Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)
1872-11-19 / 268. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre • • . 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 n Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 268. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Kedd, november 19. 1872 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Bécs, nov. 18. Mint az uj Pressének Rómából távirják, Antonelli jegyzéket vett a franczia külügyértől, mely panaszkodik a fölött, hogy a franczia püspökök tüntetnek pásztori leveleikben a köztársaság elleni Bécs. nov. 18. A .,W. Abendp.4. mai száma reprodukálja a P. Lloyd bécsi tudósítását, mely az egyenes reichsrathi választások behozatalának szükségét a dynastia és a monarchia érdekében bizonyítgatja. Lemberg, nov. 18. A tart. gyűlés válaszfelirata utal azon resolutióra, mely reményét fejezi ki, miszerint a császári trónbeszéd tartalmához képest is kedvezően fogmegoldatni a ház alapszabályainak kérdése, melyek szerint ugyanis megmarad a tartománygyűlésnek azon joga, hogy a reichsrathi képviselőket kebeléből választhassa. Prága, nov. 18. Lobkowicz József hgnél a nagybirtokos feddális választók összejövetelt tartottak, melyre polgári elemek is hivatalosak voltak, Clam Martinitz gr. elnökölt. Tanácskozási tárgyak voltak: a választási szabályok módosítása és a chabrus liquidálása, hol is nagy deficit mutatkozik. — A kolini szr. hitközségre ráparancsolt a polgármester, hogy temetője bejáratának eme német feliratát: „Bejárat az örök nyugalomra“ cseh felirattal helyettesítse, a zsidóság azonban héber feliratot alkalmazott. Laibach, nov. 18. A tört. gyűlés a két helybeli képviselő választásról szóló jelentést egy öttagú bizottságnak adta ki megbirálás és jelentéstétel végett. Róma, nov. 18 A kormánynál eddig 1352 iparoső és művész jelenkezett a bécsi világkiállításra. Laibach, nov. 18. A tart. gyűlés nemzeti klubja elhatározta, hogy Mihalnak tartományi tanfelügyelővé nevezése ellenében feliratot intéz a császárhoz, minthogy a közokt. miniszter ez által törvénysértést követett el. Prága, nov. 18. Csehországból 294 lelkész részesült államsegélyben; többen, kik nyíltan ellene szegültek az alkotmánynak, kérvényeikkel elutasittattak. Utolsó hr. Nagy fájdalommal halljuk — bár ne valósulna — a megdöbbentő gyászhírt, hogy a hazának egyik leghívebb, legjobb és legjelesebb fia Vukovics Sebő elhunyt Angliában. Nemzeti színház: kedden, nov. 19-én átalános bérletszünetben adatik „Hamié !“, nagy opera 5 felv, zenéjét írta Thomas Ambrus. A Miklósi színházban: „Az amerikai“ (a másik). Eredeti paródia 3 felvonásban. Pest, nov. 18. Világosság és nyíltság minden irányban : ez a parlamentáris kormányzat ékessége és ismertető jele. Minek is a titkolódzás gyanús eszköze azoknak, kiknek minden törekvésüket, minden lépésüket a közjólét előmozdítására kell irányozniok? Csak ahol a kormány eljárása nincs összhangban a közóhajjal, ott kerülik a világosságot. Csak az olyan országokban, hol nem a közjó, hanem más indokok és fogalmak irányadók a fontosabb kérdések eldöntésénél, látjuk a kormány tevékenységét a homály leplébe burkolva. Lássuk, mit tapasztalunk a magyar kormány részéről a bankkérdésben. Mióta az osztrák nemzeti bank fenáll, mindig ostora volt a magyar