Élet és Tudomány, 2006. július-december (61. évfolyam, 27-52. szám)
2006-07-07 / 27. szám
Újra megtalálták a világon eddig ismert legtöbb lábú állatot, amely Kalifornia egy kicsiny, rejtett zugában él, s bár valójában nincs ezer lába, számuk attól nem áll távol. Az Illacme plenipes az ezerlábúak körébe tartozó faj: első példányát 80 éve fedezték fel, az akkor befogott egyeden összesen 750 lábat számoltak össze. Azóta viszont szem elől vesztették, s egészen mostani újrafelfedezéséig egyetlen példányt sem láttak belőle - ezért már úgy vélték, végleg eltűnt. A ritka állatka élőhelye egy mindössze 0,8 négyzetkilométernyi terület, egy mindentől távol eső szakadék a kaliforniai San Benito megyében. A kutatók szerint a különlegesen ritka faj megmaradása érdekében ezt a parányinak mondható területet minden lehetséges eszközzel meg kell védeni, annál is inkább, mivel méretéhez képest meglepően nagy a biodiverzitása, azaz igen sokféle élőlény található ott. Az ízeltlábúak Diplopoda osztályának ezerlábúak (Chilognatha) alosztálya a szárazföldi állatok egyik legősibb csoportja, amelyben ma több mint 10 ezer leírt faj ismeretes. (Néhány jól megmaradt kőszénlenyomat bizonyítja: már a legkorábbi erdőkben jelen voltak.) Igaz, van köztük számos olyan faj is, amelynek mindössze egyetlen példányát ismerjük. (Ilyen volt eddig az I. plenipes is.) A Diplopodák törzsfejlődésének pontos rekonstrukciója és rendszertani elhelyezésük az ízeltlábúak evolúciójában azonban meglehetősen nehéz, egyfelől a csoport ősi eredete, másfelől az evolúciós lánc hiányosságai miatt. Az állatkát most a greenville-i Kelet- Karolinai Egyetem biológusai, Paul Marek és Jason Bond fedezték fel újra. Az élőhely pontos koordinátáit éppen a faj védelmében nem tették közzé. Három gyűjtőexpedíciójuk során az I. plenipes kifejlett példányaiból négy hímet és három nőstényt, a még növekvőben lévő fiatalabbakból pedig ötöt sikerült begyűjteniük. A nőstények testhossza 32,38—33,20 milliméter közötti volt, törzsszelvényeik (szegmenseik) száma 170 vagy 171 volt, míg a lábaik száma 662 és 666 között változott , amivel némileg lemaradtak a 80 éve talált első példány 750 lábas rekordjától. A hímek jóval kisebbek, alig feleakkorák: testhosszuk 14,38- 16,15 milliméter, a szegmensek száma 84 és 105 között, lábaik száma 318 és 402 között változott. Testük vastagsága (keresztmetszeti átmérője) viszonylag állandóbb, átlagosan 0,57 milliméter körüli. Az ezerlábúak egyedfejlődése anamorfózis (görög, ’átváltozás’), minden vedléskor törzsszelvényeik és lábaik száma is fokozatosan nő, egyes fajoknál ez még az ivaréretté váláson túl is folytatódik. Ennek tulajdonítható, hogy a befogott kifejlett példányok esetében is a testhossz, illetve a szelvények és a lábak száma meglehetősen tág határok között változott. A has középvonalától nem messze eredő lábak rövidek és gyengék, ezért az ezerlábúak viszonylag lassan, mondhatni „ komótosan” mozognak, miközben lábaik egymás után, hullámszerűen jönnek mozgásba. Jobbára éjszakai állatok, a nedves környezetet kedvelik, kerülik a száraz helyeket és a napfényt, nappal inkább elbújnak a nedves talajba, a rothadó fák és a sziklák alá. Táplálékuk főként különféle lágy és nedvdús növényi anyagokból áll. Kemény kitinbőrük jó védőpáncél. Támadás esetén védekezésként a legtöbb faj a sündisznókhoz hasonlóan összegömbölyödik, ezzel a hasi olda l-t . Csaknem ezerlábú Ez is egy ezerlábú Elektronmikroszkópos felvétel az Illacie plenipes egyik törzsszelvényének bonyolult felépítéséről KÉPEK: PAUL MAR^K/JASON BOND, EAST CAROLINA UNIVERST'^ / Elektronmikroszkópos kép egy hím nemi szerveiről (kék és sárga). Ezek a „párzólábak" az erősen módosult kilencedik és tizedek lábpáron találhatók Élet és Tudomány ■ 2006/27 ■ 835 o buN ui 2 O m ui