Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-13 / 120. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. a­mit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem­­alkotunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Léjtrády testvéreit irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 120. szám. Péntek, január 13. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. száza. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pert 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre....................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Számlák a könyv Arn­us után történő meg­rendelések után tíz „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A népnevelés állapota. *#/ A közoktatásügyi minisztérium egy jelentést terjesztett az országgyűlés elé a népiskolai közoktatás állapotáról. A statistikai kimutatásokkal ellátott jelentésnek két czélja van : tájékozást nyúj­tani a népiskolai oktatásnak az egész or­szágban létező jelenlegi állapotáról, másod­szor megismertetni annak hiányaival és szükségleteivel, hogy így kijelölhessük az utakat és módokat, melyekkel a hiányokon segíteni lehet. A jelentés még nem teljes, miután 83 község statistikai kimutatásai még hiányoz­nak, de a jelentés már mégis elegendő ar­ra, hogy felismerhessük népnevelésünk szo­morú állapotát. Végig­olvasva e jelentést, aggódva né­zünk a nemzet jövője elé, mert ha igaz, amit az írás mond, hogy elvesz az a nép, mely tudomány nélkül való, úgy nemzetünk jövő életéhez csakugyan kevés reménysé­günk lehet. Vajjon mikép vállalja el a felelősséget törvényhozásunk és kormányunk a történe­lem ítélőszéke előtt, hogy ama négy hosz­­szú év alatt, mióta az ország ügyeinek ve­zetését kezébe vette, ily csekély buzgalmat, ily parányi törekvést fejtett ki annnyira elhanyagolt népnevelésünk előmozdítására. Az országban összesen 2.284.741 tan­köteles gyermek van, s ezek közül csupán 1.152.115 jár iskolába, miny a többi, azaz 1.132.626 egészen iskolázatlanul növeke­dik föl. Hol növekedjék, kitől tanuljon? Nincs iskola, nincs tanító. Az országnak 11.903 községe közül 1712 községben semmiféle iskola nincs és számtalan azon községek száma, melyek két-háromszáz tanköteles gyermek mellett egyetlen egy iskolával rendelkeznek csak. A tanítókat illetőleg még kedvezőtle­nebb az arány. Hogy az ország tanköteles gyermekei kellő számban nyerhessenek ta­nítókat, az eddigieken kívül még 10,767 tanítóra van szüksége az országnak. Állami tanítóképezdéket kell tehát nyitni mindenek előtt , s míg ezekben a tanítók képeztetnek, addig építtetni az iskolákat, az iskolákat nélkülöző községekben. Azt mondják, nincs elegendő képezdei növendék. Tartsa, taníttassa az állam, és biztosítson jobb fizetést a tanítóknak, mint amennyi van, akkor majd lesz növendék is. Kinek volna kedve a tanítói pályára lépni, ama nyomorúságos fizetés mellett, melyben országszerte még máig is részesül­nek. Aki valamit tanult, az elmegy hivatal­ba, aki pedig nem tanult, még az sem megy tanítónak, hanem elmegy ajtónállónak, és még akkkor is háromannyi fizetést húz, mint most egy falusi néptanító. Biztosítson ,az állam tisztességes anya­gi helyzetet a tanítónak, és akkor lesznek elegen kik e pályára szánják magukat, s nem kell attól tartani, hogy a felállítandó képezdék üresen fognak maradni. Mennyi az, amit most összesen a nép­iskolák állítására és föntartására fordítha­tunk a törvényben rendelt 5°Vos iskola­adóval és a költségvetésben k­ü­löne czél­­ra megszavazott