Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)

1872-03-26 / 72. szám

lap, annak ügyei vezetésére egy hét tagú választ­mány választatik, melybe az alapítók 4, Pestvá­ros közönsége pedig 3 tagot választanak. E hét ta­gú választmány képezendi a színház vezető or­gánumát. 11. §: A választmány a színház műszaki ve­zetését vagy házilag kezelteti egy általa válasz­tott igazgató által, vagy a színházat vállalkozó­nak adja ki; ő maga a műszaki vezetésbe közvet­len be nem foly, de őrködik a felett, hogy a színház rendeltetése ellenére ne kezeltessék s anya­gi érdekei ne veszélyeztessenek. 12. §. A választmány eljárása felett az ala­pítók ellenőrködnek. E végből évenkint egyszer legalább közgyűlés tartotik, melyben a választmány eljárásáról számot ad, a szinház pénzügyi száma­dásait s mérlegét előterjeszti, mely számadások egy kiküldendő 3 tagú számvizsgáló bizottmány által fognak megvizsgáltatni. Rendkívüli közgyű­lésekre vonatkozólag a részletes szabályok fognak intézkedni. 13. §: A közgyűlés határozza meg azon rendkívüli előadások számát, melyekbe az alapító és segélyező tagok szabad bementi jegyet kapnak s meghatározza azok jövedelmének bizonyos jóté­kony czélra leendő fordítását. Ezen előadások idejét a választmány határozza meg. 14. §. A választmány a 10. §-ban megírt módon hat évenkint újra választatik; a volt vá­lasztmány tagjai újra választhatók. 15. §. Az alapító tagság élők közt át nem ruházható, s csupán halálozás esetére örökíthető el. 16. §. Az építésből netán fenmaradó pénzösz­­szeg, mint a Pesti Magyar Népszínház törzsva­gyona a választmány által mint alap- s tartalék­tőke fog kezeltetni, s ehez fognak időnként csa­­toltatni a színházi üzlet fenmaradó jövedelmei is , mely összegek részint ezen színházi vállalat tiszta s nemes irányának biztosítására, részint az orszá­gos magyar szinügy támogatására fognak fordit­­tatni. 17. §. A szinház építése czéljából kibocsá­tandó aláírási ívekre történendő aláírások kötele­zők ; az aláíró a befizetésre törvény utján is szo­­rittathatik s ez az aláírási iv fejezetében meg­jegyzendő. Az aláírásokból begyülendő pénzek kamatozás végett takarékpénztárba helyezendők el. 18. §. Jelen ideiglenes alapszabályok jóvá­hagyás végett az illető minisztériumhoz két pél­dányban fölterjesztendők. Szombat esti ülés. — Vita a főváros rendezése iránti kérvény felett.— Pótlólag közöljük e tudósítást tekintettel a tárgy fontosságára, miután tegnapi lapunkban tér­hiány miatt csak kivonatosan adhattuk. A kérvényi bizottság méltánylandónak tartja Pest városa kérelmét, hogy a főváros rendezésére vonatkozó törvényjavaslat még a jelen országgyű­lés tartama alatt tárgyaltassék, és e tekintetben rendelkezést indítványoz. Horn Ede hangsúlyozván a főváros rendezésé­nek fontosságát, indítványozza, hogy az csütör­tökre napirendre tűzessék, annál is inkább, mint hogy a közp. biz. erre vonatkozó jelentése már kedden a ház elé fog kerülhetni. Széll Kálmán nem akar a megállapított n­api­­renden változtatni. (Helyeslés jobbról.) Simonyi Lajos báró: T. ház! Igen sok rendbeli folyamodványokkal találkozunk itt, és pedig olyanokkal, melyek vagy egyesektől, vagy testületektől intéztetnek a házhoz, hanem én azt hiszem, s meg vagyok róla győződve, hogy nem csalódom, hogy az összes előterjesztett folyamod­ványok közt egy sincs, mely nagyobb fontossággal bírna, nem csak e két városra nézve, hanem hoz­zá­teszem, az egész hazára nézve, mint épen ez, és én ez oknál fogva különös figyelmet kívánok erre fordíttatni. Itt arról van szó, röviden akarván magamat kifejezni, hogy mikor tárgyaltassék ezen folya­modás következtében a fővárosok egyesítéséről szóló­­javaslat. Azon érv, mit előttem szóló képv. úr felhozott, hogy azt kimondani, hogy e­­javaslat ne tűzessék csütörtökre, azért nem le­het, mert a központi bizottság jelentése még be­terjesztve nincs,­­ csak akkor érne valamit, ha keddre indítványoztatott volna a napirendre­­térés. De miután Horn tisztelt képviselő­társam csütörtököt mondott s így mind kedden, mind szerdán előterjesztethetik a közp bizottság jelen­tése, már ma elhatározhatjuk, hogy csütörtökön tüzessék-e napirendre, azt itten figyelembe venni, hogy előbb a választási , az incompatibitási és aztán a többi törvények tárgyaltassanak , s így mintegy azon drága ár tűzessék ki a többség