Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)
1871-07-15 / 299. szám
*— Nem lehetetlen — szólt Dumas ■— mivel már komponálva van. — Nincs megírva és mégis komponálva van, hogy értsük ezt? zengett a kritika. — úgy, hogy akár most is elmondanám az egészet eleitől végig. — Na már arra csakugyan kiváncsiak vagyunk, szóltak hitetlenül az igazgatóval. — Tegyenek próbára egy feltétel alatt, hogy első felolvasásnak fogják tekinteni. — Az ajánlat örömmel fogadtatott. Dumas elmondta a darabot, melyet minden felvonás után megtapsoltak a bírálók, a végén mint a tapsonczok oly zajt ütöttek és egyhangúlag elfogadták. Hódolatképen meséltem el ezt a szerzőről, amint hódolatból két nap múlva az opera a „Portréi némával“ fog megnyittatni. Az opera dominiqueban is hódolatból a Fekete Domino előtt Gallast egy Aubert dicsőítő költeményét szavalják. A költemény gyönge mint az alkalmiak költőikkel egyetemben szoktak lenni. Ezen költő urat is félreértésből már a falhoz állították volt a rend nevében buzgólkodó katonák. Uj nincs a színházakban, mivel az ostrom állapot rendszabálya tiltja szinrehozatalukat. Azonban ennek megszűntével majd minden igazgató ujjal lépend a versenytérre. U. G. : A „Hon“-ból veszszük át a következő közleményt s a Honhoz hasonlólag a közleményben mondottak felett mi is teljes örömünket fejezzük ki. „A magyar mérnök és építész egy- et kebelében olyszerű mozgalom kezd létre jönni, mely amily örvendetes eredményre vezethet egyrészről az egylet és annak egyes tagjai érdekében, más oldalról a közügynek s különlegesen a művészet ügyének is lényeges szolgálatot tenni ígérkezik. Az egylet építészeti szakosztálya ugyanis, hetek óta tartó eszmecsere útján, megállapodott abban, hogy az egylet választmányának megfelelő közvetítésével oly értelmű előterjesztést intézend a „Fővárosi közmunkák tanácsához,“ melyben kijelenti , hogy azon nagymérvű építészeti mozgalomban, melyet nevezett tanácsnak a sugárút kiépítésére vonatkozó működése létesít (s melyben a feladat fontossága és nagy mérveinél fogva minden létező és használható erő működésbe vonása csak kívánatos lehet!) mint egylet, részt venni hajlandó. A módozat iránt, mely e részvételt szabályozná, ezen, mind a közmunkák tanácsa érdekeinek, mind az egylet alapszabályainak mindenesetre legmegfelelőbb eljárás hozatott javaslatba, hogy a teendő ajánlat elfogadása esetén, a közműtanács részéről a magyar mérnök- és építész-egylethez intézendő problémák megoldására az egylet, saját tagjai körében, nyilvános pályázatot rendez, s a beérkezendő pályázati műveket, miután saját helyiségeiben közszemlére kiállította volna, további eljárás végett a közmunka tanácsnak átszolgáltatja. Őszinte örömmel üdvözöljük az egyletet ezen hozzá leginkább méltó téren, és meg vagyunk győződve, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa helyesen fogva föl saját és a közügy érdekeit, a hozzá intézendő ajánlatot szívesen veendi s a kifejezett óhajt, mely abból áll, hogy a mérn. és épit. egylet különösen ifjabb tagjainak, alkalom nyuttassék arra, hogy saját erejüket megkísérthessék s eshetőleg magukat kitüntethessék, annál is inkább teljesítendő, minthogy azzal egyáltalában semmit sem kockáztat!“ A fővárosi közmunkák tanácsából. Duda, július 13-a. Gróf Szapáry Géza alelnök az ülést d. u. 4 órakor meg nyitván bejelenti, hogy Csengeri Antal úr hosszabb időre Budapestről eltávozott, továbbá hogy a műszaki osztály igazgatója Reitter Ferencz egészségének helyreállítása czéljából 4 heti szabadságidőt kér; e szabadságidő akadálytalanul megadatik. Halácsy mérnök úrnak a vele kötött szerződés értelmében az általa Pest város térképének beszolgáltatott 217 db szelvénye után 5500 frt utalványoztatik ki, egyúttal a még hiányzó 47 db szelvényre végre az általa kért határidő meghoszszabbítás akként adatik meg, hogy 40 szelvény még e hó folyamában, 7. szelvény pedig augusztus havában okvetlenül be lesz terjesztendő. Simonyi Antal fényképész urnak, miután a zöldfa utcza sarkán levő házán egy fényirda felállításához az építési engedély már kiadatott, a nagyobbítási szerkezethez is meg volna adandó az engedély, de az önkényes és engedély nélküli építkezés végett reáról bírságot lefizetni köteles. Az „Unió" gőzmalom társaság felfolyamodásának, a kötelességévé tett folyóka helyreállítása ellenében, Peringer Ferencznek, a szomszédijának adandó kártalanítás ellenében és Pajthényi Mária felfolyamodásának az engedély nélkül felállított istálló lebontása ellenében, hely nem adatik s az illető várostanácsi határozatok megerősittetnek. Miután a műszaki osztály a Il-ik nagy körutvonalára eső ingatlanságok becslését már elkészítette, ennek felülvizsgálatára dr. Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt egy Preuszner József és Sebasztiani Frigyes tanácstagok, Höffler és Wasel becsmesterek és a műszaki és számvevői osztályok egy-egy hivatalnokából álló bizottság küldetik ki. A következő építési engedélyek akadálytalanul kiadhatók: Wieser Péternek, Terézváros, nagy diófa utcza 325/5, Remekházy Károlynak, Buda Kristinaváros, Kertész utcza 36 és 37 sz. a. — Beck Mihálynak Ferenczváros, Ferencztér és főutcza sarkán 4. sz. a. Merise Jánosnak, ferenczváros, Svetenai és Vendel utczák sarkán 689/19. — Hahn Máriának Terézváros templom utcza 1. sz. a. Koppi Annának, a Rombach utczában 619/12 szám alatt. A Gammel Ferencz és Julia h. társakkal a városligeti sugárutba eső 187. 188. 189/asz. a. ingatlanság iránt 20,200 frt vételárral kötött szerződés helybenhagyatik. A m. kir. belügyminisztérium Simonyi János felfolyamodásának, melyben engedélyt kért adatni, hogy a Józsefvárosban gyufagyárt állíthasson, helyt nem adott, miről az illető Pest városa útján értesítendő lesz. A vallás és közoktatásügyi miniszter úr felhívása folytán, azon albizottmányba, mely az országos (Eszterházy) képtárnak egy külön épületbe elhelyezésének kérdésével foglalkozik, a fővárosi közmunkák tanácsának képviselőjeként Reitter Ferencz osztálytanácsost küldetik ki. A Damjanich-utcza szabályozása folytán szükségessé vált, hogy a Török József háza előtti emelkedés eltávolitassék.— Miután azonban Török József oda nyilatkozott, hogy kész ezt ideiglenesen saját költségén fallal ellátni, 3 év múlva pedig egy minden igényeknek megfelelő új házat építeni; a fővárosi közmunkák tanácsa ez ajánlatot elfogadandónak tartja, oly megjegyzéssel, hogy köteles lesz először a háza előtti emelkedésen által a gyalogosok részére átjárásról gondoskodni, és másodszor köteles lesz a 3 év után eszközlendő új építkezés iránt térítvényt kiállítani, mely ingatlanságán telekkönyvileg ki lesz tüntetendő. A szövetség utczának és ugyanannak a 3 dob és királyutczák közti részeinek szabályozási vonala csekély módosítással helybenhagyatott. Lutczenbacher Pálnak Józsefvárosban, a sertéskereskedő és Csokonai utczák sarkán egy 8 lóerejű gőzfavágógép felállítása, oly megjegyzéssel engedtetik meg, hogy köteles ezen üzletét egy évi felmondás után bármikor, minden kártalanítás nélkül megszüntetni. Keleti Károly építési engedélye, Budán, a fehérvári kapu előtti telken függőben tartatik s ki nem adható, mig a Tabánból a várba vezettetni tervezett uj útvonal meg nem állapittatik. Sperling Margit Pest városa utján értesittetni rendeltetik, hogy a soroksári utczában 2®/138 sza. fekvő telkén a szabályszerű építési engedély kinyerése után akadálytalanul építhet. A budai Albrecht után fekvő Lónyai-féle telek szabályozásának és evvel kapcsolatban 9 ottani lépcső helyreállításának kérdésében hosszasabb vita fejlődvén ki; a műszaki osztály tervezete, mely szerint a lépcső felső része balra kanyarulván, a Wiezer-féle telken vezetessék át a Lenner féle útra, el nem fogadtatott. Miután azonban a lépcső mikénti előállítása a Lónyai által tervezett új utcza kinyitása vagy ki nem nyitásától függ, erre nézve azonban a város nem nyilatkozik, az ügy oly felhívással küldetik vissza a városhoz, miszerint ez iránt megállapodásra jutván, ehhez képest a lépcső felső részére nézve tervet is készítessen, megjegyezvén, hogy e lépcső a nagy meredekségnél fogva egyenesen fel nem vezettethetvén, talán czélszerű volna azt terrasse vagy serpentine alakban felvezetni. Az új lépcső költségeit illetőleg a fővárosi közmunkák tanácsa azon nézetben van, hogy a helyreállítások földmunkálatok és falak építésének költségei egy bizonyos megállapítandó arányban a fővárosi pénzalap és Lónyai által viseltessenek, ellenben maguk a szükséges lépcsők a város által