Egyetértés, 1920. május-augusztus (2. évfolyam, 100-198. szám)
1920-08-04 / 175. szám
DEBRECZEN, 1920. H. ÉVFOLYAM. 175. SZÁM. SZERDA, AUGUSZTUS 4 előfizetési ár helyben és vidéken: 1 Egy hónapra 25— K Félévre. . ISO- K 1 Negyedévre 75*— K Egész évre 300*- KEGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA KapAeM az Összes dohény1£a*dévben és az utcai árusitóknál :1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Feransz József-út 26., I. em. (passage) s a városi bérházban. .. A hősök emlékét együtt ünnepelte a polgárság és katonaság, ünnepély a Hősök temetőjében. — Az Egyetértés tudósítójétól. — Hosszú évtizedeken keresztül a polgárság egyedül, magára hagyatva, még csak a magasabb polgári hatóságoktól is, árván ünnepelte a hazafias emlékezés forduló napjait. Testvér a testvértől, magyar a magyartól, katona a polgártól eltávolodott ilyenkor a kényszer hatása alatt, nekik a katonáknak, az exponált állami funkcionáriusoknak nem volt szabad ünnepelniük a szabadság, a nemzeti felszabadulás nagy vezéreinek emlékét. Így volt itt Debreczenben is, augusztus 2-án, eleddig minden évben, mikor a debreczeni csata emlékének megünneplése következett el. Most, az idén, e hét első napján, augusztus 2-án mintha csak az érlelő nyári nap nemzeti és állami életünk teljességét, megérlelődését jelentette volna. Sok küzdelemben elvetett mag, gyönyörű kalászba szökkent, magunk előtt láttuk, rajongó lelkünk megelégedettségének érzetével szemléltünk : nincs már különbség, magyarok és magyarok vagyunk. Katona és polgár együtt ünnepelte a hősök emlékét, egymás mellett zarándokoltak a Hősök temetőjébe, közös forrásból merítettek , a 48-as idők vértanúinak emlékéből. Hétfőn délután öt órakor már nagy tömegben gyülekezett a közönség a városháza előtt. Díszruhás rendőrök tartották fent a rendet. Rendőrdíszszakasz vonult ki legelsőnek, a szolgálatban nem lévő rendőrtisztviselők teljes számmal megjelentek Sághy főtanácsos, városi rendőrkapitány vezetésével. A Petőfi-dalkör és az Iparos-dalegylet zászlók alatt vonult fel, az Ébredő Magyarok Egyesülete is testületileg kivonult, sőt nő tagjai közül is többen eljöttek. Fél Hat órakor a városháza elé vonult egy rohamsisakos diszszázad a katonazenekar kíséretében, rögtön megalakult a menet és nagy számú közönségtől kisérve megindult a Hatvan-, Bethlen-, Mester-utcákon át a Hősök temetőjébe, hol már a helybeli tisztikar csaknem teljes számban, különböző altiszti és legénységi küldöttségek vették körül a honvédemléket, a kőoroszlánt. Pontban hat órakor érkezett Hegedűs Pál tábornok vezérkari főnöke és segédtisztjei kíséretében. A zenekar a Hymnuszt játszotta, melyet mindenki, katonák, polgárok egyaránt levett kalappal, illetve sapkával hallgattak végig. A tábornok után közvetlen érkeztek a polgári hatóságok képviselői, Hubert Ottó főispán, Márk Endre polgármester, a városi tanács teljes számban. A zenekar játéka után az egyesített Petőfi- és Iparos-dalegylet h őseink emléke“ című dalt adta elő nemes hévvel. A sírok felett áldó emlékezés gyanánt csengtek a lelkes dal hullámai. Majd előlépett Gyalokai Jenő ezredes és a nemes hazafias érzés patinájától ékes, lelkes beszédben emlékezett meg a nap jelentőségéről. Oh, milyen jól esett hallani, hogy katonaember beszél a kőoroszlán előtt 48-ról, a debreczeni csatáról, a