részéről, hogy a kisebbség által eme­l javaslatok tárgyalása megengedtessék, és csak azon esetben, ha ezen drága ár nem a kisebbség, hanem hozzá­teszem, a haza részéről megadatik, lesz a többség oly kegyes, megengedni e­­javaslat tárgyalását. (Igaz! Igaz ! balfelöl.) Felszólalásom oka egyszerűen az, hogy ki­mondjam azon meggyőződésemet, hogy ha a fő­városok egyesítéséről szóló törvényjavaslat a jelen ülésszak alatt nem tárgyaltathatik, e tekintetben az egész felelősség a jobboldalt éri. (Mozgás jobb­felől. Helyeslés balfelől.) Részünkről az ajánltatott, hogy tartsunk parallel üléseket. A délelőtti órák­ban tárgyaltassanak a választási törvények, d. n. pedig a reformra vonatkozók. Ez nem fogadtatott el, hanem kimondatott, hogy igen, fogjuk tárgyalni ezen törvényeket, t. i. a fővárosi rendezésre vo­natkozókat, fogja tárgyalni a t. többség, hanem kitűzött egy drága árt, a­mely ár az, hogy 1000 és 1000 választó fosztassék meg választói jogo­sultságától. (balfelől: úgy van­­ jobbfelől mozgás. Zaj.) És egyszersmind, hogy kénytelen legyen az országgyűlés elfogadni egy oly törvényt, a­mely­nek következtében nem három évre választanának a választók, hanem kénytelenek legyenek öt évre választani.­­­ Ennek értelme csak az, hogy a jövő választásra nagy nehezen megcsinálják a többséget, és azt így még öt évig megtartják a közvélemény ellenére is. Ha biztosak lennének ar­ról, hogy 3 év múlva is megtartják a többséget, valóban nem ragaszkodnának annyira ezen 5 év­hez. (Helyeslés balfelől. Jobbfelől zaj; felkiáltá­sok ; a dologra­­ balfelől: a dologhoz tartozik,­ hogy a mostani többség az 5 évi időszakhoz ra­gaszkodik, ennek oka főleg az, mert azt hiszik, hogy azon bizalom vagy átalában azon közremű­ködésnek hatása, melynek következtében megvá­­lasztatik még a jövő alkalomkor, megszűnik az országban , csak azért nem akarják elővenni a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslatot, mely pedig már égető szükséggé vált nemcsak a fővá­rosa, hanem magára a hazára nézve is. (Jobbfe­lől mozgás, zaj , halljuk !) Mi a parallel üléseket ajánlottuk s mi most azt mondjuk, méltóztassék elhatározni, hogy ezen tvjavaslat csütörtökön vétessék elő, s mi a lehető legnagyobb rövidséggel fogjuk azt letárgyalni, s nem lesz semmiféle húzás halasztás. Méltóztassa­­nak e tekintetben tökéletesen megnyugodva lenni. Van nekünk elég módunk abban, hogy a többi tvjavaslat tárgyalása halasztassék addig, hogy azokból törvény lehessen. De ezen tvjavaslat né­hány nap alatt, vagy a­mint Jókai J. barátom mondta, egy nap alatt el fog végeztetni. Ha tehát Önök kívánják, hogy Magyarország fővárosa ren­­deztessék, méltóztassanak elfogadni azon ind­ít- t­ványt, hogy az arról szóló tvjavaslat tárgyaltas­sék csütörtökön; ha pedig ezt csak azon drága ár mellett méltóztatnak elfogadni, a felelősség bi­zonyára csak a többséget és a kormányt fogja illetni. (Helyeslés balfelől.) Pulszky Ferencz: Az előtte szólónak vádjára 1800 évvel ezelőtt megfelelt Horatius : Quis tule­­rit Gracchos de seditione quaerentes. — Horn in­dítványa ellen szavaz. Jókai Mór: T. ház! Nekem egy indítványom fekszik a t. ház asztalán, a mely indítvány azt tartalmazza, méltóztassék (Halljuk !) a t. ház egy napot kitűzni azon indítványom kifejtésére, hogy váljon a Pest városa rendezése feletti tvjavaslat tárgyalása sürgetős-e vagy nem. Én részemről ezen alkalommal, nem fejthetem ki azon indoko­kat, melyeket ki fogok fejthetni akkor, hogyha a ház indítványom gyámolíthatására napot tűz ki. Akkor be fogom bizonyítani azt is, hogy ezen vá­lasztási tvjavaslaton nem is mehetünk keresztül addig, míg a főváros nincs rendezve, mert az ma­gában a választó­kerületekben zavart fog előidéz­ni. Én még egyszer kérem a t. házat, hogy in­dítványom motiválására határnapot kitűzni méltóz­tassék. Én részemről kérem a keddi napot, akkor aztán kifejthetem azt is, hogy Horn Ede t. képv.