összegekkel együtt ? Nem sokkal több, mint a­mennyit Kuhn miniszter egy hét alatt elfecsérel, 3 millió s néhány százezer forint. Ebből kellene képezdéket, iskolákat állítani, azokat fölszerelni, taneszközöket vásárolni és a tanítókat fizetni. Francziaországban 37 millió lakos mel­lett van 700.000 népiskola és költenek a nevelésre évenkint 50 —60 millió frankot. Magyarországban 15 millió lakos mellett van 13.798 iskola és költenek a nevelésre 4 millió forintot. Ez nem arány. Ily csekély áldozatok mellett nem te­remthetünk népnevelést és ha mi mindenre a világon — hadseregre, vasútra, boule­­vardra — készséggel és sokat tudunk ál­dozni, csak a népnevelésre nem, akkor hát­ramaradásunkért ne vádoljunk többé soha senkit és semmit, mert annak egyedül ön­magunk leszünk okai. A baloldali k­ör mai értekezletén a hon­védelmi törvényjavaslatok voltak tárgyalás alatt. A képviselőház III. osztálya f. hó 13-án az országos ülés után ülés tart. Tárgy : A honvédelmi miniszter által beadott­­javaslatok tárgyalása. A képviselőház IV. osztálya pénteken f. hó 13-án az országos ülés után osztályülést tart. Tárgyai: az 545, 546, 547, 548, 549 és 550 számú, a honvé­­delmi miniszter által beadott­­javaslatok. Szögyény László, osztályvezető. A VI. osztály f. hó 13-án az országos ülés után ülést tart. Tárgy: A honvédelmi miniszter által beadott­­javaslatok tárgyalása. Mihályi Péter, jegyző. Széll Kálmán, osztályjegyző. Buffet. A sonkázók fiatal része beszélgetett gróf Karácsonyi Guidóné tegnapi tánczestélyéről, mely — mint mondják — nagyon élvezetes volt reg­geli 4 óráig. A sok szép nő közt jelen volt egy gyönyörű franczia is, neje a fiatal de Geran­­do­nak, kinek néhai atyját leghőbb barátijai és külföldi bajnokai között tisztelte Magyarország po­litikai és irodalmi ügye s a kinek a lelkes gróf Teleki Emma az édes anyja. A vénebb csemegézők más mulatságról be­szélgettek. Szóban forgott ugyanis a kormány­párt új helyzete, mely az osztályok központi bizottságában oda jutott, hogy kisebbségi elődeire bízta ellennézeteinek tolmácsolását. Hogy e minoritás referense — a magyar hadügy és nemzeti érdek szempontjától eltérőleg — nem lehet más, mint a császári Királyi Pál, az ma­gától értetik.* Azt is képzelhetni, hogy a távirda szörnyen dolgozik beparancsolni az engedelmes jobboldali­akat, kiknek visszasietése nélkül megtörténhetnek, hogy a központi osztály e­ll­e­n­z­é­k­i jelentése mellett többség volna a házban is. A mamelukok buzgó főnökei annyira ostrom­­­zároltnak képzelik erődjeik körvonalát, hogy már kétkedvén a telegráf és rendes levelezés hatályos­ságáról is, újra röpítendőnek ajánlották Paczolayt és Rimanóczyt, mint a szervezendő galambposta első szárnyasait. * E megzavarodásra vonatkozólag az Unga­rischer Lloyd ma esti kiadása azt mondja, Jj°gy „ellenzéki lapok nagy győzelem gyanánt üdvözlik azt, pedig ha utána néz az ember, kik lettek előadókul választva, h­a­t jobboldalit és h­á­­r­o­m baloldalit találunk a központi bizott­mányban.“ D’ a­c­c­o­r­d, tisztelt kollega! csakhogy ez nem erősíti a kormánypárti helyzetet, hanem épen azt mutatja ki a lehető legélesebben,hogy a jobboldal komoly része is kezdi már unni az uralkodó szol­­gaiság nevetséges dicsőségét. S tán­t, laptársunk sem fogja e következtetésünk alaposságát tagadni, ha meggondolja, hogy azon h­a­t jobboldali és három baloldali előadókból alakult központi bizottmány Györffi Gyulát választotta meg vé­leménye fogalmazására és bejelentésére, ezen Gy­örffi Gyula nem állván sem jobboldali, sem nazarénus hírben legkevésbé is. * Az ülés lázas rövidségén és káprázatos rész­­letecskéin is meglátszott a válság. Hadi szemle gyanánt léptettek el­ a házban egy osztály­lovat és bakkancsot, melyek — mint a­d­m­i­n­i­sz­t­r­a­­tionális ügy­ek — elmaradhattak volna, ha nem kellett volna paraderoztatni őket v­í­vm­á­­n­y­o­k gyanánt a lázadók kibékítésére.