Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-15 / 161. szám
drágasági pótlékok engedélyezése s a hivatalnokok viszonyainak rendezése iránt a törvényhozás elé terjesztett. A fentebbi jegyzőkönyvi kivonat szerint a képviselőház az 1873. évi költségvetés tárgyalása alkalmával elfogadta a pénzügyi bizottságnak általános jelentésében foglalt azon javaslatot, miszerint a minisztérium utasíttassék általában az egész közigazgatási rendszer, valamint az államszolgálat és az államhivatalnokok viszonyainak szabályozása iránti kimerítő javaslattételre, mely javaslatnak egyik feladása lesz, a hivatalnokok egymás közötti fokozatainak meghatározása, a fizetési rendszer megállapítása és általában az államhivatalnokok viszonyainak rendezése és törvény által szabályozása iránt részletes javaslatokat tenni. Amidőn erről nagyságodat mint a magyar tisztviselői kar bizottságának elnökét a fentebbi emlékirat idezárása mellett értesíteném, egyszersmind nem mulaszthatom el a tisztviselői kar megnyugtatására kinyilatkoztatni, hogy a kormány méltányolva az országos tisztviselői kar által kérelme támogatásául fölhozott körülményeket, hajlandó a magyar államhivatalnokok helyzetének javítására, mihelyt ezt az ország pénzügyi viszonyai némileg is megengedik, az országgyűlés elé javaslatot terjeszteni. Budapesten, 1873. julius hó 4-én. Szlávy m. k. : Az aradi „Alföld“ jul. 11-diki számában a „Kopácsy-örökség történeté-ről jelent meg egy figyelmet érdemlő czikk, komoly vádakat emelve Horváth Boldizsár volt minisztériuma, s nevezetesen maga a miniszter és államtitkára ellen. Egyelőre, mert lehetetlennek tartjuk, hogy e czikk válasz és kellő felvilágosítás nélkül maradjon, hallgatni kívánunk e valóban komoly dologról, de fentartjuk megjegyzékeinket az esetre, ha a felvilágosítást részünkről nem találnák kielégítőnek. Pest megye árvaszékének működése a múlt évben. .. A árvaszéki elnökség azeadványok kiosztásán s az árvaszékhez intézett pénzek felvételén kivül felügyelt az ügyészi, számvevői, közgyámi és a kezelési hivatalokra. Ezenkívül a megsürgetéseket végezte. A tisztviselőkhöz a m. évben 214 sürgetés intéztetett elnökileg. Az ügyészi hivatal ügyforgalma a következő volt: 1871-től maradt 31 beadvány, 1872-ben érkezett 1920, elintéztetett 1903, hátralékban maradt 33. A peres és perenkivüli ügyek száma 1871-ről : 169, 1872-ben érkezett 251, befejeztetett 241, folyamatban maradt 179. Az ügyészi hivatal áll két ügyészből s egy írnokból. Az árvaszéki számvevői hivatalban 1871-től hátralékos beadvány nem volt. 1872-ben érkezett 95, elintéztetett 91, hátralékban maradt 4. Gyámi és gondnoki számadás 1871-től maradt 15; 1872- ben érkezett 220, megvizsgáltatott 230, hátramaradt 5. A számvevő-hivatal áll a számvevőből, ki a járási számvevők által elsőfokúlag megvizsgált közgyámi számadásoknak egyszersmind előadója is, és egy írnokból. A közgyámi hivatalnak, néhány jelentést leszámítva, tulajdonképi ügyforgalma nem volt, mert e hivatal feladata az árvakönyv vezetése, melyhez és működésének szavait — • __jár(, mert az árvakönyv intézmény« »gészen uj és a hivatal is uj. Az árvakönyv iveinek mintája és kezelésük módja, mindjárt az első ülésben meghatároztatok, de csak a nyár középen állapíttatott meg véglegesen azon alkalommal, midőn a községi árvakönyvek életbeléptetése és az árvák és gondnokoltak tömeges felvétele elrendeltetett. Kezdetben csak azon árvák és gondnokoltak vétettek fel a közp. árvakönyvbe, kiknek ügye egy vagy más okból árvaszéki intézkedés tárgya volt, tekintet nélkül arra, vájjon először kerülnek-e az árvaszék elé, vagy folytatólagosan. Most azonban az egész hivatali működés rendes kerékvágásba jutott részint a községi árvakönyvek felvétele és egy-egy példány beküldése által, részint a gyakorlat útján megszerzett eljárási könnyűség által. Minden község árvakönyvéhez névsorkönyv készíttetik, mely magában foglalja rövid jegyzetben, a községbeli árvák és gondnokoltak érdekesebb személyi és vagyoni körülményeit is a lényegesebb változásokkal. Az árvakönyv állványokon, községenkint külön rekeszekben van elhelyezve úgy, mint a telekkönyvek ivei, a rekeszeket pedig táblák fedik, a községek