Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-22 / 17. szám
Előfizetési árak Egén írre . , 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szárukra 10 krajczár. Szerkesztési iroda. Pesten, nádor-utcza 6. szám. S némit ne közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értetmtő szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálviny-utcza 9. ■. alá intézendők. 17. szám. Budapest, szerda, január 22. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jan. 21. (Az Ellenőr távirata.) A „Pressének“ távirják Londonból: a jelentés, — mely szerint a Laurian-kérdésben Ausztria-Magyarország, Angol és Oroszország auspiciuma alatt egyezség jött volna létre, — nem felel meg a valóságnak. Az alkudozások még függőben vannak. Bécs, jan. 21. (Az Ellenőr távirata.) Rieger itt nagy erőfeszítést tett a választási reform ellen, de eredménytelenül. Gregr és Schuselka részt vettek a csehek mai értekezletén, Bécs, jan. 21. (Az Ellenőr távirata.) Február elején az orosz cárnő, Mária Alexandrovna herczegnővel Olaszországba utazik, s útját Németországnak véve, érinteni fogja Graniczánál az osztrák határt. Bécs, jan. 21. A reishszatl mai ülésén következő javaslatokat terjesztett be a kormány: Útépítési dotatió emelése iránt Karinthiában ; rendőri szolgálat ellátására a világkiállítás tartama alatt egy millió forint megadása iránt; továbbá az igazságügyet beterjesztő az intési és az apróügyekben való eljárást szabályozó, valamint az első folyamodás törvényszékek egyenlősítésére vonatkozó javaslatait. A miniszter ígéri, hogy nemsokára beterjeszt a büntetőtörvénykönyvet, s az új polgári perrendtartást is. Az államtörvényezékhez Vander Strass választatott meg. A legálisatió kényszer tárgyában Perger indítványa fogadtatott el, melyhez képest az e rendszabály ellen nyilatkozó kívánalmak tekintetbe vételével a tárgy a bizottsághoz utasitzetik bővebb megvitatás végett. Bécs, jan. 21. Az „Abendpost“ egy mai távirata jelenti, miként az adrianapoly— philipponápolyi 178 kilométernyi 8 hat óra járásnyi vasút, vonal tegnap 20-án megnyittatott és a forgalomnak átadatott. London jan. 21. Suwaloff missiójáról az a hír, hogy az egyedül a czár személyes nézeteinek kinyilatkoztatásával volt megbízva. Semmi kötelező ajánlatokat, s útját nem angol részről idézték elő. Mondják, hogy Sawaloff, Vilmos császár előtt azon kívánságot, fejezte ki, miszerint a kiegyezés semleges terület vagy terület megosztás alapján lenne eszközölhető. Granville demonstrációjában kiemelte, hogy Angolország eltűrné Khiva ideiglenes occepációját, ennek állandósítása esetén azonban csupán katonai tekintetek vezérelnék, s területi terjeszkedésre törekednek Afghanistánban s éjszak felé, sőt erős figyelő hadtestestet állítana fel Guettában. Versailles, jan. 21. a nemzetgyűlés elfogadta sürgősségét ama javaslatnak, mely szerint 100,000 franknyi hitel lesz nyitandó, franczia munkásoknak a bécsi világkiállításra küldése czéljából. Róma, jan. 21. Megcáfolják a lapok azon hírét, mintha a bizottság elejtette volna a generalatusi házakra vonatkozó javaslat második czikkét. Csak határozatképtelen számánál fogva nem hozott a bizottság e részben határozatokat, némelyek tagjai közül módosítványokat terjesztettek elő a generalatusi házak ellátása iránt; mások a pápa civillistájának felemelését ajánlották e czélra. Bérlet 215. Szám. Memseot Szinliáns. Budapest, szerdán, jan. 22. Struensee. Eredeti tragoedia 5 felv. Irta Szigligeti Ede. Meyerbeer hasonló czimü zenéjével. Személyek. VH. Kristián, dán király — — — Náday Matild, neje, királyné — — — — Felekiné Julia, öv. királyné, a király mostohaanyja