Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-14 / 37. szám
Elisfizetést .rak .én ém . , 20 frt. — kr. I Évnegyedre i 5 írt. — kr. Félénk I . , 10 „ — „ I Egy hónapra . 1 „ 80 Egyes szám ára 10 fcrajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. mae. Semmit ma ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 37. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon Budapest, péntek, február 14. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodáiba (nádor-utcza 6. u.) Intézendők Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utczam. (Zságfrády testvérek irodai útjon). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről P«§t, bálinos'0*®** ®. **• intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, feb. 13. Karolina Auguszta császárné temetése kedvező időben, a legnagyobb ünnepélyességgel ma délután ment végbe a császári ház minden tagja, Adalbert porosz, Luitpold bajor és György szász herczeg, s a hatóságok kisérete mellett. Az utczákat, hol a gyászmenet elvonult, nagy néptömeg lepte el. Bécs, febr. 13. Az urak háza ma az összes minisztérium jelenlétében rendkivüli gyűlést tartott a császári házat sújtott gyászt kifejezendő; az elnökség felhatalmaztatok a ház részvétnyilatkozatát legfelsőbb helyen hódolatteljesen nyilvánítani. BOCS, febr. 13. A „Pressernek táviratozzák Párisból, hogy Castelar a külügyi tárczát nyerte. Olozaga, a spanyol követ beadta lemondását. BOCS, febr. 13. A pénzügyi bizottság a világkiállítási pótlékhitelt illető törvényjavaslatot elfogadta, nemkülönben azon határozatot is, melyben sajnálkozását fejezi ki a kiállítás számára engedményezett hitel túllépése miatt. A Duna-Oder-csatornát tárgyaló kormányjavaslatokat az illető bizottság azon módosítással fogadta el, hogy a kormánynak befolyása az alaptőke és az értékárfolyam meghatározásánál fentartassék, és a törvénybe felvétessék. Madrid, feb. 13. A cortes következő minisztériumot választott: Figueras, tanácselnök, Pimargall, belügy, Cordoba hadügy, Salmeron Nicolas igazságügy, Salmeron Francisco telepek, Beranger tengerészet, Castellar külügy, Becera munka és Echegaray pénzügy. — Figueras jelenti, hogy mindenfelé csend uralkodik; reméli, hogy Spanyolországban a köztársaság hoszszú időre meg van állapítva, és hiszi, hogy a latin faj egyéb népei is Spanyolország példáját nyomban követni fogják. Prága, febr. 13. Kurz, polgármesteri helyettes a kolini községben kinyilatkoztatta, hogy a választási reform ellen beadandó kérvényt alá nem írja. Berlin, febr. 13. A császár kivonatára Wagener ellen a fegyelmi eljárás elhatároztatott. Szent-Pétervár, febr. 13. Karolina Auguszta császárné halála következtében az udvar négy hétig tartó gyászt fog viselni. Bécs, febr. 13. (Hivatalos zárlat.) M. földteherm. kötvény 80.—,M. vas. kölcsön 100.50, Salgó-Tarján 150.—, Anglo-magyar 101.— M.hitel 193.—, Frankó-magyar b. 100 — Magy. záloglevél 86.25, Alföld 174.—,Erdély 177 — Magyérszak-kel. vas. 155., Magy. bel. vas. 128.75, Kel. vas. elsőbbs. kötv. 76,25 Magy sorsjegy 103.50, Tiszai vasút 244.50 magy. földhitel 114.50, Municipal bank 92.50, Bécs, febr. 18. (Zárlat) Hitelrészvény 338.50, Angolosztr. 302.75, Galicziai 229.50, Lombard 192.75 Államvasút 329.5, Trammvay 382, Bente 69.80, Hitelsorsjegy 186.—, 1860. 105.75, Napoleon’dor 867.— 1864. 149.— Arany 513 Ezüst 107.75, Frankfurt 91.90, London 108.90, Magyar sorsjegy 104.—, Porosz pénzntalv. 162.50, Váltóbank 329.75 Török sorsj. 76.70, Berlin, febr. 13. (Zárlat.) Galicziai 105.25 Államvasp 201.50 Lombard 118.75, Papir-jöved. 64.25, Ezüst-jöved. 67.50 Hitelsorsj. 119.—, 1860-as 97.75, 1864-es 96.