volnának előállítandók. A kinyittatni szándékolt hátulsó utczában szükséges támfal a város nézeteinek ellenére, nem egyenes, hanem a folyamodó által jelzett görbe alakban lesz előállítandó, mert a felső támfal nagy közelségénél fogva beomlástól kellene tartani. A jegyzőkönyv hitelesítésére Tavaszi és Stangl urak küldettek ki. Külföldi szemle. Pest, jul. 14. A franczia sajtó érdekesebb tárgy hiányában még mindig Chambord gróf manifestumával foglalkozik. Minden oldalról megerősítik, hogy e nevetséges manifestum végleg elkülönítette egymástól az orléanista s a legitimista pártot. A gróf meglátogatta Chambord várat is, hol azdtnban csak egy napig időzött. A lakosság elég jól fogadta a trónpraetendenst. Egy londoni lap az Orléans-családra vonatkozólag következő részleteket hozza : „Jelenleg a család valamennyi herczege Francziaországban időz. Mindazáltal az Orléanscsalád tagjai megtartják lakásaikat Angliában, Nemours herczeg Victoria királynő kívánságára megtartja eddigi lakását „Bushey House“-ban, mely az angol királynő tulajdona. A franczianemzetgyűlés jul. 8-ki ülélésében a tartományi bizottságok ügye került szóba. Néhány szónok felhasználta az alkalmat, hogy hangsúlyozza a decentralisatió szükségességét a közigazgatásban. Hanem úgy látszik, hogy a francziák most sem akarnak hallani a decentralisatióról, bár tapasztalták keserű eredményeit. Kitűnik ez főleg ama beszédből, melyet Lambrech belügyminiszter a tartományi bizottságok ellen tartott. A miniszter veszélyes törekvésnek nevezte a decentralizatiót, és azt monda, hogy az oly önálló tartományokat teremtene, milyenek a svájczi kantonok, vagy az északamerikai Unió államai. „Ily centralisatiót joggal nem akarunk — mondá a miniszter — mert semmivé tenné Francziaország nagy államegységét.“ A franczia belügyminiszter logikája szerint Svájczban és Északamerikában tehát nincs államegység. Páris városa f. hó 23-ikán az új községi törvény értelmében meg fogja választani községtanácsát. A választások a városrészek szerint fognak végbemenni. Páris 80 városrészének mindegyike egy-egy községi tanácsot fog választani. Faidherbe tábornok, ki köztudomásúlag három megye által választatott a nemzetgyűlésbe, levél útján fejezte ki köszönetét az iránta tanúsított bizalomért. Egyúttal azonban fölkéri a három választókerület bizottságait, hogy maguk határozzák el, melyik választást fogadja el. Ő készségséggel alá fogja vetni magát a határozatnak. Den fert ezredes, ki két helyen választatott meg, a Charente Interieure megye választását fogadta el. A választókhoz intézett levelében az ezredes többek között következőleg nyilatkozik. Az események mindinkább bizonyítják, hogy egyedül a köztársaság adhatja meg nekünk egy időben a rendet, szabadságot és belbékét, melyet hasztalan keresnénk akármelyik monarchias kormányforma alatt. Az elfogatások, melyek Párisban még mindig tartanak, mindinkább növekedő megbotránkozást szülnek a szabadelvű franczia sajtóban. A „Temps“ keserűen panaszkodik, hogy a párisi munkások tömeges deportatiója által leginkább a franczia ipar és jólét szenved. A „Temps“ az utóvilág előtt a versaillesi nemzetgyűlést teszi felelőssé ezen indokolhatlan barbarismusért. Francziaország ügyvivője a berlini udvarnál, de Gabrial marquis, igen szívélyes fogadtatásban részesül a német főváros politikai köreiben. A múlt hét vége óta az ügyvivő úr naponkint hosszasabban értekezik Thiele államtitkárral. Egyátalán Gabrial marquis azon van, hogy a két állam között barátságos viszonyt hozzon létre. Egyénisége és előnyös föllépése kedvező benyomást idéznek elő. Míg a párisi lapok egy része még mindig epeskedik Németország ellen, addig egy kiválón félhivatalos jellegű berlini lap, a „Provinzialkorrespondenz“ igen tapintatosan, sőt barátságosan szól F rancziaországról. E lap többek között ezeket mondja: „A franczia kormány fejeinek most meg kell mutatni, mennyire felelnek meg feladatuk nagysága és mélységének. Németország elfogulatlan részvéttel kísérendi a külső javakkal oly gazdagon ellátott szomszédország új fejlődését. Francziaország fölvirulása nem fog nekünk gondot okozni, mert egyidejűleg biztosan várhatjuk az új német birodalom folytonos és mindig erőteljesebb virulását is. De annál őszintébb