Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-09-11 / 11. szám
KÉPCSARNOK(. I. BÁRÓ FORRAY-BRUNSVIK JÚLIA: Az ős hajdan népei, kiknél a’ művészet szinte, mint a’ polgári szabad lét egyképen találja fel legtisztább forrását, nagy férfiaikat ’s hölgyeiket, kiktől valamelly ágában az emberi létezés szükségeinek nevezetesb jótéteményeket nyertek, istenekké tevék, ’s mesés halhallantottságukban őket imádva, szobrokat állitanak és képeket ecsetelének nekik, mellyek körül magasztalva hulljon porba a’ már nemcsak hálás, de a’ hajdani nagy férfiú vagy hölgynek képzelt hatalmát rettegő utókor. — Mi túl vagyunk azon, hogy embert, bármilly nagyok legyenek is a’ benne élő isteni szikra hatásai, istenítsünk ’s regés hatalma előtt porba hulljunk ; de kiirthatlanul van szivünkbe vésve az illy nagyok iránt neme az érzésnek, mellyet „kegyelemnek nevezünk, ’s mellynélfogva mintegy ellenállhatlanul vonzatúak tisztelésére azoknak, kikről az emberiség vagy a’ nemzet, mellynek tagjai vagyunk, egyedei testi vagy szellemi jótéteményeket vettenek. E’ kegyeletnek mennyei vonzalmát, a’hajdaniaktól nyújtott nemes példa nyomán haladva, ápolni, főleg korunkban, helyén van, midőn egyrészről az anyagi érdekek után látó emberek közt ritkábbak az érdeknélküli, magasztosbér-23