Élet és Irodalom, 1993. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-04-30 / 17. szám - P. I.: Ludas • glossza | Magyarországról jövök (6. oldal) - -pálffy-: Makó • glossza | Magyarországról jövök (6. oldal) - (gellért): Budaörs • glossza | Magyarországról jövök (6. oldal) - Hegyeshalmi László: rajza • kép (6. oldal)
6 Ι'-νίνί.’ΤΙ/ KORKÉP Felelős szerkesztő: Simkó János Az összeállítás Bolye Márta, Erdélyi István és Gellért András riportjaiból készült. Ludas Ha a rendszerváltoztatás előtt valamelyik ludasi gazda lement a pincébe és beverte a fejét a szemöldökbe, hát ott vérezhetett el saját piros bora mellett, de az sem sokkal járt jobban, akinek a kocsma egyetlen lépcsője okozott gondot és balesetet távozáskor, mert jó időbe telt, amíg Gyöngyösről vagy Füzesabonyból előkerült egy mentőautó. Pedig Ludas sohasem volt szegény falu, az életszínvonal mutatói a hazai átlag fölé kúsztak, például az egy főre eső színes televízió vagy a háztartásokra számított mosópor-felhasználás tekintetében, ám az SZTK biztosítottakra vetített mentőautó-hányadot Ludason sem tették volna az ablakba. Mármost, ez az új rendszer Ludasnak kifejezetten kedvezett. A faluból elszármazott amerikás magyar, Varga Józsi bácsi hazajött, szétnézett, nyugati statisztikákhoz szokott szeme mindjárt felmérte a dicsekvésre korántsem feljogosító rohamkocsihelyzetet, és úgy döntött, hogy ajándékoz a falunak egy mentőautót. Józsi bá is érezhette, hogy ez az ajándék némileg túldimenzionálja Ludast, ezért a rohamkocsit három község együtt kapta, a közeli Halmajugra és Detk is részesedett belőle. A mentőautó Frankfurtig repült, onnan saját kerekein tette meg az utat Ludasig, meg sem állt a határokon, a magyar vámosoknak is csak integettek a sofőrök és elfelejtették levámolni a kocsit. Megérkeztek Hevesbe, a falu főterén a polgármester és a falu apraja-nagyja várta a prezentációt, tartottak egy kis beszédet, mondták a tósztot, kívülbelül szemügyre vették a járgányt, a gyerekek megnézték, mennyi van beleírva, elismerően bólogattak a detkiek meg az ugraiak is. Ám hiába volt a csodakocsiban ambuláns berendezés, műtőasztal, ötszemélyes légzőkészülék, két defibrillátor, tolókocsi, sőt még néhány pár mankó is, a mentőautó egy centit nem tehetett meg vám és áfa befizetése nélkül. A pénzt a három falunak kellett volna előteremtenie, de amikor Detken és Ugrán hírül vették, hogy már nem is jó a menyasszony fekvése, visszaléptek. Csak a ludasi polgármester maradt eltökélt, és persze nem szívesen látta volna felesleges beruházásnak az időközben felépített elsősegélynyújtó-állomást, a benne duruzsló kályhát, az odavezetett vizet, villanyt. Az elöljáró elment Charles Thomashoz. Az amerikai nagykövet aztán utasította egyik munkatársát, hogy intézze el a vám- és áfamentességet. De itt az ilyesmi még egy amerikai diplomatának sem megy egyik napról a másikra, így amikor Józsi bácsi egyik lelki jó barátja vizitálni jött az ajándékkocsit, úgy kellett azt megszerezni, és persze ismét csak rendezni egy kisebbfajta ünnepséget. Az amerikas konstatálhatta, hogy mentőügyben Ludason ugyan minden rendben, adakozó kedvében mégis egy épülő óvoda támogatását választotta, sebtiben ki is állított egy csekket 4000 USA dollárról. Ma van Ludason amerikai mentőautó, amerikai dollár, Detk és Halmajugra pedig tapasztalatokat szerzett. P. I. Makó A makói hagyma időszakos válságot él meg, amiből tartós dekonjunktúra is lehet. Szezon előtt ez nem valami jó hír. Nemcsak a hagymát nem keresik, de már Romániából is a makói doktorért jönnek át inkább, mint kizsákmányoltatni magukat a hagymaföldeken feketemunkával. Mátrai doktor rendel. Kiváló diagnoszta hírében áll, hiányos anamnézisből is a legbiztosabban választja ki a szignifikáns tüneteket. A konzervatív terápia híve, sohasem választ operatív beavatkozást, kést még kezébe nem vett. A zseniális terapeuta utóbb már tekintélyes szakmai körök figyelmét is magára irányította, páciensei pedig exponenciálisan szaporodnak, már úgy értve, hogy a rendelőben egyre többen várnak sorukra, igaz, a meddőség és az impotencia orvoslása is Mátrai kompetenciája. Az eredmények valóban faszcinálják az embert. Egy közönséges migrén orvoslása percek alatt kész, a fejfájás úgy múlik el, mintha soha nem is kínzott volna, a gyógyult egészségesen otthonába bocsátható. Szövődmény kialakulása kizárt, nincsen az a kába posztoperációs szakasz, nem kell gennyet pingálni, a reoperáció szóba sem kerül. Az orvosi kamarák kétkedése persze nem elhanyagolható faktumból táplálkozik, Mátrai doktor ugyanis életében nem fordult meg az orvoskaron, de talán még Pesten sem. Egy árva publikációt nem tud felmutatni, egy vacak korreferátuma nem volt, amit az Orvosi Hetilapban hátul, apró betűvel, rövidítve