Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)

1871-03-26 / 192. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 1­20 ft. — kr. Évnegyedre . 5 ft. —­ kr.­ Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „­80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálványutcza 4. szám, 1. emelet« Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 3 f­nnepre következő napon. A­ lapot illető reklamációit Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) Intézendők. 192. szám. Vasárnap márczius 26. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 ke beigtatásáért . .­­ . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­ utcasa 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellettér“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — »» egy hóra . . . . 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. Külföldi szemle, Pest, márcz. 25. F­rancziaországban a bonyodalom a legaggasztóbb mérvben növekedik, s a német hadak beavatkozása elkerülhetlennek látszik. Párisban, Marseill­e-ban, L­y­o­n-ban nyílt polgárháború uralkodik s az egész ország forron­gásban van. Magában Párisban f. hó 22 én ha­tározottan roszabbra fordult a helyzet. A rend­­szerető elemek s a felkelők között e napon több véres összeütközés történt, melyek a párisi hely­zetet kétségbeejtőnek tüntetik fel. Ez összeütkö­zésekről eddigelé távirati után következő részle­tek érkeztek: 22-kén délutáni 2 órakor egy nagy számú fegyvertelen tömeg tüntetést rendezett, azt kiáltván: Éljen a köztársaság, éljen a rend! Mi­dőn a tömeg a Vendome-térre ért, azt követelte az ott fölállított őrségtől, hogy vonuljon vissza, és váltassa föl magát ezen városrész nemzetőrségétől. Az őrség azonban ellenállott, arra hivatkozván, hogy felsőbb rendelet értelmében cselekedik. To­vábbi alkudozások után a tömeg előrenyomult, élén egy háromszinű lobogóval. A felkelők erre szuronyaikkal iparkodtak visszanyomni a tömeget, mire ennek soraiból egy egyén, kit a tömeg báró Náthánnak nevezett, megragadta a zászlót, azt mondván: „A hatalom, mely előttünk áll, nem törvényes.“ Fölszólítására a tömeg valóban elő­nyomult. Az őrség erre riadót vert és a légbe lőtt, mire a tömeg minden oldalról hátrálni kezdett, de nem oly gyorsan, mint a felkelők akarták, kik most a tömegbe kezdtek tüzelni. A jele­net, mely most kifejlődött, szivbasító volt. A kö­zönség közül körülbelül 30 halt meg, vagy sebe­sült meg. Báró Náthán két golyót kapott mellébe. Egy órával később a St. Antonie városrész egyik nemzetőrzászlóalja egyesült a lázadókkal. Erre egész Párisban riadó vezetett a nemzetőrök össze­hívására. Még bizonytalan, mit szándékoznak tenni a rend emberei a felkelők ellen. A boltok mind zárvák, a város meg van rémülve. Attól tartana, hogy estére a felkelők s a rendpártoló nemzetőrök között összeütközésre fog kerülni a dolog. A fel­kelők elfoglalva tartják a városház körül fekvő házakat. Ha a kormány csapatjai maholnap nem ál­lítják helyre a rendet Párisban, vagy meg nem történik a német hadak bevonulása, attól lehet tartani, hogy a szerencsétlen városban a fennebbi események sokkal nagyobb mérvben fognak ismét­lődni. A központi bizottság s a párisi malrek kö­zött teljes a meghasonlás. Ez utóbbiak Saisset admirált a nemzetőrség főparancsnokává, Lang- J­o­­­s­t