Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-05 / 40. szám

Beszélgetés Fécsi Márton akadémikussal a­ z ipari fejlődésnek egyre na­gyobb ára van: a tiszta le­vegőből, az iható vízből, a bőven termő földekből egy­re kevesebb marad utódainknak. Körültekintőbben kellene megfon­tolnunk, hol nyitható bánya, hová miilyen gyárat és erőművet telepít­hetünk. Néhány országban már törvény írja elő, hogy mielőtt va­lamely nagy létesítmény megépí­téséről döntenek, alaposan meg kell vizsgálni annak a természeti, illetve gazdasági környezetre vár­hatóan gyakorolt kihatásait is. Mi a helyzet nálunk? Erről beszélge­tünk Pécsi Márton akadémikus­sal, az MTA Földrajzi Kutatóinté­zetének igazgatójával.­ ­ A tervezők ugyan azelőtt is vé­geztek környezetvizsgálatokat a nagy létesítmények helyeinek kivá­lasztására, de jobbára csak az épü­letek biztonságos megalapozása szempontjából. Arra azonban sem a tervező, sem a beruházó nem fordí­tott kellő figyelmet, hogy felmérje: milyen hatással lesz a létesítmény a levegőre, a felszíni és felszín alatti vízkészletre, a környező lakosság közérzetére stb., s már előre a lehe­tő legcsekélyebbre csökkentse azokat a többletköltségeket, amelyekre az esetleges káros hatások megszünte­téséhez előbb-utóbb amúgy is szük­ség lesz. Mert az ilyen hatások so­káig nem is látszottak aggasztónak. De ma már százával, ezrével van­nak beépítve a környezetbe a mű­szaki létesítmények. Mennyiségi gya­rapodásuk következtében felszapo­rodtak az ember egészségét és jövő­beli megélhetési forrásait is rontó hatásaik , nagymértékben romlott környezetünk minősége. Annyira, hogy napjaiinkban egyes ipari ré­giókban válsághelyzet alakult ki. És ez nem pánikkeltő túlzás! Az ENSZ egyik jelentése szerint az iparilag fejlett országokban a nagy építkezé­seknek és a termelésnek a környe­zetben okozott kára, és ezek helyre­­állítási költségei elérik az évi össz­termelés 3,5 százalékát! Ez azt je­lenti, hogy a károk kiegyenlítéséhez szükséges összeg eléri vagy talán meg is haladja a gazdasági növeke­dés mértékét. A környezet további romlásának megakadályozására már több or­szágban törvény írja elő, hogy mi­lyen követelmények és irányelvek szerint kell minden olyan beruhá­zásnak a várható környezeti hatá­sait is felmérni, amelynek megvaló­sításától nagymértékben függhet környezetünk állapota, egyensúlya. Az ilyen beruházás tervét csak ak­kor szabad jóváhagyni, s a létesít­ményt csak akkor szabad felépíteni, ha a tervezés során ilyen felmérés — szakmai szóhasználattal környe­zeti hatástanulmány — is készül. — Milyen kérdésekre térnek ki ezek a felmérések? — Az eddig kialakult gyakorlat szerint — például az Egyesült Álla­mokban vagy Hollandiában — fel­mérik a kritikus térségben a teljes földrajzi környezet meglevő állapo­tát, és a fejlesztés szempontjából meghatározzák a helyben meglevő előnyös környezeti potenciálokat. Figyelembe véve a tervezett létesít­mény műszaki terveit és működését, azt vizsgálják, hogy a létesítmény várhatóan milyen előnyös hatással, illetve káros következményekkel le­het vagy lesz a környezet adottsá­gaira (nemcsak az ökoszisztémára, hanem például a település jellegére, fejlesztésére, a lakosság ellátásának lehetőségeire stb.). A rövid és hosz­­szú távú káros hatások számbavéte­le mellett az is felmérendő, hogy azok mekkora területen várhatók. A vizsgálatnak az is fontos tárgya, hogy az adott környezet milyen más (alternatív) módon hasznosítható, il­letve a jelenlegi használatában (pél­dául üdülési vagy kulturális érté­keiben) milyen változást okozna az új beruházás. Természetesen