Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)
1870-09-16 / 1. szám
dani. Rieger felségsértésnek nevezi azon gyanúsítást, hogy az előbbi királyok nem tisztelték a rendek jogait azon körülmény mellett, hogy e királyok a rendek jogainak tiszteletben tartását a koronázáskor esküvel fogadták. (A felségsértés szóra bal oldalon nagy zaj keletkezik. Rendre!) Hosszas zaj után s a baloldal helyeslése mellett elnök felszólítja a szónokot, hogy vonja vissza e kifejezést, mi meg is történik. Herbstnek azon állítására, hogy Csehországot a német császárok adták hűbérbe, Rieger azt jegyzi meg, hogy ennek következtében talán a cseh király a porosz királynak mint leendő német császárnak hűbérese legyen. (Ellentmondás a német oldalról.) Menzdorf herczeg helytartó a kormány nevében hangsúlyozza, hogy a császári üzenet a cseh királyság országgyűléséhez és nem máshova intéztetétt s újra felszólítja a gyűlést, hogy kövesse a a legfelsőbb intenziókat és eszközölje ki a reichsrathba való választásokat. Az erre következett szavazásnál a reichsrathbeli választások eszközlésére szavazott 77, (mind németek) ellene 147 (mind nagybirtokos és cseh.) Smeykal a németek nevében kijelenti, hogy nem vesznek részt a majoritás felirata iránti határozathozatalban s el fogják hagyni a termet, mi meg is történik. Erre a felirat egyhangúlag elfogadtatott. Schwarczenberg Károly herczeg indítványozza, hogy deputatio küldessék ő felségéhez afelirait^1 1 ___TM~.o*«guiarsai es helyetese s 8 választott tagból áll. Skrejkowszky letette mandátumát. Délben érkezett táviratok. (September 15.) Ber 1 n. sept. 14. A berlini félhivatalos lapok kinyilatkoztatják, hogy azzal fognak békét kötni, ki kedvezőbb feltételeket kínál. A köztársaság tényleg, a császárság jogilag létezik. London, sept 14. Thiers missiója eredménytelen maradt, iport azt kívánta, hogy a semleges hatalmak erőszakolják a poroszok elvonulását. Drezda, sept. 14. Delbrück rá akarja venni a szász királyt, hogy a német császárság felállítását indítványozza. Bécs, sept. 15. A belső átalános bonyodalommal szemben Potocki elbocsáttatása valószínű. London, sept. 14. Grannvillenek beszgetése volt Thiessel, azután Bernstorff-faL' ^ ' tone-val értekezett. Erősitik. Winners SZOm' hatig itt marad. x4 A „Gazzetta ufficiale“ • • i ^ ' e-?C-!“a hadosztály Frosinone megszállja. Az Ajg,'a éjjen indult. — az olasz csapatásajj^gták a montaltoi őrséget, mely Cornettoba vonult volt vissza. Civitavecchia lakói feliratot intéztek a királyhoz. — A negyedik hadtest ma reggel 12 kilométernyire közeledett Rómához. — Bixio hadosztálya megszállta Cornettot. — Két zászlóalj Terracinát szállta meg. Bécs sept. 15. A mai hivatalos lap egy császári feliratot tesz közzé, mely Holzgethan pénzügyért, gr. Taaffe belügyért, Tschabuschnig igazságügyért és Trautmannsdorf nagykövetet az urak házának élethossziglani tagjaivá nevezi ki. Bécs, sept. 15. Az alkotmánypárt mintegy 36 képviselője, határozathozatal nélkül oda nyilatkozott, hogy a képviselőház constituálásával még várni kell, míg a cseh képviselők megérkeznek. Fl ó r e ncz, sept. 14. Az „Opinione“ jelenti: Odescalchi herczeg a lakosság élén feltűzte a nemzeti zászlót a Bracciano kastélyra. — Fegyveres polgárok Róma ellen mennek. Az „Opinione“ meghazudtolja az állítólagos diplomatiai nehézségeket, melyek az olasz csapatoknak Rómába vonulása iránt támadtak volna. Páris, sept. 14. A külfölddel való közlekedés mind nagyobb nehézségekkel jár. Menotti Garibaldi ide érkezett. — A St. Cloudi erdő már felgyujtatott. Konstantinápoly, sept. 14. A franczia nagykövet, Laguerronniere, beadta lemondását és ma elutazik Francziaországba. Ducros Aubert mint ügyvivő marad. Az orosz nagykövet, Ignatien ma Odessába utazik. Páris , sept. 14. A közlekedés a Páris-Lyoni pályán megszüntettetett. Egy ütközetben, mely tegnap Monteray mellett porosz