Élet és Irodalom, 2011. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-14 / 2. szám - Megyesi Gusztáv: Nemzeti iszap (1. oldal) - Arnulf Rainer: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)
--------Vúr---------------——------------------------------------------------------------------------------------------------------- '' Arnulf Rainer grafikái 2011 JANU * a Ranschburg Jenő: A hatalom mámora * Médiatörvény után (Koltay András, Széky János, Krzysztof Varga) * Kapronczay Stefánia-Verdes Tamás: A gondnokság alá helyezett személy választójoga * Ex libris Váncsa István * ÉS Irodalom: Grecsó Krisztián, Jánossy Lajos, Lázár Bence András, Zalán Tibor _____________Tárcatár: Szvoren Edina [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ÁRA: 396 FT 2011. JANUÁR 14. MEGYESI GUSZTÁV: Nemzeti iszap Azt gondolom, itt az ideje, hogy a volt rendőrkapitányok baráti egylete valamilyen elismerésben részesítse a devecseri vörösiszap-katasztrófáért felelős Mal Zrt. vezetőit, egyszersmind kimondja végre valaki, hogy a vörös iszap nemhogy nem ártalmas az egészségre, de egyes társadalmi rétegekre kifejezetten jó hatást gyakorol mind mentális, mind pedig materiális értelemben. Arról van szó, hogy a Zöld Baloldal egyik vezetőjének sikerült adatokat szereznie az országos katasztrófavédelmi főigazgatótól az áldozatok megsegítésére tett erőfeszítésekről. A Vasárnapi Hírek ezeket közzé is tette, s kiderült, hogy a károsultak jogi ügyleteinek a vitelére tizenhét tagú ügyvédi munkacsoport alakult állami pénzen, amelynek tagjai 25 000 forint plusz áfa óradíjért képviselik a károsultakat, az autóban eltöltött időért pedig még óránként 10 000 forint plusz áfát is elszámolnak, ahogyan az dukál. Utóbbi igen lényeges tétel, a csapatot ugyanis sikerült úgy összeválogatni, hogy lehetőleg az ország Devecsertől legtávolabbi pontjairól érkezzenek a helyszínre, így Debrecenből, Egerből, Pestről, mindöszsze ketten élnek a katasztrófa sújtotta terület közelében, de abból is az egyik a híres Hunyadfalvi doktor, aki nem mellesleg az Országos Választási Bizottság tagja is, s akinek szakmai önéletrajzában tán a legfontosabb elem, hogy fia a Fidesz tagja. Azt nem tudni, hogy a felesége is Fidesz-tag-e, mindenesetre ő is óránként 25 000 forintos sebességgel védi a károsultakat, oda-vissza 10 000 forint plusz áfa alapon. Itt most fordulóponthoz is érkeztünk. Olyan értelemben, hogy vihetnénk e cikk gondolatmenetét kissé demagóg irányba is, amely persze nem nélkülözne erős valóságtartalmat, amennyiben emlékeztetnénk az olvasót, hogy a többi között az ő pénzéből, sőt kifejezetten az ő pénzéből létrejött ebben az országban egy kármentő alap, amelynek több mint másfél milliárd forintjából eleddig mindössze 160 milliót juttattak el a rászorulókhoz, a többi bankban van. Miközben a károsultak közül sokan tizedmagukkal élnek húsz négyzetméteres helyiségben vagy a rokonoknál a pincében, az olvasó nyilván levonná maga is a következtetéseket, tán azt is megkérdezné, hogy a másfél milliárd vajon kinek a bankjában kamatozik, és kinek a javára, vagy még azt se, ugyanis már azt is eredménynek tartaná, hogy a pénz egyáltalán megvan. Ami, valljuk meg, csakugyan előrelépés. Főleg, ha azt veszem, hogy egy múlt hétvégi hír szerint a szerbiai árvíz által leginkább sújtott falunak élelem helyett ezer tangabugyit és melltartót küldtek a vámraktárakból, valamint az ünnepi alkalmakkor egykoron Magyarországon is hordott spanyol halottascipőt, mégpedig a kormány utasítására. Aminél a magyar kormány sokkal körültekintőbb megoldást alkalmaz: amint katasztrófa történik, államosítja a felelőst (szerb vonatkozásban ez maga a Teremtő volna), majd ügyvédeket küld a térségbe