Egyetértés, 1877. szeptember (11. évfolyam, 221-250. szám)
1877-09-16 / 236. szám
X. évfolyam. Budapest Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre.............................20.— Félévre..................................10.— Negyedévre ........ £.. — Egy hóra..............................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nylittér: Öt hasábos sor 80 krajezár. 236. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Ozmán győzelmei. Mig Kassán fejedelmi barátság a czár egészségére ürített poharat: a minden oroszok ura azalatt vérben fürdött, katonáinak piros vérében. Méltó ünnep a kegyetlen Ivánok unokáihoz. Tízezer embert áldozni fel, hogy kéjjel ülhesse meg a zsarnok nevének ünnepét, borzalmas egy jelenet. Vér a poharában, vér az asztalán, vér a palástján, vér a kezén, mindenütt vér, a mészárszékre hurczolt rabszolgák vére. Ez II. Sándor czár keresztvize. Ozmán pasa hatalmasan gratulálta meg a szörnyetegek ivadékát. Nem szente ugyan meg Kassára, sind fer nichtet. „Ich gratulire, die Russen Nem szavakkal, tettel gratulálta meg II. Sándor bzáró felségét, aki alvilági szenvedéllyel holtetemek pyramisa mellett kívánta megülni nevenapját. És Ozmán pasa gratulatiója fölér öt toasztal. Ez az oroszlán válasza volt a kárörvendő dögészkeselyü károgására. Megérdemlik a hősök, hogy egy rokonszenvező ország az öröm őszinte érzelmével gratulálja meg őket a czár nevenapján véghez vitt nagyszerű fegyvertényért. A világnak van oka megbámulni Törökország önvédelmi harczát. Mióta embert hord hátán e föld, s mióta zsarnokok vérorgiákkal ülik meg vad szeszélyük ünnepeit; mióta embert ember ellen visznek uralkodásuk önző czéljaiért harczba, kevés nép küzdelméről tárul fel elénk oly magasztos kép, mint a törökök most folyó függetlenségi harczában. A klassikusok által megénekelt óriások és herosok megelevenülnek a plevnai csatasíkon, s a természet legszentebb joga a létjog nevében rémitő vérfürdőbe fojtják az éjszaki coloss hóditó gőgjét. Lélekemelő látvány! A szabadság és függetlenség ereje csodákat mivel a török hadsereg karjaival. Hős volt a török a hóditó hadjáratok alatt is, de ilyen hős nem még soha. A magyar nemzet büszke lehet testvéreire. Rokonszenve, politikai érettsége igazolva van. Nem pazarolt a subarita vázakra. És Zenta város hazafias lakossága a nemzet részéről megérdemli a magasztalást, hogy a szabadságáért vérző népnek kiszolgáltatta az elégtételt, midőn határozattá emelte, hogy Savoyai Jenő győzelmei emléknapjának megölését örök időkre megszünteti. Olyan vitéz nép,mint a török, méltó arra, hogy a barátság ily nagylelkű ténnyel áldozzák hősi küzdelmeiknek, ha már ott nem harczolhatunk oldalukon a legnemesebb versenygésben az éjszakról fenyegetődző barbarizmus ellen. Örömnap lesz a holnapi hazánkban, palotákban úgy, mint gunyhókban. A harcztér hírei felvillanyozzák a napokig lélegzetelfojtva várakozó közönséget. Minden szó, mely megerősíti a mai nap folytán érkező híreket a fényes győzelmekről, egy-egy sújtó felelet lesz azoknak, akik az orosz szövetség karjaiba vetették a magyart, noha lelke gyűlöletével és szive undorával tiltakozott ily politika ellen. Kilencz ágyú zsákmányolása, tizennyolcz ezer embernek elfogatása, ami oly hihetetlennek látszik, mert annyira óhajtjuk, isten itéletekép hangzó válasz lesz a kassai dolgokra. Albrecht főherczeg meg is kapta bizonyára távirati után a híreket az osztrák katonai attachétól, a melyek jelentik neki, hogy a kiket meggratulált, elvesztették a hadjáratot, s hadjárat elvesztése nélkül is oda katonai becsületük. Minő érzelmeket fog ez keblében felkelteni ? Elhiszi-e, hogy nem az gratulál aki korán gratulál, hanem