­társam indítványa miért tűzendő ki csütörtökre. (Helyeslés balfelöl.) Csernátony Lajos, T. ház! Én megvallom, hogy midőn a miniszterelnök úr beterjesztette azon­­javaslatokat, azt hittem, hogy azokat nagyon jóknak tartja, és én magam is azokat jóknak vol­tam hajlandó tartani, de most egy idő óta gyana­kodni kezdek, hogy a miniszterelnök, a kormány és a kormánypárt többsége ezen javaslatokat egyet kivéve, igen roszaknak tartják. Mert hogyan áll a dolog? Úgy­hogy azon törvényjavaslatok ellen — ismétlem, egyet kivéve — ezen részről sem létetett ellenvetés és nem nyilváníttatott semmi ki­fogás, sőt kifejeztetett a készség azon­­javaslatok tárgyalásába rövid időn, rögtön is ha kell, bele­bocsátkozni. És ezen indítvány mégis elleneztetik, valahányszor a ház elé kerül a kérdés, hogy ezen tjavaslat sürgősségének kifejtésére, valamint annak tárgyalására nap tűzessék ki. (Igaz, igaz balfelől) és ezen ellenkezéssel szemben mi nem tudunk boldogulni. Ebből részemről azt kell következtetnem hogy a kormány, mely ezen tjavaslatokat beter­jesztette, azokat igen roszaknak tartja és valóban nem tudom, hogy mi c­élja lehetett ezen­­javasl­a­­tok beterjesztésével ? De tisztelt ház, ez némileg csak gyanú arra, hogy megmagyarázhassam magamnak azon valóban csodálatos állapotot, melyben a minisztérium lehet , midőn beterjeszt bizonyos­­javaslato­kat, hangsúlyozva ezek rendkívüli fontosságát és jóságát s aztán — látva, hogy készek vagyunk azokat tárgyalni — hímez hámoz s mindenféle kifogással áll a tárgyalás elé ? (Helyeslés a balol­dalon.) Én azon tjavaslatok némelyikét mindamellett is jóknak tartom és olyanoknak, melyeket a ház mindkét oldalának egyetértésével igen rövid idő alatt el lehetne végezni, és a­melyeknek befeje­zését a közérdek kívánja. De te­hát mi lehet hát oka annak, hogy mi mégis akadályra találunk épen a kormány és kormánypárt részéről, mikor ezen­­javaslatokat tárgyalni akarjuk ? Ennek oka meg van írva — nem is tudom megmondani, mely időben, mert én is nagyon régi időre hivatkozom, miután Pulszky Ferencz­­ képviselő úr 1800 év előtti időre hivatkozott. Én is mondok oly vala­mit, a­mi még valamivel előbb történt, mondjuk 1872 évvel ez­előtt, s mely egy mindnyájunk előtt imeretes könyvben van megirva. Nem mon­dom meg a könyv nevét; mindnyájunk előtt is­meretes, (Halljuk! Halljuk!) hanem tudjuk, hogy egy valaki, bizonyos magasságra vitt fel egy más valakit, s igy szólt hozzá: , Látod, előtted van az egész világ minden kincseivel, boldogságaival, s szépségeivel: ezt mind neked adom, ha leborulsz, és imádsz engem. (De­rültség és tetszés a baloldalon.) Így terjesztettek be ezen törvényjavaslatok is. Itt vannak — mondák — a szép, jó, és hasznos­­javaslatok. (Igaz ! igaz! balfelöl,­ ezeket mind átvihetitek, hogy ha előbb az 5 éves parlamentre vonatkozó és a választási törvény­­javaslatot megszavazzátok, s úgy mint van keresz­tül vinni engeditek. (Derültség balról.) De mi te­hát nem vagyunk hajlandók lebo­rulni, s imádni ezen nagylelkű ajándékozót. Pár­tolom Horn Ede­t, barátom indítványát. (Helyes­lés balról.) Madarász József egy módosítványt ad be, a­mely szerint a közp.­bizottság utasíttatnék, hogy kedden jelentését a fővárosi törvényre vonatko­zólag adja be, hogy az csütörtökre napirendre tűzessék. Horn Ede visszavonja indítványát, mint­hogy a házszabályoknak jobban megfelel Ma­darászé. Lónyay Menyhért úgy tudja, hogy e tekintet­ben a ház határozott, azért a jelen indítványokat mellőzendőknek véli, s egyszerűen indítványozza, hogy a kérvény tudomásul vétessék. Kerkapoly Károly úgy kéri föltételni a kér­dést : kíván-e a ház erre nézve most határozni ? (Nagy zaj.) Elnök : Nekem kötelességem mindenekelőtt a kérv. bizottság véleményére nézve tennem föl a kérdést. (Helyeslés.) Tehát elfogadja-e a ház a kérv. bizottság véleményét ? — Húsz képviselő név szerinti szavazást kér, öt perczre tehát az ülést felfüggesztem. öt percznyi szünet után elnök még egyszer felteszi a kérdést, s ezután a név szerinti szavazás vétetik foganatba. Igennel, vagy­is a fővárosok rendezésének még ez ülésszak alatt való tárgyalá­sa mellett szavaztak 90, nemmel, vagyis a tárgya­lás ellen szavaztak 124, tehát az országgyűlés 34 főnyi többsége nem fogadta el a kérvényezési bizottság indítványát. „Ige­n“-nel szavaztak: Lázár Á., Madarász Jenő, Madarász Józs, Majoros , Makray L, Matkovics T, Maximovics M, Milkovics Zs, Mocsáry L, Matolay E. Nagy K. Orbán B Papp L. Pav­­lovics I. Péchy T. Pilaszanovich J. Plachy T. Plathy J. Ragályi Gy. Román L. Rónay J. Salamon L. Simonyi L­­., Stanescu I. Szakácsy D. Szathmáry K. Szilády Á. Szilágyi L. Szluha I. Szunyogh A. Táncsics M. Tisza K. Tisza L. Vajda J Varga K. Varró S Vendéghy G. Vé­­csey T Vidacs J. Vukovics