Paulayné Fridrik herczeg, ennek fia — — — Szacsvay Banzau, Aschberg gróf, az államtanács I. Szigeti József Brandt, főnemes ) — — — — Nagy Bernatorff gróf — — — — Komáromi Thott gróf ) miniszterek — Tamássy Sehack-Rattlour báró ) — — — — Benedek Holik gróf, főkamarás, a király kegyencze Várföldi Struensee, udvari orvos — — — — Feleki Keller, testőrszázados — — — — Szigeti Imre, Öve Guldberg, Julia királyné titkára — Újházi Ruben grófnő — — — — — — Niczkyné Kezdete 7 órakor. Miklósi színháza. Budapest, szerdán, januárius 22. Fényes álarctos bál. Szünóra alatt rögtönözött szinpadon. Eleven holt házaspár. Farsangi bohózat 1 felvonásban. Kezdete 8 órakor. Az országházból. (...) Azon objectiv jelleg, mely a költségvetési vitát az első két napon kitüntető, a tárgyalások harmadik napján meglehetősen csökkent. Az ellenzéki szónokoktól az elfogulatlan hallgató nem igen csodálhatja, ha élesebb kritika alá veszik azon irányt és gazdálkodást, melyet évek óta ostromoltak és melynek káros következményei ma egész meztelenségükben állnak előttünk, de ha a jobboldal részéről e vita arra használatik fel, hogy az ellenzék ellen oly méltatlan és alaptalan kifakadások és együgyű gyanúsítások emeltessenek, mint milyenekkel ma Kautz Gyula képviselő úr hitte államférfiúi reputatióját emelhetni, akkor önkénytelenül felmerül bennünk a kérdés, várjon mit várhatunk azon többségtől, melynek kiválókul tekintett és par excellence szakismeretet segélyző egyéniségei is a létező és veszélyes bonyodalmakkal, fenyegető állapotokkal szemben, nem a helyzet felismerését és a bajok gyökeres orvoslására vezethető eszmék fejtegetését, hanem az elkövetett hibák legyezgetését, szépítgetését és legerősebb fegyverül az ellenzék intenzióinak gyanúsítását tartják hivatásuknak. A mai napon legelőször Schwarcz Gyula képviselő úr lett szólásra felhíva és állapotunkat és teendőinket ismeretes és szokott szempontjából fejtegette. Senkinek se jutott eszébe vitázni azon követelmények jogosultsága felett, melyeket Schwarcz Gyula a közművelődés előmozdítása szempontjából az állam iránt támaszt. Ep oly kétségbevonhatlanul helyes beszédének azon tétele is, hogy az államélet létalapjának egyik fő feltétele a jogrend consolidálása. Hanem midőn ezt bebizonyítani törekedett, félremagyarázta Zsedényi tegnapi szavait, ki a bíróságok személyzetének rengeteg számából és ezzel szemben azon körülményből, hogy a hátralékok mennyisége inkább szaporodik, mintsem apadna korántsem azon következtetést vonta le, hogy a bírák létszámát kellene csökkenteni, hanem azt — és ebben lehetetlen, hogy Schwarcz Gyula is vele egyet ne értsen, hogy perrendtartásunk oly értéktelen sérelmű, mely mellett még a bíróságok jelenlegi nagy számú személyzete se lehet képes kötelességeinek teljesen és kielégítőleg megfelelni. A közművelődés, közegészségügy és szegényügyről sok helyes eszmét mondott el, de úgy látszik — legalább szavai reánk azon benyomást tették — hogy midőn ezen ideális magaslatokra felemelkedett, kissé ködbe borult szellemi láthatárán anyagi viszonyaink nagyon is reális ziláltsága ; mert, a ki ma nálunk az államháztartásban mutatkozó megzavart egyensúly helyreállítása szempontjából, 10 — 12 millió forintnak közművelődési beruházásokra, nemzeti kölcsön alakjában, leendő felvételét tanácsolja, az a dolgokat kétségkívül oly magas madártávlatból tekinti, melyhez a nap és a csillagok igen közel lehetnek, de melyen az aprólékos földi dolgok nemcsak részleteikben, hanem össszeségekben is elmaradnak. A képviselő úr beszédében háromszor is elmondta, hogy ahhoz, amit most mondani fog, erkölcsi bátorság kívántatik, hanem