Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)

1870-11-25 / 71. szám

Előfizetési árak: Égés* ért* . . 20 ft. — kr. Évnegyedre 1­5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra • 1 „­80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. . Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a finn epre következő napon. A­ lapot illető reclamátiók Lég­rády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 71. szám. Péntek, november 25. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . s . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal­ .Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest­i sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza I. szám. II. évfolyam. Az alkotmány leszavaztatása. Minden kétségen kívül áll a közös kölcsön­ügynél, hogy úgy a közös pénzügy­­miniszter, mint a magyar pénzügyminiszter oly kiadást tett, melyre a delegatió és or­szággyűlés által nem volt felhatalmazva. Súlyosbítva van ezen tény az által, hogy a közös pénzügyminiszter a magyar pénz­ügyminiszter hozzájárulásával egy közös kölcsönt kötött az 1867. XII. 56. 57. tör­­vényczikkelyek megsértésével. Ez flagráns megsértése világos speciális törvénynek, fel­forgatása a legfőbb garantiának, mely a közösügyi törvényben az ország önállósá­gának megóvására felhagyatott. Ez egy­szerűen a tényállás, ezt nem sikerült a jobboldal argumentumainak megváltoztatni, nem sikerült a mi mesterséges közösügyes alkotmányunk komplicált természete által úgy be­bonyolítani a törvényszegés tényét, hogy Pontiustól Pilátushoz lehetett volna küldeni a felelősséget. A pénzügyminiszter maga visszalépett Szedényinek adott első feleletében felhozott érveitől. Akkor tagadta, hogy kölcsön azon pénzművelet, mely csináltatott , azt mon­dá, hogy az, a­mi zálogba adatott, közös vagyon. Mindezt töredelmesen visszavonta, így maga lemondott a közös kölcsön iga­zolásáról, sem Deáknak, sem másoknak nem sikerült ezen érveket visszaállítani. A tisztán álló tényállással szemben tisztán állott a feladat: óvást tenni az or­szág jogai fentartása végett, kijelentvén, hogy a kötött közös kölcsönt az ország­­gyűlés el nem ismeri ; constatkrozni a mi­nisztérium által elkövetett törvénysértést, az általa előadandó igazolásból függesztvén fel a további teendőket. Kettő közül kellett az országgyűlésnek választani: fel kellett áldozni vagy a minisz­tériumot, vagy az alkotmányt. A többség az utóbbit választotta áldozatul. Minap, midőn a felett kellett szavazni, tudomásul vétessék-e Zsedényi interpellá­­ciója, úgy látszott, hogy a törvény és al­kotmányosság iránti kötelességérzete kereke­dett felül egy pillanatra. A jobboldal sok tagja nem vélte az ily nyílt törvényellenes eljárását a kormánynak egyszerűn zsebre te­hetőnek ; a kormánypárt kénytelen volt az eddigitől eltérő magyarázatot adni a tudo­másulvétel vagy nem vételnek s az ország bámulattal látta, hogy jobboldal baloldal együtt szavazott még pedig oly modorban, mi a tudomásulvétel vagy nem-vételnek eddig fentartott, értelmezése szerint, a mi­nisztérium ellenében rászólást jelentett. De azóta megfontolták a dolgot a jobboldal azon tagjai, kikben minap megmozdult az alkotmányos ember s a mai szavazás által felmentetett a minisztérium, tettleg érték­telenné vált az 1867. XIL törvénynek 57­ §-sa, leromboltattak a közösügyes" törvény­ben a nemzet részére még fentartott ga­­ranciák, gúnynyá lett hazánkban a parla­menti rendszer, s általában az alkotmá­nyosság. Ennél nagyobb eset nem fordult elő a közösügyi törvény