Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-09-11 / 11. szám
zéstől lelkesült egyéniségek másrészről pedig hovatovább enyészni látjuk az illy ritkák iránt is a’ közönségbeni kegyeletet, melly egyedüli küljutalma lehet a’ nemeslelkűeknek. Illy viszonyai közt e’ század társadalmi, egyéni jellemének szívesen veendik e’ lapok t. olvasói azon figyelmet, mellynél fogva kiadójok, a’ valódi érdemnek hódolva, kegyeletet iparkodik ébreszteni ’s fentartani azon magyar honleányok ’s honfiak iránt, kiknek kebelét tiszta ember ’s honszeretet melegítvén, mindkettő oltárán tettekkel áldoznak; ’s mint kellő tisztelet tárgyait, odaállítja képök hasonmását az érző honfi’s honleány szeme elé, hogy ismerje kedves vonásait az arcznak, mellyen a’ nemesl lélek ’s hőbben dobogó szív erényei tükröződnek vissza, hosszabbra nyújtván emlékezetét a’ jelesnek, a’ dicsőnek az által, hogy az anya, megmutatva a’ képet kisdedeinek, megtanítsa ezeket nevére, meg tiszteletére az eredetinek,’s felszámlálván a’hajlékony lélek és szív előtt a’ szép tetteket, mellyek attól származónak, egykori utánzására buzdítsa, hevítse szeretteit. A’ csarnokot,mellyet illy szent czélból nyit meg e’ lapok mellett azok kiadószerkesztője, nem kezdheté, bármilly tekintetben is, méltóbbal, mint BÁRÓ FORRAY-BRUNSVIK JÚLIA asszonysági exilja arczképével. E’ hölgyet halhatlan érdemű ösöktöli származás, ritka lelki és szivtulajdonok egykép emelik sorába a’ Magyarhon azon leányainak, kikre szent kegyelettel nézzen fel e’ nemzet minden jobblelkű gyermeke. Ő a’ feledhetlen emlékű országbírónak, néhai korompai gróf BRUNSYIK JÓZSEFnek, ’s az édemkoszorús napokat élő kesseleökeöi MAJTHÉNYI ANNA asszonyságnak lélekben és szívben magasztos, de magyar kiképezést nyert leánya, 1805-ki mart. 191 d. jön hites társa honfiúi gondokkal meghintett pályáján a’ korán elhunyt nagy hazafinak, soborsini báró FORRAY ANDRÁSnak, kit, mint ns. Csanád megye főispánját, 1830-ki aug. lökén kisére sírjába a’ gyászoló hölgy, ki férje nemes lelkének szép osztályosa, honfiúi buzgalmai és tetteinek hű részese, együtt buzgott létesítésében a’ nemzeties-népnevelő intézeteknek, mellyeket a’ nagy honfi — ritka bőkezűséggel tanúsítván a’ szeretetet, melly honas nemzete iránt lelkében ég vala — aradmegyei terjedelmes birtokában alapíta. Korán sírba szállt férje után maradt legnagyobb kincseit: JÚLIA’s IVÁN árváit, mint hékeblü honleányhoz illett, a’ hazának nevelte; ’s ott ragyog most a’bájos, a’magasztoslelkü honleány gróf NÁDASDY-FORRAY JULIA nemzetünk legdicsöbb leányi közt, ’s a’ ritka műveltségü, nagyreményű, melegkeblü b. FORRAY IVÁN kilépend maholnap a’ pályára, mellyen elődei olly nemesen fáradoztak, hogy szaporítsa szálait az ősöktől öröklött honpolgári füzérnek, melly dicsterjesztve lebeg déli homloka körül. — így teljesité mint anya ’s mint magaspolczu magyar hölgy legszentebb tisztét