nemzetgazdaságnak. Évtizedeken át viseltük e jármot, melyet együtt kaptunk az absolutizmus minden átkával. Mindkettő szerencsétlenség volt Magyarországra, de nem szégyen. A hatalom irányában a lehető ellenállást fejtettük ki, s megszabadítottuk magunkat az absolutizmus nyomásától; ezzel együtt remélhettük, hogy megszabadulunk anyagi haladásunk legnagyobb akadályától, a nemzeti bank privilégiumától is. Magyarország viszonya a nemzeti bankhoz azonban tovább is változatlan maradt. Az ipar és kereskedelem nevezetesen növekedett igényeivel szemben állott a javadalmazások jelentéktelen emelése, s ezzel a hazánk jólétét fenyegető válságok egész sorozata nyílt meg. Nem tudhattuk, nem is tudhatjuk, vájjon a magyar bankfiók millióit nem-e bécsi cégek vonták el a pesti piacztól, s nem tudhattuk azt sem, hogy általán mennyi bocsáttatott kizárólag a magyarországi forgalom rendelkezésére. Jogosult panaszokat hallhattunk minden nap, de ezek elhangzottak, s az enquete-színjáték sem segített rajtunk. Hány millióig károsította a nemzeti bank csak a lefolyt öt év alatt hazánkat, ki tudná megmondani ? Nem szégyen-e, hogy egy kormány, egy állam ily bűnös játékot enged magával játszatni? Az egyetlen válasz, melyet e részvénytársaság ily nyomorult eljárására adni helyén volt, a Magyarországból való kiutasítás lett volna. De nálunk a tisztesség fogalmait elérte már az opportunitás politikája. A képviselőház a többség határozatából teljhatalmat adott a kormánynak, hogy a magyar bankjegy forgalom számára egy — A bankügyi előleges megállapodásról a „P. L.“ Bécsből kapott egy okmányt, melynek lényeges része — szerinte szó szerint — a következő: „Lónyay gróf csatlakozik a magyar pénzügyminiszter azon nézetéhez, melyet az osztrák pénzügyminiszter is elfogad, hogy mielőbb küldessék ki egy bizottság, mely az alkudozásokat a bankkal megkezdje; de előbb egy elengedhetlen feltételt kell a nemzeti banknak teljesíteni, azt ugyanis, hogy mielőtt az említett bizottság egyátalában egybelépne, szüntesse meg a Magyarországon 1869. óta fenálló viszásságot és helybeli fiókjait dotálja azon arány szerint, mely az 1869. év előtt fenállott, s hogy ha nem is azonnal, de mielőbb emelje fel a dotatiot a 32,58 quotajárulék viszonyaihoz képest. Mert csak oly módon lehet a kedélyeket lecsillapítani és a folytonos agitatiót egy magyar önálló bank mellett, mely máris oly határozottan nyilatkozik, megszüntetni és akként lehetővé tenni azt, hogy azon javaslatok, miket a magyar kormány a törvényhozás elé terjesztene, nagy nehézség nélkül elfogadtassanak. Andrássy gróf külügyminiszter a tanácskozás eredményét következőleg foglalja össze, hogy haladék nélkül kezdessenek meg az alkudozások a nemzeti bankhoz való végleges viszonynak a privilégium lejárta utánra megállapítása iránt, s hogy ennél elmozduhatlan czélul az legyen kitűzve, hogy a valuta egysége biztosítva és mind az kizárva maradjon, miáltal a monarchiában forgó fizetési eszközök egyenlőtlen értéket nyerhetnének; továbbá hogy a cs. kir. pénzügyminiszter oda irányozza közvetítését, miszerint anélkül, hogy a nemzeti bankkal való további egyezményeknek eleje vétetnék, a magyar fiókokra fordított javadalmazás azonnal oly mértékben felemeltessék, aminő arra szükséges, hogy a magyar fiókok dotátiójának viszonya az időközben