táborkari főnökké, Schölcher ezredest a tüzérség főparancsnokává nevezték ki. Saisset a nemzetőrség rendpártoló részével a körzetéren ütötte föl főhadiszállását, míg a felkelők a Ven­­dome-téren eltorlaszolták magukat. A felkelők to­vábbá megszállották a politechnikai iskolát, mely­nek tanulói Saisset admirálnak ajánlották föl szolgálatukat. — Míg egyrészről azt jelentik, hogy Menotti Garibaldi főparancsnoka a mont­­martre-i lázadó nemzetőrségnek, addig másrész­ről egy londoni távirat azt jelenti, hogy Menotti Londonban tartózkodik. — Annyi bizonyos, hogy a lyoni lázadók élén R­i­c­c­i­o 11­­ Garibaldi áll. Sem e városban, sem Marseilleban nem sike­rült még elnyomni a felkelést, sőt Marseilleban a lázadók elfogták a prefektet s a hatóságokat. Az anarchia tehát teljes Francziaországban. Miután a versaillesi kormány képtelen bol­dogulni a felkeléssel, mely az ország különböző ré­szein üti föl fejét, a németek beavatkozása az egye­düli mentőszer, mely véget vethet e szomorú álla­potoknak. Frigyes Károly herczeg, M­o 11 k­ex Blumethal és más kiválóbb porosz tábornokok hir szerint már rendeletet kaptak visszautazni Francziaországba. Jules Favre a nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésében gróf Bismarck egy sürgönyét olvasta föl, melyben a birodalmi kanczellár meg­tiltja a közlekedést a németek által megszállt erő­dökkel, és egyúttal a Pantinba vezető távirda vo­nal rögtöni helyreállítását követeli. A kanczellár továbbá kijelenti, hogy ha tovább is történnének oly események, melyek ellenkeznének a béke­egyezményekkel, Pár­is városa ellenség gyanánt fog tekintetni és bombáztatni fog. Favre kije­lenti, hogy ő azt válaszolá a birodalmi kanczel­lárnak, miszerint a kormány el fogja nyomni a felkelést, és utasítani fogja a párisi polgármeste­reket, miszerint minden lehetőt tegyenek meg a megrongált távirda vonal helyreállítására.­­ Mind­ez azonban hihetőleg csak ígéret marad, mert a legutóbbi események azt bizonyítják, hogy a Thiers­­kormány képtelen. A párisi felkelésre vonatkozó legújabb hírek következők : A Richelieu utcza, a Montmartre boulevard, az árucsarnokok s a Rivoli­ utcza között fekvő vá­rosrész a negyedik kerület nemzetőrsége által van elfoglalva, m­ely erélyesen akarja fen­­tartan­i a rendet. A körzetét, hol Saisset ad­miral tartja főhadiszállását, erősen el van torla­szolva, hogy biztosítva legyen a felkelők támadá­sai ellen.­ A felkelők hivatalos közlönye azt mondja, hogy Páris maga akar uralkod­ni, a tartományoknak ellenben meg kell hajolnia. A nevezett közlöny nem tartja elég erélyesnek a központi bizottságot, mert különben már beszün­tette volna azon lapokat, melyek a forradalmat gy­alázzák. Chanzy tábornok még mindig fogva tar­­tatik. D­u­c­r­o­t tábornokot főbelőtték a felkelők. A központi bizottság Rothschild báróra egy mill­i­ó frank sarczot rótt. A 69-ik számú gyalogez­red, mely Párisban a Luxemburg-palotában hátra­maradt, szerencsésen meg bírt menekülni Versail­­esba, podgyászával és három ágyúval. A felkelők eredménytelenül üldözték ezen ezredet, mely Ver­­saillesban nagy lelkesültséggel fogadtatott. A tisz­tek azonnal előlépt­ettettek. Lyonban, mint a svájczi szövtségtanács­­nak hivatalosan jelentik, a felkelés teljes diadalt aratott. A lázadók, kik az egész várost