meghozása óta. Most már ne beszéljen többé senki arról, hogy itt alkotmányosság van, hogy Magyarországnak parlamentáris­­ felelős kormánya van. Nincs itt alkotmányosság, hanem van a parlamenti kormányrendszer­nek egy elfajzott neme, egyszerű pártura­lom,­ egy pártnak személyes uralma. Ha valódi alkotmányos kormányrend­szerünk volna, akkor meg kellett volna ez alkalommal bukni a minisztériumnak ; va­lódi alkotmányos kormányrendszer mellett ily világos törvénysértésért okvetlen el kel­lett volna marasztaltatni a minisztérium­nak. De hát erről nálunk komolyan szó sem lehet; a jobboldal mindenek felett egy ural­kodó párt, egy clique, melyet csak azért nevezünk pártnak, mert nagy számmal bír; ezen clique nem hagyhatta el saját embe­reit ; itt fő tekintet a személyeket illeti: az elvek, a rendszer, az alkotmányosság csak második sorban állanak. Mit tett tehát ? Azt nem akarta tenni, hogy elmarasztalva tartsa meg a minisztereket s igy megsértse a Parlamentarismus külső formáit; tette azt, a­mit a gyengék, a képmutatók tenni szoktak, megmentette a külső illemet s feláldozta a lényeget. Felmentették a sze­mélyeket, saját embereit, s nyakát szegte a törvénynek, az alkotmányosságnak. Ennél sokkal jobb lett volna, ha már semmi áron sem engedhették meg, hogy kormányváltozás legyen,­ kimondani, hogy a minisztérium eljárása helytelen, óvást tenni az ország jogai­­ érdekében a kölcsön­nek érvénytelenné deklaráltatása által, és megtartani ezen minisztériumot, habár há­tán a bizalmatlansági szavazattal, utólago­san kiérdemlendő és megadandó bűnbocsá­nat reményében. A miniszterek kissé kel­lemetlen helyzetbe jutottak volna, de hát azért nem lett volna nagy baj a közigaz­gatásban, s a minisztereknek elment volna kedvük a közös kölcsönöktől; igaz, hogy nem lett volna megtartva a parl­amen­tar­is etiquette, hiba lett volna a parlamentaris correctség ellen, de meg lett volna tartva a törvény, nem lettek volna lerombolva még azon alkotmányos garantiák is, melyeket a közös ügyes törvények meghagytak. Valódi alkotmányos emberek igaz, hogy azt mon­dották volna : jöjjön Tisza, jöjjön Sennyey vagy Lucifer, de az a ki vétett a törvény ellen, kormányon nem maradhat; amicus Plato, amicus Aristoteles, de legelső a tör­vény szentsége s az országnak magasabbb szempontból felfogandó érdeke. De hát ha erre nem tudták magukat elhatározni, amúgy is jobb lett volna. Sőt meggondolhatták volna azt is, hogy hát hiszen csakhamar visszahozhatják Andrásyt & Comp. Ha nem azért maradtak kisebbségben, mivel maga a párt bomlott fel, ha az elvek változatlanok, ha a kor­mányférfiak képessége és jellemében való bizalom is alapjában változatlan, akkor az új kormány, mely csak egy váratlan in­cidensnek, egy nem várt critikus helyzet be­következtének, vagy tán félreértésnek kö­szöni létrejövetelét, v úgy se tarthatja so­káig magát. De hát ők egy pillanatra sem akarták kiadni kezökből a gyeplőt. S épen ez mutatja legjobban, hogy itt a személyi érdekek állanak első­sorban s ezen személyi pártérdek oly fontosnak tar­­tattatik, hogy azt megbolygatni semmi szín alatt, semmi áron nem szabad. Bírsz tehát Magyarország­ alkotmányul egy pártot, istennek választott népét, mely­nek galléréhoz van kötve léted, boldogsá­god. Légy meggyőződve, hogy a világ csak addig áll, mig e párt uralkodik, a mint bukik, felfordul. A deákpárt erősen meg van győződve, hogy Magyarországnak üdve ezen párt fen­­állásához, nevezetesen az Andrásy-kabinet­­hez van kötve. Nem kutatom mennyiben já­rulnak ezen meggyőződéshez