felemelt dotátiónak a monarchia másik felében levő fiókban, ugyanaz legyen, a mi 1869. sept. végén volt; végre hogy a királyi magyar pénzügyminiszter a cs. kir. pénzügyminiszter közbenjárásának megtörténte és az előfeltétel teljesítése után azonnal késznek nyilatkozzék a szóban levő bizottság kiküldésére, mely határozatokat a minisztertanács összes tagjai elfogadtak és ezzel a gyűlés bezáratott, központi közeget teremtsen. A nemzeti bank erre még szorosabbra vonta a zsinórt nyakunk körül, s valóságos tragoediának nevezhetjük, ami azóta Magyarországon történt, amely tragoediában a magyar állam, mint az osztrák nemzeti bank rabszolgája szerepelt, s hogy a szégyen teljes legyen, ép e bankkal kezdettek új alkudozások, melyek alkalmával mindinkább kitűnt, hogy a nemzeti bank hatalmasabb a magyar államnál. Hogy a közvélemény e kérdésben miként ítél, azzal a kormány nem törődik. Titokban folytak a tárgyalások, s csak kerülő utakon, a bécsi lapok által tudtuk meg, miként áldoztatik fel anyagi fejlődésünk legfőbb feltétele. A ,,P. L.“ közli bécsi forrásból az előleges bankügyi megállapodás pontozatait, s ezekből szomorúan kellett meggyőződnünk, hogy amit az absolutismus nyakunkra hozott, azt alkotmányos kormányunk szentesíteni és jogossá tenni készül. Magyarország anyagi fejlődését ezentúl is módjában lesz az osztrák nemzeti banknak békékba vetni. A megállapodás azon pontja, hogy „haladék nélkül kezdessenek meg az alkudozások a nemzeti bankhoz való végleges viszonynak a privilégium lejárta utánra megállapítása iránt, s hogy ennél elmozduhatlan czélul az legyen kitűzve, hogy a valuta egysége biztosítva és mindaz kizárva maradjon, mi által a monarchiában forgó fizetési eszközök egyenlőtlen értéket nyerhetnének“, — kifejez mindent, s ezzel Bécs karjaiba vetettük magunkat. Fenmarad még az a remény, hogy az országgyűlés a nemzeti banknak most is tapasztalt alávaló eljárása után ilyen egyességet nem fog megengedni. Az országgyűlésnek fel kell azt fognia, hogy ez ma már nem csak anyagi, hanem becsületkérdés is. Vissza kell térnünk oda, ahonnan egy katcro — ----------- egy önálló magyar bank alapítására. Csak hogy szükséges, hogy az ilyféle nyilatkozat ne az erőltetett leereszkedés, ne a számítás, de az őszinte részvét kifolyásának ne csak lássék, de valóban az is legyen. Az alázatos udvaroncznak elég a kegyes leereszkedés is. Önérzettel biró férfi őszinteséggel szívből eredő szóval nyerhető meg csupán. Mert az könnyebb mint ez, mert ehez szív is kell, azért van sok fejedelemnek saját kárára több szolgája mint igaz barátja Eszembe jutnak itt sokan képviselő kollegáia közül, kik mézes szóözönnel árasztják el és megszámíthatlan kézszorítással boldogítják jóhiszemű választóikat, és magukban ezt gondolják : adjátok csak reám szavazataitokat, segítsetek csak czélomra, aztán vigyen az ördög. A fővárosi törvényjavaslatnak osztályokbani tárgyalása befejeztetett. Legmulatságosabb momentuma vola Schwarz Gyulának a bizottmány mikénti választására vonatkozó módosítványa. E szörnyszülöttet ismered a lapokból. Schwarz Gyula tán epigonjaink legolvasottabbika. Olvasottságánál azonban még sokkal nagyobb képzelődő önhittsége. Oly fontoskodó arczczal jár kel, mintha az ország sorsát Állasként egymaga hordaná vállain. Félek, hogy még megpukkad, vagy