Ellenőr, 1871. június (3. évfolyam, 257-286. szám)
1871-06-30 / 286. szám
Előfizetési árak* Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 286. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illeti a redinaiciók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intterendők. Péntek, junius 30. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal: Pesten, két sas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában két sasuteza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest, nádor-uteza 6. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, aranykéz-utcza 5. szám. HL évfolyam. A* „Ellenőr“ Ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza A v. Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Külföldi szemle, Pest, jun. 29. A két milliárdnyi franczia kölcsön már fedezve van s a franczia pénzügyminiszter még tegnap délelőtt 9 órakor hirdette ki, hogy az aláírás be van zárva. E rendkívüli siker igen örvendetes a franczia kormányra nézve. A frankfurti végleges béketárgyalások a jövő hét elején ismét meg fognak nyittatni. Az egyik franczia meghatalmazott Gou-ardur már oda érkezett, és társának megérkezése még tegnapra váratott. A németek elleni gyűlölség növekedőben van Párisban. A „Siécle“ következőleg ír e tárgyról: „Párisban ismét nagyszámú poroszt láthatni, nemkülönben bajorokat és szászokat, kik ismét visszatértek körünkbe. Mi történt a német-ellenes ligával, melyet az ostrom ideje alatt szerveztünk? Elfelejtettünk, hogy minő előnyt húztak ezen emberek hosszú párisi tartózkodásukból ?“ — A „Siécle“ e szerint a németek kiűzetését szeretné valósítani, de elfeledi, hogy ez megsértését képezné a frankfurti békekötésnek. Bonaparte Péter hg., kinek botrányos szereplése a császárság történelmének utolsó szakából eléggé ismeretes, jelenleg Párisban tartózkodik. E körülmény eléggé jelemző a franczia főváros politikai viszonyaira nézve. A herczeg auteuilli háza nincs annyira megsértve, mint eleintén hire járt. Bonaparte hg. követjelölt gyanánt is föllépett, de bukása bizonyos. A párisi nagy katonai szemlét ma kellett volna megtartani elhalaszthatlanul. Meglátjuk, nem mosta-e el ismét az eső, vagy más valami elemi baj. Bajorországban még folyvást tart a miniszterválság, s e határozatlanság csak növeli az ultramontán párt izgatásait és elbizakodottságát. A szabadelvű katholikusok azonban, kik nem támogatatnak az állam által, lassan kint bizalmukat kezdik veszteni. Hosszabb időre e helyzet tartatlan. Olaszországból azon örvendetes tényt jelentik, hogy több község folyamodott, mikép a népiskolákban töröltessék el a vallástan előadása, és helyette erkölcstan, s az állampolgári kötelességek adassanak elő. Ez ép oly észszerű, mint hasznos indítványt csak helyeselhetjük. A pápaság lapjai javában szidalmazzák a florenczi kormányt, amiért Rómát Olaszország fővárosává teszi. A „Stella“ czímű lap, melynek Rómában olyan katholikus fogdmeg szerepe lehet, mint nálunk a „M. Államnak “ következő sorokban önti ki ultramontán lelkületének serepéjét az olasz kormányra : „Mi nem riadunk vissza a gyalázatosak fenyegetésétől, sem fegyvereiktől. Mi hangosan kiáltjuk, hogy az idegen barbárok által elnyomott Róma szereti a pápát. Akik a jövevényekkel (azaz az olasz kormánynyal) tartanak, azok megvásárolt gyáva árulók. Róma a pápáé, mert Péter, Pál és számtalan vértanú vérének árán vásároltatott meg. — A legszebb az, hogy a derék ultramontán közlöny a többi olaszokat idegen barbároknak nevezi. A magyar delegatió tegnap megszavazta a külügyi költségvetést. A Lloyd társulatra nézve