S. Zahornáczky B. Zámory K. Zsigó E. Babes K. Beliczey I. Beniczky O. Berecz F. Bogyó S. Bárdossy I Csanády S. Csernátony L. Csiky S. Deáky L Dezső Sz., Domahidy F. Dőry J. Dunszt F. Eöry S. Ercsey L. Eber I. Farkas E. Frater I. Gaal E. Gál P. Gáspár Á. Ghyczy K. Gubody L. Győrffy Gy. Hajdú I. Halász B. Helfy I. Henszlmann I., Hevessy B. Horn E. Huszár Imre. Jankovics M. Jámbor P. Joanesku L. Jókai M. Kállay D. Kende K. Királyi P. Kiss J. Kiss L. Kiss M. Koós J. Körmendy L. Kun J. Kürthy I. „N­e­m“-m­e­l szavaztak : Lázár D. Lehoczky E. Lónyay J. Lónyay M. gr. Mihályi P. Molnár I. Muszlay L. Mándy B. Molnár A. Mártyák L. Nedeczky I Nehrebeczky S. Nemes J. gr. Onossy M. Ordody P. Ormos L. Orosz M. Paczolay J. Papp Zs. Pauler T.­Perczel B. Prileszky T. Pulszky Á. Pulszky F. Radvánszky L. Rimanóczy F. Schreiber Fr. Stoll K Sebesy J. Szabó I. Szapáry­ Gy. Szathmáry L., Szelestey L. Szende B. Szeniczey Ő. Szentiványi K. Szentpály J. Széli K. Szirmay Ő. Szitányi B. Szögyényi L. Szü­llő G. Szilágyi D. Térey P. Tisza L. Tormásy M. Tóth V. Török L. Trefort Á. Urbanovszky E. Urházy Gy. Ürményi M. Wächter Fr. Vass S. gr. Wagner Fr. Wirkner L. Wodianer B. Zeyk K.­­Zichy M gr. Zsámbok­­réthy J. Antalfy K. Bánó J.Benedikty A. Berényi F. gr. Bethlen J. gr. Bethen S. gr. Bömches Fr. Brennerberg M. Brezovay L. Brogyányi V. Buzinkay P. Bausznern G. Csotta J. Császár B. Cséry L. Dániel F. Dániel M. V .tulajdonosok: Csernátony Lajos, Légrády testvérek, —*—- - . - _ Dániel P. Dégenfeld B. gr. Dessewffy L. Dienes J. Eitel Fr. Eber N. Erkövy A. Farkas Gy. Fillembaum F. b., Fittler D. Forgách A. gr. Földváry M. Fillipovics L. Gál M. Gecző J. Gorove I. Gál I. Halassy Gy. Halmossy E. Harkányi Fr. Harkányi K. Horváth I. Horváth M. Hő­­gyészy Gy­urabár Manó. Huszár István, Ihász R. Inczé­­dy Fr. b. Ivánka Zs. Janicsáry S. Jankovics A. Joanno­­vics Gy. Joneska D. Justh J. Justh K. Kazinczy I. Kál­­noky P. gr. Kemény Gábor b. Kemény I. K. Kerkapoly K. Kossuth P. Kosztolányi K. Kovách L. Krajcsik I. Ku­­binyi O. Karácsonyi G­yr. Következik Madarász indítványa. A több­ség ezt is elveti. Ezután föltétezik a miniszterelnök indítványa, a­mely szerint a ház a kérvényt egy­szerűen tudomásul veszi. a­ többség elfogadja. E szerint a főváros rendezését a többség nem kí­vánja a főváros kérvénye értelmében még a je­len országgyűlés alatt tárgyalni. Scéna az angol parlamentben. — Márcz. 19. — A magyar jobboldali sajtó és országgyűlési többség Jeremiásainak figyelmébe ajánljuk a következő tudósítást, de biztosítjuk, hogy az „an­gol Parlamentarismus“ nincs veszedelemben. A londoni közönség értesülvén, hogy Dilke Károly báró e napon fog fellépni interpellációjá­­val a parlamentben, ritkán látott nagy tömegben foglalta el a karzatokat A képviselői padok szintén telve voltak, s némely előzetes ügyek el­intézése után, átalános feltűnést idézett elő Bury lord az elnökhöz intézett azon kérdésével, vájjon összeegyeztethető-e Dilke Károlynak hódolati esküje, melyet mint a parlament tagja tett, azon nyilatkozattal, miszerint ő republikánus ? E kér­dést az ellenzéki padokról hangos éljenzéssel fo­gadták és Herbertet, a­ki több ízben napirendre térést indítványozott, mindannyiszor letorkolták, végre sikerült a zajban elnöknek oda nyilatkozni, miszerint nem az ő tiszte megítélni, mi egyezik meg s mi összeférhetlen az esküvel s éljenzés hangzott fel a túloldalról, midőn még azt is hoz­zátette az elnök, hogy ő épen nem látja meg­sértve a képviselői esküt azon interpelláló irá­nya által, melyet a nevezett báró tenni szándé­kozik. Ezután éljenzés és zúgás között felállott Dilke Károly s a civillistára hivta fel a ház figyelmét, melyre vonatkozólag a királynő trón­­raléptétől kezdve évről évre számadásokat olva­sott fel a kir udvartartás bevételei és kiadásairól; előszámlálta továbbá mindazon kiadásokat, melyek az említett idő óta ünnepélyekre , beigtatá­­sokra, ruházatra, nyakékekre, kir. ajándékokra, „kitűnő egyének“ szállítási költségeire, a királyi család tagjainak eltemetésére, koronázásra, a ki­rálynő utazásaira, épületekre, a különböző kir. paloták tatarozására, felszerelésére és bebútorozá­sára, udvari czeremóniákra, az u­dv­ari tisztség és szolgák öltözékére, a lord kamarás és czeremonia mesterre stb. fordittattak; kimutatta továbbá év­ről évre azon