Egyetértés, 1920. szeptember-december (2. évfolyam, 199-299. szám)

1920-11-25 / 269. szám

A Csokonai-színház műsora. Szerda: Paraszthűség népszínmű 3 felv. Cí­sérlet. Csütörtök: Debreczenbe kéne menni dalt. 3 felv. Bemutató. Jr­a Balázs Á Árpád hegedűje. Strófák egy hangverseny elé. Ma este Debreczen közönsége előtt szorítja vállához s rikatja meg hegedű­jét a magyar nóták nagy poétája, Ba­lázs Árp­ád. Ez a hegedű volt az, amelyet a mal­­év februárjában — amikor a vitéz oláh hadak bombázni kezdették a védtelen Zilaht s a város lakossága éjnek idején egy szál ruhában, gyalogosan menekülni kényszerült —Balázs Árpád, mint egyet­len értéket, vitt magával kedves, virágos­­udvaru zilahi portájáról: a vándor­­botot, meg a hegedűjét. Mit érezhetett vájjon az ő poéta — tehát kétszeresen érző — szive, amikor a barátságtalan február­ végi éjszakában menekülnie kellett Tuhutmmi vezér ősi városából, a Meszes-alji Zilahról ? Ha visszatekintett a kulimáli tetőről s a gránát villanások fényénél még egyszer — talán utoljára — megpillantotta a komoly megyeházat, ahol ő, minden művész volta mellett is, egyik legkitű­nőbb tisztviselőként működött több, m mint két évtizedig ; ha megvillant előtte egy futó pillanatra a Vigadó épület­tömbje, ahol első művészi skereit aratta; ha végig nézett a völgy katlan barátsá­gos házsorait, ahol az olyan kivált­ágos szeretettel dédelgették, ünnepelték : va­jon mit érezhetett, mit gondolhatott? A fojtogató keserűségnek milyen szi­­vettépő melódiában kellett volna meg­­örökülnie, ha Balázs Árpád csak poéta volna, s nem egyúttal erdélyi magyar és patrióta is, akinek magyar keserűsége nem férhet bele még a legszivtépőbb melódiába sem. A „kis fiú“ — ez volt s vagy tiz évig ez maradt a becéző neve Balázs Ár­pádnak Zilahon s a Szilágyságban, ahol ő rózsás­ arcú, bajusztalan gyerek­ember­ként lett árvaszéki ülnök. A rossz nyel­vek r­áfogták akkor­ban, hogy „kism­u­­zsikálta“ magának ezt «' állást. Igen harmar kiderült azonban, hogy a „kis fm“ a pennát legalább is oly»'­ jól ke­zeli, mint a hegedű-vonót s idők telté­vel már azon vitatkoztak a szilagysá­­giak : al.spannak vagy árvaszéki elnök­nek válasszák-e meg, ha majd, a há­ború bevégeztével tisztujítás lesz a vár­megyén. A problémát aztán megoldotta a nagy összeomlás: Zalauba (így hivják ma Zilaht) oláh subprefektet neveztek ki a régi választott vicispánok helyére , Balázs Árpád pedig egy szál hegedűjé­vel menekülni volt kénytelen azon a keserű emlékű februári éjszakán ... * Még most is előttem a kép, amikor Balázs Árpádnak, a muzsikásnak egy­szer csak szépen elibelépett Balázs Ár­pád, a poéta. Tavaszi közgyűlés után a „Tigris“-ben mulatott a vármegye. A hangulat kez­dett emelkedett lenni s Balázs Árpád — amint ezt baráti társaságban azelőtt is megtette — kivette a hegedűt a Rácz Gyuri ke­zéből s egy csomó bal­a­­j­san szép régi akar nótát játszott el­yzer aztán intett a szeművel a S­andanak s egy uj és mégis izig-vérig magyaros melódiába kezdett b­e. A társaság mintha érezte volna, hogy itt valami nem mindennapi dolog történik, elcsendesedett s mulató társaságtól szokatlan figyelemmel hall­gatta végig a nótát. A vármegye főfiskusa, Biró Feri bá­tyánk, kivette szájából makra­­na-alaku szivarszipkáját (ami a legritkább ese­­men­ek közé tartozott nála) s odaki öltött­e búsnak : Honnan vetted ezt a gyönyörű nótát, Árpád?... Hogy szól a verse?... — ,G­ere velem akáclombos fa­lumba!