Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-22 / 17. szám

Előfizetési árak Egén írre . , 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes száru­kra 10 krajczár. Szerkesztési iroda. Pesten, nádor-utcza 6. szám. S némit ne közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értetmtő szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálviny-utcza 9. ■­. alá intézendők. 17. szám. Budapest, szerda, január 22. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 21. (Az Ellenőr távirata.) A „Pressének“ távirják Londonból: a jelen­tés, — mely szerint a Laurian-kérdésben Ausztria-Magyarország, Angol és Oroszor­szág auspiciuma alatt egyezség jött volna létre, — nem felel meg a valóságnak. Az alkudozások még függőben vannak. Bécs, jan. 21. (Az Ellenőr távirata.) Rieger itt nagy erőfeszítést tett a válasz­tási reform ellen, de eredménytelenül. Gregr és Schuselka részt vettek a csehek mai ér­tekezletén, Bécs, jan. 21. (Az Ellenőr távirata.) Február elején az orosz c­árnő, Mária Alexand­­rovna herczegnővel Olaszországba utazik, s útját Németországnak véve, érinteni fogja Graniczánál az osztrák határt. Bécs, jan. 21. A reishszatl mai ülésén követ­kező javaslatokat terjesztett be a kormány: Útépí­tési dotatió emelése iránt Karinthiában ; rendőri szolgálat ellátására a világkiállítás tartama alatt egy millió forint megadása iránt; továbbá az igazságü­gyet beterjesztő az intési és az apróügyek­­ben való eljárást szabályozó, valamint az első fo­lyamodás törvényszékek egyenlősítésére vonatkozó javaslatait. A miniszter ígéri, hogy nemsokára beterjeszt a bü­ntetőtörvénykönyvet, s az új pol­gári perrendtartást is. Az államtörvényezékhez Vander Strass választatott meg. A legálisatió kény­szer tárgyában Perger indítványa fogadtatott el, melyhez képest az e rendszabály ellen nyilatkozó kívánalmak tekintetbe vételével a tárgy a bizott­sághoz utasitzetik bővebb megvitatás végett. Bécs, jan. 21. Az „Abendpost“ egy mai táv­irata jelenti, miként az adrianapoly— philipponápolyi 178 kilométernyi 8 hat óra járásnyi vasút, vonal tegnap 20-án megnyittatott és a forgalomnak áta­datott. London jan. 21. Suwaloff missiójáról az a hír, hogy az egyedül a czár személyes nézeteinek ki­nyilatkoztatásával volt megbízva. Semmi kötelező ajánlatokat, s útját nem angol részről idézték elő. Mondják, hogy Sawaloff, Vilmos császár előtt azon kívánságot, fejezte ki, miszerint a kiegyezés semle­ges terület vagy terület megosztás alapján lenne eszközölhető. Granville demonstrációjában kiemelte, hogy Angolország eltűrné Khiva ideiglenes occepá­­cióját, ennek állandósítása esetén azonban csupán katonai tekintetek vezérelnék, s területi terjeszke­désre törekednek Afghanistánban s éjszak felé, sőt erős figyelő hadtestestet állítan­a fel Guettában. Versailles, jan. 21. a nemzetgyűlés elfogadta sürgősségét ama javaslatnak, mely szerint 100,000 franknyi hitel lesz nyitandó, franczia munkások­nak a bécsi világkiállításra küldése czéljából. Róma, jan. 21. Megc­áfolják a lapok azon hírét, mintha a bizottság elejtette volna a genera­­latusi házakra vonatkozó javaslat második czikkét. Csak határozatképtelen számánál fogva nem hozott a bizottság e részben határozatokat,­­ némelyek tagjai közül módosítványokat terjesztettek elő a generalatusi házak ellátása iránt; mások a pápa civillistájának felemelését ajánlották e czélra. Bérlet 215. Szám. Memseot­ Szinliáns. Budapest, szerdán, jan. 22. Struensee. Eredeti tragoedia 5 felv. Irta Szigligeti Ede. Meyerbeer hasonló czimü zenéjével. Személyek. VH. Kristián, dán király — — — Náday Matild, neje, királyné — — — — Felekiné Julia, ö­v. királyné, a király mostohaanyja Paulayné Fridrik herczeg, ennek fia — — — Szacsvay Banzau, Aschberg gróf, az államtanács I. Szigeti József Brandt, főnemes ) — — — — Nagy Bernatorff gróf­­ — — — — Komáromi Thott gróf ) miniszterek — Tamássy Sehack-Rattlour báró ) — — — — Benedek Holik gróf, főkamarás, a király kegyencze Várföldi Struensee, udvari orvos — — — — Feleki Keller, testőrszázados — — — — Szigeti Imre, Öve Guldberg, Julia királyné titkára — Újházi Ruben grófnő — — — — — — Niczkyné Kezdete 7 órakor. Miklósi színháza. Budapest, szerdán, januárius 22. Fényes álarctos bál. Szünóra alatt rögtönözött szinpadon. Eleven holt házaspár. Farsangi bohózat 1 felvonásban. Kezdete 8 órakor. Az országházból. (...) Azon objectiv jelleg, mely a költségvetési vitát az első két napon ki­­tüntető, a tárgyalások harmadik napján meglehetősen csökkent. Az ellenzéki szóno­koktól az elfogulatlan hallgató nem igen csodálhatja, ha élesebb kritika alá veszik azon irányt és gazdálkodást, melyet évek óta ostromoltak és melynek káros követ­kezményei ma egész meztelenségükben áll­nak előttünk, de ha a jobboldal részéről e vita arra használatik fel, hogy az ellen­zék ellen oly méltatlan és alaptalan kifa­­kadások és együgyű gyanúsítások emeltes­senek, mint milyenekkel ma Kautz Gyu­la képviselő úr hitte államférfi­úi reputa­tióját emelhetni, akkor önkénytelenül fel­merül bennünk a kérdés, várjon mit várha­tunk azon többségtől, melynek kiválókul tekintett és par excellence szakismeretet segélyző egyéniségei is a létező és veszé­lyes bonyodalmakkal, fenyegető állapotok­kal szemben, nem a helyzet felismerését és a bajok gyökeres orvoslására vezethető eszmék fejtegetését, hanem az elkövetett hibák legyezgetését, szépítgetését és legerő­sebb fegyverül az ellenzék intenzióinak gya­núsítását tartják hivatásuknak. A mai napon legelőször Schwa­r­cz G­y­u­l­a képviselő úr lett szólásra felhíva és állapotunkat és teendőinket ismeretes és szokott szempontjából fejtegette. Senkinek se jutott eszébe vitázni azon követelmények jogosultsága felett, melyeket Schwarcz Gyu­la a közművelődés előmozdítása szempontjá­ból az állam iránt támaszt. Ep oly kétség­­bevonhatlanul helyes beszédének azon téte­le is, hogy az államélet létalapjának egyik fő feltétele a jogrend consolidálása. Hanem midőn ezt bebizonyítani törekedett, félrema­gyarázta Zsedényi tegnapi szavait, ki a bíróságok személyzetének rengeteg számá­ból és ezzel szemben azon körülményből, hogy a hátralékok mennyisége inkább sza­porodik, mintsem apadna korántsem azon következtetést vonta le, hogy a bírák lét­számát kellene csökkenteni, hanem azt — és ebben lehetetlen, hogy Schwarcz Gyula is vele egyet ne értsen, hogy perrendtartásunk oly értéktelen sérelmű, mely mellett még a bíróságok jelenlegi nagy számú személyzete