—, Bécs 91.50 Hitelrészvény 206.25, Romániai 46.—, M. sorsj. 64.—, Berlin, febr 13. Galicziai 105-25, Államvasp. 203.— Lombard 118.25 Papir-jöved —, Ezüst-jöved. —, Hitelsorsj. —., 1860-as.—, 1864-es 59.75, Bécs 91.50 Hitelrészvény 206.25, Romániai 46.25, M. sorsj. — .— Paris, febr. 13. Liszt 70.50, 70.75, 91.25, Repczeola 97.50, 96.50, 9550. 95.25, Lenolaj 93,50. 95.— Szesz 52-25 54.—, 55.—, Finomitott czukor 157.50, Paris, febr. 13. (Kezdet.) 3°/,,-esjöv. 55.55, 4,/2°/„-esövedék —.—, Olasz jövedék 66.20, Államvasut 767.—, Credit mobilien —, Lombard 455, Consolok —.—, M. kölcsön —, Éjszaknyugoti vasúti —, M. kel-vasut —.—, 1871-ki kölcsön 87.35, 1872-ki kölcsön, 89.35. Frankfurt, febr. 13. (Zárlat) Váltóárf. Bécsre 10725 Amerikai 1882-re 96.—. 1860 97 — Lombard 217 25 Évjáruléki papír 64 25 Osztr. Bank részv. 10.81, Osztr. hitelrészv. 363, Osztr. államvasp. részv. 354.75 1864 169.50 Galiczai 245 — Évjárulék ezüst 68 25 Győr-Gráczi . Bérlet 234. szám. ATexuz et Sgivivia, Budapest, péntek, február 10. Közönyt Közönynyel. Vígjáték 3 felv. Irta Moreto. Spanyolból fordította Győri Vilmos. Zenéjét irta Nikolics Sándor. Személyek: Barcelona örökös grófja — — — Komáromy Diana, leánya ------ Felekiné Cinthia, unokahuga — — — — — Niozkyné Fenwsa udvarhölgy - - - - _ flelvey Laura Carlos, ürgéi grófja ----- Nagy Bearne herczege — — — — — Náday Don Gaston, For grófja - - - - Karikás Fokla, (azaz Moly), elménet — — — Benedek kanna, komorna — — — — — Szigligeti J. Kezdete 7 órakor. Miklósi színháza. Budapest, péntek, febr. 14. Fokról fokra. Kezdete 7 órakor. Spanyolországi dolgok. Európa déli részén egész csendben történt meg egy államátalakulás, mely ez időszerint az utolsó lánczszemét képezi az Európa térképét 1870. óta átalakított nagy eseményeknek. A hohenzollerni hg. király jelöltsége és Amadeo király lemondása közt, mily vihar vonult végig Európa felett, mennyi izgalmas lappal szaporodtak a világtörténelem évkönyvei! Az apró okok és nagy eredményekről szóló közmondás itt is újabban bebizonyult. Az eredmények felforgatták az ó világ egész politikai rendet, kiforgatták sarkaiból ama híres államegyensúlyt, melynek fentartása e század csaknem minden politikusának legfőbb gondoskodása tárgyát képezé, és maga az ok megszűnt érdekkel bírni, mihelyt következményei az actió színhelyét más országok területére helyezték át; a spanyol dolgok, a karlista forradalom, a kabinetek változása, a pártok cselszövényei a hírlapok külföldi rovatában olvasatlanul adattak át a feledékenységnek; a pyrenai félsziget eseményeiről a diplomatákon kívül csak a professionatus hírlapírók vettek tudomást, míg végre a távirda azt jelenti, hogy az exfejedelmek és az európai köztársaságok száma egygyel szaporodott. Amadén király belátván helyzete tarthatlanságát, meggyőződvén róla, hogy Spanyolországban alkotmányosan uralkodni merő lehetetlenség, az absolut uralomra pedig mint családja hagyományaival és irányával ellentétes politikára nem érezhetvén magában kedvet és nem érezvén talán erőt sem, ott hagyta a trónt, letette királyi hatalmát a cortes kezébe és megkönnyebbült lélekkel elindult haza, felcserélendő a bíbor palástot egy szabad ország polgárának nyugalmas életével. Rövid 26 hónapi uralkodását őszinte alkotmányosság jellemzi. Iparkodott a parlamenti rendszer szigorú követelményeinek megfelelőleg kormányozni, szándéka a legbecsületesebb volt, csak egyről feledkezett meg: arról, hogy a rendszeresen elbutitott és erkölcsileg megromlott mai Spanyolországnak nem az alkotmány áldásai kellenek, hanem vas akarat és vas kar, mely előbb a népet a közművelődés