Élet, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-02 / 1. szám
MAGYAROK VIGASZTALÁSA VASS JÓZSEF KÖNYVE ... Téli estén, hideg éjszakában, sziporkázó csillagokkal ékes sötét menyholt alatt fegyveres vitézek virrasztanak. Vigyázzák az ellenséget és gondolatuk, mint a fáradt madár, lassan száll hazafelé. Ahol vannak, katonasirokkal van behintve a föld. A kereszt jele alatt álmodnak békén azok, akik a hazájukért haltak meg, s a dominiumok ura, meg szalmafedeles kunyhó egykori gazdája közös jelvény alatt várják ama másik trombitaszót. Azt, amely nem gyilkos rohamra, de örök életre hiv, mint ahogy a mindeneket elárasztó isteni szeretet szenvedésfája védi a hantjukat. Akik idehaza vannak, azok lélekben megnehezedtek. Álmatlan éjszakákon kétségek gyötrik őket, és sohasem volt annyi egyedülvalóságban élő emberfia, mint manap. Csapás, gyász, balsors látogatta meg a magyarokat, amelyek súlya alatt megroppan a test, ha a lélek nem siet a segítségére. A hivő lélek, amelynek nagyobb az ereje ágyúk viharzó dörgésénél, szuronyerdők csillogó hegyénél, amely diadalmaskodik a csatatereken végigtaposó halál suhogó kaszáján, mert hallhatatlan, ha béklyójából szabadul. Vass József dr. gyönyörű kötetével a vergődő magyarság vigasztalására siet. Magyar nyelvének szinpompás erejével, írásának művészetével hivatásszerűen az aggódók, kishitűek, gyászolók, gyámtalanok mellé áll. És útat mutat nekik az írás szavaival, a Megváltó töviskoronás, felséges alakjára mutatva a megnyugvás felé. S ahogy elmondja vigasztaló szavait, olyan a hangja, mint mikor az orgona sípjai fakadnak búgó zengésre. Az ujjongástól a sírvafakasztó zokogásig ura mindennek, annyira ura, hogy amikor letesszük a könyvét, igazi isteni békével telik meg a lelkünk. A Magyarok Vigasztalása tényleg vigasztalás. A könyv öt részre oszlik. Ezek legelsejében a háborúról szól. A valamennyiünk szívébe markoló gyilkos tusát a keresztény magyar, a katholikus és tudós pap meggyőző szavaival magyarázza, s valóságos költővé válik, amikor a hazáról beszél. A nagy, hallgatag magyar földről, a dalos, virágos magyar mezőről, a síkokról. A HONVÉDHUSZÁROK SHRAPNELLERNYŐ ALATT VÁRJÁK A PARANCSOT A TÁMADÁSRA. (A harctérre küldött fényképészünk felvétele.)