nevével ellátva. A közgyámi hivatal áll: a központi közgyámból és egy állandósított dijnokból. Az igtató hivatal személyzete áll egy igtató, egy írnok s egy állandósított dijnokból, a kiadó hivatalé egy kiadó és öt írnokból. Ez utóbbi a volt czeglédi árvatörvényszék kiadóhivatalának 500 darab leiratlan és kiadatlan hátralékával kezdte meg munkásságát. Emellett az árvaszék részéről is tömérdek írásbeli munkával halmoztatott el, mely halmaz az ügyforgalom nagyságán kivül még azáltal is szaporodott, hogy a kir. járásbíróságok a haláleseti fölvételt, leltárt, végrendeletet, osztályegyezséget legnagyobbrészt együtt, és csak egy példányban küldték meg, minélfogva azokat az árvaszék számára le kellett íratni. A járásbíróságokat folyvást kérjük, hogy az említett okmányokat az árvaszék számára is küldjék meg, de még mindig van járásbiró, ki ezt nem teszi, mert a törvény nem rendeli. A gyámság és gondnokság alatt állók személyes és vagyoni állása a következő: volt gyámság és gondnokság alattiak létszáma 1871-ből 22,604 gyámság és gondnokság alá kerültek 1872-ben 3024-en. Összes létszám 26,628. Gondnokság alatt volt tékozlás miatt 4, elmebetegség miatt 66, siketnémaság miatt 30, távollét és egyéb okok miatt 4 Iskolaköteles 6—12 éves és 13—15 éves árvák száma 8025. Iskolábajárók száma 5869. Ingyen gyógyításban részesült 70. Ingatlan és ingó vagyonnal birt 14,131, csupán ingóval 566, pénztőkével 11,616, ékszerekkel, értékpapírokkal és kötvényekkel 16. Vagyontalan volt 2198. Árvapénztári vagyonnal birt 11,513, letétileg kezelt vagyonnal 45, házilag kezelt vagyonnal 12,911, haszonbérileg kezelt vagyonnal 939. Az árvapénztárak tartaléktőkéjéből segélyeztetett 7, a község és más hatóságok által 481. Gyámság és gondnokság alól felszabadult nagykorusítás által 49, nagykorúság által 1461, gondnokság megszüntetése által 3, halál 345. Utalványozást nyert 953. Az utalványzott összeg 251.332 frt. 74 kr. A kifizetett összeg 212.924 frt. 77 kr. A községi árvapénztárak tartozási és követelési állása 1871-től a következő: tartozási állás kamatozó tőkében 2.237.963 ft. 71 V1 kr. nem kamatozó tőkében 224.687 ft. 132/4 kr. 5°/0 kamatban 58,682 ft 24 kr; ékszerekben 20 ft; összesen: 2.521,372 ft. 87 % kr. Követelési állás vagy fedezet készpénzben 71,541 ft. 29 kr; kamatozó tőkében 2.132,985 ft. 392/4 kr; nem kamatozó tőkében 229,785 ft. 63 kr; 5°/0 kamatban 90,740 ft. 427* kr; ékszerekben 20 ft. Összesen 2.525.092 ft. 722/4 kr. A kamathatod, mint kezelési járandóság 19.429 ft. 78 kr. Árvapénztári fölösleg 3719 ft. 861/4 kr. Összes tartaléktőke 63.481 ft. 83 kr. Ez adatok az 1871. évi kezelésre vonatkoznak, miután az 1872. évi számadások csak most fognak vizsgálat alá kerülni, az 1872. évi pénztári állás tehát csak a számadások megvizsgálása után lesz biztosan megállapítható. Az árvapénztárakon kivül kezelt ingó és ingatlan vagyonnak a letéti pénztárban kezelt vagyoni állása ez volt: árvákat részben, vagy egészben illető épületek száma 6084, a tűzkár ellen biztosítottak száma 5717, a biztosított érték 1.140,689 frt 42 kr. Fekvőség mennyisége: 289015/g hold. Házak és fekvőségek értéke : 4.450,273 frt 60 kr. Az ingóságok értéke 152,602 frt 28 kr. Összes érték 402,875 frt 88 kr. Évi jövedelem 180,560 frt 58 kr. A letéthivatalban őrzött vagyon készpénzben, illetőleg takarékpénztári könyvekben 23,567 frt 42112 kr., kötvényekben és értékpapírokban 71,900 frt 50 kr., ékszerekben 488 frt 89 kr. Összesen 95,956 frt 81 */a kr. Ezek jövedelme 3769 frt 97 kr. — Megjegyezzük, hogy a kötvények és értékpapírok czime alatt kitüntetett 61,900 frt 50krból 35,775 frt nem kamatozó kötvényekben volt elhelyezve. Végigtekintve az árvaszék működésén ismételten csak megelégedésnek adhatunk kifejezést. Amennyit a viszonyok és körülmények tenni engedtek, megtevék, hogy többet nem tehettek, az az árva es a Ao- teucuv,xuiajuouuuaie. Így a hagyatéki eljárásban meg nagymérvű egyszerűsítésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy az intézmény kivánt sikerrel működjön; a jelentésből kitűnik továbbá az is, hogy a járásbírók nem mindnyájan jártak el oly gyorsasággal, mint az ügyek menete kívánta volna. Ebben rejlik nézetünk szerint is a második hiba, melyeken segitni kell, ha tökéletes, gyorsan folyó 8 czélirányos működést kívánunk. TARCZA: Oroszországi képek- Sz.