Zsedényi javaslata folytán a magyar delegatió ugyanazt az eljárást követte, melyet követett az osztrák delegatió, tudniillik a subventionálás a két törvényhozás beleegyezésétől tételeztetik föl. Az osztrák delegátió, minthogy Holzgetman pénzügyminiszter megadta a kívánt felvilágosításokat, holnap szombaton szintén belekezd a költségvetés tárgyalásába. A bécsi kormány és a csehek közti alkudozás még mindig nincs befejezve, a végleges siker iránt azonban ma már nem kételkednek. Az országgyűlések ellenkezőleg a legutóbbi hírek szerint, nem fognak feloszlattatni, sőt a reichsrat az országgyűlések ülésezéseinek berekesztése után azonnal össze fog ismét hivatni azon biztos reményben, hogy ekkor már a csehek is ott lesznek szemlélhetők. Hirlik, hogy Bittó igazságügyminiszter Kozma Sándort hívta meg az államtitkári állásra. A magyar delegációból. — A 28-ki teljes ülés. — Elnök: Majláth Antal gr. Jegyzők: Miske Imre b. és Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Orczy Béla b., Lónyay, Beust gr., Benedek és Wenckheim. Éber Nándor a vaskapu megnyitása tárgyában a következő interpellációt intézi a közös külügyminiszterhez: „Tekintettel azon hátrányokra, melyeket a Dunán az úgynevezett vaskapunál létező természetes akadályok monarchiánk mind kereskedelmi, mind védelmi állására gyakorolnak ; azon kérdést vagyok bátor intézni a külügyér úrhoz, történtek-e már az újonnan létrejött londoni megállapodások nyomán a külügyminisztérium részéről lépések az iránt, hogy a pártbeli hatalmakkal egyetértőleg ezen akadályok elhárítására mód találtassák s hajlandó-e a külügyér úr a Duna torkolatánál működő európai bizottságot, mely oly sikeresen oldotta meg ottani feladatát mint az erre legczélszerűbb eszközt felajánlani ?“ Szóló szóbeli indokolásában a vaskapu megnyitásának különösen védelmi fontosságát emeli ki. Ezen interpelláló a kormánynyal közöltetni fog. Ezután napirend folytán a külügyi költségvetés részletes tárgyalása következett. Tárgyalás alá vétetvén a külügyi albizottság jelentése, ennek alapján a költségvetés I. czime alatt összesen 632,817 főt szavaztatott meg. Pulszky Ferencz nem akar az ezen czimben előforduló tételek ellen felszólalni, hanem felkéri a közös külügyminisztériumot, hogy ezentúl a magyar delegáció iránt több figyelemmel legyen. A vörös könyv néhány oly szót tartalmaz ugyanis, melyek a magyar akadémia szótárában nem fordulnak elő. A magyar ragok közt pl. „Versingot“ nem ismer, valamint azt hiszi, hogy az „Anhang“ sem magyar hang. Ajánlja e körülményt a külügyminisztérium figyelmébe. A rendkívüli kiadásokra e czimen 20,380 főt szavaztatik meg. Felolvastatván az albizottság jelentése, a II. czimre „diplomatiai költségek“ vonatkozólag, Zsedényi szólal fel. Zsedényi Ede nem lép fel a Rómában tartandó két követség ellen azon egyszerű okból, mert az egyik az olasz királynál világi diplomátiai közös, a másik a katholikus egyház főnökénél, egyházi és vallási, tehát nem közös ügyekben fog eljárni, de szükséges, hogy ezen utóbbinak hivatalos állása iránt előbb tisztában legyen a bizottság. Miután a tegnapi ülésben tett azon kérdésre, hogy mily állást foglal el tettleg a közös külügyminiszter, mint olyan szemközt a legutóbbi római egyházi eseményekkel, azon válasz adatott, hogy azt az állást foglalja el, melyet a vatikáni conciliumot illető utasításoknak kibocsátása alkalmával foglalt el, de ezeknek tettleges foganatosításáért a felelősség nem őt , de a két államterület minisztériumát illeti, maga a külügyminiszter ismerte el, hogy ezek az ügyek a delegációk köréhez nem tartoznak. Ennyiben