Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)
1871-07-15 / 299. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . 5 frt. — k*. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Fenten, b&lv&ny-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 299. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclautátiók Léjtrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intétendők. Szombat, julius 15. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest, nádor-utcza 6. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában . Pest, aranykéz-utcza 5. szám. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Tóth Vilmos ur és az árvaügy. (M) Bizonyos Tóth Vilmos, kinek neve azonban úgy hasonlit a belügyminiszteréhez, mint tojás a tojáshoz — kéziratot intéz a főispánokhoz az árvaügyek rendezésének tárgyában. Ezer szerencse, hogy nem a belügyminiszterrel állunk szemben, hanem csak egy magánzó elmefuttatásaival van dolgunk, mert ha a belügyminiszter Tóth Vilmos szólana egy a törvényhatóságokhoz intézett rendeletben, akkor kénytelenek volnánk azon kérdést intézni a miniszter úrhoz : miként merészli az 1870. XLII. t. sz. világos rendeletének ellenére önhatalmúlag rendezni az árvaügyeket? Az említett törvénynek 8. 9. 91-ik §§-ai világosan a törvényhatóságokra bízzák az árvaügyeket; a 10. §. pedig azt mondja: „az árvaügyek ellátására s az árvapénzek kezelésére nézve az egyes törvényhatóságokban hivatozó gyakorlat az árvaügy országos és végleges rendezéséig ideiglenesen fentartatik.“ Ezen intézkedései a törvénynek minden módon kizárják a minisztert az árvaügy rendezésének kezdeményezéséből; a 8. 9. 91. §§. ezt határozottan a t. hatóságokra bízzák, a 10. § pedig határozottan kimondja, hogy az országgyűlés feladata az árvaügy végleges rendezése, mert az „országos“ alatt nem azt értjük, hogy a miniszter intézkedjék rendeletileg; országos tárgyalás, vagy a minisztérium kedvenc kitételeként : „alkotmányos tárgyalás“ csakis országgyűlési tárgyalást jelent. Addig pedig a megyék feladata intézkedni. Országszerte bele is bocsátkoztak ebbe a szervező küldöttségek. Ha azonban Tóth Vilmos úr elmefuttatásait miniszteri utasításnak kellene tekinteni, akkor tökéletesen fölösleges volna, hogy e küldöttségek továbbra is fejüket törjék, mert miután az ő terveik úgy is fel fognak megerősítés végett terjesztetni, nagyon természetes, hogy a miniszter semmi oly javaslatot sem fogna jóváhagyni, mely az ő megállapított, teljesen kidolgozott, részletezett és formulákkal ellátott tervétől eltér. Azt is kellene kérdeznünk a miniszter úrtól, miként meri ő a törvényt magyarázni, holott a törvényt magyarázni csakis a törvényhozásnak van joga. A kérdéses iratban Tóth Vilmos úr az említett törvény 8. paragraphusának magyarázatába bocsátkozik, a kép értelmezvén azt, hogy aszerint alig maradna a törvényhatóságnak az árvaügyek körül jelentékenyebb teendője, Így mint magánember Tóth Vilmos úr természetesen impune magyarázhatja a törvényt, mert magánembertől jövő törvénymagyarázat nem más, mint egyszerű véleménynyilvánítás ; e tekintetben a magánembernek sokkal kényelmesebb helyzete van. A megyei szervező küldöttségek tehát ne hagyják magukat megzavartatni Tóth Vilmos úr által, mert az ő nyilatkozatai mint magán egyéntől jövők kötelező erővel nem bírhatnak. Figyelem nélkül lehet hagyni abbeli naiv megjegyzését is, hogy „tájékozást akart adni az álláspontról, melyet az árvaszék szervezése körül részéről elfoglalni kíván, remélvén hogy ez által, mind a szervezési munkálat a megyével, mind annak bírálata a minisztériumnál csak előmozdítást nyerend.