi politikába társadalmi helyzeténél fogva befolyni. És ezt tudva, lehetetlen, hogy a legnagyobb aggodalommal ne tekintsen a miniszterelnök mai nyilatkozatára, mely absolutistikus irányánál fogva a magyar nemzet jellemét és aspiratióit gyökerében támadja meg. Tisza Kálmán jónak látta magát a törvényeken kívül helyezni, s jogosnak ismerni el mindazt, mi becsvágyának tömjénez, s elitélni, sőt poroszlóival brutális módon megakadályozni azon fáklyásmenetet, melynek törvényesítésére ő előbb már alkalmat, sőt tán mást is adott, s melynek meggátolhatására hiába kerestek paragraphust Szivák Imre uras jelentését támogató törvénytudóink. Mert ha igaz volna, mit a kormányelnök mond, hogy az egyetemi ifjúságnak tiltva vannak az ily tüntetések, akkor alig másfél évvel előbb, miniszter létére, hogy merte azokat izgatni, miszerint fontos körülmények közt joguk van nyilatkozni, sőt kötelességünk is, és hogy szomorú volna, ha ezt nem tennék ? Avagy nem fontos-e a jelen körülmény, nem találja-e critikusnak Tisza Kálmán a mostani helyzetet ? És ki van leginkább jogosítva felszólalni most, nem-e az ifjúság? azon ifjúság, melynek véréről határoznak a döntő körök ? Igenis joga, sőt kötelessége volt az ifjúságnak kívánalmait eclatáns módon nyilatkoztatni, hogy a kalandor bábomra mindig kész körök tájékozást nyerjenek az országban uralkodó hangulatról. Avagy ismételni akarják az 1866-ki eseményeket, midőn egy népszerűtlen hadjáratnak az lett következménye, hogy óriási mérveket öltött az ellenség foglyainak száma, kikből könnyű aztán légiót alakítani ? Ezt tudniok kellett a diplomatáknak is, tudniok, mily szellemben lelkesülő népre számíthatnak a döntő pillanatban. De úgy látszik, bizonyos körök nem szerették ha a világ informálva lesz az ország hangulatáról, el akarták titkolni a valót, s oly gondolkodási módot akartak reá odrogálni, mely alakjában ellenkezik a magyar nép jellemével. És ezeknek borusába szegődött Magyarország elnök minisztere, ezektől engedte magát eszközül felhasználni, oly annyira, hogy ismét tönkretette államférfiul hitelét, mert nem átallott meghazudtolni önmagát. Avval takarózni, hogy az egyetemi tanács határozatát hajtotta végre a rendőrség, oly sovány argumentum, melynek hallatára lehetetlen nem mosolyogni. Bármint, erőködik is Tisza Kálmán, azt meg nem találhatja soha, hogy az egyetemi tanácsnak joga volna beavatkozni abba, mit az egyetemi polgárok az egyetem falain kívül tesznek. Vagy ha volt volna is, miért nem alkalmazta az egyetemi tanács azon rendszabályokat, melyekre jogosítva van ? Megmondta Mocsáry, hogy ez esetben tetszett volna a tanácsnak kizáratási jogával élni. Csakhogy azt is tudta az egyetemi tanács, hogy az ifjúság egyik éjjeli gyűlésen aláírt egy nyilatkozatot, melyben kijelenté, hogy semmiféle presszo előtt meg nem hajol, s jogos szándékától el nem áll, ha mindjárt a renegálás lenne is hazafias törekvésének jutalma. Azért kellett a Tisza Kálmán lovas pandúrjainak közbelépni, mert az egyetemi tanácsnak nm volt annyi bátorsága, mint a miniszternek, hogy törvénytelenségre vetemedjék. És mennyire furcsa helyzete lehet azon miniszterelnöknek, ki állását csak törvénytelen cselekményekkel vásárolhatja meg. Különben akárhogyan okoskodunk, annyi tény, hogy Tisza Kálmán azok előtt, kiket a „haza reményeinek“ nevezett, mai nyilatkozatával eljátszotta tekintélyét s azt nem leend képes helyreállítani akkor sem, ha sikerülne magának még három fáklyás menetet rendeztetni is a Lloyd épület előtt. A király délután öt órakor fogadta a királyi várban Lasser báró és Depretis báró osztrák minisztereket. Holnap délben nagy minisztertanács lesz. Ezen minisztertanácsban — mint a „P. C.