dsidások és önMac-Mahon és Failly tábornokok életben vannak. Előbbi Pourri-aux-Boisból sept. 8-diki kelttel a következő levelet írta a hadügyminiszternek : Miniszter úr! Vagyok bátor tudtára adni, hogy a porosz katonai tekintélyektől engedélyt kaptam, hogy egy kis faluba, Pourri-aux-Boisba vitethessem magam. Pourri aux-Bois Sedantól egy mértföldre, Belgium irányában fekszik. Mint hadifogoly kapitulatió föltételek szerint nem állhat? be ismét a szolgálatba e háború folyamáán - mint a tisztek legfőbbike - , , Vasnokságom alatt állott sereggel . “fent, kataszofa uta? ! . .. „ ,előzni akarok, és — ha csak katonáim sorsában , ’ , sebeim állaim^ megengedi, mi az orvosok nyilaik "-■* «mint öt vagy hat hét múlva fog beavetkezni — a porosz katonai tekintélyektől engedélyt kérni arra, hogy egy német helységben telepedhessen le. Fogadja miniszter ur stb. Mac-Mahon. marschall. Napóleon életmódjáról Wilhelmshöhe ben Kasselből a következőket írják: Az excsászár igen egyszerű életmódot folytat Reggel 7 órakor a császárt rendesen dolgozószobájában itóasztalánál találják. E szoba ablaka keletre néz a parkra. 9 óratájt megissza dolgozószobájában teáját és csak ekkor fog dohányozáshoz. — 11 óra körül veszi kezéhez a leveleket és lapokat; ezeket futólag átolvassa. — Egy óratájt Murat herczegnő vagy Plieri karján hagyja el szobáját, miután előbb háziorvosával beszélt és frissítőket vett magához, több személy kíséretében sétát tesz a parkban, mely séta közben élénk társalgás foly . 4 órakor a császár Pietrivel a dolgozó szobába vonul vissza. (Mint beszélik, a császár történetét írja le) 6 órakor ebédel minden több tiszt társaságában . Az asztal a porosz királyi udvari szakács nyilatkozata szerént igen egyszerű 7 órakor fölkelnek. 9 órakor thénzás. Théa ivás után a császár dolgozószobájába vonul vissza, hol irás és olvasással van elfoglalva egész 11 óráig. Éjfélkor a kastélyba minden nyugodt. — A császár leveleket hivatalosan még igen keveset küldött el. Tegnap felkérte a várparancsnokot, hogy a kastély körüli vidéket messze zárja el a közönségtől mivel kísérete általok boszantásokban részesül. TÁRCZA: Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetől, A forditó előszava. A múlt század legnagyobb satyrikusa Voltaire, családi nevén Francois - Marie Arouet, ki mint gyenge, beteges gyermek született Chatenayben 1694. febr. 20-án, s ki később oly hatalmas és győztes ellene lett a százados előítéleteknek, félszeg fogalmaknak, és főleg a megrögzött fanatizmusnak. Zadig czimű regényét Lynevilleben, Lesczinsky Szaniszló lengyel király udvarában irta. E fejedelem, ki kétszer volt megválasztva Lengyelország királyává, de Lotaringiánál és a királyi czimnél egyebet soha sem bírt, s ki a reá kényszeríteni akart korona után nem is igen vágyódott soha, főörömét abban lelte, hogy udvarába tudósokat, költőket, és szóval fényes tehetségeket gyűjtsön. Már régen hívta magához a legbarátságosabban Voltairet, kinek lánglelke akkor merült fel vakító fényével, és Châtelet Emilia marquisnőt, a költőnek tudós és fennkölt szellemű barátnéját, ki vele együtt volt kénytelen tűrni kortársnőinek és társainak srigylsedését és ellenségeskedését azért, mert bátorkodott föléjök emelkedni szelleme és tudománya által; ki vele együtt pályázott a franczia tudományos Akadémia nagydíjára; s kinek munkája ugyancsak Voltaire munkájával együtt a pályázaton kitüntető dicséretet nyert. E két nagy szellemet édesgeti magához a lengyel király, de Voltaire és barátnéja csak akkor fogadták el a meghívást, midőn az Akadémiába való megválasztatása alkalmával ellenségeinek fokozott irigykedései és folytonos zaklatásai Voltairrel tökéletesen megutáltatták Párist. A lünevillei udvarban Voltaire visszavonulva, az ármánykodások elől mintegy elrejtőzve, tanulmányainak és szellemének élt, és itt írta a többi közt azon művet is, melyet