megful a tömjénfüstben, melylyel magának öndicséitőleg tömjénez. Szakasztott mása Faust famulusának, ki a tudomány szavain és külsőségein rágódik, de belsejébe hatolni képtelen. Kár érte. — Szerencsétlenségünk az, hogy ifjaink nagyobb része keveset tanul; azok pedig a kik olvastak és tanultak, annyira elhízottak és képzelődök. Pedig mit használ a tudomány minden kincse, ha ezt agyvelőnk lombikjában fel nem olvasztjuk, és elménk, egyéniségünk bélyegével elllátva nem bocsátjuk ismét forgalomba ? Schwarz Gyula, fájdalom! ennyire még nem jutott A tudományok halmaza ott van systemáival, paragraphusaival, szavaival elméje könyvtárában, de ha alkalmazni kell e sok tanulmányt, ekkor álla potridát tálal élénkbe. Tán ha kiforrja magát, lesz még belőle valami, de ekkor azt tanácsolnám neki, legyen szerényebb. Sokat rebesgetik, hogy Tóth Vilmos nemsokára megy, vagyis inkább menetik. Lónyaynak még mindig cseng fülében, Sennyey „magasabb administratiója ,a (e mondat különben olyan mint a gumi elasticum) s azt hiszi a ^rBbpl'.....D3CnA’?áldozza. Der See geht hoch, er will sein Opfer haben. Dobjuk Tóth Vilmost a felháborodott hullámok közé. Jámbornak nevezem előbb Lónyayt véletlenül. A jámbor epitheton pedig csak úgy illik rája, mint azon macskára az álmos elnevezés, mely a bokor alatt félighunyt szemekkel aludni látszik, hogy a bokron csiripelő verebeket karmai közelébe leszállós bátorítsa. Tóth Vilmos feláldozása lecsillapítaná a felháborodott közvéleményt? Ne tegye magát excrelientiád oly ártatlannak. Van a latinnak egy közmondása, bokros kormányfői, és családfői gondjai közt, (melyik gondja nagyobb, nem kutatom,) tán el is feledte : „a capite foetet fiscis. Bizon, bízón: a capite foetet piscis. Dobjuk hát a fejet is, a többi rothadékkal a hullámok közé. Ha csak Magyarország oly könnyen elfeledhetné kormányzásuk földig görnyesztő áldásait, mint amily könnyen elfelejtendi önöket! Isten veled, Róbert. „ Egy honvédtiszti körből a következő sorokat vettük : T. szerkesztő úr! Az „Ellenőr“ nov. 16-ai számában „Honvédségi állapotok“ felírással megjelent czikkre engedje, hogy némely észrevételeket tegyünk. Nem szándékunk czikkíróval polémiába bocsátkozni, annál kevésbé, miután vannak czikkének oly pontjai, melyeket szívesen aláírunk mi is; de vannak ismét oly fekete pontjai, melyeket tisztességes bajtársi szempontból és érzületből kiindulva szó nélkül nem hagyhatunk. A czikk bevezetésében közlő magát mint honvédet mutatja be, ki azért marad anonym, mert a honv. minisztérium nagy bűnösnek tekinti azt, ki hibákat felderíteni, vagy ki hírlapokba egyátalán írni merészel. Tehát czikkbó fél a minisztériumtól, ennélfogva kell, hogy valami félteni valója legyen, de ugyanakkor megfeledkezik arról, hogy másnak is van félteni valója — teszem tisztességes reputátiója — melyet ő félelmében feltett ál ez ája alól nem átal a nevek megnevezésével a nagy közönség előtt pelengérre állítani. — Megvalljuk, hogy erősen kételkedünk czikkiró úr honvédvoltában, mert becsületes meggyőződésünk szerint alig vagyunk képesek elhinni, hogy létezhessék egy akár régi akár új igazi honvéd, aki talán saját sértett érdekei mellett is, neki soha nem vétett bajtársakat a közítélet fóruma elé hurczoljon. Tegyük hozzá még azt is, hogy kinek elég bátorsága van bajtársait