roppant összegeket, melyek a lan­­casteri grófságból, a királynő magán fekvőségei­­ből, Cornwald grófságból stb. bejönnek. Végül pe­dig hangsúlyozta azon veszélyt, mely abból kelet­kezhetnék, ha ily roppant vagyon halmoztatik össze a fejedelem kezébe. Átalános, úgymond, a vélelem az országban, hogy a civillista jelentékeny nagy része czéltalanul pazaroltatik el s különösen tudja a nemzet, hogy vannak az udvar körül olyan sinecurák, melyek, ha a civillista tüzetes revisió alá fog vonatni, lehetetlen, miszerint to­vább is fentartassanak. Ő egyenként meg tudná nevezni ezen hivatalokat, ezt azonban nem teszi, mert meg van győződve, hogy az ezeket jelenleg betöltő egyének a legjobb hiszeműek s nem ben­nük, de a fenálló rendszerben keresendő a hiba. De nem nevezi meg ezen hivatalokat azért sem, mert meg van győződve, hogy jelen felszólalása elég okul fog szolgálni a civillista revisiójára. Szónok beszéde közben több ízben félbeszakíttat­ván az ellenzék zúgása által, végül átalános él­jenzés közt fejezte be beszédét. Gladstone rögtön válaszolni kívánt Dilke felszólalására s beszédét az ellenzék hangos taps­sal kisérte, mig saját párja igen lágy melegen vi­selte magát, s csak akkor mutatott némi élénk­séget, midőn a premier előtte szóló érveléseit éles bonczkép alá véve, őt a „nép instructorának“ nevezte. Beszéde folyamában kimutatta a kor­mányelnök, hogy a civillista az egyes uralkodók trónraléptével mindannyiszor gondosan revideálta­tok s a kor kívánalmaihoz mért takarékossággal oly képen állapíttatott meg, hogy nemcsak nagy összegek takaríttattak meg az ország számára, de megmentette egyszersmind a monarchiát és a monarchia által magát a nemzetet; szerinte ugyanis oly szoros az érdekközösség e kettő között, hogy le­hetetlen őket komolyabb veszély nélkül egymástól elkülönözni. Anélkül tehát, úgymond, hogy tovább menne e szerencsétlen felszólalás tárgyának elem­zésében, meg van győződve róla, hogy a ház a czélra elegendőnek fogja ítélni a vita eddigi folyamát s el fog állani minden további szósza­­porítástól. A miniszterelnök után Herbert kelt fel üléséről Dilke felszólalásának támogatására, mire oly jelenet fejlődött ki, a­minőt számos évek során át nem látott már az angol parlament. Szónok ugyanis felállásakor csaknem átalános zúgással és közbekiáltásokkal fogadtatott, úgy hogy alig volt képes szóhoz jutni, végre majdnem negyed­órás zajongás után az elnök felszólalása után meg­kezdhette beszédét, mire a tagok nagy lármával és zörejjel százankint hagyták oda a termet úgy, hogy a konservatív padokon mintegy 7 — 8 s a miniszteriális p­adokon legfelebb 50 tag maradt, kik szintén a megbotránkozás kifejezésével hagy­ták oda helyeiket, midőn szónok oda nyilatkozott, miszerint ő sokkal jobbnak és észszerűbbnek tartja a republikánus, mint a jelenleg fenálló mon­archikus kormányformát. Guest képviselő felhívta az elnököt, szám­láltassa meg a jelenlevő tagokat, mi a képvise­lők folytonos jövésmenése között háromszor tör­tént meg a­nélkül, hogy 40 tagnál többet képe­sek lettek volna a jegyzők összeszámlálni. Her­bert ezután tovább igyekezett folytatni beszédét, mi a roppant zajban egészen elveszett, volt tom­­bolás, jól kivehető fütyülés, sőt az elnöki emel­vény mögől vékonyan vastagon kakaskukoréko­lás is. — Ekkor Cecil Eustache képviselő felkiáltott: „A karzaton idegeneket veszek észre !“ mire a karzaton levők a nők kivételével eltávo­­litottak s igy folyt tovább a ház ülése. — Her­bert még tovább beszélt, a zaj azonban nőttön nőtt, mignem Dodson képviselő figyelmeztette el­nököt a ház méltóságát sértő amaz idegen han­gokra ; elnök sajnálatát fejezte ki ez illetlensé­gek fölött, mire rövid csend állott be, mely alatt Herbert kijelentette, hogy ha öt perczet enged neki a ház, ez idő alatt be fogja fejezni beszé­dét : a ház ebbe bele egyezett, midőn azonban szónok a kért időn túl is nyújtani akarta beszé­dét, pokoli zaj keletkezett s szónok még két pereznyi türelmet kérvén, elnök rendre utasította őt, ki a roppant lármában végre is ült. — Végül Mun­de 11 a fejezte ki még sajnálatát Dilke fel­lépése fölött, mely a parlament méltóságteljes magatartását ily szokatlan módon megzavarta. Ez­után névszerinti szavazás rendeltetvén el Dilke Károly azon indítványa fölött, hogy a czivillista revisió alá vétessék, mellette