uralják, el­fogták a Valentin prefectet, s a polgármetsert. Rennes-ben Charette ezredes egy légiót alakít a törvényes kormány védelmére. Az ezredes felhívása többek között azt mondja, hogy a vidék­nek védenie kell magát, hogy egyúttal oltalmazza a rendet s a hatóságokat. A távirda említette már, hogy Bukare­st­ben sajnos zavargások történtek az ot­tani németek által rendezett békeünnepély alkal­mával. A tömeg ostrom alá vette a helyiséget, melyben az ünneplők összegyűltek és kődobálások­­kal több egyént megsebesített. Maga az északné­met főkonsul, R a d o­w i­t­z ur, is megsérült. Azon lépések folytán, melyeket a főkozul ez ügyben az uralkodó herczegnél tön, a rendőrfőnök elmoz­­díttatott hivatalától, s az egész minisztérium be­­nyújtá lemondását, mely el is fogadtatott. Az uj minisztérium következőleg alakult meg Catargi, miniszterelnök, M­a­v­r­o­j­e­n­i pénzügy, Costa­­f­o­r­u külü­gy és Czetzulesko igazságügy. Az uj miniszterek már le is tették az esküdt. Apróságok. Laptársaink kikelnek gróf Andrásy Manó, gróf Waldstein János és Co. ellen, azért hogy ezen urak és hasonlóik a Pester Lloyd ha­sábjain jelennek meg nyomtatásban. Tisztelt kol­legáink méltatlankodása érthető s nem is jogtalan, de én még sem osztozom benne, mert hát gyaní­tom, hogy a nevezett urak és társaik magasabb politikai szempontok által sugallatnak. Tudva van, hogy Németország egysége a poroszok által jön győzelemre vezetve, a porosz állami szín pedig fehér és fekete. Ergo hazánk született törvény­hozói közül azok, kik németül szoktak firkálni, csak schwarz auf weisz tanúságot akarnak tenni készségükről Austria germanisatió­­ját, vagyis a német császársághoz való csatolta­­tását tőlük kitelhetőleg előmozdítani és siettetni. Meglehet, hogy e mellett nem tudnak jól magya­rul sem, de főindokuk ez nem lehet, mert hiszen németül sem tudnak jobban. Ezen urak előrelátók s már most bemutat­ják magokat mint jó németek, hogy az úristen fejedelmi legbensőbb barátjának gratiájában is azonnal otthonosakká lehessenek, mihelyt ez Bécs­­ig osztogatná kegyeit. Mert, hogy magyar mág­nások részéről az ily idétlen németeskedést nem lehet többé udvaronczságnak venni a Habs­burg dynastia irányában, azt nem kell magyaráz­­gatni azon események után, melyek Németországot első hatalommá egyesítették s melyek folytán az o­s­z­t­r­á­k-m­agyar monarchiában nem le­het az uralkodóház érdeke, hogy a német elemet, mely kifelé gravitál, a r­oy­al­i­s a­­­ristokratia is segítse hatalmasodni. — Egyébi­ránt ne törődjünk azzal, hogy miként németes­­kednek Waldstein János és Andrásy Manó gróf urak. Hanem legyünk és maradjunk magyarok mi, bármely osztálybeliek, kik szeretjük nemzetün­ket minden hibáival együtt s igyekszünk tenni va­lamicskét hazánk előmenetelére, kiki tehetségünk szerint s meg vagyok győződve, hogy ezen ma­gyarságunk által a trónusnak is legáli­­sabb támaszt nyújtunk, mint az aristocratia néme­­t­e­s­k­e­d­ő része, mely egyenesen a birodalom felbomlására szolgáló tényezők gyarapításán dol­gozik.