Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-13 / 120. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. amit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nemalkotunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Léjtrády testvéreit irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 120. szám. Péntek, január 13. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. száza. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pert 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre....................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Számlák a könyv Arnus után történő megrendelések után tíz „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. A népnevelés állapota. *#/ A közoktatásügyi minisztérium egy jelentést terjesztett az országgyűlés elé a népiskolai közoktatás állapotáról. A statistikai kimutatásokkal ellátott jelentésnek két czélja van : tájékozást nyújtani a népiskolai oktatásnak az egész országban létező jelenlegi állapotáról, másodszor megismertetni annak hiányaival és szükségleteivel, hogy így kijelölhessük az utakat és módokat, melyekkel a hiányokon segíteni lehet. A jelentés még nem teljes, miután 83 község statistikai kimutatásai még hiányoznak, de a jelentés már mégis elegendő arra, hogy felismerhessük népnevelésünk szomorú állapotát. Végigolvasva e jelentést, aggódva nézünk a nemzet jövője elé, mert ha igaz, amit az írás mond, hogy elvesz az a nép, mely tudomány nélkül való, úgy nemzetünk jövő életéhez csakugyan kevés reménységünk lehet. Vajjon mikép vállalja el a felelősséget törvényhozásunk és kormányunk a történelem ítélőszéke előtt, hogy ama négy hoszszú év alatt, mióta az ország ügyeinek vezetését kezébe vette, ily csekély buzgalmat, ily parányi törekvést fejtett ki annnyira elhanyagolt népnevelésünk előmozdítására. Az országban összesen 2.284.741 tanköteles gyermek van, s ezek közül csupán 1.152.115 jár iskolába, miny a többi, azaz 1.132.626 egészen iskolázatlanul növekedik föl. Hol növekedjék, kitől tanuljon? Nincs iskola, nincs tanító. Az országnak 11.903 községe közül 1712 községben semmiféle iskola nincs és számtalan azon községek száma, melyek két-háromszáz tanköteles gyermek mellett egyetlen egy iskolával rendelkeznek csak. A tanítókat illetőleg még kedvezőtlenebb az arány. Hogy az ország tanköteles gyermekei kellő számban nyerhessenek tanítókat, az eddigieken kívül még 10,767 tanítóra van szüksége az országnak. Állami tanítóképezdéket kell tehát nyitni mindenek előtt , s míg ezekben a tanítók képeztetnek, addig építtetni az iskolákat, az iskolákat nélkülöző községekben. Azt mondják, nincs elegendő képezdei növendék. Tartsa, taníttassa az állam, és biztosítson jobb fizetést a tanítóknak, mint amennyi van, akkor majd lesz növendék is. Kinek volna kedve a tanítói pályára lépni, ama nyomorúságos fizetés mellett, melyben országszerte még máig is részesülnek. Aki valamit tanult, az elmegy hivatalba, aki pedig nem tanult, még az sem megy tanítónak, hanem elmegy ajtónállónak, és még akkkor is háromannyi fizetést húz, mint most egy falusi néptanító. Biztosítson ,az állam tisztességes anyagi helyzetet a tanítónak, és akkor lesznek elegen kik e pályára szánják magukat, s nem kell attól tartani, hogy a felállítandó képezdék üresen fognak maradni. Mennyi az, amit most összesen a népiskolák állítására és föntartására fordíthatunk a törvényben rendelt 5°Vos iskolaadóval és a költségvetésben különe czélra