“ írja — a két kabinet illető tagjai, és valószínűleg gróf Andrássy és báró Hoffmann közös miniszterek is részt fognak venni. Ez ideig gróf Andrássy a két kormány között fenforgó ügyben egy lépést sem tett. A közönségnek jó lesz tudomást szerezni ama diadal harsogtatásról, melyet a kormánypárti sajtó Tisza Kálmán nyilatkozatának felmagasztalása végett kifejt. Ez a diadalár veszélyes, mert tapasztalat szerint rendesen a visszavonulás fedezésére szolgál. Az ember nem érti miért ujong e had. A miniszterelnök beszédében legalább egy betűt sem lehet felfedezni, mely arról biztosítaná az országot, hogy tovább nem fog engedni. Chorinnak az ülés mai folyamán adott felelete sem volt különben az eddigieknél, sőt az „alapfeltételek“ ismételt hangsúlyozása természetszerűleg azon benyomást tette, hogy ez elasticus fogalmon belül és kívül roppant tág tere nyílik úgy az alkudozásnak, mint az engedékenységnek. Minderről lesz alkalma meggyőződni a közönségnek nem sokára. Változhat egy-két személyében az osztrák minisztérium látszólagos elégtételadás kedvéért, de e változás nem fog kiterjedni a májusi megállapodások teljes elfogadására. Az új emberek új követelésekkel fognak előállani, bármily jelentéktelen színben tüntessék is fel ezeket, s ha más indokot sem adnak némely „részleteknek“ az eddigitől elütő formulázására, mint az osztrák nemzeti bank konokságát, így állván a dolgok, semmin sem lehet annyira csodálkozni, mint némely lapnak vagy ítélőtehetség hiányán,vagy lelkiismeretlen kétkulacsosságán. Csak tegnapelőtt volt alkalmunk figyelmeztetni a közönséget a „Pesti Napló“ ama sajátságára, mely ugyanazon ügyet kettős világításban és két egymásnak ellenmondó ítéletben tünteti föl. A kormány bankügyi nyilatkozatánál rögtön jelét adta e chameleon érzéknek. Amit még határozatlannak talál az értekezleten mondott beszédben, azt már megnyugtatónak mondja a házban mondott beszéd után. Pedig szeretnénk látni azon értelmezőt, hacsak sophistává nem lesz, ki lényeges különbséget találna e két beszéd tendentiái között. De hát ily orgánumok gerálják magukat a közvélemény hangja gyanánt, holott a közvéleményről mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy hazudoznék és kétszínüsködnék 24 óra leforgása alatt. Nagyon ráférne a közönségre, hogy igy uj esztendő előtt józan eszének és becsületes akaratának itélőszéke előtt szemlét tartana e rovására játszó cynismus felett. Hatalmában van, hogy elnémítsa a képmutatást, amint elnémitni készül a hitelüket és olvasóközönségüket elvesztő félhivatalos lapokat. Bécsben az alkotmánypárt holnapi értekezletén — mint onnan távírják — egy ilyforma határozati javaslat benyújtása indítványoztatik. Az összes alkotmánypárt elveti a dualisztikus banknak a bankstatutumban felállított elvét. A határozat alakját a klubok ma fogják megállapítani. A kormány a holnapi értekezletre nem hivatott meg. A baloldaliak klubjában a mellett agitálnak, hogy a kormánynak a holnapi értekezleten bizalmat szavazzanak, hogy annak állását a magyar kormánnyal szemben megerősítsék. A „Tagblatt“ jelenti, hogy Ausztria Magyarországnak e hó végével lejáró kereskedelmi-politikai szerződéseinek meghosszabbítása a külföldi államokkal egy további félévre biztosítottnak tekinthető.“ A közoktatásügyi tárcza költségvetésének általános tárgyalásához következők vannak felírva a szólásra: Hegedűs László, Borka Zsigmond, Helfy Ignácz, Remete Géza a miniszter politikája ellen, Csernátony Lajos, P. Szathmáry Károly, mellette. A képviselőház mái ülésében a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása alkalmából Irányi Dániel hatalmas beszédet mondott a vallásszabadság mellett. A nagy hatást keltett kitűnő beszédet lapunk legközelebbi száma egész terjedelmében hozza. A bécsi hangulat jellemzésére Tisza beszéde alkalmából következőleg nyilatkozik az új „Presse“ : „A Tisza által a jövendőre nézve adott megnyugtatás igen ruganyos alakú. Azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy Tisza az ellenmondás felett, melyet Wahrmann Tiszának május 11-iki és Prets nov. 27-diki kijelentése között talált, egyáltalában nem nyilatkozott, s különösen Tisza nem mondá azt, hogy Pretis nincs feljogosítva azon várakozásra, hogy a bankstatutum módosításai a májusi stipulatiók alapelveit is érinthetik, s ez képezi a kérdés csomópontját.