az, aki tettekkel írja a történelem lapjaira, hogy kotonáknál és hadseregeknél erősebb fegyver a haza és szabadságszeretet. Oh! isten szabadság istene, mily erős vára vagy te a népeknek. Mennyire lealázod, a ki felkel bíborban, hogy lánczba verje a szabadnak született nemzeteket. Mennyire fölemeled a világ vak ellenszenvével szemközt, a ki hozzád folyamodik az élet-halál küzdelem napjaiban! Örök igazság, örök tanúság vagy te a kényurak számára. Nem vallás szerint méred a pogányt, ki öröködbe tör, hanem a tettek szerint. És erre, csakis erre vonatkozhat a korán ama pontja: „Valakik e világi életüket feláldozzák a jövő életért, istennek utján harczolnak. Valaki a hitért csatázik, essék el, avagy győzzön, nagy jutalmat osztunk neki.“ A jövő, melyért a török csatázik, a szabadság jövője, a hit, melyért vérét ontja, az emberiség hite. Tudja ezt jól minden török katona. Ez aczélozza izmaikat, ez teszi legyőzhetlenné fegyvereiket. Megmondta azt az ő prófétájuk, hogy a hét fő bűn egyik leghalálosabbja a megfutás a hitetlenek elleni harczból, mert hétszáz más bűnt szül. S ők most a hitetlenek, a zsarnokság hitetlenei ellen harczolnak , de nem is látják őket megfutni a harczból. A megfutás főbűne nem terheli török katona lelkét. Ők győznek. Éljen Ozmán pasa! Éljenek a török hősök ! V—y. A képviselőház ma tartotta első ülését. A keleti kérdés, melyen lázas figyelemmel csüngött az egész nemzet, azonnal szót kért. Öt interpelláló intéztek a ház különböző oldaláról és pártjai részéről a kormányhoz, hogy feleljen és számot adjon. Minden, de minden sürgeti, a választ és számotadást. A jóakarat, melylyel az oroszok támadó hadjáratát kisérik, az előnyök, melyeket a semlegesség daczára nekik nyújtanak, a faggatás, izetlenkedés, ellenségeskedés, melyet a török iránt is tanúsítanak, a királyi toast, s más tények. Az interpellálók, a mint jöttek, sorba felhozták a terhelő körülményeket. Alig volt egy is, a ki rá ne utalt volna, ama titkos szerződésre, a melynek létezését beszéli immár mindenki. Apponyi Albert gr. tette meg először interpellatióját, s beszédében a szerbot által megkezdendő aettót vette bázisul. Élénken mutatott ennek jelentőségére monarchiánk szempontjából és felszólítá a kormányt, akadályozza ezt meg minden hatalmában álló eszközzel. Szavait éljenzéssel fogadta a ház, nemkülönben az utána interpelláló Simonyi Ernőét. A kérdését, amelyeket a kormányhoz a szövetségi szerződés tárgyában intézett, általános helyesléssel találkoztak, mert minden ember keblén ott ül a lidércz, amelyet a szemmel és kézzel fölfoghatóvá tett viszony képeez. Tettek még hatás között interpellációkat Helfy Ignácz és Irányi Dániel, s végül interpellált a független szabadelvűek nevében b. Simonyi Lajos. A közönség, melyet már ma is nagy számmal vitt az országházba a kíváncsiság, rendkívül érdeklődik, mit fog a kormány annyi vád, annyi mulasztás, annyi bűn után felelni Mikor emelkedik fel a helyzet magaslatára, s emelkedik-e egyátalán? Várva várjuk a feleletet. A képviselőház munkaterve, mint a „Hon“ értesül, illetékes körökben, úgy van tervezve, hogy előbb két határozati javaslat tárgyaltatnék a bagatell-ügyekről szóló javaslat tárgyában. Az egyik a Szilágyi Dezső és társaié, melyben a járásbíróságok és facultative, jogvégzett szolgabírák lennének megbízva a bagatell-ügyek elintézésével, rövid uton. Másodszor tárgyalás alá kerülne a curia bíráskodásáról választási ügyekben szóló javaslat. Eközben a kiegyezési bizottságok dolgoznának és azon sorrendben, melyben jelentéseik a ház elé kerülnek, tárgyalás alá is veszi a házat illető javaslatokat. A czukoradóról szóló új javaslatot szerdán adja be a pénzügyminiszter a