­­ S ez eszembe juttatja, hogy a magyar de­­legátió hadügyi vizsgálóit mily farsangi bohóczok­nak tartják mindenfelé, úgy a katonai, mint a polgári körökben. A bécsiek találtak is nekik ille­tékes nevet: Sechser­­-C­omité­tt pizzula­­bizottmány czím alatt. Annyi bizonyos, hogy Kuhn sem kívánha­tott volna jobb találmányt az alkotmányos ellen­­őrködés szeriét kitörülni. Az osztrák delega­­tió nem is járult e szemfényvesztéshez. * Legtöbb beszédre szolgált azonban anyagul a porosz követ megérkezése Pestre. S midőn gróf Andrásyt kihívták a központi bizottmány Illé­séből, hogy Schweinitz tábornokkal — ki kérésé­rt mindenütt (mint beszélő Fáma) — találkozzék: készen volt a combinatió, misze­rint a németek bajban vannak s visszavezetésük ese­tére a magyar-osztrák monarchia segítségét akarják biztosítani maguknak. Reménylendő, hogy gróf Andrásy nem is felelt tagadólag, de egyszers­mind sejteté az előleges feltétel kívánatos telje­sülését, miszerint a német hadak veressék ki ma­gukat Francziaországból. Aztán számíthatnak Ausztria támogatására. S tessék elhinni, hog­y ez nem pusztán tréfa. There is method in this mad­n­es — van ez őrjöngésben rendszer is. A katonai Ausztria álmodozik még a dolgok olyan fordulatá­ról, melynél, mint Németország megment­ője léphetne síkra, s szerezhetné vissza rangját és ha­talmát Germániában. S szerencse, hogy ezen lehetőség valósulá­­sára nem sok kilátás van, (mert a franczia köz­társaság nem vinné a háborút Németországba az invasio kiverése esetében sem) különben nagy ve­szedelem gyanánt tekintenék azt Magyarországra nézve. A delegátiókból. „Szavazzák meg az előterjesztett költségve­tést, m­ert ezek az örökös törlések engem már ide­gessé tesznek“ — így kiáltott fel vagy­is inkább egy argumentált Kuhn hadügyminiszter nagy mér­gesen a német delegátió tegnapi ülésében. Gyorsan tehát, meg kell szavazni mindent, amit kér, nehogy idegessé legyen a minisz­ter úr. Mi az a 7—8 millió, amit törleszteni akar­nak, érdemes is azért idegessé tenni egy exczel­­lencziás urat. Lám, mily dicső nagy urnak lenni, aki azt hiszi magáról, hogy neki elég egyszerűen kijelen­teni, miszerint kezd ideges lenni, és 7 —8 millió a nép vállán hagyatik szükségtelenül. De ha a miniszter úr ideges kezd lenni az örökös törlések miatt, úgy tudja meg, hogy ideges kezd lenni a nép is a költségek örök­ö­s fölemelése miatt. Vagy azzal nem törődik senki, mi baja a népnek, csak a miniszter uraknak legyen kényel­mes az élet, így gondolkozik a reactiótól mene­külni nem tudó osztrák militarismus és valószínű­leg Kuhn miniszter is, különben hogy lehetne va­laki oly otrombán merész, hogy népek és nemze­tek érdekeinek ellenében saját idegességét akar­ja mérlegbe venni. * Eddig a német delegáció a következő tör­léseket tette: 1. A központi vezetésnél a hadügyminiszter kért 2.758,332 frtot; a delegatió letörült belőle 125,044 frtot. 