-Pétervár 1873. febr. 20. (Folyt köv.) A legutóbbi cserkesz háborúk befejeztével, midőn már az öreg cserkesz hős, Samil, Oroszországban megtörve bár, de pazar fényben élt környezetével együtt az orosz czár által számára rendelt dús évi pénzből végnapjaiban, egy iratot intéze az orosz czárhoz, melyben megköszönte a vele éreztetett nagylelkű bánásmódot s egyúttal felkérte őt,hogy fiai, rokonai s azok környezete számára, adjon engedélyt az orosz hadi szolgálatba való léptetésre. Samil halála után, a czár a kimúlt hős utolsó kérelmét teljesítendő, s a Pétervárt állomásozó ezredekbe nevezé ki fiait, s azok környezetét. A cserkesz fejedelmi házból eredt egyének valamint környezetük is, nem csekély feltűnést okoznak még mainap is Sz.-Pétervárott. A Nyevszki prospect-en hol, délutánonkint a fővárosi közönség szine-java pompás fogatokon szánozik naponta végig midőn a cserkeszek, drága arabraéneken délezegen nyargalva, a büszke keleti vágású arcz, tüzes szemek, fekete csalmával fedett fej, a karcsú, magas, impozáns temet, vérpiros vagy világoszöld atlasz dolmányba öltözve, drága övvel derékon átszoritva, a szűk nyásnák vállon kihasított hosszú második bő ujjjal a szélben röpülve, mintegy szárnyakat képeznek e fantasztikus alakoknál, továbbá a félig övbe dugott drága kövekkel kirakott kések tőrök és pisztolyok, számtalan sok szép szem tekintetét vonják magukra s megjelenésük bárhol is élénk figyelmet ébreszt. Oroszország minden részében, s minden rangosztály különbség nélkül, a húsvéti napok gyakori templomba való járással, és egész hétig tartó vendégeskedéssel ünnepeltetnek meg. A feltámadásnapján pedig még a távol ismerősök között is szokásos csókolózás igen érdekes látvány az idegen előtt. Ilyenkor bármily előkelő úrnő, ha az utczára gyalog bátorkodik kimenni, tartozik eltűrni, ha a legutolsó idegen muzsik (paraszt) arézen csókolván őt, a szokásos Feltámadt Krisztus! üdvözlésre, Valósággal feltámadt szavakkal válaszolni. Hogy a nők, a netalán nyerhető egynémely voka (pálinka) szagú ajkak csókját kikerüljék, e napon a templomból kilépve fogatuk vagy szányokba sietnek, s gyalog nem igen járnak az utczán. Egy húsvéti ünnepkor, a feltámadási isteni tisztelet alkalmával, Anyuta anyjával együtt a pazarfényű, s a benne felhalmozott művészi kincsekről híres, pétervári Izsák-templom porphyi oszlopzatai között térdelve, tekintete egy tőle kevés távolságra álló fiatal cserkesz férficsoporton akadtak meg. Zavarodva süté le szemeit, önkéntelenül érezte, hogy e fiatalok élénk figyelmének ő a tárgya. Valóban úgy volt e perezben az egyik herczeg, és rokona Ludfullah - Ahmed, fiatal nemes között, kiknek Anyuta rendkívüli szépsége feltűnt fogadás történt. Ludfullah azt állítá, hogy az isteni tisztelet végeztével, idegen létére, a térdeplő szépséget meg fogja csókolni. A vesztes fél pedig, egy drága tőrrel tartozik adózni. Anyuta imája e percztől fogva, egy folytonosan rászegzett égő szempár által jön zavarva. A szokásos, hosszas lithurgia eléneklése alatt, Anyuta szemei önkénytelenül párszor a zavaró felé, fordultak s meggyőződött arról, hogy e szúró szemek tulajdonosa, oly szép ifjú, miszerint lehetetlen rá haragudnia, hogy ájtatos hangulatából őt tökéletesen kihozta. Az isteni tisztelet végét érte. A cserkesz ifjak eltűntek. A nép egymást szorítva tódult a templomajtó felé. Anyuta a tömeg által csaknem emelve, a lépcsőzet alját elérte, s szemei a rájok várakozó szánt keresék, midőn egyszerre egy forró kéz szorítását éreze s még nem volt ideje meglepetéséből magához térni, midőn a Feltámadt Krisztus üdvözlés kíséretében, a szép cserkesz ifjúnak csókja égett ajkain. Egy tüzes átható pillantás még, mely szikrát hagya Anyuta szivében, s Ludfullah eltűnt a tömeg között. E naptól fogva Anyuta ajkain e csók égett naphosszán keresztül, e csók égett imája és álmai közben is. Leonid Ivánovics vendégszerető háza, gyakori találkozó helye, a Szt.