Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-23 / 45. szám

A képviselőház ülése febr. 22-én. Elnök Bittó István. Stoll Károly beadja a nagybá­nyai bányakerület kérvényét a kincstári bányaerdők hasz­nálata ügyében. Bobory Károly beadja a magát úton szer­vezett erdélyi reformáta egyházkerületi első közgyű­lésének kérvényét a középtanodákra vonatkozó törvényt sürget­vén, Hedri Ernős beadja Bártfa város kérvényét, melyben árvaszéki stb. költségei részére segélyt kér. — Interpellate: Madarász József a kereskedelmi ministerhez intéz interpellátiót az iránt, hogy a saját költségvetésében a világkiállításra átalános pontozatokban előirányzott költségeket haj­landó-e részletesen ismertetni.­­ Napirend: a kérvényi bizottság jelen­tésének tárgyalása, mely körül csak egy tárgy adott je­lentéktelen felszólalásra alkalmat, s a ház elfogad­ta a bizottság azon jelentéseit, hogy az illető kér­vények a megfelelő minisztereknek adassanak át.­­ A mentelmi bizottság jelentése következett, Remete Géza letenyei kerületi képvi­selő kiadatása ügyében. A bizottság a n.-kanizsai törvényszék vizsgáló bírójának kérvényéiől nem győződvén meg az iránt, hogy a képviselő a bűn­vádi vizsgálatra kiadható volna, a kérvényt visz­­szaküldeni indítványozza, az összes ügyiratok pót­lása végett. A bizottság egyszersmind azon óhaját terjeszti a ház elé, utasítaná az igazságügyi mi­nisztert oly irányú intézkedésekre, hogy hasonló esetekben a képviselőházhoz intézett kérvények tel­jesen fölszerelve terjesztessenek elő. Győ­rffy Gyula nem helyesli, hogy a képvise­lőház bárkinek, legkevésbbé pedig egy képviselő kiadása ügyében a vizsgáló­bírónak utasításokat adjon a kérelem mikénti fölszerelésére. Ily oktatás­nak itt nincs helye Az eddigi eljárás is az volt, hogy a kérelmet egyszerűen megvizsgálta a ház, s vagy elfogadta, vagy visszautasitá. Mint hasonló példára hivatkozik Mileticsnek 1869-ben a közvád­ló által kért kiadatásának elutasítására. Hogy e tekintetben még az igazságügyi miniszter is utasít­­tassék, az a ház méltóságával össze nem fér. A mentelmi bizottság javaslata helyett tehát azt indít­ványozza : A kérdés az ügy földerítésére szükséges iratokkal kellőleg fölszerelve nem lévén, vissza­utasíttatik. Hoffmann Pál, mint a bizottság elnöke, védel­mezi a jelentést. A képviselőház tartozik némi te­kintettel lenni az igazságszolgáltatás menetére. Ha a mentelmi bizottság figyelmezteti a házat, hogy a fölszerelés hiányának miként lehetne eleget tenni, azzal nem csonkítja meg az immunitás jogát. Hu­szár Imre tökéletesen egyetért Győrffyvel. A kép­viselőháznak semmiféle hivatása nincs az iránt, hogy nyomozási eljárásban a királyi ügyész­ségeknek instructiót adjon. Deáky Lajos egye­nesen egy képviselő zaklatását látja abban, hogy midőn a ház elutasíthat egy immuni­­tási ügyet, akkor követelj­e,hogy, adjanak­ be azon képviselő ellen bizonyítási okmányokat is. Vidliczky József a bírói függetlenséggel ellenkezőnek tartja, hogy a képviselőház utasításokat adjon bíróságok­nak. Ghyczy Kálmán: különös előtte, hogy egyene­sen a vizsgálóbíró folyamodik a képviselőházhoz, mert közte és az országgyűlés közt mégis csak vannak bizonyos közegek. Továbbá: az immunitás kérdése az országgyűlés méltóságához tartozik, s ha a parlament függetlenségét fenn akarjuk tartani, nem lehet máshonnan kiindulni, mint magának a parlamentnek kebeléből. Ha utasítást adunk a minisz­ternek, s ha azt az illető felek teljesítik, már az ország­­gyűlésre mintegy moraliter kötelezővé válik. Ha itt va­lami intézkedést kell tenni, az nem a miniszterre tarto­zik, hanem egyenesen az országgyűlésre! Szóló pedig ennek szükségét nem látja. Radócza János, mint a mentelmi bizottság előadója azt mondja, hogy az igazságszolgáltatás érdeke kívánja a bizottság ja­vaslatának elfogadását. Várady Gábor elismeri az igazságszolgáltatás nagy fontosságát, de e pillanat­ban a ház függetlenségének érdeke az első. Itt a valóságos inquisitióról van szó, melynek hogyan teljesítésére a bizottság utasításokat ad. — Szavazásnál a többség elvetette a men­telmi bizottság jelentését, s elfogadta Győrffy ja­vaslatát. — A pénzügyi bizottság részéről Széll Kálmán két jelentést nyújt be. Egyik a személyes kereseti adóra, másik az erdélyi zalasdi birtok megvételére vonatkozik. Egyszersmind kéri a há­zat, hogy a többi négy adóügyben benyújtott tör­vényjavaslatra nézve határozza el a ház, hogy az osztályok mikor vegyék azokat tárgyalás alá. — E fölött vita keletkezett. Az e­l­n­ö­k azt indítványozta, hogy az osztályok jövő szerdán vegyék tárgyalás alá. Péchy Tamás a képvi­selők jelenlegi nagy elfoglaltságára hivatkozva, a jövő vasárnapra kéri a tárgyalás megkezdését. Szólnak e kérdésben Tisza Kálmán, Zsedé­­nyi Ede, míg végre szavazás döntötte el. Hosszas számlálgatás után az elnök úgy találta, hogy 88 szavazat 84 ellenében a szerdai napot kívánja.