Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)

1870-09-16 / 1. szám

dani. Rieger­ felségsértésnek nevezi azon gyanú­sítást, hogy az előbbi királyok nem tisztelték a rendek jogait azon körülmény mellett, hogy e királyok a rendek jogainak tiszteletben tartását a koronázáskor esküvel fogadták. (A felségsértés szóra bal oldalon nagy zaj keletkezik. Rendre!) Hosszas zaj után s a baloldal helyeslése mellett elnök felszólítja a szónokot, hogy vonja vissza e kifejezést, mi meg is történik. Herbstnek azon állítására, hogy Csehországot a német­ császá­rok adták hűbérbe, Rieger azt jegyzi meg, hogy ennek következtében talán a cseh király a porosz királynak mint leendő német császárnak hűbérese legyen. (Ellentmondás a német oldalról.) Menzdorf herczeg helytartó a kormány nevében hangsú­lyozza, hogy a császári üzenet a cseh király­ság országgyűléséhez és nem máshova intéztetét­t s újra felszólítja a gyűlést, hogy kövesse a a legfelsőbb intenziókat és eszközölje ki a reichs­­rathba való választásokat. Az erre következett szavazásnál a­ reichsrathbeli választások eszközlésére szavazott 77, (mind németek) ellene 147 (mind nagybirtokos és cseh.) Smeykal a németek nevében kijelenti, hogy nem vesznek részt a majoritás felirata iránti hatá­rozathozatalban s el fogják hagyni a termet, mi meg is történik. Erre a felirat egyhangúlag elfo­gadtatott. Schwarczenberg Károly herczeg indít­ványozza, hogy deputatio küldessék ő felségéhez a­­felirait^­1 1 ___TM~.o*«guiarsai es helyetese s 8 választott tagból áll. Skrejkowszky letette mandátumát. Délben érkezett táviratok. (September 15.) Ber 1­­ n. sept. 14. A berlini félhivatalos lapok kinyilatkoztatják, hogy azzal fognak békét kötni, ki kedvezőbb feltételeket kínál. A köztár­saság tényleg, a császárság jogilag létezik. L­o­n­d­o­n, sept 14. Thiers missiója ered­ménytelen maradt, iport azt kívánta, hogy a sem­leges hatalmak­ erőszakolják a poroszok elvonu­lását. Drezda, sept. 14. Delbrück rá akarja venni a szász királyt, hogy a német császárság felállítását indítványozza. B­é­c­s, sept. 15. A belső átalános bonyoda­lommal szemben Potocki elbocsáttatása valószínű. London, sept. 14. Grannvillenek beszge­tése volt Thiessel, azután Bernstorff-faL' ^ ' tone-val értekezett.­­ Erősitik. W­inners SZOm' hatig itt marad. x4 A „Gazzetta ufficiale“ • • i ^ ' e-?C-!“a hadosztály Frosinone megszál­lja. Az Aj­g,'a éjjen indult. — az olasz csapa­­tásajj^gták a montaltoi őrséget, mely Cornettoba vonult volt vissza. Civitavecchia lakói feliratot intéztek a ki­rályhoz. — A negyedik hadtest ma reggel 12 ki­lométernyire közeledett Rómához. — Bixio had­osztálya megszállta Cornettot. — Két zászlóalj Terracinát szállta meg. Bécs sept. 15. A mai hivatalos lap egy császári feliratot tesz közzé, mely Holzgethan pénzügyért, gr. Taaffe belügyért, Tschabuschnig igazságügyért és Trautmannsdorf nagykövetet az urak házának élet­hossziglani tagjaivá nevezi ki. Bécs, sept. 15. Az alkotmánypárt mintegy 36 képviselője, határozathozatal nélkül oda nyi­latkozott, hogy a képviselőház constituálásával még várni kell, míg a cseh képviselők meg­érkeznek. Fl ó r e n­c­z, sept. 14. Az „Opinione“ jelenti: Odescalchi herczeg a lakosság élén feltűzte a nemzeti zászlót a Bracciano kastélyra. — Fegyve­res polgárok Róma ellen mennek. Az „Opinione“ meghazudtolja az állítólagos diplomatiai nehéz­ségeket, melyek az olasz csapatoknak Rómába vonulása iránt támadtak volna. P­á­r­i­s, sept. 14. A külfölddel való közle­kedés mind nagyobb nehézségekkel jár. Menotti Garibaldi ide érkezett. — A St. Cloudi erdő már felgyujtatott. Konstantin­ápoly, sept. 14. A franczia nagy­követ, Laguerronniere, beadta lemondását és ma elutazik Franczia­országba. Ducros Aubert mint ügyvivő marad. Az orosz nagykövet, Ignatien ma Odessába utazik. P­á­r­i­s , sept. 14. A közlekedés a Páris-Ly­­oni pályán megszüntettetett. Egy ütközetben, mely tegnap Monteray mellett porosz dsidások és ön­Mac-Mahon és Failly tábornokok élet­ben vannak. Előbbi Pourri-aux-Boisból sept. 8-diki kelttel a következő levelet írta a hadügy­minisz­ternek : Miniszter úr! Vagyok bátor tudtára adni, hogy a porosz katonai tekintélyektől engedélyt kaptam, hogy egy kis faluba, Pourri-aux-Boisba vitethessem magam. Pourri aux-Bois Sedan­tól egy mértföldre, Belgium irányában fekszik. Mint hadi­fogoly kapitulatió­ föltételek szerint nem állhat?