se lehet képes kötelességeinek teljesen és kielégítőleg megfelelni. A közművelődés, köz­­egészségügy és szegényü­gyről sok helyes eszmét mondott el, de úgy látszik — lega­lább szavai reánk azon benyomást tették — hogy midőn ezen ideális magaslatokra fel­­emelkedett, kissé ködbe borult szellemi lát­határán anyagi viszonyaink nagyon is reá­lis ziláltsága ; mert, a ki ma nálunk az ál­lamháztartásban mutatkozó megzavart egyen­súly helyreállítása szempontjából, 10 — 12 millió forintnak közművelődési beruházások­ra, nemzeti kölcsön alakjában, leendő felvé­telét tanácsolja, az a dolgokat kétségkívül oly magas madártávlatból tekinti, melyhez a nap és a csillagok igen közel lehetnek, de melyen az aprólékos földi dolgok nem­csak részleteikben, hanem össszeségekben is elmaradnak. A k­épviselő úr beszédében háromszor is elmondta, hogy ahhoz, a­mit most mon­dani fog, erkölcsi bátorság kívánta­tik, hanem negyedszer, mikor épen helyén lett volna, elfeledte ezen előleges mentsé­get előrebocsátani. Schwarcz Gyula úr je­lenleg az országház termében boldogult V­u­­kovics Sebő képviselő helyét foglalja el és beszéde végén azt mondá, kérem ezen padból a minisztériumot, iparkodjék le­­hetlenné tenni, hogy megint miniszteri vál­ság legyen. Nyugodt lehet Schwarcz Gy. ul, nemcsak a jelen minisztérium, hanem rendszerint minden kormány kézzel-lábbal iparkodik positióját megtartani és az 1872. évi választások bizonyítják, hogy kormá­nyunk e részben semminemű mulasztással se vádolhatja magát, sőt merjük némi va­lószínűséggel állítani, hogy még Lónyay gróf se szándékosan idézte elő a novemberi kabinet­válságot. Hanem miután jónak látta erősen hangsúlyozni, hogy ezen padból kéri a kormányt, és miután a képvi­selőház topographiája szerint azon pad, amely­ből Schwarcz Gyula úr beszél az ellenzéki padsorok közé tartozik, legalább is ildomos lett volna ily értelmű felszólítását, külön­ben soha senki által kétségbe nem vont, erkölcsi bátorságával motiválni. A képviselőház jegyzőinek ivén, melyen a szólásra jelentkezett képviselők nevei fel­jegyezve vannak, a múlt napokban P­u­­­s­z­k­y F­e­r­e­n­c­z neve után zárjel közt e meg­jegyzést olvastuk („Lónyay vagy Ghyczy után“.) úgy látszik a képviselő úr jobban meggondolta a dolgot, és beszélt Schwarcz Gyula úr után, és ezt igen jól tette, mert mai beszéde akár Lónyay, akár Ghyczy után aligha ki nem kergette volna a folyosókra, még azokat is, kik különben gyönyörűségü­ket ö lelik Pulszky úr hangregisterének vál­tozatosságában. Nem azt akarjuk azzal állítani, hogy beszéde egészen tartalmat­lan, semmit mondó volt, hanem a­mit mondott, azt nincs oly primitív nemzetgaz­­dász, és nincs oly nemzetgazdászattal fog­lalkozó lap, mely már több ízben el ne mondta volna, és talán kevésbbé pongyo­lán. Beszéde végén egészen a toasztok ma­gaslatáig emelkedett. Mondanunk sem kell, hogy ez legjobban sikerült. Megéljenezték, megnevették és Pulszky úr hazamentő tet­teinek sorozata egygyel szaporodott. Kautz Gyula úr volt az utolsó szó­nok. Sokat vártunk e ritkán felszólaló kép­viselőtől, ki hazánk legelső nemzetgazdá­szati és pénzügyi kapac­itásai egyikének hírnevét vivta ki magának és beszéde elég hosszú is volt arra nézve, hogy sokat