a szóló is egyetért, amennyiben egyházi s vallási ügyek nem közösek sem törvény sem semmi más helyes felfogás szerint; eddig a világi diplomatiai összeköttetésnél fogva ily ügyekben, a külügyminiszter útján, a római követ közbenjárását igénybe venni kelletett. Ezen világi összeköttetés megszűnt, mert a pápa megszűnt világi uralkodó lenni: őszentségénél mint a katholikus egyház fejénél állittatik fel a követség tisztán egyházi s vallási ügyek vitelére, de ezek az ő felsége uralkodása alatt álló országokat együtt nem illetik, tehát az 1867: 12. t. ez. 8 ik §. szerint nem kizárólag a közös külügyminiszter határköréhez tartoznak, a mint ezt ő maga a tegnapi ülésben elismerte. Igaz hogy ő felségének mint jus placetival ellátott magyar királynak a katholikus egyház feje irányában, az osztrák császárral közös ügyei nincsenek, de igaz az is, hogy mind a két minőségében nevezi ki a követet, tehát csak arról lehet szó, hogy ki vállalja el az ezen ügyekbeni eljárásért a felelősséget ? és így a szóló azt kérdi a külügyminisztertől, hogy biztosíthatja e a delegációt, miszerint az egyházi és vallási ügyek vitele“a szentszéknél a közös követ által, úgy fog szabályoztatni, hogy amennyiben ezen ügyek a két államterület egyik vagy másik vallásügyi miniszteri hatásköréhez tartoznak, mindegyik saját törvényhozása előtt vállalhatja el a feleősséget? Haynald Lajos kalocsai érsek. Nem osztja Zsedényinek a római követség kérdésében kifejtett nézeteit. Rómának jelentőségére nézve nem tartja irányadónak azt, hogy váljon a pápa kire s milyen világi hatalommal bír. Ha a pápának világi hatalma és ország területe tartatott volna eddig szem előtt, akkor nem lett volna Rómában monarchiánknak nagykövete. Mert Rómának pl. csak 2400 területe és 723 ezer alattvalója volt, mig nekünk pl. Oroszországban nem nagykövetünk, hanem csak követünk van, holott Oroszországnak 3800-nyi területe és 78 millió alattvalója van és midőn Olaszországnak, melynek 5000 □-nyi területe és 24 millió alattvalója van és mig Spanyolországban, melynek 13,000 lo-nyi területe és körülbelül 21 millió lakosa van, csak követe van monarchiánknak. Hogy ha tehát eddig 13 készséggel szavaztatott meg a római nagykövet költsége, akkor a pápa világi hatalmát nem tartja e kérdésben mérvadónak, különben ha consequens akar lenni , s edény, most saját zsebéből vissza kellene fizetnie az országnak az annak idejében általa is a római nagykövet számára megszavazott költséget. (Derültség.) Róma jelentősége a vallás erkölcsi világra, az államok jóllétére és gyarapodására nézve nem szűnt meg. Mert az államok fenállása vagy hátramaradásainak okai nem egyedül az anyagi világ tüneményben, hanem főkép a szellemi tényezőkben keresendők. Számos példa mutatja ezt, így midőn három európai hatalom: Poroszország Törökország és Oroszország versenyzett egymással, hogy egy rozzant jeruzsálemi templom fedelének javítását eszközölje s ezen kicsinyeknek nevetségesnek tetsző kérdés hosszadalmas diplomatiai jegyváltásra adott alkalmat. Mennyire vetették szemére az angol kormánynak, hogy még nehány évvel ezelőtt Indiában levő katonáit a fanaticus dragernati emberölő ünnepélyekhez kirendelte. Konstantinápolyban még most is mohamedán katonaság kiséri a keresztény körmeneteket — mig Bécsben például a városi tanács mindent elkövet, hogy az egyházi processiókat lehetetlenítse. Az orosz kormány — mig otthon féltékenyen őrzi a keleti egyház érdekeit, addig egyúttal azon arany fonalakat is szövi, melyekkel a szomszéd hatalmasságok birtokában levő rokon vallásunkat köti magához, egyházi téren történik mindez, vallásos eszközök ezek. Vannak tehát vallás erkölcsi dolgok, melyeket az állam magasztos czéljaira felhasználni kell s ezen valláserkölcsi életnek több gynpontjai vannak Európában, nemcsak Rómában. A sz.