­­ A napirend további tárgya volt a ke­­reskedelem, földmivelés és iparügyi miniszter költ­ségvetésének részletes tárgyalása. Elnök jelenti, hogy a miniszter gyengélkedése folytán nem felel­hetvén minden kérdésre, a kellő felvilágosításokat Ari Ödön és Kozma Ferencz miniszteri ta­nácsosok adják meg, kik is bevezettetnek a házba. Következik: A gazdaságok különböző ágainak emelése. Ez összesen különböző czimek alatt 126,100 frtot csoportosít, 13,700 írttal többet, mint tavaly. A gazdasági egyleteknek megszavaztatik 40,000 írt; néptanítók számára tartandó gazdasá­gi tanfolyamra 10,000 frt; mezőgazdasági tanfo­lyamra a debreczeni tanító­képezdén, a kassai ta­­nítóképezdén, a b.­füredi felső népiskolán egyen­­kint 1000 frt; a budai vinczellér-képezdének 2000 frt; a nagy-sz.-miklósi földmives iskolának 1500 frt. A 3 szászföldi földmivelési iskola számá­ra 3000 frt van előirányozva, de a pénzügyi bi­zottság 1800 frtot indítványoz. Simonyi La­jos dr. a „szászföldi“ szó helyett a törvényes „királyföldi“ czím megtartását indítványozza. El­­fogadtatik. Decani Károly az előirányzott 3000­ forint megszavazása mellett emel szót, a­mit Major Pál miniszteri tanácsos is ajánl, de a ház 1800 forintot szavaz meg. Ezután megszavaztatik gazdasági vándortanítók részére 5000 forint ; 6 gazdasági tanárjelölt külföldön képzésére 4500 forint; külföldi utaz­tatás tanárok részére 3000 frt; erdészeti államvizs­gák költségeire 900 frt. A gazdasági szakiroda­­lom emelésére 6000 frt. Kender, len, komló és dohánytermelés emelésére 8000 frt; borászat eme­lésére 2400 frt; pomológiai múzeum segélyezésére 1000 frt ; jutalmazásokra a fatenyésztés és kerté­szetnél 4000 frt; a selymészet emelésére 6500 frt; méhészetre 2000 frt; haltenyésztésre 3000 frt ; föld­mivelés érdekében teendő utazásokra 2000 frt; közgazdászai előre nem látott költségekre 10,000 frt; gazdászat emelésére a Határőrvidéken 4000 frt. Összesen tehát a fentebbi czim alatt 116,900 forint. — Gazdasági tanintézetek: keszthelyi orsz. tanintézet 39,700. Tolnay Károly itt felszólal, hogy a szőlőmivelés és borászat érdekében még a múltkor megszavazott 30 s néhány ezer írttal mai napig sem történt semmi. M­a­j­o­r Pál miniszteri tanácsos megjegyzi, hogy a sző­lészeti és borászati intézet mielőbb fel fog állíttatni.­­ A fentebbi összeggel együtt megszavaztatik: a debreceni orsz. gazdasági tanintézetre 44,514 frt.; a magyaróvári­ra 56,325 frt.; a kolosmonostorira 43,390 frt.; a hradekire 15,100 frt.; a diószegi vincellérképezdére 6735 frt. A tarcali vincellérképezdére előirányozta­­tott 11,900 frt., a pénzügyi bizottság ezt 6000 frtra ajánlja szállítani, mi ellen felszólal Vecsey-Oláh­­Károly, az építkezésekre szükségesnek nyilvánítván az egész összeget. A ház azonban 6000 frtot sza­vazott meg. Ugyanennyi szavaztatott meg a kassai intézetre. A tanintézetekre tehát összesen 64,040 frt. Ez összeg fedezete gyanánt 63,290 frt lévén fölvéve, s abban 7150 frt mint tandíj, Madarász József indítványt tesz, hogy ez összeg töröltessék, s a gazdasági intézetekben ingyenes legyen a ta­nítás. Széll Kálmán pénzügybizottsági előadó az ingyenes oktatás elvét sokkal fontosabbnak tartja, hogy sem ily mellékesen praecedenst lehet­ne arra alkotni. Major Pál pedig kijelenti, hogy a szegény tanulók úgyis tandíj elengedésben ré­szesülnek. Madarász indítványa nem fogadtatott el. Alladalmi lótenyésztési intézeteknél; szemé­lyes járandóságok és dologi kiadások: 27,624 frt. — Máriássy Béla adatokat sorol elő, melyek szerint a méntelepek nekünk 1.200.000 írtba kerülnek, azután szól a kezelés költséges voltáról, melynek kö­vetkezménye, hogy mig magánosoknak egy ló tartása 300—370 írtba kerül, addig az államnak 670 írt­ba. Czélszerűnek tartaná, ha az állam a méntele­peket kiadná a megyéknek és városoknak. — Si­monyi Lajos dt. nem helyeselné, ha egészen új rendszer hozatnék életbe, mert a lótenyésztés fon­tos ügye nálunk az utóbbi időkben nevezetes ha­ladást mutatott, s a kivitel útján nevezetes össze­gek folytak be. Az mindenesetre nagyon káros lenne, ha az állam maga nevelvén a tenyészanya­­got, a lovakat mégis a községeknek s lakosoknak adná ki, mert rövid időn megsemmisülne. Nálunk