Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-09-11 / 11. szám

zéstől lelkesült egyéniségek másrészről pedig hovatovább enyészni látjuk az illy ritkák iránt is a’ közönségbeni kegyeletet, melly egyedüli küljutalma lehet a’ nemeslelkű­eknek. Illy viszonyai közt e’ század társadalmi, egyéni jellemének szívesen veendik e’ lapok t. olvasói azon figyelmet, mellynél fogva kiadójok, a’ va­lódi érdemnek hódolva, kegyeletet iparkodik ébreszteni ’s fentartani azon magyar honleányok ’s honfiak iránt, kiknek kebelét tiszta ember ’s hon­szeretet melegítvén, mindkettő oltárán tettekkel áldoznak; ’s mint kellő tisztelet tárgyait, odaállítja képök hasonmását az érző honfi’s honleány szeme elé, hogy ismerje kedves vonásait az arcznak, mellyen a’ nemesl lélek ’s hőbben dobogó szív erényei tükröződnek vissza, hosszabbra nyújt­ván emlékezetét a’ jelesnek, a’ dicsőnek az által, hogy az anya, megmu­tatva a’ képet kisdedeinek, megtanítsa ezeket nevére, meg tiszteletére az eredetinek,’s felszámlálván a’hajlékony lélek és szív előtt a’ szép tetteket, mellyek attól származónak, egykori utánzására buzdítsa, hevítse szeretteit. A’ csarnokot,mellyet illy szent czélból nyit meg e’ lapok mellett azok kiadószerkesztője, nem kezdheté, bármilly tekintetben is, méltóbbal, mint BÁRÓ FORRAY-BRUNSVIK JÚLIA asszonyság­i exilja arczképével. E’ hölgyet halhatlan érdemű ösöktöli származás, ritka lelki és szivtulajdo­­nok egykép emelik sorába a’ Magyarhon azon leányainak, kikre szent ke­gyelettel nézzen fel e’ nemzet minden jobblelkű­ gyermeke. Ő a’ feledhetlen emlékű országbírónak, néhai korompai gróf BRUNS­­YIK JÓZSEFnek, ’s az édemkoszorús napokat élő kesseleökeöi MAJTHÉ­­NYI ANNA asszonyságnak lélekben és szívben magasztos, de magyar ki­­képezést nyert leánya, 1805-ki mart. 191 d. jön hites társa honfiúi gondok­kal meghintett pályáján a’ korán elhunyt nagy hazafinak, soborsini báró FORRAY ANDRÁSnak, kit, mint ns. Csanád megye főispánját, 1830-ki aug. lökén kisére sírjába a’ gyászoló hölgy, ki férje nemes lelkének szép osztályosa, honfiúi buzgalmai és tetteinek hű részese, együtt buzgott léte­sítésében a’ nemzeties-népnevelő intézeteknek, mellyeket a’ nagy honfi — ritka bőkezűséggel tanúsítván a’ szeretetet, melly hona­­s nemzete iránt lelkében ég vala — aradmegyei terjedelmes birtokában alapíta. Korán sírba szállt férje után maradt legnagyobb kincseit: JÚLIA’s IVÁN árváit, mint hékeblü honleányhoz illett, a’ hazának nevelte; ’s ott ragyog most a’bájos, a’magasztoslelkü honleány gróf NÁDASDY-FORRAY JULIA nemzetünk legdicsöbb leányi közt, ’s a’ ritka mű­veltségü, nagyremé­nyű, melegkeblü b. FORRAY IVÁN kilépend maholnap a’ pályára, mellyen elődei olly nemesen fáradoztak, hogy szaporítsa szálait az ősöktől öröklött honpolgári füzérnek, melly dicsterjesztve lebeg déli homloka körül. — így teljesité mint anya ’s mint magaspolczu magyar hölgy legszentebb tisztét

Next