lesz az óhaj egész Németországban, vajha Francziország komoly belső újjászületése által ne csak saját békéjét találja meg, hanem tiszteletteljes viszonyát is a többi hatalmakhoz. Ezt mindenütt szívesen kívánják Francziaországnak a közös béke s a közös fejlődés érdekében. A berlini s a délnémet kormányok között tárgyalások folynak az ultramontan elem túlkapásai ellen teendő közös rendszabályok iránt. Berlin és München között a „Presse“ híre szerint már létrejött a megállapodás. Páris. - Júl. 11. -A legellentétesebb nézetű férfiak csatlakoznak a Thiers-kormányhoz, írja a D. News. párisi levelezője , különösen hizeleg a francziáknak azon hiedelem, hogy Thiers a háború megújításán dolgozik. Az, vájjon csakugyan lesz-e eme háborúból valami, még nagyon kétséges, de mind a mellett vigaszt nyújt a francziáknak már maga a gondolat is, hogy ily háború jöni fog s a „nagy nemzet“ kétségtelenül diadalt arat ezúttal. Mert hány évtized óta hízelegnek már maguknak a francziák azzal, hogy Waterloot meg fogják boszulni? És hány évtizeden át fogják magukat azon reménynyel kecsegtetni, miszerint a német inváziót is megtorolják ? Ennélfogva legnépszerűbbek ez idő szerint azon hírlapi czikkek, melyek a kormány azon szándékáról szólnak, mely szerint az erődöket az egész országban legközelebb revisió alá veteti. Mondják, hogy a Szajna jobb partján fekvő párisi erődök mindnyájan tökéletesebb szerkezetűek által fognak helyettesíttetni a jelen háborúból merített tapasztalatok alapján, a bal parton pedig stratégiailag meg fognak erősítteni a meudoni, sevresi, villejuisi és clamarti magaslatok, ezeken kívül más erődök is fognak építtetni, melyek Marlyt és St.Germaint az argemonti magaslatokkal hozzák összeköttetésbe. A párisi erődrendszer e szerint kiszélesbittetik s ugyanakkor a többi nevezetesebb franczia városok is kellően megerősittetnek, így Cherbourgnak a szárazföld részéről védelemre van szüksége; a havrei, honfleuri és fécampi félsziget nagyszerű táborrá fog allakíttatni. Lyon, Toulon, Grenoble, La Rochelle, Bayonne dél és nyugat felé; továbbá St.-Quentin, Douai, Lille, Valenciennes, Laon északkelet felé hatalmas erődökkel láttatnak el. Mindez még most csak puszta mende mondva, mindazonban örvendetes a francziákra nézve, hogy tervek vannak készülőben s hogy Thiers míg egyik kezével fizeti a hadisarcot, a másikkal előkészületeket tesz egy jövő háborúra. Gambetta a bordeauxi republikánus bizottsághoz intézett levelében ezeket mondja. Én és velem minden franczia köztársasági végtelen örömmel értesültünk az önök jelöltjeinek győzelméről a júl. 2-ki pótválasztásoknál. Ez alkalommal mint önök, úgy az egész ország megmutatta, miszerint vissza óhajtja foglalni a háború előtti állását Európa hatalmasságai között. Az ország ezen akarata reánk republikánusokra a legnagyobb kötelességeket rójja; Francziaország jelen kormányától várja üdvét és újjászületését. Dolgozzunk tehát fáradatlanul, szilárdul és mérsékelten, hogy a köztársaság legyen szerencsétlen hazánkra nézve azon kikötő, melyben végre megnyugodhat. Ez okból utasítsunk vissza minden túlzást; legyünk összetartók, szilárdak, éberek, mérsékeltek, mindenekfölött pedig türelmesek és megnyerjük a jövőt elveinknek. A bordeauxiak az új vámtörvény ellen kérvényt nyújtottak be a nemzetgyűléshez, mely következőleg hangzik : A kormány azon tervei, melyek a hadikárpótlás előteremtésére szükséges segédforrások feltalálásával foglalkoznak, bennünket is komoly gondolkozásra indítottak. Azonban határozottan károsnak látjuk a kormány legújabb lépését s igy erélyesen tiltakozunk azon rendszer ellen, mely az uj vámtarifa alapját képezi s mely mindenek fölött a nyers terményeket és szöveteket sújtja. A nyers anyagok a kereskedés, hajózás és ipar lelkét, éltető elemét képezik. E termékeket nagy vámmal sújtani annyi, mint működésében megakasztani eme hármas ágat, mely a nemzeti jólét fő kútforrását képezi. Francziaország nem térhet vissza e skandalásus csalásokkal teljes régi rendszerhez, nem tehet újabb kísérleteket, hanem tényleges segédforrások után kell néznie, s ezeket egyedül iparának és kereskedésének emelésében találhatja fel. Mi alávetjük magunkat bármely adónak, de kívánjuk, hogy az ne a nyers terményekre, de