egyszerű, sze­mélyes magánérdekek, bár ezek oly nagy mérv­ben találnak a mostani állapotok mellett kielé­gítést, hogy majdnem lehetlen ennek befo­lyását a „meggyőződéstől“ elválasztani, de ám legyen, tegyük fel, hogy az, ami a kor­mánypártot összetartja, tiszta hazafias meg­győződés nélkülözhetlensége felől. De hát a nélkülözhetlenségről való hit­nek mi a természetes kifolyása ? Ha egy párt fennállásához van kötve az ország üd­ve, akkor mindazon eszközök, melyek a párt uralmát fenntartják, nagyobb fontossággal bírnak, mint a törvények a fenntartása, köz­­igazgatás jó folyása s átalában az ország­nak más reális érdekei. Hogy a pártnak fennállása biztosítva legyen, legfőbb feladat az egyének érdekeit aként kezelni, hogy ne legyen mozgás, ne le­gyen elégedetlenség, hogy ambitió, haszonlesés, hiúság meglelje a­mit követelhetni vél.Nem sza­bad hagyni semmi áron, hogy a párt emberei, ha megérdemelnék is, méltó megrovás vagy lakolásban részesüljenek. Mindenre van mentség, mindenkinek kijut a­­ pártfogás, szenvedjen bár miatta elv, közmorál, közügy. Nem szabad, hogy a párton folt támadjon, hogy rajta rés­ettessék. S ebből egy circulus vitiosus támad. Minél inkább megtekintetnek az eszközök, melyek az uralkodó párt hatalmát s min­denhatóságát növelik, természetesen annál jobban kell perkorrestálni azt, hogy egy más párt kapja kezébe ezen eszközöket. Mindez a dolog természetében fekszik. Fiat applicatió saját viszonyainkra. A nélkülözhetlenség hite megtermette már itt is gyümölcseit. Azért jön megront­va ősi megyei rendszerünk — a selfgove­­rnmentnek hazánkban egyedül lehetséges formája, azért hozatik be bureaucratiai rendszer igazságszolgáltatásunk szervezeté­nél, hogy az egyedül üdvözítő párt uralko­dása biztosítva legyen. A nélkülözhetlenség hite azonban cul­­minált a fennforgó esetben. Felbátorítva az eddig követett irány által a miniszterek ,— közös és nem közös — olyat „mertek“ (Kerkapoly kifejezése szerint) mi nyílt tör­vénysértés. S mi a következés ? Önkényte­len feljajdul maga a párt nagy része s egy tiszteletreméltó első impulzusnak engedve, homlokállást formál a „sok ami sok“ ellen. De nem tart sokáig a régi alkotmányos és szabadelvű iskola tanainak utóhatása. A magasabb pártérdek előtt meg kell hajlani a jobb sugallatoknak, nyakát kell szegni törvénynek, alkotmányosságnak, mert a pártnak, melyhez van kötve az ország üd­ve, kezéből a gyeplőt kiadni nem szabad. Hogy miből áll ezen üdv, mi nem tud­juk , mi nem látjuk, nem érezzük, hogy üdvözöltünk; ezen üdv egy mythos, a bécsi Olympuson ülő gondviselés­ embere , gróf An­­drásy Gyula tán többet tud róla s boldo­gok a kik hisznek, mert övék a földi javak menyországa. De ha letekint kissé a ma­gasból s figyelemmel nézi, hogy itt mi tör­ténik s nem félti, hogy magasröptű szár­nyait koptatja s beszennyezi, ha azok néha a mindennapiság földjét horzsolják , láthat itt igen szomorú dolgokat. Nagyon sokkal tartozik e hazának kárpótlásul azon nagy csapásért, melylyel sújtva jön épen most. Az ő és pártja befo­lyásának és uralkodásának áldoztatott fél ez alkalommal az alkotmányosság. Elvárjuk, hogy­ ezért, kárpótlást adjon, de kétkedünk, hogy képes legyen nagyobb jót tenni, mint a­mily nagy a kár, hogy itt az alkotmá­nyosság megrontatott. Szomorú jelenteket láttunk a lefolyt vita alatt, nem tudjuk mivel fog ezekért megvigasztalni. Láttuk a pénzügyminisztert, kiről azon hit támadt, hogy bármennyire hat is néha mindenkire kellemetlenül prebrátori rabulis­­ticus sophisticája — becsületes