­ be ismét a szolgálatba e háború folyamáán - mint a tisztek legfőbbike - , , Vasnoksá­gom alatt állott sereggel . “fent, kataszofa uta? ! . .. „ ,előzni akarok, és — ha csak katonáim sorsában , ’ , sebeim állaim^ megengedi, mi az orvosok nyi­laik "-■* «mint öt vagy hat hét múlva fog be­­­a­vetkezni — a porosz katonai tekintélyektől en­gedélyt kérni arra, hogy egy német helységben telepedhessen­ le. Fogadja miniszter ur stb. Mac-Mahon. marschall. Napóleon életmódjáról Wilhelms­höh­e b­e­n Kasselből a következőket írják: Az excsászár igen egyszerű életmódot folytat Reggel 7 órakor a császárt rendesen dolgozószobájában itóasztalánál találják. E szoba ablaka keletre néz a parkra. 9 óratájt megissza dolgozószobájában t­eáját és csak ekkor fog dohányozáshoz. — 11 óra körül veszi kezéhez a leveleket és lapokat; ezeket futólag átolvassa. — Egy óratájt Murat herczegnő vagy Plieri karján hagyja el szobáját, miután előbb háziorvosával beszélt és frissítőket vett magához, több személy kíséretében sétát tesz a parkban, mely séta közben élénk társalgás foly . 4 óra­kor a császár Pietrivel a dolgozó szobába vonul vissza. (Mint beszélik, a császár történetét írja le) 6 órakor ebédel minden több tiszt társaságá­ban . Az asztal a porosz királyi udvari szakács nyi­latkozata szerént igen egyszerű 7 órakor fölkelnek. 9 órakor thénzás. Théa ivás után a császár dol­gozószobájába vonul vissza, hol irás és olvasással van elfoglalva egész 11 óráig. Éjfélkor a kastélyba minden nyugodt. — A császár leveleket hivatalo­san még igen keveset küldött el.­­ Tegnap fel­kérte a várparancsnokot, hogy a kastély körüli vidéket messze zárja el a közönségtől mivel kísé­rete általok boszantásokban részesül. TÁRCZA: Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetől, A forditó előszava. A múlt század legnagyobb satyrikusa Vol­taire, családi nevén Francois - Marie A­r­o­u­e­t, ki mint gyenge, beteges gyermek született Chate­­nayben 1694. febr. 20-án, s ki később oly hatal­mas és győztes ellene lett a százados előítéletek­nek, félszeg fogalmaknak, és főleg a megrögzött fanatizmusnak. Zadig czimű regényét Lynevilleben, Lesczinsky Szaniszló lengyel király udvarában irta. E fejedelem, ki kétszer volt megválasztva Lengyelország királyává, de Lotaringiánál és a ki­rályi czimnél egyebet soha sem bírt, s ki a reá kényszeríteni akart korona után nem is igen vá­gyódott soha, főörömét abban lelte, hogy udvarába tudósokat, költőket, és szóval fényes tehetségeket gyűjtsön. Már régen hívta magához a legbarátságosab­ban Voltairet, kinek lánglelke akkor merült fel vakító fényével, és Châtelet Emilia marquisnőt, a költőnek tudós és fennkölt szellemű barátnéját, ki vele együtt volt kénytelen tűrni kortársnőinek és társainak srigylsedését és ellenségeskedését azért, mert bátorkodott föléjök emelkedni szelleme és tu­dománya által; ki vele együtt pályázott a franczia tudományos Akadémia nagy­díjára; s kinek mun­kája ugyancsak Voltaire munkájával együtt a pályázaton kitüntető dicséretet nyert. E két nagy szellemet édesgeti magához a lengyel király, de Voltaire és barátnéja csak ak­kor fogadták el a meghívást, midőn az Akadémi­ába való megválasztatása alkalmával ellenségeinek fokozott irigykedései és folytonos zaklatásai Vol­­tairrel tökéletesen megutáltatták Párist. A lünevillei udvarban Voltaire visszavonulva, az ármánykodások elől mintegy elrejtőzve, tanul­mányainak és szellemének élt, és itt írta a többi közt azon