Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-15 / 161. szám

drágasági pótlékok engedélyezése s a hivatalnokok viszonyainak rendezése iránt a törvényhozás elé terjesztett. A fentebbi jegyzőkönyvi kivonat szerint a képviselőház az 1873. évi költségvetés tárgyalása alkalmával elfogadta a pénzügyi bizottságnak álta­lános jelentésében foglalt azon javaslatot, miszerint a minisztérium utasíttassék általában az egész köz­­igazgatási rendszer, valamint az államszolgálat és az államhivatalnokok viszonyainak szabályozása iránti kimerítő javaslattételre, mely javaslatnak egyik feladása lesz, a hivatalnokok egymás közötti fokozatainak meghatározása, a fizetési rendszer megállapítása és általában az államhivatalnokok viszonyainak rendezése és törvény által szabályo­zása iránt részletes javaslatokat tenni. Amidőn erről nagyságodat mint a magyar tisztviselői kar bizottságának elnökét a fentebbi emlékirat idezárása mellett értesíteném, egyszers­mind nem mulaszthatom el a tisztviselői kar meg­nyugtatására kinyilatkoztatni, hogy a kormány méltányolva az országos tisztviselői kar által ké­relme támogatásául fölhozott körülményeket, haj­landó a magyar államhivatalnokok helyzetének javítására, mihelyt ezt az ország pénzügyi viszo­nyai némileg is megengedik, az országgyűlés elé javaslatot terjeszteni. Budapesten, 1873. julius hó 4-én. Szlávy m. k. : Az aradi „Alföld“ jul. 11-diki szá­mában a „Kopácsy-örök­ség történeté­-ről jelent meg egy figyelmet érdemlő czikk, komoly vádakat emelve Horváth Boldizsár volt minisztériuma, s nevezetesen maga a miniszter és államtitkára ellen. Egyelőre, mert lehetetlennek tartjuk, hogy e czikk válasz és kellő felvilágosítás nélkül maradjon, hallgatni kívánunk e valóban komoly dologról, de fentartjuk megjegyz­ékeinket az esetre, ha a fel­­világosítást részünkről nem találnák kielégítőnek. Pest megye árvaszékének működése a múlt évben. .. A árvaszéki elnökség a­ze­adványok kiosz­tásán s az árvaszékhez intézett pénzek felvételén kivül felügyelt az ügyészi, számvevői, közgyámi és a kezelési hivatalokra. Ezenkívül a megsürgetése­­ket végezte. A tisztviselőkhöz a m. évben 214 sür­getés intéztetett elnökileg. Az ügyészi hivatal ügyforgalma a következő volt: 1871-től maradt 31 beadvány, 1872-ben ér­kezett 1920, elintéztetett 1903, hátralékban maradt 33. A peres és perenkivüli ügyek száma 1871-ről : 169, 1872-ben érkezett 251, befejeztetett 241, fo­lyamatban maradt 179. Az ügyészi hivatal áll két ügyészből s egy írnokból. Az árvaszéki számvevői hivatalban 1871-től hátralékos beadvány nem volt. 1872-ben érkezett 95, elintéztetett 91, hátralékban maradt 4. Gyámi és gondnoki számadás 1871-től maradt 15; 1872- ben érkezett 220, megvizsgáltatott 230, hátrama­radt 5. A számvevő-hivatal áll a számvevőből, ki a járási számvevők által elsőfokúlag megvizsgált közgyámi számadásoknak egyszersmind előadója is, és egy írnokból. A közgyámi hivatalnak, néhány jelentést le­számítva, tulajdonképi ügyforgalma nem volt, mert e hivatal feladata az árvakönyv vezetése, melyhez és működésének szavait —­ • __jár(, mert az árvakönyv intéz­mény« »g­észen uj és a hivatal is uj. Az árvakönyv iveinek mintája és kezelésük módja, mindjárt az első ülésben megha­tároztatok, de csak a nyár középen állapíttatott meg véglegesen azon alkalommal, midőn a köz­ségi árvakönyvek életbeléptetése és az árvák és gondnokoltak tömeges felvétele elrendeltetett. Kez­detben csak azon árvák és gondnokoltak vétettek fel a közp. árvakönyvbe, kiknek ügye egy vagy más okból árvaszéki intézkedés tárgya volt, te­kintet nélkül arra, vájjon először kerülnek-e az árvaszék elé, vagy folytatólagosan. Most azonban az egész hivatali működés rendes kerékvágásba jutott részint a községi árvakönyvek felvétele és egy-egy példány beküldése által, részint a gya­korlat útján megszerzett eljárási könnyűség által. Minden község árvakönyvéhez névsorkönyv készít­tetik, mely magában foglalja rövid jegyzetben, a községbeli árvák és gondnokoltak érdekesebb sze­mélyi és vagyoni körülményeit is a lényegesebb változásokkal.