név szerint megpiszkolni, annak legyen elég arcza ahoz is, hogy ezt árcra nélkül bemutassa. Miután a nevek már említtettek, mi sem csinálunk a dologból titkot. Az újonnan előléptettek sorából kimarkolja czikkíó elsősorban Novák Lajos századost, ki szerinte azért léptetett elő, mert a honv. minisztériumban firkál. Ez nem való. Novák a honvédség megalakulásakor helyeztetett át hozzánk, s ezóta mint a bécsi geográfiai intézet tagja — úgyszólván — egyedül végzi a katonai térképezés, tervek, technikai rajzok stb. körébe vágó munkát, külön szerkezetet talált fel a szerlövegek töltényszekrényeire vonatkozólag, melyet nemcsak a honv. minisztérium fogadott el, s vett alkalmazásba, hanem elkérte azt az olasz és török hadügyét is, s Novák nem kért találmányára szabadalmat. Ha czikkíró fáradságot vesz magának a honvédség katonai tantermeinek falain végig tekinteni, ott e szorgalmas és szakmájában kitűnő tiszt műveivel bőven fog találkozni; arról úgy hiszem tudomása lévén, hogy nevezett a központi tisztképző iskola tanára volt, jelenleg pedig szakmájában, mint ilyen, a Ludoviceumban van alkalmazva. Ő tehát nem firkált, hanem dolgozott és pedig sikeresen, s igy a rendtárában foglalt előléptetési szabályzat 17. §-a értelmében teljes joggal jön századossá. Előléptetése ellen egyetlen elfogulatlan bajtársának sem lehet kifogása. — Szánky őrnagyot illetőleg is tévedésben van czikkíró, a mennyiben ő a rendes törzstiszti vizsgát a tavali őszi gyakorlatok alkalmával kitűnő eredménynyel letette Váczon, s nem is soron kívül, hanem sorrendben léptettetett elő; s egyébiránt, ha a czikkiró a honvédelemre vonatkozó rendtára XII. füzetének 1-ső pontját átolvasta volna, hogy t. i. : „a törzstiszti vizsgáknál 1872. év végéig a rendeletek tára 9-ik füzetében 1870. évi sept. 1-én közzé tett szabályzatok még érvényben maradjanak, 1873-ik évtől kezdve pedig azt uj szabályzat alkalmaztassák, bizonyosan nem irta volna ezen czikkét. Azt, hogy czikkirónak miután sikerült a főparancsnokság s honv. minisztériumnál titokzár alatt őrzött minősítvényi táblázatokba bepillantani, nem tudjuk , hanem az a bepillantás nagyon kancsal lehetett, mert máskép Bulyovszky őrnagy minősítvényi táblázatának a rendkívüli viszgára vonatkozó rovatából nem azt olvasta volna ki, hogy „kiél égitő„, — hanem „jó eredmény nyer.“ A czikkben elősorolt egyéb dolgokra feleljenek az illető körök, ott ahol szükségesnek látják, még azon vádra is, hogy a honv. minisztériumban alkalmazott egyének, két főnök kivételével, mind nem oda valók. — Ez utóbbira nézve csak azt jegyezzük meg, hogy czikkiró a két főnöknek csapott bók által tisztességes gorombaságot mondott, hogy ők, kik hivatvák az egyének alkalmazásába befolyni, vagy nem voltak képesek azokat megítélni, vagy nem bírtak a közügy iránt annyi lelkiismeretességgel, hogy attól eltekintve, tisztán protektióból indultak ki. Egyébiránt nyugtassa meg magát czikkíró úr, hogy a honvédség bizonyos Cassandra-féle jajveszéklések nélkül is fenn fog állani, s pedig korántsem mint a reactio eszköze, hanem mint az alkotmányos trón és haza rendületlen támasza, és pedig annál erősebben, minél kevesebben lesznek köztünk azok, kik sértettnek vélt személyes ambitiójuk feletti boszúból a bajtársi egyetértést, s kölcsönös becsülést és szeretetét, mint a sereg hazafias szellemének éltetőjét, felbontani igyekeznek.