negyedszer, mikor épen helyén lett volna, elfeledte ezen előleges mentséget előrebocsátani. Schwarcz Gyula úr jelenleg az országház termében boldogult Vukovics Sebő képviselő helyét foglalja el és beszéde végén azt mondá, kérem ezen padból a minisztériumot, iparkodjék lehetlenné tenni, hogy megint miniszteri válság legyen. Nyugodt lehet Schwarcz Gy. ul, nemcsak a jelen minisztérium, hanem rendszerint minden kormány kézzel-lábbal iparkodik positióját megtartani és az 1872. évi választások bizonyítják, hogy kormányunk e részben semminemű mulasztással se vádolhatja magát, sőt merjük némi valószínűséggel állítani, hogy még Lónyay gróf se szándékosan idézte elő a novemberi kabinetválságot. Hanem miután jónak látta erősen hangsúlyozni, hogy ezen padból kéri a kormányt, és miután a képviselőház topographiája szerint azon pad, amelyből Schwarcz Gyula úr beszél az ellenzéki padsorok közé tartozik, legalább is ildomos lett volna ily értelmű felszólítását, különben soha senki által kétségbe nem vont, erkölcsi bátorságával motiválni. A képviselőház jegyzőinek ivén, melyen a szólásra jelentkezett képviselők nevei feljegyezve vannak, a múlt napokban Puszky Ferencz neve után zárjel közt e megjegyzést olvastuk („Lónyay vagy Ghyczy után“.) úgy látszik a képviselő úr jobban meggondolta a dolgot, és beszélt Schwarcz Gyula úr után, és ezt igen jól tette, mert mai beszéde akár Lónyay, akár Ghyczy után aligha ki nem kergette volna a folyosókra, még azokat is, kik különben gyönyörűségüket ö lelik Pulszky úr hangregisterének változatosságában. Nem azt akarjuk azzal állítani, hogy beszéde egészen tartalmatlan, semmit mondó volt, hanem amit mondott, azt nincs oly primitív nemzetgazdász, és nincs oly nemzetgazdászattal foglalkozó lap, mely már több ízben el ne mondta volna, és talán kevésbbé pongyolán. Beszéde végén egészen a toasztok magaslatáig emelkedett. Mondanunk sem kell, hogy ez legjobban sikerült. Megéljenezték, megnevették és Pulszky úr hazamentő tetteinek sorozata egygyel szaporodott. Kautz Gyula úr volt az utolsó szónok. Sokat vártunk e ritkán felszólaló képviselőtől, ki hazánk legelső nemzetgazdászati és pénzügyi kapacitásai egyikének hírnevét vivta ki magának és beszéde elég hosszú is volt arra nézve, hogy sokat elmondhasson. Kautzer könyveiben is több figyelmet szokott fordítani a mennyiségre mint a minőségre. Beszédének első része számokkal foglalkozott, de kevésbé a pénzügyi bizottság jelentésén, mint inkább Kolb G. Fr. Handbuch der vergleichenden Statistik (Sechste Auflage, Leipzig 871) czímű könyvében tartott tarlózatot, és hogy adatai érdekesek voltak, el kell hinnünk, mert igen gyakran erősítette. A fősulyt azonban beszéde második polemikus részére fektette és itt valóban nagy volt, tapsokat aratott, melyek mint mondják, még a nagy tudósok érzékeit is csiklandozni szokták. Legelőször is neki rontott Ghyczynek, ki szerinte előbb Kaszandra volt és most Márius, ki Karthago romjain kesereg. Vártuk, hogy e költői bevezetés után az érvek légióival fogja megtámadni Ghyczy Kálmán magatartását a pénzügyi bizottságban, vagy az 54 milliós kölcsön tárgyalása alkalmával tartott beszédét. De nem történt : Kautz úr csupán a régi görög történelemben való jártasságát akarta bebizonyítani és miután, e terem olvasottságát még jobban értékesítendő, az ellenzékre külön egy archimedesi ó-hellén oldalcsapást mért, művészi pausát tartott, miközben egy pohár víz mellett élvezé pártjának éljenzését. A jobboldal is várni látszott az argumentumokat, melyeket a szónok Ghyczy ellen a csatába vezetend, de hát úgy látszik, nem ismeri Kautz úr taktikáját. Mi már megismerkedtünk vele a saját műveiből, mert Kautz úr nem szokott érvelni, hanem ha argumentumokra kerül a sor, olyankor összes tudománya rendesen a sacramentalis formulában kristallizálódik : „az ellenzék érvelése általában véve könnyen felismerhető következetlenségben szenved.