Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-01-02 / 1. szám

BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. ARAD, december 25-kén. Közönséges panasz az ,Életképek* aradi levelezői ellen, hogy ezen ártatlan kezelői az ephemer karczolatoknak rendesen az itteni közéletből kifolyó ostobaságokat útik dobra, s ha történetesen valami okos gomba bújik ki egy vagy más téns ur agyából, azzal semmi áron sem akarják az olvasó közönség kandiságát fólcsiklandozni. E1 panasz következtében az illetőket kibékítendő , eltökélém magamat az eddigi levelezők­nek — hadat izenni, azaz : e lapok szives olvasóit ezentúl mindenkor csak olly tényekről értesíteni, mellyek önzéstelen honszeretet, egyéni s egyetemi jóllét, értelmi fólvilágoso- dás, erkölcstisztulás ’s több illy — jámbor óhajtásoknak körünkben megvalósulására kiáltó bizonyságul, magoknak e’ tények embereinek pedig a’ szó teljes értelmében — becsüle­tére szolgálnak. Illy becsületre váló tények azonban — hála a’ sorsnak! — nálunk nem min­dennapiak , ezért előre bocsánatot kérek, ha második levelemmel olly későn találkozand- nak a’ szives olvasók, hogy az elsőnek tartalmát kegyes nevemmel együtt már el is felej­tették ; én részemről e’ tettükért , mint a’ sarkantyúk aranykorában egy lucsivnai tót a’ szabad ég egyik csillagát holmi tejfeles conferentiáért , soha sem fogom a’ szives olvasókat azzal vádolni, hogy a’ haza javát szivükön, a’ bor javát pedig gyomrukban nem viselik , fájdalmasan tudván azt, hogy írónak , olvasónak sorsa egyiránt feledni és feledtetni. A’ becsületre váló té­nyeknek , mellyekről ezúttal emlékezni kívánok, egyike casinónkra vonatkozik , casinónkra, melly mire e’ sorok világot látnak, már nem leend az élők sorában. Az utóbbi tisztujitás előtt megvolt nálunk az a’ jó szokás , hogy az aradi rendek politicai véleménykülönbsége csak a’ zöldasztal mellett mutogatta fogafehérét ’s ha a’ zöldasztali csemegéket főiemé sztette , azonnal ütött órája, azaz: a’ társas életben jobb oldal, bal oldal mitsem tudva , nem is akarva tudni pártszinezetről, becsületesen megfért egymás mellett; a’ tisztujitás óta azonban e’ szép szokás­nak valaki vagy valami hátára ült ’s addig sarkantyuzta, mig a’ szép szokás azon nem szép szo­kássá görbedt alatta, miszerint napjainkban — baloldal a’ jobb oldallal rendesen farkas szemet néz. Ha már valamelly egyesület illyen egymással farkas-szemet néző tagokból áll , mi termé­szetesebb, mintáz, hogy az egyesület könnyen kettősületté változhatik? Annak egyébiránt, hogy casinónk nem virad föl a’ jövő újévre, oka még az aradi polgárságnak nemzetiségünk iránti azon forró buzgalma is , melly szerint biz az nem sokat bánja , ha akkor látja is a’ magyar hír­lapokat , mikor a’ háta közepét. Én, ki különben irodalmunk minél inkább terjesztetni kivánása tekintetéből casinók- ’s vidéki könyvtáraknak ezentúl nem nagy barátja vagyok, casinónk fölbomlását Aradon , hol még tekeasztallal ’s klabriással kell némelly úri embereket olvasásra csalogatni, időelőttinek ’s már csak azon nézetből is , hogy egy kedves köztársalgó helytől fosztattunk meg , nem kis veszteségül tekintem. A’ hir szerint alakulandó gyülde , polgári ca­sino ’s a’ már valóban alakult ,nemzeti kör* aligha fognak tartós erőre vergődhetni, minővel a’ megboldogult birt. Veszteségünk mellett az mégis örvendeztető, hogy a’ casino bútorai elár- vereztetvén , jövedelme a városi szegények közt fog kiosztatni. Nem is tudok én ezen annyira csodálkozni, mint a’ becsületre váló tények ama másodikán, melly szerint a’ féktelen sötétség zsarnokhatalma egy megyében — nem mondom, mellyikben — erőt vett a’ világosságon. E’ tény röviden és zavartan ennyiből áll: A’ csermőiek egy éven át keserűen tapasztalván azt, hogy a’ fejre nálok kevesebb, de észre több világosiak mindig és mindig borsot törnek az ő or­ruk alá , fölkérték az elekieket cum appertinentiis , hogy illendő stóla mellett segitnének letor­kolni a’ világosinkat. Az elekiek cum appertinentiis meg is jelentek külsejűk és belsejök egész — feketeségében, 's kezet fogva a’ csermőiekkel, csakugyan letorkolták a’ világosiakat. Ezen tor- kolás alkalmával egy nemzeti sarkantyus levelező (szinte a’ csermőiek közül) , kinél a’ felügye­lők mindég jó állapotban akarják a’ pénztárt találni, úgy megindította nyelve kerekeit , hogy az (a’ nyelve a’ hamisnak) halála után is mindig kerepelni fog, hacsak szánakozásból valami eretnek — agyon nem üti. — Hogy e’ letorkolási tény kissé kényes portéka, magyaráznom szükségtelen. Vigasztalnám az illetőket , ha tudnám, hogy e’ csapás csüggedéssel töltötte el keblóket ; de mivel ellenkezőről vagyok meggyőződve , ezúttal csak ezen magyar közmondatot kívánom emlékezetökben megújítani: Adj a’ tótnak szállást, kiver a’ házból! Szekercze. BAJA , december 21-én. Közönségünket — melly már az egész őszi időszak alatt magá­nyába vonulva tölté el unalmas napjait — tegnap egybegyüjteni iparkodott Fischer József a’ m. f. polgárság zenekarának karmestere, az igazgatása alatti zenészek által ,,Reunio“ czim alatt adott hangversenyével; — mondók : iparkodott*; de, sajnálom , csak kevesen jelenének meg élvezni a’ derekasan és dicséretesen kivitt ’s a’ közönség által zajos tapsokkal és éljennel foga­dott zenének bájait. E’ gyérség oka leginkább a’ hirdetmények hanyag kihordása, és az „eszmé­nek nálunki újszerűsége.“ A’ két nyelven szerkezeit hirdetményben a’ programmnak csak német nyelven történt közlését nem lehet nem roszalnunk, tudva azt, hogy alig van város, mellyben — nem említve a’ magyar elemnek általános uralkodását — a’ német ’s más ajkú lakók oly­annyira bírnák a’ magyar nyelvet, mint épen városunkban, — miért is nincs szükség arra, ho°-'v a’ német nyelv a’ magyar nyelv mellett csak magyarázó nyelvül is használtassák, — miért is°á’ magyar nyelvet mellőző bár minő hirdetmények közönségünknek nemzetiségét sértik. Sapienti pauca. — Intézeteink száma ismét kettővel növekedett: t. i. „Tudakoló,“ és „Kereskedelmi tanintézettel; mindkettő nagy hasznára leend a’ városnak, ha azok kellőleg pártoltatni , a’ vállalkozók által pedig kellőleg kezeltetni fognak. Intézeteink koszorújába a’ már mintegy'két évvel ezelőtt indítványozott, tanácskozás alá vett ’s azóta mély siri csenddel és hallo-atással fedett kisdedóvódát is szeretnök fűzni, remélvén, miszerint az akkoron megszenditettT eszme

Next

/
Thumbnails
Contents