Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-08 / 32. szám - Gáthy Vera: Ismét hindu? • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • K. Gy.: Ady angolul. ÉS, július 18. (2. oldal) - Sinkó Veronika: rajza • kép (2. oldal) - Szerkesztőség: Lesz-e Alföldi Tudományos Intézet? | Egy megbírált kiadvány | Ady - Thury Zoltánról • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez (2. oldal) - Ferenczy Géza: „Árvízvédelem” • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • J. I: Nyelvelhárítás. ÉS, július 25. (2. oldal)
M ÉLET ■■■a Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V. Alpári Gyula u. 22. Telefon: 111—424 310—920 314—164 111—087 113—221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, vn., Lenin krt. 9/A. Tel: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 Ismét hindu? Az ÉS 1970. VII. 18-i stzámában K. Gy., Ady első angol fordítójára Bommierjea Renere emlékezik hálával, csak azt nem tudom, hogy miért „kegyelettel”, hiszen Bonnerjea ma is köztünk él, itt, Budapesten, és meglehetős jó egészségnek örvend. A cikk felnyitotta az emlékezés zsilipjét és a július 25-i számban már bővebb információt kapunk, ezúttal Kelecsényi Katalintól, aki „ha jól tudja”, Bonnersea követsége kulturális attasséja volt az Ady-kötet 1941-es megjelenése idején. Noha a köztudatosa az él, hogy Magyarország csak a független Indiai Köztársasággal létesített diplomáciai kapcsolatot, és hogy az indiai nagykövetség hivatali helyiségeit első alkalommal 1956-ban nyitotta meg fővárosunkban. Az idézett cikkben arról is olvashatunk, hogy Biren Bonnerjea a még ma is meglehetősen fiatal René fia és a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatójának évfolyamtársai úgy tudják, hogy Biren Bonnerjea volt a papa és René a fiú. Biren Bonnerjea India kultúrhistóriájától kezdve egészen anyanyelvéig, a bengáliig, gazdag ismeretanyagot adott át érdeklődő magyar hallgatóinak. A cikk végezetül aláhúzza a különös név jellemző tulajdonságát, hogy tudniillik, viselője hindu ember. Úgy tűnik, hogy köztudatunk kitörölhetetlen, kijavíthatatlan téveszméje a hindu szó értelmezése. Noha erről már az ES-ben esett szó, ez alkalommal ismételten és nyomatékosan szeretnénk közölni, hogy a hindu szó felekezeti hovatartozást és nem nemzetiséget, állampolgárságot jelöl. Bonnerjen René esetében sem jelez semmit a hindu szó. Lehet, hogy hindu vallású, ha egyáltalán követ valamilyen hitet, de ez az ő magánügye. Nála számunkra csak az a lényeg, hogy magába szívta a magyar kultúrát és Ady verseinek angolra ültetésében úttörő munkát végzett. Gáthy Vera HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Lesz-e Alföldi Tudományos Intézet? A lap 30-ik számában Soós Pál Kutatóintézet vagy közművelődési központ címmel megjegyzéseket fűzött Molnár János vitaindító cikkéhez. A témához most dr. Dankó Imre, a debreceni Déri Múzeum igazgatója fűz további kiegészítő gondolatokat. Leszögezi, hogy égető szükség van egy közművelődési tudományos kutatóintézetre, amely a közművelődés tárgyát, lehetőségeit, módszerét, szervezési és egyéb kérdéseit kutatná. Véleménye szerint egy ilyen kutatóintézet csak Budapesten valósulhatna meg, de szükség lenne regionális tájkutatási központokra, tudományos intézetekre is. A továbbiakban így ír: „Elég nagy baj és kulturális életünk fejletlenségének egyik kirívó bizonyítéka, hogy nálunk, többrendbeli kezdeményezés ellenére sem alakultak meg, fejlődtek ki a regionális, komplex tájkutató intézetek. Soós Pál egy ilyen regionális kutatóintézet Debrecenben való megszervezésére hívta fel a figyelmet. Elgondolásával a legmeszszebbmenőkig egyetértek és egyetért a sok tekintetben elhanyagolt, elmaradt Debrecen, Tiszántúl, Északkelet-Magyarország közvéleménye is. Szép megnyilatkozása volt ennek a közvéleménynek az az együttes tájkutatási tudományos ülés, amit július 18-án tartott Debrecenben a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet és a Déri Múzeum. A tájkutatási tudományos ülés széles körű érdeklődés mellett folyt le és ha közvetett úton is, de kifejezte, hogy igenis, szükség van egy Debrecenben működő — mondjuk — Alföldi Tudományos Intézetre. Nem akarom itt Soós Pál érveit elismételni, csak a lényeget emelem ki: sehol az országban nem biztosíthatók egy ilyen komplex tájkutatási tudományos intézet számára olyan feltételek, mint Debrecenben. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen intézet megteremtése jelentős mértékben hozzájárulna a tudományos és kulturális élet decentralizálásához is. Ami most már a Közművelődési Tudományos Intézet és a regionális kutatóintézetek viszonyát illeti, az volna a helyes, ha a Debrecenben létesítendő Alföldi Tudományos Intézetben helyet kapna a különböző tudományágak kutatói mellett a közművelődés kutatója is.” Egy megbírált kiadvány Vecsernyés János, a Csongrád megyei Pedagógusok Szakszervezetének munkatársa írja: „Elkeseredve olvastam az Élet és Irodalom július 11-i számának Versrendezés című glosszáját. A cikk hamis és torz képet ad egy szerény kiadványról. Már az első bekezdésben közöltek sem helytállóak, ugyanis — sajnos — nem jelenik meg egyre több füzet, könyvecske a családi és társadalmi ünnepek megrendezéséről. Rácz Zoltán: Családi és társadalmi ünnepek (Kossuth Könyvkiadó) című könyvén kívül három megye adott ki egy-egy füzetecskét, amelyekben néhány hasznos tanács és bibliográfia meg versek vagy versrészletek találhatók. A Csongrád megyei kiadvány az említett füzetek öszszege. Készítője is összeállítóként van feltüntetve. (A felhasznált irodalom is megtalálható benne.) Az összeállítás sem nem hézagpótló, sem nem monográfia, és nem is nyújt bőséges ismereteket, hiszen az első részben található rövid útmutató mintegy húsz oldalnyi (a kiadvány összesen 124 lap). Nem is lényeges része ez az egésznek. Ha valami értéke van mégis, az az, hogy negyven verset (vagy részletet) közöl, 20 oldalon bibliográfia található, tizenegy oldal a zenei műsorjavaslatokat (munkásmozgalmi, tömegdalok, ifjúsági művek, kórusművek címeit) tartalmazza.” Végezetül megállapítja Vecsernyés János, hogy a glossza írója az ő megítélése szerint rossz ügyet szolgált, amikor megbírálta ezt a kiadványt. Ady - Thury Zoltánról Kunszery Gyula a Thury Zsuzsával készített interjúhoz fűzi az alábbi megjegyzéseket: Thury Zoltán nemcsak „a modern magyar novella egyik úttörője volt, az elsők egyike azok közül, akik elszörnyedtek a kapitalista rend embertelenségén, s a századvég századforduló idilljei helyett a kegyetlen valóságot írták meg.. Szóról szóra ugyanezt el lehet mondani Thury Zoltán drámaírói munkásságáról is: még Bródyt megelőzően egyik úttörője volt a modern magyar drámának is. Kora hazai drámai „idilljeinek” — a kozmetizált népszínművek, tirádás, álpátoszos hazafias drámák — festett világából szinte elsőnek lépett a valóság talajára, a „Katonák” című társadalmi drámájával, amelyben a k. u. k. hadsereg cifra nyomorúságáról rajzol komor képet. 1898-ban mutatták be a Vígszínházban nagy sikerrel, s vidéki diadalútja során hamarosan eljutott Debrecenbe s Nagyváradra is, s mindkét helyen egy Ady Endre nevű fiatal színikritikus szimatolgatta benne a zseni-szagot. Ady véleménye Thury Zoltán tehetségének legmegbízhatóbb fémjelzője. Egyik színházi cikkében Ibsennel, Hauptmann-nal, Sudermann-nal emlegeti egy sorban, de személy szerint is bőven foglalkozik vele. Hadd idézzük néhány jellemző sorát: „Filozofáló eszű, meleg szívű, derék igaz íróember Thury Zoltán. Talán az igazság imádása tartja abban a világban, amelyben él. De az ő nagy individuma érintetlen abban az olcsó dicsőségért, drága kenyérért csatározó világban, amelyben él. Ő a nagy súlyos igazságok hivatott szószólója, mestere.. Speciálisan a fent említett színművéről is van bőven mondanivalója: „Erős, meditáló fő, érző szív, éles szem és valami pesszimizmussal árnyalt világnézet