“ Az iparos kör helyiségeiben a harmincz bizalmi férfiú közül a meghívóra mintegy tizenöten jelentek meg, hogy eszmecserét váltsanak: váljon czélszerű-e a külön vámterület és önálló bank mellet egy népgyűlést rendezni. A megjelent polgárok között volt Galgóczy Károly, ki az értekezletet vezette, Farkas György, Szabóky Adolf, Ráth Károly és Virava József képviselők, Korompai Ágoston, Oppodi iparosok és többen. Hosszasabb vitatkozás után, melyben Ráth Károly magát iparosvezetőnek feltolt személyisége nemcsak a népgyűlés eszméje, hanem egy kétszínű kérdésével az önálló bank ellenesének is mutatta be, mi roppant visszahatást szült a sáfárkodását már úgyis megunt iparosok között: abban 289. szám, állapodtak meg, hogy hirlapok utján írnak össze egy általános értekezletet az iparos kör nagytermébe. De erre ismét felállott Ráth Károly a mádi iparos képviselőjelölt s azon nehézséget gördítette, hogy „ő neki ugyan elnöki jogkörébe vág a termet közügyben rendelkezés alá bocsátani a választmány utólagos jóváhagyása mellett, de most kivételesen bizonyos tekintetek miatt meg fogja előbb a választmányt kérdezni.“ E miatt aztán Ráthnak ott szemébe mondották, hogy bankalapító szédelgésekre minden megkérdezés nélkül használja a termet, de amidőn valódi iparos érdekekről van szó, akkor „bizonyos tekintetek“ mindig gátolják, s innen van, hogy az iparos kör által annyi ,számtalanszor megkezdett mozgalom a bizottság kiküldésén túl nem tett egy tapodtat sem, mert ott nem kínálkozott sem reback, sem gschäft, de sőt összeütközés eredhetett a kormánnyal, melyet ma a „független szabadelvű párt“ e híve dajkált, simogatott. Végre is az értekezlet abban állapodott meg, hogy a választmány jóváhagyása reményében, az általános értekezlet napjául a közhelyiségébe a jövő szombatot tűzi ki, s ezt hírlapokban közzé fogja tenni. Galgóczy Károly és Farkas György az eszme megpendítői és az értekezlet összehívói e szellemben mondották ki a határozatot. A keleti kérdés tárgyában ismét ajánltatik a hatalmak figyelmébe egy megoldási mód. A „Deutsche Rundschau“ deczemberi füzetében Hartmann S. tábornok a keleti kérdésről szólva ezeket mondja:“ A muzulmán Törökország rohadó hulláját ki kell küszöbölni, s Oroszországnak nem szabad a török hagyaték fölött egyoldalúig intézkedni.A Szerző, Belgium, Holland és Svájcz példájára egy semleges állam, illetőleg egy oly terület szervezését ajánlja, mely sohasem legyen egyik nagyhataloma sem. Szerző szerint Németországot főleg a szláv Oroszország túlhatalma fenyegeti, s Németország egyetlen, a viszonyok által hozzája utalt szövetségese Ausztria- Magyarország. A „szent háború“ vezetésével megbízott Miklós nagyherczeg, a déli hadsereg parancsnoka tegnap távozott nagy ünnepélyességek között Szent- Pétervárról. Valóságos ,szent bucsuünnepélyt rendezett számára a barbár bigottság. Hallgatott misét, aztán megáldatta magát, s úgy utazott el nem egyenesen a táborba, hanem előbb a híres Troiczkykolostor meglátogatására, hol szent Bergius sírjánál fog imádkozni a gyilkolás, vérontás és nyomor szerencsés keresztülviteléért. Az orosz közvélemény, már t. i. annak pánszláv része, harczi mámorban él. Még össze sem csaptak a kardok, máris megvertnek képzeli a törököket. Alapítják pedig e reménységeiket a középkort jellemző óriás hordák betörésére. Egy orosz lap elszámlálja ezek sorát és