*) (Saját levelezőnktől.) Országgyűlési levelek. Iv. Pest, nov. 17. 1872. A kik a rókavadászatokban részt vesznek, nem győzik eléggé magasztalni a királyné bárteljes, biztos és merész lovaglását. Tapasztalásból tudod, mily buzdító egy szép nő jelenléte ily vadászatokon. Ha e szép nő királyné is, kétszeres varázszsal hat környezetére. Pelyhes és észbevegyült szakálú lovagjaink egyaránt versenyeznek is, méltó keretet képezni a királyi amazonnak, ha ez, akadályt nem ismerve, tüskénbokron kresztül száguldó paripáján előttök jár. A király is gyakran vesz részt e férfias mulatságban. A vadászat heve, az összpontosult érdek, az együtt érzett izgalom lazítnak is sokat az udvari etiquette rideg kötelékein, de nem a királyi pár hátrányára, mert ez a kimért tartózkodás helyett az önkénytelen rokonszenves hódolat jeleit szemlélheti. Mily könnyű fejedelemnek népszerűvé, szeretetté tenni! Egy nyájas mosoly, egy szó, egy megemlékezés; mily hatást gyakorolnak sokszori egy tengerésztiszt vezetése alatt. Költségei fedezésére a földleirati társulat 1500 fontot adott át Bartle Frerenak. Ez expeditiónak feladata leend, sietve előhaladni Livingstone után ugyanazon után, melyet Stanley kijelölt, hogy utóléressék, mielőtt a német s utazó Congo vidékeire érne, melyek emberevő lakosságtól hemzsegnek. E pillanatban tehát négy expeditió: két angol, egy német s egy portugál veszi útját Afrika belsejébe; semmi kétség, a homály mely e nagy földtestet fedi, közel jövőben el fog oszlani s Afrika belsejének hatalmas folyamait rövid időn kijelölhetjük üres térképeinken. Ez alkalommal eszembe jut, hogy nekünk, magyaroknak, szintén volt Afrika belsejében merész utazónk , Magyar László művére is emlékszem, melyet olvastam. Újabb időben minden hallgat róla, nevét évek óta nem olvastam magyar lapjainkban. Mi oka e némaságnak? (T. levelezőnk több évre terjedő külföldön tartózkodása alatt elkerülhette figyelmét, hogy a magyar lapok kétségtelen hitelességű adatok alapján közölték Magyar László halálát. Hagyatékának megszerzésére kormányunk tett lépéseket, de még nem tudjuk, minő sikerrel. Szerk. K. M. E pillanatban élénk mozgalmak folynak Britaniában a megelőző választási törvények javítása körül. A mozgalom központja London s Anglia különböző részeiből, kivált a nagyobb városokból, számosan jöttek össze az alkotmányos életnek különösen fontos tényezője, a választási jog megbeszélése végett. Szinte hihetetlen amaz aránytalanság, melyben Anglia népe parlamentében képviseltetik . így míg Birmingham csupán három képviselőt küld, tizenhárom választókerület, miknek együttes lakosságuk tizenháromezerrel kevesebb Birminghaménál, nem kevesebb, mint husz tagot választ. Ha igazságos, népeségen alapuló választási törvények léteznének Britanniában, London 22 tag helyett 55 választana; 70 nagy vidéki város 37 helyett 55-öt, míg ellenben 60 kis község, mely jelenleg 60 képviselőt küld, csupán 8-at választana jövőben, így a választási reform gyűlésének kimutatása, s mert nem lehet kételkedni adataik őszinteségében, megértjük, elég okuk van a jelenlegi választási viszonyok helyet másat kívánni. A tartott szónoklatokból nem sok idézni valóm marad , mert bár számosan beszéltek, beszédeik még a Dilkeé