Egyetértés, 1878. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1878-03-26 / 85. szám

gokat tiport, békéből háborút csinált, közvetve ká­rosította még azokat is, kiket fegyverrel meg nem támadott. Ezen esetben lehet-e Muszkaországot másként tekinteni mint törvényen kívül állót, kit mindenkinek szabad elfognia, törvényszék­ek­be hur­­czolni mint törvényszegőt, és a társadalmi rend fölbontóját? Ha csakugyan újra föl akarják Berlinben éleszteni a szent­ szövetséget, akkor még nagyobb oka van Angliának és Francziaországnak, sőt még Olaszországnak is a congressustól távol maradni, mert Európa nyugati részében azon elavult elvek­nek nincs több apostoluk. A nyugati hatalmak Európában a haladást képviselik s így félszázados hátralépést nem engedhetnek meg. Az Ausztria gyöngesége és ingatagsága által okozott kárt ellensúlyozza Francziaország támoga­tása. Anglia és Francziaország, sőt még Olaszor­szág sem fogja magát soha azon gyalázatos osz­tozkodási compactumba vonatni, melyet Bismarck herczeg mutogat csalétek gyanánt a st.­jamesi, római és elyséebeli kabinetnek. Ha ismét oly ok­mány tartanak az angol kabinet­ek­be, a minő­ a berlini memorandum volt, bizonyos, hogy annak aláírását vissza fogja utasítani. Dunraven, Blcho és Hammond lordok legvilá­gosabban fejtették ki az angol kormány politikáját s a mint fölsült Bismarck herczeg tervével, mi­dőn a franczia kormányt a belga medvebőrrel kí­nálta meg, ép úgy járt .Angliánál, midőn Egypto­­mot dobta oda maszlagul. Francziaország, és hinni lehet, egész Európa véleményét sehol sem láthatni oly tisztán kife­jezve, mint a Journal des Débatsban, melyet ezen­nel kivágva ide mellékelve küldök, ha talán elke­rülte volna önök figyelmét. A „Journal des Debats“-nak ezen levélhez mellékelt czikkét, melyet egyébiránt a „Daily Te­legraph“ is közöl, fordításban ezennel mellé­kelünk : „Anglia megállapította diplomatikai állását és azon higgadt és szívós bátorsággal tartja fenn, mely az angol nemzet egyik kiváló tulajdona. Be kell vallanunk Angliáról, hogy az angol nem­zet valamennyi európai nemzet közt az egyetlen, mely még mindig tiszteletben tartotta a szer­ződéseket, hogy soha sem mulasztó el azokra hi­vatkozni és emlékeztetni, valamennyiszer azok megszegése vagy félremagyarázása fordult elő, ilyenkor mindig ünnepélyesen tiltakozott. Rendesen ugyancsak a tiltakozásra szorítkozott, ha saját ér­dekei nem voltak érintve. Úgy látta, hogy tovább ennél nem kell mennie. De most máskép állnak a dolgok, és Anglia most meg nem elégszik puszta tiltakozással. Fenyegettetve látja magát legérzéke­nyebb oldalról, és most nemcsak a természet tör­vény, hanem Anglia jogai védelmére kel föl. Morá­lis helyzete kitűnő, mert Európa sértett jogai ér­dekében alkudozik és vált jegyzékeket, és Európa elébe terjeszti a maga és az összes emberiség igaz­ságos követeléseit.“ A „Daily Telegraph“ a „Journal des Debats“ ezen czikkéhez ezeket teszi: Ily részrehajlatlan helyről érkező elismerés legjobb bizonyítéka hely­zetünk erős voltának, ezt pedig királynőnk kor­mánya fenn fogja tartani, következzék abból bármi. A „B. Corr.“-nek írják Bécsből : Tegnap egy főbb rangú tengerész­tiszt Kaiser-Ebersdorfba menvén, megnézni azon orosz hajókat, melyekről a lapokban most többször szó volt, azokról a kö­vetkezőket írja: E hajók csakugyan léteznek! 27Ya mét. hosszú, 5y2 mét. széles, kitűnő szerke­zetű gőzösök, 60 lóerejű géppel, 400 katona felvéte­lére alkalmas helyiséggel, ikercsavarral elátott hajók, melyek 1—1 órában körülbelül 6 tengeri mértföldet tehetnek. E hajók Francziországból kerültek ide a creusoti gyárból, 12 vaggonból álló vonatra rakva egy-egy hajónak alkatrészei, melyek itt franczia monteurek által orosz tisztek felügyelete alatt állí­­tattnak össze. A hajók kétségkívül katona-szállí­­tásra szánvák és esetleg hadi dugárut képeznek. Eddig még nincs elhatározva, hogy meg fog-e en­gedtetni a többi hajók összeállítása. Eddig