számát. E szerint a montenegróiak, herczegorváczok és albánok 30,000- nyi tömeget állítanak a síkra, a boszniaiak 4000-et, a szerbek 80,000-et, Görögország felől 200,000, Románia 52,000, Oroszország 150,000 emberrel fogja a portát megtámadni, s így a támadó sereg legalább 516,000 embert tesz. De kétségkívül csak a papiroson. Már Szerbia 80,000 embere iránt komoly kétségeket támaszthatni ugyan, de hogy az a kétszázezer ember, kiket a „Golos“ Görögország felől vár, soha sem fog megjelenni, s hogy a görög állam 20—30,000 embernél többet a legjobb esetben sem fog Törökország ellen küldhetni, az teljesen bizonyosnak mondható. A „Golos“ közlése annyiban mégis érdekes, amennyiben azt mutatja, hogy Oroszország a görögök közreműködésére is számít. Kisenevben, hol a déli hadsereg összpontosítva van, rendkívül élénk a katonai élet. Pétervárról naponkint számos vonat visz oda élelmiszert és hadi anyagot; orosz hírek szerint a sereg kitünően el van látva mindennel, ami a téli hadjárathoz szükséges. A kaukázusi activ hadsereg, melynek főparancsnoka Loris Melichon tábornok, szintén menetkészen áll. Itt a tüzérség főparancsnoka Gubsky, a táborkar főnöke Duchowszky tábornok. A sereg három osztályból áll: az aravani Tergukassow, az achalzyki Devet tábornok vezetése alatt, a harmadik pedig a tartalék sereg. A Kaukázusban jelenleg egy gránátos hadosztály, két gyalog hadosztály, egy lövész dandár, nyolcz tüzér dandár 384 ágyúval, egy dragonyos dandár két lovas üteggel, a sorkozákság, a kubani és tereki kozákok tüzérségekkel, a gruzini és mengreli miliczia, összesen 150,000 ember áll. A tengerészcsapatok a rendes hadseregnél fognak alkalmaztatni. Az orosz hivatalos lap november 27-én bocsátá közre a honvédség újjászervezésére vonatkozó czári ukázt. Ezen rendelet szerint a honvédséghez tartoznak a hadseregbe be nem sorozottak, s a kiszolgált katonák negyven éves korukig. A legénység létszámát esetről esetre ezári rendelet állapítja meg. Tengerészeti honvédség is alakittatik. A honvédségnek a mozgósítási rendelettől számítva 28 nap alatt szervezve kell lennie. A formatió kormányzóságok szerint történik, minden kormányzóság honvédsége külön parancsnokot kap; a tiszteket a helyi hatóságok nevezik ki, s a névsort a hadügyminiszternek bemutatja. Salisbury az olasz királytól nyert kihallgattatása alkalmával — mint a „P. Ll.“-nak Rómából távírják — nagyon elégültnek látszott, s bámulta a királynak a politikai helyzetre vonatkozó helyes megítélését. Jól értesült körök úgy vélik, hogy habár Salisbury és Melegari közt, bár nem minden pont fölött történt megállapodás, értekezésük az európai békének mégis javára válik. A keleti kérdésben komoly fordulatot jelez azon körülmény, hogy Salisbury táviratilag utasítá a Besika-öbölben horgonyozó angol hajóhad parancsnokát, miszerint ezután bármily rövid időre szóló szabadságolásra se adjon többé engedélyt. Ezen intézkedés magyarázatául szolgál kétségkívül az angol kormány ama elhatározása, melynek következtében, mint már megirtuk, Salisbury a conferentia Vasárnap, 1876. deczember 8. Szerkesztői iroda: Budapest IV. himző-utcza l sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest IV. megyeházét' 9. sir Vodiaper F. nyomdájában, azonnal való elhagyására lön utasitva, mihelyt azon Oroszország a fegyveres megszállás tervét indokolt javaslat gyanánt kívánná tárgyaltatni. Egy olaszországi lap, a „Bersaglien“, ezeket írja : Melegari tegnap Salisbury marquisval tartott értekezleten az olasz kormány azon óhaját fejezte ki s kijelentette, hogy az összes hatalmakkal, de különösen Angliával egyetértésben akar eljárni. Olyan egyetértés, aminőt Melegari kíván, nem látszik lehetetlennek, ha a hatalmak a portára olyképen gyakorolnának nyomást, hogy rábeszéljék, hogy alávesse magát a hatalmak