­­ Az árvakönyv állványokon, köz­­ségenkint külön rekeszekben van elhelyezve úgy, mint a telekkönyvek ivei, a rekeszeket pedig táblák fedik, a községek nevével ellátva. A köz­gyámi hivatal áll: a központi közgyámból és egy állandósított dijnokból. Az igtató hivatal személyzete áll egy igtató, egy írnok s egy állandósított dijnokból, a kiadó hivatalé egy kiadó és öt írnokból. Ez utóbbi a volt czeglédi árvatörvényszék kiadóhivatalának 500 darab leiratlan és kiadatlan hátralékával kezdte meg munkásságát. Emellett az árvaszék részéről is tömérdek írásbeli munkával halmoztatott el, mely halmaz az ügyforgalom nagyságán kivül még az­által is szaporodott, hogy a kir. járásbíróságok a haláleseti fölvételt, leltárt, végrendeletet, osztály­­egyezséget legnagyobbrészt együtt, és csak egy példányban küldték meg, minélfogva azokat az árvaszék számára le kellett íratni. A járásbírósá­gokat folyvást kérjük, hogy az említett okmányokat az árvaszék számára is küldjék meg, de még min­dig van járásbiró, ki ezt nem teszi, mert a tör­vény nem rendeli. A gyámság és gondnokság alatt állók szemé­lyes és vagyoni állása a következő: volt gyámság és gondnokság alattiak létszáma 1871-ből 22,604 gyámság és gondnokság alá kerültek 1872-ben 3024-en. Összes létszám 26,628. Gondnokság alatt volt tékozlás miatt 4, elmebetegség miatt 66, siket­némaság miatt 30, távollét és egyéb okok miatt 4­ Iskolaköteles 6—12 éves és 13—15 éves árvák száma 8025. Iskolábajárók száma 5869. Ingyen gyógyításban részesült 70. Ingatlan és ingó va­gyonnal birt 14,131, csupán ingóval 566, pénztő­kével 11,616, ékszerekkel, értékpapírokkal és köt­vényekkel 16. Vagyontalan volt 2198. Árvapénztári vagyonnal birt 11,513, letétileg kezelt vagyonnal 45, házilag kezelt vagyonnal 12,911, haszonbérileg kezelt vagyonnal 939. Az árvapénztárak tartalék­­tőkéjéből segélyeztetett 7, a község és más ható­ságok által 481. Gyámság és gondnokság alól fel­szabadult nagykorusítás által 49, nagykorúság ál­tal 1461, gondnokság megszüntetése által 3, halál 345. Utalványozást nyert 953. Az utalványzott ös­szeg 251.332 frt. 74 kr. A kifizetett összeg 212.924 frt. 77 kr. A községi árvapénztárak tartozási és követe­lési állása 1871-től a következő: tartozási állás kamatozó tőkében 2.237.963 ft. 71 V1 kr. nem ka­matozó tőkében 224.687 ft. 132/4 kr. 5°/0 kamat­ban 58,682 ft 2­­4 kr; ékszerekben 20 ft; összesen: 2.521,372 ft. 87 % kr. Követelési állás vagy fede­zet készpénzben 71,541 ft. 29 kr; kamatozó tőké­ben 2.132,985 ft. 392/4 kr; nem kamatozó tőkében 229,785 ft. 63 kr; 5°/0 kamatban 90,740 ft. 427* kr; ékszerekben 20 ft. Összesen 2.525.092 ft. 722/4 kr. A kamathatod, mint kezelési járandóság 19.429 ft. 78 kr. Árvapénztári fölösleg 3719 ft. 861/4 kr.­­ Összes tartaléktőke 63.481 ft. 83 kr. Ez ada­tok az 1871. évi kezelésre vonatkoznak, miután az 1872. évi számadások csak most fognak vizs­gálat alá kerülni, az 1872. évi pénztári állás tehát csak a számadások megvizsgálása után lesz bizto­san megállapítható. Az árva­pénztárakon kivül kezelt ingó és ingatlan vagyonnak a letéti pénztárban kezelt vagyoni állása ez volt: árvákat részben, vagy egészben illető épületek száma 6084, a tűzkár ellen biztosítottak száma 5717, a biztosított érték 1.140,689 frt 42 kr. Fekvőség mennyisége: 289015/g hold. Házak és fekvőségek értéke : 4.450,273 frt 60 kr. Az ingóságok értéke 152,602 frt 28 kr. Összes érték 4­02,875 frt 88 kr. Évi jövedelem 180,560 frt 58 kr. A letéthivatalban őrzött vagyon készpénzben, illetőleg takarékpénztári könyvekben 23,567 frt 42112 kr., kötvényekben és értékpapí­rokban 71,900 frt 50 kr., ékszerekben 488 frt 89 kr. Összesen 95,956 frt 81 */a kr. Ezek jövedelme 3769 frt 97 kr. — Megjegyezzük, hogy a kötvé­nyek és értékpapírok czime alatt kitüntetett 61,900 frt 50krból 35,775 frt nem kamatozó kötvényekben volt elhelyezve. Végigtekintve az árvaszék működésén ismé­telten csak megelégedésnek adhatunk kifejezést. A­mennyit a viszonyok és körülmények tenni enged­tek, megtevék, hogy többet nem tehettek, az az árva es a Ao- teucuv,­xuiajuouuuaie. Így a hagyatéki eljárásban meg nagymérvű egyszerűsítésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy az intézmény kivánt sikerrel működ­jön; a jelentésből kitűnik továbbá az is, hogy a járásbírók nem mindnyájan jártak el oly gyorsa­sággal, mint az ügyek menete kívánta volna. Ebben rejlik nézetünk szerint is a második hiba, melyeken segitni kell, ha tökéletes, gyorsan folyó 8 czélirányos működést kívánunk. TARCZA: Oroszországi képek- Sz.