egyesek kevés gondot fordítnak a lovakra s álla­tokra, ezért kell tehát az államnak gondoskodni. — R­a­d­ó Kálmán a miniszter által előirányzott 2.701.717 frt megszavazását kéri a pénzügyi bi­zottság törlése nélkül. Aztán szól a lótenyésztés emelkedéséről. A minisztertől pedig kérdi, hogy nem látja- e czélszerűnek és helyesnek, hogy a méntelepeken a mai napig is alkalmazott közös katonaság szolgálata­­ véget érjen, mert anomália, hogy e kizárólag magyar intézetek személyzete a közös hadügyminiszter parancsa alatt álljon. Az is feltűnő, hogy e magyar méntelepek parancsnokai hivatalos pecséteken még ma is né­met köriratot használnak. Kozma Ferencz m. ta­nácsos kijelenti, hogy a kisbéri uradalomban már nagy részben polgári egyének és cselédek vannak alkalmazva , igy lesz ellátva a bábolnai méntelep is. De mezőhegyesen az már nehezebb, mert kevés a munkás kéz, de fokonkint itt is behozatnak a polgári egyének. Óvatosnak kell lenni, mert a ló­­tenyésztéshez állandó foglalkozás szükséges, s meg­történhetnek, hogy a ménesnél alkalmazott egyének, mihelyt jobb munkát kapnának, ott hagynák előbbi foglalkozásukat. Katonai szabályt csakis katonai szervezet mellett kereshetünk, s a 3 évi szolgálatra a közös hadseregbe sorozott egyéneket lehet legjobban használni. A honvédséget sem lehet, mert a védtörvény nem intézkedik, hogy a honvéd hosszabb szolgálatra köteleztessék. — Megszavaztatott a fentebbi rovat egyes tételei alatt 2.697,492 frtnyi kiadás s bevétel gya­nánt 1.969,674 frt. Következik: veszteginté­zetek: összesen 43,690 frt. (Tavaly 73,609 forint.) Péchy Tamás nagy mulasztásnak tartja, hogy a bosniai határok mentében a vesztegintézetek meg­szüntettek, s helyében a kormány semmi óvó in­tézkedést nem tett a marhavész áthozatala ellen. Figyelmezteti tehát a minisztert, hogy a szükséges intézkedéseket tegye­­ meg. — Major Pál: a kor­mány a horvát-szlavén kormánynál megtette a kellő lépéseket. Egyébiránt mind a szükséges vesz­­tegintézetekről, mind a marhavész meggátlásáról szóló törvényjavaslatok nemsokára a ház elé fognak terjesztetni. — Megszavaztatnak továbbá: a keleti mar­havész és egyébb állati járványok elfojtására 3500 frt. Pesti állat-gyógyintézetre 38,595 frt.— Bánya­­kapitányságokra 62,000 frt Lükő­ Géza kérdi, hogy a bányatörvény mikor terjesztetik a ház elé. Zichy József miniszter­ e kívánságnak legközelebb eleget fog tenni. Következik :a földtani intézet: 28.300 frt. P. Szathmáry Károly szívesen megszavazza e költséget. Óhajtja azonban, hogy ez intézet kiad­ványai ne polémiákat tartalmazzanak, hanem a tudománynak a gyakorlati életben és különösen a nemzetgazdászat terén levő hasznát és alkalmazá­sát ismertesse. Továbbá e füzetekben a különböző szakértekezések németül is mind kiadatnak. Szóló tehát ajánlja, hogy ezt csak ritkább tünemények leírásánál kövessék. Gr. Zichy miniszter megjegy­zi, hogy e füzetek kettős czélja: a geológiai tudo­mányokat terjeszteni a hazában, s megismerked­­tetni a külföldet az intézet működésével. Az esz­mecserét is kívánatosnak tartja, mert a tudományt nem dogma, hanem eszmecsere útján fejthetjük ki.­­ A fentebbi összeg megszavaztatott, vala­mint a statisztikai hivatalra 56,870 frt. Kö­vetkezik: postajövedék: 5.191,100 frt. Tis­a Kálmán azért tartja szükségesnek fel­szólalni, mert a költségvetésben új szervezet beho­zataláról van szó, már­pedig ily fontos kérdésen, mely az ország két jelentékeny tényezője, a posta és távirda szervezeti átalakítását foglal­ja magában, így mellesleg átsurranni nem akar. Belátja ő is, hogy szükség van mindkettőnél új, czélirányosabb szervezetre, de óhajtja, hogy a miniszter ez iránt külön előterjesztést nyújtson be. Ennélfogva meg­szavazza ugyan a költségvetésben felvett 30 és 20 ezer forintot, jóllehet ezek nagy részben az új szer­vezet költségeire számíttatnak fel, mégis szüksé­gesnek tartja a következő indítványt tenni: „mond­ja ki határozatilag a képviselőház, hogy a ministé­­rium által a költségvetéshez mellékelt előterjesztésben az új postai és távirdai szervezet alapján kért és pe­dig a postánál 30,000 frt, a távírdánál 20,000 frtot tevő költségtöbbletet, tekintettel a posta és táv­irdai hivatalnokok helyzetének javítására, meg­szavazza ugyan, de nem lehetvén ily szerves in­tézkedés, messze kiható rendezés iránt ily mellé­kesen határozni, az indítványozott szervezet felett most nem határoz, hanem oda utasítja a minisztert, hogy ez iránt mielőbb tegyen előterjesztést a háznak.