háznak. Most a felségnél van az. A kassai toaszról igen érdekes történetkét beszélnek az udvari dolgokban beavatva levő körökben. Constatálják, hogy a felköszöntő csakugyan szó és betű szerint úgy volt elmondva, amint a lapokban első ízben hivatalosan és hitelesen közölve volt. A toast ily alakban való elmondására a plevnai hamis hir szolgáltatott alkalmat. A törökök teljes megveretéséről szolgáló kir oly nagy örömet okozott az udvarnál, hogy Albrecht főherczeg nem bírta visszatartani magát a magyar közönség érzelmeit nyíltan insultálni. Az orosz aliadhó lett az ünnepelt. A reactió emberei azonnal körülvették a királyt, s a győzelmi álhírek hatása alatt leplezetlenül kezdett nyilatkozni az orosz barátság, mely szerződés által szentesítve van. Az udvarnál a plevnai álhírre a katonák már Törökország ellen hadban képzelték magukat az osztozkodási szerződés végrehajtása végett. És ez annyira dominálta lelkületüket, hogy többé nem tartották szükségesnek tartózkodni az országgal szemben vendégszerető tűzhelyénél sem, hanem elfeledkezve mindenről ecclatáns módon akarták megülni az „örömhírt,“ s egyúttal nyíltan állást foglalni a magyar közvélemény ellen. Ez állásfoglalásra oly súlyt fektettek, hogy a legerősebb kártyát játszatták ki az udvari ebéden ama toast által. Számítottak a meglepetésre, de már nem tartották szükségesnek törődni vele, sőt egyenest éreztetni akarták a nemzettel, hogy ez az egyedüli politika, mely uralkodó, s melyet keresztülvisznek akár tetszik valakinek, akár nem, így aztán a toast csakugyan el lön mondva. De hát Plevna megállt, a nemzet pedig megmozdult. Erre szükségesnek látták megindítani a hamisítási apparátust, amiből kiveheti az ország, mennyit köszönhetünk a török győzelemnek, s hogyan higyjen a németeknek, ha — muszka. A kormány — írja a „Búd, Hírnök“ —máskor rendszerint az őszi ülésszak kezdetén terjesztette elő a képviselőháznak a jövő év költségvetését— de most nem készült el a költségvetési munkálattal, s mivel a delegátióknak körülbelül 4 hétig Bécsben tartó ülésezése alatt a ház szünetelni fog, csaknem bizonyos, hogy a jövő évi költségvetés az idén már nem fog tárgyaltathatni végig. A kormány elállt azon eredeti tervétől, hogy a költségvetést en bloc szavazás alá bocsássa. A jenikeői tábor. (Saját haráztéri tudósítónktól.) A Jenikeői melletti török táborban, aug. 30 A vadkörte fa alatti nyugalmunk, nem volt oly kellemes, mint remélnünk .zabad volt egy álmatlan éj után. Nem a párnátlan nyughely okozta azt annyira, mint inkább azon élénkség, mely a közel tőlünk elvonuló után, egész éjjel uralkodott. Majd az elvonuló csapatok éneke zavart fel alig megkezdett álmunkból, majd a tábor számára hadi vagy élelmiszert szállító kocsik nyikorgása miatt nem bírtunk elaludni. — Ez a nyikorgás másfél óra hosszant tartott. Egyszer kardcsörgés, másszor trombita harsogás zavarta meg az éji csendet, nem is szólva a csoportokban vonuló basi-bozukok zajáról. Ehhez járult még, hogy az éj hússá vált, s mert ágyainkat a tűz mellé nem vonszolhattuk, vagy a hideget kelle tűrnünk, vagy a pattogó lángok közelébe telepedve, megbarátkozni a „nem alvás“ szomorú gondolatában. Végre is az álom hatalmasabb ellenség a hidegnél, s a hajnal mégis csak álomban talált bennünket. De a legnagyobb baj az volt, hogy reggelide hatalmas harmat látogatott meg bennünket, hogy úgy átáztunk, akár egy jókora nyári zápor után. Ez sorainkban oly rést ütött, mint egy jól irányzott gránát, s kettő közülönk meg is betegedett. Nem igen biztató előjelek. A nap már rég kiemelkedett a festői hegyek mögül, midőn tábori torletenként végezve útra keltünk. Az utat még meglehetősen elfoglalva tartották a tábori szekerek