terjesztése által felemelni iparkodjék legalább azon fokig, hol megszűnik a lelkiismeretlen butitok és ámitók játékszere és kezdődik a gondolkozó ember. Sok hasonlatosság van azon két fejedelmi sarjadék sorsa közt, kik az utóbbi kilencz év alatt népboldogító eszméktől és tiszta szándéktól lelkesülve elindultak idegen országba, visszaadni a rendet, nyugalmat és szabadságot új hazájuknak és viszont visszaadni azt a népek családjának, mint rég nélkülözött hasznos tagokat. Csakhogy az egyik, aki Quaretaróban elvérzett, daczára annak, hogy állása tarthatlanságáról törekvéseinek hiúságárólés önfeláldozásának sikertelenségéről meg volt győződve, küzdött a végperczig, és elbukott mint egy hős, kicsikarván a tiszteletet és részvétet még ellenségeitől is, a másik pedig visszatért hazájába, hol reá magas polgári kötelességek várnak, és nem mondhatjuk, hogy nem cselekedett helyesen, ha a regényhős szerepe helyett a munkáspolgárét választá. Most már nyitva áll a küzdtér az egymás ellen agyarkodó pártok előtt. A legitimisták, karlisták, orleanisták, republikánusok és ki tudja még miféle elnevezések alatt zsibongó pártok bizonyára meg fogják kísérteni czéljaik megvalósítását a kedvezőnek látszó pillanat kizsákmányolásával. E mozgalomban Francziaország mélyen érdekelve van. A hohenzollerni herczeg trónjelöltsége ürügyül használtatott fel egy oly háború megindítására, melynél kegyetlenebbet és vérengzőbbet a világtörténelem lapjai alig mutatnak fel. Izabella királynő megürült trónja betöltésének kérdése Francziaországnak tengernyi vérébe, két tartományába, hét milliárdjába, európai befolyásába és katonai dicsőségének nimbusába került, pedig midőn e kérdés felmerült, hatalmának és erejének tetőpontján hitte magát. Most, midőn alig kezd lábbadozni ezernyi sebéből, midőn a nép rokonszenve által emelt köztársasági rendszer az önzés és hatalomvágy sugalla pártfondorlatok és alattomos ármányok miatt még mindig nem képes megszilárdulni, e kérdés kétszeresen fontos reá nézve. Nem hihető ugyan, akár a legitimisták, akár a Montpensier párt kerekedjék felül, hogy az új dynastia egyhamar oly mély gyökereket verhessen a spanyol földön, hogy a család másik ágának restaurátiójára hatalmas segélyt nyújthasson, de akár a Bourbonok, akár az Orleansok által Spanyolországban netalán kivívott diadal legalább is erkölcsi támaszul fog szolgálni a franczia monarchista pártnak, pedig minden ily megerősödés egy-egy újabb veszély a franczia köztársaságra és közvetve az egész franczia nemzetre nézve. E szempontból nagy fontossággal bírnak a spanyolországi események egész Európa békés fejlődésére nézve és főleg Francziaország érdekében kívánatos, hogy a köztársasági kormányforma képes legyen magát a félszigeten legalább egyelőre fenntartani. Általános elvi szempontból nem helyezhetünk erre nagy fontosságot, mert végleges megszilárdulásához nem sok reményt kötünk. . A latin faj sülyedésének oly borzasztó képét nyújtja Spanyolország, mely talán csak a római birodalom végkorszakával hasonlítható össze. A néposztályok politikai befolyásának egyensúlya századok óta teljesen fel van forgatva és talán sehol sincs a kiszámíthatlan véletlennek oly szabad játéka, a lelkiismeretlen fondorlatoknak oly széles tere, mint e szerencsétlen országban. Nem támadt még oly eszme, mely a merev provincialismust elnyomni és a nemzetet egyesíteni képes lett volna. A műveit és vagyonos osztály ápolja ugyan, ámbár elég lanyhán a helyi érdekeket és ezek körül használja fel minden befolyását, de visszavonul az általános politikai ügyektől és kérdésektől, melyeknek vezetése így egyes nagyravágyókra