szavaztak négyen u. m. Dilke, Herbert, Andersohn glasgowi és Lawson carlislei képviselők, ellene pedig 276-an, míg a következő radikális tagok pártállást nem foglalván nem szavaztak: Taylo­r, Dixon, Bright Jakab, Carter, Illingworth, Leatham, Miall, Pot­ter E., Potter B., Richard Henrik és White. E parlamenti jelenetet az angol sajtó egy­hangúlag elitéli. A „Times“ úgy látja, hogy Galdstone túlhevülése uszán szándéktalanul is magával ragadta a házat s lángra lobbantotta gyúlékony természetét; igaz ugyan, mondja a nevezett lap, hogy Herbert megátalkodottsága idézte elő a zajos félbeszakításokat, de ha hagyták volna beszélni, csendesen megtörténhetett volna az egész dolog, s mi épen nem helyeselhetjük a kormány eljárá­sát és részünkről jobban szerettük volna, ha Goldstone úr tárgyilagos rövid kimutatással elosz­latott volna minden gyanút, melyeknek Dilke a civilista hovafordítását illetőleg kifejezést adott. A „Daily News“ nem vél sokat mon­dani, ha azt állítja, hogy az említett parlamenti jelenet, szánalomra méltó eseményt képezne bár­mely Czivilisált nemzet törvényhozási teremében Ily zajt és zsivajt semmivel sem lehet menteni. Dilke botlást, Herbert indiseretiot, a fütyölők és kukorékolók ellenben valóságos botrányt követtek el és ő hiszi, hogy most mind Dilke és társai, mind pedig azok, kik annyi hévvel harczoltak amazok ellen, keserűen bánják már, hogy oly mélyen kompromittálták a parlament tekin­télyét. A „Telegraph“ hasonló hangon szól ez eseményről. Nem látják-e be az ellenzék zabolát­lan elemei, kérdi, hogy jobban megőrizhették volna józan emberekhez illő jellegöket, ha sze­mük előtt tartván a parlament méltóságát, tiszte­letet tanúsítanak a szólásszabadság iránt. A „Post“ szerint Gladstone-nak nem lehe­tett volna könnyebb feladata, mint kimutatni, mily alaptalanok és figyelemre sem méltók azon adatok, melyeket Dilke a korona ellen felsorolt; az ország története ugyanis a királynő nagyatyjá­nak trónraléptétől a mai napig világosan kimutat­ja, hogy a monarchia kiadásai azon időtől fogva végtelenül alább szállottak. A „Standard“ úgy látja, hogy Dilke indítványának megbukása világosan kitünteti an­nak szánalomra méltó jellegét, valamint azt is, hogy a korona magasabban áll a nemzet tisztele­tében ma mint valaha. A „Pall-Mall G­azett­e“ véleménye sze­rint a ház f. hó 19-iki eljárásával fegyvert adott a különben észrevétlenül csekély republikánus párt kezébe akkor, a­midőn épen kétségbe akarta azt ejteni. — Minden nagyobb parlamentben vannak emberek, a­kiknek tulajdonképeni helyek a ta­nyákon volna, s a­kik mintegy ösztönszerüleg el­árulják ezt, a midőn előforduló alkalmakkal re­produkálni sietnek a ganajdombok hangjait, s a lágymeleg democraták most bátran hivatkozhat­nak reá, hogy a monarchia támogatói a parla­mentben, előforduló alkalmakkal ép oly erőszako­sak, esztelenek és ép oly durvák, mint a repub­lika támogatói a Hyde­ Parkban. Sokkal helyeseb­ben cselekedtek volna az illető urak, ha Dilke fellépésének élét közönyös magatartás által igye­keztek volna elvenni. Hírek. Pest, márcz. 25. — Felolvasás­ a tervezett északi e­xp­e­d­i­t­i­ó­r­ó­l. Payer főhadnagy felolvasása a ter­vezett északi sarkexpeditióról szokatlanul nagy és díszes közönséget gyűjtött össze a Lloyd épület nagy termében, mely egészen megtelt, sokan, kik be nem férhettek, kénytelenek voltak lemondani a felolvasás meghallgatásáról. Payer úr előadá az eddig végbement expeditiók történetét, és kifejti azon tudományos véleményeket, melyek az északi sarkvidék természetéről fenforognak. Részletező ezután a most szervezendő expeditiónak, mely első Ausztria-Magyarország részéről, czélját, tervezetét. Ugy látszik, sanguinicus reményekkel kecsegteti magát. A közönség tetszése által inditatva uti­­naplójából is olvasott fel érdekes részleteket. A felolvasás teljes két­ órán át tartott s mindvégig a hallgatóság feszült figyelmével találkozott. — A nemzeti kaszinó ápril 1-én déli 12 órakor rendkívüli közgyűlést tart, a nemzeti színház erkélyének kibérlése tárgyában. — Hangverseny Stojkovits Janka k. a. holnap kedden, esti fél 8 órakor rendezi második hangversenyét a redout kisebb termében, Blaháné asszony és Helvey Laura k. a. közreműködésével. Blaháné magyar dalokat fog énekelni, Helvey k. a. a „Méh“ czímű románczót szavalja Arany­tól ; a