megszavazott összegekkel együtt ? Nem sokkal több, mint amennyit Kuhn miniszter egy hét alatt elfecsérel, 3 millió s néhány százezer forint. Ebből kellene képezdéket, iskolákat állítani, azokat fölszerelni, taneszközöket vásárolni és a tanítókat fizetni. Francziaországban 37 millió lakos mellett van 700.000 népiskola és költenek a nevelésre évenkint 50 —60 millió frankot. Magyarországban 15 millió lakos mellett van 13.798 iskola és költenek a nevelésre 4 millió forintot. Ez nem arány. Ily csekély áldozatok mellett nem teremthetünk népnevelést és ha mi mindenre a világon — hadseregre, vasútra, boulevardra — készséggel és sokat tudunk áldozni, csak a népnevelésre nem, akkor hátramaradásunkért ne vádoljunk többé soha senkit és semmit, mert annak egyedül önmagunk leszünk okai. A baloldali kör mai értekezletén a honvédelmi törvényjavaslatok voltak tárgyalás alatt. A képviselőház III. osztálya f. hó 13-án az országos ülés után ülés tart. Tárgy : A honvédelmi miniszter által beadottjavaslatok tárgyalása. A képviselőház IV. osztálya pénteken f. hó 13-án az országos ülés után osztályülést tart. Tárgyai: az 545, 546, 547, 548, 549 és 550 számú, a honvédelmi miniszter által beadottjavaslatok. Szögyény László, osztályvezető. A VI. osztály f. hó 13-án az országos ülés után ülést tart. Tárgy: A honvédelmi miniszter által beadottjavaslatok tárgyalása. Mihályi Péter, jegyző. Széll Kálmán, osztályjegyző. Buffet. A sonkázók fiatal része beszélgetett gróf Karácsonyi Guidóné tegnapi tánczestélyéről, mely — mint mondják — nagyon élvezetes volt reggeli 4 óráig. A sok szép nő közt jelen volt egy gyönyörű franczia is, neje a fiatal de Gerandonak, kinek néhai atyját leghőbb barátijai és külföldi bajnokai között tisztelte Magyarország politikai és irodalmi ügye s a kinek a lelkes gróf Teleki Emma az édes anyja. A vénebb csemegézők más mulatságról beszélgettek. Szóban forgott ugyanis a kormánypárt új helyzete, mely az osztályok központi bizottságában oda jutott, hogy kisebbségi elődeire bízta ellennézeteinek tolmácsolását. Hogy e minoritás referense — a magyar hadügy és nemzeti érdek szempontjától eltérőleg — nem lehet más, mint a császári Királyi Pál, az magától értetik.* Azt is képzelhetni, hogy a távirda szörnyen dolgozik beparancsolni az engedelmes jobboldaliakat, kiknek visszasietése nélkül megtörténhetnek, hogy a központi osztály ellenzéki jelentése mellett többség volna a házban is. A mamelukok buzgó főnökei annyira ostromzároltnak képzelik erődjeik körvonalát, hogy már kétkedvén a telegráf és rendes levelezés hatályosságáról is, újra röpítendőnek ajánlották Paczolayt és Rimanóczyt, mint a szervezendő galambposta első szárnyasait. * E megzavarodásra vonatkozólag az Ungarischer Lloyd ma esti kiadása azt mondja, Jj°gy „ellenzéki lapok nagy győzelem gyanánt üdvözlik azt, pedig ha utána néz az ember, kik lettek előadókul választva, hat jobboldalit és három baloldalit találunk a központi bizottmányban.