Élet és Tudomány, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 1. szám

2 címképünk : A nyár fatestének kereszt­metszete (Fáink új szerepkörben című cikkünkhöz) Dr. Kováts Dezső felvétele SZÁMUNK TARTALMA: 3 A KUTATÁS HAZAI MŰHELYEIBEN: FÁINK ÚJ SZEREPKÖRBEN Dr. Szabó Károly 9 JELKY ANDRÁS DJAKARTÁBAN Dr. Sólymos Ede 12 „SZONDÁVAL” AZ IDEGSEJTBEN Dr. Jólesz Ferenc 17 A DIÁKNYELV NAPJAINKBAN Dr. Mizser Lajos 20 A KISKUNSÁGI NEMZETI PARK Antalffy Gyula 28 BESZÉLGETÉSEK A FIZIKÁRÓL: A MECHANIKAI ENERGIA, ÉS AMI ERRŐL AZ ESZÜNKBE JUT Dr. Sas Elemér 33 AMIRŐL BESZÉLNEK: MIT TESZÜNK A TISZTA LEVEGŐÉRT? Dr. Várkonyi Tibor 38 A GONDOLKODÁS ISKOLÁJA Bizám György és Herczeg János 39 NYELV ÉS ÉLET: SZÉCHENYI Dr. Kálmán Béla 40 A TUDOMÁNY VILÁGA 47 TV- ÉS RÁDIÓMŰSOR — TÁJÉKOZTATÓ 48 KISLEXIKON — REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Délnyugat-Ázsia és az állattenyésztés kez­dete 0 A lefényképezett fényképezés 0 A Pygmalion-hatás 0 A pszi részecske 0 A monoki Kossuth Múzeum 0 Olaj­pala, olajhomok 0 A zsiráf „pedikűrje” 0 A tetoválás 0 A gondolkodás iskolája 0 A tudomány világa KEDVES ÉLET ÉS TUDOMÁNY! 1970-ben az új Óvodai Program beveze­tésekor sokan meghökkenve fogadták azt a gondolatot, hogy a matematikával az óvodában ismerkedjenek meg a gyermekek. Túlzást láttak benne. Azóta a program bizonyítot­ta igazát. Ez a tény késztetett arra, hogy Varga Tamás .,Számtan vagy matematika?” (1974. évi 41. és 42. sz.) című cikkéhez hozzá­szóljak. Először is azért, hogy minél többen tudjanak az óvodai oktató-nevelő munka törekvéseiről, eredményeiről. Másodszor pe­dig, hogy teljesebb kép alakuljon ki az em­berekben a magyar oktatás fejlődéséről. Az első osztályban matematikát tanuló kisdiák haladásában nem közömbös, hogy milyen alappal kezd. Tudja-e a kocka és a négyzetlap közti különbséget: érti-e a szim­metria; a pár fogalmát; halmazokat szét tud-e választani; a több, kevesebb, ugyan­annyi világos-e előtte; különbséget tesz-e a 6 és a 9. között... A régebbi óvodai ok­tatás elsősorban arra törekedett, hogy a 10- es számkörben minél nagyobb biztonság­gal igazodjék el a gyermek, s az egy fog­lalkozásra kitűzött anyagot minden gyer­mek mindenáron megtanulja. Ma a cél a gondolkodásra való tanítás. S az, hogy minden gyerek a saját útján jusson tapasz­talathoz, általánosításhoz — így találhat örömet a felismerésben, a problémameg­oldásban. A cikkben említett okulást a negatív ta­pasztalatokból nálunk is gyümölcsöztették a program készítői. Elsősorban az életkori sajátosságoknak megfelelően játékossá kel­lett tenni a különböző témákat, s az át­adásnál arra figyelni, hogy minél több helyzetben saját tapasztalásból jusson a gyermek a felismeréshez. Ha valamelyik gyermek téved, az óvónőnek arra kell gon­dot fordítania, hogy helyzetet teremtsen a hiba felismeréséhez, s ezzel a helyes vá­lasz megtalálásához. Ebben az időszakban az a feladat, hogy megszerettessék — sok más mellett — a matematikát is. S ez nem nehéz, hiszen sok szépség van benne. A harmónia, a logika s a velük járó csalhatatlanság biztonság­érzete felkelti a kisgyermek korai mate­matikai érdeklődését, fejleszti érzékét. Tarnóczy Tamásné (Székesfehérvár)

Next