2. A felsőbb parancsnokságok és törzsek számára kért a hadügyminiszter 1.665,596 frtot; a delegatió törült belőle 340,886 frtot. Ez a tegnapi ülés eredménye. Mint látjuk, még mindig nagyon csinyán bánt el a német de­legatió a költségvetéssel. Semmiféle központi ve­zetés sem kerül a világon oly tömérdek pénzbe, mint az osztrák-magyar közös hadügyminiszteré és ha ebből még sem törült le a delegatió többet, mint 125,044 frtot akkor, még mindig nincs oka a hadügyminiszternek a jajveszékelésre. Hozott e mellett a delegáció még egy hatá­rozatot is, vagyis nem annyira hozott, mint inkább csak ismételt egy oly határozatot, melyet ezelőtt már három esztendővel hozott, de amely határozat még mai napig sem teljesíttetett a hadügyminiszter által. Ez az, hogy a katonai pénztárak egyesítessenek az állam polgári pénz­táraival. Elmondtuk e tárgyról nézetünket néhány nap előtt s ma sem mondhatunk mást, mint akkor, hogy kétféle pénztárt is tartani az állam költsé­gén oly helyeken, hol egy pénztárnak sincs dolga, nemcsak hiába való pénzkidobálás, de erkölcsi­leg is rosz hatással van az országr­a, különösen nálunk, hol a legutóbbi időben a hivatalok és hi­vatalnokok szaporítása valóságos nyaralává vált s maholnap az egész ország egy nagy bureau lesz. A mai ülésben három pont felett folytatott tárgyalást a delegatió. A csapat testületek és áta­­lános csapat költségek ; a természetbeni élelmezés ; a legénységi eledel és végre a ruházat és ágyne­­műek felett. Mindezekre 54.090.383 frtot kért a minisz­ter, a delegatió megszavazott 50.000.000 frtot, tehát 4.090.383 frtot törölt. A két nap eredménye­i sze­rint összesen 4.856.318 frt megtakarítás. * A magyar delegatió hadügyi bizottsága is tartott ülést és mint halljuk, a német delegatió törléseit lényegtelen módosításokkal helybe hagyta. Ezer szerencse, hogy van valaki, aki után men­nie lehet, mert a maga eszétől ez ugyan nem volna képes semmi jóra. Csávolszky Lajos: Heves v­ta folyt a központi bizottság ma d. e. 10—*iél óráig tartott ülésében az ujon­­czozási törvény czimét illetőleg. Öt osztály négy ellenében s igy a többség az ujonczozási törvény­ben a „magyar hadsereg“ kifejezést fogadta el a „magyar sorhadi csapatok helyett.“ Központi előadónak Györffy Gyula választatott. A ki­sebbségben maradt négy osztály különvéleményét Királyi Pál fogja védeni. Az ülésen jelen voltak gr. Andrásy, Csengery Imre, Szende Béla és Benard a honvédelmi minisztérium részéről. A pénzügyi bizottság az állam­számvevőszék költségvetésének tárgyalása alkal­mával azon szempontból indult ki, hogy minek­utána ez az intézmény csak két évi működése után fog véglegesen megállapíttatni, egyelőre csak átalány szavaztassák meg részére. Az államszámve­vőszék elnöke, Gajzágó e nézet ellenében felhoz­ta , hogy ha nem biztosítják a hivatalos állomá­sokat, bajos lesz jelentékenyebb egyéniségeket megnyerni, a bizottság azonban mégis a kért 200,000 helyett csak 150,000 frtot ajánl részint a fenebbi indokból, részint azért, mert más or­szágokban (p. o. Ausztriában csak 120,000 frtba) aránylag kevesebbe kerül a számvevőszék. Az államkanczellária, Midőn Beust gróf az ő Bismarck-majmolási viszketegében fölvette a ki­egyezkedési törvények­kel annyira ellentétben álló államkanczellári czí­­met, a mi kormányférfiaink, nem akarván bevalla­ni erélytelenségüket és Bécstőli függésüket, az­zal mentegetőztek, hogy hisz az csak titulus és nem hivatal. Pedig nem úgy van a dolog. Az ál­­lamkanczellárság igenis, hogy hivatal. A­ki nem hiszi, menjen el Bécsben a Her­­rengasséba, s a 7 szám alatt ott fogja találni a „k. u k. Reichskanzlei“-t, telve hivatalnokokkal. A Reichskan­zlei sajtó és rendőri ügyekkel foglalkozik, és a valóságban nem egyéb, mint mind a két fél parlamen­ti kormányának reactionárius