művet is, melyet most a magyar közön­ségnek bemutatni akarunk. E körülményt azért véltük szükségesnek fel­említeni, mert „Zadig“ több helye elárulja azon boszankodó, s talán némileg elkeseredett hangu­latot, melybe a költőt ellenségeinek folytonos zak­latása helyezte; sőt az első fejezetekben ellenségei némelyikének nevét is belefoglalja satyrikus él­­eteibe, mi­által — mint Ellissen találóan megjegyzi — sokkal biztosabban mentette meg azokat a fe­ledés tengerébe való sülyedéstől, semmint ők ma­guk azt legjobb akarat mellett is tenni képesek lettek volna. A regény maga azon bölcsészeti regények egyike, melyeknek Voltaire oly kitűnő, eredeti és utánozhatlan mestere volt. E regények modoruk és alakjuknál fogva könnyüknek látszanak , pedig csak oly lángész, minő Voltaire volt, képes egy-egy él­etes megjegyzésben, a képzeletnek egy odavetett vonásában, vagy a regényben előforduló, legélén­kebb és fesztelenebb könnyüdséggel előadott hely­zetekben egy mélyen átgondolt, s évek hosszú sorának tanulmánya és tapasztalatai által megér­lelt bölcsészet elveit fejezni ki tréfás könnyüdség­gel, de meglepő biztossággal. Azért mondja maga a szerző e művéről: „ouvrage, qui dit plus, qu’il ne semble dire.“ A látszólag szeszélyesen, gondatlanul összeállított kis, keleti regék, melyek e művet alkotják, annak czíméhez képest „ a végzetnek “ magasabb, tőlünk nem függő hatalmát tüntetik elő, egyúttal azonban meggyőznek arról is, mily helytelen, sőt talán nevetséges azon köznapi nézet, mely szerint a gondviselés, vagy isten csak oly mindennapiasan gondolkozik, tesz, tanácsol és vezérel, mint a ha­landó ember. A regény történetének idejét a szerző a leg­régibb korba helyezi, melyről még a legkorábbi történetírók és költők sem emlékeznek. A keleti költőket utánozza ebben, valószínű­leg azért, hogy képzeletét a történelem korlátai ne akadályozzák merész röptében és bölcselm­i czéljaiban. Voltaire maga is említi regényének ajánlatá­ban az ezeregy éj és ezeregy nap regéit. E regék némelyikét „Zadig“ - ban is felhasználja, mi ellen­ségeinek ürügyül szolgált, hogy ez általános tet­széssel fogadott művében őt plágiummal vádolják. E vád azonban önmagán hordja az ellenségeske­dés bélyegét, mert ha összehasonlítjuk a keleti regék eredetijét a nyugati regélő utánzatával; ha tekintetbe vesszük, mily mesterien tudja ez utóbbi, a kínálkozó anyagot saját czéljaihoz és ízléséhez vagyis saját keretéhez idomítani és átalakítani, akkor eljárását kétségtelenül nem plágiumnak fogják nevezni,hanem mesteri ujját­eremtésnek. Ennyit akartunk elő­legesen megjegyezni­­Voltaire e regényéről, melynek annyi tapsolója és annyi irigye, oly sok bámulója és oly sok ellen­sége volt, s mely mégis kivívta magának a gon­dolkozók elismerését és tetszését, mert végre is be­látták, hogy e mű: „ouvrage, qui dit plus, qu’il ne semble dire.“ Rakovszky István. Zadig, vagy: A végzet. Keleti történet Voltairetöl. Hely­esl­é­s. Én alulírott, ki elhitettem a világgal, hogy tudós, sőt lángész vagyok, elolvastam e kéziratot, melyet akaratom ellenére is érdekesnek, mulattató­­nak, erkölcsileg és bölcsészetileg tanulságosnak és még azok tetszésére is méltónak találtam, kik a regényeket gyűlölik. Ennélfogva rész hírét költöt­tem, s biztosítottam a Kadi urat, hogy gyalázatos egy munka. *.) Ajánló-irat, melylyel 8 a­­li költs­ „Zadig“ czimü regényét S­h­e­r­a­a szultánnőnek**) ajánlja. Bidla Hedsra 837-ik évében, schewal hó 18 án ***) Szemfény bája, szívek gyötrelme, a szellem fénye! Nem csókolom lábaid porát, mert te alig, és legfeljebb Iran szőnyegein vagy rózsákon jársz! Egy régi bölcs könyvének fordítását ajánlom neked, ki oly szerencsés volt, hogy semmi dolga sem akadt, s így azzal mulatta magát, hogy leírta Zadig történetét, e művet, mely többet mond, mint a mennyit mondani látszik. Kérlek, olvasd el és bí­ráld meg; mert habár te életed tavaszán vagy; habá minden öröm szolgálatodra