el­mondhasson. Kautz­er könyveiben is több figyelmet szokott fordítani a mennyiségre mint a minőségre. Beszédének első része számokkal foglalkozott, de kevésbé a pénz­ügyi bizottság jelentésén, mint inkább Kolb G. Fr. Handbuch der vergleichenden Statis­tik (Sechste Auflage, Leipzig 871) czímű könyvében tartott tarlózatot, és hogy ada­tai érdekesek voltak, el kell hinnünk, mert igen gyakran erősítette. A fősulyt azonban beszéde második­­ polemikus részére fek­tette és itt valóban nagy volt, tapsokat aratott, melyek mint mondják, még a nagy tudósok érzékeit is csiklandozni szokták. Legelőször is neki rontott Ghyczynek, ki szerinte előbb Kaszandra volt és most Márius, ki Karthago romjain kesereg. Vár­tuk, hogy e költői bevezetés után az érvek légióival fogja megtámadni Ghyczy Kálmán magatartását a pénzügyi bizott­ságban, vagy az 54 milliós kölcsön tár­gyalása alkalmával tartott beszédét. De nem történt : Kautz úr csupán a régi gö­rög történelemben való jártasságát akarta bebizonyítani és miután, e terem­ olvasott­ságát még jobban értékesítendő, az ellen­zékre külön egy archimedesi ó-hellén ol­dalcsapást mért, művészi pausát tartott, miközben egy pohár víz mellett élvezé párt­jának éljenzését. A jobboldal is várni lát­szott az argumentumokat, melyeket a szó­­nok Ghyczy ellen a csatába vezetend, de hát úgy látszik, nem ismeri Kautz úr tak­tikáját. Mi már megismerkedtünk vele a saját műveiből, mert Kautz úr nem szokott érvelni, hanem ha argumentumokra kerül a sor, olyankor összes tudománya rendesen a sacramentalis formulában kris­­tallizálódik : „az ellenzék érvelése általában véve könnyen felismerhető következetlen­ségben szenved.“ Hanem hogy mik ezek a következetlenségek, azt a világért se fejti ki. Ily és ehhez hasonló formulákkal tele van nemzetgazdászunk minden könyve — (a pályadíjazottak is) helyesen érvelni csakis mások nyomán tud. A pénzügyi helyzettel általában nem elégedetlen, de helytelennek tartja, midőn ezt az ellenzék sötéten festi, mert okvetlenül ez a hitelt rontja. Nagyon helyes, mystifikáljunk hát tovább is mint eddig, ez még fenntarthatja egy pár hó­napig nimbusunkat — itthon, a népnél, mert a pénzvilágot, azon köröket, melye­ket fel kell keresnünk, ha hitelünket igénybe venni kénytelenek vagyunk, bizony se Kautz úr, sem senki más nem lesz képes többé állapotaink iránt mistifikálni. Hanem volt egy pillanat, midőn vártuk azon ügyes pénzügyi tervet, melynek vala­hol létezését bizonyos mystikus jóslatszerű­­séggel látszott tudtunkra adni. Nem mond­ta ugyan meg, vajjon-e terv a kormánynál létezik-e vagy nála, de az utóbbit reméltük, midőn az ellenzék türelmetlen sürgetésére mutató ujjával azt látszott jelezni, hogy várjatok csak, majd mindjárt elmondom! E­l is mondta. Az összes egyszerű orvosság, melyet legnevesebb nemzetgazdászunk prae­­scribálni tud, a roppant mennyiségű aqua destillata simplexben felolvasztott lényeg ennyiből áll: egyszerre áttekinthető budget, kevésbbé komplikált zárszámadások ! Ezek­kel fogja Kautz úr biztos révparra vezetni pénzügyeink roncsolt hajóját. No de mindegy. A jobboldali lapok holnap agyba-főbe fogják dicsérni a szónok­latot, mi pedig vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy: Es muss auch solche Käutze geben! Buffet Schwarz Gyula ur beszédén nem voltam jelen s igy nem mondhatok róla semmit. Azt hal­lom azonban, hogy nem szónokolt a baloldal ellen. Mit jelent ez? Tán csak nem azt, — quod Deus avertat — hogy visszatérni készül az ellenzékhez ? Annyi bizonyos , hogy Lónyay kormányelnök megbukása óta nagyon gondolkodóba esett. * P­u­ls­z­k­y Ferencz beszédjének csak egy ré­szét hallottam. Ha olyan volt a többi is, nem bá­nom távollétemet, mert nem találok sem hasznot, sem mulatságot azon komédiázásban, melyben a képviselő tetszelegni szokot magának a t p u e r o p r­a c e a t. Ugyan, mikor jön meg már komoly­sága ? S ugyan, mikor látja már be egyszer, hogy mekkora ellensége volt saját tekintélyének egész életében ? Tessék elhinni, hogy a haza, nemzet, szabadság, igazság, jog és közérdek, nem puszta szavak, nem üres frázisok, csak a irigyelejű em­berekre nézve- Már­pedig önnek van esze. Mi­ért szerepel hát mint rikácsoló, vén Pulcinello folytonosan, midőn jobbat is tehetne? * Jobboldali : Miért gyászünnepély Pulszky mint szónok ? Baloldali: Nem­ tudom. Jobboldali: Mert o r a -1 o r. Deákpárti szójátéknak megjárja. * Csávolszky Lajos második beszéde is be­­bizonyítá, hogy benne a­­ Képviselőház egy komoly törekvésű és nagy szónoki tehetséggel bíró tagot nyert, ki a kezdet idegességeinek legyőzése után, a rendes vitákban nyerhető otthonosulás által, dí­szére válthatik a törvényhozó testületnek. Termé­szetes, hogy a tekintély megszerzése, nem pár havi feladat, hanem a munkásság, tapintat és idő jutalma. Mert kell hozzá az is, hogy a ház féltékenysége úgy tekinthessen valakire, mint némileg v­e­t­e­r­án­ra a­kit meghallgatandónak ismert ki egy két ülés­szak tapasztalatai alatt. A Ház ezen féltéke­ny­­s­é­g­é­r­e sokan nem gondolnak az új tagok, s közül innen van, hogy többen lejárták magukat min­den parlamentben, nagy sietséggel, nem minden­­napi tulajdonaik daczára is, vagy pedig olyan nondescript helyzetbe jutottak, mint Schwarz Gyula, minden miveltségük mellett is. Csávolsz­­k­y­t már nem ignorálja a képviselőház figyelme. Vigyázzon hát e figyelem biztosítására és emelé­sére. Akkor szép jövője lehet. Mert, hogy elvei­hez hű marad, arról meg vagyok győződve. S­­ hogy ez elveknek küzdelmében és diadalára elég alkalma lesz kitüntetni mind erélyét, mind eszélyét szónoki tehetségét is, hallgatási tájékozottságát is, az bizonyos.* Kautz Gyula úr elmondott Kolb után sok mindent az összehasonlító statistikából azon külön­ben sem tagadott tény bebizonyítására, hogy a j­ó háztartással bíró — kis és nagy — államok meny­nyit költenek hasznos investitiókra. Ezen olvasott­ság paradérozására nem volt semmi szükség. Kolb nélkül és Kautz nélkül is tudja mindenki, hogy a gyümölcsöző befektetések által nem szegényül a rendez­et­t gazdaság. De hát hol van, akár Kolbnál, akár Kaut­znál a felelet azon égető kérdésre, hogy mi­ként fedeztessék a mi rész háztartásunk idei nagy deficitj­e Erre tessék önöknek ott a hatalom pártján és karszékeiből választ és javaslatot adni elő, mert e nélkül önök jogtalanul vannak a kormány birtokában , tárifári minden beszédjük. Soha budget ily állapotban egy ország parlamentje elé nem adatott! Egy — viszonyainkhoz mérve — óriási hiánylatot kényszerült végre bevallani a mi­nisztérium, de hogy miként véli helyreáll­í­­­t­a­n­dónak az egyensúlyt, arról hallgat nagy bölcsen s beéri a pénzügyi bizottság jelen­tésének adóemelési körével. Senki sem kárhoztat­ja, drága Kautz úr, a hasznos befektetéseket, hanem kárhoztatja, igenis, minden őszinte és ha­zafias politikus az önök kormányzati rendszernek kártékonyságát s az önök pénzügyi műveleteinek or­szágrontó élhetetlenségét. S ezt nem tagadná ön sem, ha csak tanár volna s nem üzletember i­s, kinek szónokolni kell a kormány mellett, bár­milyen legyen is ez. — A költségvetési vitára újabban fel­íratták magukat az ellenzék részéről: Szentim­­rey Elek és Kállay Ákos. — Jobboldalról: Giczey Samu, Tarnóczy Gusztáv, Bánó József, Dedinszky József. A már közlött névsor változott annyiban, a mennyiben Wodiáner és Szeniczey közé újabban Lónyay gr. és Somssich íratták fel magukat. Lónyay gróf ennek folytán közvetlenül Ghyczy után fog szóllani. — Az eddig jelentke­zett szónokok összes száma 52, ebből 29 ellen­zéki és 23 jobboldali. -- Az entrepot-kérdés, vasárnap egy vegyes értekezleten tárgyalás alá vétetett. Az ér­tekezletben részt vettek a közlekedési a kereske­delmi és a pénzügyminisztérium, továbbá a m. k. államvasutak igazgatótanácsának megbízottjai. Több egymástól eltérő javaslatok létettek, a vég­megállapodás pedig oda ment ki, hogy tekintettel az alsó Duna-parton létesítendő nagyszerű vasúti­­építkezésekre, az entropoiknak a soroksári Duna-ág közelében leendő elhelyezése legczélirányosabb lesz A Dunaágat csatorna által fogják alakítani és kimélyíteni. Budapest, jan. 21. „A vér látása és szaga dühödtté és vaddá, az arany fénye és csengése hóbortossá teszi az embereket.“ Lamartinenak e szavai önkénytelenül jutottak, eszünkbe az osztrák nemzeti bank köz­gyűlésének magatartása fölött. Csak fékevesztett dölyf és hóbort hitetheti el magával, hogy az aranyrudak királyi jogait, a pénz­szekrények felségi jogokat képviselnek. Csak a felfuvalkodott elbizakodottság sugalhatja egy bank­kormányzó szájába : „nem egyezhetünk bele, hogy a minket illető függő kérdés külön magyar- és kü­lön osztrák-kérdésre választassék szét?“ Csak egy pénzaristocrata gőgje és fic­amodott észjárása fakadhat azon farsangi ötletre, hogy ő a végzet őrszeme, mely hivatva van „a monarchia két felét illető közös érdekeket, a mutatkozó nehézségeknek elhárítása által megoldani.“ Kellő tapintat mellett még egy pénzdictátor is, kire ily hatalom a törvényhozás által ruház­­tatott, jobban megmérlegelné, megválogatná kife­jezéseit, annál inkább tanácsos volna egy oly in­tézetnek, mely a jogbitorlás révén és Magyaror­szág elszegényedésének árán, halmozta egybe millióit. Nincs a föld kerekén bank, vagy részvény­­társaság, mely elég merész lett volna üzleti kér­dést és alkut a magánjogi rendezés teréről a köz­jog "terére gátcsapni és ott egy önálló országgal szemben a souverainitas magaslatáról, hetyke mo­dorban, képzelt jogokról beszélni és egy nemzetet függetlenségének el nem ismerésével sértegetni. Melyik szerződés vagy a törvény tartalmazza azon jogokat, melyeknek megvédéséért a közgyű­lés az igazgatóságnak köszönetet és elismerést