Élet és Tudomány, 1960, július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-03 / 27. szám
XV. ÉVF. 87. SZÁN 1960. JÚLIUS 3. &JHT7 .TUDOMÁNY A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------V A TARTALOMBÓL: Pálóczi Horváth Ádám — Az emberi idegrendszer működése — A bihari Nyírség — Filmtrükkök — Ausztrália őshonos állatvilága — A magyar szamócatermesztés — A tudomány világa ________________________________________________| PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM (1760—1820) ..Szűz ökörre becsüli és kincsére a világnak, Ha kiálthat egy herrékát valamely igazságnak.” (Csokonai: Horváth Ádámhoz) A felvilágosodás korának egyik érdekes egyénisége. Neve, ódon zengésével mintha nem is a XVIII. század végi és a XIX. század eleji idők, hanem még régebbi századok történelmi emlékeit rebbentené fel. Pálóczi Horváth Ádámot Kazinczy Ferenc így rajzolta meg az utókor számára : ,,Középszerű magasságú, igen nemes képezetű, de amelyet szokatlan különösségeivel dejüghoz ( leléktelenít)... Igen fekete, szálas bajusza elfedi száját, hajai pedig, melyek természettől fogva göndörök, mind oldalról, mind czopf gyanánt hátul csombók-módra vannak megkötve; veres paszomántos nadrághoz egy tengerszínű rövid mentét vesz s egy kalpag formára metszett nyusztos s veresbársonyú süveget.” E külsővel, amely már 1760 és 1820 között is maradiságnak számított, hazafiságát és fanatikus németgyűlöletét akarta kifejezni, amelyet abban az időben sem tollal, sem élőszóval nem lehetett kinyilvánítani. Lényegében ilyen maradi mintára paszomántozott volt nacionalista hazafiságának tartalma is. Egész életművére azonban mégsem ez a különc magatartás, hanem a haladásért folytatott harca jellemző ! Ez a „csimbókos hajú”, törökbársonysüveges, mokány kuruc mohó szomjúhozással kortyolta kora haladó eszméinek éltető italát. * Pálóczi Horváth Ádám 1760. május 11-én született a Komárom megyei Kömlődön, s 1820. január 28-án halt meg a Somogy megyei Nagybajomban. A református papfiú a falusi iskolák elvégzése után, 1773-ban a debreceni főiskolára iratkozott be. Vidámságok közepette eltöltött diákélete idején ez a jeles képességű és a természettudományok iránt erősen érdeklődő ifjú szintén a tudós Hatvani professzor személyiségének bűvös hatása alá került. Abban, hogy nem pap lett belőle — amint azt szülei óhajtották —, nagy része volt éppen természettudományos beállítottságának s egy vitának, amelyet diáktársaival folytatott. Ennek során Horváth Ádám olyan érvekkel védte álláspontját, amelyeket ateistának minősítettek, s emiatt az „iskolai szentszék” elé idézték. A tortúra következtében otthagyta a kollégiumot, s Miskolcbra költözött patvarjára. Hét hónapi gyakorlat után ügyvédnek — prókátornak — esküdött fel; a Hatvani professzortól kapott bizonyítvány alapján pedig egyidejűleg a „geometriai hitet” is letette. Huszadik életévében tehát már hites mérnök és ügyvéd volt. 835