ember: gör­­nyedezni a helyzet súlya alatt, kicserélve, alig ráismerhetőleg, töredelmesen hányva el saját érveit, melyeket első alkalommal hasz­nált az interpel­latió megtételekor. Láttuk Deák Ferenczet, Deákot, kinek puszta neve említésére is sebesebben kez­dett egykor dobogni minden honfinak szive, mint szedegette össze ugyanazon érvmorzsá­kat, melyeket Kerkapoly magától eldobott, mint vegyített régi hangjának és modorá­nak megnyerő elbeszélési egyszerűsége közzé a legártatlanabb képpel egy-egy sophismát, hogy elrejtse mindenki által jól felismert kényszerhelyzetének szomorú voltát. Láttuk az új nemzedéknek egy „bátor ifjú“ példányát — nem nevezem néven, mert hiszen nem egyéniséggel, hanem csak egy genre-el állunk szemben — ki egész meztelenül, mentségére legyen mondva, tán öntudatlanul, prédikálja az absolutismus ta­nait. E faj nem megbízható; ez azt fogja kérdeni, vájjon nem lesz-e jobb gsejt s több élvezet ha a muszka bejő. S láttunk egy párttömeget, mely tap­solt az ily tanoknak, tapsolt oly nézetek­kel­ a delegatió hatásköréről, melyek fel­forgatnak s értéktelenné tesznek mindent a mi még fenmaradt. Isten óvja oltalmazza mi magyar ha­zánkat ! Mocsár­y Lajos. A közös hadsereg és külügyek míniszterei nagy fontosságú előterjesztéseket tettek, részint azon nagy költségekkel járó intézkedésekről, me­lyek a bekövetkezett események folytán már megtétett­ek, részint azon szükségletekről és kiadásokról, melyek e­z u­t­á­n lesznek megte­endők. E nagy horderejű előterjesztések felett a döntő joggal az országgyűlésnek néhány — úgy­szólván legszegényebb tehetségű tagjai — hibáz­tattak föl. Míg Ghyczy és Deák, Tisza és Csengery és velők az egész országgyűlés jelesebbjei holmi apró telepitvényesek és irtványföldek felett tanácskoz­nak, addig Bánó, Szeniczey, Szapáry és hason­lók az ország sorsát döntik el s határozatokat hoznak oly intézkedések teljesítése iránt, melyek végzetessé válhatnak a haza életére. Megfoghatatlan, hogy nem rösteljük ez álla­potot. • ’ ■ A baloldali kör pénteken f. hó 25-ikén d. u.5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. A III-ik osztály f. évi novemb. hó 25-ik nap­ján de. 10 órakor ülést tart. Szél Kálm­á­n m. k. a III-ik oszt. jegyzője. Gróf B­e­u­s­t külügyéri okmánytárát (melyen kívül Európa eseményei nem láthatóak rózsa­színben sehol) megkapta ma délben (24 én) a sajtó is. Sietünk tehát feláldozni neki egy hal­maz­czikket mi is, daczára, hogy újat nem mond, titkot nem fedez fel, és a jövendőre sem szolgál útmutatással. . Miért adni hát részére annyi tért, a fontosabb dolgok kiszorításával is ? Kérdezheti olvasónk. Azért, mert gróf Beust „válogatott mű­vei“ nem érdektelenek igy is s kivehetni belőlök, hogy a német-franczia háború kitörése felett ke­zeit dörzsölő Bécs sajnálkozása miként búsulta át magát a neutralitás szigorúságának fanyar élvezeté­be. Meg kell adni azonban gróf Beustnak, hogy a Francziaország iránti rokonszenvet nem h­all­­gattatá el benne sem Sedan sem Metz, s hogy egy pár sürgönye (jelesen az, mely Bismarck krokodilus körlevelére vonatkozik, az éhhalálba rohanó Párisi illetőleg­ igen szépen és férfiasan van tartva. A pápai udvar irányában tanúsított magatartást is helyeselhetni. A­mit pedig az orosz fellépésre tett nyilatkozatról mondhatni, az jelen­leg csak annyi lehet, hogy a magyar-osztrák dip­­lomatia eddigelő — a mennyire t. i. az elénk adott okmányból ítélhetni, nem hibázott sem az óvatos­ság sem az erély kívánalmai ellen. Igyekezünk e vörös könyvből annyi okmányt