“ Mert habár abból, hogy ő országszerte a maga tervét szeretné minden törvényhatóságra petrovirozni, azon óhajtás tűnik ki, hogy az egyformaság által könnyítve legyen a minisztériumnak mint felebbviteli hatóságnak állása s ezen könnyítési szándék gyöngéd gondoskodásra mutat a minisztérium irányában, az árvákra nézve meglehet az lesz jobb, ha a helyi viszonyokhoz lesznek alkalmazva az eljárási szabályok, habár nem lesznek is tökéletesen egyformák minden törvényhatóságban, városokban és megyékben egyaránt. Figyelmen kívül lehet hagyni azért is, mert hiszen Tóth Vilmos úr, mint mondja, jó ember, tehát nem fog megharagudni. „Legkevésbé sem szándékom — úgymond — a közlött tervezetekkel a törvényhatóságok elhatározásaira korlátozólag hatni, az ez alkalommal követett eljárásom csak jó szándék kifolyása.“ — L’enfer est pavé des bonnes intentions; ismerjük már mi az eféle jó szándékokat; a belügyminiszter szinte csak jó szándékból tűzte ki minap állítólag a megyei gyűlések határnapját. Nagyon sűrűen kezdenek jőni ezek a jó szándékok. Annyiban azonban mindenesetre figyelmet érdemelnek T. V. úr elmefuttatásai, amennyiben mint látszik igen biztos benne, hogy a főispán urak az ő nézeteit elfogadják, sőt igyekezni fognak azoknak a küldöttségeknél és a megyéknél érvényt szerezni. A főispánoknak ugyan nincs más szerepük a küldöttségekben valamint a megyegyűléseken is mint az elnökség, a jó elnöktől pedig azt várjuk, hogy véleménye ne legyen, hanem mondja ki a többséget perinde ac cadaver, s ha maga szavazni akar se indokolja sokat szavazatát, meg lehet azonban, hogy a megyei elnökök kedélyesebben fogják fel a dolgot s kapacitálni akarják az embereket. Ha ennek folytán ajánlgatni fogják Tóth Vilmos ur nézeteit, tudhatjuk előre honnan fu a szél; meglehet, hogy lesznek oly szerencsés helyzetben némely főispán urak, miszerint maguk is helyeslik T. V. ur terveit — hiszen a junius 15-iki terminust is azért tűzték ki többen, mivel az nézetek szerint is épen a leghelyesebb volt — de hát mi azt nem tudhatjuk s könnyen megeshetnek rajtunk, hogy felültetnek, mert hát biz ők maguk is másként vélekednek, de az a Tóth Vilmos hamis ember, nem tanácsos vele ellenkezni. Egy indiseretio. Múlt hó végén, jan.27. már szedés alá akartuk küldeni az „Apróságok“ alábbi termését, midőn e lapok szerkesztője letúvta a közlést, mert a Pesti Napló mondott napi esti lapjában pótolva jön a kérdésbeni jellemző hallgatás. Tekintve, hogy a Pesti Napló csak harmadfél napi gondolkozás után s valószínűleg a bécsi lapok értesítéseinek olvasása feletti szégyenletében határozta el magát a kérdésbeni jellemző hallgatása utólagos pótlására; tekintve, hogy az Athenaeum másik napilapja (valamint a Reform is) akkor és azóta sem bírhatta magát a részéről még sokkal jelentékenyebb elnémulás megtörésére; tekintve továbbá, hogy az előfizetési idő körülbelől már lejárt s igy ennek mivoltára nem lehet többé hatással, egyik részt illetőleg is, a mit elkövetendők vagyunk; s tekintve végre, hogy e lapok felelős szerkesztője pár hétre elutazott, s ez idő alatt ránk bízta jogainak gyakorlatát: határozatta jön, hogy a jelenlegi szerkesztőség két kis indis erétjét követ el, a kedden múlt egy hete szerkesztőnk által írott, de utólagosan betiltott „Apróságok“ ezenneli közlésével.