* Fernande még mindig bajt okoz a „Fő­városi Lapok“ erényes szerkesztőjének. Ma kö­vetkező bakot lövet vele csillag alatt, egy czikk­­írója ellenében, ki „A háború után“ beszél. „A léha regények és ledér színművek ellen lapunk is eleget küzdött, (lásd a „Fernande“ színre­­hozatalának idejét stb), hanem igen nagy elfo­gultság azt hinni, hogy a franczia szellem a má­sodik császárság alatt is, nem hozott létre elég nagyszámú kitűnő munkákat is. Hogy csak egyet említsünk : mutathat-e föl a német irodalom oly folyóiratot, mint a „Revue des deux monds. Szerk.“ Ha a „Fővárosi Lapok“ szerkesztője előve­szi az általa ismerős gyanánt idézett, de, úgy lát­szik, soha sem látott folyóiratot, ennek czimlapján megolvashatja, hogy a „Revue des deux mondes“ negyvenegy éves s igy nem köszöni létre­hozatalát a második császárságnak, mely irá­nyában ellenséges állásban is élt mindig. Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Negyedik nap, márcz. 24.) Elnök: Beöthy Lajos az ülést d. e. 10- kor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Ilkey főjegyző felolvassa S­z­i­l­a­s­s­y István másodalapán levelét, melyben jelenti, hogy ő a szegedi bűnperekkel annyira el van foglalva, hogy egyéb hivatalos teendőinek meg nem felel­het. Fölszólítja a bizottmányt: bízza meg teendői­vel Földvári Gábort, kinek szintén kötelessége Pesten lakni. Beöthy sajnálja, hogy Szilassy ő­t mellőzve fordul a bizottmányhoz.Megjegyzi, hogy Földvárynak nem kötelessége Pesten lakni. Végül kéri a bizottmányt: bízza reá az egész dolgot. (Helyeslés.) Ugyancsak Ilkey olvassa F­ö­l­d­v­á­r­y Mi­hály főszbító jelentését a legközelebbi árvíz tár­gyában. Földváry részletesen előadja a víz ál­tal elborított községek határainak mennyiségét s az összedőlt házak számát, fájdalommal értesíti a megyét, hogy három emberélet is esett áldo­zatul. Erősen hangsúlyozza, hogy az elzátonyoso­­dott Dunameder okozta jégtorlódások s az ezáltal előforduló erős víznyomás ellen a járás önerejével elég erős védgátat emelni nem képes; a szeren­csétlen vidéket csak a Duna medrének kitisztítása mentheti meg. Az uszódi szakadás betöltésére fő­szolgabíró a közmunkaerő egy­negyedét kéri enge­délyeztetni. Végre bejelenti, hogy Dömsöd, Tass, Szt. Márton, Dunavecse és Apostag községek élelmi s pénzbeli adományokkal siettek szenvedő fele­barátaik nyomorát enyhíteni. Beöthy ismételve elismerést szavaz Földvárynak erélyes műkö­déséért. A kalocsai mentőbizottság kérvé­nyezi, hogy a solti járás székhelye Kalocsa le­gyen s hogy a biró ott lakjék, mert igy a viz­­veszélyt el lehet hárítani. A közgyűlés nem osztja a mentőbizottság véleményét, hanem saját kérel­mére utasítja Földváry szolgabirót, hogy ha szükségesnek látja, állítson a veszély környezte helyre egy esküdtet. Bellágh Imre közp. főszolgabírónak fize­tésfelemelés iránt tett kérelme folytán Beöthy indítványára 400 főt szavaztatott meg érdemeinek jutalmául. Kecskemét város rom. kath. egyházközsé­gének a Kollner-féle alapítvány kiadatására vonat­kozó folyamodványa kiadatik a főügyésznek. Guthy B­enő orsz. képv. folyamodványa a közp. fenyitőtörvényszék ellen egy jegyzőkönyvi másolat kiadatása iránt. Elutasítatik azon indok­lással, hogy a bizottmány e tárgyban illetéktelen határozatot hozni, a törvényszék teljesen függet­len lévén a bizottmánytól. Irányi Dániel, mint a pesti népoktatási kor elnöke kéri a megyét, engedje meg, hogy a f­e­l­­nőttek oktatását a fogházakban a népok­tatási kor vegye kezébe. Elnök kijelenti, hogy a megye szívesen fogadja a nemes ajánlatot s egy pontot emel ki, azt