Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-23 / 249. szám
Előfizetési árak: Egu évre • . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . ftft. — kr. Félévre • . 10 . — „ I Egy hónapra . 1980 » Egyes számra 10 krajcsár. Szerkesztési Iroda, Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaéldzsére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő Levelek csak bermmitesen tapadtalak -s Megjelenik minden reggel, kmvire hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (Sinaton 14. es.) intézendők. 249. szám. Kedd, május 23 1871. Hirdetési dijak: rizhasábot petit tér egyszeri A nyílt tér egy petit sor* 80 k* beigtatásáért . . * , 10 kr. J Bélyegdij minden beigtat«árt 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kitene-atoss 14» isáp. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr« kiadó-hivataliban két vasutcza 14. sí., tér*'1? testvérek nyomdájéban Pest 2 sas utca 24. n. és Naschitz J. ügynöki Irodijárma ____________ Pest, arany kéz utcza 5. sztr. ____________ ill. évfolyam. A válság Párisban. A tegnapi nap válságos volt Párisra nézve. Versaillesból érkezett sürgönyök összhangzólag af^^^tik, hogy a kormánycsapatok ta£^_f6 ‘'án két ponton hatoltak be PanM^Batin, Cloud s a Montrouge kapukon. Edd^^Douai, Ladmirault és Clinchamps tábornokok hadtestei állanak Páris falain belől. Az ellenállás, melyre a bevonuló katonaság akadt, hir szerint csekély volt s a felkelők teljesen odahagyták a körfalakat. E bevonulás híre nem érkezett váratlanul, mert az utolsó két-három hét alatt oly döntő sikert vívtak ki a kormánycsapatok, hogy a hadműveletek eredménye iránt nem foroghatott fen kétség. A versaillesi hadsereg birtokába jutván az Issy és Vanves erődöknek, teljes erélylyel folytatható támadásait Páris déli és délnyugati része ellen. Mindkét erődben a kormány tüzérsége a maga ütegeit állította föl, és innét úgy, mint a montretout-i dombok magaslatán fölállított telepekből két hét óta oly heves és szakadatlan ágyutűz folyt Páris déli körfalai ellen, hogy azok több ponton romhalmazzá változtattak. A commune elég ágyú és lőszerrel rendelkezett ugyan az ellenséges tűz viszonzására, de a kezelő legénység legnagyobb része kevéssel értett többet a tüzéri szolgálathoz, mint a hajdú a harangöntéshez. Csak pár napja tette közzé a commune hivatalos lapjában Mayer ezredes ama jelentést, melyet a párisi hadsereg szervezetéről készített. E jelentésből veszszük át azon érdekes adatot, hogy a commune seregében alig van 5000 tüzér, kik között tisztek nincsenek. E körülmény aztán eléggé megmagyarázza azon előnyöket, melyeket a versaillesi tüzérség Páris falai alatt kivívott. A két hónap óta tartó harcz főkép tüzérharcz volt, és a commune veresége ép úgy a haszonvehetlen tüzérségnek, mint a belső egyenetlenségnek következménye. Ha az egész felkelésben elejétől végig nem jutott volna oly nagy szerep a kölcsönös féltékenység, gyanú és versengésnek, s ha a commune férfiai meg tudták volna tartani a helyes mértéket — úgy előreláthatólag nem fejlődtek volna a dolgok odáig, hol most állanak. A commune könnyű szerrel maga köré csoportosíthatta volna az összes párisi lakosságot, ha nem ragadtatja magát tulságokra. A községi szabadság elve, melynek képviselője gyanánt a commune szerepelt, oly csalétek, melylyel Francziaország minden szabadságszerető elemét meg lehet nyerni. Tett azonkívül a commune akárhány olyan intézkedést, melyet csak helyeselnünk lehet. A váltó-moratórium meghosszabbítása, a lakbérek szabályzásának kérdése, az állandó és rendszerint politikai czélokra fölhasznált rendőrhadnak eltörlése, nemkülönben a clerus hatalmának