“ Őry Ödön kereskedelmi miniszteri tanácsos azért kéri a házat a szervezet behozatalának már most jóváhagyására, mivel az előterjesztés elég felvilágosítást nyújt arra, hogy ez ügyben kinek­­kinek magát tájékoznia lehessen. A megszavaztat­ni kért 30, illetőleg 20 ezer forint nem fizetés ja­vításra szolgál, hanem e szervezet életbe lépteté­sének megkezdésére és sajnálná, ha későbbi ha­tárnap kitűzés által az egész ügy késleltetnék. Széll Kálmán előadó megerősíti Ary­amaz állítását, hogy a miniszteri indokolás az új szer­vezetre vonatkozólag bőséges felvilágosítást nyújt, melyet a pénzügyi bizottság helyesnek talált. Helly Ignácz nem látja elégnek, hogy a pénzügyi bizottság helyesnek találta, szükség, hogy az új szervezet helyességéről a ház is meggyőződjék, mire nézve nélkülözhetlen az egész szervezet rész­letes előterjesztése, a­mi okból pártolja Tisza in­dítványát. Széll Kálmán előadó nem arrogálja a pénzügyi bizottság részére, hogy meggyőződé­sét a ház vakon elfogadja, de a miniszteri indo­kolás nemcsak a bizottmány, de a ház minden tagja előtt ismeretes,­­ az pedig magában foglal minden kellő felvilágosítást. Gullner Gyula meg nem foghatja, miért ellenzi az előadó Tisza Kál­mán indítványának elfogadását, mikor az nem mond ellene az előirányzott összeg megszavazásá­nak, csak azt kívánja, hogy ily fontos reformkér­dés ne tárgyaltassék a költségvetés keretében. Tisza Kálmán felel Ary­amaz állítására, hogy az előirányzott összeg nem a fizetések javítására van szánva. Az előterjesztés több helyen emlegeti ezt, azért gondolhatta mindenki. Ajánlja indítványa elfogadását már azért is,­­hogy pr­ecedens ne le­gyen szervezeti reformokat máskor is hasonló mó­don megszavaztatni. Inkább organizáljon a miniszter magától, mert legalább felelősségre vonható érte, mint­egy szavaztasson meg a ház által egy nem is­mert szervezetet, miáltal minden felelősségtől meg­szabadul. A többség nem fogadta el Tisza indítványát. A postajövedék 5.191.100 írtban megszavaztatott, fedezetül pedig 5.286.000 Következik a távirda. (Az elnöki széket Perczel Béla foglalja el.) Mukits Ernő a távirdai kezelés visszaéléseiről szólva három kérdést intéz a miniszterhez: először rendeléséből történt-e a távirdai díj nyugták beszün­tetése a provinczián; másodszor milyen közösségben áll a magyar kormány a római távirdai conferen­­tiákkal és milyen döntő befolyást gyakorolnak ezen conferentiák a magyar távirdai belkezelésre; és harmadszor: szándékozik-e a miniszter úr ezen hiá­nyos eljárás felett intézkedni? Őry Ödön mint tanácsos az első kérdésre ta­­gadólag válaszolt a minisztérium gyorsaság szem­pontjából csak azt rendelte, hogy nyugtát annak adjanak, a­ki kér. A második kérdésre azt feleli, hogy a római conferentián a magyar távirda is képviselve volt, de ott csak internationá­­lis megállapodások hozattak, melyek csak nem­zetközi táviratoknál kötelezők, az egyes államok határain belül csak akkor, ha ott czélszerűnek ta­lálják. A római conferentia egyébiránt a nyugták ellen nyilatkozott. Mukits Ernőt nem elégíti ki a válasz. A fővárosban nagyobb a forgalom, mégis a vidéken rendelték el a nyugták beszüntetését. Ha a római conferentia határozata jó, miért alkalmaz­zák csak a vidéken? Ary helyreigazítja Mukicsot ismételve kijelentvén, hogy a nyugták ki nem szol­gáltatását csak arra az esetre rendelte el, ha nem kérik. Simonyi Lajos báró ismétli a távirdai lassú kezelés ellen felhozott vádakat, s a mulasztást a vasúti hivatalnokok hanyagságában keresi; erélyes büntetést sürget a késedelem okozóira, a most alkalmazni szokott büntetés — a távirati díj megtérítése — csekély büntetés. Zichy József miniszter teljesen osztó Simonyi véleményét s ígéri, hogy a hiányok orvoslására mindent el fog követni. Madarász óhajtja, hogy a miniszter arra törekedjék, hogy a forgalom meg ne szok­tassék. Huszár Imre pedig az ellen szól fel, hogy a távirati nyugtákért külön díjat vegyenek, a­minek behozataláról a miniszteri képviselő szólt, mire Ary Ödön azt válaszolja, hogy főleg a fővárosban a torirdai márkák behozatala által a nyugtázás feleslegessé válik, miáltal nagy könnyebbség lesz elérve a kezelésben . Simonyi báró­nak pedig azt feleli, hogy a sürgöny díjának visszafizetése még nem büntetés a késedelem okozójára s ha kisül, hogy hibás, súlyosab­ban szokott megbüntettetni. Ami a vasúti hiva­talok hanyagságát illeti, az ellen nem tehet­nek semmit, mert nem állanak a minisztérium alatt. Csernátony Lajos erre megjegyzi, hogy a minisztériumnak oda kellene működni, hogy a vasúti távírdák csak úgy a közönség rendelkezésére álljanak, mint a többiek, vagy paralell vonalokról kellene gondoskodnia, mire Ary azt válaszolja, hogy az állam ez utóbbi módot követi, de ez nem mehet könnyen és gyorsan.