t. i., hogy a kör ingyen ajánl­ja fel az oktatást. Szerinte a megyének pénzt is kell ajánlani. Ő „megtámadna“ egy pénztárt, ha tudná, hogy abból e szent czélra lehetne kivenni valamit. Rakovszky fölvilágosítólag megjegyzi, hogy az illető kör az oktatást ingyen hajlandó megtenni. Annál jobb. Ennélfogva tehát határozatba ment, hogy a bizottmány örömmel veszi tudomásul a kör ajánlatát és közegei által a szükséges lépéseket megteheti a dicséretes czél elérésére. Ezzel az évnegyedes közgyűlés bevégződött. Ennek köszönetet mond a bizottmányi tagok­nak figyelmükért s az ülést délelőtti 12 órakor feloszlatja. A nőkérdéshez. A családi életnek a családi jólét ad reális alapon nyugvó boldogságot. A családi jólét pedig a mai társadalomban csak következőleg lelhet reális alapot. Először, ha a nők munkaképességének tér nyittatván, emanczipáltatnak a v­é­l­et­le­n­s­é­g önkénye alól, mert a biztosított jövő megóvja őket a házasság lealacsonyításától, azaz nem lesznek kényszerülve többé — mint eddig számtalanszor történt — hogy existen­­cziájuk biztosítva legyen , szóval hova eddig a létezés küzdelme vitte őket, bár egy megvetett házasság védszárnyai alá is menekülni, melynek következménye mindenkor a családélet boldogságának és összhangzásának megmérge­­zése volt. Másodszor, ha a nő vagy családanya nem csupán fogyasztó, hanem keresete után pro­ductív fogyasztóvá válik. Nem kell kicsinylőleg megmosolyogni a nők mozgalmait, mert ez lényeges pontot képezene az új leendő cultur-epochában. Hogy a nők sociális helyzetére vonatkozó kérdések mily jelentőségre emelkedtek már mai nap, felesleges volna bizonyítgatni a külföld pél­dájával, mert erről mindenkinek van tudomása nemcsak, de bár előítéletek hatják át még minden e kérdésre vonatkozó viszonyainkat, mégis min­den egyes ember, kinek gondolkozása tárgyát gyakran magasabb emberi czélok elérése képezi, óhajtva néz azon társadalmi mozgalmak elébe, melyek természetszerűen azon útra vezetik e tö­rekvéseket, melyek e nemes ezélok létesítését biz­tosítják. Hogy e ezélok elérése mielőbb létesíti­ess­ék, mindenekelőtt oda kell törekednünk, hogy leánya­inknál nemcsak általános művelődésüknek na­gyobb tért nyissunk, de szükség, hogy bizonyos iparágakban való kiképzésben részesítsük őket, mely nekik tisztességes keresetet biztosít, ezáltal nemcsak vagyonnélküli osztálybeli nők existenczi­ája leend biztosítva, de az élv- és divatvágytól nemesebb irányra terelve őket, belőlük hasznos tagokat nevelhetünk a polgári társadalomnak. E meggyőződés szülte lelkemben egy nő­­iparegylet kezdeményezését, mely a minden oldal­ról nyilvánuló részvét folytán folyó hó 26-án (vasárnap) délután 4 órakor tartja megalakuló gyűlését. Az összejövetel helyisége a megyeház kis termében vasárnap d. u. 20-kor. Ezennel fel­hívom a tisztelt közönséget e közügy meleg pár­tolására. Bővebb tájékozás végett a tagok által már megvitatott alapszabályokat melléklem. Horváth Zsigmondné: A „Mal iparegylet“ alapszabályai. I.Az egylet czime és székhelye. „Női iparegylet" czimmel egylet alakul, melynek székhelye Pest-Buda. II. A­z egylet cz­élj­a. Az egylet czélja a nők elméleti tovább­képzését előmozdítni, valamint a nőnemnek mun­kaképességét külön ipar- és kereskedelmi szak­­tanítás által kifejteni, úgy hogy szükség esetében