s a velünk szemközt jövő sebesült szállító ambulanczeok. Egy jól fél órai utazás után elértük a török tábort, melynek előrészén egy óriási kocsi tábor volt felállítva; a kocsisok el voltak foglalva szállítmányaik átadásával. Kizilártól nyugatra két domb között egy tágas völgy terül el, mely elég alkalmas a lovasság számára. Csakugyan az egész völgyet nagyobb részt az egyptomi lovasság foglalta el. Lovaik felnyergelve voltak kipályázva, mi arra men at, hogy ütközetre készen állanak. Az északi domboldalon a gyalogság sátorai állottak, nagyobb részt üresen, s melyeknek még lakosai valamik, azok előtt gúlába rakva állottak a fegyverek. A déli dombon kevés gyalogság volt, ezen kívül a törzskar sátrai, az idegen attachék s a lengyel légió néhány galysátora. Hassán herczegnek csinos, de kis sátora mellett Mehemed Alié, egy egészen tábori lakás minden legkisebb kényelem nélkül, s úgy látszik, a főhadvezér nagyon bele szokott már a tábori életbe. Közel hozzá a politikai ágens tanyázott s e mellett a távirdahivatal volt felállítva. Közvetlen a halom alatt néhány ágyú volt, s az ezeket vonszoló lovak felszerszámozva állottak az arczkutyák mellett. Daczára annak, hogy a katonaság legnagyobb része már elindult innét, a tábori élet elég élénknek látszott. — Katonai gyakorlatokról ugyan szó sem volt, hanem inkább a hadi szerek fel és lerakása tartotta elfoglalva a legénységet. Egy fa alatt az összegyűltek imádságaikat végezték, azután vízhordó öszvérek szállták a török katonaság egyetlen italát, néhány katona fegyvere tisztogatásával volt elfoglalva, mások a konyhába siettek hatalmas bádog tálaikkal, hogy a szokásos „csorbát“ megkaphassák. Mi első dolgunknak ismertük a fővezért felkeresni, hol helyette üres sátor fogadott bennünket, tudtunkra adatván, hogy Mehemed Ali Haszán herczeggel együtt a közeli halmokra utazott, az ott felállított ütegek megtekintésére. Ez gyanúsnak tetszett, mit még jobban fokozott, hogy a táborból egyre indultak katonák s a legutolsó ágyuk is elvitettek. Arról is értesültünk, hogy reggel óta egyre indulnak a zászlóaljak, s most már a lovasságon kívül alig lehetett más katonát látni. Mielőtt a további teendők iránt intézkedtünk volna, előbb a positiot tekintettük meg, melyet pár nappal előbb még az oroszok tartottak elfoglalva, de a kizilári s alazlári ütközetek után elhagyni kényszerítettek. Megmutatták azt a helyet is, hol a lengyel légiót szétugrasztották, aztán egy más helyre vezettek, hol a friss ásás alá muszka hullák voltak temetve, óriási bűzt terjesztve a környéken, mely a levegőt könnyen eláraszthatja epidemikus miazmákkal. 21-én az orosz tábor ép azon a helyen volt felállítva, hova most a török sátorok kerültek, s mellyel az oroszoknak mintegy 5 órányira kelle visszarukkolni. Most Popkee vidéken várják a legközelebbi támadást, mely nemhogy távol volna, de én most értesülök, még ma, miután 11 órakor az egész vonalon meg fog kezdetni az offensiva. Eme hírt épen most kaptam meg, midőn a franczia attache sátorában levelem írásával ennyire haladtam. Nincs tehát más hátra, mint befejezni ezt, s rendbe szedni a holminkat és sietni oda, hol másfél óra múlva már ágyukkal beszélgetnek a hadakozó felek. Lukáts Gyula: A Iátor u. Európa egy meglepetéssel s az orosz nemzet egy véres leczkével lett gazdagabb. Midőn láttuk, mint szedi össze az orosz hadvezérlet minden erejét, hogy a Bolgárországban való megmaradásához nélkülözhetlen Plevnát a siker biztos kilátásával vehesse ostrom alá; midőn értesültünk, hogy minden másutt nélkülözhető haderő Miklós nagyherczeg táborába vonatik, s ide rendeltetett a folyvást érkező segélycsapatok mindegyike, melyek összes létszáma már szept. 