“ — felelte Balázs Árpád — s a mű­t héten magára csináltam EO TETÉR TÄS 1920 november 24 isik a is — Az Egyetértés tudósítójától. — Nófzrádvármegye közgyűlése át­iratot küldött Debreczenhez, mely­ben arra kéri, hogy alakítson bi­zottságot, amely egy diszkardra gyűjtést rendezzen. Ez alkalomból megküldte a vármegye üdvözlésére Macken­sen­től érkezett átiratot, amely a következő : Falkenwald in Pomeni 7. 7. 20. Nógrádmegye törvényhatósági, bizottságának Balassagyarmaton. Nógrádmegye törvényhatósága tavaszi közgyűlésén elhatározott és nekem e napokban kézbesí­tett tartalmas üdvözlő­ivel meg­tisztelt és megörvendeztetett. Va­lamennyi résztvevőnek a legőszin­tébb köszönetemet fejezem ki a nekem ezáltal nyújtott elégté­telért. Sohasem kételkedtem abban, hogy Nógrád megye lakosai is elítélendik azon eljárást, amelyet velem szemben az a kormány ta­núsított amely 1918—1919 telén Budapesten a Magyarország fe­letti hatalmat bitorolta. A törvényható ági bizottság el­határozása, amely ezen magatar­tás feletti rá­szólását oly ünne­pélyes és sokatmondó módon fe­jezte ki, értékes bizonyítéka a magyar népet jellemző becsületér­zésnek, valamint hűségnek és lo­vagiasságnak, amelynek én tanúja nem egy csatatéren lehettem. Életem egyik legdrágább em­léke fog maradni, hogy magyar csapatokat vezethettem és az ő élükön német csapatokkal egye­sülten magyar földet oltalmaz­hattam meg délen, keleten és északon az ellenség betörése ellen és hogy ezen ténynek szívből való elismerését a magyar lakos­ság részéről tapasztalhatom. Nóg­rádmegye közönségének halaszata csalhatatlan záloga ezen gondol­kozásnak. Nógrádmegye történetét belső és külső, de mindig becsülettel megadott viharok jellemzik. Leg­hívebb jókívánságaim kísérik a világháború kimenetele által oly súlyosan sújtott vármegye sorsát. A magyarok nemzeti érzését tar­tósan nem lehet elnyomni és az­zal, amit egész Magyarország a természettől termő és emberi erő­ben nyert, biztosítani fogja nem­csak közgazdasági fenmaradását, de az őt megillető világelhelyez­kedést is. Ezt adja Isten I T. Mackensen vezértábornagy, kívül színre kerül Liptai egy kis komédiája, a címe: „Az anyakönyvve­zető“, valamint Pajza Elemér kis tréfá­ja „A szelle­m*. Ajánlatos a jegyekről gondoskodni előre, mert az előjegyzések már a mai napon megtörténtek. Jegyek az Antalffy, Hegedüs és Sándor féle könyvkereskedésben, továbbá a Víg­­színház pénztáránál válthatók. A Paraszthüség. Kardoss Géza ma, szerdán, estére is ki­tűzte előadásra Than Gyula népszínművét, a Paraszthüséget. Vasárnap is zsúfolt házat vonzott a darab, amelynek előadása tel­jesen kiforrott, magas nívón