a már kész gyártmányokra rovassák. A haditörvényszék Versaillesban még mindez ideig nem ült össze; a számára kijelölt, helyiség -berendezésén folyvást dolgoznak, azonban a késlekedés valódi oka inkább abban keresendő, hogy Thiers be akarja várni, míg a kedélyek lecsillapodnak. Nézete szerint a katonai igazságszolgáltatás e késedelem által mit sem fog veszteni szigorúságából, míg más részről határozatai nagyobb tekintélyt nyernek. A kormány az Új-Caledoniába internált párisi felkelők számára hallomás szerint 1500 könnyen szétszedhető és összeállítható faházat rendelt meg egyenként 150 franc értékben. A párisi kávéházak az ostromállapot következtében éjjeli tizenegy órakor még mindig bezáratnak; ez ellen nagy a panasz mind az idegenek, mind a lapok részéről. A commune vezér férfiainak rendes foglalkozását a felkelés kitörése előttről valaki következőleg állította össze. A commune 79 tagból állott, és pedig volt kebelében 12 hírlapíró, 4 elemi tanító, 4 ügyvéd, 2 építész, 2 mérnök, 6 kereskedősegéd és hivatalnok, 1 szobrász, 2 szatócs, 1 ékszerész, 1 metsző, 1 nyomdász, 2 könyvkötő, 2 festő, 6 czipész, 1 kalapos, 5 gépész, 1 asztalos, 1 bádogos, 1 bodnár, 2 illatszerész és 3 földbirtokos, nehánynak pedig semmi ismert foglalkozása nem volt. franczia nemzetnek veresége; — és a francai demokratia legyőzetett, mivel megszűnt önmagához méltó és tiszta s ennélfogva tiszteletreméltó lenni, nem volt többé ereje terjeszkedni más nemzeteknél is, bizalmatlanságot keltett maga iránt sok becsületes és derék embernél, szabadossága által skantalisálta magát s igy elhagyottan s elszigetelten állott Európa aristokratikus hatalmainak közepette. Valóban az egyetlen czivilizált nemzet, mely társadalmi intézmények tekintetében épen oly mérvben van emancipálva mint min magunk, az Egyesült Államok népe, melynek köztársaságát puritánok alapították; e köztársaságot a császárság elidegenítette azonban tőlünk, midőn a múlt háborúban a rabszolgaságot pártolta s midőn Mexico megszállásával ellenséges állást foglalt irányában. A democratia tehát levertnek látszik Európában s pedig. . . a törvény előtti egyenlőség, a privilégiumok eltörlése, maga a jog, az igazság és a haladás. Lehet-e mondanunk, hogy az emberiség visszaesni készül egykori állapotába? Nem a demokratia le van pillanatra verte, mert ismételjük, erkölcstelenné s igy tehetetlenné lett. Igazi demokrata az, ki oktatva erkölcsösíteni törekszik a népet (egészen ellenkezőleg azzal, ahogy Francziaországban eljártak.) Ezt azonban mi itt ben Francziaországban is megtehetjük, noha talán már nem is volt hozzá reményünk, s azonkívül azon szilárd meggyőződésben élünk, hogy legyőzőink, a németek, saját vérök árán szerzett diadaluk által tulajdon szemeik előtt felemelkedve, érezvén saját becsüket és méltóságukat: rövid időn követelni fogják szabad emberhez illő teljes jogaikat oda haza s nem fognak többé azoknak élvezhetése végett Amerikába kivándorolni. Ha részünkről ekkor mi is ujjászervezkedünk, a két nemzet elfeledi egykori háborúit s testvériesen egyesül; a Rajna nem lesz többé villongás tárgyát képező korlát, melyet gyakorta vér festett volt be, de igenis kézjel, éltető ér s Európa végre komoly békét élvez. Faidherbe az északi hadsereg hadjáratáról, Faidherbeknak e tárgyról megjelent röpiratából idézzük itten a zársorokat, melyek is eképen hangzanak : Ha az északi hadsereg nem ért el nagyobb eredményeket, az nem az ő hibája. Szükséges lett volna, hogy Metz városa annak idejében függetlenné téve Bazainetól és hadseregétől okt. 28-án történt kapitulatiója helyett egész deczember közepéig tartotta volna magát, falai alatt tartván vissza Frigyes Károly hadait s ily módon lehetővé téve a loirei hadseregre nézve, hogy első diadalát kizsákmányolhassa, és hogy ez alatt a párisi hadsereg, módokat találván a párisiak jól ismert vitézségének felhasználására, naponkint nyugtalaníthassa az ostromló német hadsereget, mely épen nem birt oly roppant erővel, miként azt átalában képzelték: ez esetben az északi hadsereg néhány nap alatt kétszerte vagy háromszorta nagyobb erővel rohanhatott volna a Páris alatt fekvő poroszokra, nem engedvén meg, hogyNormandiából élelmiszereket vonhassanak magukhoz, sőt a kelettel való