a nők magukat önerejükből tisztességesen fenn­tarthassák. in. E­szközök. E­ezésok elérésére az egylet a) női ipar- és kereskedelmi iskolákat alapít; b) raktárt Alíít fel a nők által készült munkák elárusítására és irodát nyit a megrende­lések elfogadására ; c) oly nők és leányoknak, kik az ipar és kereskedelem terén komoly törekvést tanúsítnak, üzletek kezdeményezésére erejéhez képest segélyt is nyújt, mely czélra egy takarék­­segély- és kölcsönpénztárt alapit; (e pénztár szervezete kü­lön alapszabályok által fog megállapittatni) d) szóbeli előadások és a sajtó útján azon előítéletek eloszlatására és azon akadályok elhá­rítására törekszik, melyek a női­ keresetképesség kifejtésének útjában állanak. IV. Az egylet tagjai. Az egylet alapitó, rendes és pártoló ta­gokból áll: a) Alapitó tag minden nő vagy férfi, ki az egylet vagyonát egyszer s mindenkorra legalább 30 frt tőkével gyarapítja, vagy az egyleti pénztár részére ezen összegnek éven kint fizetendő 6­0­0 kamatját biztosítja ; b) rendes tag minden nő vagy férfi, ki az egyleti pénztárba 2 frtot fizet; c) pártoló tagok azok, kik évenként legalább 1 forinttal járulnak az egylet fentar­­tásához. Az egylet alapító és rendes tagjai activ és passiv választási joggal birnak. Indítványozási és vitatkozási joggal a pártoló tagok is birnak. Azon alapító tagok, kik legalább 200 frt alapítványt tesznek, jogositvák, egy növendéket az egylet által folytonosan in­gyen képeztetni. A rendes és pártoló tagok kötelezettsége a belépés idejétől számítva 3 évre terjed. V. Az egylet igazgatása. Az egylet igazgatása egy választmányra bi­­zatik, mely elnök, alelnök, pénztárnok, ellenőr, első és másod­jegyző és leg­alább 13, legfeljebb 25 választmányi tagból áll. Mindezek a közgyűlés által 3 évre átalános szó­többséggel választatnak s pedig a) egyleti tisztviselőül minden alapitó és ren­des tag megválasztható, b) választmányi tagokut pedig az alapitó és rendes tagok közül 2/3 részben nők, 1/a részben férfiak választandók. Az egylet tisztviselői tiszteletbeliek , az első jegyző kivételével, ki a választmány által megszabandó s fáradságához mért tiszteletdíjt kap. Az egyletnek , valamint a választmány­nak viszonya az egylet egyes intézeteihez külön szervezetek által fog megállapittatni. Az egylet megalakultn­ak tekintetik, mi­helyt legalább száz taggal bir. Az egylet minden év ápril havában ren­des közgyűlést, a választmány pedig minden ne­gyed évben rendes választmányi gyűlést hívhat össze. Szükség esetében az elnök rendkívüli köz­vagy választmányi gyűlést hívhat össze. Rendkívüli közgyűlés azon esetben is tartatik, ha azt legalább 20 alapító, vagy rendes tag, rendkívüli választmányi gyűlést pedig, ha azt négy választmányi tag írásban követeli. A közgyűlés határozatképes, ha legalább 40 alapító vagy rendes tag, a választmányi gyű­lés pedig, ha legalább hét választmányi tag van jelen, beleértvén a tisztviselőket is. VII. Az egylet jövedelme. Az egylet kiadásait a következő jöve­delmi forrásokból fedezi: T a­g d­í­j­a­k­b­ó­l és az alapítványok kamataiból; tandíjak­ból, eladott munkákért befolyó össze­gekből s neki szánt kegyes adományok­ból; az állam, városok és egyletek se­gélyezéséből; az egylet javára rendezett előadá­sok vagy mulatságok jövedelméből. Az egyleti alaptőke