ellenőre. A hivatal veze­tője Hofmann, a külügyminisztériumból. A rend­őri ügyeknek Brodtmann, a napi irodalomnak Schmidt a nagymestere. Az államkanczellária tökéletesen helyettesíti a camarilla régi láthatatlan titkos kormányát, csak­hogy most — alkalmasint mivel ilyen drága idő­ket élünk - a népképviseleti testületekkel fizet­tetik meg a költségeket. Szegény nép, a­ki így engeded magadat csalatni! Brodtmann friss emlékezetben élő neve ta­núskodik, hogy Magyarországnak különösen nagy figyelmet szentelnek a Reichskanzleiban. Nem is kerüli ki ez éber embernek semmi sem figyelmét. Igen sokan „Gutgesinnt“ jeink közül nem is sejtik hogy midőn érdemeik öntudatába mélyedve sétál­gatnak, hátuk mögött ballag a k. u. k. Reichskanz­lei egy hivatalnoka, va­gy „spiczli.“ Avagy tessék csak megszámlálni egyszer a Hofmann osztályfő­nők czimére Pesten föladott számjel táviratok ösz­­szegét . . . azután gondolkozzunk ! Sőt többet mondok. Itt van most Giskra, kérdezzük meg ő tőle, hogy várjon mit vesződött ő belügyminisztersége alatt az államkanc­elláriá­­val, s miért mondta azt, hogy Beusttal többet nem szolgál ? Egyébiránt biztos vagyok, hogy a magyar delegátió az idén is meg fogja szavazni az ,,k. u. k. Reichskanzlei“ szükségletét. Jó étvágyat kívá­nok hozzá. Pázm­ándy. Rajner Pál belügyminiszter kedden beadta lemondását s­­ miután határozat mindig nem hoza­tott, holnap Őfelségénél fogja szorgalmazni le­mondásának elfogadását. — A pestvárosi főbírói hivataltól vesszük a kö­vetkező Pestváros törvényszéke s egyesbiróságainak 1870. január 1-től — 1870. deczember 31 ig bezá­rólag terjedő kimutatását. I. Polgári törvényszékhez­. 1870. évben befolyt............................. 59920 II. Telekhatósághoz: 1870. évben befolyt......................................11861 III. Pest városa főbírójához (elnöki) 1870 évben befolyt..................................... 1947 IV. Vidéki törvényhatóságoktól: kézbesítés s egyéb intézkedések tétele végett befolyt.............................................. 14070 Összesen 97798 V. Pest városa fényi­tő törvény­szék­én­él: 1870. évben befolyt............ 14160 VI. Pest bel- és lipótvárosi egyesbi­­róságnál: 1870. évben befolyt 24680 VII. Pest terézvárosi egyesbiróság­nál : 1870. évben befolyt............ 17006 Vill. Pest józsef- és ferenczvárosi egyesbiróságnál: 1870. évben befolyt . . . ... . 14104 Összesen 167,748. elintézendő ügydarab. Ha már most egybevetjük, hogy 1869-ben 127,061 darab,­­ 1870-ben pe­dig 167,748 darab tehát, egy év alatt 40687 ügydarabbal több folyt be, s kide­rül, hogy Pest városa törvényszéke és egyes biróságainál az ügyek száma évről évre óriási mérvben növekedik. Érdekes továbbá tudni, hogy 1870. évben a Pest városa fenyítő törvényszéki fogdájában letartóztatva volt vizsgálat alatti s elitélt fegyenczek száma mikép vál­tozott. 1870. évi január hó 1-én volt vizsgálat alatti fegyencz . .79 férfi, 10 nő , 89 fő 1870. év folytán szapo­rodott ..................... 1993 „ 557 ,­­ 2550 „ Összesen 2639 „ Ebből részben vizs­gálat alól felmentetett, részben szabad­lábra he­lyeztetett, részben más hatósághoz áttétetett 587 férfi 177 nő —776 fő, jogérvényesen elítéltetett 1352 „ 357 „­­1709 „ Összesen 2485 „ maradt tehát ítélet nélkül..........................130 „ felebbezés alatti................................ . . . 24 . Összesen 154., Ezen 1870. évben letartóztatott 2550 fe­gyencz közül volt: római katbolicus . . . 1942. református s evangelicus 229. héber.................................... 