s az általuk reábeszélt vagy elámított népre van bízva. Maga a spanyol nép testileg és szellemileg el van aljasulva, fele bigott, a másik fele álszenteskedő és ez nem is lehet máskép. Mindenütt, nos a pápaság hatalma és befolyása növekszik, az ország hatalmának, befolyásának, értelmiségének csökkennie kell. Sempere szerint II. Fülöp alatt Spanyolország tíz millió lakos mellett 58 érsekkel, 684 püspökkel, 59,500 conventtel és több mint 900,000 világi és szerzetes pappal volt megáldva. A tizenhetedik században a spanyol egyház hatalma és gazdagsága, zárdáinak és templomainak száma oly ijesztő mérvben növekedett, hogy még a befolyásukat vesztett és megalázott cortek is gondolkozni kezdtek róla, mikép kellene elejét venni az egyház naponként aggasztóbbá fajuló túlkapásainak. A tizennyolcadik században történt némi gyönge kísérlet az államhatalom e veszélyes ellenségének gyöngítésére, de a papi befolyás és a rendszeresen terjesztett butítás annyira elsatnyította már a nemzet szellemi erejét, hogy a tudatlanságba merült nép tétlen maradt és ha nem is erőszakosan, de a vis inertiae által akadályozta azoknak működését, kik a nemzetet értelmileg felemelni iparkodtak. Ami ez irányban a jelen században történt, mindenki előtt ismeretes. 1812-ben, 1820-ban és 1836-ban néhány szabadságszerető hazafi szabad alkotmány által akarta előkészíteni Spanyolország újabb felvirágzását. Törekvéseik egy percznyi sikert vívtak ki — ennyi volt az egész, mert hasztalan minden erőfeszítés ott, hol a nép szelleme el van vakítva és el van késve az uj eszmék előtt. A vakhitet, babonát és előítéletet csak a művelődés és az ismeretek terjesztése győzheti le; az elbutult, vakbuzgó nép soha sem lesz egyéb, mint vak eszköze a nagyravágyók fondorlatainak és a pártvillongások szitóinak. Ezért nem remélhetünk egyelőre a spanyol mozgalomtól semmit az átalános szabadság szempontjából, ezért fognak bennünket a félsziget eseményei csak annyiban érdekelni, amennyiben más szomszéd országok politikai viszonyaira befolyást gyakorolhatnak. Spanyolország egy elzárt világ lesz a műveit Európára nézve mindaddig, míg ott is fel nem merül a felvilágosodás hajnala, míg a nemzet nagy többsége meg nem tanulja, hogy nem elég hinni, de gondolkozni is kell, s míg a közművelődés elterjedése folytán valahára ott is gyökeret nem ver azon meggyőződés, hogy a nemzetek életczéljának elérhetésére szolgáló eszközök közt a legelsők : a felvilágosodás és a szabadság. Manóhoz van intézve, ki nyilatkozott ugyan bizonyos felhívás folytán, de nem intézett semmiféle nyilt levelet gróf Lónyayhoz. Hanem hát a familiáris irálynak kétféle előnye van: az ember lehet benne vagy nagyon éles, vagy nagyon szelíd pertu. Én hallottam egy kitűnő esetről a familiaritás éles szabadalmainak illustratiojára. Két magyar főúr utazott Bécs felé, az egyik álmos és hallgatag, a másik álmatlan és fecsegő. Ismeretségük nem volt benső, de mindenik tudta a másiknak nevét. Önként érthető tehát, hogy az álmos és hallgatag úr kénytelen volt elfojtani türelmes Bnkedévét az ■ álmatlan utitárs kifogyhatatlan fecsegésére s felelni igent vagy nemet a lehető udvariassággal. És ez igy tartott Pozsonyig. Itt az álmatlan és fecsegő ur valószínűleg a beszédessége által nyújtott élvezet számba vételével a következő megjegyzést ten: „Aber liebert, hiszen mi némileg rokonok is vagyunk; igy hát szólithatnók egymást bizalmasabb modorban is.