sza­vaz? Talán a vendégjog, melyet uzsorási lelkiis­meretlenséggel kizsákmányolt, és melylyel a ma­gyar hitelt, ipart és kereskedelmet aláásta? Ta­lán a kormány kiegyezési hajlamai és gyöngesége által elkapatva, vérszemet kapott a nemzet verej­­tékes keresményét egy szálig bécsi pinczéibe ván­­doroltatni? Talán az elbizakodás, hogy egy ön­álló jegybank fölállítása az átmeneti nehézségek folytán a Bécs által uralt pesti piacz emberei ré­széről heves ellenzésre fog bukkani ? Ámde mindez jog helyett félreismerése a helyzetnek, félreismerése egy nemzet hazafias ön­érzete és önzetlenségének. A­mely nép a legmos­tohább viszonyokat századokon át békével tűrte, életét vagyonát habozás nélkül dobta a haza oltá­rára , fog bírni még annyi önuralmat és hazafias lelkesedést kifejteni, hogy egy kapzsi banknak századok nemzetgazdászati jólétét megrontani c­­él­­zó terveit dugába döntse. Ehez nem kell egyéb, minthogy az alkudo­zások elejtése nemzeti becsületkérdéssé váljék. Már­pedig a bank közgyűlése nagyon is élére álltotta­ a dolgot, midőn a további alkudo­zások és tárgyalások vezérfonalául alapelvek és irányeszmék, föltételek és szerződési pontozatok helyett, egyedül „az osztrák­ bank jogait“ tűzte ki. Valóban eredeti gondolat egy csapat spekuláns tőzsdelovagnak, conditió sine qua non gyanánt, azt kívánni nemzetünktől , mondjon le még csak eszméjéről is egy önálló magyar banknak, hogy ne mondjuk magának állami függetlenségének, s akkor aztán cseréül majd ők lesznek oly kegye­sek munkánk és fáradságunk gyümölcseiből Bécsben orgiákat ülni. Shylock szerződése alapján legalább a jog­nak némi színezetével követelhette adósától a font húst, de a nemzeti bankot semmiféle írásbeli, vagy szóbeli megállapodás nem jogosíthatja fel, hogy gúnyánkon kívül, még országunk önállásából is kitépjen egy darab húst marczona fogaival. A kérdés tisztán üzleti, s e szerint tisztán üzleti szempontok lehetnek irányadók a megoldás­nál. A kérdés az: akar-e nemzeti bank Magyar­­országgal bizonyos feltételek alapján bizonyos időre üzleti összeköttetésben állam­, avagy nem ? A Bécsben megkezdett bankbizottsági tárgya­lásokon nem szabad semmi másféle szempontoknak fölülkerekedniök. Itt nem egyenjogú felek állanak egymással szemközt, nem állam állammal, nem a nemzet fejedelmével egyezkedik, tehát nincs helye közjogi alkunak, a nemzet becsületének koc­káz­­tatása nélkül nem is lehet. Ily tárgyalás ellen a magyar nép önérzetének egész hevével tiltakoznunk kellene. Mi határozottan követeljük a kormánytól, hogy mihelyt a bank az alkudozási fonal újbóli fölvételével, csak egy hajszálnyira is a k­öz­­gyűlésen elfoglalt álláspontra lép, a tárgyalásokat azonnal szüntesse be, mert egy nemzet becsülete nem zsibára, mit dob­ra verni lehet. Bécs, jan. 20. (Saját levelezőnktől.) (I. S.) Az osztrák birodalmi tanács pénzügyi bizottsága ülésez s a belügyminiszter költségvetését már át is vizsgálta. Feltűnt, hogy a belügyér a pénzügyi bizottság egy utóbbi ülésében nem vett részt. A kiváncsiak legott tudni akarták, hogy Las­ser dr. ő felsége által fogadtatásban részesült, mely két óra hosszat tartott, s természetes, hogy annak tárgya, mint a választási reform, más nem lehetett. A pénzügyi bizottság augurjai még hozzá akarják a fennebbiekhez csatolni, hogy a belügyér e kihall­gatáson vette ő felsége jóváhagyását is a javaslat benyújtására nézve. Szóval, elég annyit tudni a do­logból, hogy a választási reform e hét valamelyik napján okvetlenül a képviselőház elé kerül.