áll. Egyik szereplő jobb a másiknál. Kardoss Géza népszínmű társu­lat remekel ezzel az előadással. Bérleti hangversenyek. A „Deb­reczeni Vonós­négyes Társaság“ tavalyi nagysikerű hangversenyei után az idén újból bérletet nyit a „Zenede” jól fűt­hető termében dec. 4 én (kamara zene), jan. 8-án (gordonka szóló), február 5-én (kamara zene), márc. 5-én (hegedű -zóló) tartandó 4 hangversenyére. Kéretnek az érdeklődők, hogy bérleteiket Gárdos könyvkeres­kedéseken (püspöki pilóta), idejében előjegyezni szíveskedjenek, minthogy a terem kis befogadó képes­sége miatt napi jegyek alig lesznek ki­adhatók. A tigrisarcú ember. IV. befejező részét ma utoljára mutatja be az Uránia. Előadások 6 és 8 órakor. Jegyelővétel. Tip-Top-Top nagysikerű burleszk operette, kinem a szkecs­ma­utó­jára az Apollóban. Ligeti Lajos, kit a közönség állandó ovátióval ünnepelt, ma búcsú­­zik, mert holnap már Budapesten kell fellépnie. Az Apolló, mely eddig zsú­folásig tele volt a Tip-Top-Top előadá­sukon bizonyára megtelik kacagni vágyó emberekkel, kik sajnálattal fognak el­búcsúzni Ligeti Lajostól, ki annyi em­bert tudott kitűnő humorával jó kedvre hangolni. Előadások 6 és 8 órakor. Jegyelővétel. Az első nótával magára talált Balázs Árpád. Kiderült, hogy az ő muzsikáló tása nem reproduktív, hanem produ­káló első sorban Hát jöttek is a nóták egymás után, gyöngyszemek módjára. Ez időben került Zilahra főispáni tit­kárnak Antal Iván, az Antal Gábor református püspök poéta­ fia, a hajdani debreczeni diák s a két kongeniális lélek egymást aminálta az újabb alko­tásokr­a. Fejedelmi időket éltünk és éltünk akkoriban Zilahon: minden nevezete­sebb baráti összejövetelünknek meg volt a maga koronája,­­ egy-egy új Balázs­­nóta bemutatása. Mi voltunk néhányan a közönség, melyen az új nóta hatását, jövendő sikerét kipróbálta a zilahi nótáfa. A Csillag-utcai Balázs-porta, a Németi-szőlő pincegábora, a „ Tigris“ meghitt külön szobája mind-mind em­­kezetessé vált valamelyik Balázs-nóta első bemutatásától. És jöttek a nóták egymás után : a „Rácsos kapu, rácsos ablak. . „Vala­kinek muzsikálnak. . „Szomorú a nyárfaerdő. . „Nem tudok én neked, csak virágot hozni. . „Levelem, leve­lem, utolsó levelem. . — de ki tudná őket mind sorra venni ? ” Előbb csak a Meszes alján, meg a vén Szilágyságban zengettek e nóták, azután a nemes ódonságu Kolozsvárt, s Erdély álomszerűen szép vidékeit töl­tötte be hangjuk, majd áttörtek a Ki­rályhágón, de a magyar Alföldre, a Fel­vidékre és Dunántúlra s mindenüvé, ahol magyarok, — még akkor nótás­­kedvű, vidám magyarok — laktak. Csak Budapest nem hódolt még be: itt Zer­­ovitzék elsáncolt állásokban si­kerrel védekeztek s a masszus penetráns szagához hozzászokott közönség előtt nem volt becse, se becsülete a szilágy­sági kertek rezeda illatának. Egy nagy földrengésnek, tragikus összeomlásnak kellett eljönnie, hogy a magyar nóta végre bejusson az ország, — hajh, egy megcsonkított ország, — fővárosába s eljusson a hangverseny­termek dobogójáig. Milyen drága árat fizetett Balázs Árpád — s