egy hajó van összeállítva, nak helyet engedjen, az alatt pedig a f­ő i­n­t­r­i­­gáns csak mint Hamlet atyjának lelke, majd el­­tünőleg, majd csak föld alól hallhatólag mutatko­zik. De hát miért ne tegyék, miért ne esküdjenek össze, ha találnak oly bambákra, kik magukat ál­taluk vezettetikjárszalagon? Kiknek csak arra van bátorságuk, hogy kimondják, miszerint politikai vezérférfiaikban nincs bizalmuk, de azért még­is megszavaznak mindent, mi bele­fér a telhetetlen és feneketlen danaidahordóba, érdemlik-e, hogy kí­méljék őket? Az angol lapok azon kérdést vetik föl, mit fog Andrássy a 60 millióval csinálni s maguk válaszolnak rá, hogy semmit. Mi pedig azt his­­­szük, hogy roszat fog csinálni; ezen összeg arra fog szolgálni, hogy mindent megtehessen, mi a monarchiának árt és Német és Musz­kaországnak használ. Mielőtt a 60 millió meg volt szavazva, addig egyébbről nem lehetett olvasni a mi né­met és magyar officiosus lapjainkban, mint Ausz­­tria-Magyarország szoros szövetsége szüksé­géről Angliával, most hogy a delegatiokat szétoszlatták s még azon székek ki sem hültek, melyeket a delegátusok elfoglaltak, már az egyik officiosus pengetni kezdi azt, hogy Anglia köve­telései nem állnak oly jogalapon, mint Muszkaor­szág sic volo sic judeoja. Most, hogy a 60 mil­lió meg­van, Bismarck-Mephisto is többet mond, mint a birodalmi tanácsban szállott. Azon nyerse­séget és egyenességet affektáló varzini komédiás is belátta, miszerint még jó lesz egy darabig hall­gatni, míg osztrák-magyar kollegája tele rakja zse­bét, mert külügyérünk politikája Bismarcké is. Mi azon j­o­g­a­l­a­p, melyen Muszkaország áll ? A Pester Lloyd definiálja azt, midőn azt mondja, hogy e jogalap a san-stefanoi békeszer­ződés. Az előbbi 1856-diki és 1871-diki párisi és londoni szerződések pedig micsoda? Andrássy szerelmes a congressus eszméjébe, ezt annyira ma­gáévá tette, hogy szinte azt hiszi, mintha saját eszméje lenne, holott Bismarck súgta azt be neki. És ezen eszme keresztülvitelének áldoztatnak föl Ausztria-Magyarország érdekei. Bulgária ki­terjedését még tegnap sérelmesnek mondotta a közös kormány, ma már nem látja olyannak és a borravalóért nem bánja, bármiként terjeszkedik és terpeszkedik Muszkaország. De ezen esztelen és lelkiismeretlen politika csinálói nem látják azt, hogy egy oly hata­lommal állnak szemben, mely nem enged sem ígéretnek, sem vesztegetésnek, sem fenyegetésnek, sem erőszaknak. Anglia miniszter­iális kö­­z­e­g­e­i kimondották, hogy Francziaország bizonyosan támogatni fogja Angliát és Olasz­ország igen valószínűleg ugyan­azt teendi, a többi kissebb hatalmakról nem is szóllnak, pe­dig nem kell feledni, hogy a sok kis hata­­l­o­m együttvéve ismét egy nagy hatalmat ké­pez. Már Németalföldről is indult egy pán­­czél fregattá a Levante felé, a „Konung der Ne­therlands“ Hornby hajórajához csatlakozik. Spa­­n­y­o­l­o­r­szág nem hijjába szervezte hadseregét újra s 120,000 embert állít, mely csak parancsra vár, hogy Dánia Angliával szövetségre lép. Vaj­jon mind­ez ok nélkül történik? Tegnapi napon közlött azon hír, hogy a tö­rökök Bujukderében egy 12,000 emberből álló tábort ütöttek, egy később érkezett távsür­gönyben megerősítést nyer, csak a számban van cse­kély tévedés, mert ezen távirat szerint nem 12, hanem 15 ezer ember fog ott táborozni és ugyanannyi egy másik közeleső ponton. Ez mindinkább megerősíti azon föltevést, hogy azon mérvben, melyben a muszkáktól idegenkedni kezdenek újra a törökök, ugyanoly mérvben közelednek az an­golokhoz s mint magánytudositásokból tudjuk, ezt épp úgy Layardnak mint a konstantiná­­nápolyi franczia követnek Fourniernek kö­szönhetni. _ Rossini hires dalmű szerző öz­vegye, az egykor világhírű Colbran Izabella, mezzo­sopran énekesnő, kiért a nagy maestro több daljátékot irt, melyek közt legkitűnőbb Éelmira, Párisban hosszas és fájdalmas betegség után 78. éves korában elhunyt. — Náday Ferencznek a nemzeti szín­ház