359. görög nem egyesült . . . 16. görög katholikus.......................4. 2550. A magyar korona tartományaiban szülöttek közül volt 1773 férfi 522 nő = 2295 idegen.......................... 220 „ 35 „ 2­255 Összesen 2550 Hasonlítsuk össze 1869. évben volt fegyenczek számát 2232 fő, 1870. évben volt 2550 fegyencz számával, kiderül, hogy 1870. évben Pest városa fenyitő tör­vényszékénél 322 fővel volt szaporodás, m­ilyen arányban növekedik itt is a teendők sokasága. Hogy ezen 167748 egydarabból 1871. évre csak 1976 db. maradt hátralékban, az csakis a derék tisztikar ügybuzgalmának tudható be. Lónyay küldetéséről. A hivatalos „Economists d’ Italia“ vezérczik­­ket hoz Lónyay küldetéséről Olaszországban. „Az 1659 és 1866-ki háborúk óta Ausztria és Olaszország közt a császári család tagjai, névszerint a toskánai nagyherczeg és a modenai herczeg részé­ről bizonyos követelések elintézetlen állapotban ma­radtak. Menabrea tbb. az 1866 -i háború után bé­­kekövetként jelent meg Bécsben, a kiegyezkedést meg is kezdette s miután a minisztériumba lépett, Kübeck báróval folytatta is az alkudozásokat, de olyan akadályok merültek fel, hogy az ügy nem juthatott végkifejlődésre. Menabrea bukása után a kölcsönös érintkezések folyton gyakoriabbak lettek, de a differentiák még mindig léteztek s bi­zonyos tekintetben tartózkodóvá tették mind a két államot. Természetesen mindkét fél élénken óhaj­totta a kérdés megoldását s épen ezért Visconti - Venosta és Kübeck közt ismét megkezdődött a tár­gyalás. Minghetti folytatta s nemcsak Beust gr., hanem a császár is érdeklődött az ügy kimenetele iránt. Lónyay aztán a dolog végleges elintézése végett Florenezbe küldetett, a­hol Venosta és Sella részéről igen szíves fogadtatásban részesült. „Lónyay és Sella a kiegyezkedés főbb pont­jait megállapították. A többi csak formakérdés. Mindkét részről történtek engedmények. Sella azt is kivitte, hogy a híres Madonna del Granduca a Pitti palota képtárában marad, bár a lotharin­giai ház mint tulajdonát követelte vissza. „Olaszország trónvesztett fejedelmeinek min­den igénye ki lesz elégítve. „Az olasz kormány a kiegyezkedésnél fogva adós lesz egy pár millióval, melynek azonnali kifizetését kívánta Lónyay. Sella azonban előadta, hogy az olasz pénzügyi állapotok e kívánság tel­jesítését nem engedik, különben is a fődolog, a parlament felhatalmazása, nincs kezei közt. Ilyen­formán azt lehet várni, hogy az olasz pénzügymi­niszter a kamara újra megnyílása után azonnal kérni fog rendkívüli hitelt, hogy a megállapított adósságot részletekben fizesse ki. „Az évek óta lebegő kérdések megoldása az Ausztria és Olaszország közt fenálló barátságos viszonyt még szorosbra fogja fűzni . Lónyay kül­detése sokat tett arra, hogy a két állam közeled­jék egymáshoz, midőn természeti fekvésük úgy is arra utalja őket, hogy anyagi és szellemi haladás­ban szövetségesek legyenek." A jelenlegi háború tanúságai. „Ou nous en sommes“ czim alatt jelent meg legközelebb Brüsselben egy nov. 20 áról keltezett röpirat, mely a jelenlegi háborúból a többi közt a következő tanúságokat vonja le: 1. Kárhoztatása az ujonczozás minden rendszerének a miliczia ut­­án, az összeírásnak a kiváltás és helyettesítéssel, az önkénytes beállás kombinátiójával és kárhozta­tása azon rendszernek, mely csak az önkénytes­­ beállást engedi meg. 2. Kárhoztatása a rögtönzött tar­talék-sereg minden rendszerének, viseljenek ezek pol­gár­őrség, nemzetőrség, mozgóőrség, belga karabé­lyosok, franctizeurs, vagy bármi más