jellemzi Thuryt, a színműírót... Nagy szükségünk van egy jó orvosra, aki megmutassa a társadalom testén azokat a sebeket, melyeket a századvég legdivatosabb leple sem képes már elfedni... Előkelő tónusán, mélységességén ... már látjuk a nagyra fejlődő tehetség megnyilatkozását ... A ’Katonák’ becses, érdemes, nem egy tekintetben zseniális alkotás. Legjobb magyar dráma az utolsó tíz évben...” Talán túl jó is volt. Erre vall ez a külföldi előadásaira vonatkozó irodalomtörténeti adalék: „Külföldön betiltották a darab német és olasz előadásait, mert szocialista felfogását veszedelmesnek tartották a hadsereg szellemére”. Mintha már a militarista fasizmus előrevetette volna sötét árnyékát... A drámaíró Thury Zoltán tovább haladt a megtört úton. Az „Asszonyok”, „Flóra”, „A tengerszem tündére” s a „Katinka” jelzik pályájának egy-egy jelentős állomását. De korai halála meghiúsította az Ady megjósolta „nagyra fejlődést”, a végső kibontakozást... J. I. legutóbbi jegyzete (Nyelvelhárítás, a Véleményünk szerint című rovatban) bátorít föl rá, hogy én is hozzászóljak a Magyar Nemzetben kárhoztatott árvízvédelem szó kérdéséhez. Helyesen állapítja meg J. I., hogy a gyakorlat elfogadta az árvízvédelem szót; ez a döntő érv. Hogy mennyire elfogadta, az abból is kitetszik, hogy A magyar nyelv értelmező szótárában címszó az árvízvédelem (minden hibáztatás nélkül), címszó a ritkának minősített árvédelem is. Ha megnézzük a szótárban a védelem szócikkét, annak végén ott látjuk a védelem szóval alkotott összetett szavak közt még ezeket is: fagyvédelem, gázvédelem; a kettő ugyancsak címszó (helytelenítés nélkül). Még mást is idézhetnénk, de elég ennyi. Tehát nemcsak államvédelem, anya- és csecsemővédelem van, amely csakugyan az államnak, az anyáknak és csecsemőknek a védelmét jelenti, hanem vannak olyan összetett szavaink is, amelyekben a védelem utótagnak efféle az értelme: az előtag jelölt a valami elleni védekezés. Való igaz, ezek a fajta összetett szavaink némiképp idegen, német hatást tükröznek; fölöslegesen ne is szaporítsuk a számukat, s alkalomadtán használjuk „szabályszerűbb” megfelelőjüket, az árvízelhárítás vagy akár a hosszabb árvíz elleni védekezés-féléket. Ámde ne bántsuk többé az árvízvédelem összetételt és meghonosodott társait! Ha már ennyire védjük az árvízvédelem-féle összetételeket, jó lesz ennek okát adnunk. Már azért is, mert egy nagy költőnk, nyelvünknek tudós ismerője is segít ebben. Több mint száz éve megírta Arany János (Visszatekintés című tanulmányának III. és IV. részében), hogy nyelvünk mondattani tekintetben állja a z árvízvédelem versenyt más nyelvekkel, de szóösszetételben szegényebb. Noha ő nem barátja az összetételbeli túlzásnak (amilyen például saját létremény szava, A vigasztaló című versében), meg van győződve, „hogy a magyar összetétel határának kiebb (kijjebb) terjesztése oly térfoglalás, melyet aesthetikai szempontból már fel nem adhatunk”. Nemcsak a házfedél-féle összetétel jó, melyet a ház fedele logikus kapcsolattá alakíthatunk. Jó például a zsebóra is, holott nem alakíthatjuk ezzé: a zseb órája. Megvédi Brassai Sámuel ellenében a zsebóra, hattyúnyak-féle összetételt, ilyen szószaporítás helyett: zsebbeli óra vagy zsebbe való óra, hattyúhoz hasonló fehérségű nyak. Pedig — ezt már én teszem hozzá — a zsebóra, a hattyúnyak a német Taschenuhr (Sackuhr), illetve a Schwanenhals tükörszava. Igaz, olyan hasonló szerkezetű régebbi magyar összetett szavakra is hivatkozhatunk, amilyen egyebek közt az asztalkeszkenő (szalvéta). Mélyen belevilágít a jelentéssűrítő (pregnáns) szókapcsolat, összetett szó, a képes kifejezés keletkezésének lélektanába Arany fejtegetése (ugyanott): „A képzelem és felindulás nyelvének megvan azon szabadalma, hogy oly viszonyba helyezi a szavakat egymással, mely a nyelvtan szoros és száraz logicája szerint talán gáncsolandónak tetszik. ... A bevált képzelem villámsebességgel keresi föl a tárgyat, melyhez valamit például hasonlónak talál, egymás mellé helyezi a két nevet, anélkül, hogy ráérne a köztök lévő viszonyt egész pontossággal kijelölni. Így származik a képes kifejezés, több fajta tropus, mi, ha rövidebb, össze is írható, s mindjárt compositum számba megy.” Így lehet a magyar leánynak vagy menyecskének kökényszeme, bogárszeme, darázsdereka — vonja le a következtetést költőnk. Hozzáteszi, hogy e népies kifejezésekhez hasonlít a hattyúnyak, hollóhaj stb.