-pétervári követünk az orosz kolossus törekvésének nemcsak politikai s nemzetségi oldalát, de valláserkölcsi oldalát is tartozik figyelemmel kísérni s épugy követeljük a berlini követünktől, hogy az e téren működő tényezőket is kellőleg méltassa. Ehez képest szóló nem mint katholikus, nem mint érsek, hanem államérdeki szempontból kívánja, hogy nagy követünk Rómában, ki azon tisztelet mellett, melyet hódolva bemutasson a pápának az olasz kormány által is garantiális törvényében elismert souverainitása iránt, kövesse figyelemmel egyszersmind a Vatikán eljárását s tartson minket mindenkor annak tudomásában, ami 200 millió katholicus és 27 millió osztrák-magyar katholicus vallásos meggyőződése, családi s álladalmi életére nagy befolyással lévén, az állam életét s államérdekeket is ezer oldalról olvad. Ép azért nem oszthatja Zsedényi nézetét és feleslegesnek tartja, hogy az általa megpendített interpellatióba bővebben ereszkedjék. Széchen Antal gróf arra utal, hogy Zsedényi, a római szentszékkel szemben még tovább akar menni, mint azon hatalom, melynek ellentéte idézte elő a mostani viszonyokat, s mely mégis annak souverain állását jelenleg is elismeri. Nézete szerint a római kérdést függőben levőnek kell tekinteni, és tovább nem mehetünk, mint maga az olasz kormány. Ha mi Olaszországhoz való viszonyainkban a béke, semlegesség és érdekpolitika szellemében minden beavatkozástól óvakodni akarunk, akkor tartsuk meg ezen szerepet minden események irányában. Ha a szentszék pártolói nem kívánnak hatalma helyreállítása végett tényleges föllépést, akkor viszont a méltányosság kívánja, hogy az ellenkező irány se követeljen ilyeffon érvényesülést. Helyesen fejezte ki a kalocsai érsek, hogy az egyházi, illetőleg a szellemi érdekeknek van mindig világi oldala is, mely biztosítást igényel. Nem lát indokot a létező viszonyok megváltoztatására, mert a követség úgy a mint fenáll egyátalán minden európai hatalom által fentartatott s mert nem tudna indokot feltalálni, mely a magyar-osztrák kormányt arra bízhatná, hogy e tekintetben a többi államoktól eltérő álláspontot válasszon. Zsedényi a kalocsai érseknek felelve arra figyelmezteti, hogy vagy télre, vagy épen nem értette a szóló előadását, mert ő nem ellenezte a két követi állomást Rómában, csak azt vitatván, hogy egyházi s vallási ügyek nem közösek, s a két államterület vallásügyi minisztereinek az azokra való befolyásukat a szentszéknél is biztosítani akarta. Egyébiránt nem sajnálja, hogy ő excellentiájának oly hosszas s nemes) hévvel elmondott beszédére, bár igen ártatlanul alkalmat adott, kénytelen azonban megjegyezni, hogy bár ismételt állítása szerint egyedül állami szempontból kiindulni akart, a szóló maga azt semmikép nem tapasztalható, sőt inkább, midőn a szentszék szellemi jótékony befolyására hivatkozott, erre a szóló bátran válaszol, hogy azt, mikép a korszellemmel örökös harczban élő szentszék, valaha is az európai művelődés és felvilágosodás haladására szellemileg jótékony befolyást gyakorolhat, egyedül egy érsek nem pedig világi államférfit szájából hallható, beszédének többi tartalmára nézve arra figyelmezteti, hogy a r. kath. vallás állandó s valóságos érdekének nagyszerű fontosságát, sem kiválólag, sem egyedül a hierarchia vagy szentszék felhevült védői képviselik, hanem azoknak képviseletét a 200 millió