Élet, 1943. március-június (34. évfolyam, 13-26. szám)

1943-03-28 / 13. szám

mindenkit elragadtak, csak egy ember volt, aki szót emelt Newton ered­ményei ellen : Hooke, a híres fizikus. A vitába többen is belekapcsolód­tak és Newton mellé ál­lottak. Newton érzékeny­ségét ez a váratlan táma­dás annyira megsértette, hogy­­Hooke­ életében fénytani vizsgálatokkal nem lépett a nyilvános­ság elé. Hooke halála után rögtön kiadta «Op­­tiká»-ját s hogy más or­szágok részére is hozzá­férhetővé tegye, lefordí­­totta latin nyelvre. Nagy örömében, hogy kutatá­sainak kedvenc területé­ről , a fénytanról is be­számolhatott a tudomá­nyos világnak, a fordító mind az öt gyermekének 100 font sterlinget aján­dékozott.* Nagy lelkierejéről és önuralmáról tanúskodik a következő eset. Nagyon szerette Diamond nevű kutyáját, mindenhová magával vitte. De egy este, elfáradva nehéz munkájában,"szórakozottságá­ban a kutyát bezárta a szobába, a lámpát is égve fe­lejtette és sétára indult. Diamond az asztalt felborí­totta pillanatok alatt az iratok : sok-sok év keserves munkájának följegyzései lángot fogtak. Amikor Newton visszatért és meglátta a tűz pusztítását, a farkát csóváló kutyának fájdalmában csak ennyit mondott: «­ Diamond, nem is gyanítod, micsoda bajt okoztál nekem». A nagy megrázkódtatás olyan hatással volt rá, hogy elméje rövid időre elborult. Az esemény megörökítője Hurghens, a híres fizikus, aki­nek a szavában megbízhatunk. * A nagy tudósokat jellemző szórakozottság New­tonnak is egyik leggyengébb oldala volt. Egy-két humoros esetet említünk meg. Ruházatával keveset törődött, hanyagul öltözködött, sőt az is megesett vele, hogy «öltözetlenül indult el az utcán s már messze járt, amikor észrevette. Akkor persze meg­­szégyenülten sietett haza». (Gibson.) — Egyik jó­­barátját meghívta ebédre. Kedvesen fogadta, leül­tette az asztalhoz, majd hirtelen eszébe jutott valami és dolgozószobájába ment. Közben feltálalták az ebédet. A vendég várt, de a házigazda csak nem jött. Hozzákezdett az ebédhez, sőt el is fogyasztott min­dent és mivel Newton még mindig nem került elő, mint aki jól végezte dolgát, elköszönt a háziaktól és hazament. Newton csak jóval később jött vissza s mikor a maradékot meglátta az asztalon, így szólt : «azt hittem, hogy még nem ebédeltem, de úgy látszik, csalódtam». — Gyakran megesett vele, hogy reggel órákig elüldögélt ágya szélén, gondolataiba merülve amíg szolgája nem figyelmeztet­te, hogy az egyetemre kell mennie. — A tojásfőzést szintén Newton számlá­jára írják, hogy állítólag az órát tette a forróvízbe és a tojáson nézte az időt. — Még hihetetlenebb az az eset, hogy a szerelmes Newton a leány kezét szívéhez szorítva rebegte el vallomását, aztán fizikáról kezdett beszélni és «a lány kezé­vel böködte pipáját». Aki ezt a történetet följe­gyezte, Newton későbbi feleségéről meséli azt, ho­lott a tudós sohasem nő­sült meg. Valószínű eny­­nyire hitelt érdemlő az anekdota is.* Nagyszerű, korszak­­alkotó felfedezései — lángeszén kívül — cél­tudatos és kitartó mun­kájának voltak eredmé­nyei. Fáradhatatlanul dolgozott, amíg a biztos­nak hitt célt látta maga előtt, de amint valami hiba csúszott számításai közé, egyszerre a lehan­­goltság, a kedvetlenség, sokszor a lemondás vett erőt rajta. Így történt legnagyobb felfedezésé­nél , az általános tömeg­vonzás megalkotásánál is. Minden adat pontosan egyezett, a gondolatok láncolata gyönyörű össz­hangban vezetett a nagy­szerű törvényhez. És ek­kor egy nem várt körül­mény egyszerre keresztül­húzott minden eddigi számítást. A Hold-keringés eredményei nem egyeztek a gravitációs erő műkö­désével. Ez a sikertelenség hosszú időre kedvét szegte a további kutatásokhoz. 13 évig nem is kísérelte meg a hiba megkeresését, annyira lehangolta a Hold «enge­detlensége». És amilyen váratlan volt az akadály felbukkanása, épp olyan váratlanul oldódott meg. A Royal Society egyik gyűlése előtt Picard újabb fok­méréseinek eredményéről beszélgettek. Egy levél járt kézről-kézre, amely Picard mérési adatait tartalmazta. Newton, amint, a levélbe pillantott ,rögtön átlátta 1­3 év előtti kudarcának okát : a Föld sugarának rossz szám­értékével dolgozott számításai közben. Az új fokmérés egész más eredményt, ad a Föld sugarául. Alig tudta kivárni a gyűlés végét. Szinte fűtött, hazáig, hogy előássa eltemetett kéziratait és az új Föld-sugár adattal «kérdőre vonja a Holdat». Amint a számítá­sokhoz hozzáfogott, érezte, hogy helyes úton jár, jó eredményt kell kapnia. Legutoljára hagyták lelkének legszebb vonását, mély vallásosságát. Halley, a nagy csillagász egy alka­lommal tréfálkozva beszélt vallási dolgokról Newton előtt. Így vágott szavába : «Ezeket a dolgokat én job­ban átgondoltam, mint ön». A Szentírás volt minden­napi olvasmánya. Dániel könyvét és Szent János apokalypsisét a világirodalom legkiválóbb írásainak tartotta. Hitéből fakadt mélységes alázata, amely ezeket a szavakat adta ajkára : «Nem tudom, mit tartanak rólam az emberek. Én úgy látom magamat, mint kisgyermeket, aki a tengerparton játszadozik és összeszed itt is, ott is egy-egy kavicsot vagy kagylót, amely simább, szebb, mint a többi, — de az igazság nagy óceánja teljesen rejtve marad szemei előtt». Nagy tudása érlelte hitét erős meggyőződéssé, mert meglát­ta a világ matematikai tökéletességében a Teremtőnek kitörölhetetlen keze nyomát. Születésé­nek 300 ik évfordulóján a hódolat a tudós mellett a hivő, alázatos embernek is szól. Dallas László Newton

Next