-Pétervár 1873. febr. 20. (Folyt köv.) A legutóbbi cserkesz háborúk befejeztével, midőn már az öreg cserkesz hős, Samil, Oroszor­szágban megtörve bár, de pazar fényben élt kör­nyezetével együtt az orosz czár által számára ren­delt dús évi pénzből végnapjaiban, egy iratot in­­téze az orosz czárhoz, melyben megköszönte a vele éreztetett nagylelkű bánásmódot s egyúttal fel­kérte őt,hogy fiai, rokonai s azok környezete számára, adjon engedélyt az orosz hadi szolgálatba való lép­­tetésre. Samil halála után, a czár a kimúlt hős utolsó kérelmét teljesítendő, s a Pétervárt állomásozó ezredekbe nevezé ki fiait, s azok környezetét. A cserkesz fejedelmi házból eredt egyének valamint környezetük is, nem csekély feltűnést okoznak még mainap is Sz.-Pétervárott. A Nyevszki prospect-en hol, délutánonkint a fővárosi közönség szine-java pompás fogatokon szánozik naponta vé­gig midőn a cserkeszek, drága arabraéneken dél­­ezegen nyargalva, a büszke keleti vágású arcz, tüzes szemek, fekete csalmával fedett fej, a kar­csú, magas, impozáns temet, vérpiros vagy világos­zöld atlasz dolmányba öltözve, drága övvel deré­kon átszoritva, a szűk ny­ásnák vállon kihasított hosszú második bő ujjjal a szélben röpülve, mint­egy szárnyakat képeznek e fantasztikus ala­koknál, továbbá a félig övbe dugott drága kö­vekkel kirakott kések tőrök és pisztolyok, számta­lan sok szép szem tekintetét vonják magukra s megjelenésük bárhol is élénk figyelmet ébreszt. Oroszország minden részében, s minden rang­­osztály különbség nélkül, a húsvéti napok gyakori templomba való járással, és egész hétig tartó ven­dégeskedéssel ünnepeltetnek meg. A feltámadás­napján pedig még a távol ismerősök között is szo­kásos csókolózás igen érdekes látvány az ide­gen előtt. Ilyenkor bármily előkelő úrnő, ha az utczára gyalog bátorkodik ki­menni, tartozik eltűrni, ha a legutolsó idegen muzsik (paraszt) arézen csókolván őt, a szokásos Feltámadt Kr­isztus! üdvözlésre, Való­sággal feltá­madt­ szavakkal válaszolni. Hogy a nők, a ne­talán nyerhető egynémely v­o­­­k­a (pálinka) szagú ajkak csókját kikerüljék, e napon a templomból kilépve fogatuk vagy szányokba sietnek, s gyalog nem igen járnak az utczán. Egy húsvéti ünnepkor, a feltámadási isteni tisztelet alkalmával, Anyuta anyjával együtt a pa­­zarfényű, s a benne felhalmozott művészi kincsek­ről híres, pétervári Izsák-templom porphyi oszlopza­­tai között térdelve, tekintete egy tőle kevés távolságra álló fiatal cserkesz férficsoporton akadtak meg. Zava­rodva süté le szemeit, önkéntelenül érezte, hogy e fiata­lok élénk figyelmének ő a tárgya. Valóban úgy volt­ e perezben az egyik herczeg, és rokona Ludfullah - Ahmed, fiatal nemes között, kiknek Anyuta rend­kívüli szépsége feltűnt fogadás történt. Ludfullah azt állítá, hogy az isteni tisztelet végeztével, ide­gen létére, a térdeplő szépséget meg fogja csókolni. A vesztes fél pedig, egy drága tőrrel tartozik adózni. Anyuta imája e percztől fogva, egy folytonosan rászegzett égő szempár által jön zavarva. A szo­kásos, hosszas lithurgia eléneklése alatt, Anyuta szemei önkénytelenül párszor a zavaró felé, for­dultak s meggyőződött arról, hogy e szúró szemek tulajdonosa, oly szép ifjú, miszerint lehetetlen rá haragudnia, hogy ájtatos hangulatából őt tökélete­sen kihozta. Az isteni tisztelet végét érte. A cserkesz ifjak eltűntek. A nép egymást szorítva tódult a temp­lomajtó felé. Anyuta a tömeg által csaknem emel­ve, a lépcsőzet alját elérte, s szemei a rájok vára­kozó szánt keresék, midőn egyszerre egy forró kéz szorítását éreze s még nem volt ideje meglepeté­séből magához térni, midőn a Felt­ámadt Krisz­­tus­ üdvözlés kíséretében, a szép cserkesz ifjúnak csókja égett ajkain. Egy tüzes átható pillantás még, mely szikrát hagya Anyuta szivében, s Lud­­fullah eltűnt a tömeg között. E naptól fogva Anyuta ajkain e csók égett naphosszán keresztül, e csók égett imája és álmai közben is. Leonid Ivánovics vendégszerető háza, gya­kori találkozó helye, a Szt.