áll; habár szép vagy és tehetségeid még növelik szépségedet; habár reggeltől estig dicsérnek téged, s neked mindez okoknál fogva fogod volna nem bírni józan észszel, te mégis igen okos vagy és ízlésed ki­tűnő, és okosabban hallottalak beszélni, mint nem egy hosszú szakálú és csúcsos sapkája dervist. Te óvatos vagy és nem vagy bizalmatlan; szelíd vagy, a nélkül, hogy gyenge volnál; jótékony vagy, de tapintatos; szereted barátaidat és nem szerzesz magadnak ellenségeket. Szellemed sóba *] A satirykus élet, mely V. akkori bírálóit oly ta­lálóan jellemzi, a Zadignak 1748-iki kiadásában jelent meg. **] Chatelet Emilia marquisne. ***) SebevaljVagy schawal a mohammedán évnek 12-ik hónapja „ sem veszi kölcsön báját a rágalomtól; nem mon­dasz és nem teszesz roszat, bár végtelenül köny­­nyen tehetnéd. Végre lelkedet mindig oly tisztának láttam, mint szépségedet. Sőt egy kis bölcsészeti alappal is bírsz, mi azt hiteti el velem, hogy a régi bölcs e műve jobban fog neked tetszeni, mint bármely más nőnek. E mű először régi chaldeai nyelven volt írva, melyet sem te, sem én nem értünk. Lefordították arabra, hogy mulattassák vele a híres Ulugh-beli*) szultánt. Akkor volt, mikor az arabok és persák az eezregy­éjét, az ezeregy napot, sőt. kezdték irni. Ulugh jobban szerette Zadigot, de a szultán­nők jobban szerették az ezeregy regéit.„Hogyan kedvelhettek jobban — monda nekik a bölcs Ulugh — oly meséket, melyeknek sem értelmük, sem jelentőségük nincs ?“ „Épen ezért szeretjük !“ felelek a szultánnők. Hízelgek magamnak azzal, hogy te nem fogsz hozzájuk hasonlítani, és hogy valódi Ulugh lesz. Sőt remény­em, hogy ha meguntad a min­dennapi társalgást, mely annyira hasonlít az ezer­egy regéihez, csakhogy kevésbé mulattató, egy pillanatot fogok lelhezni, melyben veled józanul beszélhetek. Ha lettél volna Fülöp fiának Scander­­nek idejében Thalestris, vagy Szeleiman **,­ ide­jében Saba királynéja, e királyok látogattak volna meg téged. Az égi erényeket kérem, hogy örömed za­vartalan, szépséged állandó és boldogságod vég­telen legyen. Sadi. (Folyt, követ.) Az erődített Páris. Korunk a gyorsaság kora. Gőzo”^®! megy minden. Még ma jellegtelen a politív-^ ég, holnap már haragos felhők lepik el; r­ a béke, holnap háború. A­mily gyorsan, mert főleg gyorsan ál­lott hadilábra Porosz- és francziaország népe, és oly lázas gyorsasággal követték egymást a vívott csaták. A győzelemdeljes csaták szakadatlan sora a porosz seregeket két hó alatt úgyszólván Páris külső erődés alá vezette. A közfigyelem tárgya jelenleg PR-is. Míg a győzelmes német sereg akadálytalanul halad Francziaország fővárosa felé, addig ott pi­hent, ését nem ismerve, dolgoznak az erődítése­ién. a legközelebbi pillanat — ha csak a béke­kötés fehér zászlóját nem bontják ki — tudósíthat *] Tamerlan unokája, tudománya által hires feje­­delem a 1­5-ik­ században.' **] Szoleimán név alatt ismeretes keleten a bibliának bölcs Szlamon királya, kihez Saba királynője vándorolt bölcseségét csodálni, valamint Thalestris amazon király­nő Skandert [Alexander, Nagy Sándor] látogatta meg 300 amazonjával. arról, hogy­ a borzasztóan nagyszerű dráma az erődített rovaros falai alatt megkezdetett Hogy tehát olvasóink a közelálló ereményeknél tájékozva legyenek, adjuk az erődített Páris térképét s an­nak rövid magyarázatát. Páris körzetét egy­­ katonai útból, zátony­­ba álló körfal képezi. Az előtér, mely fölött 85 j­ordmnyma (Bastionen) uralkodik, a Szajna segé­­­­­lyével könnyen hozható viz alá. A k­őfal kerüle­tén belül kövezett katonai út vezett; közel ehhez megy a párisi körvasút, mí­g összeköt -^meny­nyi Párisba ágazó vasutvonal g mel a ré­­seken belül összeköti Parist. A körerőditésen kívül — • ,.t 66 kanala­­f, kit meg — fél mértföldnyire tavor4gban ^ „ lenitett erőd fekszik, melyek^ res..ie|1 a8- részben harezgátok által egymással ben állanak. * . *\ Az északkeleti irányban kétség ' ’ ’ legerősebb pont