“ Hanem hogy mik ezek a következetlenségek, azt a világért se fejti ki. Ily és ehhez hasonló formulákkal tele van nemzetgazdászunk minden könyve — (a pályadíjazottak is) helyesen érvelni csakis mások nyomán tud. A pénzügyi helyzettel általában nem elégedetlen, de helytelennek tartja, midőn ezt az ellenzék sötéten festi, mert okvetlenül ez a hitelt rontja. Nagyon helyes, mystifikáljunk hát tovább is mint eddig, ez még fenntarthatja egy pár hónapig nimbusunkat — itthon, a népnél, mert a pénzvilágot, azon köröket, melyeket fel kell keresnünk, ha hitelünket igénybe venni kénytelenek vagyunk, bizony se Kautz úr, sem senki más nem lesz képes többé állapotaink iránt mistifikálni. Hanem volt egy pillanat, midőn vártuk azon ügyes pénzügyi tervet, melynek valahol létezését bizonyos mystikus jóslatszerűséggel látszott tudtunkra adni. Nem mondta ugyan meg, vajjon-e terv a kormánynál létezik-e vagy nála, de az utóbbit reméltük, midőn az ellenzék türelmetlen sürgetésére mutató ujjával azt látszott jelezni, hogy várjatok csak, majd mindjárt elmondom! El is mondta. Az összes egyszerű orvosság, melyet legnevesebb nemzetgazdászunk praescribálni tud, a roppant mennyiségű aqua destillata simplexben felolvasztott lényeg ennyiből áll: egyszerre áttekinthető budget, kevésbbé komplikált zárszámadások ! Ezekkel fogja Kautz úr biztos révparra vezetni pénzügyeink roncsolt hajóját. No de mindegy. A jobboldali lapok holnap agyba-főbe fogják dicsérni a szónoklatot, mi pedig vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy: Es muss auch solche Käutze geben! Buffet Schwarz Gyula ur beszédén nem voltam jelen s igy nem mondhatok róla semmit. Azt hallom azonban, hogy nem szónokolt a baloldal ellen. Mit jelent ez? Tán csak nem azt, — quod Deus avertat — hogy visszatérni készül az ellenzékhez ? Annyi bizonyos , hogy Lónyay kormányelnök megbukása óta nagyon gondolkodóba esett. * Pulszky Ferencz beszédjének csak egy részét hallottam. Ha olyan volt a többi is, nem bánom távollétemet, mert nem találok sem hasznot, sem mulatságot azon komédiázásban, melyben a képviselő tetszelegni szokot magának a t p u e r o p ra c e a t. Ugyan, mikor jön meg már komolysága ? S ugyan, mikor látja már be egyszer, hogy mekkora ellensége volt saját tekintélyének egész életében ? Tessék elhinni, hogy a haza, nemzet, szabadság, igazság, jog és közérdek, nem puszta szavak, nem üres frázisok, csak a irigyelejű emberekre nézve- Márpedig önnek van esze. Miért szerepel hát mint rikácsoló, vén Pulcinello folytonosan, midőn jobbat is tehetne? * Jobboldali : Miért gyászünnepély Pulszky mint szónok ? Baloldali: Nem tudom. Jobboldali: Mert o r a -1 o r. Deákpárti szójátéknak megjárja. * Csávolszky Lajos második beszéde is bebizonyítá, hogy benne a Képviselőház egy komoly törekvésű és nagy szónoki tehetséggel bíró tagot nyert, ki a kezdet idegességeinek legyőzése után, a rendes vitákban nyerhető otthonosulás által, díszére válthatik a törvényhozó testületnek. Természetes, hogy a tekintély megszerzése, nem pár havi feladat, hanem a munkásság, tapintat és idő jutalma. Mert kell hozzá az is, hogy a ház féltékenysége úgy tekinthessen valakire, mint némileg veteránra akit meghallgatandónak ismert ki egy két ülésszak tapasztalatai alatt. A Ház ezen féltékenységére sokan nem gondolnak az új tagok, s közül innen van, hogy többen lejárták