-Pétervárt lakó­ magya­roknak, vagy magyar eredetű embereknek. Egy Magyarországban született, és Pétervárott hadiszol­gálatban élt tábornok erdedü­k iránti pietásból ro­­konszenvvel viseltetnek minden magyar iránt, ió rokonszenv folytán, volt Hukrics orvos családj­a is, gyakori látogatója e vendégszerető háznak. Pár év óta nem tartatott meg névnap vagy zeneestély, melynek a bájos Anguta, ne lett volna ünnepelt bálkirálynője. Egy téli este Leonid Ivánovics nejének névnapját hangversenynyel ünneplék meg. A fővá­rosi körök aristokratikus osztálya is, szokás szerint képviselve volt. A pazar fénnyel rendezett és világított ter­mek, egyikében, jeles zene kísérete mellett, a franczia négyes bál teljes és mérsékelt mozdula­­tatait, egy rohamos galopp válta fel, s nem egy fiatal pihegő kebel felé röpült némely aggódó ma­ma tekintete, kik e táncznak ujonan divatba jöt­tét, egyáltalában nem helyeslék. A melléktermekben, dús tropikus növények között elrejtett kedélyesen kínálkozó ülőhelyeken, több fiatal pár hűtőzött érdekes beszélgetésekbe mélyedve, mialatt egy része a nem tánczoló tár­saságnak sétálgatva haladt le és fel a termeken keresztül. Itt-ott egy-egy vig kaczaj, és ki tudná meg­mondani, hány sóhaj vegyül a selyem és bársony­hosszú uszályok suhogása közé. Hol legkevesebb fiatal arczot lehetett látni, az egy oldalteső kisebb terem volt, melyben az el­foglalt kártyaasztalok egyike körül ült az öreg hős Togobroff tábornok, a kártya szenvedélyéről, és bá­jos szépségéről ismert özvegy Dujanovszka fiatal lengyel grófnő szomszédságában. Ezzel szemben a lovagias Erjeb­ Abdul, cserkesz ezredes, ki hírsze­­rint pár nap előtt vívta százharmadik párbaját. Hi­hetőleg e hírnek alapjában rejlik azon kényszerű­ség, melynek folytán most jobb kezével kell kár­tyáit tartania, mivel balkezének három tyja hiányzik. E kártyázó kis kör negyedik tagja, a hajdan az oro­szok által legyőzött pecsényegektől származó, s jelenleg a pétervári pénzkirályok egyike, a dús Nyeszturetko, ki pár héttel ezelőtt egy ismerősé-­­­vel folytatott bizalmas beszélgetés folyamában nyugták által kimutatá, hogy Decadet kisasszony,­­ franczia maitresse-e, egy éven keresztül négy millió­­ rubelébe kerül. Frisitőket hordtak most körül. Rövid időre letevék kártyáikat, s folytaták a félbeszakadt be­szélgetést. — Tábornok, ön kiállhatlan elévült nézetei és theóriájával — szólt ingerülten a szőke grófnő, s hevesen veté magát hátra támlányos székébe. Meggyujtá szivarát s nagy kék szemeit szokása szerint félig behunyta mialatt látszólag nagy figyelemmel bámuló bodor gyűrűkben eregetett szi­varfüstének szétosztását. — Úgy van, válaszolt Togobroff határozott hangon, a demokratia ott marad, ahol jelenleg van, a fellengző nép ábrándos agyában, s demokra­tikus törekvésének eredménye az marad jövőre is, mi eddig volt. Valamint minden arra képes szel­lem az uralkodásra, úgy a tömeg is hódolásra van hi­vatva. — Elvek, theoriák, — folytatá Nyeszturet­ko megvetőleg vállat vonva —vagy ahogy nevezik még ezen erkölcsi affectátiókat, végre mégis csak minden embernél, egy alaptörekvésben öszponto­­sulnak t. i. az anyagi jólét elérésében, s vágyainak kielégítésében. — Ön millióinak szolid bázisából meríti néze­­­­teit — válaszola neki gúnyosan Dujanovszka .— Bankjegy tapintás és arany pengéstől áthatva, hide­gen tekinti az összes emberiséget boldogító humá­nus törekvéseket. Ön minden államfejlődési mozza­­­natban, csupán egyéni érdekeinek óhajt garan­­ciát, és szolgaságot a vagyonnélkülieknek, azaz, a népnek. Pedig csak a népben van igazi nemes törekvés, a humánus sociális institutiók a haladó civilisáió a viruló industria stb. tanúságot tesznek felőle. — Fájdalom — szólt közbe Eijed Abdul, — hogy mai nap a jog, és erkölcsiség, oly relatív foga­lom miszerint a constitutionalismus tarthatlanságának okát is ebben kell keresnünk, s okvetlenen idézendi elő a demokratikus sociális regenereratiót. Igaza van grófné — s fekete szemei eközben tüzet lövőjé­nek. — Az emberek egy formára vannak teremtve, és csupán a méltányosságot nem ismerő mostoha sors osztja őket egyenlőtlen helyzetek közé. Miért volna több joga az előkelő és gazdagnak előnyös sorsához, mint a vele egyformán érző és gondol­kozni bíró alacsony származású szegénynek ? Hisz ép az előkelők, a nemesek, a cultura barbárai, kik azt hiszik,, hogy az érdem örökölhető, nem pedig csupán szerezhető. Valóban, nem rajtuk, múlik hogy a történelem jövőre azt az anathé­­mát nem dobja utánunk „elfajult civilsátió.