Élet, 1943. március-június (34. évfolyam, 13-26. szám)
1943-03-28 / 13. szám
A nagy tudós születésének 300-ik évfordulójánál.január , az egész világ hódolt a természettudományok halhatatlan hőse előtt. Elévülhetetlen érdemeit, tudományos megállapításait és felfedezéseit méltatták : a klasszikus fizikának alappilléreit rakta le súlyos, szinte az érthetetlenségig tömör életművében, a «Philosophiae naturalis principia mathematica» három könyvében ; az általános tömegvonzásban felállította a természet legátfogóbb és legáltalánosabb törvényét, amelynek «a földön és az égen minden test engedelmeskedik»; a fluxiós, mai nyelven, infinitézimális-számítás felfedezésével és kidolgozásával pedig olyan fegyvert adott a matematikus és fizikus kezébe, amelyet még ma is a leghatékonyabban forgat a természet ellen vívott küzdelmében. A fizikusok legnagyobbjai közé tartozik, mert újat, nagyot, maradandót alkotott s új fejezetet nyitott a természettudományok történetében. A tudományos érdemek felsorolása helyett vessünk egy pillantást Newton Izsákra, az emberre. Gyüjtsünk össze néhány epizódot életéből ; ezek talán közelebb hozzák a mai, a természettudományok vívmányain nagyra nőtt emberhez, mint azoknak a nagy horderejű felfedezéseknek ismertetése, amelyek nagyobbrészt úgyis ismeretesek a művelt nagyközönség előtt.* Newton Izsák régi nemesi családból származott. Édesapját korán elveszítette. Az özvegy édesanya alig várta, hogy fia a kötelező iskoláztatást befejezze, hisz’ a gazdaság nem nélkülözhette segítő munkáját. Newton nem sok örömet talált a birtok kezelésében s amikor csak tehette inkább kedvenc könyveihez vonult vissza. Minden szombaton egy öreg szolga kíséretében behajtott a közeli Grantham-ba, hogy a hetipiacon terményeiket eladja. A fiatal gazda, amint lepakkoltak, mindent az öreg szolgára bízott és sietett Clark gyógyszerészhez. Itt könyvek és vegyszerek várták, kísérleteken bajlódott, amíg az öreg szolga be nem kopogtatott, hogy vége a vásárnak. Természetes, hogy ilyen vezetés mellett a woolsthorpei gazdaság nem nagyon virágzott. Az okos édesanya látta és érezte, hogy fiának szíve a tudományokhoz vonzódik s ezért kénytelen-kelletlen beleegyezett, hogy Newton visszatérjen az iskolába. A 18 éves ifjú a cambridgei Trinity-collegium növendéke lett. Az egyetemi tanulmányok első próbaköve Euklides Geometriája volt. Newden olyan könnyedén fogta föl a nehéz geometriai tételeket, hogy a könyv második felét már el sem olvasta, úgyis be tudta bizonyítani az összes tételeket. Ennek a felületességnek később sok esetben kárát látta ; maga jegyezte meg : «nagyon megbántam, hogy tanulmányaim elején nem foglalkoztam eleget Euklidesszel». — Az volt a kedvenc szokása, hogy a matematikai tételeket mindig más úton igyekezett bebizonyítani, mint ahogy a tankönyvekben volt. Wallis könyvét, a végtelenek aritmetikáját is ily módon tanulta s eközben sok nagyfontosságú felfedezést tett. A híres binomiális tételt és a fluxiók módszerét ebben az időközben, tehát már 23 éves korában fedezte fel. Tételeivel nem lépett a nyilvánosság elé, sőt legjobb barátait sem avatta be a nagy titokba, Biot szerint azért, «mert szerénysége visszatartóztatta». Sokáig mégsem maradhatott rejtve Newton tehetsége. Egyre gyakrabban emlegetik nevét és már nem is kelt nagyobb feltűnést Barrow professzor elhatározása, hogy lemond katedrájáról kiváló tanítványa javára. * Az egyetemi évekre esik a közismert alma-história. Newton a nyári szünidőben kertjük almafája alatt heverészett gondolataiba merülve. Egyszer csak egy alma esett le a fáról. Ez a mindennapi tünemény indította el azt a gondolatsort, amelynek eredménye az általános tömegvonzás törvénye lett. Az alma azért esik le a fáról, mert a föld vonzóerőt gyakorol rá, de az alma is a földre — általában minden test minden testre, földire és égire egyaránt, annál inkább, minél nagyobb a tömegük és annál kevésbbé, minél nagyobb köztük a távolság. Newton ezt így fogalmazta meg tudományos nyelven : a vonzóerő egyenesen arányos a tömegekkel és fordítva a távolság négyzetével. Hogy mi igaz a fenti történetből, erre nézve megoszlanak Newton életrajz-írói. Állítólag Barton Katalin, a tudós unokahúga mesélte Voltairenek. A hálás utókor nem törődve a monda valódiságával, Newtonék almafáját nagy tisztelettel gondozta, amíg 1826-ban egy vihar ki nem döntötte. Ekkor a birtok gazdája karosszéket csináltatott belőle s még ma is mutogatják az érdekességeket kedvelő látogatóknak.* A legkiválóbb tudósok társasága , a Royal Society a fiatal tanárt tagjává választotta. A kar ülésén először a fehér fény felbontására vonatkozó vizsgálatait olvasta föl. Rég nem volt ilyen izgatott hangulat a társaság üléstermében. Newton eredményei tártóiv, AZ EMBERC XXXIV. ÉVF 13. SZÁM, 1943. MÁRC. 28.