St. Denis. E város három erőd által van körülvéve. Az Enghien és Montmorencyba vezető vasútvonal közvetlen közelében fekszik Briche erőd; a Rouillon vize mellett „Double Couronne du Nord“ és délkeletre a fort d­e l’Est áll. E három erődítési mű gátony és árok által van egymással összekötve s igen könnyen víz alá hozható. Paristól keleti irányban, és pedig északról délnek, kisebb-nagyobb távolságban egymástól, a következő erődök feküsznek: d’ A­u­b­e­r­v­i­ll­i­ers Romain­v­i­l­le, N­o­isy, Rosny és de Jo­­gent. Aubervilliers erőd a l’Est erődtől dére, tehát Párishoz közelebb fekszik. A kettő köz a Soissonsba vezető vasútvonal halad el, mögötte pe­dig a st. denisi csatorna. Romainville erőd az Ourcq csatonán túl s Strassburgba vezető vasútvonal mellett de a Belleville-Pantin magaslaton fekszik; ez 18 várkörzetről 1800 lépésnyi távolságban vanJn­­nen az Ourcqi csatorna felé sok sánczozat vcet, míg a túloldalon két védmű akadályozza a át­kelést. Noisy, Rosny és de Nogent­etedik — még mindig ugyanezen hegyvonal küld­almn — párhuzamosan a Mühlhausenbe vezető vasútvo­nallal követik egymást. De N­o­g­e­n t­­tán a megerősített Vincenne­svára áll. Páristól délre, s pedig keletről nyu­­gatnak, feküsznek: Charenton, d’Ory B- cétre, de Montrouge, de Vauvres is d ’ I s s y erődök. Chare­n­ton erőd azon szögletben fek­szik, mely a Szajna és Marne egyesülése által Alfortnát képeztetik, tehát jobbra a Lyonba vezető vas­­úttól, kéntes lövészek között folyt, előbbiek 60 halott és sebesült vesztesége mellett visszaverettek. Egy kevésbé szerencsés ütközet történt ma reggel Melun és Eric­ Comte.Robert mellett­ a poroszok elfogtak néhány önkéntes lövészt. A hír, hogy Garibaldi és párthívei a köztár­saság kikiáltása óta Francziaország pártjára állot­tak, határozott megerősítést nyer. Olasz lapok ugyanis Garibaldi tábornok következő levelét hozzák: „Kedves barátim! Tegnap azt mondottam volt nektek : háború és ellenszegülés a Bonaparténak! Ma azt mondom nektek: Gyámolítsátok a franczia köztársaságot egész erőtökből. Én, mint rokkant, felajánlottam szolgálataimat az ideiglenes kormány­nak s remélem, nem lesz lehetetlen az ez ajánlat­tal járó kötelezettségnek megfelelnem. Igen, pol­gártársak, nekünk egy szent kötelességet kell sze­münk előtt tartanunk s testvéreinket Francziaor­­szágban gyámolitanunk. Czélunk mindenesetre nem az lesz, hogy német testvéreinkkel síkra szálljunk, kik, mint a gondviselés karja, a zsarnokságot porba tiporták, mely a világra oly ólomsulylyal nehezedett. Mi csak ama rendszer támogatására ragadunk fegy­vert, mely egyedül képes a békét és a nemzetek jólétét biztosítani. Még egyszer ismétlem, nekünk a franczia köztársaság segélyére minden erőnkkel csíptu­ mkr. «V.-'V' — amxxit tttpd.sziliáldi által uj életre serkentve, az emberiség újjászületésének osz­lopát képezi. Caprera sept. 7. Garibaldi:“ Kivel akarnak a poroszok békét kötni. A német főhadiszálláson lehetőnek tartják s készen vannak reá, hogy legvégső esetben Napo­leon­­császárral kössenek békét, ha t. i. az ideigl. kormány elfogadható biztosítékot nem akarna avagy nem lenne képes nyújtani. — A félhivata­los N. Alig. mrg erre vonatkozólag a következő­leg nyilatkozik: A kérdés, melyik a törvényes kormány Francziaországban, legkevésbé sem ag­gasztaná Németországot, ha nem állana háborúban Francziaországgal. Így azonban másod helyen azon fontos kérdés merül fel: kivel folytassa Németország a békealkudozásokat ? Favre­s Gambetta urak és társaik minden esetre azon képzelődésben élnek, hogy a párisi zavargások Francziaországban átalános elismerésre találtak, mi épen nem lephet meg bennünket azon roppant őrültséggel szemben, melyben a pá­risi politikai és publicistikai korypheusok minden más osztályok fölött szenvednek. Francziaország más városaiban azonban már is alakulnak külön kormányok, s a franczia államjog szempontjából Németországra nézve a Hotel de