magukat minden parlamentben, nagy sietséggel, nem mindennapi tulajdonaik daczára is, vagy pedig olyan nondescript helyzetbe jutottak, mint Schwarz Gyula, minden miveltségük mellett is. Csávolszkyt már nem ignorálja a képviselőház figyelme. Vigyázzon hát e figyelem biztosítására és emelésére. Akkor szép jövője lehet. Mert, hogy elveihez hű marad, arról meg vagyok győződve. S hogy ez elveknek küzdelmében és diadalára elég alkalma lesz kitüntetni mind erélyét, mind eszélyét szónoki tehetségét is, hallgatási tájékozottságát is, az bizonyos.* Kautz Gyula úr elmondott Kolb után sok mindent az összehasonlító statistikából azon különben sem tagadott tény bebizonyítására, hogy a jó háztartással bíró — kis és nagy — államok menynyit költenek hasznos investitiókra. Ezen olvasottság paradérozására nem volt semmi szükség. Kolb nélkül és Kautz nélkül is tudja mindenki, hogy a gyümölcsöző befektetések által nem szegényül a rendezett gazdaság. De hát hol van, akár Kolbnál, akár Kautznál a felelet azon égető kérdésre, hogy miként fedeztessék a mi rész háztartásunk idei nagy deficitje Erre tessék önöknek ott a hatalom pártján és karszékeiből választ és javaslatot adni elő, mert e nélkül önök jogtalanul vannak a kormány birtokában , tárifári minden beszédjük. Soha budget ily állapotban egy ország parlamentje elé nem adatott! Egy — viszonyainkhoz mérve — óriási hiánylatot kényszerült végre bevallani a minisztérium, de hogy miként véli helyreállítandónak az egyensúlyt, arról hallgat nagy bölcsen s beéri a pénzügyi bizottság jelentésének adóemelési körével. Senki sem kárhoztatja, drága Kautz úr, a hasznos befektetéseket, hanem kárhoztatja, igenis, minden őszinte és hazafias politikus az önök kormányzati rendszernek kártékonyságát s az önök pénzügyi műveleteinek országrontó élhetetlenségét. S ezt nem tagadná ön sem, ha csak tanár volna s nem üzletember is, kinek szónokolni kell a kormány mellett, bármilyen legyen is ez. — A költségvetési vitára újabban felíratták magukat az ellenzék részéről: Szentimrey Elek és Kállay Ákos. — Jobboldalról: Giczey Samu, Tarnóczy Gusztáv, Bánó József, Dedinszky József. A már közlött névsor változott annyiban, a mennyiben Wodiáner és Szeniczey közé újabban Lónyay gr. és Somssich íratták fel magukat. Lónyay gróf ennek folytán közvetlenül Ghyczy után fog szóllani. — Az eddig jelentkezett szónokok összes száma 52, ebből 29 ellenzéki és 23 jobboldali. -- Az entrepot-kérdés, vasárnap egy vegyes értekezleten tárgyalás alá vétetett. Az értekezletben részt vettek a közlekedési a kereskedelmi és a pénzügyminisztérium, továbbá a m. k. államvasutak igazgatótanácsának megbízottjai. Több egymástól eltérő javaslatok létettek, a végmegállapodás pedig oda ment ki, hogy tekintettel az alsó Duna-parton létesítendő nagyszerű vasútiépítkezésekre, az entropoiknak a soroksári Duna-ág közelében leendő elhelyezése legczélirányosabb lesz A Dunaágat csatorna által fogják alakítani és kimélyíteni. Budapest, jan. 21. „A vér látása és szaga dühödtté és vaddá, az arany fénye és csengése hóbortossá teszi az embereket.“ Lamartinenak e szavai önkénytelenül jutottak, eszünkbe az osztrák nemzeti bank közgyűlésének magatartása fölött. Csak fékevesztett dölyf és hóbort hitetheti el magával, hogy az aranyrudak királyi jogait, a pénzszekrények felségi jogokat képviselnek. Csak a felfuvalkodott elbizakodottság sugalhatja egy bankkormányzó szájába : „nem egyezhetünk bele, hogy a minket illető függő kérdés külön magyar- és külön osztrák-kérdésre választassék szét?