megfékezése oly rendszabályok, melyek a párisi lakosság élénk helyeslésével találkoztak. A clerikális lapokat kivéve, nem igen találkozott franczia közlöny — bármily színezetű legyen is máskülönben — mely rászólását fejezte volna ki a párisi clerus befolyásának megtörése miatt. Az úr állítólagos szolgái mindenütt hasonlók maradnak önmagukhoz, és megérdemlik, hogy az emberiség békéje érdekében mihamarább kikergettessenek a világból. Végre is a commune nem nyársalta föl a clerus egyik tagját sem, és csak az állami hatóság jogában járt el, midőn motozásokat és requisitiókat tartott a párisi zárdákban, melyek közül néhány kétségbevonhatlanul czimborált Versaillessal. Megvolt e motozásnak ama váratlan haszna is, hogy a nagy Párisban, a nyugati polgárisodás fény- és árnyoldalainak góczhelyén találkozott egy nőzárda, melyben a vallási fanatizmussal párosult női elaljasodásnak három áldozata tartatott fogva, kik nem voltak kevésbé szerencsétlenek az ismeretes krakói apáczánál. Felháborodni e miatt csak oly emberek voltak képesek, kik a versaillesi nemzetgyűlés többségét képezik. Ez a herész monarchista faj, mely ég felé fordított szemekkel imádságokat rendelt el a harcz szerencsés befejezéséért, most frenetikus tapsokban fog kitörni, hallva, hogy a kormánycsapatok egy csomó hullán át behatoltak az összerombolt, anyagilag tönkre tett Páriába. Majd megérjük nem soká, hogy a papok kész ajka országszerte Te deumot fog rikoltani a kivívott diadalért, a monarchista párt pedig roszul színlelt kárörömmel fog letekinteni a lábai előtt heverő, legyőzött, ártalmatlanná tett republikánus Párisra. Szomorú Francziaországra nézve, de a párisi felkelés két havi története másrészről azt is bizonyítja, hogy az ultrák s focilisták sem tanultak sokat a történelemből. Ha a monarchista többség lépésről-lépésre halad a restauratió felé, úgy a socialisták is bebizonyították, hogy nem képeznek uralomképes politikai pártot. A párisi commune férfiai nem elégedtek meg egész Francziaország számára követelni a községi szabadságot, ők új theóriákat akartak megvalósítani Francziaország államéletében és experimentumot tenni a községek függetlenítése által. Ha valaha valósulna e terv, és a franczia községek annyira függetleníttetnének az állami hatalom alól, hogy minden kérdésben korlátlan urai lennének önmaguknak , akkor Francziaország megszűnnék állam lenni, és nem volna egyéb egy csapat községnél, melyet legfölebb lakóinak származási és nyelvközössége tartana együtt igen laza kötelékkel. Maga Mazzini, kit senki sem fog vádolni conservativ irány követésével, főkép ezért rászalta a commune törekvéseit. Majd ha le fog zajlani a Páris falai között folyó gyászos jelenet, és nyugodtabb lesz az áttekintés ez emlékezetes polgárharci eseményein, kétségkívül ki fog derülni, hogy a felelősség egyenlő mérvben terheli a szemközt álló ellenfeleket. Egyelőre még nem szűnt meg a fegyver szerepe, mert nem képzelhető, hogy a felkelők védelem nélkül hagyják azon fontos erődítési műveket, melyeket Páris belsejében emeltek. Előttünk fekszik a franczia főváros részletes térképe és úgy látjuk, hogy a commune emberei csak azért tanúsítottak oly jelentéktelen ellenállást a bevonuló ellenséggel szemben, mivel tartottak állásuk bekerülésének lehetőségétől. A kormánycsapatok egy része ugyanis a Szajna jobbpartján nyomul Páris szíve felé, míg a másik rész, mely a Montrouge-kapun vonult be, a balparton tér ugyan aszél felé. A felkelők hátráltak, nehogy körülőt éltessenek e két hadtömeg által. Ha előbb nem, úgy a diadalkapuhoz s az elysei mezőkhöz vezető utczákon, nem különben a Szajna hidak körül