szuperóradíjjal. Hanem ami az események biztatóbb oldalát illeti, mi magunk sohasem állítottuk, hogy Magyarország rendőrállam. Most sem állítjuk, legfeljebb azt, hogy rendőrjóléti állam. Aminek megvan a maga oka. Amint azt tapasztalhattuk, Pintér belügyminiszter, akinek életútja maga a megtestesült makulátlanság, az ígéretéhez híven két hét alatt rendet teremtett az országban, a bűnözés mint olyan, megszűnt, ha csak összevonta szemöldökét a rendőr, a haramiák hanyatt-homlok menekültek, minek következtében a rendőrség frusztráltsága is eltűnt, derűs, felszabadult, de főképp lakosságbarát lett az állomány. Szintén múlt hétvégi hír, hogy egy ismerősét lelövéssel megfenyegető férfit, akinek tőből hiányzik a két lába plusz a két kézfeje is, kilenctagú kommandós csapat rohanta le a házában, csírájában elfojtva minden ellenállási kísérletét. A felszabaduló kapacitás nyilván szellemiekben is megmutatkozik, észre kell vennünk, hogy miként Pintér belügyminiszter volt cégei is egyre-másra kapják a jól fizető állami megrendeléseket, úgy egyre több volt rendőrkapitány vesz részt aktívan a nemzeti együttműködésben; elérkezett az idő, amikor rendőrnek lenni nem csupán dicsőség és vonzó életpálya, de elsősorban ugródeszka a végső kiteljesedés és meggazdagodás felé. We fucked it up - mondta volt állítólag Fellegi miniszter az Economist és más külföldi lapok újságíróinak egy kötetlen beszélgetésen, s mindegy, hogy ezt a médiatörvényre vagy csak annak kommunikációjára értette-e, mert tévedett. Nem tetszettek elkúrni semmit, sőt, a rendszer pontosan úgy épül, formálódik és teljesedik ki napról napra, ahogyan azt úgy nagyjából egy évvel ezelőtt már sejteni lehetett. Nemcsak hogy különbejáratú osztálytársadalom épül, melyben az új rend közkatonái, ha egyelőre csak ügyvédek, kormánytisztviselők és volt rendőrkapitányok képében is, de megtalálják a számításukat, sőt egyszerűen nem tudnak rosszul járni. Az új rend már nem csupán újsághír, híradótéma, már nemcsak százmilliárdokról, pártvezetőkről, nagyvállalkozókról, bankárokról szól, hanem belépett a mi utcánkba is, följött a lépcsőn, benéz az ablakunkon, az átlagember számára is érzékelhető, felfogható, már a szeme előtt csinálják, és szemérmetlenül. Ezt egyre nehezebb méltósággal elviselni, s nem demagógnak lenni. íme, példának azért, egy nemzetgazdasági léptékben mérve igazán jelentéktelen hír: a kormányszóvivő hölgy évszakonként 130 000 forintot kap az államtól fodrászra. Azért gondoljuk el, mi történt volna, ha tavaly ilyenkor csak tizedennyi közpénzen nyilatkozik a Bajnai-kormány vagy pláne előtte Gyurcsány szóvivője, lett volna nemcsak közpénz-elherdálás, de hazaárulózás is, egészen magas fokon. Még tavaly októberben, amikor kiderült, hogy Magyar György sztárügyvéd 13 százalék plusz áfa sikerdíjért vállalta a devecseri áldozatok képviseletét, a Fidesz honlapjától kezdve a párt napilapján át a párt showmanjéig mindenki, az egész jobboldal árulásról, szegények kiszipolyozásáról, de minimum példátlan arcátlanságról beszélt. Most, hogy tizenhét kiválasztott ügyvéd állami pénzből akár napi 130 000 forintot is megkereshet tisztán (plusz útelszámolás), ráadásul kifejezetten érdekük, hogy minél jobban elhúzódjanak az ügyek, csönd van, a nemzeti együttműködés mélységes, alkotó erejű csöndje. Fellegi miniszternek csak ne legyenek skrupulusai, amit idáig is tettek, arra már lehet építeni. Arnulf Rainer munkája © Arnulf Rainer Lapunk megjelentetéséhez különösen értékes támogatást kaptunk azoktól, akik tavalyi jövedelemadójuk egy százalékával segítették az Élet és Irodalmat. Kérésünk idén is ugyanaz: rendelkezzenek a mi javunkra! Élet és Irodalom Alapítvány Atrum: 18001776 42 9 770424 884005 11002