most a magyar közönségnek bemutatni akarunk. E körülményt azért véltük szükségesnek felemlíteni, mert „Zadig“ több helye elárulja azon boszankodó, s talán némileg elkeseredett hangulatot, melybe a költőt ellenségeinek folytonos zaklatása helyezte; sőt az első fejezetekben ellenségei némelyikének nevét is belefoglalja satyrikus életeibe, miáltal — mint Ellissen találóan megjegyzi — sokkal biztosabban mentette meg azokat a feledés tengerébe való sülyedéstől, semmint ők maguk azt legjobb akarat mellett is tenni képesek lettek volna. A regény maga azon bölcsészeti regények egyike, melyeknek Voltaire oly kitűnő, eredeti és utánozhatlan mestere volt. E regények modoruk és alakjuknál fogva könnyüknek látszanak , pedig csak oly lángész, minő Voltaire volt, képes egy-egy életes megjegyzésben, a képzeletnek egy odavetett vonásában, vagy a regényben előforduló, legélénkebb és fesztelenebb könnyüdséggel előadott helyzetekben egy mélyen átgondolt, s évek hosszú sorának tanulmánya és tapasztalatai által megérlelt bölcsészet elveit fejezni ki tréfás könnyüdséggel, de meglepő biztossággal. Azért mondja maga a szerző e művéről: „ouvrage, qui dit plus, qu’il ne semble dire.“ A látszólag szeszélyesen, gondatlanul összeállított kis, keleti regék, melyek e művet alkotják, annak czíméhez képest „ a végzetnek “ magasabb, tőlünk nem függő hatalmát tüntetik elő, egyúttal azonban meggyőznek arról is, mily helytelen, sőt talán nevetséges azon köznapi nézet, mely szerint a gondviselés, vagy isten csak oly mindennapiasan gondolkozik, tesz, tanácsol és vezérel, mint a halandó ember. A regény történetének idejét a szerző a legrégibb korba helyezi, melyről még a legkorábbi történetírók és költők sem emlékeznek. A keleti költőket utánozza ebben, valószínűleg azért, hogy képzeletét a történelem korlátai ne akadályozzák merész röptében és bölcselmi czéljaiban. Voltaire maga is említi regényének ajánlatában az ezeregy éj és ezeregy nap regéit. E regék némelyikét „Zadig“ - ban is felhasználja, mi ellenségeinek ürügyül szolgált, hogy ez általános tetszéssel fogadott művében őt plágiummal vádolják. E vád azonban önmagán hordja az ellenségeskedés bélyegét, mert ha összehasonlítjuk a keleti regék eredetijét a nyugati regélő utánzatával; ha tekintetbe vesszük, mily mesterien tudja ez utóbbi, a kínálkozó anyagot saját czéljaihoz és ízléséhez vagyis saját keretéhez idomítani és átalakítani, akkor eljárását kétségtelenül nem plágiumnak fogják nevezni,hanem mesteri ujjáteremtésnek. Ennyit akartunk előlegesen megjegyezniVoltaire e regényéről, melynek annyi tapsolója és annyi irigye, oly sok bámulója és oly sok ellensége volt, s mely mégis kivívta magának a gondolkozók elismerését és tetszését, mert végre is belátták, hogy e mű: „ouvrage, qui dit plus, qu’il ne semble dire.“ Rakovszky István. Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetöl. Helyeslés. Én alulírott, ki elhitettem a világgal, hogy tudós, sőt lángész vagyok, elolvastam e kéziratot, melyet akaratom ellenére is érdekesnek, mulattatónak, erkölcsileg és bölcsészetileg tanulságosnak és még azok tetszésére is méltónak találtam, kik a regényeket gyűlölik. Ennélfogva rész hírét költöttem, s biztosítottam a Kadi urat, hogy gyalázatos egy munka. *.) Ajánló-irat, melylyel 8 ali költs „Zadig“ czimü regényét Sheraa szultánnőnek**) ajánlja. Bidla Hedsra 837-ik évében, schewal hó 18 án ***) Szemfény bája, szívek gyötrelme, a szellem fénye! Nem csókolom lábaid porát, mert te alig, és legfeljebb Iran szőnyegein vagy rózsákon jársz! Egy régi bölcs könyvének fordítását ajánlom neked, ki oly szerencsés volt, hogy semmi dolga sem akadt, s így azzal mulatta magát, hogy leírta Zadig történetét, e művet, mely többet mond, mint a mennyit mondani látszik. Kérlek, olvasd el és bíráld meg; mert habár te életed tavaszán vagy; habá minden öröm szolgálatodra