küzdelemre fog kerülni a dolog. A Tuileriák kertje, a Concorde-tér, a Louvre, a Vendôme- és körzetérek, és egyátalán a Szajna s a nagy boulevardok között fekvő városrészek valóságos várrá alakíttattak át a felkelők által. Páris északi részén Montmartre, Belleville és La Villette hasonlólag rendkívül meg vannak erősítve. Kérdéses mindenesetre, vájjon a két havi szakadatlan harc, nem törte-e már meg annyira a párisiak erejét, hogy a végelkeseredés küzdelmét nem fogják színre hozni ? Ügyük reménytelen most már, de egy torlaszharcz által napokig föltartóztathatnák a bukás bekövetkezését. Bárhogy álljon a dolog, Páris érdekében el kellene maradnia az utczai harcznak, mely nem használhat a felkelés ügyének, s csak arra alkalmas, hogy növelje az áldozatok számát, megtetézze a rombolást, és a végtelenségig elmérgesítse a kedélyeket. (B.) marad az általa megbélyegzett háznak tagja, vagy pedig logikája nem egyéb mint szókeszűség. Minden esetre pedig ajánlom neki, hogy a kérdés állásáról és előzményeiről, midőn hozzá akar szólani, igyekezzék máskor egy kis előleges tudomást szerezni. A tanulás nem árt, meg a felületes és léha embernek sem.* Végül még egyet. A Magyar Újság már többször támadt pártunkra, rám és lapomra egy vagy más dologban, de mindig oktalanul. S mikor aztán támadását visszavertük — meglehet nem valami szelíden — akkor mindig jajgatni kezdtek patrónusai, hogy : „kár az ellenzék árnyalatainak elúásást bántani, midőn közös ellenség gyanánt áll előttük a kormánypárt.“ Én ugyan nem osztoztam e nézetben soha, mert én részemről azt a mit rosznak és idétlennek tartok nem szeretem hallgatással mellőzni Hepfy Ignácz ur pártja részéről sem s azt a mit jónak és helyesnek tartok, kész vagyok elismeréssel fogadni a Kuba János ur pártja részéről is; ellenségnek pedig nem tekintem egyik pártot is. Hanem hát lévén bennem sok jószívűség, mégis azt feleltem mindig a kesergőknek: „én nem bánom, ha nem veszekedünk is; de akkor ne kezdjetek szüntelen valami krawart, mert ha ez megindul, akkor bizony én is ütök s nem kímélek senkit.“ -- S ezt meg is ígérték. Azonban úgy látszik, hogy dicsőségük érzete harczott a Magyar Újság zengése elevenkedést kíván. Legyen kedvük szerint. Hanem aztán ne nyafogjanak a következésektől. A baloldali kör kedden, f. hó 23-án d. u. 5 órakor értekezletet tart. A képviselőhöz IV. osztálya, május hó 23-án (kedden) d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: a gömöri és első magyar gácsországi vasútakról, úgy a vízszabályozási társulatokról és gátrendőrségről szóló törvényjavaslatok. Apróságok. A Magyar Újság vasárnapi számában ismét találkozunk azon elevenkedési vaszarkodások egyikével, melyeket ásítozó előfizetőinek ígért volt a lethargicus hajlamú lap trónjára pottyant hottore Ignazio Helfy. Mert ez a „Magyar Magyar” alkalmasint nem len még figyelmeztetve elvnemzői által, hogy nincs unalmasabb ember annál, ki magát elménetnek tartja, midőn csak sületlenkedik. Helfy Ignátz úr ezúttal feljegyzi a baloldali képviselők közül tizennégynek neveit, mint olyanokéit, kik a delegátusok küldésére vonatkozólag „részt vettek a választásban." És töprenkedik az általa tán szellemdúsnak is képzelt értelmetlenségeinek szokott modorában, hogy ugyan mi sugalható a választásbani részvétet azok részérül, kik a delegátiót „átkos intézménynek“ nevezték. Soha se töprenkedjék. Megfejtem én neki a nagy talányt. Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán Szontagh Pál, Papp Lajos, Podmaniczky Frigyes, Domahidy Ferencz, Prónay József, Tisza László, Ivánka Imre, Vécsey Tamás, Bánffy Elek, Zichy Jenő, Gaál Péter és Csernátony Lajos csak alkalmat akartak szolgáltatni a sejtelem bebizonyítására, miszerint a „nem választó“ Helfy Ignátz úr kitűnő hazafisága és bölcsesége mily elérhetlen magasságban tornyosul fejeik fölött. Ez az egész. Hanem hát a „nem választó“ Helfy Ignátz logikájától elvárom, hogy lemond a képviselőségről, tekintve, hogy megtagadott a magyar országgyűléstől minden jóltevési hajlamot s elitélte ezt elégszer, mint roszat, gonoszt és javíthatatlant. S vigyázzon Helfy Ignátz úr, mert ha mégsem talál lemondani a képviselőségről, akkor vagy azt érteti, hogy a napidijak kedvéért Bécs, máj. 21. (Saját levelezőnktől.) (Delegationalis.) Az osztrák Lloyd segélyezési összege, mint tudva van, elég helytelenül a külügyminisztérium budgetjébe foglaltatott eddig évenkint, ámbár e társaságnak semmi köze sincs a diplomatiával. E csalfa játéknak nagyon könnyű kártyáiba látni. Nyílt titok, hogy a magyar országgyűlést, daczára mindannak, ami már ott megtörtént, mégis aligha lehetne rávenni, hogy ezen anyagi érdekeinket annyira koczkáztató vállalatnak valamit megszavazzon. De még a reichsrathban is lenne bizonyára mit hallani, mert a reichsrath rendesen jól végére jár a dolgoknak, el is kárhoztatja sokszor.... de ellentállani nincs ereje. Mind e bajnak egy orvossága van: a delegációk! Ez a komplikált gép zaj nélkül és biztosan dolgozik. Probatum est. A világon a legroszabbnak is, és így a Lloydnak is akadnak barátai. Nem irigyeljük sorsukat (sem az aranyakat). Hanem indokaik azért roszak, elvetendők. A Lloyd úgy a mint most van, szervezve Ausztriától sem érdemel egy krajczárt sem. Csak Triesztbe kell az embernek menni, hogy a kereskedelmi világ jajveszéklései megsikerítsék és azonnal meggyőződjék, hogy a Lloyd nem egyéb egy mohón nyerészkedő részvénytársaságnál. A szállítási árak a lehető legmagasabbak, a bánás goromba, a hajózási terv hamis, stb. Magasabb kereskedelmi érdekek előmozdításáról a Lloydnál tehát szó sincs. Ez áll Ausztriára nézve. Ami Magyarországot illeti, itt már nem lehet tagadni, hogy a Lloydnak nem lenne messzire kiható czélja, csakhogy e czél: a magyar kereskedelem elnyomása. A Lloyd hajóin nincs magyar termény; a pesti liszt, a pécsi kőszén, a szlavóniai fa, a sashegyi bor, ott mind osztrák productumnak kereszteltetik. A társaság személyzetétől a magyar egyének systematice távol vannak tartva. A magyar tengerpart szükségletének sehogy sincs elég téve , pár rozzant parti hajó tartja föl az egész közlekedést. Míg roppant erő és pénz fogyasztatik el , hogy Fiume valahogy föl ne vergődjék ... De ez még nem minden. Az osztrák Lloyd a leghathatósabb eszköz arra, hogy Dalmatia elszakasztva tartassék sz. István koronájától. A 3000-nyi hivatalnokoknak a része dalmata. A Lloyd agentiái, a terület egész mentében mind megannyi tűzhelyei az osztrák ármánynak. A kereskedők közt kiválogattatnak a „Gutgesinnt“-ek , a többiek ezek rovására azután „várhatnak." És egy ilyen vállalatra pazarolja Magyarország százezreit? Ha a magyar delegáció most elengedi magát csábíttatni és megköti a Lloyddal a szerződést évek hosszú sorára, úgy vége a magyar tengeri kereskedésnek, vége a magyar tengerpartnak, vége Fiumenek ! Hiába akkor a 6 milliós kikötő, a 30 milliós vasút! Csak ott leszünk a hol voltunk. Pázmándy, Bécs, május 21. (Saját levelezőnktől.) A mai vonattal alig jött tiz delegátus, a többi a mai esti vonattal indul el Pestről s holnap reggel érkezik ide. Mint az itteni hivatalnokok mondják, ő felsége már holnap , hétfőn szándékozik a delegatiókat fogadni. A mai vonattal Wenckheim Béla b. is ide érkezett, hogy átvegye miniszteri hivatalát. Fesztetics György gr. ma akart