Élet és Tudomány, 1999. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-01 / 1. szám
! Valamennyien mulattunk már olyan filmeken, amelyekben az idő hirtelen „visszafordult”: széttört vázák újra összeálltak, a mellbedobó futó a célszalagtól sebesen hátrált a rajtvonalig, stb. Az efféle trükkök képtelenségük miatt oly kacagtatók, hiszen tudjuk, hogy a való életben az idő folyásának iránya nem fordítható meg. Viszont az elemi részecskék világában eddig minden kísérlet azt igazolta, hogy ott ez is másképpen van: ha egy részecskék ütközéséről készült filmet netán visszafelé pergetnének, a fizikusok valószínűleg észre sem vennék a trükköt. A CERN (és ezzel csaknem egyidejűleg a Fenni Laboratórium — A szerk.) kutatóinak most első ízben sikerült kimutatniuk, hogy bizonyos részecskék, a kaonok bomlásában ez a csalafintaság mégiscsak tettenérhető volna. A fizikusok szóhasználata szerint: ezekben a folyamatokban az időtükrözési szimmetria sérül. A szimmetriák a fizikában a természeti folyamatokban érvényesülő általános elveket fejeznek ki. Ilyen például az, hogy a fizika törvényei nem tesznek különbséget egy esemény és annak tükörképe között: ha az egyik lehetséges, akkor a másik is az, és fordítva. Ez a mindennapi tapasztalat azonban éppen a mikrovilágban sérül: 1957-ben fedezték fel, hogy bizonyos bomlási folyamatokban a természet igenis különbséget tesz a jobb és a bal, illetőleg a folyamat és annak tükörképe között. Úgy tűnt ekkor, hogy egy ennél bonyolultabb szimmetria, a töltés- és tértükrözés viszont érvényesül: minden részecskét az antirészecskéjével helyettesítve a tükörben szemlélt folyamat ugyanúgy végbemehet, mint az eredeti. Sajnos, 1964-ben erről az úgynevevisszafelé pergetve a „tükörfolyamat” ugyanúgy végbemehet, mint az eredeti. Ez már olyan általános érvényű szimmetriának bizonyult, amelyet mind a mai napig egyetlen jelenség sem cáfolt meg. Igen ám, csakhogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy az úgynevezett CP- sértő folyamatokban a CPT hármas szimmetria csak akkor érvényesülhet, ha az időtükrözési szimmetria maga is sérül. Ezt vizsgálták a CERN kutatói kaonok és antirészecskéik, az antikaonok bomlásában. A kísérletek egyértelműen azt bizonyították, hogy ezekben a folyamatokban sérül az időtükrözési szimmetria: az antikaonok „szívesebben” bomlanak kaonokra, mint fordítva. Ezzel első ízben sikerült egy olyan folyamatot megfigyelni, amelyben az idő folyásának iránya — csakúgy, mint a való életben — nem visszafordítható. Az eredmény nemcsak azért fontos, mert megerősíti azt feltételezést, hogy a CPT-szimmetria valóban általános érvényű, hanem azért is, mert végre választ adhat arra az eddig megmagyarázhatatlan tényre, hogy a Világegyetemben miért oly elenyésző az antianyag mennyisége az anyagéhoz képest. Az anyag és az antianyag viselkedése közti különbségek feltárásán jelenleg is a világ számos nagy részecskefizikai laboratóriumában dolgoznak, és a kérdés az egyik kitüntetett kutatási célpontja lesz a CERN most épülő nagy hadron-ütköztetőgyűrűjének, az LHC-nek is. V TM Rendkívüli őskuzin I V University of the Wit- SC WATERSRAND (DÉL-AfRIKA) Az évszázad egyik legszenzációsabb leletére bukkant dr. Ron Clarke paleo-antropológus, a johannesburgi Witzwartersrandi Egyetem munkatársa. A Sterkfontein barlang mélyén 3,6 millió éves teljesen ép csontvázat talált. Az 1,22 méter magas Australopithecusnak még a fogai is megmaradtak. A Sterkfontein mélyén a sűrű sötétséget csak a zseblámpa fénye törte meg. A kutató ezért eleinte bizonytalan volt, hogy a mészkőbe ágyazva valóban csontokra lelt-e. Amikor aztán elkezdték kibontani a leletet, nem hittek a szemüknek. A világon eddig még soha sehol nem került elő ilyen régi teljes csontváz. Eddig már az is nagy szó volt, ha a koponyatöredékhez fog is tartozott, legtöbbször ugyanis az egyes hominida fajok darabjai a legkülönbözőbb helyekről kerültek elő. Akadtak olyan testrészek is — például a szárkapocscsont és a sípcsont —, amelyek még egyáltalán nem kerültek elő ilyen régről. A most megtalált hominida nagyjából a korai Homo rudolfensis és az Australopithecus afarensis kortársa lehetett, de feltehetően az idők során kihalt. (A fajt még nem azonosították pontosan.) Arcvonásai a hononidák és a homok jegyeit viseli magán, felegyenesedve járt, de még ideje nagy részét feltehetően a fákon töltötte. A csontok el- HRTT vV'ehelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy az „őskuzin” be- 1||K|K|C' leesett a barlangüregbe, s ez okozta a halálát. A csontváz alaposabb I A * A vizsgálata számos olyan Bauiok. kérdésre fog választ adni, amit eddig csak találgattak a tudósok az emberré válás mindeddig eléggé homályos folyamatában. A kaonok (sem) mennek vissza a jövőbe ! Élet és Tudomány , 1999/1 ■ 3 o a N 'in ® O VI ui