-Pétervárt lakó magyaroknak, vagy magyar eredetű embereknek. Egy Magyarországban született, és Pétervárott hadiszolgálatban élt tábornok erdedük iránti pietásból rokonszenvvel viseltetnek minden magyar iránt, ió rokonszenv folytán, volt Hukrics orvos családja is, gyakori látogatója e vendégszerető háznak. Pár év óta nem tartatott meg névnap vagy zeneestély, melynek a bájos Anguta, ne lett volna ünnepelt bálkirálynője. Egy téli este Leonid Ivánovics nejének névnapját hangversenynyel ünneplék meg. A fővárosi körök aristokratikus osztálya is, szokás szerint képviselve volt. A pazar fénnyel rendezett és világított termek, egyikében, jeles zene kísérete mellett, a franczia négyes bál teljes és mérsékelt mozdulatatait, egy rohamos galopp válta fel, s nem egy fiatal pihegő kebel felé röpült némely aggódó mama tekintete, kik e táncznak ujonan divatba jöttét, egyáltalában nem helyeslék. A melléktermekben, dús tropikus növények között elrejtett kedélyesen kínálkozó ülőhelyeken, több fiatal pár hűtőzött érdekes beszélgetésekbe mélyedve, mialatt egy része a nem tánczoló társaságnak sétálgatva haladt le és fel a termeken keresztül. Itt-ott egy-egy vig kaczaj, és ki tudná megmondani, hány sóhaj vegyül a selyem és bársonyhosszú uszályok suhogása közé. Hol legkevesebb fiatal arczot lehetett látni, az egy oldalteső kisebb terem volt, melyben az elfoglalt kártyaasztalok egyike körül ült az öreg hős Togobroff tábornok, a kártya szenvedélyéről, és bájos szépségéről ismert özvegy Dujanovszka fiatal lengyel grófnő szomszédságában. Ezzel szemben a lovagias Erjeb Abdul, cserkesz ezredes, ki hírszerint pár nap előtt vívta százharmadik párbaját. Hihetőleg e hírnek alapjában rejlik azon kényszerűség, melynek folytán most jobb kezével kell kártyáit tartania, mivel balkezének három tyja hiányzik. E kártyázó kis kör negyedik tagja, a hajdan az oroszok által legyőzött pecsényegektől származó, s jelenleg a pétervári pénzkirályok egyike, a dús Nyeszturetko, ki pár héttel ezelőtt egy ismerősé-vel folytatott bizalmas beszélgetés folyamában nyugták által kimutatá, hogy Decadet kisasszony, franczia maitresse-e, egy éven keresztül négy millió rubelébe kerül. Frisitőket hordtak most körül. Rövid időre letevék kártyáikat, s folytaták a félbeszakadt beszélgetést. — Tábornok, ön kiállhatlan elévült nézetei és theóriájával — szólt ingerülten a szőke grófnő, s hevesen veté magát hátra támlányos székébe. Meggyujtá szivarát s nagy kék szemeit szokása szerint félig behunyta mialatt látszólag nagy figyelemmel bámuló bodor gyűrűkben eregetett szivarfüstének szétosztását. — Úgy van, válaszolt Togobroff határozott hangon, a demokratia ott marad, ahol jelenleg van, a fellengző nép ábrándos agyában, s demokratikus törekvésének eredménye az marad jövőre is, mi eddig volt. Valamint minden arra képes szellem az uralkodásra, úgy a tömeg is hódolásra van hivatva. — Elvek, theoriák, — folytatá Nyeszturetko megvetőleg vállat vonva —vagy ahogy nevezik még ezen erkölcsi affectátiókat, végre mégis csak minden embernél, egy alaptörekvésben öszpontosulnak t. i. az anyagi jólét elérésében, s vágyainak kielégítésében. — Ön millióinak szolid bázisából meríti nézeteit — válaszola neki gúnyosan Dujanovszka .— Bankjegy tapintás és arany pengéstől áthatva, hidegen tekinti az összes emberiséget boldogító humánus törekvéseket. Ön minden államfejlődési mozzanatban, csupán egyéni érdekeinek óhajt garanciát, és szolgaságot a vagyonnélkülieknek, azaz, a népnek. Pedig csak a népben van igazi nemes törekvés, a humánus sociális institutiók a haladó civilisáió a viruló industria stb. tanúságot tesznek felőle. — Fájdalom — szólt közbe Eijed Abdul, — hogy mai nap a jog, és erkölcsiség, oly relatív fogalom miszerint a constitutionalismus tarthatlanságának okát is ebben kell keresnünk, s okvetlenen idézendi elő a demokratikus sociális regenereratiót. Igaza van grófné — s fekete szemei eközben tüzet lövőjének. — Az emberek egy formára vannak teremtve, és csupán a méltányosságot nem ismerő mostoha sors osztja őket egyenlőtlen helyzetek közé. Miért volna több joga az előkelő és gazdagnak előnyös sorsához, mint a vele egyformán érző és gondolkozni bíró alacsony származású szegénynek ? Hisz ép az előkelők, a nemesek, a cultura barbárai, kik azt hiszik,, hogy az érdem örökölhető, nem pedig csupán szerezhető. Valóban, nem rajtuk, múlik hogy a történelem jövőre azt az anathémát nem dobja utánunk „elfajult civilsátió.