hangversenyzőnő pedig következő zongora­­darabokat ad elő: magyar rapsodia, Liszttől; — Nocturne, Chopintől; — Kreinleriana, Schumann­­tól; — „Erlkönig,“ Schuberttől; — s a nászindu­lót a „Nyáréji álomból,“ Mendelssohntól. — Emlékiratot ad­ott be az igazságügyi minisztériumhoz Sárkány József, a pesti királyi törvényszék elnöke. Ebben előadván a különösebb akadályokat és hiányokat, melyek feladata elébe gördülnek a czélszerűtlen és elégtelen törvényszéki és fogházi helyiségek által, kifejti egy büntető eljárási novelláris törvény alkotásának szükséges­ségét, mely a jelenkor jogosult igényeinek és min­den mivelt állam által elfogadott irányelveknek megfelelne. Nagy súlyt fektet a memorandum ar­ra, hogy a hazai jogszolgáltatásra vonatkozó min­den újabb alkotásnál a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség nagy eszméi fogadtassanak ala­pul. A memorandumban az is említtetik, hogy a bűntények, vétségek és kihágások meghatározása és minősítésére, valamint a bűnösség megállapítá­sára vonatkozó tételek az 1861. évben életbe lép­tetett ideiglenes törvénykezési rendeletek példá­jára, irányadó szabályok gyanánt fogadtathatná­nak el.­­ A Liszt-kultus ápril elején egyelőre megszakad. A mester Bécsbe, s onnan pár napi tartózkodás után Weimarba megy, hol hosszasab­ban időz. Meglehet azonban, hogy a forró nyárra Szegszárdra vonul. Azon esetben, ha a nyár vé­gét csakugyan Magyarországon tölti, megígérte, hogy a nő­váradi országos határünnepélyen is je­len lesz. E hó 31-én tisztelői nagy lakomával bú­csúznak el tőle.­­ A reboutban ma este nagy sétahang­verseny volt, melyet a bérlő a zeneművészek se­­gélyegylete javára rendezett. Nagy és válogatot­­tabb közönség jelent meg, mint máskor, miután a belépti díjak is magasabbak voltak. E mellé min­denki kapott egy sorsjegyet is a zenesegélyző egylet javára ápr. 15-én tartandó kisorsolásra. A hangverseny fő vonzerejét az képezte, hogy ez­úttal mutatták be azon pályanyertes tánc­dara­­bokat, melyekre a redout bérlője hirdetett­ pályáza­­tot. Ezeket egy katonai zenekar adta elő Leibold vezetése alatt. A nyertes darabok: magyar lassú, toborzó és csárdások ; „Leben und Lieben,“ ke­ringő , — és Melania-polka. — Quinet Edgar egy tizenegy fejezet­ből álló czikksorozatot irt és közölt a „Siécle“­­ben a köztársaságról, mint Francziaország újjászületésének feltételéről. — A király 2500 irtot adott a hozzá pénzsegélyért folyamodott szűkölködőknek.­­ A választási mozgal­ma­k a tud. akadémia körében is megindultak. Az I-ső osz­tály, vagyis a nyelv és szépirodalmi, már tartott értekezletet az ajánlandó tagok fölött. A P. N. szerint levelező tagoknak ezeket akarják aján­­lani: Arany Lászlót, Bartalus Istvánt, Dankó Já­nost, Győry Vilmost, Thewrewk Emilt, Vadnai Károlyt, külső tagoknak pedig Miklosichot, Over­­becket és Vischert. Valószínű azonban, hogy a névsorban változás lesz, s ekkép akkorra hagy­juk az észrevételeket, mert e névsor akadémiai képességét nem hisszük. Megemlítjük még itt, hogy az akadémia elhatározta, hogy a „statistikai és nemzetgazdasági közlemények“ czímű füzeteket rendes havi folyóirattá alakítja át. — A herczegprimás beteg. Ehó 22-én egy lágyék­sérv miatt Podrázky és Feich­­tinger orvosok operálták. A főpap állapota egyéb­iránt megnyugtató. — Női igazságszolgáltatás. Német- Sz.-Mihályon (Vas megye) egy földmives neje gyak­ran betegeskedvén, e miatt férje válni akart tőle, a már ki is jelölt jövendőbelijének egy falubeli hajadont. A közvélemény azonban ellene fordult, s egyik napon a falu minden asszonya összegyűl­vén a kijelölt hajadon lakása előtt, egetverő lár­mával kényszerítették, hogy a leány jöjjön ki közéjök, s mikor ez megtörtént, fölfogadtatták vele, hogy kérőjét visszautasítja. Miután pedig tíz­ körmükkel is fenyegették, ha másként tesz, a leány letette az ünnepélyes fogadást úgy, mint azt a közvélemény kívánta. — A szabadkai színházat az 1872—3-iki téli idényre Takács Ádám színigaz­gató nyerte meg. Most tehát felszólítja mindazon színészeket, színésznőket, kik hozzá szerződni akarnak, hogy ezt ápril végéig vagy a szabadkai színügyegylet elnökségével, vagy vele (Baján) tudassák. — Mazzini holttestét megköveteni vállalkozott Gorini olasz boncztanár, ki már rég idő óta ez eljárás kiváló tanulmányozására szen­telte idejét,,és pedig mint hírlik, rendkívüli ered­ménynyel. Ő ugyanis oly módon képes praepa­­rálni az emberi hullát 7—8 hónap alatt, hogy kőkeménységűvé válik, s a hideg s meleg, a ned­vesség és más behatásokra érzéketlenné válik. TÁVIRATOK. London, márcz. 