közölni, a­mennyit lapunk tere befogad­hat rögtön. A többit adni fogjuk kivonatilag a lé­nyegtelen részletek mellőzésével. A delegációk ma tartották első ülé­süket. Egy pár hónapon keresztül minden nap lesz alkalmunk látni, mint gyakorol egy hatvan tagból álló testület oly jogokat, melyeket önálló ország­ban csak az egész nemzet összes képviselő-testü­­lete gyakorolhat. Nyugaton hónapok óta foly a vér, keleten egy bekövetkezhető háború előjelei mutatkoznak és e válságos pillanatban, hazánk legfontosabb kérdése, mondjuk élet kérdése az, hogy mely ál­lást foglaljunk el a fölmerült eseményekkel szem­ben, hogy mily intézkedéseket tegyünk a béke föntartása s az ország biztonsága érdekében. És az országnak eme fontos, mondjuk élet­kérdése fölött nem a nemzet képviselőtestülete fog tanácskozni, aztán határozni, hanem egy bizottság, melyből a képviselőház legjelesebb férfiai hiá­nyoznak, egy bizottság, mely már tagjainak szel­lemi korlátoltságánál és csekély számánál fogva is, könnyen bábjává válhatik az idegen, illetékte­len befolyásoknak. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése nov. 14-én. Elnök : Kállay Ákos és Kemény Mihály kép­viselőket végleg igazoltaknak jelenti ki. Kérvények: Wahrmann képviselő benyújtja 201 izr. hitközségnek, 81 különböző izr jótékony egyletnek és 21 megalakul izr. községterület elöljáróinak kérvényét, melyekben a képv. ház 1. évi márc. 18-án több izr. köz­ség kérvénye tárgyában hozott határozata indokálásában foglalt, a kérvényezők előadásából merített azon föltévés ellenében, hogy az izr. congressus határozatai alapján szervezendő vallás­egyház a dogmatikus zsidó hittörvé­nyek alapján eddig Magyarországban fennállott vallás­egyháztól lényegesen különböző testületet képez, alapos aggodalmaikat fejezvén ki, nyilatkozataikat tudomásul, s az izr. hitfelekezetnek az államházi viszonya törvényho­zási szabályozásánál figyelembe vétetni kérik. Huszár Imre benyújtja Temes megye Kovácsi lakosainak folyamo­dását szerződéses földjeiknek megváltása tárgyában. Jan­­kovits Miklós Solt város lakosainak kérvényét nyújtja be járásbíróság elhelyezése végett. Nyáry Pál Pest megye írnokainak kérvényét adja be, melyben az 1870-iki évre drágasági pótlék megszavazását, s a múlt év utolsó ne­gyedében fizetéseikből levont 8 százaléknak a megyei házi pénztár általi visszatérítését és jövőre fizetésüknek a kúriabeli írnokokéval egyformává emelését kérik. Bin­der Lajos Mártonfalva abbeli kérvényét adja elő, hogy e község a törvényszékek rendezésével Medgyes törvény­székéhez csatoltassék. " N­api­r­en­d. Elnök felhívja Irányit, hogy indítványa mel­lett mondja el a párbeszédet. Irányi Dániel. A házszabályoknál fogva — úgy­mond — jutott számára azon szerencse, hogy nem­csak közvetlen elvtársainak szószólója legyen, ha­nem hogy szót emelhessen azon megtámadások ellen is, melyek tegnap az összes ellenzék által elfoglalt állás ellen intéztettek. Legelőször Deák F. érvei ellen szól. Nevezetesen azt állította, hogy csak akkor lett volna joga az országgyűlésnek a kérdéshez szólani, ha a delegációk a kölcsönt már helyben hagyták. De e részben az országgyűlésre utal az 1867. 12­­. sz. 56. és 57 szakasza, hol kimondatik, hogy minden szándékolt közös kölcsön előleges elhatározása Magyarországban minden egyes esetnél az országgyűlést illeti.