“ E perezben a terem zárt ajtaja előtt, pár pil­lanatra, egy világoszöld atlasz cserkeszdolmányba öltözött, deli termetű, szabályos, barna arczú szép ifjúnak közrajza mutatkozik. Ludmullah Ahmed volt ki gyorsan s tovább tűnt. Dujanovszka grófnő ajkai közül, csak az élesen figyelő szem által észrevehető rövid rángás mutatkozék. Szemgolyói kissé kitágultak. Fehér keble hevesen emelkedik. Mialatt égő szivarát lété­vé, felállott, s egy mellette álló birodalmi tanácsos­nak átadva helyét, kinyilatkoztatá,­hogy ma többé nem fog játszani s a mellékterembe távozók. Kár­tyázó társai utána bámultak. Az hallatlan eset volt, hogy a grófnő a kártyaasztalt a társalgási teremmel váltá fel, s e percztől fogva Erjeb-Abdul föltünőn szórakozottan játszott tovább. Szép volt Dujanovszka. Magas karcsú terme­tét világoskék bársony uszályos ruha fölé kincset érő fehér széles csipkkéket díszítve, itt ott nefeleji s csokrok által felszedve. Ruhájának csipkéit fehér keblén, tívsugarakat lövelő nagyértékű gyémánt csökön tartá össze, s a divattal ellenkezve rö­vidre várott aranyszőke hajának bodor gyűrűi közé, keresett rendetlenséggel értékes gyémánt közepü nefelejtsszálak valának tűzdelve, melyek, bár kis­sé bizarr kinézést, de feltűnő bájt kölcsönzőnek, büszke kifejezésü szabályos szép arczának. A szellemdús grófnő életszikrái az egész tár­saságot csakhamar lángra dobbanták. Némelyek rakétákat és bombákat hánytak, mig mások a sa­r­soktól a magas röptét a kígyóktól a fóliánkét, de Meghallgatást kérünk! Pécs jul. 12. Midőn Trefort úr közoktatásügyi miniszt­ernek neveztetett ki, ha nem is gratuláltunk hangzatos szavakban, mindazonáltal nem titkolhattuk el ab­beli örömünket, hogy e magas és nagyhivatású állást Eötvösünk sógora tölti be. B. Eötvös a tan­ügy és a tanítók nagy barátja tán nem is hitte, hogy sógora legyen egykor utóda, de azt bizo­nyára nem hihette, hogy utódai közöl éppen ezzel járjanak úgy a szegény tanitók, mint a békák gólyakirályukkal, hogy t. i. ez falja fel őket. A sz.­szék vagy jobban mondva a hierarchia már másodízben követelé meg ez évben nálunk áldoza­tát a tanitók sorából. Előbb a szuloki fáradhatlan tanító fosztatott meg állomásától, most meg egy érdemekben megőszült, de még teljes erővel ren­delkező családapára, mint tanítóra mondá ki ez ítéletét a sz.­szék. És mit tett Trefort okt. mi­niszter úr, kihez ez ítéletek megerősítés végett fel­terjesztettek ? Beismeri, hogy a tanitó ártatlan de mert a tanitó az egyházközségi hivek egy részé­nek bizalmát elvesztette, kimondja, hogy akár csere, akár pályázat útján más állomásra té­tessék át, vagyis helyben hagyja a sz.-szék kö­zépkorba illő embertelen ítéletét. Különben szóljon maga a tény. Bene Mihály vaiszlói buzgó tanitó és családapa fondorlatok folytán a sz.­széknél bevádoltatván, minden kihallgatás nélkü­l kenyerétől megfosztatott. A okt. miniszter, kihez az Ítélet helybenhagyás végett felkül­detett, belátva az Ítélet ferdeségét s tán kétségbevonva az indokolás alaposságát, Vajsz­­lóba egy kéttagú vegyes bizottságot küldött ki Bartosságh megyei jegyző és Polák kanonok urak­ban. Amaz a tanítót ártatlanak l­emez bűnösnek találván, s megállapodásra nem jöhetvén, külön-külön jegyzőkönyveket terjesztenek fel a minisztériumhoz, melyekre 13.477 sz. a. következő leirat érkezett: „Méltóságos és főt. püspök ur! Bene Mihály hivatalától felfüggesztett vaiszlói r. k. kán­tor tanitó fegyelmi ügyében megejtett vegyes vizsgá­latra vonatkozó s méltóságod t. évi május hó 17-én 884 sz. a. becses átiratával bemutatott ügyiratok visszaküldése mellett felkérem méltóságodat, hogy miu­tán Bene Mihály az egyházközségi hívek egy részének bizalmát elvesz­tette, habár ellene oly vétség vagy mulasztásnak ténye, mely elmozdítá­sát maga után vonná, be nem bizonyít­tatott, mindazonáltal valószínű, hogy Vaiszlón mint kántortanitó sikerrel ezután nem működhetik a­­ nagy érdekében méltóztassék intézkedni aziránt, hogy nevezett tanitó akár csere, akár pályázat útján valamely más és oly tanítói állomásra tétessék át, mely állomáss­al hason mennyiségű javadal­mazás van összekötve, úgy, hogy ezen áthelyezés következtében Bene Mi­­hályra anyagi kár ne váromoljék. Midőn e részbeni eljárásának eredménye felőli közlését elvárnám, egyúttal felkérem még méltóságodat, hogy a megürült vajszlói kánt, tanítói állomás szabály­szerű betöltése iránt is szükséges lépéseket megté­tetni szíveskedjék. Budapesten 1873. jun. 10. Tre­fort Ágoston s. k.