­­ Ezután a ház távirdai szükségletre 1.941,300 forintot szavazott meg, a fedezetet pedig 1.813,900 frtban fogadta el. Rév- és tengerparti egészségügy czimén megszavaztatott 103,549 frt. A pesti zálog­házra 150.500 frt. Következtek a jövedelmek : bá­nyailletékekből 70,707 frt; alapok, alapítványok és különféle bevételekből 27,940 frt. Az egész minisz­térium fedezeti összege 9,429,411 frt. Végül a nyugdíjakra 123,055 frt szavaztatott meg. Ezzel a rendes szükségletek rovata véget ért, s következtek a rendkívüli kiadások. Az állandó kézműipar kiállítására előirányzott 3000 frt szó nélkül megszavaztatott. De a bécsi világ­­kiállításr­­a fölvett összegek vitára adtak al­kalmat. Erre 400,000 frt van felvéve, s ebben 50.000 frt a felállítandó mű és ipar múzeumba való tárgyak vásárlására 50,000 frt, a­mit a bi­zottság törölni kíván, és összesen 300,000 frt meg­szavazását ajánlja. Zsedényi Ede a világkiállítási költségeknek itt átalánosságban felvett összegét a miniszteri fel­osztástól eltérőleg a következőleg indítványozza fel­osztani: iparosok és kézművesek- szakértő és sze­gény képviselőknek kiküldésére, a kiállítás tanul­mányozása czéljából 50,000 frt. a felállítandó mű és iparmúzeum tárgyak beszerzésére, azon kikötés mellett, hogy Budapest városa ezen tárgyak kiállí­tására a kellő helyiséget a kereskedelmi miniszter rendelkezése alá bocsáthatja 50,000 frt. a magyar osztály berendezésére és díszítésére 75,000 frt, a kiállítási tárgyak szállítására 15.000 frt, asztalok, állványok, szekrények és helyi díjak fizetésére 30.000 frt, központi vezetésre Pesten és Bécsben, valamint a kezelésére, biztosításra és nyomtatvá­nyokra 80,000 frt. Madarász az ülés elején a kereskedelmi mi­niszterhez intézett interpellációjára csak amaz eset­ben kér választ, ha Zsedényi indítványa nem fo­gadtatnék el. Ő is sokalja a fizetések és irodakölt­ségekre felvett összeget s ha Zzedényi nem tett volna indítványt, ő tette volna azt. Tavaszi Endre azt hiszi, hogy a pénzügyi bizottság eléggé meg­fontolva eszközölte törléseit, de azt mégsem fo­gadja el, hogy az iparmúzeum számára vásárlan­­dók költségéből 50.000 forintot törölt, mert indo­kolása nem alapos. Kéri tehát ennek a megszava­zását is. Helfy Ignácz a központi kiadásokat so­kalja, más részről azonban Zsedényi némely áthe­lyezéseit el nem fogadhatja s legjobbnak látná, ha a felosztásra nézve újabb javaslattétel végett a miniszternek visszaadatnék, egyébiránt elfogadja a pénzügyi bizottság javaslatát. Tisza Kálmán elfogadja Zsedényi ama néze­tét, hogy némely tétel nagyon magas és az iparo­sok kiküldésére irányzott összeggel szemben túlságos, de a megoldást nem tartja oly könnyűnek. Bajos azt könnyedén eldönteni, mennyit lehessen itt-ott lehúzni, azért legjobb lenne a pénzügyi bizottsághoz utasítani a miniszter néze­tének meghallgatása végett. Miután mostani termé­nyeink nem a legkitűnőbbek, felhívja a minisztert, hogy gondoskodjék, miszerint aratás után meglehet jobb terményünk is bemutatva legyen. Annak okát, hogy az eddigi világkiállításokon kereskedelmi összeköttetésbe nem léptünk a költőiddel, a rész kezelésben találja. Zichy József gr. kereskedelmi miniszter ma­gáévá teszi Tisza amaz indítványát, hogy e czim a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék vissza. A fel­osztás azért tökéletlen, mert előre nem lehetett tudni, mennyi lesz a kiállítók száma s mennyi hely lesz számukra. Miután tapasztalta, hogy a ház a költségek részletezését kívánja, a költségve­tést kinyomatta, ki fog osztatni s a pénzügyi bi­zottságban tárgyalás alá vétetni. Tudatja, hogy már eddig is nevezetes megtakarítás történt a köz­ponti kezelésnél. Széll Kálmán szerette volna, ha a ház előbb a pénzügyi bizottság javaslata fölött szavaz, de miután a miniszter már elfogadta Tisza indítvá­nyát, ő is belenyugszik. A­­ház elfogadja Tisza Kálmán indítványát. — Következik: gazdasági tanintéze­tek. A keszthelyi taiitézetnél a szőllészeti s bo­rászati intézet befejezésére előirányzott 14,300 frt. terültetett, miután az idén meg nem nyílhat. A debreczeninek építkezésekre sat. megszavaz­tatott 6680 frt. a M­ óvárinak 3,200 frt., a kolos­­monostorinak 100,000 frt., ellenben a hradeki intézetre előirányozott 4,800 frt. törültetett; a dió­szegi vincellérképezdénél építkezésekre 1130 frt. megszavaztatott, a tarczalinál 33,500 frt. Törülni ajánlta a bizottság a beszterczei földmives iskolára előirányzott 3000 frtot, minek megszavazására Schreiber Frigyes föl is szólalt, s a tétel szavazásra kerülvén, 69 szavazat 52 ellenében (ennyien voltak jelen 21/2 órakor) törülni határoza­ta.