25. (Az Ellenőr távirata.) Az európai kormányok s köztök az osztrák ma­gyar is tiltakoztak Versaillesban a „Times“ érte­sülése szerint minden oly vámfelemelés ellen, mely a jelenleg fennálló stipulatiókat, nevezetesen a nyersanyagokra vonatkozólag reájuk nézve ká­rosan módosítaná. Egyszersmind azt is kijelen­tették, hogy közös fellépést is fognak tenni ez irányban a franczia kormánynál. Róma, márcz. 25. (Az „Ellenőr“ távirata.) Lanza miniszterelnök kijelentette a kamara múlt ülésében, hogy beterjesztett pénzügyi rendsza­bályainak elfogadásához az összminisztérium tár­­czáját köti, minek folytán a kamara 239 szava­zattal 170 ellen bizalmat szavazott a kor­mánynak. London, márcz. 25. (Az „Ellenőr“ távirata.) Taylor angol képviselő Brightonból írja, hogy ő Dilke mellett szavazott volna 19-én, ha jelen le­hetett volna; továbbá Russel Arthur, Clifford Ká­roly, Osborn Morgan és Greville-Nugent képvise­lők kijelentik, hogy csak esetleges kizáratásuk akadályozta meg őket abban, hogy szintén Dilke mellett szavazzanak. Berlin, márcz. 25. Bismarck nyolcz napra Varzinba utazott. Róma, márcz. 25. A „Nuova Roma“ meg­­c­áfolja azon hírt, hogy Arnim német követ titkos küldetésben járna az olasz kormánynál. London, márcz. 25. A királynő Baden Ba­­denbe utazott.­­ A „Daily News“ szerint Bis­marck meghívásokat küldött szét a nemzetközi értekezletre, melynek feladata lenne egy az egész világra szóló postaunió létrehozása fölött tanács­kozni. Vegyes. — A franko magyar bank tegnap tartotta köz­gyűlését. A felülosztalék 8 frt, s a már kifizetett 4 frt kamattal egy-egy részvényre 12 frt esik, mi a részvénytőke 15% kamatozásának felel meg. Bővebb tudósítást holnap közlünk, s ma csak annyit, hogy az igazgatóság jelentését, mely a folyó évre ismét jelentékeny üzleteket helyez ki­látásba, a részvényesek nagy megelégedéssel fo­gadták.­­ Az első magyar iparbank tegnap d. e. tarta meg rendes évi közgyűlését Kautz Gyula el­nöklete alatt. Elnök őszinte örömét fejezé ki a a bank üdvös működése és felvirágzása fölött, mire titkár az évi jelentést olvasta fel, melyből a következőket jegyeztük fel. Az évi forgalom összege 22.245,552 frt 52 kr volt; a takarék­­pénztári betétek összege 7.615,449 frt és 44 kr, az év végén pedig a társulat pénztárában fönma­­radt 3.599,100 frt 51 kr. Az utolsó év máso­dik felében mutatkozott pénzhiány arra készteté a társulatot, hogy hiteltulajdonosainak a leszámí­tolási árakat valamivel felemelje, ezen kény­szer azonban csak 6 hétig tartott.­­ A tisz­ta nyereség 90,866 frt 57 krajczár volt, melynek 5% a törzstőkéhez, 100­0 pedig a tartaléktőkéhez csatoltatik, ugyanannyi a hiteltulajdonosok tartalék­­tőkéjéhez 4% a nyugdíjalaphoz, 12% mint igaz­gatósági jutalék s a fönmaradó 49.192 frtból min­den 1872. ápr. 1-én lejáró szelvény 36 frttal vál­­tatik be; a még megmaradt 4548 frt a jövő év számlájára iratik.­­ A közgyűlés elfogadta a je­lentést, s miután Kerstinger a számvizsgáló bizott­ság elnöke is fölolvasta jelentését, mely szerint az üzleti könyvek a legnagyobb rendben találtattak, a felmentvény kiadatott. A jövő év számlájára át­­írni határozott 4540 írtból most 3000 frt jóté­­tékony czélokra forditatni határoztatott, mire a gyűlés eloszlott. szünet. Bérlet Színház, Nemzeti Pest, kedden márcz. 26-án 1872. ÖRDÖG ROBERT: Opera 5 felv. Irta Seribe, ford. Asztalos Károly Zenéjét szerzette Meyerbeer. Karnagy Richter János. Személyek: Siciliai herczeg, Izabella atyja — V. Kovács Izabella, siciliai herczegnő, leánya — Paulina, Róbert, „Ördög“ névvel, Normandia herczege — — — Ellinger, Bertrum, barátja — — — Kőszeghy Raimbeaul, normandiai pár — — Pauli Alice, márkája, normandiai párleány— Balázsné B. V. Alberti ) — — Bodorfi. Rosalus j., — — Ormay. Gratiano ) lova£ok _ _ Kaczvinszky Tresco ) — — Morvay Herold — — — — Szalay Ilona — — — — Rotter Irma. Kezdete 6 és fél órakor. Budai várszínház, kedden, márczius 26-án adatik először : A jó hazafiak. Eredeti vigj. 4 felv. Irta N. N. Kezdete 7 órakor. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. - - L J ..-i i - * ' • i Fest. ____

Next