“ D’ accord, tisztelt kollega! csakhogy ez nem erősíti a kormánypárti helyzetet, hanem épen azt mutatja ki a lehető legélesebben,hogy a jobboldal komoly része is kezdi már unni az uralkodó szolgaiság nevetséges dicsőségét. S tánt, laptársunk sem fogja e következtetésünk alaposságát tagadni, ha meggondolja, hogy azon hat jobboldali és három baloldali előadókból alakult központi bizottmány Györffi Gyulát választotta meg véleménye fogalmazására és bejelentésére, ezen Györffi Gyula nem állván sem jobboldali, sem nazarénus hírben legkevésbé is. * Az ülés lázas rövidségén és káprázatos részletecskéin is meglátszott a válság. Hadi szemle gyanánt léptettek el a házban egy osztálylovat és bakkancsot, melyek — mint adminisztrationális ügyek — elmaradhattak volna, ha nem kellett volna paraderoztatni őket vívmányok gyanánt a lázadók kibékítésére. S ez eszembe juttatja, hogy a magyar delegátió hadügyi vizsgálóit mily farsangi bohóczoknak tartják mindenfelé, úgy a katonai, mint a polgári körökben. A bécsiek találtak is nekik illetékes nevet: Sechser-Comitétt pizzulabizottmány czím alatt. Annyi bizonyos, hogy Kuhn sem kívánhatott volna jobb találmányt az alkotmányos ellenőrködés szeriét kitörülni. Az osztrák delegatió nem is járult e szemfényvesztéshez. * Legtöbb beszédre szolgált azonban anyagul a porosz követ megérkezése Pestre. S midőn gróf Andrásyt kihívták a központi bizottmány Illéséből, hogy Schweinitz tábornokkal — ki kérésért mindenütt (mint beszélő Fáma) — találkozzék: készen volt a combinatió, miszerint a németek bajban vannak s visszavezetésük esetére a magyar-osztrák monarchia segítségét akarják biztosítani maguknak. Reménylendő, hogy gróf Andrásy nem is felelt tagadólag, de egyszersmind sejteté az előleges feltétel kívánatos teljesülését, miszerint a német hadak veressék ki magukat Francziaországból. Aztán számíthatnak Ausztria támogatására. S tessék elhinni, hogy ez nem pusztán tréfa. There is method in this madnes — van ez őrjöngésben rendszer is. A katonai Ausztria álmodozik még a dolgok olyan fordulatáról, melynél, mint Németország megmentője léphetne síkra, s szerezhetné vissza rangját és hatalmát Germániában. S szerencse, hogy ezen lehetőség valósulására nem sok kilátás van, (mert a franczia köztársaság nem vinné a háborút Németországba az invasio kiverése esetében sem) különben nagy veszedelem gyanánt tekintenék azt Magyarországra nézve. A delegátiókból. „Szavazzák meg az előterjesztett költségvetést, mert ezek az örökös törlések engem már idegessé tesznek“ — így kiáltott fel vagyis inkább egy argumentált Kuhn hadügyminiszter nagy mérgesen a német delegátió tegnapi ülésében. Gyorsan tehát, meg kell szavazni mindent, amit kér, nehogy idegessé legyen a miniszter úr. Mi az a 7—8 millió, amit törleszteni akarnak, érdemes is azért idegessé tenni egy exczellencziás urat. Lám, mily dicső nagy urnak lenni, aki azt hiszi magáról, hogy neki elég egyszerűen kijelenteni, miszerint kezd ideges lenni, és 7 —8 millió a nép vállán hagyatik szükségtelenül. De ha a miniszter úr ideges kezd lenni az örökös törlések miatt, úgy tudja meg, hogy ideges kezd lenni a nép is a költségek örökös fölemelése miatt. Vagy azzal nem törődik senki, mi baja a népnek, csak a miniszter uraknak legyen kényelmes az élet, így gondolkozik a reactiótól menekülni nem tudó osztrák militarismus és valószínűleg Kuhn miniszter is, különben hogy lehetne valaki oly otrombán merész, hogy népek és nemzetek érdekeinek ellenében saját idegességét akarja mérlegbe venni. * Eddig a német delegáció a következő törléseket tette: 1. A központi vezetésnél a hadügyminiszter kért 2.758,332 frtot; a delegatió letörült belőle 125,044 frtot. 