is, csaknem puszta számadatokból állottak a választási aránytalanságok kitüntetésére, — igaz, azok legfényesebben szólnak ügyük igaza mellett. A sok között elmondatott, miszerint gúny volna a jelenleg fenálló rendszert igazságosnak mondani, nemcsak hogy kicsi községek bírnak képviselő küldési joggal, de egyes földbirtokosok is gyakorolják e jogot; nem kevesebb, mint 50 képviselő küldetik a parlamentbe kizárólag magányosok befolyása által. A mai „Times“ szintén bevallja, miszerint a jelen angol választási törvényeknél elkelne nézni. javítás: nem is kételkedik, hogy ez megjó idővel nagyon sietősnek nem tartja azonban s a jelenlegi mozgalomnak semmi jövőt nem igér, Jókép azért, mert a mozgalom egyik vezetője Dilke, valamit a nép gyűlésezési jogáról is mondott, mi a nagy lap szerint tulajdonkép nem tartozik a kérdéshez; másrészt pedig azt szeretné tudni, hogy ugyan mily választási viszonyok követnék a jelenlegieket, ha ezek eltöröltetnének? Berlinből érkezett sürgöny tudósít, miszerint az európai hatalmak teljesen helyeslik Angliának a rabszolgaság megszüntetésére irányzott fáradozásait Afrika keletén, szerencsét is kívánnak hozzá, s ez az egész, mert közreműködni egyik sem akar. Bizonyosan nem fogja ez Angliát nemes vállalata kivitelében hátráltatni, sőt épen ez időben léteznek itt erőfeszítések, hogy egy újabb expeditió küldessék Livingstone fölkeresésére. Ugyanis a nagy utazó, ki a Lualoba és Nílus folyót egy és ugyanannak tartja, jelenleg az előbbi folyó mentében halad, míg ellenben az angol földirati társaság abban a meggyőződésben él, miszerint a Lualoba és Nílus nem egy és azonos, hanem két különböző folyam, hogy, ha Livingstone útját tovább fogja folytatni a Lualoba mentében, végül Afrika nyugati partján jövend ki a Congo folyam torkolatánál, s czélját, mely a Nílus forrásainak felfedezése, annyi fáradság után is, elvesztendő Livingstone egyik nagylelkű barátja vállalkozott a keletkezőben levő expeditió költségeinek viselésére, melynek még e hó végén kell útra kelnie Sierra Leona felé, honnan felfelé követve a Congó folyamát, mint hiszik, Liwinstoneval fog találkozni. A másik expeditió ugyane czélból Zanzibarból fog kiindulni *) Ezen válasz írója felhatalmazott nevének megmondására, ha az illető azt tudni akarja. ** A közép-európai közlekedési zavarok miatt késett ' * Szerk. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 18-án. Elnök Perczel Béla. Jegyzők : Mihályi P., Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Pauler, Wenkheim dr. A jegyző távol lévén az ülés kezdetén elnök beterjeszti Kolozsvár város feliratát, melyben az egyetem felállításáért köszönetet mond, s annak részére 1600 frt. évenkint fizetendő alapítványt tesz; — Komárom város kérelmét a közigazgatási költségek fedezésére szolgáló átalányért; — Debreczen hasonló tárgyú kérvényét; — Alsó-Fehérmegye kérvényét Zalatna város törvénykezési beosztása iránt. — Torontál megye feliratát, melyben a belügyminiszterhez beküldött költségvetését helyben hagyatni kéri. Jelenti továbbá, hogy nov. 19-ikén a budai főtemplomban ő felsége a királyné nevenapja alkalmából ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni. Meg van győződve, hogy a ház érzelmeit fe- Kr imoogu a ik 11 ülj HCL öUlAülg CS UU1“ dogan éltesse. (Hosszantartó éljenzés) Felhatalmazást