“ — Ezen megjegyzésre az álmos és hallgatag ur felnézett és válaszolt: „Nem bánom, de most aztán fogd be a szádat,“ s ezzel hátat fordított s elaludt. Gróf Lónyay Menyhért nem ily éles modorban használja a bizalmas megszólítás kiváltságait. Csupa szelídség, bók és meghunyászkodás csaknem egész familiaritása s annyira édes még a neheztelés pár szavaiban is „kedves barátja“ iránt hogy az ember kétkedni kezd, vajon nem egy szerelmes duzzogás ölelkezési fejlődését látja-e maga előtt. Annyi bizonyos, hogy gr. Andrássy Manó meg lehet elégedve a hozzá intézett levél kérlelő hangulatával, mely az egyedül jelentékeny vonás az egész válaszban. Mert ha leszámítjuk ezen gerle-bugást és érzelgő Coiicsárit, gr. Lónyay Menyhért idézi ugyan némely régi jó szándékait, de a vitás kérdésre csak kerülgetéssel felel, s nem érinti a bokrot, nehogy kiugorjék belőle valami. Mi tehát nem is adhatunk tért az egész közleménynek, de átvesszük azon részét, melyben a vasiparra vonatkozó nézetek és adatok foglaltatnak. És ezzel eleget tettünk az uj journalista „szűz czikke " iránti kíváncsiságnak és tekintetnek. De ha csak a mai fellépésből kellene megítélni hirlapirodalmi pályáját, nagyobb középszerű rovatvezető válik belőle. Apróságok. Gróf Lónyay válaszát gr. Andrássy Manó nyilatkozatára nem tette nyomatékosabbá az előleges bejelentés. Olyan könnyű portéka az ma is, mint amilyennek elismertetett volna tegnap is minden bevezető harsogás nélkül. Meglehet egyébiránt, hogy szükség volt egyet még aludni rá. Huszonnégy óra alatt sokat meggondolhat egy exminiszter, ki polémiára tüzelte fel magát. Ez idő alatt simítani lehet némely élességeket, nehogy sérelmeseknek találja azokat a támadó fél. A kemény visszatorlás szelíd szemrehányásra változhatik s a méltatlankodás bősz hangja helyett csak a panaszos sóhaj keletkezik: ett a Manó! Mert e részben igen érdekes vonásokkal áll előttünk gr. Lónyay Menyhért levele. Mindenek előtt feltűnik — ámbár ezen vonása jelezve volt előre — hogy a levél egyenesen gróf Andrássy ! * Most már a két Loyd is felhívja gr. Lónyay Menyhértet, hogy nevezze meg azon jobboldali lapokat, melyeket a függetlenség és önzetlenség szempontjából a Reform színvonalán alul állóknak tud. Igen jogos felhívás. Kiváncsiak vagyunk a feleletre. Utoljára kisül, hogy egyik jobboldali lap sem részesült bármi kedvezményben is a kormánytól s az ellenzéki sajtó nyerte el a félhivatalos hírek és hivatalos hirdetések egész seregét. Soha ilyen karnevált még nem élvezett a közönség. S ki tudja, mit hozhat még a bohócz estély! * Gróf Lónyay megtanulhatta minden esetre már is, hogy nem olyan könnyű mesterség az a journalistaság, mint amilyennek ő tán képzelte Alig szólalt meg tolla s már meggyűlt a baja az egész jobboldali sajtó erényes öntudatával Csak hálát adott istennek, hogy a Reform nem olyan mint, a kormánypárt többi közlönyei s ime a többiek tudni akarják rögtön, hogy miért lenne a Reform különb mint ők? Eine verfängliche Frage. Kényes helyzet. Mert ha már most gr. Lónyay biztosítja a többieket, hogy esze ágában sem volt roszabbaknak tartani őket a Reformnál, akkor mi marad a Reform számára monopolisál dicsőségből, s mit fog mondani ezen páratlan lap, midőn ismét a többiek sorába löki vissza dicsőítője ? S ha gr. Lónyay így járt az új pálya kezdetén, vájjon mi lesz a vége? Ne kutassuk, hanem nézzük. — Tóth Vilmos belügyminiszter visszalépését jelenti ma a „P. L.”, mire a minisztert betegeskedése indította. Ez elhatározásáról már értesítette a miniszterelnököt, s tényleg visszalép, mihelyt utódjáról gondoskodva lesz. A Deákkör tegnapi értekezletén az igazságügyi költségvetés tárgyalása után Hoffman Pál azt ajánlotta, hogy igazságügyminiszter a házban terjeszsze elő nézeteit az igazságügyi reformok irányáról, míg Szilágyi Dezső a miniszter kezdeményezése