ville-ben székelő kormány teljesen semmis. Ha a mai „Volkszig“ „beelegyedésnek” egy szomszédnemzet legbelsőbb ügyeibe“ nevezi azt, ha Németország még továbbra is el akarná ismer­ni a császári kormányt, megfordítva és oly beele­­gyedés lenne az, ha mi más kormányt, mint Napo­leon császárét, ismernék el törvényesnek. Ha mi németek ez elvi álláspontot elhagy­nék, úgy ma J. Favrevel, holnap talán Rocheforttal, holnapután Cluseret­tlokkal, a negyedik napon va­lamelyik la vilettei munkással lenne dolgunk s e kormányok közül egyik sem ismerné el ma azt, mit tegnap a másik ígért s egyik a másikat des­­avuálná. A laoni esemény, melyet a fanatikus franczia sajtó fenhangon magasztal, de mely szégyen­­teljes folt gyanánt fog a franczia nemzet becsü­letén maradni, eléggé bizonyítja, minő fanati­kusokkal van itten dolgunk. Ha valamely erődí­tett hely avagy hajó védelmezői önmagukat légbe­­röptik, ez mindenesetre hősiesség lehet, a mely ellen mi kifogást taruní­tea txlittvnji­k , de na oe cí­l­ut a győzőnek átadni, saját csapatait kivonni s az­tán a becsületben s a nemzetközi jogszokások tiszteletben tartásában bizó ellenséges bevonuló csapatoknak olymódon ártani, — nemcsak barba­­rismus -elynek okvetlenül a legborzasztóbb meg­­* -«tsokat kell maga után vonni, hanem becste­lenség, melyben mindazoknak van részök, kik e tényt el nem ítélik. És épen e tény, mely, mint mondottuk, következményeiben Francziaországra és számtalan ártatlanokra nézve okvetlenül a legborzasztóbb eredményű lesz, ha netalán még valahol és valami módon ismétlődik,­­ minden egyébnél inkább bizonyítja, hogy mi Franczia­országban nem alkudozhatunk oly emberekkel, kik ily borzasztó tettekre izgatnak, hanem egye­dül csak oly kormánynyal, amelyet mi népjogilag elismertünk, és a­mely ítész a népjogot tisztelet­ben tartani. A „Spen. Ztg.“ kissé tartózkodóbb , de egyik czikkében a Napóleon császár iránt tanúsított előzékeny bánásmódot védelmezvén, ez is követ­kezőleg nyilatkozik: Azon férfiú, ki Sedannál, midőn magát semmikép keresztül nem vághatta, kardját Poroszország királyának lábaihoz tette le, még ma is a francziák császárja. A nemzet az ő dynastiáját csak nemrég, máj. 8-án erősítette meg hét millió szavazattal, s egyedül az ideiglenes kormány azaz a törvényhozó­ testületnek egy pi­­cziny töredéke tette őt és a régensséget le, hogy önmagát helyezze a polczra. E tényt a franczia nemzet még semmiképen sem legalisálta s ez ránk nézve sem bírhat azon jelentőséggel, mintha Napóleon csakugyan megszűnt volna Fran­cziaország uralkodója lenni. Tarthatja-e magát az ideiglenes kormány, az az eseményektől függ. Francziaország belpolitikájának jövendő phasisai átalában kiszámíthatlanok. A nagyvárosokat s a mindig republikánus érzületű­ Elsasst kivéve az egész országban nagy ragaszkodással vannak a napóleoni dynastia iránt, főleg a föld népe között. Németország nem fog a francziaországi belviszo­­nyokba beavatkozni, örömest a francziáknak en­gedi át, hogy kormányformájuk iránt határozzanak, de míg ez egy vagy más törvényes után meg nem történt, nekünk III. Napóleont kell a legutóbbi törvényes actus által megerősített souverain gya­nánt elismernünk s épen nem cselekednénk eszé­­lyesen, ha a francziák azon részét, mely hozzá szilárdul ragaszkodik, a császár személyében megsértenek, sőt még azon eset is beállhatna ránk nézve, hogy Napóleon avagy a régensség fontos szerepet játszanék a békealkudozásoknál. A Fran­cziaországban ez idő szerint uralgó zűrzavarral szemben mind e lehetőségek legkevésbbé sincse­nek kizárva. Mert ki tudja, meddig fog fenállhatni a mostani ideiglenes kormány, nem fog-e még egy másik által lerántatni, nem fog-e oly h­acs beköszönteni Francziaországban, hogy a nemzet ismét az utóbbi 20 év emberét kívánja vissza ? Hiszen ez országban mi sem lehetetlen. Mi tehát wilhelmshöhei foglyunkat még mindenesetre mint a jelenleg fenálló törvényes franczia kormányt, esetleg