igazgatósága két heti szünidőt adott, hogy az utóbbi időben rá halmozódott sok játék után ma­gát kipihenhesse. Náday april 1-től kezdi meg szabadságát, s Bécsben fogja tölteni. — Azon jótékonyczélú színi előadá­sokra nézve, melyek a helybeli német színházban a „Concordia“ egylet és az izr. nyugdíjinté­zet javára rendeztetnek, és melyekben színművész hazánkfia Barnay Lajos, ki egyenesen ezen czélra jő ide, — mint főszereplő fog részt­­ venni, már véglegesen van megállapítva, hogy ápril 1-én, hét­főn, „Uriel Acorta“ és 3-án szerdán, „Narciss“ fog adatni ; mindkét czimszerepnek Barnay fö­­lülmulhatlan személyesitője. A közreműködésre két bécsi művésznő nyeretett meg: Grey Valéria assz., cs. orosz udvari színésznő és Frey^en­­thurn Marianna k. a., kik szintén a színművészet magas fokán állnak. Az Uriel 3-ik felvonásában egy , Friedmann főkántor által külön ez alka­lomra szerzett karének fog előadatni. — Páholyo­kat ezen előadásokra már most is lovag P­ős­nél- Károly Lajos urnái (Erzsébet-tér 1. sz.) zárt­székeket pedig Schuk N. alelnök urnái (király­­utcza Gyertyánffy-h­áz) válthatni. — A népszínház ma esti előadását, a „Cornevillei harangok“ operettet a főváros két előkelő vendége : S­t­u­r­d­z­a és G­h­i­k­a h­erczegek is végig nézték az igazgatóság páholyából. — A rimaszombati egyesült prot. gym­nasium volt tanítványaihoz! Középiskolánk a fo­lyó tanév befejeztével fenállásának huszonötéves jubileumát fogja szerény körében megünnepelni. Jól esik e pontról a múltba visszatekintenünk s egyebek közt megemlékezni azokról is, kik tudo­mányos műveltségüknek alapjait e tanintézetben rakták le. A visszapillantás czéljából fordulok te­hát volt tanítványainkhoz azon bizalmas kéréssel, szíveskedjenek mindazok, kik a társadalmi életben immár tért foglaltak el, s. évi május 1 -ig legalább egy levelezési lapon alulírottal tudatni: hol és mily állást foglalnak el? s egyszersmind kijelenteni: kivánják-e — a különben egy forin­tot meg nem haladó áru — az iskola alap javára kiadandó emlékkönyvet megküldetni? A tanári kar nevében F­á­b­r­y János, igazgató. — A török sebesültek javára egy csomag, 5 kilo, 60 deca súly tépést kaptunk Rozs­nyóról, melyet Szepesy Károly ügyvéd úr küldött be, s a következő urhölgyek adakoztak: Beer Ber­talanná asszonyság 500 grm. Billing Jánosné 400 grm. Grosser Ignáczné 300 gr. Halassy Piroska kisasszony 550 gm. Hermann Gusztávné asszony­ság 590 gm. Königsfeld Adolfné 400 gm. Mandl Sámuelné 480 gm. Majercsik Róza k. a. 380 gm. Pehm Imréné a. 250 gm. Szekeres nővérek 500 gm. Weber nővérek 1000 gm. Pintér Pál ur 250 gm, összesen 5600 gm. A köszönettel fogadott szives küldeményt át fogjuk származtatni szokott helyre: a konsulhoz. — Megjelent a főv. statisztikai hiva­tal közleményeinek február havi füzete a következő tarta­lommal : I. Budapest főv népesedési mozgalma az 1877-dik évben. II. A budapesti kényszerdologház fegyenezei 1876. és 1877-diki években Havi jelentés: Népesedési mozgalom. Légtüneti észletek. Forgalom és kereskedelem. Piaczi árak. Pénzintéz­etek sat. — Vakmerő tolvaj. Ma déli 1 órakor a malom utczai 28. sz. házban Zwick Mihály ur egyik albérlője, ki egy földszintes utczai szobában lakik, nyitott ablak mellett déli álmát aludta. Ez alkalmat egy a munkás osztályhoz tartozó nő go­noszul felhasználta. Benyúlt az ablakba s egyik közel bútoron kézzel elérhető két vánkost megra­gadt s el akart velük illanni. De e művelet némi zörejjel járt, a szunnyadozó tulajdonos rá feléb­redt, lármát ütött, s a vakmerő tolvajnőt elfogták. A rendőrségnek átadatott. — Zugirászat a fővárosban. A bu­dapesti fenyitő járásbiróság a nála bejelentett több panasz folytán a fővárosi zugirászok ellen vizsgá­latot indított meg, mely alkalommal kideríttetett, hogy ezen nemes üzelemmel húsz egyén foglal­kozik. A „legkeresettebbek“ egyike bizonyos J­a­án nevű, ki szabad óráiban zuglapot szerkeszt. Az ellene e napokban megtartott