folytán összehivatandó igazságügyi enquete-bizottságok megalkotását indítványozá." Pauer igazságügyminiszter Szilágyi nézete mellett nyilatkozott, kijelentvén, hogy már a bünfenyítő novella megvitatására több szakférfiút, pártkülönbség nélkül magához fog kérni, s egyes előterjesztendő javaslatokra egy jogügyi bizottság megalkotását fogja indítványozni. Az értekezlet többsége helyeslőleg vette tudomásul a miniszter nyilatkozatait és elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatát, mely igazságügyi enquétebizottságok megalkotását ajánlja. — A „Reforméból átveszszük gr. Lónyay levelének következő részeit: Nyílt levél gr. Andrásy Manó tisztelt barátomhoz. • Soraidból azt következtetem, hogy figyelemmel kisérted január 25-iki beszédemet. Bizonyára nem fogja elkerülni figyelmedet, hogy igyekeztem abban kiemelni, mily nagy hátrány országunk kereskedelmére és anyagi fejlődésére azon körülmény, miszerint évenként számos milliókra megy a hazánkban szükségelt és külföldről behozott vas értéke. Ha valami, úgy ezen általam idézett adatok győzhetnek meg mindenkit arról, hogy mulaszthatlan kötelessége a kormánynak és törvényhozásnak haladék nélkül megtenni mindazon intézkedéseket, melyek folytán a vastermelés hazánkban minél gyorsabban növekedjék. Elhagyom az előbbi évek adatait, csakis az 1871-iki évről — mert maga ez is világos képet nyújt — akarom feltüntetni hivatalos adatok alapján azt, hogy mennyi vas hozatott be külföldről, a birodalom másik feléből hazánkba. Ezen adatok szerint behozatott, nyers és régi törött . . . 196.840 vámmázsa 590,520 fit értékkel vas dolgozott..................... 374,126 vámmázsa 4.488,881 frt értékkel vasúti felszerelési tárgyak 1.443,359 vámmázsa 17.228,948 frt értékkel vas és aczél áruk . . . 967,849 vámmázsa 34.233,820 frt értékkel. Ezen emelkedett szükségletnek egyik oka a nagymórtvűi vasútépítés, de ha ez idővel meg is szűnnék, már maga az évenkint elhasznált sínek kicserélése is elég, hogy az állandóan a hazai vasiparnak javára váljék. Továbbá, ha egyszer a vasipar kifejlődik nálunk, vasiparunk hivatva lesz, kivált azon része, mely délfelé, s különösen Erdélyben fog kifejlődni, a dél-keletet kitűnő vasáruival ellátni. Azonban avasipar oly mérvű kifejlődése, mint mindnyájan óhajtjuk, csak úgy válhatik lehetővé, ha biztos közlekedési eszközöket teremtünk s hitelviszonyainkat oly módon fejlesztjük, hogy a jó és biztos vállalatok kedvező feltételek mellett nyerhessenek forgalmi tőkét, szakértő szolid vállalkozók álljanak a dolgok élén, de ezen esetben aztán nem is kétlem, hogy vasiparunk gyors és virágzó fejlődésnek induland. Én nem vagyok a védvám-rendszer barátja, kivált a vasnál, melyre minden iparnak a legnagyobb szüksége van, s mely nélkül nem léezhet nemcsak ipar, de a legegyszerűbb háztartás és a legkisebb gazdaság sem; s igy arra kell törekednünk, hogy a jó minőségű vas mentül olcsóbb legyen, de nem védvámmal, mert arra szüksége nincs, hanem az általam említett feltételek teljesítésével. Magasabb nemzetgazdászati szempontból nem az a feladat, egy vagy más vidéken különös előnyben részesíteni, de igenis az, hogy mindenütt, hol az egészséges iparfejlődésre megvannak a szükséges előfeltétek, tegye meg az állam azt, ami az állam kötelessége, de viszont tegyék meg az iparvállalatban érdekeltek is saját jól fölfogott érdekeikben azt, ami az ő feladatuk , h Így aztán lesz egészséges verseny, a virágzás ezen első föltétele, lesz elegendő és olcsóbb vas az összes termelés hasznára. Igazad van abban, hogy csak az ország érdekében cselekszik a birodalom másik fele, midőn a stájerországi vastermelést