a békekötésnél fontos tényezőt, nem egé­szen valószínűtlenül, mint Francziaország további uralkodóját, vagy az ezután uralkodó dynastia egyik tagját tekinthetjük. Németország újjáalakítása. Kétséget nem szenved, hogy Németország újjáalakítását illetőleg már megkezdettek a királyi fő­hadiszálláson a tanácskozások. A kezdeményezés e tárgyban bajor részről indult volna ki, mely az északnémet bund helyében német bundot szeretne látni( és pedig szabadelvű alapon, tehát a minisz­teri felelőséggel. Egy bajor félhivatalos lap e tárgyban következőleg ír. „Több lap azon hírt hozza, hogy a bajor kormány fogja a német kérdésben a kezdeménye­zést megtagadni, és tárgyalásokat kezdeni Porosz­­­országgal Bajorországnak az északnémet­ szövetség­­be lépése iránt. Hiteles tudósítás után e tár­gyat illetőleg megjegyezhetjük, hogy a német viszonyok végleges rendezése tényleg komoly tanácskozások tárgyát képezi a bajor kor­mány körében. Ezen nyár jelentőségteljes esemé­nyei Németország új szervezését s politikailag két­­részre szakadásának északra és keletre megszün­tetését a legmeggyőzőbben követelik, s bizonyosak lehetünk abban, hogy a bajor kormány, nagylelkű uralkodójával amint a háború kérdésében h­azafias odadással csüggött a német ügyön, ép úgy hű marad nemzeti szelleméhez a német ügy békés rendezésébe­n. A­mi azonban az északnémet szövetségben belépést illeti, figyelmeztetnünk kell arra, hogy a törekvéseknek oda kell irányozna lenniük, hogy az észak-német szövetség­ helyébe német­ szövetség lépjen, és hogy azon — hihetőleg nem távol levő — pillanatban, midőn ezen óhajtott czél el fog érezni, a volt észak-német bund meg­­­szünjék.“ Laon várának légberöpitése. A franczia hadügyminiszter Laon várának légberöpítéséről a következő hivatalos közleményt adja : Laon várának parancsnoka, Theremin tá­bornok a citadellát átadta, hogy a várost kímélje. Déli 1 óra felé a lőporkamra a citadella egy ré­szével, a porosz­ táborkarral, pár száz poroszszal s néhány mozgó őrséggel légbe röpült. Ma érkezett tudósítások szerint, az egész porosz tábor­kar megsemmisíttetett. (?) A „Public“ a következő közleményt hozza ugyanezen eseményről. Tegnap (sept. 9.) reggeli 9 órakor egy, a város lakóiból álló küldöttség jelent meg There­min parancsnoknál, ki a várat mozgó­ őrséggel védelmezte; a küldöttséget egy hadtest, körülbelül 5—600 porosz követi. A város lakói kérték a parancsnokot, hogy a várat adja át az ellenség­nek. A parancsnok beleegyezett s elrendelte a mozgó­ őrség kivonulását a citadellából, a­mint azonban az ellenség megkezdte a bevonulást, a derék tábornok a citadellát a levegőbe röpite. Hatszáz poroszszal ő is ott lelte hősi halál­át. A hivatalos lapból. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére megen­g­edtem­, hogy a budai József-műte­­gyetemen a mathematikai és kísérleti természettannak egymástóli elválasztása mellett, egy mathematikai-termé­­szettani és antalytikai-mechanikai külön tanszék rendsze­­resitessék, és erre Szily Kálmán műegyetemi rendes tanár, jelen minőségében áttétethessék. Kelt Schönbrunnban, 1870. aug. 29-én. Ferencz József, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. Hr. miniszter helyett. S­z­l­ávy J­ó­z­s­e­f, s. k. H­­­r . k. — Az igazságügyi minisztérium államtitkára. Szabó Miklós, ki most szabadság ideit használja ez állomását többé nem foglalja el, minta­t ki­. táb­­lai elnökké neveztetése már leérkezett. Elődje , Fábri István pedig a Melczer helyére lép a leg­­­főbb törvényszék elnökének, Szabó utódjául­­ Lajost vagy Kovács Kálmánt emlegetik. — Dr. Koneket, az egyetem egyik tanárát, mint ultramontánt ismerjük. Azért érdekes felőle oly hírt hallani, mely ellenkezőleg tünteti fel. Ed­dig Cserni tanárral külön-külön adták elő az egy­házi jogot s bár Cserni e tudomány rendes tanára, Koneknek sokkal nagyobb hallgatósága volt, mert több kérdésben határozott egyéni álláspontot fog­­lalt