áll; habár szép vagy és tehetségeid még növelik szépségedet; habár reggeltől estig dicsérnek téged, s neked mindez okoknál fogva fogod volna nem bírni józan észszel, te mégis igen okos vagy és ízlésed kitűnő, és okosabban hallottalak beszélni, mint nem egy hosszú szakálú és csúcsos sapkája dervist. Te óvatos vagy és nem vagy bizalmatlan; szelíd vagy, a nélkül, hogy gyenge volnál; jótékony vagy, de tapintatos; szereted barátaidat és nem szerzesz magadnak ellenségeket. Szellemed sóba *] A satirykus élet, mely V. akkori bírálóit oly találóan jellemzi, a Zadignak 1748-iki kiadásában jelent meg. **] Chatelet Emilia marquisne. ***) SebevaljVagy schawal a mohammedán évnek 12-ik hónapja „ sem veszi kölcsön báját a rágalomtól; nem mondasz és nem teszesz roszat, bár végtelenül könynyen tehetnéd. Végre lelkedet mindig oly tisztának láttam, mint szépségedet. Sőt egy kis bölcsészeti alappal is bírsz, mi azt hiteti el velem, hogy a régi bölcs e műve jobban fog neked tetszeni, mint bármely más nőnek. E mű először régi chaldeai nyelven volt írva, melyet sem te, sem én nem értünk. Lefordították arabra, hogy mulattassák vele a híres Ulugh-beli*) szultánt. Akkor volt, mikor az arabok és persák az eezregyéjét, az ezeregy napot, sőt. kezdték irni. Ulugh jobban szerette Zadigot, de a szultánnők jobban szerették az ezeregy regéit.„Hogyan kedvelhettek jobban — monda nekik a bölcs Ulugh — oly meséket, melyeknek sem értelmük, sem jelentőségük nincs ?“ „Épen ezért szeretjük !“ felelek a szultánnők. Hízelgek magamnak azzal, hogy te nem fogsz hozzájuk hasonlítani, és hogy valódi Ulugh lesz. Sőt reményem, hogy ha meguntad a mindennapi társalgást, mely annyira hasonlít az ezeregy regéihez, csakhogy kevésbé mulattató, egy pillanatot fogok lelhezni, melyben veled józanul beszélhetek. Ha lettél volna Fülöp fiának Scandernek idejében Thalestris, vagy Szeleiman **, idejében Saba királynéja, e királyok látogattak volna meg téged. Az égi erényeket kérem, hogy örömed zavartalan, szépséged állandó és boldogságod végtelen legyen. Sadi. (Folyt, követ.) Az erődített Páris. Korunk a gyorsaság kora. Gőzo”^®! megy minden. Még ma jellegtelen a politív-^ ég, holnap már haragos felhők lepik el; r a béke, holnap háború. Amily gyorsan, mert főleg gyorsan állott hadilábra Porosz- és francziaország népe, és oly lázas gyorsasággal követték egymást a vívott csaták. A győzelemdeljes csaták szakadatlan sora a porosz seregeket két hó alatt úgyszólván Páris külső erődés alá vezette. A közfigyelem tárgya jelenleg PR-is. Míg a győzelmes német sereg akadálytalanul halad Francziaország fővárosa felé, addig ott pihent, ését nem ismerve, dolgoznak az erődítéseién. a legközelebbi pillanat — ha csak a békekötés fehér zászlóját nem bontják ki — tudósíthat *] Tamerlan unokája, tudománya által hires fejedelem a 15-ik században.' **] Szoleimán név alatt ismeretes keleten a bibliának bölcs Szlamon királya, kihez Saba királynője vándorolt bölcseségét csodálni, valamint Thalestris amazon királynő Skandert [Alexander, Nagy Sándor] látogatta meg 300 amazonjával. arról, hogy a borzasztóan nagyszerű dráma az erődített rovaros falai alatt megkezdetett Hogy tehát olvasóink a közelálló ereményeknél tájékozva legyenek, adjuk az erődített Páris térképét s annak rövid magyarázatát. Páris körzetét egy katonai útból, zátonyba álló körfal képezi. Az előtér, mely fölött 85 jordmnyma (Bastionen) uralkodik, a Szajna segélyével könnyen hozható viz alá. A kőfal kerületén belül kövezett katonai út vezett; közel ehhez megy a párisi körvasút, míg összeköt -^menynyi Párisba ágazó vasutvonal g mel a réseken belül összeköti Parist. A körerőditésen kívül — • ,.t 66 kanalaf, kit meg — fél mértföldnyire tavor4gban ^ „ lenitett erőd fekszik, melyek^ res..ie|1 a8- részben harezgátok által egymással ben állanak. * . *\ Az északkeleti irányban kétség ' ’ ’ legerősebb