2. A felsőbb parancsnokságok és törzsek számára kért a hadügyminiszter 1.665,596 frtot; a delegatió törült belőle 340,886 frtot. Ez a tegnapi ülés eredménye. Mint látjuk, még mindig nagyon csinyán bánt el a német delegatió a költségvetéssel. Semmiféle központi vezetés sem kerül a világon oly tömérdek pénzbe, mint az osztrák-magyar közös hadügyminiszteré és ha ebből még sem törült le a delegatió többet, mint 125,044 frtot akkor, még mindig nincs oka a hadügyminiszternek a jajveszékelésre. Hozott e mellett a delegáció még egy határozatot is, vagyis nem annyira hozott, mint inkább csak ismételt egy oly határozatot, melyet ezelőtt már három esztendővel hozott, de amely határozat még mai napig sem teljesíttetett a hadügyminiszter által. Ez az, hogy a katonai pénztárak egyesítessenek az állam polgári pénztáraival. Elmondtuk e tárgyról nézetünket néhány nap előtt s ma sem mondhatunk mást, mint akkor, hogy kétféle pénztárt is tartani az állam költségén oly helyeken, hol egy pénztárnak sincs dolga, nemcsak hiába való pénzkidobálás, de erkölcsileg is rosz hatással van az országra, különösen nálunk, hol a legutóbbi időben a hivatalok és hivatalnokok szaporítása valóságos nyaralává vált s maholnap az egész ország egy nagy bureau lesz. A mai ülésben három pont felett folytatott tárgyalást a delegatió. A csapat testületek és átalános csapat költségek ; a természetbeni élelmezés ; a legénységi eledel és végre a ruházat és ágyneműek felett. Mindezekre 54.090.383 frtot kért a miniszter, a delegatió megszavazott 50.000.000 frtot, tehát 4.090.383 frtot törölt. A két nap eredményei szerint összesen 4.856.318 frt megtakarítás. * A magyar delegatió hadügyi bizottsága is tartott ülést és mint halljuk, a német delegatió törléseit lényegtelen módosításokkal helybe hagyta. Ezer szerencse, hogy van valaki, aki után mennie lehet, mert a maga eszétől ez ugyan nem volna képes semmi jóra. Csávolszky Lajos: Heves vta folyt a központi bizottság ma d. e. 10—*iél óráig tartott ülésében az ujonczozási törvény czimét illetőleg. Öt osztály négy ellenében s igy a többség az ujonczozási törvényben a „magyar hadsereg“ kifejezést fogadta el a „magyar sorhadi csapatok helyett.“ Központi előadónak Györffy Gyula választatott. A kisebbségben maradt négy osztály különvéleményét Királyi Pál fogja védeni. Az ülésen jelen voltak gr. Andrásy, Csengery Imre, Szende Béla és Benard a honvédelmi minisztérium részéről. A pénzügyi bizottság az államszámvevőszék költségvetésének tárgyalása alkalmával azon szempontból indult ki, hogy minekutána ez az intézmény csak két évi működése után fog véglegesen megállapíttatni, egyelőre csak átalány szavaztassák meg részére. Az államszámvevőszék elnöke, Gajzágó e nézet ellenében felhozta , hogy ha nem biztosítják a hivatalos állomásokat, bajos lesz jelentékenyebb egyéniségeket megnyerni, a bizottság azonban mégis a kért 200,000 helyett csak 150,000 frtot ajánl részint a fenebbi indokból, részint azért, mert más országokban (p. o. Ausztriában csak 120,000 frtba) aránylag kevesebbe kerül a számvevőszék. Az államkanczellária, Midőn Beust gróf az ő Bismarck-majmolási viszketegében fölvette a kiegyezkedési törvényekkel annyira ellentétben álló államkanczellári czímet, a mi kormányférfiaink, nem akarván bevallani erélytelenségüket és Bécstőli függésüket, azzal mentegetőztek, hogy hisz az csak titulus és nem hivatal. Pedig nem úgy van a dolog. Az államkanczellárság igenis, hogy hivatal. Aki nem hiszi, menjen el Bécsben a Herrengasséba, s a 7 szám alatt ott fogja találni a „k. u k. Reichskanzlei“-t, telve hivatalnokokkal. A Reichskanzlei sajtó és rendőri ügyekkel foglalkozik, és a valóságban nem egyéb, mint mind a két fél parlamenti kormányának reactionárius ellenőre. A hivatal