biztos és gyümöl­csöző elhelyezéséről, valamint átalában az egyleti vagyon lelkiismeretes kezeléséről felelősség terhe alatt a választmány gondoskodik. VIII. Az egylet pecsétje. Az egyleti pecsét „Pest-Budai női iparegylet“ körirattal bir, középen pedig „El­őre“ szóval. IX. Az egylet feloszlása. Csak az alapító és rendes tagok 1/3 több­ségén­ek közgyűlésileg kimondott határozata foly­tán történik az egylet feloszlása, ezen esetben az egylet, amennyiben az alapítók, vagy hagyományo­­zók másként nem intézkedtek, vagyonát egy vagy több jótékony czélú egyletnek ajándékozza. X. A kormány felügyeleti joga. A kormány felügyeleti jogát egy kikül­dendő biztos által gyakorolja, ki az egylet műkö­désére a fenálló egyleti törvények értelmében és azoknak korlátai között ügyel fel. Páris: Tegnap este lázongást és zavart várva feküd­tünk le, írja a „D. News“ párisi levelezője 19-ről, s nem tudtuk, kinek kormányzása alatt fogunk fel­ébredni. Midőn azonban ma felébredtem s az ut­­czákra kimentem, az előttem eltárult jelenet vilá­gosan mutatta, mennyire idegen vagyok én még mindig Párisban. Csend és rend uralkodott min­denfelé s a nép ünnepi öltönyében szokott vidám arczával hullámzott alá s fel a boulevardokért; a boltok nyitva állottak mindenfelé; a kávéházak előtti asztalokat ülő s dohányzó férfi sereg vette körül legeltetve szemét a járókelő tömegen. A lázongó elemet legfelebb a nagyszámban látható nemzetőrök s itt ott egy torlasz árulja el. A külső boulevardok ma szintén szelidebb képet öl­töttek. Ünnep van s mindenki a tor­laszok és ágyuk közé megy a vasárnapot megünnepelni. A felkelők nem tudják, mit tegyenek az asszonynéppel, me­lyek tömegesen másznak fel a torlaszok tetejébe az ágyukon keresztül kasul, hogy a szokatlan ki­látást élvezzék. Délután azonban itt-ott riadót fúrtak, mi rémületbe ejtette a sétálókat. Három óra tájban a Clichy téren állottam, midőn a torlasz mögött őrt­­álló nemzetőrök kiáltozni kezdettek. „Fegyverre! fegyverre! jő a sorkatonaság!“ Erre leirhatlan rettegés szállotta meg a járókelő tömeget. Nők, gyermekek futottak minden irányban, maguk sem tudták merre. Bármely irányban siet­tek, mindenütt torlasz állott, mely mellett csak egyesével lehetett áthaladni. Egyik ismerősöm a belga ambulance-tól be­szélte el nekem Thomas és Lecomte tirkok kivégez­tetését, melynek akaratlan tanúja volt. Az említett ambulance tagjai ugyanis kis ellenző nélküli lapos sapkát viselnek, szerencsétlenségre hasonlót a pá­risi új rendőrökéhez, minek következtében ismerősö­met, mint vélt monehardot a lázongók még egy más társával együtt galléron ragadták s a rosiers utczai kertbe, a központi bizottság itélőszéke elé hurczolták. Ide hurczoltatva Thomas és Lochte­­kokat már ott találták, kiknek kivégezését a bi­zottság tagjai ellenezték, néhány nemzetőr, mozgó és sorkatona azonban erre mit sem hallgatva, Thomast durván a kert falához lökte, aztán néhá­­nyan körülfogták s vállhoz sem emelve fegyverö­­ket, egyenkint lődöztek reá. Az agg tábornok szilárdul állott kalapját magasan tartva kezében, mígnem a tizenötödik lövésre lerogyott. Lecomte ha­marabb kiszenvedett, mert 2-ik a 3. lövésre éllettele­­nül esett a földre. Ezután ismerősömre és társára ke­rült a sor, itt azonban a józanabbak erélyesen tiltakoztak a kivégezés