lelket, a mint ő excellentiája mondá, körül karoló katholikus egyház világi tagjára is bátran bízni lehet, sőt bízni kell, ha a készülőben levő autonómiának csak legkisebb közérdeket szerezni akar. (Helyeslés.) Egyébiránt az előtte szóló Széchent is arra figyelmezteti, miszerint a külügyminiszternek tegnapi válasza után egyebet nem követel a szóló a külügyminisztertől, mint ama választ, hogy ki fogja a vallási és egyházi ügyeknek a szentszéknél vitele iránt a teljes felelősség terhét viselni? hogy az előtte szólók arra semmi súlyt nem fektetnek, ez az ő dolguk, de szóló épen azért, mert azt hiszi, hogy a felelősség terhe a két államterület minisztériumait illeti, az eljárást is ahoz akarja alkalmaztatni, tehát továbbá is tett kérdésére választ kér. Trefort Ágost nem fogadja el a kalocsai érsek beszédében neki jutott leczkét. Ő nem mondta, hogy a római kérdés nem egyszersmind világi, hanem pusztán csak egyházi kérdés. Egész élete tanúsítja, hogy soha sem tartozott azokhoz, kik a politikában a szellemi erőket a számításból kihagyják. A szellemi az egyházi erők is döntő sulylyal bírnak a politikában s ezt bizonyosan a a delegatió egy tagja sem tagadja, a miért is ő excellentiája e tekintetben szélmalmok ellen harczolt. Orczy Béla, a külügyminiszter képviselője csatlakozik Haynald által kifejtett azon nézethez, hogy a külügyminiszternek kötelessége a szellemi téren kifejlődő mozgalmakat is figyelemmel kísérni épen azért, mivel ezek a világeseményekre igen nagy befolyást gyakorolhatnak. Ezen kívül, ha valamely állam fentartani akarja befolyását az eseményekre, akkor nem vonhatja ki magát a külföldi képviseltetésben érvényesülő általános fogalmak alól. Márpedig nem csak azon nagyhatalmak, melyek eddig képviseltették magukat Rómában, tartják ezt fenn ezentúl is, hanem oly hatalmak is, melyeknek eddig Rómában nem volt képviselőjük, most a tettleg fenálló viszonyok mellett is oda képviselőt szándékoznak küldeni. A felett tehát, hogy fenntartsuk e képviseltetésünket Rómában, vitatkozni sem lehet. Ami közvetlenül Zsedényi kérdését illeti, magától értetik, hogy oly ügyekben, melyek tisztán egyháziak és a két törvényhozás elé tartoznak, a külügyminiszter a két cultusminiszter meghallgatásával jár el, és ha ettől eltérne, akkor a két kultusminiszter bizonyosan meg fogja találni azon fórumot, hol a külügyminiszter felelősségre vonatkozik. (Helyeslés.) Ezzel a vita be lévén fejezve, a N czim rendes kiadásai az albizottság javaslata szerint elfogadtatnak. Zsedényi Ede ezután az általunk már közlött hat. javaslatot nyújtja be az osztr. Lloyd tárgyában a következő beszéddel: Nem fogadhatom el az asztriai Lloyd részére az albizottság által beállított 1.700.000 frtot következő okoknál fogva. .. Az ezen vállalattal 1865 ik évben 6 évre kötött szerződés, az 1867 : 16 t. sz. hozatala alkalmával már fenállván, minden változás nélkül iktattatott az Ausztriával kötött vám és kereskedemi szövetségről szóló törvénybe azon világos fejlettel, hogy az e vállalatnak szerződésileg biztosított államsegély a külügymisztérium költségvetésének egyik részét képezendő Ebből világ is : 1- ször. Hogy Csak a fenálló, nem pedig jövendőre kötendő serződésben 6 abban számszerűit kijelölt állami.f egytály s ez is csak addig, mig a szerződés tart, a Hlügyminiszter költségvetésébe beállítandó. 