vezetője Hofmann, a külügyminisztériumból. A rendőri ügyeknek Brodtmann, a napi irodalomnak Schmidt a nagymestere. Az államkanczellária tökéletesen helyettesíti a camarilla régi láthatatlan titkos kormányát, csakhogy most — alkalmasint mivel ilyen drága időket élünk - a népképviseleti testületekkel fizettetik meg a költségeket. Szegény nép, aki így engeded magadat csalatni! Brodtmann friss emlékezetben élő neve tanúskodik, hogy Magyarországnak különösen nagy figyelmet szentelnek a Reichskanzleiban. Nem is kerüli ki ez éber embernek semmi sem figyelmét. Igen sokan „Gutgesinnt“ jeink közül nem is sejtik hogy midőn érdemeik öntudatába mélyedve sétálgatnak, hátuk mögött ballag a k. u. k. Reichskanzlei egy hivatalnoka, vagy „spiczli.“ Avagy tessék csak megszámlálni egyszer a Hofmann osztályfőnők czimére Pesten föladott számjel táviratok öszszegét . . . azután gondolkozzunk ! Sőt többet mondok. Itt van most Giskra, kérdezzük meg ő tőle, hogy várjon mit vesződött ő belügyminisztersége alatt az államkancelláriával, s miért mondta azt, hogy Beusttal többet nem szolgál ? Egyébiránt biztos vagyok, hogy a magyar delegátió az idén is meg fogja szavazni az ,,k. u. k. Reichskanzlei“ szükségletét. Jó étvágyat kívánok hozzá. Pázmándy. Rajner Pál belügyminiszter kedden beadta lemondását s miután határozat mindig nem hozatott, holnap Őfelségénél fogja szorgalmazni lemondásának elfogadását. — A pestvárosi főbírói hivataltól vesszük a következő Pestváros törvényszéke s egyesbiróságainak 1870. január 1-től — 1870. deczember 31 ig bezárólag terjedő kimutatását. I. Polgári törvényszékhez. 1870. évben befolyt............................. 59920 II. Telekhatósághoz: 1870. évben befolyt......................................11861 III. Pest városa főbírójához (elnöki) 1870 évben befolyt..................................... 1947 IV. Vidéki törvényhatóságoktól: kézbesítés s egyéb intézkedések tétele végett befolyt.............................................. 14070 Összesen 97798 V. Pest városa fényitő törvényszékénél: 1870. évben befolyt............ 14160 VI. Pest bel- és lipótvárosi egyesbiróságnál: 1870. évben befolyt 24680 VII. Pest terézvárosi egyesbiróságnál : 1870. évben befolyt............ 17006 Vill. Pest józsef- és ferenczvárosi egyesbiróságnál: 1870. évben befolyt . . . ... . 14104 Összesen 167,748. elintézendő ügydarab. Ha már most egybevetjük, hogy 1869-ben 127,061 darab, 1870-ben pedig 167,748 darab tehát, egy év alatt 40687 ügydarabbal több folyt be, s kiderül, hogy Pest városa törvényszéke és egyes biróságainál az ügyek száma évről évre óriási mérvben növekedik. Érdekes továbbá tudni, hogy 1870. évben a Pest városa fenyítő törvényszéki fogdájában letartóztatva volt vizsgálat alatti s elitélt fegyenczek száma mikép változott. 1870. évi január hó 1-én volt vizsgálat alatti fegyencz . .79 férfi, 10 nő , 89 fő 1870. év folytán szaporodott ..................... 1993 „ 557 , 2550 „ Összesen 2639 „ Ebből részben vizsgálat alól felmentetett, részben szabadlábra helyeztetett, részben más hatósághoz áttétetett 587 férfi 177 nő —776 fő, jogérvényesen elítéltetett 1352 „ 357 „1709 „ Összesen 2485 „ maradt tehát ítélet nélkül..........................130 „ felebbezés alatti................................ . . . 24 . Összesen 154., Ezen 1870. évben letartóztatott 2550 fegyencz közül volt: római katbolicus . . . 1942. református s evangelicus 229. héber.................................... 359. görög nem egyesült . . . 