pont St. Denis. E város három erőd által van körülvéve. Az Enghien és Montmorencyba vezető vasútvonal közvetlen közelében fekszik Briche erőd; a Rouillon vize mellett „Double Couronne du Nord“ és délkeletre a fort de l’Est áll. E három erődítési mű gátony és árok által van egymással összekötve s igen könnyen víz alá hozható. Paristól keleti irányban, és pedig északról délnek, kisebb-nagyobb távolságban egymástól, a következő erődök feküsznek: d’ Aubervilliers Romainville, Noisy, Rosny és de Jogent. Aubervilliers erőd a l’Est erődtől dére, tehát Párishoz közelebb fekszik. A kettő köz a Soissonsba vezető vasútvonal halad el, mögötte pedig a st. denisi csatorna. Romainville erőd az Ourcq csatonán túl s Strassburgba vezető vasútvonal mellett de a Belleville-Pantin magaslaton fekszik; ez 18 várkörzetről 1800 lépésnyi távolságban vanJnnen az Ourcqi csatorna felé sok sánczozat vcet, míg a túloldalon két védmű akadályozza a átkelést. Noisy, Rosny és de Nogentetedik — még mindig ugyanezen hegyvonal küldalmn — párhuzamosan a Mühlhausenbe vezető vasútvonallal követik egymást. De Nogen ttán a megerősített Vincennesvára áll. Páristól délre, s pedig keletről nyugatnak, feküsznek: Charenton, d’Ory B- cétre, de Montrouge, de Vauvres is d ’ I s s y erődök. Charenton erőd azon szögletben fekszik, mely a Szajna és Marne egyesülése által Alfortnát képeztetik, tehát jobbra a Lyonba vezető vasúttól, kéntes lövészek között folyt, előbbiek 60 halott és sebesült vesztesége mellett visszaverettek. Egy kevésbé szerencsés ütközet történt ma reggel Melun és Eric Comte.Robert mellett a poroszok elfogtak néhány önkéntes lövészt. A hír, hogy Garibaldi és párthívei a köztársaság kikiáltása óta Francziaország pártjára állottak, határozott megerősítést nyer. Olasz lapok ugyanis Garibaldi tábornok következő levelét hozzák: „Kedves barátim! Tegnap azt mondottam volt nektek : háború és ellenszegülés a Bonaparténak! Ma azt mondom nektek: Gyámolítsátok a franczia köztársaságot egész erőtökből. Én, mint rokkant, felajánlottam szolgálataimat az ideiglenes kormánynak s remélem, nem lesz lehetetlen az ez ajánlattal járó kötelezettségnek megfelelnem. Igen, polgártársak, nekünk egy szent kötelességet kell szemünk előtt tartanunk s testvéreinket Francziaországban gyámolitanunk. Czélunk mindenesetre nem az lesz, hogy német testvéreinkkel síkra szálljunk, kik, mint a gondviselés karja, a zsarnokságot porba tiporták, mely a világra oly ólomsulylyal nehezedett. Mi csak ama rendszer támogatására ragadunk fegyvert, mely egyedül képes a békét és a nemzetek jólétét biztosítani. Még egyszer ismétlem, nekünk a franczia köztársaság segélyére minden erőnkkel csíptu mkr. «V.-'V' — amxxit tttpd.sziliáldi által uj életre serkentve, az emberiség újjászületésének oszlopát képezi. Caprera sept. 7. Garibaldi:“ Kivel akarnak a poroszok békét kötni. A német főhadiszálláson lehetőnek tartják s készen vannak reá, hogy legvégső esetben Napoleoncsászárral kössenek békét, ha t. i. az ideigl. kormány elfogadható biztosítékot nem akarna avagy nem lenne képes nyújtani. — A félhivatalos N. Alig. mrg erre vonatkozólag a következőleg nyilatkozik: A kérdés, melyik a törvényes kormány Francziaországban, legkevésbé sem aggasztaná Németországot, ha nem állana háborúban Francziaországgal. Így azonban másod helyen azon fontos kérdés merül fel: kivel folytassa Németország a békealkudozásokat ? Favres Gambetta urak és társaik minden esetre azon képzelődésben élnek, hogy a párisi zavargások Francziaországban átalános elismerésre találtak, mi épen nem lephet meg bennünket azon roppant őrültséggel szemben, melyben a párisi politikai és publicistikai korypheusok minden más osztályok fölött szenvednek. Francziaország más városaiban azonban már is alakulnak külön kormányok, s a franczia államjog szempontjából Németországra nézve a Hotel de