­­ A kassai gazda tanintézetre kért 150,000 írtból 100,000 írtot javasol a pénzü­gybizottság- Péchy Tamás óhajtja, hogy e tanintézet meg­nyitása ne halasztassék évről évre. A 100.000 frt. megszavaztatott. A pénzügyi bizottság jelentésében itt bent foglaltatik, mikép a miniszter tudatta, hogy az ország déli részében felállíttatni rendelt gazdasági tanintézetet a jelen pénzügyi helyzet folytán nem létesítheti. Mukics Ernő: a miniszter mentsége nem in­dokolt, nem correct és parlamentáris. Szóló azon­ban ezúttal kénytelen elfogadni, mert meglehet, hogy azon községek, melyek két év előtt talán tetemes ajánlatokat tettek volna egy intézet érde­kében, mostoha évek folytán most sincsenek oly körülmény közt, hogy ígéretüket beválthassák. Dr. Zichy miniszter válaszolt még röviden, s ezzel az ülés véget ért 3 óra 5 perc­kor. Szólásra még többen is vannak följegyezve. A hétfői ülés napirendje: a pénzügyi bizott­ság jelentése a zárszámadások iránt, azután a ke­reskedelmi miniszter költségvetésének és esetleg a vallás és közoktatásügyi miniszter költségvetésé­nek tárgyalása. KÜLFÖLD. — Febr. 22. -Spanyol köztársaság. A külhatalmak már vet­­ték Cas­­­e­­­ar kű­­­ügyér körjegyzékét, melyben f. hó 12-éről konstatálja, hogy a király elköszönésére a köztársasági kormányforma egy szívvel lélekkel proklamáltatott a kortesben s hogy a nemzet a király minden lojalitásával szemben sem tudta legyőzni ellenszenvét mindaz ellen, a mi által függetlenségét bármi alakban veszélyeztetve gondolta. Felhívja ezután a spanyol követeket, tu­dassák az illető hatalmakkal, hogy a spanyol köz­társaság végleg megalakult, a nemzeti akaratot képviseli s békés jellege által teljes biztosítékot nyújt a közrend fentartása iránt annyival is inkább mert, a hadsereg teljes engedelmességgel kész támogatni a nemzet akaratából létrejött új kor­mányformát.­­ Az új köztársaságot némelyek na­gyon kezdik most félteni az internationali­s­­ta radikálisoktól és föderalistáktól. Madridban közelebb azon hír terjedt el, hogy Ry­­an Donaden híres internationalista agitator táviratot intézett Figueras miniszterelnökhez, melyben üdvözli a köztá­rsaságot, s a socialis liquidatiót. Figueras erélyes válasszal felelt az ultraradikális képviselőnek s rende­letet adott elfogatására, kabalán socialis irányban iz­gatna. Castel­ar Garibaldihoz eme távira­tot intézte a köztársaság kikiáltása után: Tábor­nok! A demokrata köztársaság kikiáltatott Spa­nyolországban. — Azon pillanatban, midőn a spa­nyol nemzet emez elhatározást teszi, a barát üd­vözli a barátot, s az alázatos szolga a köztársa­ság legendaszerü hősét. — A sevillai radikál­­­i­s­o­k a köztársaság kikiáltását azzal ünnepel­ték meg, hogy elégették Amadé királynak a vá­rosházban kifüggesztett arczképét, és továbbá az akasztófát, az ujonczok mérésénél használt esz­közt és a hóhér fejét követelték. — Malagá­ban a radikálisok a profetúra, a vámhiva­tal és város levéltárait hamvasztották el, sőt a vámőrök közöl többet le is gyilkoltak.­­ Ama­dé utazásáról eddig semmi bizonyost nem tudnak a lapok, sem az időt, midőn Lisabonból távozni fog, sem az utat, a­melyet követend. Mondják, hogy az új kormány egy spanyol hajót rendelt Amadé kíséretére. Franczia köztársaság: A harminczas bizottmány f. hó 17-én ismételve összeült Broglie előadója előterjesztését meghallgatandó. Ennek részleteit nem ismerjük, minthogy a bizottmány elhatározó semmit nyilvánosságra nem hozni, és csupán any­­nyit tudunk, hogy az előterjesztés igen engeszte­­lékeny hangon van tartva, különösen a három első pontra nézve, a negyedikben azonban mint előbb visszavettetik Dufaure indítványa. Sokan azt hi­szik, miszerint a kiegyezés még mindig nem lehet­­len a negyedik pontban érintett kérdések megol­dásának határozatlan időre leendő elhalasztása ál­tal. — A franczia nemzetgyűlés republikánus ár­nyalatai egyenkint s külön elhatározók, miszerint szerencsekivánatokat nem fognak küldeni a spa­nyol kormánynak a republika megalakulása alkal­mából. — Más oldalról a nemzetgyűlés monarchis­­tái interpellálni akarják a kormányt a Spanyolor­szágban történtek miatt! — Az ,,Ass. nat.