fizettünk mindnyájan, mi, erdélyiek ! — ezért a végső, nagy­­si­kerért. Beh szívesen elengednék, beh szívesen visszacsinálnék ezt a sikert, ugy­e, kedves Árpád, csak még egyszer Zilahon zokoghatna a hegedűd s ha újra otthon lehetnél a Csillag­ utcai virágos­ udvara, meleg fészekben­­ ... —v­­s. Gél Gyula — a rokkant kato­nákért. Már teljes apparátussal folynak az előkészületek a­­ 6-án pénteken és 27-én szombaton tartandó nagyszabású szenzációs jótékonycélú előadásokra a­­ Vígszínházban, melyeknek keretében Gál Gyula, a budapesti Nemzeti Színház kiváló művésze Paul Cinerbhea skandi­náv írónak egy frappáns színpadi egy felvonásos groteszkjéban vendégszerepel. A darab, mely Balassa Emil mesteri fordításában kerül színre, de alkalmat­­ nyújt Gál Gyulának, hogy kiváló színészi­­ tudását és sokoldalúságát ragyogtassa,­­ partnere egy másik erős drámai sze­repben R. Fark­s Ida lesz. Ugyanis a­­ jótékony cél szolgálatában egy másik egy felvonásos is kerül színre, melyet Harsány­i Zsolt írt, a címe: „A színész nem ember“, ennek női főszerepét szintén R. Farkas Ida játsza, míg a másik főszerepet egy HaAkomikus figu­rát Szemere Gyula fog alakítani, ezen- Iróképes iskolai irka 100 drb. K 180'— Famentes irodai papir 1009 iv K 859'-— Csomagoló papír kgr.-ja K 48'— és K 48'— FÖLDESI ÉS TÁRSA papíráruk nagyraktárában K“««.“ Riz-Abadle cigaretta papirok és mindenféle hüvelyek nagy raktára. hamis fogakat, aranyat, ezüs­töt, brilliánst, régi arany, ezüst pénzeket legmaga­sabb napi áron adnat el. Ékszerek, órák nagy választé­kban. — Elsőrendű saját javítóműhely. BENI­DIKT JENŐ ékszerész, Gerbícy-u. 2. fi. alatt. Ugyanott GGITSCH régiségkereskedő. Világnyelvek ROSE nyelviskola, Széchenyi­ utca 42. Déri Frigyes 1000 kötetes könyvtárt ajándékozott újabban Debreczennek. — Az Egyetértés tudósítójától. — A közoktatásügyi minisztérium­ból Czakó Elemér miniszteri taná­csos, aki a Déri-múzeum ügyét intézi, leiratot küldött Debreczen város tanácsához és ebben érte­síti a tanácsot, hogy Déri Frigyes újabban ismét értékes adományt juttatott Debreczennek. Ez ado­mány egy ezer kötetes szak- és népszerű fordítókból álló könyv­tár, amelyet Debreczen város köz­művelődési könyvtára kapott. Ugyancsak most értesítette Czakó Elemér a várost arról is, hogy Déri Frigyes, aki a kultúr­palota telkeinek megszerzésére 1.000.000 koronát helyezett letétbe, a kultúrpalota részére kiszemelt öt telek mindegyikéről árajánlatot kiván. Csűrös Ferenc dr. tanácsnok, aki a mezőgazdasági egyetem ügyében eljárt küldöttséggel Bu­dapesten volt, ezidő alatt meg­tekintette a budapesti műcsarnok­ban elhelyezett négy Déri-képet, amely szintén dísze a Déri­­múzeumnak. E négy kép a követ­kező : Munkácsi Mihály „Ecce homo“-ja. Egy két méter hosszú és négy méter magas kép, amely­nek most készítenek görög stílusú gyönyörű keretet. Székely Berta­lan ,Zrínyi Miklós kirohanása Szigetvárból“ képez és két kisebb kép. Ezenkívül a Műcsarnokban van még Munkácsi Mihály vázlata, az Amerikában lévő ,A Golgotá­hoz“ című képének.

Next