honvédekről, az elesett szabadsághősökről, mióta csak 48—49-et ünnepli magyar ember, Debreczenben először. — Oldjuk meg sarainkat, mert ez a hely, melyen állunk, szent hely! — az írás e szavaival kezdte az ezredes szavait. Aztán méltatta a nap jelentőségét és megemlékezett a 49-iki debreczeni csatáról. Mi, akik ide gyűltünk a hősök emlékezetére, Nagy Sándor honvédtábornok emlékének felújítására, nem boncoljuk a történteket, nem ítélkezhetünk. Itt csak egy kérdés van: megtette-e mindenki akkoron kötelességét ? Erre pedig csak az lehet a válasz, hogy igen, vezér és csapata egyaránt megtette kötelességét. Görgei pajzsul állította oda Nagy Sándor hadtestét, hogy a főhaderőt oldaltámadástól megoltalmazza. Súlyos feladat, hálátlan feladat volt. A pajzs széthullott, de mit oltalmazott, sérthetlen maradt. Nagy Sándort, a vezért a váradi emléktábla jellemzi legjobban: „nagy volt ő nevére, nagy volt egyéniségére nézve.“ Megemlékezett aztán a világháború hőseiről, kik most a szabadságharc hőseivel együtt alusszák örök álmukat. „Ezek a sorssal hadakozának, örök dicsőség nevüknek” — fejezte be hangulatos, magasszárnyalásu beszédét az ezredes, kinek utolsó szavai nagy éljenzésbe vesztek. Azután Hegedűs Pál tábornok megkoszorúzta a hősök emlékművét. Mikor daliás alakja feltűnt, érces hangja végig zúgott a temetőben, minden szem ráfigyelt, nagy vezérek méltó fiát látta benne sok lelkes honfi lélek. — Eljöttünk e szent helyre — mondotta Hegedűs Pál tábornok, hogy a kegyelet adóját lerójjuk nemes elődeink iránt, kik 71 évvel ezelőtt a haza iránti olthatatlan szeretetből ontották honfiúi vérüket. Az ő emlékükre emelte a kegyelet e szobrot, melyet most a kormányzó ő főméltósága és a magyar nemzeti hadsereg nevében megkoszorúzok. Ekkor letette az emlékmű talapzatára a koszorút, melynek szalagján ez a felirás volt: A hősök emlékének — a Nemzeti Hadsereg. — Az emlékezés lobogó fáklyájának fényénél — folytatta aztán a tábornok — megelevenedik előttünk a nagy idők dicső szülöttje, a negyvennyolcas honvédsereg, mely két nagyhatalom egyesült hadserege és saját hűtlen testvérei ellen élet-halálharcot vívott. A kisértet hazajár. A hűtlen testvérek széjjel marcangolták most is a haza testét és az ősi föld nagyrésze idegen hadak lába alatt dong. Ma még virágokkal enyeleg a játszi szellő, mely porladó hőseink és erőszakkal tőlünk elszakított magyar testvéreink sóhajából kél. Ma még szellő, holnap szél, aztán orkán, mely zúgva dönti halomra, mi útjába áll és egy csapásra összeomlanak erejétől Magyarország kiszakított testéből öszszerőtt tákolmányok. De ekkor, ha az az idő eljön, állnunk kell, mint a szikla. Éhez erőt, lelket, kitartást hőseink sírjánál nyerünk, tőlük, az ő emlékükből merítünk bátorságot, ezek fognak bennünket méltó utódokká tenni... A tábornok érces hangján a meghatódottság, az erély és lelkesültség érzésének egész skálája vonult végig és tüzes szavai taps és éljen-viharba vesztek. Következőleg Márk Endre polgármester lépett elő: — A város közönsége nevében az itt porladozó összes hősök emlékére teszem le a koszorút — mondotta — és a talapzatra felkerült a második koszorú is, a polgárságé. Aztán dr. Hódy Béla a Petőfi-dalkör nevében koszorúzta meg az emlékművet, rámutatván arra, hogy ime, a polgárság és a hadsereg egy táborban van. — Megvívjuk újra a piski