“ heves fusionista lap írja, miszerint a monarchisták legki­tűnőbbjei tanácskozmányt tartottak egy Páris grófnál teendő lépés iránt. Az összejöttek bár mindnyájan elismerék, miszerint a Bourbonház két tagja közti összhang nemzeti horderejű, még­sem tarták szükségesnek létesítése iránt, haladéktala­nul lépéseket tenni, mi más szóval annyit jelent, hogy a nagyhírű unió, mint már oly sokszor, ez­úttal is fiaskót csinált. — Thiers megtudván, hogy Izabella spanyol exkirálynő fia Bécsből Párisba akarja áttenni tartózkodását, tudtára adá, misze­rint csupán úgy fogja megengedni franczia földön tartózkodását, ha ünnepélyesen kijelenti, hogy a spanyol köztársaság ellen nem fog fondorkodni.— A nemzetgyűlés 18-dikán tartott ülésében egy új választási törvényt fogadott el, melynek értelmében az első szavazásnál csupán az választható meg, ki a szavazatok absolut többségét s az összeírt sza­vazók legalább egy­negyedét egyesíté magában; másodszori választásoknál relatív többség is ele­gendő a megválasztatásra. E­­javaslat 401 szava­zattal fogadtatott el 250 ellenében s a monarchi­kus párt kebeléből ered, mely ily után remél a legközelebbi képviselői választások alkalmával, a­mik néhány hét múlva fognak történni a nemzet­gyűlés nyolcz megüresedett széke betöltésére, a győzelemre jutni. Tervük könnyen kivehető: min­den esetben legnehezebb a jelöltnek a szavazatok absolut többségét megnyerni, s ha nem nyeri meg az első szavazásnál, új szavazásra kerül a dolog, mivel pedig a legtöbb választásnál egy republiká­nus jelölttel szemben különböző párti monarchista jelölt áll szemben, ha az első választásnál meg­győződtek a monarchisták, miszerint a republiká­nus jelölt bár nem absolut, de mégis relative leg­több szavazatot nyert, a második szavazásnál egye­sülni fognak egyetlen monarchikus jelölt kerül a repub­likánus jelölt megbuktatására.A köztársasági kormány erélyes magatartása a harminc­as bizottsággal szemben, a közvéleménynek félreérthetlen nyilatko­zatai a kormány mellett, a legújabban megkísértett unió kudarc­a, na meg egy kissé a spanyol köz­társaság kikiáltása is megszelidítették az unalmas­­ságáról hírhedt harminczas bizottság tagjait. Elő­­adójuk Broglie hg. igen mézes szavakban írt s 20 évre terjedő jelentését f. hó 17-én terjeszte elő a bizottság ülésében. Érezték a monarchisták, hogy a körülmények még kedvezőtlenebbekké fordultak reájok azon ülésük óta, melyben Dufaure indítvá­nyát elveték s nem mertek kihívó határozataikkal a nemzetgyűlés elé lépni, hol úgyis a biztos vere­ség várt reájok. A visszavonulásra gondoltak hát s újabb alkudozásokba léptek Thiers minisztériumá­val, melynek eredménye az lett, hogy a bizottság 19-én tartott ülésében megadta magát. Dufaurenak ismert indítványait, miket oly hű­hóval vetett el pár hét előtt, egyenként elfogadta most s ő maga fel­­hivá a kormányt, hogy a második kamara felál­lításáról, a választótörvényről stb. mielőbb javasla­tokat terjeszszen a nemzetgyűlés elé, így jön vége a monarchikus harminczas bizottmány veszedelme­sen untató komédiájának. — A kormány elhatá­rozá, miszerint az 1873-iki londoni nemzetközi ki­állításon a köztársaságot nem fogja képviseltetni, nehogy az erők elfecséreltessenek, hanem hogy ellenkezőleg a franczia génié teremtményei a bécsi világkiállításon összpontosuljanak, mely sokkal egye­temesebb jellemű leend, mind a londoni minden évben megtartatni szokott nemzetközi kiállítás. Anglia. A parlament 18-ai ülésében Vernon Harcourt felemlítette, hogy az államkiadá­sok rendkívüli magasságra emelkedtek s indít­ványozta, hogy a kiadások alábbszállíttassanak. Kimutatta, hogy a múlt évben 77,688,000 font Sterlinge ment az országos bevétel, mi oly roppant adó­eredményre, a­minő a legnyomasztóbb hábo­rú idejében sem nehezült az angol nemzetre. A kö­zelebb lefolyt évtized szerinte négy részre osztható ugyanis 1863—66-ig az országos kiadások fokoza­tosan keresbedtek; 1866—69-ig növekedtek , 1869- 70-ig ismét keresbedtek, végre 1870—72-ig újabban növekedtek, s mint hallja, a ház elé közelebb ter­jesztendő költségvetés szintén nem mutat kevesleke­­dést, mi szónok szerint valóban nyugtalanító az országra nézve. Bright Jakab támogatta Vernon indítványát. Gladstone erre kifej­tette, hogy a budget alább szállítása ez idő sze­rint lehetetlen, amidőn a közoktatásra egy millióval, a­ katona­tiszti rangok vásárolhatóságának­ eltörlé­sére 820,000 fonttal s a hadügyi és tengerészeti budgetekre legalább fél millióval stb. többet kel­lett előirányozni.