tárgyaláson a fe­nyitő járásbiróság előtt Tóth Gerő kir. ügyész is jelen volt. Miután pedig ellene oly tények is let­tek kiderítve, melyek megítélése a fenyitő tör­vényszék illetékessége alá tartozik, a járásbiróság elhatározta, hogy az ügy rendes vizsgálat alá vé­tessék. Jaán ennélfogva az ügyészi indítvány foly­tán elfogatott, és vizsgálati fogságba helyez­tetett. — Egy hasznos fa. Az algíri brit kon­zul jelentést tett az „Eucalyptus globulus“ te­nyésztéséről éjszaknyugati Afrikában. Az erdők el­pusztítása Tunis és Algír környékén a legnagyobb veszél­lyel fenyegettetett már, midőn annak ellen­zésére akadtak az eucalyptus globulus tenyészté­sében. E növény gyorsan nő, és Algírban 6—7 év alatt oly terebélyes lesz, mint a húsz éves tölgy, a mellett fája kemény, tömött, úgy, hogy még a sósvízben is a fenékre sülyed. Főhaszna rndig abban fekszik, hogy a környéket egészsé­gessé teszi. Elpusztítja a miasmákat, mert a föld nedvességeit felszívja, s mocsarakat mintegy alag­­csövezi. Több százezer növényt ültettek el két év alatt a Mokta-el-Hadid vasbányák tájékán, s ered­ménye az, hogy most a bányászok egész éven át dolgozhatnak és élhetnek azon a tájon. Különös, hogy más nemzetek konsulai figyelemmel kisér­nek mindent, mit másutt látnak, s a hasznosról kormányuknak jelentést is tesznek, mig az osz­­trák-magyar monarchia konsulai ilyesmikre figyel­met sem forditnak. Április elsejével új évnegyed kezdőd­vén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt elő­fizetőinket, kiknek előfizetésük e hó vé­gével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gpffr* Az előfizetési pénzek­ és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­hivatala. Április hóra — 1 frt 80 kr. Április—május — 3 frt 60 kr. Április—junius — 5 frt — kr. Április—szeptember — 10 frt — kr. Április—deczember — 15 frt —■ kr. A h ä b o r u. Mit Magyarországban az egyénisé­geket, a bécsi udvar traditionalis politikáját isme­rők írtak, mit Anglia régóta sejtett, mi elől Francziaország óvta Angliát, mit a né­met social­demokraták a háború kezdete óta kimondottak, mit minden ember Euró­pában látott, kit isten nem büntetett szellemi vaksággal, most mindinkább valónak­ bizonyult. A reichstadti összeesküvés gyümölcsei ki­fakadnak a gallyakból : Muszkaország mint első hős tapsok közt kissé visszalép és nyugszik babérain, hogy az intermezzoban előforduló bohócz­ ÚJDONSÁGOK — Hymen. Abaffy Gyula ügyvéd Szeg- Bzárdról, eljegyezte Madarász Ilka kisasszonyt Pécsről. — Hay Jakab szolnoki kereskedő szel­­lemdús leányát Rózát, eljegyezte magának folyó hó 21-én Rotter Miksa, szolnoki derék kereskedő, Mr­­le duc de Chartres, Philipp La­jos király unokája, Beauvoir marquis és Bondy vi­comte kíséretében ma reggel érkezett főváro­sunkba és az „Európa“ szállodában vett lakást. Ma este 6 órára díszebédve voltak a vendégek Coburg herczeghez meghiva. Öt napi itt tartóz­kodása alatt a herczeg Alcsuthra is ki fog rán­­dulni. — Wilt Mária asszonyt — mint halljuk — holnapra várják Budapestre. A Hungária szál­lodába fog szállni s eddigi megállapodások szerint két napig marad körünkben. Freyr. Vidd gyors lovamat, elvisz az Bizton, át a lángoló tűzön, Vedd kardomat, mely magától kaszabol a bátor kezében. S­k­i­r­n­i­r (mondja lovának.) Sötét az éj, alkalmas pillanat Száguldni el, át hegyeken Megtes­szük mi, ha nem fog el Az erőben gazdag óriás. *) Skirnir ezután Jötunheim felé Gymir lakhe­lyéhez tartott. Gerda termét körülvevő fakerítés mellett bőszitett ebek valának megkötve. A halmon pásztor ült s igy szóla hozzá: Pásztor, ki ülsz a halmon, S utak őre vagy, Mondd, mint láthatom meg a lányt. Gymir házőrzőjétől ? A pásztor. Közel vagy a halálhoz, vagy arra kész ? Vagy kívánsz szabadulni éltedtől ? Beszélni Gymir isteni lányával Megengedve neked nem leszen soha. Skirnir. Merészség illik ahhoz nem panasz, f­i bátor menni kérőbe. — N­em egy nap határolja S ez ki van szabva éltem