1-jén 80.000-et tett; midőn értesültünk az Ozmán pasa jobbszárnyát fedező Lóvász elestéről s rögtön utána Plevna ostromának megkezdődéséről; felfogtuk a veszély nagyságát, mely a plevnai török hadsereget fenyegette ; mérlegeltük Ozmán pasa erejét és helyzetét, de mindkettőt gyöngének találtuk ; szétnéztünk közelget-e valamerről gyors segély, de ilyet nem láttunk sehol, hanem csak biztattuk magunkat és — aggódtunk. Ozman pasa vereségét m>ly biztosnak tekintték átalában, hogy annak hire még magát az ütköztét is megelőzi-e; az orosz e lizakodva császár nagy hae-rejében megfogadta hogy P-voá Vasárnap, 1877. szeptember 16. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. hímző-utcza 1. az. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiudd-hidatal: Budapest, IV. himsö-uteta 1. 8». hová az előfizetési pénzek küldendők. nál vagy győz, vagy meghal, mert képtelenségnek tartotta vereségét, s a román fejedelem előre kijelentette, hogy védnökének névnapi üdvözletül Grivicza bevételével fog kedveskedni. Az ostrom folyt, 350 ágyú rombolta a plevnai sánczokat, s kinds feszültséggel várták az első roham hírét. Az ostrom megkezdődésének híre után hatodik napon végre megjött a roham híre is, mely arról értesített, hogy az orosz-román hadsereg győzött, bevette Criviezát, de a győzelem csak sebesültekben 5000 emberbe került. Hitelt adtunk e hírnek, de kő esett le keblékünkről, mert az ellenség győzelme nem teljes volt; Plevna nem veszett el, csak egyik fontos védműve, hanem ez aztán az ellenségnek oly nagy veszteségébe került, amilyet eddig alig szenvedett. Azóta számos tudósítás érkezett, melyek folytán kitűnt, hogy a dolog mégsem úgy áll, mint gondoltuk s mint kezdetben állítva volt. Ez újabb hírek még egyrészt nem állítják biztosan Grivica bevételét, másrészt kétségtelenné teszik, hogy az egyesült román orosz hadsereg nem 5000, hanem 10.000 embert veszít, s nem győzött, hanem oly nagy vereséget szenvedett, amilyet e háborúban még soha. Az ütközet lefolyását következőleg írja le a „Times“ tudósítójának f. hó 12-én Radisovóban kelt távirat .A szövetséges orosz-román hadak négy napi ágyúzás után tegnap megtámadták a plevnai hadállások deli oldalát. A románok a jobbszárnyon álltak Griviczánál. Utánok következett Zatov IV. hadteste Imeretinszkivel és ezkobeleffel, ki egy 20.000 emberből álló vegyes hadosztályt vezényelt. A törököknek tizennégy futóárkokkal összekötött erős védmüvek és ütegek volt. Négy védmű a szófiai utón levő visszavonulási vonal fölött uralkodott. — A többiek patkóalakulag terjedtek több mint két mérföldnyi hosszaságban, és háromnegyed mérföldnyi szélességben ; mig a griviczai nagy védmü a patkó legkeletibb oldalánál levő dombsánczon feküdt. — Szkobeleffnek, ki 11 óra tájban előnyomult a Szofia-védmü felé a kirohanó törökök egy támadását kellett föltartania. Visszaverte s azután ő támadta meg azokat, de két óra hosszéig semmi tért sem nyerhetett, oly rettentő volt a török sánczok tüzelése. Négy órakor megújította a támadást, de hasonlókép eredménytelenül. Nagy veszteséget kellett szenvednie, perczig szüntelenül akként szólt az ágyú, ötven mint a dobpergés. Kevéssel 1 óra előtt a Zatovfere hadtest két dandára megtámadta a déli oldalon lévő középvédművet, de 90 percz után e támadás is visszavezetett ágyútűzzel. A támadást 4 óra tájban megújította a 16. és 30. hadosztályhoz tartozó tizenkét fris zászlóalj, melyek ostromlétrákkal ellátva, a legnagyobb vitézséggel rohantak előre a sánczok felé. Három oldalon bemásztak a védműbe, s 47 órakor már valósággal belsejébe nyomultak. A török ismétlő puskák tüzének azonban élőlény nem állhatott ellene. A támadók százával hullottak, s 4 