“ E perezben a terem zárt ajtaja előtt, pár pillanatra, egy világoszöld atlasz cserkeszdolmányba öltözött, deli termetű, szabályos, barna arczú szép ifjúnak közrajza mutatkozik. Ludmullah Ahmed volt ki gyorsan s tovább tűnt. Dujanovszka grófnő ajkai közül, csak az élesen figyelő szem által észrevehető rövid rángás mutatkozék. Szemgolyói kissé kitágultak. Fehér keble hevesen emelkedik. Mialatt égő szivarát létévé, felállott, s egy mellette álló birodalmi tanácsosnak átadva helyét, kinyilatkoztatá,hogy ma többé nem fog játszani s a mellékterembe távozók. Kártyázó társai utána bámultak. Az hallatlan eset volt, hogy a grófnő a kártyaasztalt a társalgási teremmel váltá fel, s e percztől fogva Erjeb-Abdul föltünőn szórakozottan játszott tovább. Szép volt Dujanovszka. Magas karcsú termetét világoskék bársony uszályos ruha fölé kincset érő fehér széles csipkkéket díszítve, itt ott nefeleji s csokrok által felszedve. Ruhájának csipkéit fehér keblén, tívsugarakat lövelő nagyértékű gyémánt csökön tartá össze, s a divattal ellenkezve rövidre várott aranyszőke hajának bodor gyűrűi közé, keresett rendetlenséggel értékes gyémánt közepü nefelejtsszálak valának tűzdelve, melyek, bár kissé bizarr kinézést, de feltűnő bájt kölcsönzőnek, büszke kifejezésü szabályos szép arczának. A szellemdús grófnő életszikrái az egész társaságot csakhamar lángra dobbanták. Némelyek rakétákat és bombákat hánytak, mig mások a sarsoktól a magas röptét a kígyóktól a fóliánkét, de Meghallgatást kérünk! Pécs jul. 12. Midőn Trefort úr közoktatásügyi miniszternek neveztetett ki, ha nem is gratuláltunk hangzatos szavakban, mindazonáltal nem titkolhattuk el abbeli örömünket, hogy e magas és nagyhivatású állást Eötvösünk sógora tölti be. B. Eötvös a tanügy és a tanítók nagy barátja tán nem is hitte, hogy sógora legyen egykor utóda, de azt bizonyára nem hihette, hogy utódai közöl éppen ezzel járjanak úgy a szegény tanitók, mint a békák gólyakirályukkal, hogy t. i. ez falja fel őket. A sz.szék vagy jobban mondva a hierarchia már másodízben követelé meg ez évben nálunk áldozatát a tanitók sorából. Előbb a szuloki fáradhatlan tanító fosztatott meg állomásától, most meg egy érdemekben megőszült, de még teljes erővel rendelkező családapára, mint tanítóra mondá ki ez ítéletét a sz.szék. És mit tett Trefort okt. miniszter úr, kihez ez ítéletek megerősítés végett felterjesztettek ? Beismeri, hogy a tanitó ártatlan de mert a tanitó az egyházközségi hivek egy részének bizalmát elvesztette, kimondja, hogy akár csere, akár pályázat útján más állomásra tétessék át, vagyis helyben hagyja a sz.-szék középkorba illő embertelen ítéletét. Különben szóljon maga a tény. Bene Mihály vaiszlói buzgó tanitó és családapa fondorlatok folytán a sz.széknél bevádoltatván, minden kihallgatás nélkül kenyerétől megfosztatott. A okt. miniszter, kihez az Ítélet helybenhagyás végett felküldetett, belátva az Ítélet ferdeségét s tán kétségbevonva az indokolás alaposságát, Vajszlóba egy kéttagú vegyes bizottságot küldött ki Bartosságh megyei jegyző és Polák kanonok urakban. Amaz a tanítót ártatlanak lemez bűnösnek találván, s megállapodásra nem jöhetvén, külön-külön jegyzőkönyveket terjesztenek fel a minisztériumhoz, melyekre 13.477 sz. a. következő leirat érkezett: „Méltóságos és főt. püspök ur! Bene Mihály hivatalától felfüggesztett vaiszlói r. k. kántor tanitó fegyelmi ügyében megejtett vegyes vizsgálatra vonatkozó s méltóságod t. évi május hó 17-én 884 sz. a. becses átiratával bemutatott ügyiratok visszaküldése mellett felkérem méltóságodat, hogy miután Bene Mihály az egyházközségi hívek egy részének bizalmát elvesztette, habár ellene oly vétség vagy mulasztásnak ténye, mely elmozdítását maga után vonná, be nem bizonyíttatott, mindazonáltal valószínű, hogy Vaiszlón mint kántortanitó sikerrel ezután nem működhetik a nagy érdekében méltóztassék intézkedni aziránt, hogy nevezett tanitó akár csere, akár pályázat útján valamely más és oly tanítói állomásra tétessék át, mely állomással hason mennyiségű javadalmazás van összekötve, úgy, hogy ezen áthelyezés következtében Bene Mihályra anyagi kár ne váromoljék. Midőn e részbeni eljárásának eredménye felőli közlését elvárnám, egyúttal felkérem még méltóságodat, hogy a megürült vajszlói kánt, tanítói állomás szabályszerű betöltése iránt is szükséges lépéseket megtétetni szíveskedjék. Budapesten 1873. jun. 10. Trefort Ágoston s. k.