“ — A sz.-szék sem késett erre újból össze­ülni és határozni, amenyiben f. é. jun. 19 és 1142 sz. a. következő ítéletet hozott: „A nm. val. és közokt. minisztérium f. h. 30 évős 12.477 sz. a. kelt k. leirata a kerületi tanfelügyelői hivatal utján Bene Mihály vaiszlói tanítóval köz­lendő, azon utasítás mellett, hogy a miniszteri le­iratban elrendelt cserét, az egyh. megyei tanítóság által a vaiszlói r. k. tanitó állomás betöltése végett nyitandó pályázat hirdetésétől számítandó 6 hét alatt eszközölje: ebbeli törekvésében az egyházme­gyei hatóság által lehetőleg gyámolittatni fogván. A szabályszerű 6 hét után azonban ha a csere vagy egyenes válas­zt­ás általi elhelyeztetés nem sikerülne is, Bene Mihály vaiszlói állomását elhagyni és rendekezési állapotban újabb alkalmaztatását bevárni kény­telen lesz. Kelt Pécsett a sz. széfből 1873 jun. 19. Feszti Károly s. k. püspöki provicarius. Szerintünk a közokt. miniszter a népisk. tör­vény őre és végrehajtója ; ezen közlött leirata azon­ban nem-e kijátszása, sőt lábbal tiprása a tör­vénynek? A miniszter úr e kérdésbeni intézkedése nem-e arczul csapása a törvény azon §-ának, mely­ben kimondatik, hogy a tanítók holtiglan válasz­tatnak, s csupán erkölcsi kihágás vagy vétkes mu­lasztás következtében mozdíthatók el ? • . L'',eni '-«p­yivili-« -»­ taníhMr­aniHTM "" istennek mostoha koron­ot. Hanem meg kell még érnünk, hogy az nyújtson segédkezet üldöző­inknek, kire védelmünk bízva jön a nemzet által?! Nem kellett itt kegyelmet osztogatnia a köz­okt. miniszter úrnak, elég, ha a törvény száraz betűire mutatva, igazságot gyakorol. És ennyit úgy­­hiszszük, hogy egy , a tanító pályán körülbe­lül 30 éven át becsületesen s önfeláldozva mű­ködő napszámosa a nevelésnek megérdemelhet; a nemzet pedig megkövetelheti, mert fiat justitia, aut pereat imadus. Végül még csak azt kérdezzük a k. p. mi­niszter úrtól, hogyan fogja megegyeztetni ezen ál­tala kimondott ítéletet: „ezen áthelyezés következtében Bene Mihályra anyagi k­á­r n­e h­á­r­o­m é­r­t­é­k“ és a sz.­szék Krisztus szeretete által áthatott eme humánus határozatát: „a szabályszerű 6 hét után azonban ha a csere vagy egyenes választás nem sikerülne is, Bene Mihály vajszlói állomását elhagyni és rendelezési állapotban újabb alkalmaztatását bevárni kénytelen lesz“?! Ki vállalja az okozandó károkért a felelősséget magára ? A szó­szék, vagy a minisztérium, mert az, ki e lelkiis­meretlen inhumánus intézkedéseknek, ezen inju­­riának közvetlen okozója — a volt plébános, nem vállalhatja el, őt már elérte az igazságos isten bo­­szuló keze, elvesztette legnagyobb kincsét — eszét. A napokban megőrült. Fölkérjük a sajtót e kérdésben a tanítóság pártfogolására, amennyiben a k. o. minisztérium által felállított veszedelmes és gyakorlatilag már alkalmazott elvet kérjük ledöntetni, melyet csupán csak a világ legnagyobb hatalma, a szabad sajtó eszközölhet Baranyai.­­ A belgrádi félhivatalos „Jedinstvo“ me­­leg szavakban üdvözli a horvát-magyar kiegye­zést, s a legjobb gyümölcsöket reménye ebből Hor­vátországra nézve, egyúttal kifejezi azon óhajtá­sát, hogy az egyetértés a két néptörzs között mind­inkább megszilárduljon. A „Vidovban“ szerint Szerbia és Montenegró határán több herczegovinai törökökből álló banda merült fel, melyek az állampénztárakat rabolják. Üldözésökre katonaság küldetett ki. V­IDE­K. — Fogaras vidéke uj kapitányának, Boer Kálmánnak beigtatása e hó 7-én ment végbe. A bizottmányi gyűlést, Kodru Dragosián nyitotta meg s egy küldöttség legott eltávozott az uj főkapitány meghívására, ki pár perc­c­el azután zajos éljen­zések közt megjelent. A székfoglaló beszédet Den­­susian és társainak óvás-tétele előzte meg a „tör­vénytelenség“ ellen, mely a gyűlés összehívásánál előfordult. E törvénytelenség pedig abban állott, hogy a meghívók magyar nyelven voltak fogal­mazva s nem román nyelven, mint ez