óra 52 perczkor az életben maradtak lassan hátráltak, megveretve, de becsülettel. Ugyanekkor a románok háromszor támadtak a császár szemei előtt a Griviczánál levő s legmesszebb kirugó középvédmű ellen, azonban mindannyiszor visszaverettek. Ostromlétrákkal ellátott hadoszlopaik a sánczszólón a legutolsó emberig elvesztek. Délután 5 órakor a támadás egész vonalon vissza volt verve. Csak kevés tartalékos állt még rendelkezésre. Én 5 óra 20 perczkor távoztam a csatatérről, miután a dél felől intézett rohamokat egy a hadállás közepén levő fedett árokból szemléltem. A császár tegnap este 107 órakor tért vissza Radisovóba. Ma reggel egyik hadsegéde, Csenziszkán kirgiz ezredes azon jelentést hozta, hogy tegnap este 7 órakor két fris orosz dandár elfoglalta azon kiszögellő közép védmüvet, melytől délután a románok visszavezettek, s hogy a törökök egy vissztámadása után ezeket követve, a mellette levő védmüvet is elfoglalta. Amennyiben ez igaz volna (magam is hallottam a hadsegédtől), az egész helyzetet megfordítaná, s a véres visszaverést utólagos sikerré változtatná. Következő támadásokat mindenesetre ásóval és futó árkokkal kell intézni, mert orosz részről mág a legutolsó tartalék is elővezettetett. Legjobban kitett magáért az Arhangel-ezred, s ennek ezredese, Schmettler, a császár egyik hadsegéde, akkor esett el, midőn a zászlót sajátkezűleg a sánczra tűzte. Említett védművészben uralkodik a többi állások fölött s némi sánczmunkával a támadás támpontjává tehető. A veszteség halottak és sebesültekben legalább is 5—6000 ember. A környék mindkét tábornak bőven szolgáltat eleséget, s igy nehéz lenne Ozmán pasát kiéheztetni. E tudósításban a tudósitó maga is oly hir gyanánt említi Grivicza bevételét, melyet maga sem hisz föltétlenül. Azonban ha való volna is Grivicza bevétele, az mit sem határozna, mert újabb hirek szerint az oroszok f. hó 12-én minden elfoglalt állásaikból, tehát akkor Griviczából is kivezettek, így tehát az orosz-román hadseregnek a roppant vereségért semmi kárpótlása sincs, sőt ha a mai nap folyamában érkezett hir-k va ót mondat A. l.zet valóban kétségbeejtővé lett fíh,r>-Kzem- Ozmán pasa az orosz balszárny fölött óriási diadalt aratott s az csak nám teljesen megsmmisitette. A törökök 18.000 foglyot ejtettek. De ez még nem minden. Most értesülünk, hogy Mehemed Ali átkelt a Jantrán és Bjelát bevette; Szülejmán pasa pedig útjában Plevna felé, az oroszokat kiverte Lováczból. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése szeptember 15-dikén. I. Két havi szünet után a képviselőház ma tartotta első ülését. A karzat megtelt kiváncsi közönséggel, mely látni és hallani óhajtotta a parlamentet azon roppant fontosságú események után, melyek szünetelése alatt előfordultak. Amily tömve voltak a karzatok, ép oly üresek voltak a kormánypárti képviselői padok, úgy látszik, az ország nagyszerűen egybehangzó közóhajtása és a nemzetellenes kormánypolitika között ingóbingó képviselők távollétük által vélnek legkönnyebben kimenekülhetni a hínárból, melybe őket gyáva, hazafiatlan mameluk természetük ejtette. Az állítólagos török kegyetlenségek elleni tiltakozás, a három császár szövetség és a kassai események által felháborodott nemzeti közvélemény szószólói voltak interpellátiókkal: Apponyi Albert gróf a jobboldali ellenzék részéről, Simonyi Lajos báró a független szabadelvűek részéről, s pártunk nevében: Simonyi Ernő, Irányi Dániel és Helfy Ignácz, kiknek szép, szabatos beszédeit alább veszi az olvasó. II. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Péchy, és Bedekovich miniszterek. Beöthy jegyző olvassa a kir. leiratot, mely által az országgyűlés mai napig elnapoltatott. Elnök: Ezen kegyelmes kir. leirat folytán megnyitott ülésben örömmel és tisztelettel üdvözlöm az ország képviselőházának t. tagjait előestéjén azon nagy fontosságú tanácskozásoknak, amelyek az országgyűlés végeztéig e teremben folytattatni fognak. Az országot mélyen érdeklő nagy horderejű egyéb tárgyak mellett egyrészről büntető törvényhozásunknak javításával, tökéletesítésével, törvénykönyvünknek egy régóta súlyosan érzett nagy hiányát pótolandjuk; másrészről a monarchia két állama közt fennálló közös érdekű ügyek szabályozásával az ország anyagi viszonyaira több évre terjedő időtartamra túlnyomó befolyást gyakorló intézkedéseket teszünk. Jogéletünket, a polgárok személyi és vagyoni biztonságát, a közbékét és nyugalmat, nemzetgazdaságunknak csaknem minden ágait legközelebbiét érintő ezen tárgyaknak országgyűlési tanácskozás alá előkészítése hosszú, terjedelmes előmunkálatokat igényelt. A kormány előleges tanulmányozásán és az érdekelt tényezőkkel folytatott sokoldalú érintkezésein kívül a képviselőházban is több rendbeli fáradalmas, beható, részben még most is folytatandó bizottsági tanácskozásokat igényelt . Ezen előkészületekkel telt el a mostani ülésszaknak, s az ezt megelőzőnek is nagy része. Most már napirenden a törvényhozásnak saját képeni feladata, az előkészített tárgyakban hozandó törvényeknek megalkotása van. Meg vagyok győződve, hogy a t. ház a nemzet életébe mélyen bevágó mindezen kérdéseket innentől megindulandó tanácskozásaiban szeretett hazánk javára fogja megoldani. De kétlenem kell azt, várjon sikerülendő nekem ezen következménydús tanácskozásokat, — úgy mint óhajtom, — azok fontosságának és a ház méltóságának megfelelőig, vezérlenem. Érzem, hogy e részben mindenek előtt a tisztelt ház kegyes támogatására van szükségem, s hogy ezt tőlem megvonni ne méltóztassék, teljes bizalommal és tisztelettel kérem. (Élénk éljenzés.) A szünidők alatt beérkezett számos kérvény felolvastatok és a kérvényi bizottsághoz utasittatik. a Csáktornyai kir. járásbíróság Molnár István, — a zágrábi kir. törvényszék Mihálkovics József és Mistakovics József országos képviselők mentelmi jogának felfüggesztése iránt folyamodnak. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. Dániel Márton Erzsébetváros alsó választókerületének orsz. képviselője tanfelügyelővé lett kineveztetése folytán képviselői állásáról lemond. Új választás fog elrendeltetni. Molnár Sámuel Czegléd városában megválasztott képviselő bemutatja megbízó levelét. Az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Kapp Gusztáv Nagy-Szeben polgármesterévé választatván meg, képviselői állásáról lemond. Ordódy Pál előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését a szeszadóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az osztálytárgyalások mellőzésével fog napirendre tűzetni. Elnök indítványára az utakról szóló törvényjavaslat a közlekedési bizottság, a határőrvidéki vasutakról szóló törvényjavaslat a közlekedési és pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Ezután a jövő heti ülések napirendje az elnök javaslatára a következőleg állaj juttatik meg. A jövő kedden 10 órakor tartandó osztályülésekben a ház tagjai tárgyalás alá veszik a curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot. Szerdán a bizottsági jelentések beadása és az esetleges interpellatiok és indítványok beadása czéljából rövid ülés fog tartatni. Ha az illető osztályok curia biráskodásáról zoló törvényjavaslat tárgyalását Ieddjg be nem végezték, a szerdai ülés után azonnal folyathatnák a tárgyakat, és így sen me..el arra, hogy miképen fognak az osztályok a kitűzött munkálatokon u előrehaladni, a sjrdd ülésben fog eljutárva-