2- szor. Hogy ezen államsegély nem közös ügy, azaz nem tartzik sem a had sem külügyi költségekhez, bánén a vám- és kereskedelmi szövetség tárgyai közé Elint oly dag Boroztatott, mely felett — úgy mini m ezen szövetségben foglalt minden egyéb ügyek felett — a két törvényhozás kölcsönös egyetértés utján határozott és mely ezen az uton is meváltoztatható. Mert ha akár mely szin alatt a közös ügyek közé tartoznak, akkor felette az 1867: 12 t. sz. határozott volna, melynek 37 szakasz® szerint, csak azon tárgyak tartozhatnak a közös ügyi bizottságok köréhez, melyek ezen 12 t. cs. által mint közösök határozottan e bizottsághoz vannak utasítva — de ezen ügyet a 12. sz. nem a közös ügyi bizottságokhoz utasította, nem a delegátiok megszavazására bízta, hanem a 16. ez. által maga a törvényhozás állította be a külügyminiszter költségvetésébe ugyan azon sommával, mely szerződésileg biztosítva volt — és midőn e szerződésre hivatkozván azt rendeli, hogy a szerződésileg biztosított államsegély képezendi a külügyminiszter költségvetésének egyik részét, természetes, h hogy ezt csak a szerződés idejére érthető, miután pedig a szerződés folyó év végével megszűnik, a szerződésileg biztosított államsegély is megszűnt. E szerint térja azon vélemény, hogy a tíz évre kötött vám- és kereskedelmi szövetség idejére az ausztriai Lloydnak is biztosítva lett volna az államsegély, mert amint a 16. czikkének 2 ik czikke szerint ti szövetség életbe lépte előtt idegen államokkal kötött hajózási s egyéb szerződések csak tartamuk idejére bírnak kötelező erővel, úgy az ausztriai Lloyd iránt a 6-ik czikkben említett szerződés is cs®k tartama idejére iktattatott a szövetség pontjai közé. Igaz, hogy ezen vállalat a tengeri postaszolgálatot teljesíti mind a két államterület részére,, de ugyanazon 16. czikkének 18-ik czikke szerint az államposta iránti határozmányok is csal a két töményhozás, illetőleg a két kormány közös egyetértése útján változtathatók meg. Nem osztom végre azon véleményt sem, hogy a két államterület Minisztériumai által véglegesen köttethetik meg ilynemű szerződés a Lloyd vállalattal s ez csak utólagosan, ha kivántatnék, hoztathatik az illető törvényhozás tudomására, mert államsegélyt egy miniszter sem köthet le saját felelőségére, azt a delegáttok sem adhathatják meg, nem a vámkedvezményeket, nem a többi előnyöket, melyekkel a Lloyd társulat fel van ruházva. A fenálló szerződés is az akkori törvényhozás helybenhagyására nyírt csak végleges érvényt és így — elnézve még attól is, hogy maga a törvény e szerződést nemzetközinek nevezi — egyedül ugyan azon az idon megujjítható, miért is határozati javaslatomat elfogadásrt ajánlom. Szapáry A Bagr* A közös külügyminisztérium kétszer hiszott e tárgyban. Először minden figyelmét kikerülte, hogy a vám és kereskedelmi szerződés 10 esztendőre, de a Lloyd szerződés csak 5 évre köttetett; másodszor, hogy az országgyűlés elé nem terjesztette a kötendő szerződést. Minthogy azonban nagyon rosz következményei lennének kereskedelmi tekintetben annak, ha Zsedényi hat javaslata elfogatatnék, részéről a következő hat, javaslatot ajánlja elfogadás végett: „A kötendő ssieűződés feltételének helybenhagyása a közösügyi bizottság jogköréhez nem tartozván a külügyminisztérium előirányzatának jebbeli tétele a szerződésnek, alkotmányos megállapítása esetére elfogadtatik.