“ — A sz.-szék sem késett erre újból összeülni és határozni, amenyiben f. é. jun. 19 és 1142 sz. a. következő ítéletet hozott: „A nm. val. és közokt. minisztérium f. h. 30 évős 12.477 sz. a. kelt k. leirata a kerületi tanfelügyelői hivatal utján Bene Mihály vaiszlói tanítóval közlendő, azon utasítás mellett, hogy a miniszteri leiratban elrendelt cserét, az egyh. megyei tanítóság által a vaiszlói r. k. tanitó állomás betöltése végett nyitandó pályázat hirdetésétől számítandó 6 hét alatt eszközölje: ebbeli törekvésében az egyházmegyei hatóság által lehetőleg gyámolittatni fogván. A szabályszerű 6 hét után azonban ha a csere vagy egyenes választás általi elhelyeztetés nem sikerülne is, Bene Mihály vaiszlói állomását elhagyni és rendekezési állapotban újabb alkalmaztatását bevárni kénytelen lesz. Kelt Pécsett a sz. széfből 1873 jun. 19. Feszti Károly s. k. püspöki provicarius. Szerintünk a közokt. miniszter a népisk. törvény őre és végrehajtója ; ezen közlött leirata azonban nem-e kijátszása, sőt lábbal tiprása a törvénynek? A miniszter úr e kérdésbeni intézkedése nem-e arczul csapása a törvény azon §-ának, melyben kimondatik, hogy a tanítók holtiglan választatnak, s csupán erkölcsi kihágás vagy vétkes mulasztás következtében mozdíthatók el ? • . L'',eni '-«pyivili-« -» taníhMraniHTM "" istennek mostoha koronot. Hanem meg kell még érnünk, hogy az nyújtson segédkezet üldözőinknek, kire védelmünk bízva jön a nemzet által?! Nem kellett itt kegyelmet osztogatnia a közokt. miniszter úrnak, elég, ha a törvény száraz betűire mutatva, igazságot gyakorol. És ennyit úgyhiszszük, hogy egy , a tanító pályán körülbelül 30 éven át becsületesen s önfeláldozva működő napszámosa a nevelésnek megérdemelhet; a nemzet pedig megkövetelheti, mert fiat justitia, aut pereat imadus. Végül még csak azt kérdezzük a k. p. miniszter úrtól, hogyan fogja megegyeztetni ezen általa kimondott ítéletet: „ezen áthelyezés következtében Bene Mihályra anyagi kár ne három érték“ és a sz.szék Krisztus szeretete által áthatott eme humánus határozatát: „a szabályszerű 6 hét után azonban ha a csere vagy egyenes választás nem sikerülne is, Bene Mihály vajszlói állomását elhagyni és rendelezési állapotban újabb alkalmaztatását bevárni kénytelen lesz“?! Ki vállalja az okozandó károkért a felelősséget magára ? A szószék, vagy a minisztérium, mert az, ki e lelkiismeretlen inhumánus intézkedéseknek, ezen injuriának közvetlen okozója — a volt plébános, nem vállalhatja el, őt már elérte az igazságos isten boszuló keze, elvesztette legnagyobb kincsét — eszét. A napokban megőrült. Fölkérjük a sajtót e kérdésben a tanítóság pártfogolására, amennyiben a k. o. minisztérium által felállított veszedelmes és gyakorlatilag már alkalmazott elvet kérjük ledöntetni, melyet csupán csak a világ legnagyobb hatalma, a szabad sajtó eszközölhet Baranyai. A belgrádi félhivatalos „Jedinstvo“ meleg szavakban üdvözli a horvát-magyar kiegyezést, s a legjobb gyümölcsöket reménye ebből Horvátországra nézve, egyúttal kifejezi azon óhajtását, hogy az egyetértés a két néptörzs között mindinkább megszilárduljon. A „Vidovban“ szerint Szerbia és Montenegró határán több herczegovinai törökökből álló banda merült fel, melyek az állampénztárakat rabolják. Üldözésökre katonaság küldetett ki. VIDEK. — Fogaras vidéke uj kapitányának, Boer Kálmánnak beigtatása e hó 7-én ment végbe. A bizottmányi gyűlést, Kodru Dragosián nyitotta meg s egy küldöttség legott eltávozott az uj főkapitány meghívására, ki pár perccel azután zajos éljenzések közt megjelent. A székfoglaló beszédet Densusian és társainak óvás-tétele előzte meg a „törvénytelenség“ ellen, mely a gyűlés összehívásánál előfordult. E törvénytelenség pedig abban állott, hogy a meghívók magyar nyelven voltak fogalmazva s