közlekedésüket is elmetszéssel fenyegetvén. Ily módon a hosszúra nyúlt háború némi európai bonyodalmak is járulván közbe, előnyünkre fordulhatott volna, Gambetta nagy dicsőségére, ki mint a védelem lelke lángszellemével egyik hadseregtől a másikhoz járt, hogy szerencsétlen hazánk utolsó védőinek buzgalmát fokozza. Fájdalom, azonban nem így történt, s Gambetta politikai elleneinek szabad tér nyílt őt rágalmazni és tetteit bírálgatni. Ez egyébiránt nem volt egyéb hálátlanságnál, minőt egyedül a politikai szenvedélyek támaszthatnak. Most tehát mik és mik fognak lenni vereségünk következményei ? Nézetünk szerint Poroszországgal folytatott háborúnknak eredménye legalább is ép annyira az európai demokratának mint IX. Pius keservei. A pápa az „Osserv. Romano“ szerint következő levelet intézte legközelebb Patrizzi bibornokhoz: Bibornok úr! Midőn Isten mély szándékában megengedte, hogy Róma igaztalanul elfoglaltassék, azt mondák a bitorlók, hogy Róma szükséges Olaszország integritásához és a részek tökéletes egységéhez, mintha nem volna még két kis rész, mely régi kormánya alatt maradt és remélem mindig maradni is fog. Azonban a forradalom nagy vezéreinek czéljuk nem egyedül az, bitorolni oly várost, mint Róma, de lerombolását szándékolják a katholikus egyház központjának és magának a katholicismusnak. Az istentelenek, a szabadgondolkozók és a világ minden szakadárai képviselőiket küldték a székvárosba, hogy versenyezzenek egymással e megdönthetlen mű elpusztításában. E képviselők egy testté egyesültek és állhatatosan oda törekesznek bemocskolni és széttörni az igen szent szűz Mária és a lobbi szentek képeit, kigúnyolni és ütlegelni a szentség szolgáit, meggyalázni az egyházakat és ünnepnapokat, szaporítani a kórházakat, elbódítani szentségtörő hangok által és kivált a vallástalanság mérgét csepegtetni a fiatal emberek szíveibe és szellemeibe, bizonyos kiválóan szemérmetlen, hitetlen, hazug és vallástalan lapok olvasása által. Ezen pokoli phalanx föltett szándéka kiküszöbölni Rómából azt, mit vallási vakbuzgóságnak nevez, mint elnevezte egy boldogtalan emlékezetű bölcsész, ki hirtelen halt el néhány év előtt. Miután hatalmukba kerítették Rómát, azt hitetlenné törekesznek tenni vagy rabszolgájává egy türelmesnek mondott vallásnak, milyent kívánnak azok, kiknek csak a jelen élet lebeg szemeik előtt és kik oly istent alkotnak, ki mindent kényökre biz. A kormány, mely e rendetlenségeket tűri, szintén e phalanxhoz tartozik-e ? Szükséges remélnünk, hogy nem, mert különben ez a trón eszének szomorú bizonyítéka volna. Hogy gátat vessünk ily számos baj túláradásának, ön bíbornok úr egy körlevelet fog meneszteni a lelkészekhez, hogy figyelmeztessék híveiket, miszerint bizonyos Rómában nyomatott lapok olvasása el van tiltva s kössék e tilalmat lelkükre oly módon, hogy akik megszegnék, nem megbocsátható, de nehéz bűnt követnek el. Végül kezeimet emeljük Istenhez, és reméljük, hogy ennyi ellene, egyháza és a társadalom ellen intézett merénylet véget fog érni, hogy egy napon ki fogunk bontakozni a bajok e tömkelegéből és nyugodtan fogunk lehethetni a hit, az erkölcs és a rend árnyékában. Szivemből áldom önt.* Az eltiltott lapok a következők: La Liberta, Gazetta del Popolo, Le Capitale, Gazetta diRoma, II Tempo, II Tribuno, Don Pirlone figlió, II Diavolo color di rosa, Lanuova Roma, La Raspa, La Vita nuova, La Concordia, Mephistotefe. A párisi commune története. — A „Pall-Mall-Gazette“-ból. — Múlt levelemben nem fektettem kellő súlyt a commune azon határozottan kifejezett hajlamára, hogy Versaillessel egyetértésre lépjen s e czélból vele közvetlen alkudozásokba kezdjen — írja ugyan azon communista a fenebb idézett lapnak. — A commune vezérférfiai (kik épugy irtóztak a vérontástól, mint maga Thiers) készeknek mutatkoztak a kibékülésre. Az eredeti közp.bizottság halogatta az áprilisi választásokat, mindaddig, míg azt a józan ész megengedte, remélvén, hogy Versailles vonakodni fog halálos csapást provokálni, és csak midőn minden további halogatás lehetetlenné vált anélkül, hogy önmagukat gyanúba ne keverjék: hagytak fel e vezérférfiak az összeütközés elkerülhetésének reményével. Ezenkívül nem kell azt hinnünk, hogy a felkelők nem tudtak kellően parancsolni