hosszával. Gerda. Mily tomboló zajt hallok itt, Házunk termében ? Reng tőle a föld S Gymir-Gardban minden. A szolgáló. Künn egy férfi szállt le lováról . A pázsiton legelész paripája. Gerda. Hívd, hadd jöjjön termünkbe, ízlelje az üdítő mézitalt. Bár sejtem bátyám gyilkosa közel, ott kün vagyon. Ki vagy, az azok vagy alfok Vagy a bölcs Wannok fia ? Miért jövél keresztül lángokon Ide, szétnézni termünkben ? Skirnk­. Sem az alfok sem az azok fia Nem vagyok, nem a bölcs Wannoké. Mégis lángokon át jövök Itt szétnézni termidben. Tizenegy arany almát hozok Néked adom, Gerda, mind, Megvenni szerelmedet, hogy lásd, Igazán téged csak Freyr szeret. *) Gerda atya, a Kimber. Gerda. Tizenegy almádat nem fogadom el, Nem szerelmét senki fijáét, S noha most még lélekzünk, Freyr s én, Együtt nem leszünk soha. Skirnir. Vedd hát e gyűrűt, mely ott vala Odin örökösivel az izzó tűzben. — . Nyolczan csöpögtetek Minden kilencz éjjelen. Gerda. Tartsd meg a gyűrűt, mely a lángban Együtt volt Odin örökösivel . Aranyra Gymir-Gardban szükségem nincs, de kincstől atyám is óv. Skirnir. Lásd, lány, e bűvös éles bárdot, Melyet tart kezem? Ha kezed tőle megtagadod, E bárddal vágom le fejed. Gerda. Férfi szerelem kényszerét Tűrni nem fogom soha; — Hisz Gymir megtudja majd, Hogy harczra jönni készültök. Skirnir. Lásd, lány, e bűvös éles bárdot, Melyet tart kezem ? Ele leteriti az óriást, Atyádat halálra sebezi. Bűvvesszővel foglak kényszeritni, Lány, teljesitni, a­mit akarok; — Hol nincs emberi lény, ott lesz a helyed, Hol majd nem lát senki sem. A pokolnak fordulva s el a világtól, ülj minden reggel az aari szikla ormán, Ételed utáld, mint bárki e földön, Kit a Midgár féreg bánt.*) Csoda leszesz ott ocsmány, Hrimnir fog bámulni, minden szájtátva néz reád ; Ismertebb lész istenek őrénél;­­­­Majd bámulhatsz eleget a rostélyon át. Iszony s magány, kényszer s nyugtalanság, Szaporítsák könyid s bánatod; — Vegyen körül szenvedésnek árja, S érezd a bánat két élű fegyverét. Itt a totok berkében Kínzód, örök fogságod legyen, Görnyedve éhen töltsd napjaid, Hrimb­ursok terme előtt, Görnyes­szen meg az éhség kétségbeesése, Örömért legyen jutalmad szenvedés, Könyezve hordozd balsorsodat, Három fejű b­ursokkal kell megosztnod élted, Vagy lánynak maradsz Nap nap után, — *) Ez a föld körül felszik, Vagy legyen üldöződ, — Mint a kemenczébe rakott kóró, Száradsz el te majdan. Fent a halmon, árnyas sürü erdőben Büvvesszőket keresék, Büvvesszőket találok. Nyomodban Odhin s azok herczegének boszúja, Freyr átka rajtad, Fuss rósz lány, mig utól nem ér Isteneknek bűn haragja. Halld te Jótok, halld Hrimthursok népe, Fiai Suttungnak s azok ti ! Számkivetem s megtiltom E lánynak férfiak társaságát, Férfiakkal egybejöttét. Hrim­grimnir óriásé leszesz, A halálkapu mögött, Ott gümős gyökökben rongyos szolgák Kecske vizet öntnek majd neked, Számodra nem lesz más ital, — Lány, igy lesz ez, a mint akarod, Lány, igy lesz ez, a mint akarod. Néked egy b­urszt é­­s három vesszőt vágtam: Boszuság, nyugtalanság s tehetlenség, Lemetszem úgy, a mint bemetszem, Ha kell igy tenni ezt. Gerda. Üdv neked hős, fogd e jégkehelyt Telve Firne mézével; — Nem sejtem soha, hogy egykor még Választok Wannok törzséből. Skirnir: Mielőtt útra kelve távoznám, Hadd lássam biztosítva jöttem eredményét; Mikor szándékozol közeledni Nierdr hősi fiához. Gerda, Barri**) a neve, tudod merre van, A csendes utu erdő, Ott fogja Gerda kilenez­és után Örömbe részesitni Nierdr fiát. Erre Skirnir haza ment. Freyr künn várta már s kérdezé: Freyr. Mond, Skirnir, mielőtt nyergedből Leszállsz s földre teszed lábod, Riesenheimban mit végezel Az én s a te véleményed szerint ? Skirnir. Barri a neve, tudod merre van, A csendes utu erdő, Ott fogja Gerda kilenez éj után Örömbe részesitni Nierdr fiát. Freyr. Mily hosszú egy éj, kettő hosszabb még, Három meddig tarthat hát? Néha egy holnap sokkal rövidebb, Mint egy éjt várva tölteni. (Vége