e vizs­gálatok különös tekintettel vannak azokra a hatásokra, amelyek a kör­nyezetben helyrehozhatatlan káro­kat okoznának. Gazdaságilag is ol­csóbb, ha a környezeti hatások ér­tékelését a tervezés korai szakaszá­ban elvégzik. A létesítménynek az esetleg szükségessé váló módosítása ekkor még jóval kevesebbe kerül, mint amennyibe a megvalósítása utáni káros következmények folya­matos ellensúlyozása, s elmaradnak a helyrehozhatatlan következmé­nyek. — Nálunk milyen elvek szerint készítik az ilyen felmérést? — A valóság az, hogy ilyen sok­oldalú, rendszeres felmérésre még egyáltalán nem voltunk felkészülve, s még ma sincs megfelelően adap­tált módszertanunk. A szükséges széles körű környezeti adatbank fel­állítása is várat magára. Hiányoz­nak azok a testületek is, amelyek az ágazati érdekektől függetlenül, szi­gorúan a tudományos elvek és az össztársadalmi érdek alapján végez­nék el az értékelést. De nem szabad elfelejteni, hogy még azokban az iparilag nálunk fejlettebb országok­ban is sok kezdeti nehézségekkel küszködnek, ahol már több mint egy évtizede felismerték, hogy gaz­daságilag és társadalmilag egyaránt nélkülözhetetlen a környezeti hatá­sok felmérése. Néhány éve már más helyeken is hangoztatom, hogy az el­múlt évtized nemzetközi tapasztala­tai és eredményei ismeretében a környezetet ért hatások értékelésé­nek eljárását a hazai viszonyokra és feladatokra alkalmazni tovább nem késlekedhetünk. Egy rendszerelvű vizsgálati eljá­rás kiindulásaként a teljes földrajzi környezet tényezőit négy alrendszer­re bonthatjuk: a természeti környe­zetre (geoszféra, ökoszféra), a mes­terséges környezetre (átalakított ter­mészet), a társadalmi és gazdasági környezetre (termelőszféra), s a po­litikai és művelődési környezetre (fogyasztási szféra). A társadalom környezetének az ilyen teljes körű értelmezése nem egyszerűen formá­lis követelmény, hanem nagyon fon­tos gyakorlati, gazdasági és politikai következményeket von maga után. A környezet egyoldalú értelmezése ugyanis nagyon nagy veszélyekkel jár. Az egyik ilyen egyoldalú néző­pont az, hogy a gazdasági-társadal­mi fejlődést legnagyobb részt a ter­mészeti körülmények (egy-egy or­szág vagy országrész éghajlata, ás­­ványianyag-forrásai stb.) irányítják. Ez a földrajzi determinista szemlé­let elveti, hogy a fejlődésben a gaz­dasági, a társadalmi, az igazgatási, a művelődési viszonyoknak, folya­matoknak is meghatározó szerepük van. A másik, homlokegyenest ellen­kező irányú felfogás — a „környe­zeti posszibilizmus” — a társadalmi tevékenységnek a fejlődésre, az életszínvonal alakulására tett hatását értékeli túl, teljesen elvetve a ter­mészeti tényezők befolyását és azok­nak a gazdasági és művelődési té­nyezőkkel való kölcsönös összefüg­géseit. Ezekkel az egyoldalú környe­zetfelfogásokkal ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy az említett környe­zeti modellünkben mind a négy al­rendszernek egyaránt fontos szerepe van életünkben, társadalmunk fej­lődésében, s mindegyik a többivel való kétirányú kölcsönhatásban jut érvényre. Az egyre erősebb emberi beavatkozás mind nehezebben ki­számítható változásokat indít el a természeti környezetben, amelyek visszahatását, következményeit a társadalom életkörülményeire, illet­ve a felgyorsultan változó teljes földrajzi környezet egyensúlyainak alakulására a lehetséges pontosság­gal előre kell jelezni. A „környezeti hatásvizsgálat” tulajdonképpen egy átfogó és ésszerű „környezethaszná­latot” elősegítő eljárás fontos részé­nek tekinthető. — Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács tavalyi

Next