részéről a reformok biztosítására szükségesnek tartott minden rendszabálynak. Reformok nélkülözhetetlenek, hogy a keresztény tartományoknak előnyös gazdasági és közigazgatási helyzet biztosíttassék. Az indítványozott rendszabályok közül Melegari a katonai megszállást mellőzte, s azt elvben ellenezte. Azt jegyezte meg, hogy a megvitatandó kérdések megoldása lényegükben nem oly nehéz, hogy kizárnák a béke fenntartásának lehetőségét, ami az olasz politika alapját képezi. Salisbuy e nyilatkozatokat megelégedéssel fogadta s a britt kormány nevében a bizalom és a barátság őszinte érzelmeit fejezte ki az olasz kormánynak. A beszélgetésnek rokonszenves és szívélyes jelleme volt. A párisi közkiállítás ügye a politikai eszmecserék egész özönét támasztá a franczia és német lapokban. E vitából tűnik ki, mily mély és gyógyíthatlan a kölcsönös gyűlölet e két nemzet között. Azonban mint mindig, most is a német mutatkozik kicsinykedőleg ingerlékenynek és lealázólag hiúnak. A német kormány ugyanis tényleg megtagadta Németország részvétét a közkiállításon. S ha valami jellemző a berlini kormánykörök féltékenységére, úgy jellemzőbb alig lehet, mint az ok, melyért Németországot távoltartják a nemzetközi mérkőzés legjogosultabb teréről. E kicsinyes okokat, következőleg adja elő egy berlini levél: A franczia kormány azon hírek és bírálatok hatása alatt határozta el a kiállítás megtartását, melyek szerint a német ipar Philadelphiában fölötte silány módon volt képviselve s azt akarta elérni, hogy megmutassa a világnak egy párisi kiállítás alkalmával, mennyire fölötte áll Francziaország Németországnak az ipar terén, s hogy ennél fogva Francziaország hivatva van arra, hogy elfoglalja ismét azt a helyet, mely őt a világban megilleti.“ De Németország annál kevésbé járulhatott Francziaország ezen politikai czélokból indított vállalatának sikeréhez, mert a német iparosok, kormányok és iparkamarák oda nyilatkoztak, hogy a birodalom viselje az egyes kiállítók költségeit, a birodalom pedig hasznosabb czélokra is fordíthatja pénzét. Aztán Francziaország a kiállítás által csak leplezni akarja fegyverkezéseit. A kiállítás azt jelenti, hogy 1878-ban Francziaország „már magához tért“ — s ki tudja, még mi fog következni azután. Valamint a viszonyok Franczia- és Németország között nem lettek volna jobbak az által, ha Németország hivatalosan képviselteti is magát a párisi kiállításon, úgy semmivel sem leszek rosszabbakká, ha az utóbbi elmarad. Sőt a világ is sokat nyer ez által, mert Francziaország észrevehette, hogy mily éber figyelemmel kíséri törekvéseit Németország,é s tán felhagy boszúálló törekvéseivel. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése deczember 2-án. Elnök Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen van valamennyi miniszter. A múlt gyűlés jegyzőkönyve felolvastatván észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatja Szolnoka Doboka megye kérvényét az 1876. XXXII. tcz. első, a megye székhelyére vonatkozó §-ának teljes változatlanságban való megtartása és a megye székhelyének Dézsen meghagyása iránt. Következik a napirend további tárgya: az igazságügyi minisztérium költségvetése tárgyalásának folytatás. A tanácskozás a királyi törvényszékek és járásbíróságok költségénél szakíttatott meg. Balogh József azon kérdést intézi az igazságügyi minisztériumhoz, hajlandó-e a járásbíróságok szaporítása iránt törvényjavaslatot beterjeszteni. Továbbá a hagyatéki ügyekre nézve kérdi, szándékozik-e továbbra is fentartani azon rendeletet, hogy a hagyatéki ügyek közjegyzőkhöz utasíttassanak s nem volna-e ezt hajlandó oly értelemben módosítani, hogy vagy csak bizonyos összegen felül, vagy ott utasíttassanak a hagyatéki ügyek közjegyzőkhöz, hol a felek ezt kívánják. Perczel Béla igazságügyminiszter: Azon kérdést illetőleg : vajjon szándékozik-e a járásbíróságok számát szaporítani, azt feleli, hogy nem. Mert az ország jelen pénzügyi helyzete ezen szaporítást lehetetlenné teszi. Ami pedig a hagyatéki ügyeket illeti: kijelenti, hogy az uj hagyatéki eljárás már munkálat alatt van s legközelebb a ház elé fog terjesztetni. Az előirányzott összeg változatlanul megszavaztalak. A kir. ügyészségekre előirányzott összegnél Lükő Géza a nem rég megszüntetett tornai törvényszékhez kinevezett kir. ügyész visszaéléseire hivja fel a kormány figyelmét. E kir. ügyész tetemes kárt okozott az államnak. Csemegi Károly államtitkár megjegyzi, hogy ezen kir. ügyész hivatalától felfüggesztetett, s a fenyitő törvényszéknek átszolgáltatott. Az orvosi bizonyítvány ezen egyént őrültnek deklarálta. Metzner Gyula a bűnvádi költségeknek közigazgatási útán leendő beszedéséről szóló törvényjavaslat előterjesztését sürgeti. Perczel Béla igazságügyminiszter kijelenti, hogy e részben a tárgyalások folyamatban vannak. Hegyessy Márton a fegyintézetek költségeit a tavalyi tényleges kiadásokhoz képest apasztalni kívánja, miért is a következő határozati javaslatot terjeszti be: „A 20-ik fej. 9-ik czime alá az 572,641 frt helyett iktattassék 553,000 frt. Perczel Béla igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a fegyenczek élelmezése házilag kezeltetvén, az élelmiszerek árának folytonos változása nem engedi meg az egyes előirányzatok precizírozását. Kéri Hegyessy indítványának mellőzését. A többség Horváth Lajos előadó felszólalása után elfogadja az előirányzatot. A nyugdíjaknál előirányoztatik 629,501 frt, tavai volt 570,000 frt. Antalffy Károly felvilágosítást kér az iránt, vajjon azok, kik a reductiók miatt nyugdíjaztattak, végleg nyugdíjban maradnak-e vagy üresedések esetén fognak-e alkalmaztatni újból. Perczel Béla: Törvényeink nem tesznek különbséget végleges s ideiglenes nyugdíjazás között; azok különben, kiknek alkalmazása az igazságszolgáltatás érdekében van, fognak alkalmaztatni, amint azt majd minden kinevezési lista mutatja. A nyugdíjak előirányzata erre változatlanul megszavaztatik. A többi tétel felszólamlás nélkül elfogadtatván, következett a cultus miniszter költségvetése. Kautz Gyula előadó megjegyzi, hogy az idei budget hasonló a tavakhoz, kéri annak elfogadását. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ajánlja a pénzügyi bizottság javaslatának elfogadását, fenntartván magának a jogot, hogy egyes tételeknél a bizottság véleményétől eltérő javaslatot tegyen. Irányi Dániel hosszabb beszéd után, melyet közelebb egész terjedelmében közleni fogunk, a következő határozati javaslatot nyújtotta be: A vallás- és közoktatásügyi miniszter oda utasíttatik, hogy a teljes vallásszabadság tárgyában az igazságügyminiszter pedig, hogy a polgári házasság behozatala iránt még az ülésszak alatt terjesszenek elő törvényjavaslatokat. Aláírva Irányi Dániel Csanády Sándor, Hegyessy Márton,Komjáthy Béla, Vidovics Ferencz, Duka Ferencz, Ragályi Ferdinánd, Fornszek Sándor, Pogány Ödön, Hegedűs László, Orbán Balázs, Tisza Kálmán miniszterelnök. A kormány akar ez irányban törvényjavaslatot terjeszteni elő, s hogy ezt eddig nem tette, annak oka, mert más fontos munkálatokkal volt elfoglalva. Kijelenti, hogy nem fél a reactionariusnak mondott papibalomtól. Állítja, hogy Magyarországon megvan a vallásszabadság, de a vallásügyben több kérdés megoldásra vár, s beismeri, hogy ezekre törvény kell, a nazarénusok és baptisták terjeszkedéséből látja, hogy itt vallásüldözés nem létezik, kéri a határozati javaslat elvetését Rónay István hosszas indokolás mellett elfogadja a költségvetést. Schwarz Gyula beismeri, hogy a cultus miniszternek helyzete — nálunk hol az állam és vallás közti viszony annyira rendezetlen — nem épen kedvező. De kétségbe vonja, hogy mindazonáltal a tanügy terén többet tenni nem lehetett volna. A cultus miniszter kimutatását megbizhatlannak tudja, mit a statistikai számoknak mesterségest összeállításaiból magyaráz ki. Rosszalja, hogy kimutatásait nem az utóbbi évekről teszi meg, sőt egyes tanintézetekről épen nem tesz jelentést. De ebből is kilátszik, hogy 1873-ról 74-re a tanítók száma csak 12-vel szaporodott, az iskolák száma pedig 58-al fogyott. Ung megyében a tanítók száma 138-al fogyott, az iskoláké 97-el. Biharban 26-al az iskolák, 57-el a tanítók száma kevesebb lett. A polgári jogok és kötelességeket nemcsak a felekezeti iskolákban, de az államiakban sem tanították. Ez nagy hiba. Megrója, hogy a gymnasiumi növendékek még a mathematika alól is felmentetnek. A tanulmányi alapból tett luxuriosus építkezéseket nem helyesli, annál is inkább, mert ezek a törvényhozás nélkül eszközöltettek. A budai gymnasium eddig 800,000 írtba jött. Poroszországban a legfényesebbek 80,000 tallérba jönnek. A pesti gymnasiumra előirányoztatott 250—260 ezer frt s már többe jött 400,000 frtnál, mert az igazgatóknak 10—20 szobás lakásokat építenek. Ily lelkiismeretlen gazdálkodás volt a fűtéssel is. Óhajtja, hogy a tanulmányi alapok is bevonassanak a budgetbe. Nem fogadja el a költségvetést. Ezután következik az interpelláló megtétele. Chorizs Ferencz megnyugtatva érzi magát a miniszterelnök tegnapi válaszával, amennyiben a magyar kormány lojálisan járt el, miben nem is kételkedett. A jövőt illetőleg azonban épen nem lehet megnyugtatva, mert a magyar kormánynak az ismeretes bécsi nyilatkozatok után, meg kellett volna szakítni a további alkudozásokat, s azért maga és elvtársai nevében a következő interpellále nyújtja be: Miután a miniszterelnök úrnak a képviselőház deczember 1-én tartott ülésén Wahrmann Mór képviselő úr interpellácziójára adott nyilatkozatából kétségtelen, hogy az osztrák kormány, midőn az osztrák birodalmi alkotmányhű pártja előtt azon kijelentést tette, hogy „míg a vámszerződés és quota kérdése végleg kötelező módon állapíttatott meg, a bankérdésben abban történt a megegyezés, hogy a bankstatutum végleges megállapítását meg kell előzni a nemzeti bankkal való tárgyalásoknak, sőt mi több, kijelentette, hogy az érintett bankszabályzatnak a nemzeti bankkal való közlése „azon általa mindig legálisan kimondott előrelátással történt, hogy e tervezet a tárgyalás folyamán lényeges változásokat fog szenvedni, a két kormány közt létesült és alapjaira nézve végleges megállapodásokkal magát határozott ellentétbe helyezte. Kérdem a t. miniszterelnök úrtól : 1. Mily eljárást szándékozik a kormány az osztrák minisztériummal, a két kormány között létesült megállapodásokkal ellenkező magatartásával szemben követni ? 2. Hajlandó-e az osztrák kormánnyal további alkudozásába bocsátkozni, avagy el van-e tökélve a vám- és bankérdésben a magyar állam által biztosított önrendelkezési jogával élni? Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy mindenekelőtt biztositást fog szerezni az iránt, vajjon az osztrák kormány ragaszkodik-e épen úgy mint a magyar kormány az egymás közt létrehozott stipulatiókhoz, s a szerint, amint az iránt biztositást fog nyerni, fogja további eljárását megállapítani, s e tekintetben részéről ma sem mondhat egyebet. (Helyeslés a középen.) S miután az említett feltételeket az országra nézve jónak tartja, iparkodni fog azokat valósítani. Kijelenti, hogy az alapfeltételek megváltoztatására nem fog alkudozni, de azon ügyekben, melyek a monarchia mindkét felét illetik, érintkezni fog. (Helyeslés a középen.) Erre Chorin kijelenti, hogy nem veheti tudomásul a miniszter válaszát. A tudomásvétel végett a kérdés feltétetvén, a többség, (a szabadelvüpárt s a mennyeisták) tudomá-