el, s előadása is világosabb, míg Cserni egy­szerűn registrálni szokta a különböző véleménye­ket. De Kőnek többé nem hajlandó az egyház­jo­got előadni ? Miért? Azt mondják azért, mert a csalhatatlansági dogmát nem tudja összeegyeztetni saját meggyőződésével. Kissé el van keseredve,­ hogy a jezsuiták ekkor gyöngítik saját támaszai­kat, hanem erős a feltevése, mikép az egyházi jog tanításáról egyelőre lemond, mert nem kíván zsákutcába jutni. A csalhatatlanság tehát egyete­münkre is hatással van. Nagyon kívánatos lenne, hogy a polgári házasságot hozzák be már, s mondják ki a szent székek eltörlését, hogy így az egyházi­ jogban megszűnnék kötelező tantárgy lenni. — Szilágyi Dezső, kit az igazságügyér az an­gol esküdtszéki intézmény tanulmányozására kül­dött Londonba, már visszaérkezett s terjedelmes jelentést fog tenni tapasztalata felől a miniszternek. Bárcsak az angol esküdszék intézményébe belesze­retne Horváth Boldizsár, s kapnánk tőle egy sza­badelvű reformot az esküdtszékre nézve, melynek rendezésével azonban eddig inkább fenyegettek, mint kecsegtettek bennünket.­­ A szegedi bűnügyek gordiusi csomójának legombolyítása nagy zavarba hozta az osztó igaz­ság férfiait. A vizsgálatok jelenlegi állása szerint a többek közt 112 bűnesetnél 89 főbű­nös van egymástól elválaszthatlan gonoszságban összenőve, s részben 10—20 év előtt és 20—30 különböző törvényhatóság területén elkövetett gazságról is van szó. Most tehát az a fő kérdés, hogyan lehetne leggyorsabban elintézni a bűnügyeket, melyek oly labyrinthok, hogy törvénykezésünk mostani álla­potában a kivezető Ariadne-fonalat keresve ke­resni kell. S mint látjuk, keresik is, mert az égető kérdés megoldása lassan halad, de még nem találták meg. A pesti delegált törvényszék ki­vezető útnak azt találta eddig, hogy eltérőleg a szokásos gyakorlattól, a számosabb bűnténynyel terheltek vádjai egyenként tárgyaltatván, külön esetnél mondatnék ki az illetők bűnössége és kár­térítési kötelezettsége, és csak eme ítéletek jogerőre emelkedése után szabatnék ki az utolsó esetnél ismét — külön ítélet által — a büntetés minő­sége és mennyisége. Azonban attól tartanak, hogy a kúria kifogást tesz az ily eljárás ellen, meg­semmisíti a hozott ítéleteket, a gordiusi csomó még zavartabb lesz, s tovább tart megoldása. A kúria tagjai tehát magán­értekezletben előre meg­vitatják, hogy helyesnek találják-e a módot. Mind­ezek felől már hónapok előtt lehetett volna gon­dolkozni, mert hiszem a vizsgálatok legelső ered­ményénél már feltámadt a kérdés, melyet oly hosszú idők múltával még csak most kezdenek fej­tegetni. — Tudjuk már, miért közeledik Róma felé oly lassan Cadorna serege. Az imádság tartja vissza őket, melyet a pesti franciskánusok templomában osztogattak ki a hivek közt. Legalább a ,,M. Újság“ azt mondja, hogy oly imádságot lehet ott kapni, melyben többi közt ez is benne van: „Havi szán­dék szeptember hóra: a háború végződése, a zsi­nat folytatása. Ur Jézusnak szentséges szive, Bol­­dogságos szűz Mária szeplőtelen szive! felajánlom mai napi imádságomat felajánlom a szent zsinatért, és üdvös munkáinak békés folytatásáért! Méltóz­­tassál szeretetteljes Jézus távol tartani Rómától az ellenség minden befolyását, stb. — Valóban, csakis az imádság tartja már Rómát. — A debreczeni honvédzászlóalj lobogójának fölszentelése e hó végén lesz, s zászlóanyául Tisza Kálmánné van fölkérve. — Ugyan hol van Székesfehérvár csalhatatlan püspöke, Jekelfalusi ur . Rómában van-e még, hogy csalhatatlansági szavazatáért, mely unicum volt a magyar klérusban, bibornold kalap után várjon, avagy folyton kerülgeti székvárosát, hon­nan tudtára adták, hogy minél később látják an­nál jobb. Annyi bizonyos, hogy Székesfehérvár püspöke kerestetik, s nincs hit felőle, mióta neve olvasható volt a baglyok tisztájában. Talán a leg­újabb római események nyomása alatt hallani fo­gunk róla. Ha nem marad a Vatican violaszínű

Next