urak törvé­nyessége kívánta volna. Densusián és társai ízet­lenségét a közgyűlés egyszerűen csak mellőzte. E kellemetlen kitérés után Boér Kálmán főkapitány az esküt letette. Székfoglaló beszédében előadta: ismeri a nagy feladatot, mely e főhivatal elvállalása által előtte álló őszinte akaratát fejezi ki annak összes tehetsége szerint megfelelt. Ismeri kötelességét, s iparkodni fog azt híven teljesíteni. A törvénynek s az alkotmánynak szigorú megtar­tója s megvédője lesz. Ezután felemlíté hogy ez­redév óta a hazában élő különféle nemzetiségek mindenkor egy szív és egy lélek voltak, ha a haza jóléte forgott koczkán, s ha olykor testvérharcz és belvillongások zavarák is meg e szép egyetértést, rész akaratnak ármánykodása eszközlé azt s a tévútra vezetettek rövid idő alatt megtérve bűnbá­­nólag borultak ismét a bántalmazott haza keblére. Említést téve ezután a 68-iki törvényről, mely a haza­­minden nemzetségét egyenjoguvá tette, köte­lességének tartá emlékezetbe hozni ugyane tör­vény következő bekezdő szavait: „Magyaror­szág összes honpolgárai, az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képez­nek, a magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyen­jogú tagja.“ Felemlítve még a törvényhatóságok s a községek rendezéséről szóló törvényeket, melyekben újabb vívmányokat lát, záradékul ajánló magát a bizottmány jóindulatába, őszinte támogatásába. Szavait lelkes éljenzés követte s a gyűlésnek ezenkívül még csak egy tárgya volt, az ismeretes két alkotmány­ellenes határozat megsemisítése. Erre nézve a miniszteri rendelet felolvashatott s a két sérelmes határozat egyszerűen visszavonatott, s ezzel az ülés véget ért. A gyűlést beiktatási ebéd követte, melyen az értelmiség csaknem kivétel nélkül képviselve volt. Felköszöntések is létettek, a királyért, a minisztériumért, a főkapitányért stb. Kossy Sándor megyei főmérnök a haza három nagy férfiáért Tisza Kálmánért, Ghyczy Kálmánért és Deák Fe­a„.. k­rity. noharát. — A fogarasvidékiek Boer Kálmán mukotujsciioi ouk jo*. . ...__*_ KÜLFÖLD. . Julius 14.­­— Franczia Köztársaság. A franczia lapokat a júl. 10 én a persa sah tiszteletére rendezett katonai szemle leírása tölti be. Az egész Páris jelen volt e nagyszerű katonai ünnepélyen, minőt a főváros a császárság bukása óta még nem látott. Összesen 80,000 katona vett tevékeny részt a látványosság­ban, mely a persa fejedelmet láthatólag meglepte, míg ő határtalan gazdagságú öltözetévé’­s drága­kövekkel gazdagon díszített fehér paripájával, mely­nek farka vörösre van festve, — lepte meg a nagy közönséget. Maga az ünnepély minden kellemetlen intermezzo nélkül folyt le, s még csak azt emeljük ki róla, hogy az ünnepély főszerepét nem Mac- Mahon tábornok és köztársasági elnök vitte, hanem a nemzetgyűlés e­ln­ö­k­e B­u­ff­et. Thiers, Grevy és híveik nem volának jelen, az összes re­publikánus párt alig volt 15 képviselő által be­mutatva, míg a radikálisok egészen hiányoz­tak. A következő napokat, a persa sah a múzeu­mok, I. Napoleon sírja, a versaillesi palota s egyéb ne­vezetességek meglátogatásával töltötte. 12-én a nagy opera fényes előadásán volt jelen, midőn szeren­csét kívánt az opera-igazgatónak. 13-án nagyszerű tűzijáték rendeztetett számára a Trocadero-dombon hol a sau­liti sztengerben állva fogadta Páris összes hatóságát; ugyanekkor tartatott a fáklyás takarodó, mely 6000 emberből állott s végigvo­nult a champs elyséeken és a kivilágított boule­­vardokon. Egy távirat szerint a persa sah f. hó 23-án Lyonból Bécsbe és nem, mint eredetileg ter­vezve volt, Marseillen át Olaszországba fog utazni. A „Patrie“ szerint a franczia kormány, ahelyett, hogy minden nemzettel külön kereskedelmi szerző­dést kötne, azt szándékozik indítványba hozni a külhatalmaknál, hogy ezek mindegyike egyetlen egységes kereskedelmi szerződést fogadjon el, az 1860-iki kereskedelmi szerződés alapján, míg az eltérések s kivételek minden egyes hatalomra néz­ve záradékok által szabályoztatnának. Nevezett lap szerint e terv igen tetszett a szakértő köröknek, s alig lehet kétség, hogy a külhatalmak is hozzá­­járulandnak kiviteléhez, mi­által a nemzetközi ke­reskedelem sokat fog nyerni. Anglia. Az angol parlament nevezetes ülést tartott e hó 9-én; emlékezeető