­­ Az északlondoni lóvasúttársulat­ hálózatát most a Citybe is ki akarja terjeszteni a­ Finsbury téren és utczán Moorgate utczán és Aldgate főutczán végig s e hét elején adta be kérvényét e vonalak kiépítheté­­se tárgyában a fővárosi közmunkák tanácsa elé. Olaszország. A kamara 18-ai ülésében meg­választotta a hetes bizottság tagjait, melynek fel­adata leend a Pó folyó kiöntésének okait megvizs­gálni, ezután pedig a hadsereg szervezését vette folytatólagos tárgyalás alá, mely ismét heves vitára szolgáltatott alkalmat. Riciotti hadügyér kifejtette, hogy míg a régi rendszer szerint a hadsereg első vonalban 160,000 főre ment, azaj szerint 300,000-re fog menni s az összes létszám 375,000 helyett 500,000 leend, minthogy a tartalék 200,000 főre van téve. Végül az ülések márczius hó 4-éig a farsangi szünidőkre felfüggesztettek.­­ Az olasz városok különböző tüntetésekkel készülnek fogadni Amadé aostai herczeget s a többek közt a turini nemzetőrség önkéntes zászlóaljat fog alkotni, mely megjelenik a főherczeg fogadására azon városban, hol az érte küldött olasz hajók partra fognak vele szállni. — A római Corso még mindig a legélénkebb s különösen nagy tevékenységet fejtenek ki a fő­város összes szállodáit föladásig tele tömött idege­nek, francziák, angolok, amerikaiak stb. S a liszt, melyet confetti név alatt egymásra szórnak, elég lenne kenyérnek több ezer főből álló lakosság számára. Oroszország. A pétervári kormánynak a len­gyelekkel szemben követett békülékeny és megnye­­rőbb eljárásáról terjesztett hírek alaptalanságáról a legvilágosabban tanúskodik azon körülmény, hogy Gut lithvániai hirlapíró, ki mint az 1863-ks felke­lésben részes, azóta Párisban élt, a felkelés alatt semmi közönséges bűnt el nem követett s a párisi orosz követség által a czár kegyelmébe sürgősen ajánltatott, legközelebb Varsóba térvén vissza, leg­ott elfogatott és Szibiriába belebbeztetett. Hason­ló sors ért más hat emigránst is, kik Francziaor­­szágból kegyelem kieszközlése végett hazatérvén, részint Oroszország belsejébe, részint Szibériába szállíttattak. Japán: A parlament felállítása vég­leg el van határozva, egészen európai mintára s míg az alsóházban a népképviselők foglalnak helyet, a felsőbe a legfőbb rangnak hivatnak meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest febr. 20. Az ülés gr. Szapáry Géza alelnök által meg­nyittatván, annak legnagyobb részét az Ország Sándor osztályvezető által szerkesztett és a főváro­si közmunkák tanácsa 1872 évi működéséről szóló évi jelentésnek felolvasása vette igénybe. A jelentés általános helyesléssel fogadtatván, elha­tároztatott, hogy az miként az előbbi évben, ki fog nyomattatni, a­melyből egy-egy példány, az or­szággyűlés mindkét háza minden egyes tagjának valamint Budapest képviselőtestületének és a napi­lapok szerkesztőségeinek meg fog küldetni. Ezen jelentés kapcsában, a zárszámadások az 1870 évi X­­. czikk 27 §­ a értelmében, a m. ministeriumhoz be fognak terjesztetni. Khély Ignácz és a Mornberger családdal, a nagy körútba eső ingatlanságaik iránt megkötött szerződés, valamint Locher Mihálylyal, egy ugyan­csak hasonló ingatlansága iránt létesült egyezség helybenhagyatott. _ » Miután a közmunkatanács annak idején azon kívánságának adott kifejezést, hogy a margitszi­geti híd kiépítésénél, a budai és pesti légszesz és vízvezetékek összeköttetése is lehetőleg figyelem­be vétessék, s miután ezen óhajnak fontosságát a közlekedési minister úr is elismerte, értesítetni fog most nevezett minister úr, hogy a légszesz összekötő csövek átmérőjének 12", a vízvezetéki csövekének pedig 18"-nek kell lennie. A Krausz-Mayer-féle telek beosztási ügy, melynek elintézésénél azon elvek megállapítása vált szükségessé, melyek szerint, hasonló eseteknél, te­kintettel az általános szabályozási tervezetben meg­állapított vonalakra, eljárni kellene, beható tanács­kozás és véleményes jelentés végett a műszaki és jogügyi bizottságnak adatott ki. A jegyzőkönyv hitelesítésével Preuszner és Stangel tanácstag urak bízattak meg. A hivatalos lapból, Személyem körüli magyar mi­niszerem előterjesztése folytán, a vezetésére bizott minis­teriumhoz Hirsch Károly osztálytanácsosi czim- és jel­leggel ellátott elnöki titkárt valóságos osztálytanácsossá, dr. S­z­a­b­u­n János ministeri titkárt elnöki titkárrá s Ni­k­­o­l­i­t­s Ulászló titkári czim- és jelleggel ellátott udvari és miniszeri fogalmazót valágos miniszteri titkárrá, a rend­szeresített illetményekkel, kinevezem. Kelt Bécsben, 1873. febr. 15-én. Ferencz József, s. k. Báró Wenckheim Béla, s. k. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeri­­um Sipos Kálmán I. oszt. postahivatali járulnékot a nagyváradi postaigazgatósághoz foglalmazóvá nevezte ki.

Next