* A versenytéren az Ellenőr nem az által igyekszik és reményilegelső lenni pályatársai közt, hogy ezeknek lehető előnyeit emlegetni sem merje mások előtt, (kik különben is csak nevetik a lehetetlen titkolódzás színetszerűsködését) hanem az által, hogy erőteljesen kitartólag egyenesen halad kitűzött czélja felé. Másoknál nem ilyen a természet és szokás, kivált az előfizetési időben, midőn üzleti izgatottságuk bizonyára rémülettel hátrált a gondolattól, hogy Favre levelének megemlítése által az Atheneum részvényeinek értéke csökkenhetne s az Ellenőr állása erősödhetnék, tán két előfizetővel is. Ez az egész história, édes barátom, s ne is törődj vele többet. Olvasó,’: Igen, de a Reform és a Magyar Újság sem említették meg Favre levelét? Szerkesztő: Na tudod, ezeknek hallgatását csak az okozza, hogy most haragusznánk ránk s szeretik a burkusokat. Másként idéztékvolna Favre levelének azon sorait, melyek tisztán a nemzetünk iránti franczia jó érzelmeket tolmácsolják. Ha elmúlik haragjuk s lehűl Berlin iránti vonzalmuk, majd másként viselik magukat ismét. Mert a Reform irányában legalább el kell ismerni, hogy normális hangulatában nem fél kimondani laptársainak neveit s idézni szokta a mit közérdekűnek lát. De akár mit tegyenek is, annyi bizonyos, hogy az Ellenőr szívesen és egész terjedelmében átveendi azon köszönő levelet, melyet Bismarck herczeg, Németország külügyére, fog intézni a Reform szerkesztőjéhez, ki nem gondol mit sem a franczia sympathiákkal hazánk iránt. Olvasó: így hát te azt hiszed, hogy Favre levelének most már nyoma sem lesz a nevezett lapokban. Szerkesztő: Ezt nem merném állítani. Az előfizetési idő lejártával bátorságot vehetnek maguknak az A theneum lapjai is átvenni a kérdésbeni pár sort a bécsi lapok mostani rovataiból, a Reform pedig felfedezi tán valamelyik párisi lapban, mint „hazánkra vonatkozó érdekes újságot.“ S akkor aztán átveszi azt a Magyar Újság is „utolsó hír" gyanánt. Olvasó : És te az ilyen sajtó-solidaritással vélsz sikeresen harczolhatni a pesti németesülés emberei ellen? Szerkesztő: Que voulez-vous? A bizony elég baj, hogy így van, de a jó ügy mellett mégis csak küzdeni kell az embernek, akármilyen legyen is a praenumerationális idők befolyása a bajtársak közreműködésének természetére. Apróságok. Párbeszéd egy jelentékeny eseményecske felett, e lapok szerkesztője s egy jobboldali olvasónk közt. Olvasó: Vetted észre, hogy az Atheneum politikus napilapjai közük ugyan az E 11 e nér azon hírét, mely szerint Haassy Sándor a kecskeméti városkapitány is bevitetett a szegedi vár foglyai közé, de egy szóval sem említik az Ellenőr azon közleményét, melyben Favre Gyula, a franczia külügyér, mondja el, igen megható modorban, a magyar nemzet iránti rokonszenvét és hálaérzelmeit? Szerkesztő: Hogyne ? hiszen ezt észrevette mindenki, épen úgy mint te. Olvasó: De hát mi okozza e különös eljárást, midőn a bécsi lapok is idézik Favre levelének azon részét, mely nemzetünk iránt baráti meleg vonzalmat fejez ki Francziaország egyik vezérfia s ez időszerinti külügyére részéről ? Szerkesztő: Az Ok, barátom, egyszerű. Az Atheneum magyar irodalmi részvénytársulat rettenetesen félti politikai napilapos üzletét, részint a Reform kormánypárti, részint az E 1- re nőr baloldali versenyzésétől, s ezen félelme (tán nem is alaptalanul) folytonos ugyan mindig, de lázas remegését