“ Csak egy pénzaristocrata gőgje és ficamodott észjárása fakadhat azon farsangi ötletre, hogy ő a végzet őrszeme, mely hivatva van „a monarchia két felét illető közös érdekeket, a mutatkozó nehézségeknek elhárítása által megoldani.“ Kellő tapintat mellett még egy pénzdictátor is, kire ily hatalom a törvényhozás által ruháztatott, jobban megmérlegelné, megválogatná kifejezéseit, annál inkább tanácsos volna egy oly intézetnek, mely a jogbitorlás révén és Magyarország elszegényedésének árán, halmozta egybe millióit. Nincs a föld kerekén bank, vagy részvénytársaság, mely elég merész lett volna üzleti kérdést és alkut a magánjogi rendezés teréről a közjog "terére gátcsapni és ott egy önálló országgal szemben a souverainitas magaslatáról, hetyke modorban, képzelt jogokról beszélni és egy nemzetet függetlenségének el nem ismerésével sértegetni. Melyik szerződés vagy a törvény tartalmazza azon jogokat, melyeknek megvédéséért a közgyűlés az igazgatóságnak köszönetet és elismerést szavaz? Talán a vendégjog, melyet uzsorási lelkiismeretlenséggel kizsákmányolt, és melylyel a magyar hitelt, ipart és kereskedelmet aláásta? Talán a kormány kiegyezési hajlamai és gyöngesége által elkapatva, vérszemet kapott a nemzet verejtékes keresményét egy szálig bécsi pinczéibe vándoroltatni? Talán az elbizakodás, hogy egy önálló jegybank fölállítása az átmeneti nehézségek folytán a Bécs által uralt pesti piacz emberei részéről heves ellenzésre fog bukkani ? Ámde mindez jog helyett félreismerése a helyzetnek, félreismerése egy nemzet hazafias önérzete és önzetlenségének. Amely nép a legmostohább viszonyokat századokon át békével tűrte, életét vagyonát habozás nélkül dobta a haza oltárára , fog bírni még annyi önuralmat és hazafias lelkesedést kifejteni, hogy egy kapzsi banknak századok nemzetgazdászati jólétét megrontani célzó terveit dugába döntse. Ehez nem kell egyéb, minthogy az alkudozások elejtése nemzeti becsületkérdéssé váljék. Márpedig a bank közgyűlése nagyon is élére álltotta a dolgot, midőn a további alkudozások és tárgyalások vezérfonalául alapelvek és irányeszmék, föltételek és szerződési pontozatok helyett, egyedül „az osztrák bank jogait“ tűzte ki. Valóban eredeti gondolat egy csapat spekuláns tőzsdelovagnak, conditió sine qua non gyanánt, azt kívánni nemzetünktől , mondjon le még csak eszméjéről is egy önálló magyar banknak, hogy ne mondjuk magának állami függetlenségének, s akkor aztán cseréül majd ők lesznek oly kegyesek munkánk és fáradságunk gyümölcseiből Bécsben orgiákat ülni. Shylock szerződése alapján legalább a jognak némi színezetével követelhette adósától a font húst, de a nemzeti bankot semmiféle írásbeli, vagy szóbeli megállapodás nem jogosíthatja fel, hogy gúnyánkon kívül, még országunk önállásából is kitépjen egy darab húst marczona fogaival. A kérdés tisztán üzleti, s e szerint tisztán üzleti szempontok lehetnek irányadók a megoldásnál. A kérdés az: akar-e nemzeti bank Magyarországgal bizonyos feltételek alapján bizonyos időre üzleti összeköttetésben állam, avagy nem ? A Bécsben megkezdett bankbizottsági tárgyalásokon nem szabad semmi másféle szempontoknak fölülkerekedniök. Itt nem egyenjogú felek állanak egymással szemközt, nem állam állammal, nem a nemzet fejedelmével egyezkedik, tehát nincs helye közjogi alkunak, a nemzet becsületének kockáztatása nélkül nem is lehet. Ily tárgyalás ellen a magyar nép önérzetének egész hevével tiltakoznunk kellene. Mi határozottan követeljük a kormánytól, hogy mihelyt a bank az alkudozási fonal újbóli fölvételével, csak egy hajszálnyira is a közgyűlésen elfoglalt álláspontra lép, a tárgyalásokat azonnal szüntesse be, mert egy nemzet becsülete nem zsibára, mit dobra verni lehet. Bécs, jan. 