kér, hogy a ház ezen szerencsekivonatait ő felségével a királynéval szokott módon tudassa (felhatalmaztatik) Ivánka Imre és Kondorossy József képviselőkre nézve a házszabályok értelmében fenntartatott 30 nap lefolyván, mindkét képviselő a végleg igazolt képviselők sorába lesz felveendő. Urbanovszky Ernő s Bakesy Ferencz községi kérvényeket nyújtanak be. Wahrmann Mór: A Buda-Pest és Ó-Buda polgárai által tartott népgyűlés kérvényét a fővárosok rendezése tárgyában nyújtja be, s nem kételkedvén, hogy ezen a legilletékesebb és legközvetlenebbül érdekelt részről hozott megállapodásnak döntő befolyása lesz az említettjavaslat tárgyalásánál a ház határozataira (jobb felől mozgás) kéri ezen kérvényt a bizottsághoz utasutalni és pedig azon meghagyással, hogy az jelentését még e napokban terjeszsze a t. ház elé, hogy e tárgyalás alkalmával a ház ezen kérvénynek, illetőleg jelentésnek is hasznát vehesse. Benyújtja továbbá a magyar és erdélyországi postamesterek, s a Deutsch testvérek kérvényét. Szőgyéni László a színi tanoda igazgatójának kérvényét nyújtja be, e tanodának a zeneakadémiától leendő elkülönítése iránt. Szapáry Gyula gr. az állami urmesterek kérvényét nyújtja be. Valamennyi a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Molnár Antal a tápéi választás ügyében teljesített vizsgálatról jelentését beadja. A 4. b. bizottsághoz utasitatik. Bojanovics Sándor a honvédelmijavaslatok megvizsgálása tárgyában kiküldött bizottság nevében, e javaslatokról jelentését beadja, kinyomatik s szétosztatik. Lónyay Menyhért gr. kéri e javaslatokat minél hamarább az osztályokhoz utasitatni. Steiger Gyula magánkérvényt ad be. Madarász József következő interpellate intéz az igazságügyi miniszterhez: Hajlandó-e a bérföldekről úgy az udvarföldi birtokról, illetőleg ezeknek határozott esetekben megváltásáról törvényjavaslatokat, és oly időben terjeszteni a képviselőház elé, hogy azok még az országyűlés folyama alatt törvényerőre emeltethessenek . Pauler igazságügyér e kérdésre tüstént azt felelheti, hogy igenis ! Tudomásul vétetik. ( Buda Sándor interpellálja a pénzügyminisztert: 1. ) Való-e hogy az erdélyi réz- vas- és kőszénbányák eladóvá tétettek a Franko-Hungarian banknak, vagy más konsortiumnak 6 millió forintért? ha igaz: 2. ) a pénzügyminiszter e nevezetes vásár előnyössége, vagy hátránya végett kikérdezte-e a kolozsvári bányászati igazgatóságot, mint erre vonatkozó legkompetensebb közeget ? ha igen : 3. ) mielőtt ezen nagymérvű vásár megköttetnék, vagyis midőn az a törvényhozási testületnek be fog jelentetni szándékozik-e a pénzügyminiszter egyidejűleg a kolozsvári bányászati igazgató- ságnak erre vonatkozó tüzetes véleményét a ház asztalára letenni? Kiadatik a p. n. miniszternek. Ezután a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesítetik. . . .. Pauler Tivadar igazságügyminiszter benyújtja a pénzügyi törvények meghosszabításáért és a pénzügyi főtörvényszék megszüntetéséről, (Helyeslés) valamint a budai kereskedelmi és váltótörvényszék bíráinak szaporításáról szóló törv. javaslat. A két törvényjavaslat ki fog nyomatni és az osztályokhoz utasittatik. . . . Lónyay M. gr. benyújtja az 1868-ik évi 41. t. czikk 14. szakaszának módosítása tárgyában továbbá az általános védkötelezettség elleni vissza. Szerk.