szenvedélyeiknek, melyek talán egy korpromissumot visszautasítottak volna; ez emberek nagyobb része családot hagyott maga után s mély tudattal birt az ügyről, a melyet védendő volt, birt továbbá elég politikai ítélettel arra, hogy megértse, miszerint sikkerre nem számolhatván okosabb lesz alkudozás utján megnyerni leglényegesebb követeléseiket, mint erőszakban bízni s veszélyeztetni az egészet. A commune tökéletesen érezte, minő súlyos felelősség nehezednék reá, ha csak egyetlen kedvező alkalmat is elszalasztana Thierstől némi előnyt eszközölni ki. Én erősen meg vagyok győződve — sőt bizton állíthatom , hogy a főváros communális szabadságainak megadása és az állandó hadak eltávolítása Párisból minden további engedmények nélkül is jel lett volna az ellenségeskedések megszüntetésére. De mi hasznuk volt a kibékülési kísérleteknek? Nem e szavakkal üdvözölték-e a békeliga ismételt erőködéseit Versaillesban: „Mi nem alkudozunk lázadókkal!“ Nem ugyanily fogadtatásban részesültek-e a szabadkőművesek is ? Nem ült-e csaknem két hónapig zár alatt Lockroy, mivel kibékülést kísérlett meg ? Senki sem feledte még el, miként állította fel Dufaure igazságügyér Louis Blanc kérdésére azon sajátságos theóriát, hogy minden kibékítési kísérlet valóságos bűn. A .oujou duval inkább bebizonyíthatják, semmint én tehetném, melyik részre nehezedik a felelősség. Páris mindenkor készen volt a kibékülésre s viszszavonni némely másodjelentőségü követelését, a versaillesi kormány azonban tekintélyén alulinak tartotta „lázadókkal“ alkudozni és süket maradt minden javaslatra s igy vonakodott kímélni vérét, becsületes szerződés által azon városnak, mely a franczia lobogót a sedani sárból felragadta. Bocsánat emez eltérésért, melyet szükségesnek tartottam arra nézve, hogy a tényeket kellő világításba helyezzem, s kimutassam, mikép fokozta Versailles végzetteljes megátalkodottsága Páris elkeseredettségét s érlelte napról napra inkább a felkelést. A versaillesi képviselők fenhéjázó szavai, azon tény, hogy császári tábornokok harczoltak a köztársaság és törvényesség nevében, miután húsz éven keresztül a törvénytelenséget és zsarnokságot támogatták, nem voltak oly természetűek, hog behegeszszék az invasió és hoszszas szolgaság által ütött sebeket. Most visszatérek ismét tárgyamra. Egyike lévén a hadügyi bizottság tagjainak, folytonosan alkalmam volt figyelemmel kísérni a hadműveleteket, a védelmi intézkedések előhaladását és az ez irányokban működő tiszteket, míg másrészről személyes ismeretségem a mozgalom számos vezetőjével s azon tevékeny rész, melyet egyik communalis lap kiadásában vettem, naponkinti érintkezésbe hozott azon férfiakkal is, kik kizárólag a polgári ügyeknek szentelték magukat. Naponkint láttam Cluseretet, Rosselt, La Céciliát, Assyt; esténként gyakorta összejöttem Valléssel, Rigaulttal és másokkal, kikkel a napi eseményekről beszélgettem. E szerint közvetlenül magam láthattam, hallhattam és ítélhettem meg mindent. A felkelés erejét kellően bebizonyította azon csodás gyorsaság, melylyel a nagy polgári és katonai hatóságok működtek. Márcz. 18-ika után az összes államhivatalnoki testület által teljesen elhagyatván, az újjászervezés roppant nehézségekkel járt. A communális intézmények személyzetének jelentékeny részét munkások képezték, de a tisztikar túlnyomóan szakemberekből — tanulók, művészek, ügyvédek, tudorok és polg.mérnökökből állott. Így pl. a tüzérség parancsnoka egy mathematikai tanár volt s nehéz funktióját kellő pontossággal végezte ; ismét a központi tüzérségi raktár igazgatója egy szobrász volt, a főpostamester pedig nyomdász. Az erélyes és buzgó elemekből álló hadsereget nem lehetett „Páris salakjának“ nevezni, mint nevezték a versaillesiak ; e hadsereg inkább a demokratia essencziáját, az ifjú nemzedék jobb részét foglalta magába. A commune kétségtelenül pompás revolutionarius elemek fölött rendelkezett. Miben szenvedett tehát hiányt? Mindent átölelő, hatalmas szellemekben, minek az 1793 -i forradalom vezérei voltak. Kevéssel Cluseretnek hadügyi delegálttá lett kinevezése után történt, hogy a commune emberei között az egyenetlenség aggasztó jelei kezdettek mutatkozni. Azokra nézve, kik megértették, hogy a siker legelső eleme az