Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-05 / 1. szám
k sárgulnak ’s elhalnak, midőn gyökertől a’ dér az éltető nedvet elvonja; az élet pedig elaljasodott, mert a’ kebleket a’ tudomány nem nemesité. Nemzetünk azonban távol van ezen szerencsétlen elválasztástól, mert hogy lehetne ottan félni, hogy a’ tudomány az élettől elmaradjon, hol a’közélet tényezői, amint azt az akadémia fényes névsora mutatja , egyszersmind a’ tudománynak is képviselői. De mind a’ mellett gondos előrelátás alkotta azon szabályt, melly gátolja , hogy az akadémia politikai csatatérré váljék , hogy a’ szenvedély heve el ne vakítsa a’ tudós szemeit, hogy a’ pártok összecsapásának zöreje el ne nyomja a’ tudomány békés hangját. Mert a’ tudománynak van egy mellékes feladata is, a’ mennyiben t. i. az életre köteles hatást gyakorolni, s ez annál magasabb, minél szabadabb alkotmánya van azon nemzetnek, mellyre hatnia kell, ’s minél mozgalmasabb az élet, mellyel kapcsolatban van; ezen feladat pedig nem más, mint a’ szenvedély tisztulásának eszközlése. A’ mit Aristoteles a’ tragoedia czéljáról állított, azt mi bátran kiterjeszthetjük a’ tudományra általában,’s boldognak nevezhetjük azon nemzetet, mellynél a’ közélet vihara felett a’ tudomány világtornya fénylik, melly a’ biztos kikötőt távolról megmutatja, ’s ha az akadémia e’ részben csak legkisebb hatással lehetett, ha a’ szenvedelmek csillapítására csak némileg hozzájárult, akkor ezen intézet — zendüljön bár fel ellene az aljas indulatok serege, a’ sértett hiúság, a’ boszankodó irigység — nemzeti életünkben mégis egy nagy nevezetességű hatalom, mellynek híját semmi egyéb institutio ki nem pótolhatná. De ha a’ szenvedelmek tisztulásának eszközlése a’ tudománynak szintén egyik feladata, akkor nem lesz talán érdektelen megvizsgálni, mellyik szaktudomány az, melly ezen czél elérésére legtöbb eszközöket nyújt. A‘ történet-tudomány közelebb áll hozzánk, semhogy a’ szenvedelmek hatást reá nem gyakorolnának; minden múló pillanat bővíti tágas birodalmának határát , melly még a’ perez jelenéseinek okait is magában foglalja ; — a’ változhatatlannak, a’ maradónak megfejtése ’s a’ philosophiának főfeladata, ez azonban olly szoros kapcsolatban áll a’ vallással, a’ társasélet institutional, ’s végeredményeiben mégis olly határozatlan, olly különböző, hogy vezérül ez sem szolgálhat egészen. És milly szoros az összeköttetés a’ történettudomány vagy philosophia és a’ közélet közt, olly szoros ’s még szorosabb azon viszony, melly a’ természettudományok és a’ magányélet közt létezik. Csak a’ régi tudomány az, melly előttünk azon alakban jelenik meg, mellyben a’ régiek Nemesist imádták, fékkel jobbjában, mérővel a’ balban, hogy a’szavakat zabolázza ’s a’ tetteket mérje. „A’ régiségtudomány —igy szól egy lángeszű német iró— olly világ könyv, melly az elvégzett, a’magokban meghatározott századok hosszú sorának nyomadékos példáját hű másolatban mindenkinek elébe tartja; szenvedély nélkül irányozza ez érzékeinket nyugodtan és képezve, mert régen bedőlt s ismét viruló térekké vált. Sírok felett viszen útja a’ tapasztalás által megvizsgált tárgyakra, de soha személyességre és véleményre. A’ szenvedélyek.