“ Hoffmann azon állítására, hogy az egész vita csak időpa­zarlás, szóló azt feleli, hogy ha a képviselő úr így volt meggyőződve, jobban teszi, ha ő maga sem folytatja az időpazarlást, annyival is inkább, mert okainak előadására annál kevésbé volt szük­ség, mert alkalmasint számíthatott arra, hogy a­mit védelmezett, azt a többség szavazatával úgy is jóvá­hagyja. Szaló ezután a miniszterelnök által tegnap intézett támadásra válaszol. Nem akarja kétségbe von­ni a kormány férfiak képességét, de azt hiszi, hogy oly minisztereket, a­kik a Bach és Schmerling ko­rából ránk maradt adórendszert „en élve“ a nemzet nyakába vetették, oly miniszte­reket, kik oly kölcsönöket kötöttek, mint a vasúti kölcsön, mely a­helyett, hogy a szükséghez mérve sokkal csekélyebb lett volna, és a nemzet adóképességét kevésbé terhelte volna, szükségte­lenül nagy sommára rúgott,, oly minisztereket, a­kik oly perrendtartást hoztak létre, a­melynek következése a pereknek óriási megszaporodása, oly minisztereket, úgy hiszem, könnyű lenne talál­ni soraink között. (Derültség a jobb oldalon.) De nehéz lenne oly kormányférfiakat találni ezek közt, kik a nemzet alkotmányos régi jogainak feladá­sát tűzték czélul, kik a képviseletet a választások­ra gyakorolt törvénytelen befolyásukkal meghami­­sítják, kik a személyes szabadságot, kik a sajtó­szabadságot tiszteletben nem tartják, kik az egye­sületi szabadságot lábbal tapossák, kik a politikai vétkek miatt elitélhetnek, még ha halálosan bete­gek is, kegyelmet kieszközölni nem akarnak. (Moz­gás jobb felől.) Nem annyira a képességet vonja kétségbe a minisztériumnál, mint a vezérlő szellemet kárhoz­­tatja. A­mit a miniszter­elnök az itteni ellenzékre czélozva a franczia ellenzékről mondott, azt Vuko­­vits Sebő már megczáfolta. A mi Francziaországot veszélybe sodorta az az uralkodó önzése, ki saját érdekeit a nemzet érdekei felé helyezte és azon miniszterek, azon kormányhivatalnokok szolgaisá­­ga, kik a fejedelem kegymosolyát a haza meg­elégedésénél a nemzet tapsainál többre becsülték. Ez okozta főleg Francziaország szerencsétlenségét. Adja isten, hogy ne okozza Magyarországot is. A miniszterelnök nem viszonozza azon lovagias­ságot, melyet Tisza Kálmán a kormány iránt muta­tott (nevetés jobbról) az által, hogy nem gyanú­­sította a kormány szándékait, sőt ellenkezőleg nem tett fel benne rosz akaratot ; az ellenzéket, hazafi­­atlansággal vádolta, mert tisztátalan szándékot tu­lajdonított neki, midőn cselekedetének indokául egyedül a taps­vágyat tüntette elő. (Felkiáltások jobbról : igaz is. Csernátony miért tapsoltak hát tegnap?) És talán nem ke­­vésbbé kíméletlenül járt el a miniszter­elnök ak­kor, midőn azon franczia ellenzékre dobott követ, mely egy túlhatalmas ellenséggel áll szemben, mely azon nemzeti jogokat, melyeket egy bűnös dynastia eljátszott, saját veszélyével megvédeni kötelességének tartja. (Éljenzés a szélső balon.) A miniszterelnök úr úgy mondja nem tartaná lo­­vagiasnak s követ dobni a megbukott miniszterekre, de azon nemzetre, mely a túlerő ellen, vitézül vé­delmezi magát, hazája épségét s jogainak teljes­ségét; azon nemzetre, melynek az ellenség úgy­szólván nyakára szegezi fegyverét, azon nemzetre követ dobni nem késlekedett. Végül kéri a házat, hogy azon határozati javaslatot, melyet barátai és a maga nevében benyújtott, elfogadja. Csak még azon észrevételt teszi befejezésül, hogy még ellenfeleink is kénytelenek elismerni eljárásunk mérsékletét, mert akkor, midőn világos és sarka­latos törvény megszegéséről van szó, nem vád alá helyezést, miként arra az 1848. 