búcsút venni minisztériuma hivatalnokaitól, azt üzente azonban, hogy ebben betegsége által akadályoztatva van, ugyancsak ma érkezett ide Horvát Boldizsár, ki Bécs környékén akar néhány hetet tölteni. f — I. — Úgy halljuk, hogy a kormány várja azon okmányokat, melyek az Ötlet van Mons és Ch. Langlois ismeretes ügyre vonatkoznak. Ez ügyben, ugyanis az Ítélet kimondatott s a most nevezett brusellesi bankárok felmentését eredményezte. Kormányunk az országgyűlés elé terjesztendi a bűnvádi kereset összes iratait, mit igen helyesen teend. Ha azonban értesítőnk nem téved, az ítélet kimondva volt már néhány hava, s így némi magyarázat várható azon körülményre nézve is, mely miatt a per kimeneteléről máig sem lehet jelentést tenni a képviselőházban. Minden esetre jobb későn mint soha, s előlegesm nem kutatjuk, mennyiben lehet alapos azon hir, miszerint az Ítélet és periratok előadása összefüggésben áll a Go ro ve leköszönését feltételező miniszteriális Combina dóKtn.1. — Az országos magy. stat. tanácsnak f. é. május hó 12 én az akadémia teremében tartott ülésén előadó Keleti Károly bemutatja az országos magyar királyi statistikai hivatal ügyvitai szabályzatát, mely ő felségének 1871. ápril hó 18 án kelt 1. f. elhatározásával jóváh így van az orsz. m. k. szat. hivatal immár életbelép, egyúttal bemutatja magát, mint ezen hivatal ő felsége által kinevezett főnökét, mit a jelenvolt tagok meleg éljenzéssel vettek tudomásul. Hasonlókép bemutatja előadó az országos magyar statistikai tanácsnak meg nem változtatott ugyan, de szintén ő felsége legi, jóváhagyását megnyert szabályzatát. Ez uj szervezet megadja a szat. hivatalnak és tanácsnak a kellő alapot, s igy lehet reményleni, hogy jövő működésünk a kormány és törvényhatóság s az országnak erre hivatott valamennyi egyéb hatósága, a testülete és bárminemű közege kölcsönös és lelkes támogatása mellett csakugyan eredménydús s a statistika nagy hivatásának megfelelő lesz. Hasonlókép bejelenti előadó a népszámlálás teljes befejezését, egyúttal bemutat a tanácsnak, állítása igazolása végett egy általa szerkesztett s a munkálat összes rovatai szerint országos összegekkel betöltött művecskét, mit az országos m. k. szat. tanács megelégedéssel fogadott. Az iparstatistika országos megindítása végett a nyomtatványok — előadó jelentése szerint — elkészültek, s a munkának azon, csupán újabban felülvizsgált s a miniszterium iparosztályának kívánságához képest, bár lényegtelenül, megváltoztatott azon millák szolgálnak alapjául, melyeket az orsz. magy. szat. tanács még fenállása első évében megállapított; de melynek megindításához mindekkoráig hiányzott a kellő idő és alkalom. Most azonban a népszámlálás befejezése után s az általa nyert tájékozás segélyével minden erővel oda kell törekedni, hogy ezen, már-már elodázhatlanná vált feladat minél tökéletesebben megoldassák. Az adatok a törvényhatóságok útján fognak községenként gyüjtetni s a kézművesek lajstromai megyénként összeállittatni s a stat. hivatalban végleg feldolgoztatni a gyárosok, kereskedők, bizományosok, vendéglősök stb. külön külön mintái pedig összeállítása s egy országos ipari törzskönyv megállapítása s vezetése végett az egyes ipar- és kereskedelmi kamrák által fognak összeállitatni. A népesedési mozgalom felvételére a szat. tanács a szat. hivatal előterjesztése alapján még 1868-ban fogadott el újabb mintákat, melyek az 1866- és 1867-iki évek népmozgalom adatainak felvétele végett szét is küldettek az ország összes papságához, de maiglau felében is alig kerültek vissza. E bajt helyreütni, egyúttal pedig a sok oldalról emelt panaszoknak a minták nehéz