emeli, és hasonlag az ország érdekében cselekednék a kormány és a törvényhozás, ha nemcsak a gömörit, de általában mindenütt, hol a körülmények kedvezők, a vasipart emelni törekednének. Jól tudod, hogy én mint egykori pénzügyi miniszter nemcsak a gömöri vidéken, hanem a vastermelésre annyira alkalmas Erdélyben, különösen Hunyad vidékén már 1870. kezdetén megtettem az intézkedéseket a vastermelés emelésére, és csak sajnálnom kell, hogy azon szerződés, mely már 1870. tavaszán úgyszólván a létesítés küszöbén állott, általam véglegesen meg nem köttethetett, mivel ez után egy millió 200.000 nyers vasnak termelése lett volna biztosítva, és ha három évvel előbb létesül az általam tervezett vállalat, ily nevezetes vasmennyiségnek termelése folytán évenként több millióra menő érték behozatala vált volna feleslegessé. De arról is van kellő tudomásod, hogy már pénzügyminiszterségem első évében igyekeztem a reniczi-brezovai vasgyárt nyers vassal, melyben szűkölködött, ellátni, és ez iránt szerződtem is. Mindezeket csak annak kiderítésére idézem emlékezetedbe,— mindkettőről teljes tudomásod volt,— hogy e tekintetben mulasztást nem követtem el. Sőt czikkedben beismered, hogy a felelős minisztérium első korszakában már megtörtént a szükséges kezdeményezés a gömöri vasút kiépítése iránt. Hogy miként nyilatkoztam e tárgyban a ház előtt, légy szives 1868. május 13- án mondott beszédemre visszaemlékezni, melyben már a következőket emeltem ki: „Tény, hogy az összes jelenlegi bányatermelés mindaddig, mig ama vidékek kellő közlekedési eszközökkel el nem láttatnak, az országban levő jelen szükségletnek,— nem számítván ide a vasúti újabb szükségletet — megfelelni alig képes.“ „Az államnak érdeke gondoskodni arról, hogy vasutak épülhessenek, és épülhessenek épen a vasipar érdekében minél előbb, mert csak akkor fog fejlődni és biztosíttatni a vasipar fölvirágzása.“ Hogy én a gömöri képviselőkkel a vidéki érdekű vasútvonalak kiépítése iránt értekeztem, arról legbiztosabb tanúságot tehetnek az akkori országgyűlési képviselők, nem pedig a gömöri vaspálya vállalkozóinak képviselője, aki te voltál, és aki mint mondod, már 42.000 frtnyi költséget tettél az előmunkálatokra. Végre a mi közleményedben a mellékszándékokra való eélzást illeti, bocsáss meg, feltevésed egészen alaptalan. A minisztérium semmi más vasútvonallal nem kötötte össze e kérdést,, sőt midőn a törvényjavaslat előterjesztetett a házban, egy szóval sem volt említve az általad említett vonal; tanúskodik erről idézett beszédem. De olvasd el a képviselőház naplóját és abban meg fogod találni, hogy a vita alkalmával merült föl azon eszme, mely szerint Ungvár vidékének is meg kellene adni azon előnyöket, hogy ha a vidék érdekeltjei hozzájárulnak, vidéki érdekű vasút itt is épülhessen. Tehát későbbi körülmények folytán jött ugyanazon törvénybe, melyről egyébiránt, ha szíves leszesz a törvényt elolvasni, láthatod, hogy ott az akkor az állam költségén kiépíttettetni tervezett minden vasútvonalak elő vannak sorolva, anélkül hogy az egyik a másikkal kacsolatba hozatott volna. Abban is tévedsz, hogy a két pálya többé el nem választatott egymástól, sőt többé együtt nem is tárgyaltatott. És emlékeztettek arra, hogy a gömöri iparvasut kiépítése iránti intézkedések későbbi időben történtek, mint én a pénzügyminiszteri tárcát vittem. Ha te sajnálod, hogy még mindeddig nem épültek ki a gömöri iparvasutak, ezen sajnálkozásodhoz én csatlakozom. És légy meggyőződve arról, hogy valahányszor a vasipar emelésének kérdése elő fog fordulni a törvényhozásban, azon csekély hatáskörben, mely reám ment az alsóház