következik.) *) Th, egy rész rúna. *#) Bar, for = herczeg, rua , erdő, Fark­s erdő Jutlandban a bemberek régi helyén. Szik­ház, művészet. Az orsz. m­. kir. zeneakadémia zon­gora reggelye. — Liszt F. arczképének leleplezése a „Nemz. zenedében.44 — Hangverseny a „Hungáriádban és „ze­nekedvelők“ termében. A magyar zeneakadémia zenereggélye f. hó 24-én délelőtt fél 12 órakor tartatott meg saját helyiségében, halter 4. szám. A műsor változatos volt, mert Volkmann R. Chopin, Beetho­ven, Henselt Ad, Schumann R. Wag­ner R. Rubinstein Antal, T­a­u­s­i­g és Áb­a­lányi műveiből hallottunk egyes szerzeményeket legkerektebben előadni. A „Versenymű V­o­lkma­n­n R.42-ik műve előadva Aggházy R. és kisérve — egy másik zongorán — RoesslD. úr által, kit a közönség az utolsó philharmoniai hangverseny óta jól ismer, hatással adatott elő úgy, hogy a hallgatóság meggyőződhetett újból Aggházy szép technikájáról, szabatos előadásá­ról, s így a zeneakadémia e szorgalmas s nem tehetség nélküli tanítvány haladásáról. V­o­l­k­­mann „Verseny“ műve után Róth Bertrand tüntette ki magát Henselt „Etude“-jének (Há­ladás a vihar után) előadásával. Róth külföldről jött zeneakadémiánkba, hogy magát művés­szé képezze s ott egyike az első tanítványoknak. Magyar szerzemények közül Á­b­rányi Kornél egyik „Ábrándját“ hallottuk, mely három népdal the­­mája fölött, u. m. „Szeretlek én egyetlen egy virágom“, „Mariska­ eszem a szép szemed“ és „Fóti dal“ van irva. Id. Áb­rá­nyitól eddigelé három „M­a­gy­ar Á­b­r­án­d” jelent meg, mindegyike elárulja az igazi, mélyen gondolkozni tudó­, valamint a legköltőiebb eszmékkel biráló magyar zenészt szerzőjökben.Ez ábrándok közül az elsőt Niko Hertense oly szabatossággal és jó felfogással adta elő, s az egyes themáknak foly­tonos tiszta keresztülvitelével, hogy szűnni nem akaró taps követte játékát. A mű mesteri kidol­gozása olyan, hogy jó előadás mellett magyar szívben gyújtania kell. Ezt igazolja a jelen elő­adás utáni hatás. Gyöngyét a zenereggélynek két­ségkívül Raab Antonia asszony, T­a­u­s­i­g K. „Ungarische Zigeune­r­ We­is­e­n.czimü rendkívüli bravourral teli hangverseny-darab elő­adása képezte. Raab Antonia, zongora­művésznő Bécsből jött fővárosunkba néhány hónappal ez­előtt, mert, mint Liszt Ferencznek volt tanit­ványa körében óhajt lenni s talán czélja a neve­zett művésznőnek a nagynak játéká­ból még valamit magáénak tulajdonítani s azért is lépett a közönség elé egy Liszt ta­nítványához méltó „Ungarische Zigeuner­ Weisen“ czimü darabbal, melynek technikai kivitele a zenei irodalom egyik legnehezebb számai közé tartozik. Nálunk Menter Zsófián kívül nem is játszta eddig senki, e magyar gondolatokból összeállított zene­művet épen kivitelének nehézsége miatt, mint Raab asszony ez alkalommal másodszor. Volt is elra­gadtatás, s hatása teljesen diszes közönség között, mely Tausig eme nagyszabású művét kellőleg is tudta méltányolni. A zenészeti reggely programmja épen válto­zatos összeállítása által olyan érdekfeszítő volt, hogy a teljesen zsúfolt közönség Liszt termét, három szobájával együtt — még hálószobáját is — egészen elfoglalta s minden számot végig hall­gatott , pedig nem valami kevés volt feljegyezve 14 darabot adtak elő 10. szám alatt. Persze azok a t. meghívottak, kik L­i­s­z­t hálószobájába jutot­tak, édes keveset élveztek a sok szép darab előadásá­ból, mert a távolság a nagy terem zongoráitól csak igen ritkán juttatott néhány méret tiszta elő­adásából valamit. Kár, hogy ilyen zenészeti reg­­gelyt nem a „Red out“ vagy a „Hungáriá“­­ban tart a zeneakademia s igy a publicum közül még többen élvezhetnék a valóban becses s a mü­vészet emelésére fontos zene előadásokat, szivében fogja tartani. Kiemelte továbbá azt is, hogy az az „Egressy” alapból csináltatott s ez­zel a letakart kép lelepleztetek. Nagyon dicserőleg nem szólhatunk a képről, mert nézetünk szerint az nem sikerült. Lisztnek arezvonásai aligha voltak olyanok valaha, az