csak az előfizetési időszakok alatt árulja el, midőn a czégjéhez nem tartozó Ellenőr és Reform neveit alig merik kimondani lapjai, mert hát nem jó tudatni olvasóikkal, hogy olyan elvetemedett politikai közlönyök is léteznek, melyeket nem a Barátok terén nyomtatnak. Mármost elképzelheted mennyire kellett mélységesedni önérzetes hallgatagságuknak egy olyan levél irányában, melyek Francziaország külügyére intézett nem hozzájuk, hanem egyik versenytársukhoz! Olvasó: Hát az Ellenőr sem idézte volna az egész magyar nemzetet érdeklő sorokat Favre leveléből, ha ez nem hozzá, hanem a Pesti Napló vagy a Hon hasábjain ezek szerkesztői valamelyikéhez intézetten jelent volna is meg? Szerkesztő: Kérdésed nem sért, mert feltevési modorában megadtad saját magadnak a választ, miszerint az Ellenőr minden bizonnyal reproducálta volna Favre levelét, elejétől végig, ha ez akár Jókai Mórhoz, akár Urváry Lajoshoz lett is volna czímezve, még ha nem lett volna is benne semmi egyéb, mint az illető egyéniségre vonatkozó néhány udvarias sor. Hanem ez egészen más. Amit az Ellenőr megtesz, nem csak rendesen,de túlságosan is,mert hát kiadja az Atheneum üzletének s a Napló és Hon embereinek érdekében álló mindenféle színezetű és leleményességű reclameokat is, egész kedélyességgel, mintha nem is gyanítná ezeknek létokát és számítását) az nála természet és szokás, melyekre nincs elnémító hatással még az előfizetési idő sem. Nézetek az italmérési jog rendezéséről készített törvényjavaslat felett. ni. A községeknek kétségtelenül az lenne a legfőbb érdeke, mit a törvényjavaslatban is feltalálhatunk, ha t. i. a megváltási tőke és törlesztési járulékokat maga az italmérési jog jövedelme fedezhetné. A községek, hol szőllőhegyet bírtak , bírnak egyúttal bizonyos ideig italmérési joggal is, mely az urbériség tartozmányául volt tekinthető. S ezen jognak öszszesített használatából állott elő az úgynevezett kántor-korcsma. Míg ezen jogot a volt úrbéresek külön-külön használták, annak volt haszna, ki magához édesgette a lókötőket, és tolvaj cselédeket, de a becsületes gazda hiába tartás nyitva a pinczéjét, nem volt jövedelme és ezen jövedelmi különbség és aránytalanság vezetve őket az összesített használatra és ezen korcsmáltatási jövedelem ma a községi jövedelmek nevezetes részét képezi. Ebből csak azt akarom következtetni, először, hogy az italmérési jog régi időben sem nyugodott egészen igazságtalan alapon, másodszor, észrevették már akkor az illetők, hogy az összesített használat a nagyobb résznek egyenlőbb hasznot nyújt. Átalában az egyedáruságoknak az a természete, hogy ha teljes ellenőrzéssel és szoros következményeikkel keresztül vizetnek, akkor van legalább jövedelem. Tudom én igen jól, hogy az italmérési jog Angliában is szabadalmakhoz van kötve s ezeket a békebirák osztogatják, de Angliában nem kell a megváltási illetékeknek s a tőke folyó kamatainak ezen jövedelemből kitenni, miért is a dijak egészen mérsékeltek. De nálunk oly magasra lesznek kénytelenek csigázni ezen illetékeket, hogy nem képzelhetem, hogy concurrentia mellett az illetők megélhessenek. És ebből vagy az fog következni, hogy az illető szabadalmasok összeegyeznek és egy consortiumot képezve fogják az italmérést gyakorolni — s akkor meg van az egyedáruság. Vagy egymás ellen törnek s kiki versenykedni fog az olcsó italméréssel s akkor megbuknak. S az a kérdés merül fel, mit fog tenni ekkor a község ? Én már több ízben kijelentettem, hogy nem vagyok barátja a monopóliumoknak, sőt elvileg az indirect adókat is igazságtalanoknak tartom. De érzem a pénzügyi kényszerűséget, az átmeneti időszak szükségét, mert egyiket sem lehet rögtön megszüntetni. És ha a monopólium útján bevehetném azon pénzt, melylyel a későbbi szabadságot megszerezhessem addig, mígczért érek, kész vagyok az egyedáruságot is eltűrni, így vagyok a regále jog megváltásával is; ez pénzbe kerül. Ha összesítve használnák e jogot a községek, 10—15 év alatt le lehetne magából törleszteni, a megváltási összeget. Ha így intézkedtek volna 1848- ban, ma már meg lenne szüntetve e jog. De most attól tartok, hogy a szabadalmak mellett sok helyen nem lesz pénz, de lesz zavar, sőt az sem lesz, ki ily magas díjak mellett a szabadalomért folyamodjék. És ott,ahol a dohány egyedáruság létezik, hús-bor fogyasztási adó fentartatik, ideiglenesen az italmérési jogot is fel lehetett volna tartani, mint községi indirect adót. A dohány egyedáruság mellett nagyban a dohányt sem lehet másnak adni el, csak az államoknak, továbbá sem kicsiben, sem nagyban meg nem engedtetik a dohány- és szivargyártás. Az egyedáruság gyűlölt, következéseiben erkölcstelenítő, a tulajdont sértő, a polgári szabadságot korlátozó intézmény és ez évek óta fentartatik, sőt ha sejtelmeim nem csalnak, a jövő országgyűlésen a jobboldal által törvényesítetni is fog. Az italmérési jog megengedi a nagyobban árulást, szeszes italok gyártását s a kereskedést. A legmegszokottabb dolog s következéseiben nincssemmi rész. Egyébiránt arra, hogy valaki bort vagy szeszt mérni tudjon, nem kell semmi iparos képesség, miért is a kocsmák korlátozása nem gátolja az ipart. Nem ellenzem tehát, hogy a licentiális rendszerrel kísérlettétessék, sőt azt is megengedem, hogy néhol sikerrel fogja magát fentartani, de tudom, hogy sok helyen nem lesz eredménye, azért az ily következések esetére a törvénynek előre kell intézkedni. Már egyes helyhatóságok fel vannak ruházva azon joggal, hogy indirectadókra , is pótadót vethessenek, sőt az indirect adó más nemeit is életbe léptessék, tehát kétségtelen, hogy az ily joggal felruházott hatóságok, ha a szabadalmak mellett kívánt jövedelmet el nem érik, akkor az italmérési jog egyedáruságát fogják behozni. Ez okból én a törvényben kimondatnám, hogy azon községekben, hol a szabadalmasok által a kívánt jövedelem befizetését elérni nem lehet, addig míg az italmérési jog megszüntetéséből származó terhek le nem törlesztetnek, a községnek jogában, sőt kötelességében állandóz italmérési jogot egy bérlőnek átadni. Egyébiránt ha különben a szabadalmak osztogatása mellett be lehetne is szerezni a fedezetet , megsemmisíti ennek eredményét a törvényjavaslat 21-ik §-sa. A bortermelőknek, cukrászoknak, sör- és szeszfőzőknek adott szabadalom által ugyanis mindenki tudja, miszerint az, ki a bort maga termeli, a szeszt, a sört maga produkálja, és e mellett szabadalmi díjt sem fizet, olcsóbban adhatja áruját, mint az, ki azt mástól szerzi, és ezen kívül szabadalmi díjt fizet. Tudom én, hogy az igazságügyi minisztériumot ezen intézkedésben az iparszabadság követelményei kényszerítek ezen intézkedésre, s én nem akarok ezzel homlokegyenest ellentétben álló új intézményeket létesíteni. De ha azt akarják, hogy a regále megváltása a szabadalmasok által fizetendő díjakból kikerüljön, múlhatatlan ezeknek védelmet nyújtani a termelők