3-ik t. ez. 32 §-a feljogosítana, hanem egyszerűen rászólást indítvá­nyozunk. Elnök legelőször Zsedényi indítványát bocsát­ja szavazás alá. Irányi azonban óhajtja, hogy oly indítványra történjék először szavazás, mely ha el nem fogadtatik, nem zárja ki a lehetőséget, hogy más indítványra is történjék szavazás. De a ház többsége Zsedényi indítványára akar legelőször szavazni. A név szerinti szavazás eredménye lett, hogy 429 igazolt képviselő, közül Zsedényi indítványa mellett igennel szavazott 133, nemmel 187, távol volt 105. Tehát Zsedényi indítványa elvettetett. „Igennel“ szavaztak : Csernátony L. Csiky S. De­­áky L. Dezső Sz. Dietrich I. Dobsa L. Domahídy P. Dőry J. Dögre A. Elekes Gy. Eördögh F. Eöry L. Ercsey L. Édes I. Farkas E. Fazekas A. Fejér M. Gaál E. Gál P. Gáspár A. Ghyczy K Gonda L. Gromon D. Gubody L. Gu­­thy B. Györffy Gy. Hajdú I. Halász B. Halmossy E. Henszl­­mann I. Hodossn J. Horn E. Horváth E Huszár I. Helffi I. Irányi D. Ivánka I. Jankovics M. Jámbor P. Ioanescu L. Jókai M. Károlyi E. gr., Keglevich B. gr., Kerkapoly M. Kiss J. Kiss L. Kiss M. Klementisz G. Kollár A. Koós J. Körmendy L. Krascsinics P. Kürthy L. Kállay ■ A. Kemény M. László J. Lázár A. Luksics B. Madarász Jenő­, Majoros I. Majthényi D. Makray L. Matkovics T. Maximovics M. Ma­­riássy B. Máttyus A. Mednyánszky L. Milkovics Zs. Mocsá­­ry L. Móricz P. Mukics E. Hagy K. Németh A. Nyáry P. Papp L. Pavlovics I. Perczel I Pétery K. Pilaszanovics J. Pilisy L. Plachy T. Podmanitzky F. br., Popovics Zs. Prick J. Prónay J. Ragályi Gy. Rákóczy J. Salamon T. Sárközy B. Schwarcz Gy Simonyi E. Simonyi L. dr., Sipos O. Sré­­ter L. Szakácsy , Szalay L. Szaplonczay J., P. Szathmáry K. , Szathmáry M. Széky P. Szilidy A. Szilágyi L. Színhal. Szomjas J. Szontágh P. (csan.) Táncsics M. Tassy M. Tisza K. Tóth K. Vajda J. Varga K. Várady G. Vidats J. Vid­­liczkay J. Vukovics L. Vécsey T. Zahornáczky H Zámory K. Zichy L. gr., Zlinszky Gy. Zsedényi E. Andrásy Gy. Beliczey I Benitzky D. Berecz F. Berke J. Berzenczey L., Bobory K., Bogyó S. „Nemmel“ szavaztak : Csotta J., I Csáky T. gr., Csá­szár B., Csengery A., Cséry L , Daniel E , Daniel M., Deák F, Degenfeld B. gr., Dezsewffy L., Dienes J., Eitel F., Ernuszt K., Eszterházy P. herczeg. Éber N., Érküvy A., Fabriczius K., Fest I., Fillenbaum F. br., Finger K., Fitt­­ler D., Filippovics L., Gál M., Gecző J., Gorove I , Grazer F., Halassy Gy., Harkányi F.­, Henter G., Hertelendy K., Hódossy I., Hoffmann P., Horváth B., Horváth D., Horváth M., Hosszú J , Hőgyészi Gy., Huszár I., Hátz V., Ihász R , Ivacskovics Gy., Ivánka Zs., Janicsáry L., Jankovics A., Jeszenszky L., Joanovics Gy., Jonescu D., Justh J, Jan­­csó I., Jozipovics I., Kapp G., Kautz Gy., Kállay D., Kál­­noky P. gr., Kemény G. br., Kemény I. dr, Kemenyffy J., Kendeffy A., Kerkapoly K., Késmárky J., Királyi P., Koriz­mi­cs L., Kossuth P , Kovács L., Krajcsik J., Kuba J., Ku­­binyi O., Kubinka F., Kvassay L., Khuen H gr., Lang G., Latinak R., Latinovics V., Lázár D., Lázár M., Leonhard K. , Lónyay G., Lónyay J., Lászlóffy A., Madocsányi P., Máday L., Mednyánszky D. dr., Mihályi P., Molnár I., Nedeczky I., Nebredeczky S , Olgyai Zs., Onossy M . ,Ordó­­dy P., Ormos S., Orosz M., Paczolay J., Papp Zs., Patri­­bány G., Pászt V., Pásztélyi J , Bérczel B., Petrovay A., Plachy L., Pribék A., Prileszky T., Pulszky F. Pejácsevics L. gr., Pejacsevics N. gr., Radó K., Radvánszky K , Rani­­cher J., Rimanóczy F., Rónai J., Rónay L., Róth L., Ru­dics J. ifj. br., Rauch Gy. br., Samassa J., Semsey A., Simay G. Scononis F., Splényi B. hr., Stoll K., Suhaj I., Szabó J, Szabó J., Szathmary L., Szeniczey O., Szentiványi A., Szentiványi