­­ Je­lentéktelenebb változások, a tartományok és választó­­kerületek deputác­iói és folyamodványai következ­tében, a bizottságnak még mindig adnak munkát. A foederalistikus tartományokban élénk agi­­tatió folyik a javaslat életbeléptetése ellen. A tirolok, galicziaiak stb. minden füt-fát megmozgatnak, hogy meghiúsítják a kormány czélba vett javaslatát. Ily agitatiónak vehető Schwarzenberg hg. és a prágai érsek három nap óta való Bécsbeni időzése. Az érsek idejövetelének czélja egyrészt, hogy a cseh deklaránsok petitiójának válságos sorsát az irányadó körökben lehetőleg biztosítsa, — más­részt pedig, hogy Rauscher cardinalist rábírja egy az összes cislaib­ániai egyháznagyok által be­nyújtandó folyamodásra, mely ő felségének a vá­lasztási reform be nem nyújtását tanácsolja. Schwarzenberg ínachinátiói hajótörést szenvedtek, — Rauscher bíbornok nem fogadá el azokat, mert tudja, mennyire kedvelt eszme az uralkodói kör­ben a választási reform valósítása. A birodalmi tanács tevékenységét a felsőház­ban legközelebb a büntető ügyekben való eljárás és a takarék- és gazdasági egyletekről szóló javas­lat fogja igénybe venni. Az alsóházban a hivatal­nokok fizetéseinek szabályozásáról és a költségve­tésről fognak tanácskozni. Korántsem hisszük, hogy Ausztriában is oly heves vitatkozások legyenek a budget tárgyalása alkalmával, mint hazánkban. A pénzügyi bizottság az átalános jelentést készíti, úgy hogy még e hó folytán fog a budget részletes je­lentésével a plénum elé kerülni. A delegácziókba a választások közvetlen, az országos bizottság működésének kezdete előtt fog­nak történni, a márczius második felében. A vá­lasztások az egyes tartományok szerint történnek, így tehát Tirol, Krajna és Vorarlberg képviselő távolléte miatt, nem lennének a delegációkban képviselve. Hogy a kormány ezt kikerülje, e tar­tományokban a kényszerválasztást kell kihirdetnie, a direct választások alapján. Legutolsó hírek gyanánt közölhetjük, hogy a csehek petitióját Harrach, Clam­ Martinitz és Thun Leo is aláírták. A lengyel lapok szerint, a minisz­térium és lengyel képviselők közt a parlament új ülésszaka óta közeledés nem történt. A választási reformnak Csehországra vonatkozó része, mely, mint tudjuk, Herbst úr munkája, az itt idéző cseh képviselők részéről vétetet superrevideálás alá. Berlin, jan. 19. (Saját levelezőnktől.) A porosz országgyűlésen rövid idő óta annyi­­érdekes és fontos törvényjavaslat került sző­nyegre, azok oly mélyen behatók az állam egész átalakulására, és ennélfogva oly kimerítően is tár­gyaltatnak, hogy azokat minden mellék­körülmé­nyeikkel együtt lehetetlen teljesen kivonatoznom, s azért csak a leglényegesebb dolgok elmondására szorítkozom. A tegnapelőtti gyűlésen Wagner képviselő javasolta, hogy Posenben (lengyel tartomány) egye­tem állíttassák fel; ehez többen szóllottak s vé­gül az indítvány nagy többséggel elvettetett. Az indokok között hallottuk azt is, hogy nincs

Next