“ Trefort Ágoston. A kétirat javaslat tárgyalását azok kinyomatása utánra kívánja halasztani. Zsedényi Istve csak azt jegyzi meg Szapáry javaslatára, hogy az már csak azért sem fogadható el, mivel a közösügyi törvény szerint a delegátiók által megszavazott összegek a törvényhozásban vitatás tárgyát nem képezhetik, ha pedig Szapáry indtványa elfogadtatik, ez által rés nyittatik arra, hogy a törvényhozás a feltételesen megállapított összegé is vitatás alá vegye. Szécheny na 1 gr. Közvetítő módot kell találnunk ez ügy elintézésére, mely egy részről a közös kormány részére lehetővé tegye, hogy az összeggel szükség esetén rendelkezhessék, másrészről a törvényhozó jogait megóvja, s épen ezért Szapáry Antal indítványát kívánja elfogadtatni. Wahrrman Mór pártolja Zsedényi indítványát, miután jogi szempontból tekintve a kérdést az a delegátió jogköréhez nem tartozik, alaki tekintetben nem tartj ia helyesnek, hogy a budgettörvénybe valamely hátel vétessék fel. Fálk Miksa felkéri a külügyér képviselőjét világosítaná is, a bizottságot, mely okoknál fogva tette be a ki -frigyelt a floyd segélyezést budgetjébe. B. Orczy Béla a külügyminisztérium képviselője oda nyilatkozik, hogy ezt a két országos kereskedelmi miniszter meghagyására, vagy amint Falk Miksa erreli ellenvetésére helyreigazítja szavait, a két "miniszternek — „kívánságára“ tette. Fálk Miksa a külügyminisztérium képviselőjének szavaiból azt látja, hogy maga a külügyminisztérium sem vole tisztában az illetékesség kérdésére nézve amiért is ily körülmények között divatosabbnak tartja róla az orsággyűlésnek föntartani a kérdés eldövsét, Királyi Pálárt és java idényi indítványát, mert ezen kérdésnél is a delegatistan való eldöntése által a delegatió túllépné hatáskörét, pedig nem szeretné szóló, hogy a delegatió azon vádnak tenné ki magát, miszerint központi parlametté növi ki magát. (Élénk helyeslés) és törvény magyarázatok által kétes kereteekben indictet mond és a parlamenttől egy fele f'ntoa *'got vesz el. (úgy van ! ügy van.) Szögyény László előadó, kinek egyénileg eltérő nézete van az albizottság nézetétől, szintén pártolja Zsedényi Ede indítványát. Ő a delegatió eddigi üléseiben készséggel megszavazta a szóban levő tételt, mert akkor lehetett hivatkozni az 1867. 16. t. czikkre, most azonban miután a szerződés az év végével lejár ezen a hivatkozásnak nem lévén helye; ő részéről Zsedényi Ede indítványát pártolja. Gr. Szapáry Antal erre visszavonván indítványát, a bizottság Zsedényi indítványát fogadja el. Wahrmann Mór Zsedényi indítványához a következő pótindítványt adja be: E szavak után államsegélyképen előirányzott 1.700,000 frt létessék: „és a fedezetben előirányzott 571,400 frt. (Elfogadtatik.) Prieszky azon véleményben van, hogy ez nem tartozik azon összegek közé, melyek a közös költségvetésből kihagyandók lennének. Szerinte oda csak a jövedelmi adó, postabevétel és az államsegélyezés törlesztésére fordított részletek tartoznak. Wahrmann Mór az általa beterjesztett pótindítványt nem tekinti egyébnek, mint corollariumát a már elfogadott határozati javaslatnak. Hogyha a Lloyd 1872-től fogva többé nem tekintetik közösnek, mindaddig, míg az országgyűlések nem hozzák újra a delegatív elébe, akkor mindezen vele összeköttetésben lévő kérdések nem tartoznak ide, hanem az illető országgyűlések elébe. Lónyay közös pénzügyminiszter azon nézetben van, hogyha a bizottság nézete szerint a Lloyd kérdése a költségvetésből kimarad, a két törvényhozás van hivatva a felett határozni, hogy a kereskedelmi szerződés tartama alatt mint közös ügy tekintendő-e vagy sem. Minthogy a bizottság azt határozta, hogy a közös költségvetésből kimarad — a törvényhozás bővebb intézkedéséig felfüggesztve lévén a kérdés — ezen 200.000 frtnyi összegnek is ki kell maradnia a közös költségvetésből, és bele jön a közös activákba, melyek a két pénzügyminisztérium költségvetéseiben szerepelnek. Ennélfogva nemcsak a jövedelmi adó és posta bevétel, hanem az érintett 200.000 frtnyi összeg is kihagyandó. Mihályi Péter azt