hidat, felvesszük újra a zászlót, mely a lánglelkű Petőfi kezéből kihullott — mondotta - és újra el fog jönni az idő, mikor mindnyájan szabadok, egyenlőek és testvérek leszünk. Lelkes éljenzés hangzott fel e fogadalomra. Aztán ismét a Hymnuszt intonálta a zenekar, majd a nemzeti imádságot a dalárdákkal együtt énekelte a közönség. Magasrangú tisztek, katonák, polgárok, ifjak, nők egyforma lelkesültséggel énekelték az imádság szavait: — Isten áldd meg a magyart. Ezzel végződött a lelkes ünnepség. Sok leány és asszony virágokat hozott és a forró nyár virágaival teletűzdelték a hősök sírjait. A közélelmezési tanácsnok a horribilis lisztárakról. — Az Egyetértés tudósítójától. — Az uj lisztárakra vonatkozóan, amelyek a legjobban sújtott osztályoknál keltettek nagy megütközést, Zöld József tb. tanácsnok a következőket mondta: — A városi tanács hétfői ülésén a drága lisztárakról előadott referálásomról a helyi lapok meglehetősen szűkszavú tudósítást hoztak. A több oldalról hozzám intézett kérdezősködések folytán szükségét érzem annak, hogy ehhez a közérdekű kérdéshez egy kis magyarázatot fűzzek. — Lisztellátás tekintetében a nem termelő közönség három csoportra oszlik. A 25.000 koronán felüli jövedelműekről az állam nem gondoskodik, ezek onnan és olyan áron veszik a gabonát, ahonnan és amilyen áron tudják. A köztisztviselők és alkalmazottak, nagyjából az eddigi rend szerint, a beszerzési csoportoktól kedvezményes áru lisztet kapnak, de arról, hogy milyen áron, még nincs rendelkezés. A nagyközönség azon tagjai, akiknek jövedelme évi 25.000 koronán alul van s a köztisztviselőknek járó kedvezményes áru liszthez nincs joguk, úgy, mint eddig, lisztkönyvek útján hatósági lisztellátásban részesülnek. E nagyközönség részére kiosztandó liszt drágaságát tettem szóvá referálásomban. — Azt a kérdést, hogy miért kellett a búza árát 500 koronában megállapítani, nem érintettem (Debreczenben s Hajdú megyében tavaly 100 korona volt egy mázsa búza hatósági ára). Ez a kérdés most a nemzetgyűlésen is szőnyegen van. A városi tanács az ellen emelte fel óvását, hogy az állam egy mázsa 500 koronás búzából 853 korona 50 fillért szed be a fogyasztó közönségtől. Ez az, ami az érdeklődőknél érthetetlennek találtatott. A számítás a következő: A kiőrlési rendelet szerint a malomnak egy mázsa búzából 2 kiló búzadarát, 13 kiló finom lisztet, 25 kiló főzőlisztet, 40 kiló kenyérlisztet és 17 kiló korpát kell kiőrölni. Ez együtt 97 kiló. Három kiló elporlik. Az így előállított őrleményt az állam vagontételekben az alábbi árakon adja a hatóságoknak és intézményeknek : búzadara 25'—, finom liszt 22'50, főzőliszt 12'30, kenyérliszt 4*—, korpa 1'50 korona. Egy mázsa buziból származó őrleményből tehát az állam a következő bevételt szedi: 97 kg. őrlemény együtt «1 835-50 Nagyon bőkezű számítással az államot az 500 koronán felül őrlési díj címén legfeljebb 70 korona (Debreczenben egy fél évvel ezelőtt 26 korona volt) minden egyéb költség és jutalékok címén legfeljebb 30 korona, összesen 100 korona terheli. Mázsánként még mindig 235 korona olyan adót szed az állam a fogyasztótól, amelynek rendeltetését mélységes titok fedi. Akármilyen közérdekű 2 kg. búzadarab 25'— m 501— 13 „ finomliszt „ 22'50 — 222'50 25 „ főzőliszt „ 12 30 — 307-50 40 „ kenyérliszt „ 4— = 160— 17 „ korpa______„ 150=» 25 50