közzétett volna. Mátrai sajátságos munkamódszert alakított ki. Nem gyűjti a betegbiztosítási kártyákat, olcsó, olyannyira, hogy nem kér egy fülért sem, ambulanciára mégis mindig készen áll. Nem kíván sápot húzni egy ilyen lukratív tevékenységből, a paraszolvenciából a para előtagot csak a szülők szabadkai bevásárlásainak emlékeként ismeri, de ezzel kész is. A mániákus depresszió, a migrén, a neurotikus betegségek, a gerincbántalmak, egyéb reumatikus panaszok százszázalékos biztonsággal gyógyíthatók, de olykor még a vesekő is leesik, mint egy kitartó nyáresti sörözés után. A páciensek áldják is a Mátrai doktor kezét, és tényleg a végtag az, ami elismerést érdemel, mert kézrátéttel gyógyít.A Mátrai tétel szerint — de ezt hiába keresnénk a patológiai lexikonban — az embert 7, azaz hetes darab energiaburok veszi körül, ezek védekeznek aztán a kórokozók, bacilusok, vírusok ellen, és ezeket Mátrai látja is, mind a hetet. Látja, hogy valamelyik burokkalbaj van, neki nem is csoda, ha ciszta, polip, vagy haematoma, netán condiloma lett a vége. Ő ezeken a burkokon is keresztül jut a maga transzcendens, univerzumból kikölcsönzött energiáival, de mondom, ez nagyon megviseli, az energialövellés nem megy csak úgy füttyszóra, ilyenkor Mátrai azt kénytelen mondani, hogy a Szabó néni jöjjön vissza holnap, fél háromkor van inspekció, rendelnem kell magának nyalábokat föntről, de addig is felírok egy kis energiát, étkezés előtt 3x1, a Katit meg csókolom, ha bejön magával holnap, megnézem a visszerét, még talán nyaláb is marad, isten vele, kérem a következőt! És akkor a következő belép Mátraiék nappalijába, mert a doktor odahaza fogadja a panaszosokat, ott ül a tv-fotel előtt, rövidnadrágban, tininindzsás trikóban, a lába nem ér le a földre, alig éri fel a dohányzóasztalt, nem lehet több, mint negyven kiló, olyan negyedikes elemista forma gyerek, kést még a kezébe nem vett. Nem csoda. Doktor Mátrai idén tölti be a tízet. — pálffy — Magyarországról jövök Hegyeshalmi László rajza 1993. ÁPRILIS 30. ΕΠΞΠ Budaörs A Kertész utcaiak elől ellopják a Napot. Legalábbis ők minősítik így a minősíthetetlen esetet, melynek áldozatai lettek. És ha nem vigyáznak, akkor nemcsak a 15-ös szám alatt lévő telek borul árnyékba, hanem sorba a többi is. Félelmük nem alaptalan, ezt az önkormányzat műszaki osztályának megbízott vezetője is megerősíti. Egy budapesti ügyvéd üresen álló telkeket vásárolt fel Budaörs Rózsadombján, majd azokat jókora felárral építési területként eladásra kínálta. Előtte azonban egy építésszel elkészíttette a telkeken felépítendő sorházak tervrajzát, így a vásárlókat már az új otthon ígéretével várta. A város főépítésze — aki másodállásban látja el ezt a feladatot — sem látta akadályát, hogy a grandiózus elképzelések valóra váljanak, így az I-3-as övezetben, ahol eddig csak egy-, maximum kétemeletes házak épültek, most kétszer négylakásos, háromszintes sorházakat kezdtek felhúzni. Az önkormányzat egyik képviselője is felháborítónak tartja a sorházak építését. A műszaki osztály munkatársainak az lenne a feladatuk, hogy a város arculatára, jövőjére gondoljanak, nem pedig az, hogy engedélyt adjanak ilyen városcsúfításra. A műszaki osztály leváltott vezetője elismeri, hogy hiba volt az építési engedélyek kiadása. Mentségünkre szolgáljon — mondja a volt vezető —, hogy a főépítész nem talált semmi kifogásolni valót a tervben. Miután én nem vagyok építészmérnök, nem tudtam vitába szállni vele. Persze az önkormányzat abban is hibázott, hogy nem ellenőrizte az építkezések menetét, így csak utólag derült ki, hogy az elkészült sorházak magassága jóval eltér a tervekben szereplő adatoktól. A megemelt fogadószintnek köszönhetően pedig máris árnyékba borultak a szomszédos kertek. A hibát hibára halmozó műszaki osztály ezt már nem nézhette ölhetett kézzel, ezért elrendelte a felső szintek kényszerlebontását. A leendő lakástulajdonosok persze semmit sem tudnak a történtekről. Az építők nem tájékoztatták őket arról, hogy a magas talajvíz miatt eltértek az eredeti építési tervektől. — Ha lebontják a tetőt, akkor ötven négyzetméterrel csökken a lakás területe — mondja egyikük —, abba viszont tönkremegyünk. Eddig is már több mint három és fél millió forintot fizettünk ki. A Kertész utca másik üresen álló telkén hamarosan elkezdik egy újabb sorház építését. Ezt megakadályozandó, az ott lakók bírósághoz fordultak, ám keresetüket elutasították. Az indoklásban az szerepelt, hogy az építők nem lépik túl a beépítési százalékot. A gond csupán az, hogy az önkormányzat egyik munkatársa nem a valóságos teleknagyságra adta ki az engedélyeket. Amíg ezt nem sikerül bebizonyítani, addig a bíróság határozata marad érvényben. E hó végére talán már az alapozáson is túl lesznek. (gellért)