ellen, előbb tüzetesen ki­­puhatolandónak mondván, várjon csakugyan rend­őrök e, vagy nem. A központi bizottság azonban mindkettejöket szabadon bocsátotta, miután egy nyilatkozatot íratott alá velük annak bizonyítására, hogy a bizottság tagjai nem helyeselték a két tábornok kivégeztését. Miből úgy látszik, hogy a bizottság maga is belátta e tett borzasztóságát. Chanzy tbb. szintén fogva van, de ő nem tarthat Thomas sorsától, minthogy a felkelők Gambetta bizalmas emberének ismerik őt s mint olyat, ki a bordeauxi nemzetgyűlésen a szélső­bal­­párttal együtt a béke ellen szavazott. A „Comm­e,“ úgy a Combat és a Vengeur előbbi tulajdonosa által kiadott új lap oda nyi­latkozik 20-ai számában, hogy a közp. bizottság hajlandó lenne kiegyezni a kormánynyal a köv­­feltételek mellett. A párisi községi tanács megvá­lasztása a nép által , a nemzetőrség újjászervezése s a minden rangú nemzetőrtisztek választása vagy letevése maguk a nemzetőrök által; a rendőrfő­nökség eltörlése s teendőinek a párisi községre leendő ruházása. A közvélemény mindinkább a központi bi­zottság ellen fordul. Remélik, hogy az eddig félrevonult nemzetőrök fel fognak lépni s meg­szüntetni a jelen veszélyes helyzetet. A különböző befogatások és a Chanzyn elkövetett méltatlan bánásmód közmegbotránkozást keltet. Grévy teg­napi nyilatkozata ellenben nagyon jó hatást idé­zett elő. Német birodalmi gyűlés. — Első ülés márcz. 21 dikén. — A karzatok telvek. Az elnöki szék fölött egy fekete-fehér-piros zászló leng, melyet a new-orlé­­ansi németek küldtek a birodalmi gyűlésnek. 3­4 órakor Frank­enberg-Ludwigs­­d­o­r­f­f képviselő föllép az elnöki emelvényre, és következő szavakat intéz a gyűléshez: Biztossággal vélem állíthatni, hogy a tisztelt gyűlés egyik tagja sem született 1785-ben. Elfog­lalom tehát az elnöki széket. Midőn szerencsém volt 1867-diki február 25-dikén megnyitni az éj­szaknémet birodalmi gyűlés első­ ülését, akkor utaltam Németország leendő egységére. Ez egység azóta ténynyé vált. Rajtunk áll most ez egységet megszilárdítani és gyümölcsözővé tenni. És meg vagyok győződve róla, hogy ez sikerülni fog. Egy dicső tettekkel és rendkívüli eseményekkel teli háború után, milyenhez hasonlót a világtörténelem, nem mutathat fel, most a béke műveihez fogunk. Azon örömmel fogjuk ezt tenni, melyet az évszá­zadok óta óhajtott és most valósított egység fölött érzünk. Engedjék még meg, hogy a délnémet ál­lamok képviselőinek, kik ma először lépnek be hozzánk, szíves isten hozott­at mondhassak, és egy­úttal megnyitottnak nyilvánítsam a gyűlést. (Bravo.) Mindenekelőtt ügyrendre van szükségünk, és én azt indítványozom, hogy fogadjuk el egyelőre az északnémet szövetség gyűlésének ügyrendjét. Miután nem történik ellenmondás, ez ügyrend ér­telmében Bajorországból Schenk és Stauf­­fenberg, Szászországból dr. Eysold, Porosz­­országból Schöning és Unruhe-Bomst ura­kat kinevezem ideiglenes jegyzőkké. A ház ezután bizottságokba sorsolja a tago­kat. A névsor felolvastatván, kitűnik, hogy 274 képviselő van jelen. A ház tehát határozatképes és a jövő gyűlésen megválaszthatja már elnökeit. A gyűlés végre elhatározza, hogy testületileg fog résztvenni a Vilmos császár 74-ik születésnapjá­nak tiszteletére rendezendő ünnepélyen. Legközelebbi ülés: csütörtök, márci. 23-án

Next