K, Szentpály J., Szepesy Gy., Széll K., Szilágyi V., Szilvay K„ Szirmay F. gr., Szirmay O., Szitá­nyi B„ Szlávy J., Szontágh P. (göm.j,, Szilgyényi L., Te­­leky D. gr., Térey P., Tormásy M., Tóth V , Török D., Török S. (görn.), Török S. (sopr.), Trefort A., Turcsányi E., Tury S., Tomasics J., Uhlarik J , Urbanovszky E., Urházy Gy., Ürményi M., Wächter F., Vay B. br., Wahrmann M., Várady J., Wodianer A. br., Wodianer B., Zeyk J, Zeyk K., Zichy Ferraris V­, gr., Zichy M. gr, Zichy N., gr., Zweier F., Antalffy K., Ányos I., Barcsay A., Barcsay K., Bay F., Bánffy A. br., Bánffy J. br., Bánó J, Benedek Gy., Benkő J., Berde M., Berényi F. gr., Bethlen J. gr., Beze­­rédy L., Binder L., Bittó I., Bogdán V., Bohus Zs., Boros P, Bömb­es F., Brogyányi V, Buday L., Bujanovics L., Buttler S. gr., Buzinkay P. Ezután Wahrmann indítványát a többség fel­állással fogadta el, s ekkér Irányi önkényt elesett. . Györffi Gy. indítványa. (így hangzik: Válasszon a ház egy 15 tagból álló bizottságot oly czélból, hogy az ipar és kereskedelmi miniszter által benyújtott ipartörvény-javaslatot a köz­ponti bizottságnak tanulmányozván , jelentésével együtt tüzetesen és a házszabályok 116 §-a értelmében szak­értőket is meghallgatván, véleményes jelentést terjesz­­szen elő .­ Az indítvány felolvastatván, Györffy Gyula­ in­dokolta. Az ipartörvényjavaslatot az osztályok és maga a­ miniszter is egészen újra alkották. Ehez járul még az is, hogy rövid idő múlva a községi törvénynek megszavazása folytán, ezen törvényja­vaslatnak nevezetes részét, már csak az összhang­zás végett is, át kell alakítani. Ezen okok folytán, de megfontolva még azt is, hogy a központi bizottság által beterjesztett törvényjavaslatot a folyó ülésszak alatt alig lesz ideje az Országgyűlésnek tárgyalni és így ha ezt egy bizottsághoz utasíttatnék, ez­által semmi időt sem vesztene, ezért látta szóló czélszerű és idő­szerűnek benyújtani indítványát. Czélszerűbbnek tartotta pedig, hogy ezen törvényjavaslat az osz­tályok helyett egy külön bizottsághoz utasíttassék nem csak azért, mert egy organikus törvénynek alaposabb, mélyebb megbírálására a külön bizott­ságot az osztályoknál alkalmasabbaknak véli, ha­nem azért is, mert a központi bizottság eljárásából indokolva látható, hogy itt az egyes §§-ok megbí­rálására egyes szakértők kihallgatása szükséges, ez pedig az osztályokban nem, csak­is a külön bizottságban eszközölhető. Kéri tehát a házat, hogy nyújtson alkalmat, mikép­p fontos törvényjavaslat mielőtt országgyű­lési tárgyalás alá bocsáttatnék, kellőleg kidolgoz­va, kellőleg megfontolva, és minden oldalról kime­­rítőleg megvitatva legyen, és e czélból óhajtja, hogy a ház elfogadja indítványát. (Helyeslés.) Szlávy József miniszter. Mihelyt a községi tör­vény meg lesz szavazva, nem fog késni az ipar­törvényjavaslatra megtenni a módosításokat. Akkor határozza el a ház, várjon ezen módosításokkal együtt az egész javaslatot az osztályokhoz, vagy pedig a Györffy indítványa szerint külön bizottság­hoz akarja-e utasítani. Kéri a házat, hogy ezen kérdés fölött akkor határozzon, mikor a községi törvény alapján a módosításokat előterjesztette. A ház ily értelemben határozott. A gazdasági bizottság jelentése. (Tárgya: A képviselőház könyv, levél és pénztára részére az országházzal szomszédos Luby-házban 5 szo­bából álló lakás vétetett bérbe 700 fő­nyi évi összegért. A bizottság ennek­ helybenhagyását, a szállás rendbeho­zását, s egy szolga fölvételét kéri.) Térey Pál bizottsági előadó röviden ajánlja a

Next