20. (Saját levelezőnktől.) (I. S.) Az osztrák birodalmi tanács pénzügyi bizottsága ülésez s a belügyminiszter költségvetését már át is vizsgálta. Feltűnt, hogy a belügyér a pénzügyi bizottság egy utóbbi ülésében nem vett részt. A kiváncsiak legott tudni akarták, hogy Lasser dr. ő felsége által fogadtatásban részesült, mely két óra hosszat tartott, s természetes, hogy annak tárgya, mint a választási reform, más nem lehetett. A pénzügyi bizottság augurjai még hozzá akarják a fennebbiekhez csatolni, hogy a belügyér e kihallgatáson vette ő felsége jóváhagyását is a javaslat benyújtására nézve. Szóval, elég annyit tudni a dologból, hogy a választási reform e hét valamelyik napján okvetlenül a képviselőház elé kerül. Jelentéktelenebb változások, a tartományok és választókerületek deputációi és folyamodványai következtében, a bizottságnak még mindig adnak munkát. A foederalistikus tartományokban élénk agitatió folyik a javaslat életbeléptetése ellen. A tirolok, galicziaiak stb. minden füt-fát megmozgatnak, hogy meghiúsítják a kormány czélba vett javaslatát. Ily agitatiónak vehető Schwarzenberg hg. és a prágai érsek három nap óta való Bécsbeni időzése. Az érsek idejövetelének czélja egyrészt, hogy a cseh deklaránsok petitiójának válságos sorsát az irányadó körökben lehetőleg biztosítsa, — másrészt pedig, hogy Rauscher cardinalist rábírja egy az összes cislaibániai egyháznagyok által benyújtandó folyamodásra, mely ő felségének a választási reform be nem nyújtását tanácsolja. Schwarzenberg ínachinátiói hajótörést szenvedtek, — Rauscher bíbornok nem fogadá el azokat, mert tudja, mennyire kedvelt eszme az uralkodói körben a választási reform valósítása. A birodalmi tanács tevékenységét a felsőházban legközelebb a büntető ügyekben való eljárás és a takarék- és gazdasági egyletekről szóló javaslat fogja igénybe venni. Az alsóházban a hivatalnokok fizetéseinek szabályozásáról és a költségvetésről fognak tanácskozni. Korántsem hisszük, hogy Ausztriában is oly heves vitatkozások legyenek a budget tárgyalása alkalmával, mint hazánkban. A pénzügyi bizottság az átalános jelentést készíti, úgy hogy még e hó folytán fog a budget részletes jelentésével a plénum elé kerülni. A delegácziókba a választások közvetlen, az országos bizottság működésének kezdete előtt fognak történni, a márczius második felében. A választások az egyes tartományok szerint történnek, így tehát Tirol, Krajna és Vorarlberg képviselő távolléte miatt, nem lennének a delegációkban képviselve. Hogy a kormány ezt kikerülje, e tartományokban a kényszerválasztást kell kihirdetnie, a direct választások alapján. Legutolsó hírek gyanánt közölhetjük, hogy a csehek petitióját Harrach, Clam Martinitz és Thun Leo is aláírták. A lengyel lapok szerint, a minisztérium és lengyel képviselők közt a parlament új ülésszaka óta közeledés nem történt. A választási reformnak Csehországra vonatkozó része, mely, mint tudjuk, Herbst úr munkája, az itt idéző cseh képviselők részéről vétetet superrevideálás alá. Berlin, jan. 19. (Saját levelezőnktől.) A porosz országgyűlésen rövid idő óta annyiérdekes és fontos törvényjavaslat került szőnyegre, azok oly mélyen behatók az állam egész átalakulására, és ennélfogva oly kimerítően is tárgyaltatnak, hogy azokat minden mellékkörülményeikkel együtt lehetetlen teljesen kivonatoznom, s azért csak a leglényegesebb dolgok elmondására szorítkozom. A tegnapelőtti gyűlésen Wagner képviselő javasolta, hogy Posenben (lengyel tartomány) egyetem állíttassák fel; ehez többen szóllottak s végül az indítvány nagy többséggel elvettetett. Az indokok között hallottuk azt is, hogy nincs