betöltése iránt elejét venni, mindenek felett, végre a feldolgozást tenni lehetővé most már sürgető fel-l adatává vált a hivatalnak. Miután az anyakönyvek a lelkészek által vezettetnek, kikerülhetlen, hogy az egyházi közegek közreműködése ne legyen igénybe véve ez ügy körül. De kikerülhetlen az is, hogy valamint a lelkészek munkája egyszerűsítendő a lehetőség szerint, épúgy óhajtandó, hogy a hivatal általi feldolgozás is megkönnyíttessék. Lehetetlen ugyanis, ha csak a hivatalnak nem összes s talán nem is elégséges személyzetét akarjuk csupán ez egy munkához igénybe venni, hogy minden egyes egyházi község, minő körülbelül 30.000 van az országban ötöt külön mintájával közvetlenül a hivatalban dolgoztassák fel. E czélból készültek és mutattattak be jelen egyszerűbb minták, melyek ugyan a statistikai tanács által elfogadott valamennyi rovatot befoglalják, — de sokkal könnyebben lévén az egyes lelkészek által kitölthetők, az esperesek által állíttatnának együvé egyházi kerületek szerint, olykép, hogy a népesség mozgalmai a fenálló politikai felosztás szerint, tehát megyénként is kimutathassék. A statista tanács teljesen méltányolván ez ügy végleges elintézésére a statista hivatal részéről intézett törekvéseket, a vallásügyi minisztert véli megkeresendőnek aziránt, hogy az egyes püspökségeket hívja fel a lelkes közreműködésre, nehogy ezen, valamennyi művelt államban kiváló gondozásnak örvendő ügy nálunk, némely közegek részvétlensége folytán dugába dűljön. Az alkalmazandó minták megállapítását azonban a stat. tanács egyik fő feladatának ismervén, e czélból teljhatalmú bizottságot küldött ki kebeléből, mely dr. Kőnek, Hunfavy, Körösy és dr. Barcsi alakból állván a hivatal főnökével együtt újólag fogja e mintákat — főleg egyszerűsítés szempontjából — szoros vizsgálat alá venni.A tűzkáresetek statistikája, melyről a táblázatok elkészítsét illetőleg előadó utólag tehet csak jelentést, amennyiben a belügyminisz- t térium a tűzkáresetekre nézve már is kitűnő anyagot szolgáltatott a stat. hivatal rendelkezésére. A hazai statistika terén ezen új foglalást a tanács utólagos bemutatás mellett örvendetes tudomásul vette. Ribáry belügyminiszteri tanácsos megjegyezvén, hogy a tűzkár statistikának a hivatal által közel kilátásba helyezett feldolgozását annál is inkább várja, miután ez ügyben „enquête“ fog működni, mely a kimutatásoknak nagy hasznát vehetné. .... . A közegészségügy statistikája a enösen élénk eszmecserére adott alkalmat. Ki Tt ugyanis azon kivonatának ad kifejezést, jalaslat. hivatal főleg Pest- és a magyarországi tou-i városokról, havonként, vagy legalább évnegyedként adna olyan tanulságos kimutatást, min andonban és másutt megjelenik ; t. i. évenkén az európai városok szerinti összehasonlít az egészségügyi statistikát. .. . .. Előadó a tanács figyelmét e tekintet a Pest városi stat. hivatal igazgatójára fordilat is negyedévenként Pest városáról egészségügyi mutatásokat ígér közölni. Egyébiránt a tanács a t. Kőnek által indítványbahozott fürdői statistikai ü» ügyhez Számit van, e czélból bizottmányt küld ki, ...Oly dr. H o I 1.4 . Adolf, Havas Sándor, dr. Gross Lipót, Kőrösy J., két-három tag a közegészségügyi tanácsból és Kogler arakból állván, kik a hivatal főnök által akkor fognak tanácskozásra felkéretni, ha az ez ügyben teendő előterjesztés a külföld hason eseteinek tanulmányozása által bővítve elkészülöd. A bankügyre vonatkozólag is új táblázatok mutattatnak be, melyek megbizatása végett Beöthy L., Szathmáry K., Matlekovich L., Kogler N. J., Kaucz Gy. és Schnierer tagokból álló bizottmány küldetik ki. A tiszaszabályozás statistikája 