16. görög katholikus.......................4. 2550. A magyar korona tartományaiban szülöttek közül volt 1773 férfi 522 nő = 2295 idegen.......................... 220 „ 35 „ 2255 Összesen 2550 Hasonlítsuk össze 1869. évben volt fegyenczek számát 2232 fő, 1870. évben volt 2550 fegyencz számával, kiderül, hogy 1870. évben Pest városa fenyitő törvényszékénél 322 fővel volt szaporodás, milyen arányban növekedik itt is a teendők sokasága. Hogy ezen 167748 egydarabból 1871. évre csak 1976 db. maradt hátralékban, az csakis a derék tisztikar ügybuzgalmának tudható be. Lónyay küldetéséről. A hivatalos „Economists d’ Italia“ vezérczikket hoz Lónyay küldetéséről Olaszországban. „Az 1659 és 1866-ki háborúk óta Ausztria és Olaszország közt a császári család tagjai, névszerint a toskánai nagyherczeg és a modenai herczeg részéről bizonyos követelések elintézetlen állapotban maradtak. Menabrea tbb. az 1866 -i háború után békekövetként jelent meg Bécsben, a kiegyezkedést meg is kezdette s miután a minisztériumba lépett, Kübeck báróval folytatta is az alkudozásokat, de olyan akadályok merültek fel, hogy az ügy nem juthatott végkifejlődésre. Menabrea bukása után a kölcsönös érintkezések folyton gyakoriabbak lettek, de a differentiák még mindig léteztek s bizonyos tekintetben tartózkodóvá tették mind a két államot. Természetesen mindkét fél élénken óhajtotta a kérdés megoldását s épen ezért Visconti - Venosta és Kübeck közt ismét megkezdődött a tárgyalás. Minghetti folytatta s nemcsak Beust gr., hanem a császár is érdeklődött az ügy kimenetele iránt. Lónyay aztán a dolog végleges elintézése végett Florenezbe küldetett, ahol Venosta és Sella részéről igen szíves fogadtatásban részesült. „Lónyay és Sella a kiegyezkedés főbb pontjait megállapították. A többi csak formakérdés. Mindkét részről történtek engedmények. Sella azt is kivitte, hogy a híres Madonna del Granduca a Pitti palota képtárában marad, bár a lotharingiai ház mint tulajdonát követelte vissza. „Olaszország trónvesztett fejedelmeinek minden igénye ki lesz elégítve. „Az olasz kormány a kiegyezkedésnél fogva adós lesz egy pár millióval, melynek azonnali kifizetését kívánta Lónyay. Sella azonban előadta, hogy az olasz pénzügyi állapotok e kívánság teljesítését nem engedik, különben is a fődolog, a parlament felhatalmazása, nincs kezei közt. Ilyenformán azt lehet várni, hogy az olasz pénzügyminiszter a kamara újra megnyílása után azonnal kérni fog rendkívüli hitelt, hogy a megállapított adósságot részletekben fizesse ki. „Az évek óta lebegő kérdések megoldása az Ausztria és Olaszország közt fenálló barátságos viszonyt még szorosbra fogja fűzni . Lónyay küldetése sokat tett arra, hogy a két állam közeledjék egymáshoz, midőn természeti fekvésük úgy is arra utalja őket, hogy anyagi és szellemi haladásban szövetségesek legyenek." A jelenlegi háború tanúságai. „Ou nous en sommes“ czim alatt jelent meg legközelebb Brüsselben egy nov. 20 áról keltezett röpirat, mely a jelenlegi háborúból a többi közt a következő tanúságokat vonja le: 1. Kárhoztatása az ujonczozás minden rendszerének a miliczia után, az összeírásnak a kiváltás és helyettesítéssel, az önkénytes beállás kombinátiójával és kárhoztatása azon rendszernek, mely csak az önkénytes beállást engedi meg. 2. Kárhoztatása a rögtönzött tartalék-sereg minden rendszerének, viseljenek ezek polgárőrség, nemzetőrség, mozgóőrség, belga karabélyosok, franctizeurs, vagy bármi más nevet. Nem