ville-ben székelő kormány teljesen semmis. Ha a mai „Volkszig“ „beelegyedésnek” egy szomszédnemzet legbelsőbb ügyeibe“ nevezi azt, ha Németország még továbbra is el akarná ismerni a császári kormányt, megfordítva és oly beelegyedés lenne az, ha mi más kormányt, mint Napoleon császárét, ismernék el törvényesnek. Ha mi németek ez elvi álláspontot elhagynék, úgy ma J. Favrevel, holnap talán Rocheforttal, holnapután Cluserettlokkal, a negyedik napon valamelyik la vilettei munkással lenne dolgunk s e kormányok közül egyik sem ismerné el ma azt, mit tegnap a másik ígért s egyik a másikat desavuálná. A laoni esemény, melyet a fanatikus franczia sajtó fenhangon magasztal, de mely szégyenteljes folt gyanánt fog a franczia nemzet becsületén maradni, eléggé bizonyítja, minő fanatikusokkal van itten dolgunk. Ha valamely erődített hely avagy hajó védelmezői önmagukat légberöptik, ez mindenesetre hősiesség lehet, a mely ellen mi kifogást tarunítea txlittvnjik , de na oe cílut a győzőnek átadni, saját csapatait kivonni s aztán a becsületben s a nemzetközi jogszokások tiszteletben tartásában bizó ellenséges bevonuló csapatoknak olymódon ártani, — nemcsak barbarismus -elynek okvetlenül a legborzasztóbb meg* -«tsokat kell maga után vonni, hanem becstelenség, melyben mindazoknak van részök, kik e tényt el nem ítélik. És épen e tény, mely, mint mondottuk, következményeiben Francziaországra és számtalan ártatlanokra nézve okvetlenül a legborzasztóbb eredményű lesz, ha netalán még valahol és valami módon ismétlődik, minden egyébnél inkább bizonyítja, hogy mi Francziaországban nem alkudozhatunk oly emberekkel, kik ily borzasztó tettekre izgatnak, hanem egyedül csak oly kormánynyal, amelyet mi népjogilag elismertünk, és amely ítész a népjogot tiszteletben tartani. A „Spen. Ztg.“ kissé tartózkodóbb , de egyik czikkében a Napóleon császár iránt tanúsított előzékeny bánásmódot védelmezvén, ez is következőleg nyilatkozik: Azon férfiú, ki Sedannál, midőn magát semmikép keresztül nem vághatta, kardját Poroszország királyának lábaihoz tette le, még ma is a francziák császárja. A nemzet az ő dynastiáját csak nemrég, máj. 8-án erősítette meg hét millió szavazattal, s egyedül az ideiglenes kormány azaz a törvényhozó testületnek egy picziny töredéke tette őt és a régensséget le, hogy önmagát helyezze a polczra. E tényt a franczia nemzet még semmiképen sem legalisálta s ez ránk nézve sem bírhat azon jelentőséggel, mintha Napóleon csakugyan megszűnt volna Francziaország uralkodója lenni. Tarthatja-e magát az ideiglenes kormány, az az eseményektől függ. Francziaország belpolitikájának jövendő phasisai átalában kiszámíthatlanok. A nagyvárosokat s a mindig republikánus érzületű Elsasst kivéve az egész országban nagy ragaszkodással vannak a napóleoni dynastia iránt, főleg a föld népe között. Németország nem fog a francziaországi belviszonyokba beavatkozni, örömest a francziáknak engedi át, hogy kormányformájuk iránt határozzanak, de míg ez egy vagy más törvényes után meg nem történt, nekünk III. Napóleont kell a legutóbbi törvényes actus által megerősített souverain gyanánt elismernünk s épen nem cselekednénk eszélyesen, ha a francziák azon részét, mely hozzá szilárdul ragaszkodik, a császár személyében megsértenek, sőt még azon eset is beállhatna ránk nézve, hogy Napóleon avagy a régensség fontos szerepet játszanék a békealkudozásoknál. A Francziaországban ez idő szerint uralgó zűrzavarral szemben mind e lehetőségek legkevésbbé sincsenek kizárva. Mert ki tudja, meddig fog fenállhatni a mostani ideiglenes kormány, nem fog-e még egy másik által lerántatni, nem fog-e oly hacs beköszönteni Francziaországban, hogy a nemzet ismét az utóbbi 20 év emberét kívánja vissza ? Hiszen ez országban mi sem lehetetlen. Mi tehát wilhelmshöhei foglyunkat még mindenesetre mint a jelenleg fenálló törvényes franczia