ellenében, és ezen védelem, nézetem szerint abban állhatna, hogy a községnek higában legyen mindazokra, kik kis mértékké mérik gyártmányaikat, italmérési adót vetni — az állami adókon kívül, így talán fentarthatná magát azon rendszer, melyet a törvényjavaslat létesíteni czéloz. Pénzügyi tekintetben csak igy lehetne a községeket a jövedelem iránt némikép biztosítani. Lássuk most minő intézkedések lennének pénzügyi szempontból a birtokosok érdekében szükségesek, de erről a jövő számban „ Móricz Pál. Páris, jul. 10. (Saját levelezőnktől.) V. Henrik ő felsége kiáltványa eseménynyé fejlődött, eredménye van. Nem szálltak mint az eszményített hajdankorban fényes vértes és sisakos lovagok a síkra, nem hangzik a „Montjoie et Saint Denis“ jelszó kiáltása országszerte. Nemezen várt eredményt, nem érte, meg a néhai Chambord gróf, hanem a legitimisták manifestatióját magánadának jelentették ki; vagyis a párt fejét elhagyta és a főnök párt nélkül van, s így a feloszlás vagy felbomlás, mint logikai bizonyosság következik. Az „Univers“ hasonlatát folytatva, V. Henrik ő felsége Krisztus után elmondhatja: „országom nem e világból való. Az új földnélküli János mellett Charentonban (őrültek háza) felkeléstől tartottak, de még itt sem okozott súlyosabb következményeket, minthogy egy tucat, ki Szt. Lajosnak, Clodvignek, Pipinnak vallotta eddig magát, ő felsége eszméjét magáévá tevén, most V Henriknek manifestálta bolond magát. Milyen különösen értelmezik a világban az egyenlőséget. Tegnap ítélték el köztörvényileg több közigazgatási tisztviselőjét a communenak, hivatalos hatalom és czim bitorlásáért 18 havi fogságra és birságra. A királyi méltóságot bitorló herczeg ellen nem vettek foganatba semmi törvényes üldözést. Ha azokat a szegény ördögöket, kik elég gyöngék voltak éhen nem halni az ország nyomora közepett és hivatalt vállaltak, el lehet ítélni, miért nem a gazdagot, a fejedelmi vért? A manifestum másik nem várt eredménye, hogy az assembléebólismeretes Ferray klub a a Rampont klubbal egyesült. Ezen klubok az elnökökről vannak nevezve. A Ferray klub azon jó szélkakasokból állott, mert egy helyben állott, kik nem tudták merről fa a szél és várták a pillanatot, hogy a többel kecsegtetők mellé álljanak. A pillanat elérkezett, ők Rampont klub mérsékelt republikánusainak karjába repültek és együttesen a Thierst támogató pártot alkotják. Ilyen eredmények után valószínű, hogy a fehér lobogó zsebbe fog vándorolni és onnan fog napi szolgálatot teljesíteni, figyelmeztetvén a legitimistákat mindig az orra, melyet Chambord szerzett számukra. A képviselőház megszavazott egy csoport új fogyasztási adót és a gyarmatáruk behozatali vámját felemelte. Nem okulnak ezek a francziák soha. Az új adók, mint czukor, kávé stb mind a legszegényebb népnek táplálékát terhelik és a milliomos „rentier“ adó nélkül hozza az uzsorát tőkéje után. Thiers kijelentette, hogy a kormány nem is szándékozik a jövedelmi adót behozni. Íme egy tény, hogy csinálják a társadalmi bajokat; hogyan kényszerítik, hogy a megkímélt tőke kényuraságát erőszakkalrázza le az elnyomott munkás; hogyan viszik, vezetik a szegényt azon gondolatra, hogy kormány állam és társadalom romlására esküdtek össze. Nálunk elég, ha az állam a szabadversenynek teljes közönyösséggel tért hagy, itt már a kistőkének és kisiparosnak a múltban államilag hizlalt nagy tőke és ipar mellett segélyére kell jönni. Csupán ezáltal