összenyomot fej épen nem L t­i­s­z feje. Most következett „A nemzet imája“ czimü hymnus előadása, szerezve Bartay Ede zenedei igazgató által. A mű ünnepiest, ima­­szerü hangulatba hozta a közönséget, melyet egyet érezve a nemzet­ imájával, szivébe zárhatta azon kívánalmakat, hogy bár soká, igen soká élne még a nagymester körünkben. Este 6 órakor tartatott a „Hungáriá“­­ban hangverseny, melyen szintén nagy közönség vett részt s melyen az egyes számok a növendékek által szabatosan és szépen adattak elő. A „Nemzeti zenedédben ma volt Liszt Ferencz arczképl­elepl­ezési ünnepélye dél­előtt fél 12 órakor. A nagymester, az igazgató s többek kíséretében megjelent a zenede nagytermé­ben. Belépése éljenzajra ragadta a díszes közön­séget. Ott láttuk Trefort miniszter urat, P­u­l­s­z­k­y Ferenczet és kedves leányát, W­e­i­s­z Bernátot, B­é­k­e­y Imre tanácsos urat stb. vala­mint Raab Antonia zongoraművésznőt is Bécsből A tulajdonképeni leleplezési ünnepély előtt Engoszer Mátyás közbecsülésben s tiszteletben álló nemzeti zenedei tanár ur által irt „A nem­zet n­e­m­z­ő­j­e“ czimü vegyes kara adatott elő nagy hatással. A mi egész uj, csak ez alkalomra íratott Murányi Kálmán „Budapesti Liszt egylet“ titkára három költeményére. E­n­gé­sz­e­r­t­ő­l nem is várhattunk nem szépet, hisz ő a hangokkal s harmóniai szépségekkel tud bánni A mély tisztelet s szeretet pedig, mely őt nagy mesterünkhöz köti, ez újabb vegyes karából teljesen kiviláglik, s látszik, hogy teljes odaadás­sal irta művét. Ennek előadása után következett a „Zenede“ alelnöke V­e­n­c­z­e­l T. által tartott hatásos beszéde, melyben szépen ecsetelte Liszt Ferencz a zenede körül szerzett érdemeit, s hogy a képet, mely a nagy mestert ábrázolja, örökké * * * A zenekedvelők termében ma hal­lottunk két eddigelé nem ismert, sőt közülök az egyik teljesen új hangszerzerzeményt s egy rég jól ismert „S­e­r­en­á­d“-ét Vo­l­k­m­an­n­t­ól. Mi­előtt az újdonságok részletezésébe bocsátkoznánk, ki­ kell emelnünk a Z„enekedvelők-egy­­let­e“ derék karnagyát, Káldy Gyulát, ki sok ujjal lepi meg közönségünket s ki részrehaj­­latlanul veszi előadási számul — bár egészen újonnan feltűnő csillagtól a szerzeményt — ha abban csak némi gondolat is van. Ezt mi helyesnek tartjuk s óhajtjuk is, hogy hazai zeneköltők mű­veit mindenkor egész buzgósággal adja elő a ne­vezett zeneegylet s ezáltal buzditsa a fiatal ze­neköltőt további munkálkodásra. Minden más hang­szerre irt zenemüvet, könnyen hallhat szerzője, még kamarai müvet is, de teljes zenekar által nincs alkalma művet hallhatni,csak a legritkáb­ban, mert előadási számul nem igen szeretik fölvenni a még bizonytalan sikert arató zenemű­vet. És ezért érdem a zenekedvelőknél az, hogy ha nem is mindig , mégis adnak új dolgo­kat is elő, habár sok költségükbe kerül. Ez al­kalommal Szabó X. F. „Ahasver Ró­mában“ czímü, még teljesen el sem készült nagy dalművéből adtak elő néhány részletet s ez bizonyára a fiatal zeneköltőre nagy befoly­ással var jövendő müveinek írásánál. A hangverseny első számát V­o­l­k­m­a­n­n R., „S­er­e­n­a­d“ czimü zenekari szerzeménye ké­pezte s nagy hatást is dolattal, továbbá kellemes keltet, mert g szép gon­hangszereléssel irt mű ez. A második szám volt Massenet Gyula a párisi conzervatorium volt növendékének egyik legkiválóbb műve „Seénes pittoresque” czimü négy tételből álló suiteje. A tételek „Marche,“ „Air de Ballet,“ „Angelus“ és „Tété Bohémé.