2—3 év óta nem lévén közölve, dr. Kőnek eziránt lépéseket kívánna tenni a közmunka és közlekedési minisztériumnál. Hunfalvy J. megjegyzi erre, hogy amióta a tiszaszabályozási hivatal feloszlattatott, azóta erről mi adatokat sem kaphatni. A tanács a folyam szabályozási statistikát lehetőleg szemügyre venni határozza, végül előadó mint, a stat. hivatal főnöke, a stat. közlemények 1870 évi utosó füzetét mutatja be a közoktatásról és jelentést tesz arról, hogy a következő négy füzet van nyomtatás alatt: I. Az 1869-ki aratás eredménye. II. Consulátusi jelentések III. 1869-ki külforgalom, IV. Vegyes tartalmú u. m. a statistikai tanács üléseiről szóló jelentések, a népszámlálásnak még eddig közzé nem tett eredményei. Ezek után Ribáry felemlítvén a hágai congressUSt, melyben Magyarország magára vállalta a szőlészet és borászat összehasonlító kimutatását, miután jó hírnevünk forog kérdésben, ez ügy mibenléte iránt óhajtana megnyugtató választ, mire előadó az ez ügyben kiküldött bizottság működésére utal, állítván, hogyaz eddig elé beérkezett anyag nem elegendő ugyan, de másrészt a a jövő Sz. Pétervárra tervezett statistikai congressus még oly távol van, hogy ez ügy akkorára bizonyosan, és remélhetőleg kielégítően fog befejeztetni, mely válaszban a tanács megnyugszik tudomásul vevén szakkönyvtár kivonatának közlését, mely a stat. tanácsban határozatta lön, s a IV. füzetben fog helyt találni. Pest, május 22. Az osztrák császárhoz intézendő feliratot, melyet a reichrathi német párt tervezett és készített, közöljük alább. Nagyon különös, hogy épen azok jajveszékelnek most legjobban az osztrák tartományokban uralkodó zavar miatt, kik a zavart teremtették, s hogy épen azok, kik elég ideig voltak a kormány rúdja mellett és akiknek elég alkalmuk lett volna, helyreállítani a rendet, de arra képesek nem voltak, most minden lépten nyomon megnehezíteni törekednek azoknak az eljárását, akik, ha eddig nem is mutathatnak föl valamely nagyobb eredményt, de mindenesetre több és jobb szándékkal bírnak, mint ők. A felirat különben nagyon gyönge mű, halmaza a három-négy év óta megszokott lamentatióknak. Helytelenül mondja, hogy a kiegyezkedés egyik föltétele az, miszerint Ausztriában és Magyarországban egységes alkotmányszerű kormányforma legyen. Arról mi nem tudunk semmit, hogy egységes alkotmányformának kell lenni közöttünk. Ez nem alapföltétel. Hanem alapföltétel az, hogy a teljes alkotmányosság Ausztriában is életbe lépjen. A teljes alkotmányosság és az egységes alkotmányforma között pedig nagy a különbség. Nem kívánja azt a kiegyezkedési törvény, hogy Ausztria épen oly kormányformával bírjon, mint mi, hanem csupán azt, hogy a közös ügyek az osztrák tartományok alkotmányos képviseletével időztessenek el, hogy legyen Ausztriában is alkotmányosság, amily formában, foederalistikusban vagy a jelenlegiben, az reánk nem tartozik, az reánk nézve mindegy. Az osztrák alkotmánybizottság felirati javaslata, melyet lapunk tegnapi száma távirati kivonatban közlött, következőkép hangzik : Cs. és apóst. kir. felség! A képviselőház hálásan emlékezik azon kegyes szavakra, melyekkel felséged a jelen ülésszak ünnepélyes megnyitásánál azon meggyőződését fejezte ki, hogy a birodalmi tanács tagjait valódi hazafius érzés és osztrák öntudat lelkesíti. Valóban ezen öntudat bennünk él s egyedül ezt követjük, midőn hivatásunkat teljesítjük. Ebből eredtek azon politikai nézetek, melyeknek kifejezést adtunk, midőn felséged múlt évi novemberben tartott trónbeszédére válaszoltunk s éber hívek maradtunk, midőn ma újra arra vállalkozunk, hogy a folyton növekedő politikai zavarokkal szemben.