lehetnek jó tartalékosok, csak azok, kik a katona-szolgálaton mentek át s kiknek tisztjei nagyobbára kinevezett és nem választott tisztek. Ha Francziaország mai kormánya a mozgó őröket katonailag szervezve találta volna, nem pedig az 1867-iki ellenzés következtében — desorganizálva, akkor jelentékeny erő állt volna rendelkezésére. Semmi sem bizonyítja jobban a belátás hiányát, mint a tömeges felkelések szervezése Ezek biztos jelei a kormányzási rendetlenségnek és, hogy némi hasznot eredményezzenek, elsőrendű szervező tehetségeket igényelnek. Minden rögtönzött tartalék sereg hasznavehetlen valami : nem nyújt szolgálatot, mert azon szolgálatoknak, melyek attól váratnak, gyorsan kellene nyujtatniok; egy rögtönzött tartaléksereg csak a drága idő elvesztésével lesz hasznavehető, mialatt valóságos sereggé lesz átváltoztatva. A német landwehr többet mond ezen tárgyról, mint minden lehető phrázis. Az osztrák delegatió ülése. Pest, jan. 12. Az ülést Hopfen elnök d. e. 11 órakor nyitotta meg. A kormány részéről Kuhn és Lónyay miniszterek, Frith osztálytanácsos és Horst alezredes voltak jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése s több kisebb ügy elintézése után a hadügyminisztériumi előterjesztés vétetett további tárgyalás alá. Következik a költségvetési bizottmány jelentésének 3. pontja, mely a két kisebbségi különvélemény szerint módosítandó 19, 20. és 21. ponttal együttesen tárgyaltatott. A harmadik pontnál (Hadtestek és általános költségek ) a hadügyminisztérium által kért 22.773.522 forint helyett a bizottsági többség 21.800.000 frt megszavazását indítványozza, a Rechbauer által kéviselt kisebbség pedig 22 milió forintot. A 19. pontnál (ellátás) a hadügyminisztérium kér 14.236,636 frtot, a bizottsági többség indítványoz 12.700.000 frtot, a Rechbauer által képviselt kisebbség 11.600,000 frtot, a Grocholsky által képviselt kisebbség pedig 14.000,000 frtot. A 20. pontnál (a legénység élelmezése) a kormány kér 9.941,394 frtot, a bizottság többsége 9 millió 200.000 javasol, az elsőbb nevezett minoritás 1 millió 400.000 s a második kisebbség 9.800.000-et. A 21. pontnál (ruha és ágybéli) a minisztérium követelése 7.138,831 frt, a többség javaslata 6 millió 300.000 frt, az első kisebbségé 6.000.000, a másodiké pedig 7.000.000 frt. Rechbauer hoszabb beszédben indokolja az általa képviselt kisebbség indítványát, ő is mindenek felett óhajtja, hogy az oly költséggel fentartott hadsereg harczképes legyen, de erre nézve a kormány követelései túlmennek a szükségesség határán. Az általa indítványozott törlések m méltányosak, miután a seregnél sok olyan kiadás van, mely az intézmény megrontására is céloz. Példakép felhozza, hogy a tiszti szolgák száma 15 ezerre rúg. Ez egy egész hadsereg s feladata semmi más, mint ruhatisztítás. Az egyes tételekre nézve kimutatja az indítványozott törlések jogosultságát s végül a kisebbségi vélemény elfogadását ajánlja. Grocholszky szintén a sereg harczképességéből indulván ki, az indítványozott törlések ellen nyilatkozik. A most folyó háború is bizonyítja, hogy gyakorlatlanseregek nem vívhatnak ki győzelmet rendes katonaság fölött. Ő a meglevő s nem a képzelt viszonyokat veti latba s az idei termést sem hiszi olyannak, hogy az élelmiszerek olcsóbbak legyenek s ennélfogva a seregtartás kisebb költséggel járna. Brest állítja, hogy a bizottság a méltányosság határáig ment javaslatában s ezentúl nem szavazhat meg semmit. Ezen év egy illusiónkat