egyetértés és összetartás, fájdalmas volt e baljóslatú előjelet látni. Addig a városházi assemblée egyenetlen alkata daczára is ügyes forradalmi kormánynak bizonyult. Legelső intézkedéseit csaknem átalában véve szilárdság, átgondoltság jellemezte s meglepő ellentétet képeztek azok a versaillesi rendeletekkel. Mig ott a nemzetgyűlés hizelgett a hadseregnek, Páris eltörölte a katonai összeírást s ledöntötte a Vendôme szobrot, a militarismus eme jelvényét; mig a törvényes kormány fentartotta a magasabb tisztviselők nagy fizetését, a commune az alsóbb rendű hivatalnokokét szaporította; egy részről Versailles oly törvényeket hozott az évi járadékokra és váltókra nézve, melyek ezreket szegénységbe és nyomorba sülyesztettek volna a középosztály kizárólagos előnyére, más részről a commune egy sokkal méltányosabb és külterjesebb rendeletet bocsátott ki.( A monarchikus többség nem rejtette el részrehajlását a klerikalizmus iránt; a kommune elkülönítette az egyházat az államtól, s ahelyett, hogy agyonlövette vagy sanyargatta volna a foglyokat az isten és törvény nevében, jól bánt velük az emberiség nevében. Akkor a hasonlat a commune és a törvényes hatalom között épen nem volt hízelgő ez utóbbira nézve. Fájdalom, azonban e bölcs magatartás nem tartott sokáig; a communaliy assemblée kebelében egyszerre bizalmatlanság kezdett támadni — e borzasztó érzés, mely mindenkor végzetteljesnek bizonyult a republikánus párt összetartására nézve. Delescluze és párthíveinek befolyása szemmel láthatólag elégtelen volt s a commune többsége felhagyni látszott minden mérséklettel és józan gondolkozással. Két rendelet, melyek nézetem szerint komoly befolyással voltak a felkelés sorsára, jellemezte leginkább e szomorú iránylatot t. i. a kezeseken való megtorlásra s a köteles nemzetőri szolgálatra vonatkozó törvény. A commune azonban soha nem gondolt arra, hogy ezen törvények elsejét életbe léptesse s ezt valóban nem is tette soha. E törvény inkább azon czélból hozatott, hogy véget szakitság azon sanyargattatásoknak, melyeknek a foglyul esett felkelők Versaillesban ki voltak téve, s hogy arra bírják a versaillesi kormányt, miszerint a foglyokat kicserélje. — Eltekintve azon balgatagságtól, hogy ellenfelünk hibáit utánozni s kegyetlenséget kegyetlenséggel viszonozni akarjunk, épen nem volt tapintatos eljárás a communetől oly szándékot proklamálni, amelyet nem igyekezett megvalósítani. Az ily eljárás mindig gyűlöletet von maga után anélkül, hogy valami előnynyel járna. Ez áll a kezeseket illető törvényről, mely noha nem valósíttatott, benyomása mégis ugyanaz jön. Ugyanezt mondhatnak a köteles hadiszolgálatról is. Az ezt elrendelő törvény mind elvben, mind gyakorlatban egyaránt káros volt s e mellett kiáltó ellentétben állót a katonai összeírás eltörlésével. E kényszer rendszabályt tökéletesen soha nem lehetett keresztül vinni: vihart támasztotta commune ellen, számtalan eddig bizonytalan ide stova ingó lelkületű embert az ellentáborba kergetett s rész behatást szült még magukra a communelistákra is. A felkelő hadak alig erősödtek e rendszabály által s a kényszeritetteknek nem igen lehetett hitelt adni, mig az ily elemek nagyon is nagy mérvben terjesztették a fegyelmetlenséget s ezek nyitották meg május 21-én is a versaillesiaknak a La Muette kaput. Legbadarabb és legszerencsétlenebb ballépés volt azonban a kommune-ellenes lapok elnyomása. E rendszabály csak csekély többséggel ment keresztül. Katonai szempontból tagadhatlanul igazolt volt e lépés. De mi lett az eredmény? E szükségtelen szigor feltűnővé, nevezetessé tett egyszerre több alig olvasott lapot, melyeknek támadásait senki sem vette figyelembe, míg elnyomatásuk kibontakoztatta őket a homályból s rokonszenvet keltett irántuk, melyet pedig eme mártyrságuk nélkül önerejükből soha nem lettek volna képesek kiérdemelni. Ezenkívül ezen ma elnyomott lapok, holnap új czimek alatt ismét megjelentek, igy pl. a „Corsaire “ csakhamar „Le Pirate“-tá változott. S ismétlem itten, amit a megtorlási törvénynél mondottam, hogy semmit sem nyertünk és sokat vesztettünk e lépés által. De mind e hibák daczára, hosszabbra nyúlt volna az ellenállás, ha Cluseret megmarad állomásán és Delescluze szintén a magáén. Azonban egy-