nevet. Nem le­­hetnek jó tartalékosok, csak azok, kik a katona-szolgálaton mentek át s kiknek tisztjei nagyobbára kinevezett és nem választott tisztek. Ha Francziaország mai kormánya a mozgó őröket katonailag szervezve találta volna, nem pedig az 1867-iki ellenzés következtében — desorgani­­zálva, akkor jelentékeny erő állt volna rendelkezé­sére. Semmi sem bizonyítja jobban a belátás hiá­nyát, mint a tömeges felkelések szervezése Ezek biztos jelei a kormányzási rendetlenségnek és, hogy némi hasznot eredményezzenek, elsőrendű szervező tehetségeket igényelnek. Minden rögtön­zött tartalék sereg hasznavehetlen valami : nem nyújt szolgálatot, mert azon szolgálatoknak, me­lyek attól váratnak, gyorsan kellene nyujtatniok; egy rögtönzött tartalék­sereg csak a drága idő elvesztésével lesz hasznavehető, mialatt valóságos sereggé lesz átváltoztatva. A német landwehr töb­bet mond ezen tárgyról, mint minden lehető phrázis. Az osztrák delegatió ülése. Pest, jan. 12. Az ülést Hopfen elnök d. e. 11 órakor nyi­totta meg. A kormány részéről Kuhn és Lónyay miniszterek, Frith osztálytanácsos és Horst alezre­des voltak jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése s több kisebb ügy elintézése után a hadügyminisztériumi előter­jesztés vétetett további tárgyalás alá. Következik a költségvetési bizottmány jelentésének 3. pontja, mely a két kisebbségi különvélemény szerint módosítandó 19, 20. és 21. ponttal együttesen tárgyaltatott. A harmadik pontnál (Hadtestek és általános költségek ) a hadügy­minisztérium által kért 22.773.522 forint helyett a bizottsági többség 21.800.000 frt megszavazását indítványozza, a Rechbauer által kéviselt kisebbség pedig 22 milió fo­rintot. A 19. pontnál (ellátás) a hadügyminiszté­rium kér 14.236,636 frtot, a bizottsági többség indítványoz 12.700.000 frtot, a Rechbauer által képviselt kisebbség 11.600,000 frtot, a Grocholsky által képviselt kisebbség pedig 14.000,000 frtot. A 20. pontnál (a legénység élelmezése) a kormány kér 9.941,394 frtot, a bizottság többsége 9 millió 200.000 javasol, az elsőbb nevezett minoritás 1­ millió 400.000 s a második kisebbség 9.800.000-et. A 21. pontnál (ruha és ágybéli) a minisztérium kö­vetelése 7.138,831 frt, a többség javaslata 6 millió 300.000 frt, az első kisebbségé 6.000.000, a má­sodiké pedig 7.000.000 frt. Rechbauer hoszabb beszédben indokolja az általa képviselt kisebbség indítványát, ő is min­denek felett óhajtja, hogy az oly költséggel fen­­tartott hadsereg harczképes legyen, de erre nézve a kormány követelései túlmennek a szükség­e­sség határán. Az általa indítványozott törlések m méltá­­nyosak, miután a seregnél sok olyan kiadás van, mely az intézmény megrontására is c­éloz. Példa­kép felhozza, hogy a tiszti szolgák száma 15 ezerre rúg. Ez egy egész hadsereg s feladata semmi más, mint ruhatisztítás. Az egyes tételekre nézve kimutatja az indítványozott törlések jogo­sultságát s végül a kisebbségi vélemény elfoga­dását ajánlja. Grocholszky szintén a sereg harczképes­­ségéből indulván ki, az indítványozott törlések ellen nyilatkozik. A most folyó háború is bizonyít­ja, hogy gyakorlatlan­­seregek nem vívhatnak ki győzelmet rendes katonaság fölött. Ő a meglevő s nem a képzelt viszonyokat veti latba s az idei termést sem hiszi olyannak, hogy az élelmi­szerek olcsóbbak legyenek s ennélfogva a seregtartás ki­sebb költséggel járna. Brest­­ állítja, hogy a bizottság a méltá­nyosság határáig ment javaslatában s ezentúl nem szavazhat meg semmit. Ezen év egy illusiónkat

Next