-féle összetett szó. „Hattyúéhoz hasonló fehérségű nyak, hollóéhoz hasonló feketeségű haj: ez volna a teljes magyarázat, de azt a sebes képzelem éppen úgy átszöki, mint a kökényszem, darázsderék-féle igazi népies összetételben.” Ilyen képzeletszökkenéssel magyarázhatjuk és menthetjük az árvízvédelem-fajta „logikátlan”, értelmi hézggú összetett szókat, még a pékbolt-félét is. (A pékbolt összetett szóba szintén beleakadtak a Magyar Nemzetben, mert hát az ilyen boltban kenyeret, zsömlét, nem pedig péket árulnak. Elfelejti a kifogásoló, hogy a cukrászboltban sem cukrászt, a hentesboltban sem hentest, a fodrászüzletben sem fodrászt, az ötvösboltban sem ötvöst, a szatócsboltban sem szatócsot, a népboltban sem népet árulnak.) Elismerjük, a pékboltot is meg lehet gyanúsítani, hogy egy húron pendül a német Bäckerladen-nál. Ámde Arany Jánosunk szavai és az általános nyelvészeti meg lélektani ismeretek arról győznek meg bennünket, hogy ha a magyar és a német nyelv nem rokon is, az emberi lélek nyelvalakító ösztöne itt is, ott is, bárhol másutt sok tekintetben egyformán működik. Ferenczy Géza A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek DRÁMA KARINTHY FERENC: , GELLÉRTHEGYI ÁLMOK. Színmű. (Magvető) SZÉPPRÓZA GERGELY SÁNDOR: DÓZSA GYÖRGY. 1—3. kötet. Regény. Megjelent Dózsa György születésének 500. évfordulójára. (Szépirodalmi) MAÁR GYULA—ZIMRE PÉTER: SÉRTŐDÖTT UTAZÁS. Kisregények. (Szépirodalmi) PUSZTAI JÁNOS: ILLÉS SZEKERÉN. Regény. (Irodalmi Kiadó, Bukarest) SÜTŐ ANDRÁS: ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR. Naplójegyzetek. (Kriterion, Bukarest) TAMÁSI GÁSPÁR: VADON NŐTT GYÖNGYVIRÁG. Emlékezés. (Kriterion, Bukarest) FRANTISEK BEHOUEK: A RJUKANI SZURDOK. Regény. (Zrínyi) WILLIAM GOLDING: AZ UTÓDOK. Regény. (Kozmosz) ERNEST HEMINGWAY: ELBESZÉLÉSEK. Hemingway művei 1. (Magyar Helikon) HEINAR KIPPHARDT: A PIMASZPOFÁJA. Regény. (Kossuth) LESZKOV: KISVÁROSI LADY MACBETH. Regény. (Európa) MIHAIL SOLOHOV: EMBERI SORS. Kisregény és elbeszélések, (Európa Zsebkönyvek) TANULMÁNYOK BENCZE IMRE—KATONA SÁNDOR: FRANCIA FÖLD — FRANCIA NÉP. (Gondolat) HELLER ÁGNES: A MINDENNAPI ÉLET, (Akadémiai) KÁNTOR LAJOS: ALAPOZÁS. Klasszikusok — kortársak. Tanulmányok, esszék. (Kriterion, Bukarest) LUKÁCS GYÖRGY: MAGYAR IRODALOM — MAGYAR KULTÚRA. Válogatott tanulmányok. (Gondolat) Filmbemutatók MÉRSÉKELT ÉGÖV. Új magyar film. Bemutató: augusztus 13-án. BANDITÁK NYOMÁBAN. Magyarul beszélő, színes angol bűnügyi vígjáték. Bemutató: augusztus 13-án. Színházak MOZART: VARÁZSFUVOLA. Bemutató a szombathelyi Isisszentélyben, augusztus 8-án és 9-én. MASCAGNI: PARASZTBECSÜLET — LEONCAVALLO: BAJAZZÓK. Bemutató a Szegedi Szabadtéri Játékokon, augusztus 9-én. Hangversenyek SZABÓ CSILLA és KOCSIS ALBERT szonátaestje, augusztus 8-án, a keszthelyi múzeumban. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye, augusztus 8-án, a veszprémi várban. A SEBESTYÉN-VONÓSNÉGYES hangversenye, augusztus 10-én, a Kiscelli Múzeum parkjában. Közreműködik: Pongrácz Péter, Petri Endre és Ronald Masin (Brüsszel). PÉCSI SEBESTYÉN orgonaestje, augusztus 11-én és 12-én, a tihanyi apátsági templomban. Közreműködik: Weiner Mária. A MÁV-SZIMFONIKUSOK hangversenye, augusztus 12-én, a Károlyi-kertben. Vezényel: Németh Gyula. Közreműködik: Stefan Ruha. HERMANN HARRASOWITZ orgonaestje, augusztus 14-én, a kőröshegyi műemlék templomban. Közreműködik: a Budapesti Madrigálkórus. Vezényel: Szekeres Ferenc. 1970. AUGUSZTUS 8.