lehet a vagyonviszonyok közt a jól beosztott átmeneteket fentartani és szaporítani, a halálos gyűlöltséget apasztani. A képviselőház az előkészített javaslatok tárgyalása után — újabb hírek szerint — szünidőre haza megy és októberben ülend össze és csak ekkor jön Paksba. Az újabb kegyelmi törvény szerint politikai ügyekben sem amnestiát, sem kegyelmet a végrehajtó hatalom feje nem adhat az assemblée beleegyezése nélkül s ha most szünidőre mennek a követek, hol lesz a kegyelem ? Nem akarom hinni, bár számító kegyetlenségektől kitelik, hogy azért halasztották volna el mostanáig hétről hétre a haditörvényszékek üléseinek, ítéleteinek megkezdését. Faidherbe közzé tette hadseregének műveletéről szóló könyvét. Az Gambettának van röviden és igen kiemelőleg ajánlva, kinek igazságot szolgáltat a Trochuk ellenében. Gambetta a választásoknál a legtöbb szavazatot kapta a seregtől. Mily sokat mondó ez egyszerű emberek, hol itthon, hol német fogságban képződött rokonszenve. Trochunak Havreből legközelebb ezen üdvözletét hozta a posta. Le grand général qui n‘a sn Que blaguer ,.les sorteurs en masse,“ Du Paris n‘ aurait point regu Cette lettre — du Havre — de grace. A párisi municipális választásokat 23 ika körül várják. Nem érdektelen a denunciátiók statistikája. Száz nevet megmondó árulkodó közül 50 gyűlölségből, 20 az erőszakkal besorozottak visszatorlási kedvéből, húsz különböző okból és tíz a megcsalt férjek boszujából tette fejelentését. Jó lesz azoknak ezt megjegyezni, kik majd a házasság élettanát szándékoznak megírni. Marseilleben e hó 2 és 3-án hatvannál több személyt fogtak el, az „Egalité“ szerint. Nemcsak Párisban remekelnek hát a fogdmegek. A vendôme oszlop szép jövedelmet hajtott a fényképészeknek. Négy millióra becsülik az eladott fényképek számát. Az oszlop felállítása kerülene háromszázezer frankba. A képek fél frankjával árultattak el és majd két millió értéket fejeztek ki. Tegyük fel, hogy a franczia kereskedés csak háromszáztélit nyert, mi a legkevesebb, és a tiszta haszon több hatszázezernél, kétszer annyinál, menynyibe felállítása fog jönni. A többi romoknál nincs ily kedvező arány, de itt is roppant az eladott fényképek száma. A bérkocsisok szűkében van a közönség és a kocsisok éreztetik ezt goromba követeléseikkel. A Charivari egész képsorozatot ad róluk. Kérdi valaki a bérkocsistól, mennyiért visz engem és nőmet ebédelni? Négy frankért uram felel a kocsis és aztán meginvitál ebédre. Más képen egy nő akar a szekérbe ülni, a bérkocsis tiltakozik, mert nem szereti a szőkéket. A „Frangais“ igazgató személyzete elbocsáttatik, vagyis másfelé fog alkalmaztatni. A kormány csak egyszerű biztostfog tartani és az önkormányzatot életbeléptetni. Mit szól ehez Tóth Vlmos? Van-e egy színháznál gonoszabb vármegye?Van-e valahol több sógorság és komaság ? A játékrendben legújabban Molle de Belle-Isle vétetett elő. Dumas ezen egyik kitűnő drámai művének egy kis története van. Dumas megjelen az igazgatóságnál, hol az épen együtt levő bíráló bizottság nagy örömmel fogadja és az igazgató Védelmedón kérdi: dráma vagy vígjáték az, mit hozott? Dumas felelte: vígjáték, és azért jött, hogy három nap múlva megtörténhetik-e az első felolvasás. — Ah, hát meg van írva, mutassa csak kiáltanak fel a bírálók. — Igen, meg van írva — válaszolt Dumas — meg van írva a neve. — Csak a neve, hát miként gondolja ön, hogy holnapután már kész lesz, hisz az lehetetlen.