nem román nyelven, mint ez urak törvényessége kívánta volna. Densusián és társai ízetlenségét a közgyűlés egyszerűen csak mellőzte. E kellemetlen kitérés után Boér Kálmán főkapitány az esküt letette. Székfoglaló beszédében előadta: ismeri a nagy feladatot, mely e főhivatal elvállalása által előtte álló őszinte akaratát fejezi ki annak összes tehetsége szerint megfelelt. Ismeri kötelességét, s iparkodni fog azt híven teljesíteni. A törvénynek s az alkotmánynak szigorú megtartója s megvédője lesz. Ezután felemlíté hogy ezredév óta a hazában élő különféle nemzetiségek mindenkor egy szív és egy lélek voltak, ha a haza jóléte forgott koczkán, s ha olykor testvérharcz és belvillongások zavarák is meg e szép egyetértést, rész akaratnak ármánykodása eszközlé azt s a tévútra vezetettek rövid idő alatt megtérve bűnbánólag borultak ismét a bántalmazott haza keblére. Említést téve ezután a 68-iki törvényről, mely a hazaminden nemzetségét egyenjoguvá tette, kötelességének tartá emlékezetbe hozni ugyane törvény következő bekezdő szavait: „Magyarország összes honpolgárai, az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, a magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja.“ Felemlítve még a törvényhatóságok s a községek rendezéséről szóló törvényeket, melyekben újabb vívmányokat lát, záradékul ajánló magát a bizottmány jóindulatába, őszinte támogatásába. Szavait lelkes éljenzés követte s a gyűlésnek ezenkívül még csak egy tárgya volt, az ismeretes két alkotmányellenes határozat megsemisítése. Erre nézve a miniszteri rendelet felolvashatott s a két sérelmes határozat egyszerűen visszavonatott, s ezzel az ülés véget ért. A gyűlést beiktatási ebéd követte, melyen az értelmiség csaknem kivétel nélkül képviselve volt. Felköszöntések is létettek, a királyért, a minisztériumért, a főkapitányért stb. Kossy Sándor megyei főmérnök a haza három nagy férfiáért Tisza Kálmánért, Ghyczy Kálmánért és Deák Fea„.. krity. noharát. — A fogarasvidékiek Boer Kálmán mukotujsciioi ouk jo*. . ...__*_ KÜLFÖLD. . Julius 14.— Franczia Köztársaság. A franczia lapokat a júl. 10 én a persa sah tiszteletére rendezett katonai szemle leírása tölti be. Az egész Páris jelen volt e nagyszerű katonai ünnepélyen, minőt a főváros a császárság bukása óta még nem látott. Összesen 80,000 katona vett tevékeny részt a látványosságban, mely a persa fejedelmet láthatólag meglepte, míg ő határtalan gazdagságú öltözetévé’s drágakövekkel gazdagon díszített fehér paripájával, melynek farka vörösre van festve, — lepte meg a nagy közönséget. Maga az ünnepély minden kellemetlen intermezzo nélkül folyt le, s még csak azt emeljük ki róla, hogy az ünnepély főszerepét nem Mac- Mahon tábornok és köztársasági elnök vitte, hanem a nemzetgyűlés elnöke Buffet. Thiers, Grevy és híveik nem volának jelen, az összes republikánus párt alig volt 15 képviselő által bemutatva, míg a radikálisok egészen hiányoztak. A következő napokat, a persa sah a múzeumok, I. Napoleon sírja, a versaillesi palota s egyéb nevezetességek meglátogatásával töltötte. 12-én a nagy opera fényes előadásán volt jelen, midőn szerencsét kívánt az opera-igazgatónak. 13-án nagyszerű tűzijáték rendeztetett számára a Trocadero-dombon hol a sauliti sztengerben állva fogadta Páris összes hatóságát; ugyanekkor tartatott a fáklyás takarodó, mely 6000 emberből állott s végigvonult a champs elyséeken és a kivilágított boulevardokon. Egy távirat szerint a persa sah f. hó 23-án Lyonból Bécsbe és nem, mint eredetileg tervezve volt, Marseillen át Olaszországba fog utazni. A „Patrie“ szerint a franczia kormány, ahelyett, hogy minden nemzettel külön kereskedelmi szerződést kötne, azt szándékozik indítványba hozni a külhatalmaknál, hogy ezek mindegyike egyetlen egységes kereskedelmi szerződést fogadjon el, az 1860-iki kereskedelmi szerződés alapján, míg az eltérések s kivételek minden egyes hatalomra nézve záradékok által szabályoztatnának. Nevezett lap szerint e terv igen tetszett a szakértő köröknek, s alig lehet kétség, hogy a külhatalmak is hozzájárulandnak kiviteléhez, miáltal a nemzetközi kereskedelem sokat fog nyerni. Anglia. Az angol parlament nevezetes ülést tartott