kérdi, hogy addig is, míg a két törvényhozás a Lloyd-szerződés meghosszabítása iránt intézkedni fog, gondoskodva lesz-e az iránt, hogy a Lloyd visszafizetései hol forduljanak elő mint fedezet ? Lónyay közös pénzügyminiszter azt válaszolja, hogy a közös activák egyik tételét fogják képezni. Ezzel a napirend ki lévén merítve, elnök felszólítja a bizottságot, hogy a jövő ülések napirendjét állapítsa meg. Széll Kálmán indítványára határoztatik, hogy a tengerészeti albizottság jelentése pénteken a hadügyi albiz. jelentése pedig hétfőn fog tárgyalás alá vétetni. Ülés vége 12 óra 30 pkor. Páris. — Jun. 25. — A legközelebb lefolyt dráma karöltve a porosz ostromzárral, mint vámunk lehetett, rendkívüli nyomort árasztott Párisra — írja a D. News. levelezője — s igy az egyes negyedek polgármesteri hivatalai most napról napra tömvék közsegélyért könyörgő tömeggel. Francziaországban, mint tudjuk, nem létezik államsegély, miként nálunk s a szükölködök kizárólag saját magukra vannak utalva. A „közsegélyzési hivatal“ az esetleges szegények számára nem bir alappal s csak az elöregedett s elnyomorult ügyefogyottakat gyámolitja. A véletlen szerencsétlenségek által tönkre jutottak ez intézettől csak kivételesen és ideiglenesen nyernek segélyt s igy a különböző negyedekben magánosok áldozatkészségéből fennálló „jótékony alap“ mód felett igénybe van véve s a szegényebb városrészek polgármesteri hivatalán a porosz megszállás óta folyvást segélyt kellett osztogatni a népnek pénzben, ruházatban és élelmiszerekben. A commune pazarul osztotta a kenyeret s a nemzetőrség magas napi zsoldja pillanatra enyhítette a nép nyomorát s e körülmény nem csekély mérvben növelte a felkelő kormány népszerűségét a szegényebb városnegyedekben. De most, hogy megszűnt a commune és a nemzetőrség fizetése, a nyomor több városrészben igen nagy, így Auteillben, mely pedig sem nem nagyon népes, sem nem nagyon szegény része Párisnak, több mint 6000 ember van tökéletesen közsegélyre szorulva, úgy számítanak, hogy az utóbbi lázongás alatt halál, sebesülés vagy fogság következtében mintegy 80.000 ember lett képtelenné családja tartására s mindegyik után átlag csak háromra tevén a kenyér nélkül maradtak számát, az ínségre jutottak Párisban ez idő szerint 240.000 főnyi létszámot nyújtanak. A munka még mindig pang, mivel a váltó, házbér és járadék kérdése szakadatlanul félelemmel tölti el mind a kereskedőket, mind a nagyvállalkozókat, s félnünk lehet, hogyha a jelenlegi törvény egész szigorában fentartatik, komoly kereskedelmi kicsis áll be, minthogy az októberig meghosszabbított fizetési határidőt átalában igen rövid időnek tartják, amidőn több előkelő kereskedő elég nem lesz képes kötelezettségeinek megfelelni. Mióta a „Journal Officiels“ néhány nap előtt nem épen a legválogatottabb kitételekkel vádlólag lépett fel az angol sajtó ellen, mint amely nem szűnik meg a legundokabb rágalmakat szórni a franczia hadseregre és a nemzetgyűlésre: egyetlen nap sem múlt el anélkül, hogy különböző párisi lapok meg ne újították volna támadásaikat az angol sajtó ellen. Míg e támadások csak a Figaro-féle lapok részéről jöttek, figyelemre sem méltattuk a dolgot, de midőn e vad vádakat oly orgánumok is ismétlik, mint a „Débats“ és a „Temps,“ lehetetlen hallgatással mellőznünk a dolgot. Nem célom itt alaposan kimutatni, mennyire alaposak a londoni lapok állításai a franczia katonák kegyetlenségeit illetőleg, annyit azonban saját szemeimmel láttam, hogy a katonák egy szerencsétlen fogolynak a Palais Royal mellett fényes nappal puskatussal verték széjjel fejét s ki