kormányt, esetleg a békekötésnél fontos tényezőt, nem egészen valószínűtlenül, mint Francziaország további uralkodóját, vagy az ezután uralkodó dynastia egyik tagját tekinthetjük. Németország újjáalakítása. Kétséget nem szenved, hogy Németország újjáalakítását illetőleg már megkezdettek a királyi főhadiszálláson a tanácskozások. A kezdeményezés e tárgyban bajor részről indult volna ki, mely az északnémet bund helyében német bundot szeretne látni( és pedig szabadelvű alapon, tehát a miniszteri felelőséggel. Egy bajor félhivatalos lap e tárgyban következőleg ír. „Több lap azon hírt hozza, hogy a bajor kormány fogja a német kérdésben a kezdeményezést megtagadni, és tárgyalásokat kezdeni Poroszországgal Bajorországnak az északnémet szövetségbe lépése iránt. Hiteles tudósítás után e tárgyat illetőleg megjegyezhetjük, hogy a német viszonyok végleges rendezése tényleg komoly tanácskozások tárgyát képezi a bajor kormány körében. Ezen nyár jelentőségteljes eseményei Németország új szervezését s politikailag kétrészre szakadásának északra és keletre megszüntetését a legmeggyőzőbben követelik, s bizonyosak lehetünk abban, hogy a bajor kormány, nagylelkű uralkodójával amint a háború kérdésében hazafias odadással csüggött a német ügyön, ép úgy hű marad nemzeti szelleméhez a német ügy békés rendezésében. Ami azonban az északnémet szövetségben belépést illeti, figyelmeztetnünk kell arra, hogy a törekvéseknek oda kell irányozna lenniük, hogy az észak-német szövetség helyébe német szövetség lépjen, és hogy azon — hihetőleg nem távol levő — pillanatban, midőn ezen óhajtott czél el fog érezni, a volt észak-német bund megszünjék.“ Laon várának légberöpitése. A franczia hadügyminiszter Laon várának légberöpítéséről a következő hivatalos közleményt adja : Laon várának parancsnoka, Theremin tábornok a citadellát átadta, hogy a várost kímélje. Déli 1 óra felé a lőporkamra a citadella egy részével, a porosz táborkarral, pár száz poroszszal s néhány mozgó őrséggel légbe röpült. Ma érkezett tudósítások szerint, az egész porosz táborkar megsemmisíttetett. (?) A „Public“ a következő közleményt hozza ugyanezen eseményről. Tegnap (sept. 9.) reggeli 9 órakor egy, a város lakóiból álló küldöttség jelent meg Theremin parancsnoknál, ki a várat mozgó őrséggel védelmezte; a küldöttséget egy hadtest, körülbelül 5—600 porosz követi. A város lakói kérték a parancsnokot, hogy a várat adja át az ellenségnek. A parancsnok beleegyezett s elrendelte a mozgó őrség kivonulását a citadellából, amint azonban az ellenség megkezdte a bevonulást, a derék tábornok a citadellát a levegőbe röpite. Hatszáz poroszszal ő is ott lelte hősi halálát. A hivatalos lapból. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére megengedtem, hogy a budai József-műtegyetemen a mathematikai és kísérleti természettannak egymástóli elválasztása mellett, egy mathematikai-természettani és antalytikai-mechanikai külön tanszék rendszeresitessék, és erre Szily Kálmán műegyetemi rendes tanár, jelen minőségében áttétethessék. Kelt Schönbrunnban, 1870. aug. 29-én. Ferencz József, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. Hr. miniszter helyett. Szlávy József, s. k. Hr . k. — Az igazságügyi minisztérium államtitkára. Szabó Miklós, ki most szabadság ideit használja ez állomását többé nem foglalja el, mintat ki. táblai elnökké neveztetése már leérkezett. Elődje , Fábri István pedig a Melczer helyére lép a legfőbb törvényszék elnökének, Szabó utódjául Lajost vagy Kovács Kálmánt emlegetik. — Dr. Koneket, az egyetem egyik tanárát, mint ultramontánt ismerjük. Azért érdekes felőle oly hírt hallani, mely ellenkezőleg tünteti fel. Eddig Cserni tanárral külön-külön adták elő az egyházi jogot s bár Cserni e tudomány rendes tanára, Koneknek sokkal nagyobb hallgatósága volt, mert több kérdésben határozott egyéni álláspontot foglalt el, s előadása