leen, ez ülés nemcsak azért, mert ez alkalommal a minisztérium egyszer megint verességet szenvedett, de főleg, mert oly határozatot hozott, melynek, ha sikerülene keresz­tülvitelét a földkerekségen biztosítani, az összes emberiség egy oly kor felé fog vitetni, melyre ed­dig, ki komoly gyakorlati politikusnak akart tar­tatni, még gondolni sem mert. Az indítvány, mely felett a ház tíz szavazattal cserbe hagyta a kor­mányt, Ri­chard Henrik képviselőtől eredt, a oda czéloz, miszerint az angol kormány mindent elkövessen, hogy a választott nemzetközi bíróságok, melyek, mint az Alabama és San­ Juan kérdésnél láttuk, nemzetek közt felmerülő vi­tás kérdések eldöntésére hivatvák, állandóan s­z­e­r­v­e­z­t­e­s­se­n­e­k. Az indítványozó indokolásá­ban a vallásosság és­ emberiesség érzelmeiből indult ki, és arra utalt, hogy mind Amerikában, mind Euró­pában a közvéleményben élénk mozgalom indult meg, mely a jobbára igazságtalan háborúk helyébe felvilágosodott és igazságos embereket kíván bíró­nak állítani a jog és jogtalanság kérdéseiben. In­dítványozó kifejti, hogy az ilyen bíróság hiányá­­nyának mily szomorú eredményei vannak, hogy a népek a felfegyverkezésben kénytelenek versenyez­ni egymással, hogy Európa évenként körülbelül hatezer millió forintot kénytelen a háborúk miatt terméketlen czélokra költeni. Szóló ezután élesen bírálja a „si vis pacem, para bellum“ elvet, elősorol számos esetet, hol a nemzetek békés úton egyenlítették ki a köztök fenforgó kérdéseket és ez­által sok emberéletet mentettek meg, és sok pénzt takarítottak meg. Nem véli ugyan a javasolt intéz­ményt azonnal életbeléptethetőnek, hanem az első lé­péseket Angolország által kívánja már most megtétetni. A magasröptű indítványra a kormányelnök, Glad­stone felelt, ellenezve annak elfogadtatását, felem­líté, miszerint hasonirányu indítvány már 1849- ben is létetett, de Palmerston akkori elnök ellen­zésére 176 szavazattal 79 ellenében, mint phanta­­stikus s kivihetlen terv felejtetett. Gladstone nem tartja ugyan egyáltalán képtelennek az eszmét, de jelenleg kivihetetlennek állítja, minthogy a nem­zetközi bíráskodás eszméje, melynek e czélja a hábo­rúk megakadályozása s elhárítása, nem emelkedett még a nemzeti közérzü­let magaslatára sehol, s az európai udvarok s a diplomatiai körök éppen nem pártolják az eszmét. Ezért Gladstone az indítvány elvettetését szorgalmazza, ellenben azt nem ellenzi, miszerint a ház a kormányt oda utasítsa, miszerint ez azon vitás kérdéseket, melyek az egyes nemzetek közt, de különösen Angolország és valamely má­sik hatalom közt fölmerülnek, békés úton ipar­kodjék megoldani. Ez indítvány elfogadásával az angol nemzet s az emberiség m­itsem fogott nyerni volna s általa csak a bizonytalan végtelen­ségig lett volna elhalasztva a magas terv keresz­­turtere.­nciui mai említettük, a parlament tíz­­ többséggel inkább az eszme mellé akart állani, mint követni az első ügyét semmit nem mondó ja­vaslatát, úgy hogy az angol kormány eszerint most parlamentje által utasítva van a külföldi kor­mányokkal a választott nemzetközi bíróságok intéz­ményeinek szervezése czéljából a tárgyalásokat megindítani. Mi leend eredménye e tárgyalásoknak,­­ senki sem tudhatná megmondani, az angol sajtó nem sok reményt köt hozzá; meglehet, sőt mi is, kik nagyon át vagyunk hatva a magasztos eszme által, egyelőre nem várunk nagy eredményeket az angol kormány ez irányú működésétől, mindamel­lett lehetlen ki nem fejeznünk örömünket afelett, hogy egy nagy nemzet képviseletének többsége elég bátor a lehetlennek látszó mű keresztülvitelére vállalkozni, midőn az emberiség jövője s boldogsá­ga forog kérdésben ; mindenesetre pedig ha a meghozott határozat a várt eredményeket nem is fogja meghozni, legalább az igennel szavazók je­lét adták jóakaratuknak, miáltal méltán kiérde­melték a nemzetek hálás elismerését.­­ A lordok 10-én tartott ülésében Carnarvon gróf egy inter­­pellátiójában megemlíté, miszerint a persa sah tiszteletére adott minden egyes ágyúüdvözlet 10,000 forintjába került az államkincstárnak, mig Vivien lord a használt puskapor miatt panaszkodott, mely rész volt, úgy hogy számosaka­t a tüzérek közül a ke­­z­elésnél megsebesített. Ugyan ez ülésben Carnarvon

Next