e hó 9-én; emlékezeető leen, ez ülés nemcsak azért, mert ez alkalommal a minisztérium egyszer megint verességet szenvedett, de főleg, mert oly határozatot hozott, melynek, ha sikerülene keresztülvitelét a földkerekségen biztosítani, az összes emberiség egy oly kor felé fog vitetni, melyre eddig, ki komoly gyakorlati politikusnak akart tartatni, még gondolni sem mert. Az indítvány, mely felett a ház tíz szavazattal cserbe hagyta a kormányt, Richard Henrik képviselőtől eredt, a oda czéloz, miszerint az angol kormány mindent elkövessen, hogy a választott nemzetközi bíróságok, melyek, mint az Alabama és San Juan kérdésnél láttuk, nemzetek közt felmerülő vitás kérdések eldöntésére hivatvák, állandóan szerveztessenek. Az indítványozó indokolásában a vallásosság és emberiesség érzelmeiből indult ki, és arra utalt, hogy mind Amerikában, mind Európában a közvéleményben élénk mozgalom indult meg, mely a jobbára igazságtalan háborúk helyébe felvilágosodott és igazságos embereket kíván bírónak állítani a jog és jogtalanság kérdéseiben. Indítványozó kifejti, hogy az ilyen bíróság hiányányának mily szomorú eredményei vannak, hogy a népek a felfegyverkezésben kénytelenek versenyezni egymással, hogy Európa évenként körülbelül hatezer millió forintot kénytelen a háborúk miatt terméketlen czélokra költeni. Szóló ezután élesen bírálja a „si vis pacem, para bellum“ elvet, elősorol számos esetet, hol a nemzetek békés úton egyenlítették ki a köztök fenforgó kérdéseket és ezáltal sok emberéletet mentettek meg, és sok pénzt takarítottak meg. Nem véli ugyan a javasolt intézményt azonnal életbeléptethetőnek, hanem az első lépéseket Angolország által kívánja már most megtétetni. A magasröptű indítványra a kormányelnök, Gladstone felelt, ellenezve annak elfogadtatását, felemlíté, miszerint hasonirányu indítvány már 1849- ben is létetett, de Palmerston akkori elnök ellenzésére 176 szavazattal 79 ellenében, mint phantastikus s kivihetlen terv felejtetett. Gladstone nem tartja ugyan egyáltalán képtelennek az eszmét, de jelenleg kivihetetlennek állítja, minthogy a nemzetközi bíráskodás eszméje, melynek e czélja a háborúk megakadályozása s elhárítása, nem emelkedett még a nemzeti közérzület magaslatára sehol, s az európai udvarok s a diplomatiai körök éppen nem pártolják az eszmét. Ezért Gladstone az indítvány elvettetését szorgalmazza, ellenben azt nem ellenzi, miszerint a ház a kormányt oda utasítsa, miszerint ez azon vitás kérdéseket, melyek az egyes nemzetek közt, de különösen Angolország és valamely másik hatalom közt fölmerülnek, békés úton iparkodjék megoldani. Ez indítvány elfogadásával az angol nemzet s az emberiség mitsem fogott nyerni volna s általa csak a bizonytalan végtelenségig lett volna elhalasztva a magas terv kereszturtere.nciui mai említettük, a parlament tíz többséggel inkább az eszme mellé akart állani, mint követni az első ügyét semmit nem mondó javaslatát, úgy hogy az angol kormány eszerint most parlamentje által utasítva van a külföldi kormányokkal a választott nemzetközi bíróságok intézményeinek szervezése czéljából a tárgyalásokat megindítani. Mi leend eredménye e tárgyalásoknak, senki sem tudhatná megmondani, az angol sajtó nem sok reményt köt hozzá; meglehet, sőt mi is, kik nagyon át vagyunk hatva a magasztos eszme által, egyelőre nem várunk nagy eredményeket az angol kormány ez irányú működésétől, mindamellett lehetlen ki nem fejeznünk örömünket afelett, hogy egy nagy nemzet képviseletének többsége elég bátor a lehetlennek látszó mű keresztülvitelére vállalkozni, midőn az emberiség jövője s boldogsága forog kérdésben ; mindenesetre pedig ha a meghozott határozat a várt eredményeket nem is fogja meghozni, legalább az igennel szavazók jelét adták jóakaratuknak, miáltal méltán kiérdemelték a nemzetek hálás elismerését. A lordok 10-én tartott ülésében Carnarvon gróf egy interpellátiójában megemlíté, miszerint a persa sah tiszteletére adott minden egyes ágyúüdvözlet 10,000 forintjába került az államkincstárnak, mig Vivien lord a használt puskapor miatt panaszkodott, mely rész volt, úgy hogy számosakat a tüzérek közül a kezelésnél megsebesített. Ugyan ez ülésben Carnarvon