is világosabb, míg Cserni egyszerűn registrálni szokta a különböző véleményeket. De Kőnek többé nem hajlandó az egyházjogot előadni ? Miért? Azt mondják azért, mert a csalhatatlansági dogmát nem tudja összeegyeztetni saját meggyőződésével. Kissé el van keseredve, hogy a jezsuiták ekkor gyöngítik saját támaszaikat, hanem erős a feltevése, mikép az egyházi jog tanításáról egyelőre lemond, mert nem kíván zsákutcába jutni. A csalhatatlanság tehát egyetemünkre is hatással van. Nagyon kívánatos lenne, hogy a polgári házasságot hozzák be már, s mondják ki a szent székek eltörlését, hogy így az egyházi jogban megszűnnék kötelező tantárgy lenni. — Szilágyi Dezső, kit az igazságügyér az angol esküdtszéki intézmény tanulmányozására küldött Londonba, már visszaérkezett s terjedelmes jelentést fog tenni tapasztalata felől a miniszternek. Bárcsak az angol esküdszék intézményébe beleszeretne Horváth Boldizsár, s kapnánk tőle egy szabadelvű reformot az esküdtszékre nézve, melynek rendezésével azonban eddig inkább fenyegettek, mint kecsegtettek bennünket. A szegedi bűnügyek gordiusi csomójának legombolyítása nagy zavarba hozta az osztó igazság férfiait. A vizsgálatok jelenlegi állása szerint a többek közt 112 bűnesetnél 89 főbűnös van egymástól elválaszthatlan gonoszságban összenőve, s részben 10—20 év előtt és 20—30 különböző törvényhatóság területén elkövetett gazságról is van szó. Most tehát az a fő kérdés, hogyan lehetne leggyorsabban elintézni a bűnügyeket, melyek oly labyrinthok, hogy törvénykezésünk mostani állapotában a kivezető Ariadne-fonalat keresve keresni kell. S mint látjuk, keresik is, mert az égető kérdés megoldása lassan halad, de még nem találták meg. A pesti delegált törvényszék kivezető útnak azt találta eddig, hogy eltérőleg a szokásos gyakorlattól, a számosabb bűnténynyel terheltek vádjai egyenként tárgyaltatván, külön esetnél mondatnék ki az illetők bűnössége és kártérítési kötelezettsége, és csak eme ítéletek jogerőre emelkedése után szabatnék ki az utolsó esetnél ismét — külön ítélet által — a büntetés minősége és mennyisége. Azonban attól tartanak, hogy a kúria kifogást tesz az ily eljárás ellen, megsemmisíti a hozott ítéleteket, a gordiusi csomó még zavartabb lesz, s tovább tart megoldása. A kúria tagjai tehát magánértekezletben előre megvitatják, hogy helyesnek találják-e a módot. Mindezek felől már hónapok előtt lehetett volna gondolkozni, mert hiszem a vizsgálatok legelső eredményénél már feltámadt a kérdés, melyet oly hosszú idők múltával még csak most kezdenek fejtegetni. — Tudjuk már, miért közeledik Róma felé oly lassan Cadorna serege. Az imádság tartja vissza őket, melyet a pesti franciskánusok templomában osztogattak ki a hivek közt. Legalább a ,,M. Újság“ azt mondja, hogy oly imádságot lehet ott kapni, melyben többi közt ez is benne van: „Havi szándék szeptember hóra: a háború végződése, a zsinat folytatása. Ur Jézusnak szentséges szive, Boldogságos szűz Mária szeplőtelen szive! felajánlom mai napi imádságomat felajánlom a szent zsinatért, és üdvös munkáinak békés folytatásáért! Méltóztassál szeretetteljes Jézus távol tartani Rómától az ellenség minden befolyását, stb. — Valóban, csakis az imádság tartja már Rómát. — A debreczeni honvédzászlóalj lobogójának fölszentelése e hó végén lesz, s zászlóanyául Tisza Kálmánné van fölkérve. — Ugyan hol van Székesfehérvár csalhatatlan püspöke, Jekelfalusi ur . Rómában van-e még, hogy csalhatatlansági szavazatáért, mely unicum volt a magyar klérusban, bibornold kalap után várjon, avagy folyton kerülgeti székvárosát, honnan tudtára adták, hogy minél később látják annál jobb. Annyi bizonyos, hogy Székesfehérvár püspöke kerestetik, s nincs hit felőle, mióta neve olvasható volt a baglyok tisztájában. Talán a legújabb római események nyomása alatt hallani fogunk róla. Ha nem marad a Vatican violaszínű