“ A négy rész a fran­czia termék egyik kedves pikantériával irt műve közé tartozik, s zenekedvelők által szép, szabatos előadással előadva, nem tévesztő a közönségben a hatást elérni. A műnek leghatásosabb része két­ségkívül az „Angelus“ imaszerü rész, mely ünne­plés hangulatba hozza a hallgatót. Massenet művét, mint a hangversenynek harmadik szá­mát, Szabó „Ahasver Rómában“ czimű dal­művének egyes részei követték, melyekből né­hány héttel előbb többek jelenlétében a va­kok intézete nagy termében már előadtak egyes részeket, s a lapok közül többen oly nagy hatásról beszéltek, minőt­­ még nem hallhatót az újabb kor zeneirai közül senki sem. Ez által oly izgatottá tették a zenészeket s zenétkedvelő kö­zönséget, hogy feszült figyelemmel várták a na­pot, melyen a mű egyes részeit hallhatják. Az ér­deklődés minden oldalról a legnagyobb volt, mert mindenki várta a örvendett s hatáson, melyet egy fiatal zeneíró rendkívüli tehetségével, eszmegaz­daságával s különösen előrehaladt hangszerelési technikájával tenni fog. Mindezeket örömmel vettük ugyan tudomá­sul, bár azt hisszük, hogy kár volt ennyire túl menni a bírálatok dicsőítő szavaival s ezáltal a fiatal zenek­at egészen tévútra vezetni.*) Nem aka­runk ezzel homlokegyenest ellenkezőt mondani a mü jóságáról, azért sem, mert olyan keveset hal­lottunk abból, hogy annak nagyszabású dolgoza­taira pro vagy contra határozott ítéletet hozni még helyén sem találjuk. Egyedül a hallottakra azonban elmondhatjuk mi is, hogy látszik Szabóban a ta­lentum és képzettség. Dalművének eddig hallott ré­szeiben van eszmegazdagság s feltűnő poetikus kidol­gozás , s a szorgalom és kitartás szép jövőt bizto­síthatnak részére. Kötelességünk is elismerőleg szólni róla, valamint jó lesz figyelmeztetni a kor­mányt is arra, hogy e tehetséget segélyezze anyagilag s küldje külföldre tanulmányokat tenni, de azon rendkívüli magasztalásokat, miket róla hallottunk, nem találjuk sem czélszerveknek sem helyénlevőknek. Mi örvendünk Szabó törekvésén s kívánjuk is, hogy akkor, midőn azt mondjuk, miszerint ko­rán volt szinpadi hatásra gondolni, tévedjünk. Megelégednénk, ha dalművéből a szebb s hatáso­sabb részek hangversenyi előadásokra maradnának meg, mert egyedül ezen vívmánynyal is nagyot lendített előhaladásában. Különben a philharmoni­­kusok is fognak előadni részeket (hallomás után mondva azok jobbak is a maiaknál) s igy részlete­sebb ítéletünket akkorára tartjuk fönn. Ságh József. * * * Népnevelés. — A budapesti I. ker. tanit­ó­köre hó 24-én d. e. Ch­arus László elnöklete alatt a várbeli közs. fitanoda helyiségében évnegyedes ülést tartott, melyen Kovács Sándor gyakorló iskolai tanító értekezett e kérdésről: „Miben áll az elemi iskolai tanulónak azon vétke, mely miatt a ren­des iskolából kizárathatik?“ E kérdést a VI. ker. tanitói kör vetette föl s tárgyalás és határozat ho­zatal végett minden egyes körnek megküldötte. A nevezett értekező, kit az első kerületi kör a fel­tett kérdés megoldásával megbízott , azt ál­­lija, hogy az elemi iskolai tanulónak oly vét­ke, mely miatt az a népiskolából kizár­ható volna, egyátalán nincs. Ha a gyermeknek tévedései, hibái avagy botlásai vannak, ezek még nem vétkek, s e hibák és botlások is sok esetben a szülőkre és tanítókra vezethetők vissza, mert mire valók a fegyelmi eszközök, ha nem arra, hogy azokat a tanító alkalmazza? Teljesen javít­­hatlan gyermek nincs, kivált akkor, ha a tanító a szülőkkel egyetértve iparkodik az erkölcsileg sü­­lyedni kezdő gyermekén javítani. Ily értelemben nyilatkozott a kör több tagja. A kör sza­vazás által döntött e kérdésben s a többség az értekező nézetét fogadta el. — A III. kér. kör­nek a zárvizsgálatok mikénti megtartása tár­gyában hozott határozatát e kör nem fogadta el. A VIII. ker. körnek a nyugdíjazás tárgyában ké­szített javaslata elfogadtatott. A IV. kér. körnek a német irva-olvasást érintő indítványa a legköze­lebbi ülésen fog tárgyalás alá vétetni. Megemlítjük még, hogy e kör az 50 kvnyi tagsági díj lefizeté­sét a budapesti tantestülettől még az esetben is meg akarja tagadni, ha az új alapszabályokba fel­vétetnék. *) E sorokat — bár némi ellenkezésben látszanak állani e mibről irt lapunk tegnapi közleményével — készséggel ad­juk, mert azt hisszük: a tehetséges zeneszerzőnek csak kedves szolgálatot teszünk, midőn a különböző oldal­ról fölmerülő különböző vélemények megismerésére neki alkalmat nyújtunk. Szerk.

Next